Egy tudatos szülő ezerféle cikket elolvas arról, mit mond a mai iskolarendszerről a pedagógus, a pszichológus és sok-sok szakember, aztán nagyokat sóhajt és bólogat, hogy igen és tényleg, borzasztó ez amiben a gyerekeink töltik a fél életüket. Valljuk be, annak az esélye, hogy délután egy felszabadult, mosolygós, friss gyerek vár minket az iskolában szinte egyenlő a nullával, általában tele vannak feszültséggel, fáradtak és agyilag totál le vannak szívva – így aztán a szülő hazavisz egy ordibáló vagy magába roskadó, idegesítően locsogó vagy totál néma, őrjöngve futkosó vagy fotelba rogyó gyereket, szóval semmiképp sem olyant, akivel a maradék kis időt jókedvűen lehet eltölteni. De hát ezek közhelyek, amiről sok okos írt már, mi meg minden nap megtapasztaljuk.
Mellette pedig olvasunk és irigykedünk a finn példára és néhány jól működő, de elérhetetlen alternatív intézményre. 
Arról viszont ritkán kérdezzük meg a legilletékesebbet, vagyis a saját gyerekünket, hogy ő mit tartana tökéletes iskolának. Nálunk nemrégiben a reggeli autózás közben apa és lánya belevágott egy olyan játékba, ami egyfajta „iskolareform”, arról szól, a gyerek milyen intézményt képzel el magának álmaiban. Tanulságos nagyon.
Az egyik pont például az, amit mi felnőttek úgy hívunk, hogy kis létszámú osztály. „Mert apa, múltkor, amikor a fiúk a műsort próbálták, csak nekünk lányoknak volt óra, és az szuper volt.” Itt nagyjából 12 tanulóra kell gondolnunk. Szóval a gyerek szeretne kis csoportban dolgozni, ahol a tanár néninek több ideje van egy-egy diákra, lehet lazább a hangulat, lehet jobban egymásra figyelni. 
A legjobb óra természetesen a játék lenne – hozzáteszem, nem elsős és jó tanuló a kislány – természetesen a szabadban, természetesen egy óriási udvaron, ahol nem csekkolja őket a tanár néni és természetesen szabadon, mindenféle vezényszó nélkül. „A tanár néninek csak egy sípja lenne, és amikor vége az órának fúj egyet és akkor minden elrejtőzött gyerek odafut hozzá.” Lenne még sütés és erdőjáró óra is, persze szabadon, ki merre akar, arra bóklászik, mindenki kapna egy GPS-t, hogy visszataláljon. Közben pedig mindenféle kincseket gyűjthetnének.
A jelenlegi tárgyak közül maradhat az angol, úgy ahogy most is van – nagy gratula a tanító néninek :). A többi még megfontolás tárgya, környezet az lehet „csak kicsit érdekesebben”, persze a rajz marad, talán az irodalom is, de az olvasmányt mindenki maga választaná. A matek, háááát azon még gondolkodik:
) 
És ki lenne a tanár néni? – szól a nehéz kérdés. Óriási szerencsénkre a 3 év alatt azért sikerült két gyerekszerető pedagógust kapnunk. Tökéletesek lennének, egy tökéletes rendszerben, ám még így is, hogy mindenféle eszement dolog köti a kezüket, a lehető legjobbat adják a kicsiknek – szóval a legmeghatározóbb első éveket jó pedagógusoknak köszönhetjük. És ezt érzi a gyerek is – ők tanítanának álmai iskolájában.
Néhány pedagógus neve persze rögtön tiltólistára került, félek, ezek száma az évekkel csak nőni fog. :( A tökéletes iskola játék tovább zajlik reggelente, szerintem érdemes kipróbálni. Sok gyerek persze egyszerűen csak azt válaszolja, legszívesebben felrobbantaná az iskolát – meg is értem – de ha nem ütjük el viccel a játékot, izgalmas és tanulságos dolgok derülhetnek ki arról, hogyan éli most és hogyan élné álmaiban a gyerek az iskolai életét.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a fogyókúra mostanság játszik nagy szerepet a nők életében, holott közel egy századdal ezelőtt is már központi kérdés volt ez a hölgyek számára. Erről tanúskodik a Hatvany Lili – a neves írónő – által szerkesztett Ételművészet életművészet című kötet, 1936-ból. A könyv fontos fejezete A diétás konyha orvosi alapjairól szól, Györky Béla dr. a Svábhegyi Szanatórium igazgató-főorvosa írta, szavait hasznos olvasni és megfogadni.
No, jó, azért ne nyugodjon meg mindenki, akinek úszógumik nőttek itt és ott, de nagyon fontos, hogy az ideális testsúlyt személyre szabottan kell megállapítani. Vagyis a magasságot, a test arányait, az életkort egyaránt figyelembe kell venni, mértékletesség kell a fogyókúrában – int a főorvos. Györky doktor egyébként tanácsokkal is szolgált a kor hölgyeinek. Mint írja, nagyon fontos a hosszú időre elnyújtott fogyókúra, orvosi ellenőrzés mellett. Titka pedig nincs, az egyetlen egészséges módja a fogyásnak a megfelelő diéta és a testmozgás. Ugye nincs új a nap alatt. :)
És a diéta? A kor fogyasztódiétáinak alapelve az egyhangúság. A Svábhegyi Szanatóriumban tartanak a betegeknek húsnapot, tojásnapot, tejnapot, gyümölcs és burgonyanapot. És persze van a teljes éhezőnap…Ezeket a napokat hetente egyszer érdemes beilleszteni a fogyókúra idején. Íme, a tippek: húsnapon reggel tea hideg borjúsülttel, ebéd főtt marhahús, uzsonna tea, vacsora papírban kisütött natúrszelet kávéval. Tejnapon joghurt, soványtej, aludttej, tejeskávé és joghurt követi egymást. Tojásnapon egész nap kemény tojást kap a beteg citromos fejes salátával, gyümölcsnapon alma, narancs, körte fogyasztható, burgonya napon pedig 1 ½ kg krumplit osztanak öt részre, persze mindenféle zsiradék nélkül.
Arra még csak-csak emlékszik az ember, hogy a nagyi milyen arckrémeket tartogatott az éjjeli szekrényében, milyen kölni locsolt magára ünnepi alkalmakkor, milyen különleges szappanokat dugott a ruhák közé, hogy azok illatot árasszanak. De hogy az ő anyukájuk számára mit jelentett a szépségápolás, arról keveset tudunk. Nyilván a patikákban már akkori is lehetett kapni mindenféle finom kozmetikumot, de alighanem szűk réteg engedhette meg magának ezt a luxust.
pixabay.hu
Tegnap pásztor voltam. A férjem József és szamár, a nagytesó angyal egy baba pedig Jézuska. Napok óta Betlehemről, és a szent családról faggat a négyéves, színdarabot tegnap kezdett írni. Mint Mária tekerte fejére a törölközőt és ringatta a bölcsőt, majd hírt hozott nekem, hogy megszületett a Kis Jézus vigyek neki ajándékot. Előkerültek tehát a legók, gyorsan építettünk is a kisdednek duplóházat.
Már érik a narancsos likőr
Érdekes a gyermeki gondolkodás – mesélek a férjemnek az ovis ünnepségről – hogy a fenében nem rakja össze, hogy eléggé lehetetlen egy nap 3 Mikulással is találkozni. Ráadásul ugyebár mindegyik másként néz ki, ki sikerültebben, ki egészen gázul. És mégsem merül fel a kérdés jó néhány évig, hogy akkor melyik is az igazi. Mondjuk a négyéves a különbségekre már felfigyelt: „az egyik alacsonyabb volt anya, akkor ugye az még nem olyan öreg…” de egyelőre össze még nem zavarodott. A lényeget, hogy jó fej ez a Mikulás, csomagbontogatás közben summázta is.
Az ovis elég élethű, nem?