Szerző: rezeda

A CÖF nemzeti ünneppé nyilváníttatná június 19-ét, mikor is 1991-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot. Önmagában ezzel különösebb baj nincs, csak ne feledjenek el szólni Putyinnak is, mert már a Moszkva tér átnevezésével is csak a baj volt. Sőt, azóta van ez a keleti nyitás is érthetetlen tartalommal. No most, a CÖF azt mondja, hogy “Június 19. olyan nemzeti ünnep lehet, amely nemcsak ideiglenesen kivívott, hanem tartósan megszerzett, máig élő függetlenségünk és szabadságunk szimbóluma lehet”. Helyezzük ezt abba a kontextusba, hogy a kínaiak már a spájzban vannak, és továbbá, hogy emlékeim szerint ugyancsak a CÖF tálalásában mi Brüsszel gyarmataként sínylődünk Akkor viszont az elalélós nemzeti ünnep létjogosultságát veszíti, így ott vagyunk, ahol a part szakad.

A kérdés az viszont, hogy ennek a CÖF-nek miért épp most jutott eszébe ünnepet álmodni erre a napra, s nem mondjuk öt, tíz évvel ezelőtt, hogy miért lett most ez égbekiáltóan fontos. Az a meglátás, hogy mivel ez a CÖF Orbán valagából kukucskál kifelé, szándékai szerint a gazdatestet szeretné fényezni, mert kies honunkban immár felnőtt a jeles nap óta pár generáció, akiknek halovány fingjuk sincs az akkor történtekről. Így számukra elég megmutatni azt, amikor Orbán hőbörög, hogy ruszkik haza. S lám, mutatna rá ez a CÖF, el is mentek a felszólításra, mondta a Viktor, s már iszkoltak is kifelé. Ki emlékszik arra, hogy akkor már rég úton voltak, amihöz sem Orbánnak, sem egyetlen élő magyarnak köze nem volt.

Minden ott kezdődött, hogy Gorbacsov bácsi szájából elhangzott a varázsszó, a peresztrojka, ami átalakítást jelent, s amitől frászt kaptak a magyar párttitkárok, köztük Orbán kőbányász apukája is. Hogy Gorbacsov bácsi idáig eljutott, annak is sok oka volt, a legfőbb pedig az, hogy Reagan bácsi meghirdette a gonosz elleni kíméletlen küzdelmet, ami gonosz a Szovjetunió volt, és gazdaságilag rokkant bele a hidegháborúba, ilyenek. Hogy Magyarországról kimentek az oroszok, az valahol Reykjavikban dőlt el e két ember találkozásakor, ami után a magyar párttitkárok elborzadva mondogatták, jön a pluralizmus, mind meghalunk. De nem haltak meg, mert nem tetszettünk forradalmat csinálni.

Hogy én ezekre mind emlékszem, az annak a bizonyítéka csupán, hogy megöregedtem, és innen fakad az a kötelességem is, hogy mindezeket elmeséljem az utánam jövő korosztálynak, akiket csúnyán át akarnak verni. Mindannyiunk kötelessége volna, akik emlékszünk még arra, hogy is volt, és mindent meg is kellene tenni az ellen, hogy Orbánból nemzetmegmentő szentet faragjanak a lehülyített nép számára. Fogékonyság van erre, ahogyan az a Facebookon terjedő idióta, Orbán imádó versecskékből és dalocskákból kiderül. Ha úgy tetszik, az ész kötelessége a téboly elleni föllépés, mert idáig jutottunk. Valahogyan meg kell őrizni a totálisan átírni készülődő közelmúltat, mert ennek hiányában semmi nem állítja meg az Orbán vallás eszkalálódását.

Ez a CÖF felhívás vagy igény egy újabb – általuk tartalommal megtöltött – nemzeti ünnep kreálására csak ezt a célt szolgája és semmi egyebet. Másrészről viszont az el nem tagadható, hogy az az időszak, amit a CÖF most korszakhatárként akar megünnepelni, valóban a szabadság hűs levegőjét hozta el, de nem Orbánnak köszönhetően. Hanem éppen ellenkezőleg, az abban meglévő felszabadító fuvallatot épp ő állította el, így nézőpontomból és életem értelmét vizsgálva az volna a „függetlenségünk és szabadságunk szimbóluma” (ha már CÖF), ha ő eltakarodna. Ilyképp ez a nap lehetne a nemzeti ünnep is. És végül a legfőbb indok, én annak idején úgy ahogy fiatal voltam, és azt nem engedem. Egészen egyszerűen: nem adom Orbánnak a fiatalságom emlékét.

Most már bármikor, bárhol, bárkinek megcsörrenhet a telefonja – biztat minket nyunyó néni meg az ő seregei, és nem mondanak hülyeséget. Tegnap is csörgött a telefonom többször, azaz, benne vagyok a mátrixban, de nem egészen úgy, ahogyan a fiúk szeretnék. Ez, hogy telefoncsörgés – és a vele tartó ojtás – ígéretével kecsegtet nyunyóka és az ő csapata, képes beszédje annak, amit minielnökünk nem is oly rég vizionált, miszerint most ő jön a sisakjában és vértjében, kardjával szúrja tüdőn mind az összes vírusokat, levágja a hét fejüket mind. Reszkess vírusok, jövök, kiáltotta a levegőégbe minielnök elvtárs. Azóta úgy tízezren haltak meg, de kicsire nem adunk.

Ugyanakkor viszont, amikor nyunyó néni ojtakozási telefoncsörgéssel tartja a lelket mintegy a talpasjobbágyokban, hogy mindjárt jövünk, megmentünk tégedet mind a vírusoktól, Hollik képviselő is megszólalt megint, hogyha az embernek addig nem lett volna elcseszve a napja, akkor az azonmód történjen meg. Hollik képviselő ilyen hatással van az emberekre, valószínűleg ezért kommunikációs igazgató ő. Benne van a munkaköri leírásában, hogyha egy aprócska mosolyt lát a környezetében, tartson egy sajtótájékoztatót, hogy a negatív energiák egyensúlyba kerüljenek a pozitívakkal, vagy legyőzzék azokat. Nem olyan időket élünk, hogy bárki is mosolyogjon.

No most, jön ilyenkor Hollik, és kész az idő egésze egyből. Kommunikációs igazgató elvtárs bejelentette ugyanis – paralel nyunyó néni biztatásával –, hogy szintén bármikor, bárhol, bárkinek megcsörrenhet a telefonja, s ha netán fölveszi, akkor nem ojtakozási gyönyörökre hívják őt, hanem szidják az ellenzék repedt sarkú édesanyját. És igyekeznek a választópolgár egyetlen agysejtjébe beleverni, hogy a Gyurcsány meg akarja ölni őtet, a karmaiból pedig csakis minielnök elvtárs menekítheti ki, ahogyan a vírustól is csak ő védheti meg. Később őtet majd Gyurcsányölő Szent Viktornak nevezik az apokrifokban, ami tekercseket a felcsúti budi derítőjében lelnek meg.

Hollik és bandája azzal zaklatja ezután a választópolgárokat, hogy meggyőzze őket a baloldal oltásellenességéről, ami maga az abszurd, de a fiúknak erre futja. Ezt hagyta örökül nekik a Finkelstein, és képtelenek leszakadni róla. Viszont, hogy tegnap csörgött a telefonom, az azt mutatja, hogy bármikor volt és bárhol, viszont bárki nem vagyok. Ez nem valami fennhéjázódás, hanem annak rögzítése, hogy kívül esek a kollégisták érdeklődési körén. Engemet minielnök elvtárs még soha fől nem hívott, egészségem felől nem érdeklődött, nevem napján föl nem köszöntött, egy zacskó krumplit nem adott. Hát mitől is szeretném őtet, na, ugye.

Nem úgy mint a Józsi a szomszédból, aki tegnap büszkén állított be egy csomaggal, hogy hozta neki a postás. Az Államkincstár küldte neki, olvasgatta a feladónál, és a gondosan, fehér nejlonzacskóba burkolt izéről kiderült, hogy a Jókor címre hallgató propagandakiadvány, amiről már beszélgettünk, viszont így egyben ez azt mutatja, hogy turbófokozatba kapcsoltak a fiúk, pedig még hol van 2022 tavasza, amikor el kellene bukniuk. Viszont, hogy a Józsi csomagján az Államkincstár pöcsétje van, jelzi, ki fizeti ezt az egészet, például én az adómból, holott nem ezért szedik el tőlem. Azért, hogy ne pusztuljak el a kórházban, de ez a fiúknak most nem annyira fontos.

Csak a propaganda, az. Viszont kezdenek túlzásokba esni, egy ponton túl minden kontraproduktív lesz, még azt is megérhetem, hogy a szomszéd Józsi megcsömörlik a Kossuth híreitől, mert telítődik az abból folyó gyönyörökkel terhes utálattól. Viszont az ehhez szükséges kognitív készségek csak nyomokban lelhetők fel benne, és ezeket is többnyire elhomályosítja a fröccs. Főleg most, hogy a teraszok is mindjárt nyitnak. Addig azonban még elájulhat, hogy a Viktor fölhívja őt, el is élvezhet az ebből fakadó gyönyöröktől, csak azt nem tudja, hogy ezt a telefonszexet ő fizeti, csak nem tud róla. És én is, pedig nem azért dolgozom, hogy a Józsit befizessem a Fidesz kupijába.

1945 januárjában dobta piacra a német Józsik számára Goebbels bácsi a Kolberg című filmet, amely a német város napóleoni hadaknak való hősies ellenállását mutatta be lelkesítő célzattal. Az oroszok már a spájzban voltak, és tudjuk, mi következett három hónap múlva azzal a kajla és gonosz fityisszel a sorstól, hogy éppen ezt a Kolberget rommá bombázták és lőtték. Így, ha Goebbels meg nem öli magát, kitörölhette volna a filmjével a seggét. Ezt csak a túlzásba vitt értelmetlen propaganda leföstése miatt említettem meg, no és azért, mert készül már a Gyurcsány film a Fidesz műhelyében. És innentől a nyájas olvasó olyan dedukcióra jut, amilyenre csak szeretne.

Mocskosul szakad az eső ma. Már soha nem lesz tavasz egyébként, megint az a móka következik, hogy egyszer csak minden átmenet nélkül robban be a nyár. Még rajtunk lesz tegnapról a nagykabát, és ott olvadunk szét alatta, hátunkon úgy csorog majd az izzadság, mint ma a hideg eső. Ebben az esőben, a taknyos szürkeségben ma a bölcsisek, ovisok és a legkisebb iskolások útra kelnek, mennek az őszbe vijjogva, sírva, kergetőzve, míg a nagyobbacskák elégedetten fordulnak egyet a dunna alatt, ahol alszik a rét. Egyébként lehetne szikrázó napsütés is, ember nincs, aki ezt a kettős mércét ép ésszel meg tudja magyarázni, pedig próbálkoznak vele hatalmas erőkkel.

Illetve egy, aki a karmelitákban böfög, és valamikor annyit mondott, két és félmillió. Eleinte senki nem tudta, miért ez a bűvös határ, a szám, ami megváltoztatja az életünket, aztán kiderült, hogy az UEFA az oka. Aki akkor akarta hallani, hogy a nyüves láblabdás Eb-jére mennek-e nézők vagy sem, amikor úgy nagyjából elértük ezt a két és félmilliós ojtást, amitől a kedves vezető azt mondta, szüret. Hogy ekkor nyitunk, táncra perdülünk, talpaink egymásra lépnek, de legfőképpen megüzenjük a futball fura urainak, hogy minálunk csurig lesz a stadion, még, ha beledöglünk, akkor is. Az UEFA miatt áznak ma szarrá a magyar kisdedek, ha már mutogatni kell valakire.

Illetve magyar bűnös is van, aki vészhelyzeti totális felhatalmazással és rendeleti kormányzással keni másra a felelősséget. Unióra, ellenzékre, orvosokra és végül magára a fegyelmezetlen lakosságra, csak ő az a széles Univerzumban, aki képtelen hibázni. Tényleg nem is tud, úgy lapátolja ki a közvagyont száz-, és ezermilliárdszámra, akárha izmos rakodómunkás, miközben a Facebookon számolgatja az ojtások számát. A járvánnyal más dolga neki már nincsen is, eszegeti a szotyoláját, és várja, hogy elmúljon. Halottak már nem érdeklik, igaz, az élők sem, tele lesz a stadion, ennél többet ő már nem tehet, mit csináljon, szarjon sünt?

Az volna jó. Tapodnak tehát a pocsolyában ma a kisdedek, bár nem feltétel nélkül kellene nekik. Rájuk akasztva mintegy a felelősség roppant terhét, a kedves vezető és egész hadi gépezete azt mondja a tanácstalan és holt fáradt szülőknek, ha akarod, nem viszed a gyereket. Ez esetben nem dolgozol és éhen döglesz, ha pedig a kis lurkó kétszázötven órát hiányzik, osztályozó vizsgát lesz kénytelen tenni. Azt csinálsz, amit akarsz, sugallja a hadi gépezet olyan helyzetet teremtve, hogy a magyari szülő vigye a gyereket. S így, ha megtörténik a baj, lehet mondani a magyari szülőnek: te döntöttél így, nem mi. Ördögi kör, nem véletlen, hogy tegnap még mindenki rimánkodott.

Mindenféle civilek, jogászok irkálták a nyílt leveleiket, állásfoglalásaikat, miért nem jó az, ami ma elkezdődött, ehhez képest ma a kisdedek tapodnak az esőben. Senki nem képes felfogni, az, hogy a gyerek ma szarrá ázik, akkor vált visszavonhatatlan bizonyossággá, amikor az UEFA kijelölte a céldátumot, miszerint Neria nyilatkozzon, lesznek nézők vagy sem, különben nem lesz itt meccs. Olyat pedig elképzelni nem lehet, hogy nincsen meccs, amikor a kedves vezető harminc éve is röpcsivel járt arra, most pedig majd helyi sajátosságok miatt alagúton, csak addig azt ki kell fúrni. De a tervek már készen vannak, és a TEK is éber.

Hét végére, mire kisüt a nap, a teraszok is nyitnak. A felszolgáló személyzetnek nem kell a védettségét igazolnia, koronás, nem koronás, hordhatja a bambit, akárha Ursula árulta Macondóban az álmatlanság kórjával fertőzött sütiket és cukorkákat. Ezt is mondták a kedves vezetőnek, hogy ez így nem a legszerencsésebb, de ilyet ő meg nem hall. Három és félmillió ojtásnál nyitnak a teraszok, az élet szép lesz, és a madarak is kiemelt figyelemmel fognak csácsogni nekünk. Ma viszont hallgatnak, mert zuhog az eső. Ilyenkor csöndesek, és hallgatagon nézik a fák ágairól, ahogyan az aprónép igyekszik oviba, bölcsibe és Wass Albert nyelvét tanulni. A dunna alatt meg alszik a rét.

A matadorokat is megtréfálta a járvány, nem öldökölhettek bikákat nagy nyilvánosság előtt, s így megélhetés nélkül maradtak. Oda lett a fene nagy férfiasság, a csicsás ruhák és persze a dicsőség. Meg a gyereket is etetni kell valamiből, így a matadorok, mint akármely csámpás zenebohócok vagy prostik, a társadalom jóindulatára számíthatnak csupán, hogy éhen ne vesszenek. Lesz is májusban Madridban jótékonysági bikaviadal, ahol korlátozott számú néző előtt lehet újra ölni, hogy a matador csemetéje kaphasson kenyeret, s azért ennek van egy diszkrét embertelen oldala. Hacsak az ember mint faj specifikuma épp nem az értelmetlen és cél nélküli gyilkolás.

Ez a vonal azonban messzire vezetne, el egészen Füst Milán etikájáig a Hábi Szádiban. De nem olyan időket élünk, hogy ilyen fölöslegességeken merengjünk, amikor a kedves vezető tegnap este, mintha az életben más nem is létezne számára már, bejelentette, hogy kies hazánkban beojtottak immár hárommillió kétszázötvenezer talpasjobbágyot, így mindjárt nyithatnak a teraszok. Ez az új szint, a terasznyitás. Mondta is a kedves vezető nemrégiben, hogy ennek szimbolikus jelentősége van, de, hogy minek a jelképe az, hogy Tercsi, Fercsi, Kata és valahány név a naptárban idvezült arccal hörbölheti a bambit a lemenő nap sugaránál, azt én nem tudom. Miközben hullunk, mint a legyek.

Van ez a kiskölkekkel folytatott bamba játék, hogy apu eltakarja az arcát, és akkor nincs is, illetve, ha elkapja a szemei elől a kezét, akkor meg jujj, de mennyire van ismét. A kisdedek göcögnek, egy csoda a világ, apu nincs és lesz hirtelen, önfeledt gyönyörűség az élet. Csakhogy közben bekakált a gyerek a pelusba, semmi sem olyan felhőtlen, mint azt hinni szeretnénk és akarjuk. A kedves vezető is hiába ül a karmelitákban, és a puritán, fehérre meszelt falakra – alatta freskó – hiába húzgálja a rovátkákat az ojtások számáról, hogy óránként adjon számot az aktuális, diadalról, ha olyan voltaképp nincsen is. Ha majd véget ér egyszer ez a rémálom, lesz összegzés, és az tragikus lesz.

Churchill vért, verítéket, könnyeket ígért népének, és be is tartotta a szavát. Még Bajnai is kijelentette merész melankolikusan, amikor az országot ki kellett húzni a ganyéból, hogy fájni fog, és valószínűleg a magyar politikában az volt az utolsó őszinte mondat életünk során. Máma a járvány arra is alkalmas, hogy ennek örve alatt tegyék például akadálymentessé a hazugságok terjesztését a fővárosban a Metropol formájában, ami igazán nem nagy csapás, csak mutatja a hatalom pitiáner, kisztitkári aljasságát. Hogy ilyesmikre ügyel szuszogva, miközben beborít minket Orbán permanens ojtási diadala. A kedves vezető a vészek kezdetekor is azt hangoztatta, mindenkit meggyógyít.

Ehhez tarja is magát, semmiről egy nyüves szó sem eshet, ami ennek ellentmondana. Mindjárt nyitnak a teraszok, a madarak csácsognak, hát nem szép az élet? Nem. Egyáltalán nem. Viszont máshol sem jobb, mint a spanyol matadorok kálváriája mutatja, akiknek jótéteményként engedélybe adták az ölést. És nem tudom, hogy ez csak az én mizantróp és mimóza lelkemben okoz kavarodást, vagy másnak is ambivalens érzéseket okoz, de olyan képzeteket kelt, hogy az ember menthetetlen. Nálunk is volt jótékonysági vadászat, most pedig ilyen világkiállítás lesz, viszont egyáltalán nem emberbaráti megfontolásból. De, hogy igazán milyenből, az a NER nagy rejtélye, ránézésre szimpla lopásnak látszik ez is.

De, hogy ugyanakkor, és csaknem egymás mellett eucharisztikus dzsembori is lesz, az már delikát, és Isten is mosolyogna rajta, ha lenne humorérzéke. De emlékeim szerint nem erről ismerszik meg az öreg, leginkább a bosszúállás jellemző rá, jobb napjain olykor kegyelmet is ad, de nem ez a fő attribútuma. Mi viszont csak Jónás vagyunk a halban, és lassan hűtlenek lesznek hozzánk a szavak, vagy „..mint Ő sugja, bátran/
szólhassak s mint rossz gégémből telik/ és ne fáradjak bele estelig/ vagy míg az égi és ninivei hatalmak/ engedik hogy beszéljek s meg ne haljak…” – Ez volt testvérek Kázmér mámai evangélijoma. Akárha a milliárdodik ojtás, épp úgy.

Az elkövetkező napokban, hetekben figyelnünk kell az orbánsajtót, hogy miféle mocskok jelennek meg majd Zacher Gáborról, aki a Szabad Európa rádiójában nem átallott olyan kijelentést tenni, hogy Orbán „Számoljon el azzal a lassan huszonkétezer halottal, aki Magyarországon belehalt ebbe a járványba.” Ez egy hete volt tán, azóta a halottaink száma közelíti a huszonötezret, így az a drámai helyzetjelentés, amit Zacher a kórházakról adott, igaz lehet. Így vagyok kénytelen leírni, beletenni a feltételes módot, ugyanis a kórházakról, az ottani helyzetről, halottakról, egyáltalán semmiről semmit nem lehet tudni, lévén a baloldali médiafölény oda be nem teheti a lábát.

Mint kitetszik, halottaink egyre többen, az orbánsajtó győzelmi jelentései viszont folyamatosak. Zacher interjúja a Szabad Európában megrendítő hallgatni való volt egyébként. Egy orvos őszinte vallomása arról, hogyan győzi le őt, a munkáját a kór, hogy nem tudja, amikor a lélegeztetés miatt elaltatja a betegét, fölébred-e, illetve arról, hogy akadt olyan helyzet is, amikor nem jutott elég lélegeztetőgép. És ami a legfőbb bűne volt Zachernak, kijelentette, ilyen helyzetben nem kellett volna Orbánnak azt ígérgetnie, hogy mindenkit meggyógyít. Szóval nem diadalmi jelentés volt ez a beszélgetés, és az ilyenekkel csak a baj van. Nem passzolnak a megszabott irányhoz.

Hogy Zacherről most majd kiderül az orbánsajtóban, az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője, ő maga pedig Gyurcsány kitartottja, sorosista sátánfattya, abban biztos vagyok, mert a kilövési engedély megérkezett egyenesen a minisztériumból. Egy bizonyos Kollár Lajos professzor – aki állítólag Kásler szakmai tanácsadó testületének tagja – a szaktárca e-mail címéről küldött üzenetet hatvanhárom orvosi szakmai tagozat vezetőjéhez, hogy ítéljék meg, etikailag helyes-e, amit Zacher a rádióban mondott. Mielőtt elméláznánk ezen a kvázi vizsgáló bizottságon, csodálkozzunk el, hogy Káslernek szakmai tanácsadó testülete van.

Elég hülye tanácsokat adhatnak neki, ha Kásler ténykedésébe belegondolunk a Tízparancsolattól kezdve odáig, hogy most meg leállította az emlőrákszűrést, mint annyira nem életbe vágó dolgot. Ilyen egy lelkiismeretes onkológus, de ez külön dolgozat témája volna. Most Kollár tanácsadó ténykedésébe merüljünk bele, aki fölszólította mintegy a kollégáit, hogy kollektíven ítéljék el Zachert, amire hivatkozva aztán majd lehet abajgatni, bizottság elé idézni, megróni, kamarából kizárni, vagy akármi, hogy megtanulja, nem nyilatkozgatunk nyakra-főre. Az igazat meg pláne nem, mert az zavarja a központi bizottság győzelmi álláspontját.

Hogy az ország azért – bár nagy az erre irányuló munka – nem süllyedt el teljesen a ganyéba, az mutatja, a szakmai tagozatok vezetői elhárították, hogy etikailag minősítsék igazmondó kollégájukat, s így részt vegyenek a meghurcolásában. Viszont, hogy ez meg fog történni, abban szinte teljesen biztosak lehetünk, lévén, a rezsim takargatva bűneit nem engedheti meg, hogy a közvélemény bármilyen hiteles információhoz jusson az elcseszett járványkezelésükről, Zacher bűne így hatalmas. Maga Orbán mondta még korábban, hogy ha nem az ő sajtója tudósít a kórházakból az kamu lesz, és most meg is lett a baj orbáni nézőpontból.

Ami viszont delikát, még a felettébb szervilisnek mutatkozó Kollár tanácsadó sem a beszélgetés igazságtartalmát, hanem annak etikus voltát forszírozza, hogy valami fogást találjon az elhajló Zacheren. „…Fogadom, hogy orvosi tudásomat az egészség megőrzésére és a betegek javára fordítom. A betegek gyógykezelésében meggyőződésem és tudásom szerint csak azt alkalmazom és tanácsolom, ami a javukra válik és óvni fogom őket az egészségre káros és ártalmas hatásoktól… A beteggel, illetve ha a beteg érdeke úgy kívánja, hozzátartozóival, időben és kíméletesen közlöm betegségének természetét és a gyógykezelés módjait…”

Ez itt részlet az orvosi eskü szövegéből, aminek Zacher úgy felelt meg, hogy olykor elmondta, nem biztos, hogy a lélegeztetettek fel is fognak ébredni. Ez nem passzol a „mindenkit meggyógyítunk” orbáni hőbörgéshez, s lám, Kollár tanácsadó ténykedésével nem a szakmáját, hanem egy politikus seggét óhajtja védeni. És most tessenek eldönteni, ki követ el ebben az esetben nagyobb etikai vétséget, és kit fognak aztán kinyírni végül. Hogy Zacher-félékre milyen égető szükség volna a tisztánlátásért, más események is mutatják. Tapasztaljuk, hogy ma kizárólag a frenetikus oltakozási sikerekről hallani, a halottainkról pedig szó sem esik.

Erről pedig a K-Monitor mesél. Ők azt mondják el a kiábrándító valóságról, hogy „Sajnos újra azt látjuk, hogy a tisztifőorvos tudatosan akadályozza az információáramlást… most újabb másfél hónapot kér Müller Cecília hivatala, hogy átküldje számunkra a nála lévő adatbázist a települési szintű COVID-halálozásokról.” Arról is írnak, hogy a február végén beküldött kérdésükre csak május végi választ fognak kapni, az akkorra már elavult adatokkal. „Itt tart a magyar COVID-tájékoztatás – és örülhetünk, ha a kérdésünkért nem kapunk vegzálást a hatalomtól” – összegzik. És ezen a ponton tessenek elmerengeni erkölcsről és erkölcstelenségről.

Gulyás Gergely minielnöki miniszter tegnap azt üzente Karácsony Gergelynek, ne legyen baja a Fudan egyetem kapcsán a kínai kommunizmussal, amikor ő maga egy tömeggyilkos párt jogutódjának miniszterelnök-jelöltje. Amikor ilyeneket mond Gulyás Gergely minielnöki miniszter, a többi hasonszőrű Fidesz csahos kutya, sőt, maga az atyaisten Orbán is, amikor úgy nyilatkoznak meg politikai ellenfeleikről, mintha a pállott seggükből rángatták volna elő őket, nos, akkor lehet, hogy az egydimenziós híveik bevizelnek a gyönyöröktől, ám ugyanakkor a világ komplexebb felében kiderül róluk, hogy szaralakok, sőt hazudnak és lopnak is ráadásnak.

Illetve még ostobák is. Vagy csak úgy tesznek, hogy magukhoz hasonlatosnak érezzék őket az esernyővel kardozó matrónák, a savlocsolással fenyegető bácsik és a stadionok kopasz népe. Mind az összes szavazóbázisuk, és így és ekképp egymásra talál a mocsokban a Fidesz, ennek tolvaj ura és csürhéje. Gulyás Gergely, bárgyú képű minielnöki miniszter, amikor tömeggyilkos párt jogutódozott, nagy valószínűséggel az MSZMP-re gondolt, amelynek a Fidesz nagy öregjei a szolgálatában állottak, amiről megvan a lista, de most nem sorolom. Ehhez képest Karácsony főpolgármester a Párbeszéd tagja, akik viszont az LMP-ből váltak ki.

Az LMP nem köttetett fel senkit emlékeim szerint, ha viszont Gulyás minielnöki miniszter ilyet tud, ne habozzon elibénk tárni, mert szeretnénk mi is megismerni azt a történelmet, amit ő tanult Schmidt Mária után szabadon a keresztény történelemkönyvekből. Tudjuk, át kell írni a históriát, hogy értelmet nyerjen a Fidesz-jelen, ez az LMP-Párbeszéd konfliktus azonban elég friss, még nem legózhat a csontjaival Kásler sámándebil. Ha és viszont arra gondol Gulyás, bárgyú képű minielnöki miniszter, hogy az MSZP is támogatta Karácsonyt, akkor információért forduljon bizalommal Kövér pedellushoz.

Ő ugyanis dolgozott az MSZMP-nek, míg a mai MSZP-ben ilyen alakot keveset találhatni. De, mint említettem, a Fidesz belső köreiben bőséggel vannak ilyenek: III/III-asok, III/II-esek vagy csak sima KISZ titkárok, mezei volt kommunisták. Nem kellene tehát teli pofával tömeggyilkos pártozni, de még azért sem továbbá, mert a kínaiak meghallják Gulyás bárgyú uszítását, és megsértődnek tán. Odalesz a keleti nyitás, a jól tejelő bizniszek, lélegeztetők, vakcinák, vasutak és egyetemek persze, mint a mostani lebukás okai és indokai. Mert bár Gulyás a bázisának óbégat, akiknek totálisan mindegy minden, ám ezt mások is hallják, és egyből kész a baj.

Sima logikai föladvány ez, amit levezetek. Ha és ugyanis Gulyás minielnöki miniszter azt böfizi, hogy Karácsony a tömeggyilkos múltjával ne rúgkapáljon a kínaiak ellen, ezzel azt mondja, hogy nincs joga bírálni azokat. Mégpedig azért, mert ugyanolyan, mint ők, kvázi, a tömeggyilkos Karácsony csak ne kifogásolja a tömeggyilkos kínaiak budapesti megtelepedését. Még tovább: Karácsony akkor bírálhatná a tömeggyilkos kínaiakat, ha önmaga nem volna az. Végső soron ezt beszéli Gulyás, bárgyú minielnöki miniszter, ám halovány fingja sincs róla. A kínaiak viszont nagyon kifinomult gondolkodásra képesek, csak le ne fordítsa nekik valaki ezt az egészet.

Hogy mit akarnak majd oktatni minálunk ezek a kínaiak a Fudanon, tudja a fene. Nagy valószínűséggel nem az ókori bölcseletüket, a Tao-tö-kinget vagy Konfuciusz mestert, de az ilyen Gulyás féléknek ez totálisan mindegy. A Tao-ról nem Lao-ce jut az eszükbe ugyanis, hanem a Puskás Akadémiának lepasszolható milliárdok, ahol a budi tövében álló stadionban lehet pökködni a szotyolát, eltátott szájjal kommunistázni, miközben a fiókunkban van a KISZ tagkönyv, valagunkon pedig még mindig érezzük párttitkár apánk nadrágszíjának csattanását. Ennyit Gulyás, bárgyú minielnöki miniszter tegnapi kirohanásáról, ami éppen elég, hogy előttünk álljon a pőre gonoszság és hülyeség.

Amiatt, hogy – miként tegnap vizsgálódtuk – gólyagyilkosnak állította be egy túlbuzgóan infantilis honfitársunk Semjén miniszterelnök-helyettest, ő a vadászattal fel nem hagyott, anyagi kár őt nem érte. Sőt, továbbra is miniszterelnök-helyetteskedik, s mint láttuk, buzgón nyújtogatja be a törvény-, és rendelettervezeteket, amelyek tönkre teszik az életünket. Rajta karcolás nem esett, meg nem rendült, kétségbe nem esett, csupán a jó hírét félti, de olyanja már rég nincsen. Másrészről annyira átlátszóan hamis volt a fotómontázs, hogy önmagáért beszélt, összességében legyintést érdemel csupán.

Innen következik, irreleváns az, hogy Semjén miniszterelnök-helyettest gólyagyilkosként, kisdedóvóként vagy bánatos Szűz Máriaként jelenítjük meg, voltaképp nem oszt és nem szoroz. Semjén miniszterelnök-helyettes nem gólyagyilkosként, hanem miniszterelnök-helyettesként bukott meg, viszont, hogy a napja végleg leáldozzon, arra várni kell egy évet, és választói akarat is szükséges hozzá. Viszont az Origo névre hallgató sajtóipari termék most fizet Márky-Zay Péter feleségének kétmilliós sérelemdíjat.

Azt állította róla ugyanis, hogy szülésznőként csecsemők halálért volt felelős. Egy kisded az nem gólya, és az Origo sem infantilis honfitársunk Facebook akciója, hanem komoly, kormánypárti és általa eltartott – tehát az adófizetők pénzén hizlalt – sajtótermék, bár inkább mocskolódó pártfaliújság. Kiderült persze, és a bíróság is megállapította, hogy Márky-Zay feleségével szemben még csak efféle gyanú sem merült fel, viszont ő azóta a rágalmazás miatt a szakmáját abbahagyta, mert folyamatosan zaklatták. Két év elteltével kap kétmillió forintot.

Ez még azt sem fedezi, ami anyagi kiesése volt az incidens miatt, a jó híréről, szakmai hiteléről, lelki károkról nem is beszélve. Mindezt pedig azért kellett elszenvednie, mert Márky-Zay Péter felesége. Ez náci tempó, és ez az általános a KESMA kebelébe tartozó több száz sajtóipari termékben újságtól, internettől kezdve rádióig és tévéig bezárólag. Ezekből naponta ömlik az ocsmány mocsok, amivel emberi életeket tesznek tönkre, anyagilag, erkölcsileg taposnak sárba. És nem mindenki olyan szerencsés, hogy ebből ép bőrrel kerüljön ki, ha megtépázva is.

Ez egyáltalán nem újdonság, csak most az élet egymás mellé rendezte a gólya-, és gyerekgyilkosságokat, amelyek közül egyik sem igaz, mégis látjuk, ki szenvedett miatta jobban. Illetve ki szenved miatta egyáltalán. Nem Semjén az. Semjén mögött ott az állam igazságosztó apparátusa, amely a gólyás emberünket el fogja taposni, az Origo pedig röhögve fizeti ki a kétmilliót, majd holnap hirdet nála a miniszterelnökség ennyiért. Ez is a sajtószabadsághoz tartozik, mert az még nem igazolja a meglétét, hogy engem például nem visznek el fekete autóval azért, hogy ingyen irkálok a mocskaikról.

Ha én nagy redakció lennék munkatársakkal és apparátussal, már rég kivéreztettek volna, voltaképp már az is isteni csoda, hogy a baloldali médiafölény néhány mohikánja még életben van a folyamatosan zúgó szembeszélben. Viszont nem rólunk van szó, hanem a valóságról. Arról például, hogy a Fidesz bejelentheti, kampányt indít az ellenzék oltásellenességéről, nemzetgyilkosként állítva be őket. S holott mindenki tudja, ez hazugság, a kampány bő patakként folyik, közpénzből finanszírozva, mint a Márky-Zay felesége elleni is, amiről hiába derült ki a valótlansága, a dolgát már elvégezte.

Az a kérdés – az is –, mi lesz ezekkel a sajtóipari termékekkel egy esetleges rendszerváltás után, hogy képesek lesznek-e működni. Közpénz milliók és írni tudó emberek nélkül. Mert bármennyire is úgy tűnik, ezek valami szerkesztőség-szerű képződmények, ránézvést romhalmazok csupán, önálló életre képtelenek. S ha majd a sajtópiacon megélni nem tudnak épp emiatt, akkor jön biztosan a visítás a baloldali médiaterrorról és tisztogatásról, holott csak drága Monika intelmeire kellene figyelni, miszerint ez valamikor egy szakma volt.

Egy minden bizonnyal idióta honfitársunk akképp próbálta megtámogatni saját forradalmának ügyét, hogy készített egy óvodás fotómontázst, amelyen Semjén fővadász térdepel halott gólyák teteménél. Felirat is van a képen, miszerint „Tegnap a fideszes Semjén Zsolt csak úgy szórakozásból lelőtt két védett gólyát, amelyek most tértek vissza a vándorlásból”. Semjén Zsolt egyrészt KDNP-s, másrészt nem gólyára megy, a szórakozás viszont igaz. A miniszterelnök-helyettes legott feljelentést is tett képhamisítás, hamis vád és rágalmazás miatt, így, ha a kép infantilis készítőjét leleplezik és elkapják, letépik a tökeit.

Semjén mostanában különben sem vadászik, mert nem olyan időket élünk. Inkább éjszakánként törvényjavaslatokat adogat be mindenféle aljas szándékkal, például pénzeket utalgat a vadászkiállítására, melegeket foszt meg örökbefogadástól, s ha Semjén gyilkolászós énjét akarjuk hangsúlyozni, innen kell közelítenünk megfejelve a járványidőben a hobbijára kiszórt súlyos tízmilliárdokkal, amiből ki tudja ki és mennyit lop el. Szeretjük ugyan a gólyákat, de ez nagyobb bűn, mint két szárnyas állítólagos lelövése még akkor is, ha tudjuk, a gyűlöletet zsigeri oldalról a legkönnyebb kelteni, amiről Semjén is tudna előadásokat tartani.

És mi is látjuk, hogy a széles publikum most is elsősorban azért rühelli őt, mert hajdan helikopterről ment házi rénszarvasra. Ezt nem tudják a népek megemészteni, és arról is van kép, ami ellen Semjén nem tiltakozott, nem jelentgetett fel. Sok képet őriz és hordoz az internet, amelyek miatt Semjént utálni lehet, ez a gólyás ez fölöslegesen gyermekded. Ennél sokkal súlyosabb az, amikor a tüntetők csokiját zabálta fel Orbánnal együtt a parlamentben, mert ez arra utal, hogy tényleg nincsen lelke. Embertársai sorsa, kínja, könyörgése őt egyáltalán nem érdekli, ami sokkal gyalázatosabb, mint két gólya kitalált meggyilkolása, bár a szándék érthető.

Ám Semjén jellemének alávalóságát ugyanígy mutatja az a kép is, amelyen Kézdivásárhelyre lovagol be, mint valami helytartó. És ugyanígy élénk hányingert kelt az a darab is, amelyen Orbánnal együtt óbégatnak győzelmi mámorukban, ami előre vetíti mindazt az aljasságot, amit ezek ketten pártjaikkal együtt a magyar nép ellen elkövetnek majd. Két gólya, ugyan már. Tízmillió ember, az már más, minősített szint, ha igaz is, hogy gyilkosként ábrázolni ekképp könnyebb, ámde nem alapos vád. Az ilyen gólyás idiótaságokkal csak tápot adunk ahhoz a tutulni való propagandához, hogy ilyen ez a baloldal, hamisít, alaptalanul vádol, gyűlölködik, hazudozik és a többi.

Felőlem mindenki rühellheti kedvére ezt a Semjént, mert bőven ad rá okot, ám ezt nem óvodás szinten kell tenni gólyák halálára bazírozva, hanem a valódi romlottságát mutatni meg. Mindemellett értem a nagyon egyszerű műalkotás elkészítésének lelki talaját is, mert van úgy, hogy az ember már nem bír magával a rácsok között, és legszívesebben artikulálatlanul ordítana ott, ahol észérvek már nem játszanak, Neria pedig sajnálatosan ilyen hely lett. Többek között Semjén tette ilyenné, az a forradalmi kérdés tehát, hogy mi engedett meg vele szemben a háborúban. Hogy le kell-e menni kutyába, az ő szintjükre.

Ami szintet a sajtótermékeik – origó, prostisrácok, M1 és a többi – indokolnak, mivel ezek hosszú évek óta, nap mint nap alkalmazzák a valóság letagadását és átalakítását, amihez képest egy gólyás fotómontázs gyerekes csíny csupán. És itt jutunk el a tulajdonképpeni kérdéshez, hogy szabad-e korrektnek lenni egy olyan ellenféllel szemben, amely tudvalévőleg minden aljasságra képes, és ezt naponta bizonyítja is. Hogy szabad-e sportszerűnek maradni egy életre-halálra folyó meccsben, ami után nem lehetünk erkölcsi győztes vesztesek, hanem a hullánk úgy hever majd Semjén előtt, mint a montázson a gólyáké.

Innen nézvést pedig, ha ócska is, mégis hajolhatunk afelé, klafa ez a montázs, mert ilyen az a világ, ahonnan kivesztek az erkölcsök, és nem mi veszejtettük ki belőle. Tehát összefoglalásként, mint ötödikben a dolgozat befejezés fejezetéhez követelte a tanár néni, itt állunk a válaszra váró dilemmával, hogy mit szabad és mit nem, elítéljük-e honfitársunk idiótaságát, mert ennyi telt tőle, hogy érzelmeit formába öntse. Mindenkinek a gusztusára és filozófiai hajlamára bízom a végső ítéletet azzal a toldással, ha eljön az idő, akkor az ellenoldallal is legyen olyan kérlelhetetlen, mint az ismeretlen montázsolóval most.

Este bejelentkezett a szomszéd Józsi böfögve, miszerint ma majd kilenckor jön pénzt kérni, hogy olcsó tojást vehessen. Reggel hétkor jött, hogy majd kilenckor érkezik a pénzért az olcsó tojáshoz. Nem tudom, mit rohangál, talán azt ellenőrzi, életben vagyok-e még, hogy tudjak pénzt adni olcsó tojásra. Már amúgy is tartozik, minden hónapban ez van, hogy kihúzza nyugdíjig. Amikor megjön a postás, törleszt, így kódolva van az is, hogy két hét múlva újra kér, és ezen mód, körbe-körbe telnek a hónapok. Ha így belegondolok, nélkülem lehet, éhen halna a szomszéd Józsi, ami terhet nem vennék magamra, pedig sokszor hajítottam ki már Orbán-rajongása miatt.

Nem az a baj, hogy szerelmes belé, hanem, hogy ostoba, mégpedig egészen menthetetlenül, ami idegesítő. Nem jön rá az összefüggésre, miszerint Orbánnak van köze ahhoz, hogy ő minden hónapban kuncsorog, de nem lehet mindenki közgazdász, csak normálisnak kellene lenni, s valljuk meg, ez a feladat a mai Magyarországon egyáltalán nem egyszerű. Úgy mosogatják az agyakat, mint nyunyó néni hypóval a tojásokat húsvétkor. Most is kapnak a nyugdíjasok ingyen újságot „Jókor” címmel, amit sok millió példányban szórnak ki nekik. Így, ha gonosz lennék, azt mondanám a Józsinak, hogy vegyen abból tojást, és köszönje meg Orbánnak.

De nem vagyok gonosz, pedig jó lenne. Akkor például rámutatnék a Józsinak, hogy a neki szánt kiadványban Orbán dicsekszik, hogy a Gyurcsány elvette a tizenharmadik havit, amit ő most visszaad. Iramodj tojásért Józsi, mutatnék rá a „Jókor” című, nyugdíjasoknak szánt propaganda bigyóban a tartalomra, ahol Orbán visszaad, és sátánian mosolyognék, ha gonosz lennék. Nem vagyok gonosz, jó sem vagyok, gondolkozom. Ugyanitt viszont a nyereményjátékoknál be kell jelölni, hogy a nyugdíjas kapcsolatban akar-e maradni a kormánnyal, különben meg „szórakoztató” tartalmak vannak benne művész urakkal és hölgyekkel.

Hogy kormányunk már megint adatokat gyűjt a kampányához, miközben kampányol, szót sem érdemel, amióta az oltási regisztrációval is azt teszi. Ez annyira aljas, hogy az ilyen kiadványos gyűjtögetés ahhoz képest babazsúr. De ez már közkeletű gonoszság, így most a valóság másik szeletére mutatnék rá. Mégpedig arra, hogy mindenféle művész urak és hölgyek mosolyognak ebben. Ez csak azért érdekes, hogy megkérdezte-e őket valaki is, hogy akarnak-e Fidesz propagandában és propagandának mosolyogni. Ha igen, baj nincs, csak szomorúság. Nagy Ferenc Csótány is elmondta ennek a filozófiáját, hogy a művészember tudja, melyik valagat kell nyalni.

Ezután kapta meg a Kossuth-díjat és a tizenhat millát vele, amiről telesírta az ilyen „Jókor”-szerű kiadványokat, hogy az asszony elvette tőle. Azt vélte Nagy Ferenc Csótány, hogy ettől emberarcú lesz, hát, nem sikerült. Tényleg, itt jut eszembe, az én Józsim is rajong azóta Nagy Ferenc Csótányért, dúdolgatja a nyolc óra munkát, s amikor mondom neki, hogy ez lószar, akkor visszavág, nem lehet az, mert Kossuth-díjas. Így zárul be a kör, ez már majdnem tautológia. A Józsi-féléknek – és rengeteg van belőlük – ezért nem bír hibázni Orbán sem, hiszen Orbán, és a név magában hordozza a tökéletességet. Az istenit megkérdőjelezni pedig nem lehet.

A Józsi nekem kuncsorgása, hogy éhen ne vesszen, az sorscsapás, maximum a Gyurcsány tehet róla, de őt sem tudjuk miért. Csak. Minden bajnak ő az oka, a nevében hordozza a gonoszt, míg Orbán a megváltást. Amit itt most előadtam, nem felfedezés és nóvum, hanem annak a bemutatása, milyen közegben kellene legyőzni Orbánt egy év múlva. Az ilyen „Jókor”-ok csak bolhafing, mindent úgy el fog borítani a propaganda, hogy belefulladunk, és van hozzá befogadó közönség szerte az országban dögivel. Felvilágosítani őket pedig nem lehet, amihez nem az idő kevés. Nem mondom ki micsoda, mert akkor az lenne, hogy lebunkózom a híveket, ilyet pedig nem akarok egyáltalán.

És akkor tegnap sztaniolba csomagolva, meghintve rózsavízzel, Magyarország kormánya azt mondta Fekete-Győr Andrásnak, rajta keresztül pedig minden gyurcsányistának, és mind az összes hatalomért reszkető, s ebbéli aljasságában a nemzetére rontó ballibsi, kommunista ördögpatásnak, hogy be is kaphatja. Mert ugyanis ez a Fekete-Győr, az olimpia-álomgyilkos videózkodni óhajtana szeretett vezérünkkel. Nyilvánosan kérte meg őtet erre, mintha a magasságos valami filmsztár lenne, futballhérosz, RonaldoMessi maga, akinek az oldalán és az ő fényében feredőzve ennek a Fekete-Győrnek a nyomorult élete értelmet nyerhetne. Úgy is, mint általa, ővele és őbenne.

Mókásan zseniálisat húzott egyébként az olimpia-álomgyilkos, bement Orbán ringjébe, midőn arra kérte nemzetünk fura urát, készítsenek egy felvételt, akárha cimborák, s azon közösen rimánkodjanak mind az összes mimagyaroknak, hogy iramodjanak oltakozni. No most, a forgatókönyv szerint Orbán ebből jól kijönni nem tudott volna sehogy, mert a filmalkotás bizonyság lett volna arra, hogy az ellenzék nem oltásellenes, mint ahogyan valóban nem az. Másfelől, ha Orbán nem áll vele egy kamera elé, akkor ez arra bizonyíték, hogy neki fontosabb a hatalom, mint a népe, mert nem hajlandó őket oltakozásra kérni.

Harmadrészt pediglen ősellenségével, aki a jövőben őt börtönbe óhajtja küldeni, kellett volna mórikálnia, ami maga a meghasonlás, sőt és ezen túl arra is bizonyság lett volna, hogy egyenrangúnak ismeri el az olimpia-álomgyilkost, amitől a hívek hasonlottak volna meg. Lévén az a képzetük, hogy a nemzetére törő baloldal nem emberekből áll, hanem humanoid alakot öltött trágyahalom csupán mind az összes, akiket vasvellával kell elpucolni, kihajítani mintegy Mária narancssárga országából. Ez volt a Fekete-Győr által felállított csapda, amibe mindenképp belesétált volna a kedves vezető, ha úgy tesz, mintha halandó lenne, és reagált volna a felkérésre.

De ezt nem tette meg. Ahogyan az olimpia-álomgyilkos bepattant a ringbe át a határoló köteleken üdén és hamvasan, Orbán pedig azonmód slisszolt ki onnan hátra se nézve, hanem beküldte a sakálfalkát, aki őtet a valóság mint olyan elszenvedésétől buzgón óvja. És a sakálfalka ekkor mondta kormányzati kommunikációs központ alakba bújva, hogy Fekete-Győr kapja be. Ám nem csak ő, hanem mind az összes libsikomcsi cimborája is, sőt, ők mindahányan kérjenek bocsánatot az egész nemzettől, hogy őket le akarták beszélni az oltakozásról, holott mindannyian tudjuk, ez nem így van. Csak a bevizsgálatlan löttyöktől óvtak, de ebben igazságot tenni már soha nem lehet.

Mesénk, történetünk itt a királyról szól ezért, aki ül a hegyen, néz az alant hangyaként sürgölődő népére, akinek gondjai, sóhajai hozzá el nem érnek, fogalma sincs az életükről, halálukról, és ilyen piszlicsáréságok őt nem is érdeklik egyáltalán. Ahogyan zúg az élet és a halál, gondja csak egy, hogy a hegyen lehessen. Mert oda ő egyszer felkapaszkodott, el onnan ő nem megy, egyáltalán, a köznapi létet úgyannyira odahagyta, hogy már az emléke is elhalványult annak: valaha ő is ember volt. Viszont most nem tudjuk, mi is lehet, de már sajnálatosan ő maga sem. Kifordult a világa, és ócska álmokkal van tele. Ha ezt a valóság egy kicsit is megkarcolja, gennyes lé folyik belőle.

Ezért, és a Fekete-Győrnek küldött válaszból is kikövetkeztethetően iszonyú év előtt állunk, a sakálfalka annyi mocskot fog a nyakunkba zúdítani, amennyit és amilyet még nem láttunk. Film készül Gyurcsányról, Czeglédyt újra megtalálták, s ha valaki is szólni mer, az is kiderül róla, hogy már a pelenkájába is rosszul kakált, amikor Kádár unokája volt. S mindeközben Orbán ül majd a hegyén, s mint a Facebookon is kiderült, a bávatagok imákat írnak hozzá, és mindez eléggé lehangoló bír lenni. Valahogy olyan lesz, hogy rájuk köszönünk illőn és kedvesen, mire gyomorig tátott szájjal üvöltve küldenek el anyánkba olyan vádakkal, amit soha el nem követtünk. Mi leszünk a malomtulajdonos kulák szeretője mind.