Bálint gazda oldalán futottam bele a megoldásba: éles késsel vágjunk le kb. 15 centis oldalhajtásokat a paradicsom bokrunkról. Ezeket vízbe téve gyökereztessük, majd kb. 10 nap múlva, amikor megjelennek a 2-3 centis gyökerek virágföldbe ültetve nevelgessük tovább a kis palántákat. 2-3 hét után megerősödnek annyira, hogy kiültethetjük őket és pár héten belül akár virágot is bonthatnak.
Kinek van kedve velem kísérletezni?
Az ilyenkor nyíló bodza általában elveszi a figyelmet a szintén virágzó akácról, pedig felhasználhatóságát és gyógyhatását tekintve kicsit sem marad el a bodzától. Sokáig én is csak méz formájában fogyasztottam az akácot, de egyszer kellett csak egy virágzó akácfa közelébe kerülnöm, és rögtön magával ragadott az illata.
Szedtem is egy nagy táskával.
Az akácvirágot elsősorban az emésztőszervi megbetegedésekre ajánlják: refluxosoknak csodaszer, mivel csökkenti a gyomorsavtermelést (így étvágycsökkentő hatással is bír), és hashajtó hatása miatt, székrekedés ellen is kiváló. Gyomorégésre tea formájában fogyasszuk, de mivel nyersen is ehető, ezért akár pár frissen szedett virágot is elrágcsálhatunk. Teája továbbá jó köhögéscsillapító. Édeskés íze miatt a gyerekek is szívesen isszák.
A hazahozott virágok nagy részét teának szárítottam le. 
A leszárítást szellős, de árnyékos helyen érdemes elvégezni, úgy, hogy a virágokat egy rétegben papírra terítjük. Nálunk a hálószobában illatozott, száradt néhány napig. A szirmok bebarnulása megakadályozható, ha naponta többször átforgatjuk a virágokat. Ha már könnyedén morzsolható, akkor teásdobozban, vagy akár dunsztos üvegben jól lezárva tárolhatjuk. Édeskés íze miatt a gyerekek is szívesen isszák.
Pár fürt friss virágot egy kancsó vízbe is beletehetünk, kellemesen édeskés illatú vízért cserébe. 
Én még nem próbáltam, de a bodzaszörphöz hasonló módon, akár szörp is készíthető belőle.
Nyersen salátákba tehetjük, de láttam már palacsintatésztába belesütve is.
Hamburger lesz az ebéd és tápióka puding, amerikaiasra vettük a figurát ma.
Fél óra alatt kész minden.
A tápióka egy trópusi növény, a manióka gumós gyökeréből nyert keményítő. Zselésítő tulajdonsága miatt akalmas pudingok, krémek, levesek készítésére. A bioboltokban kapható tápiókagyöngy a gyökérből nyert lisztből készült granulátum. A gyöngyök hő hatására átlátszóvá válnak és a folyadékban, amelyben főnek, sűrű pudingszerű állagúvá válnak. Az íze semleges, bármilyen fűszerezéssel ízesíthető.
Elkészítése hasonlít a rizspudingéhoz.
Hozzávalók:
1 csésze tápiókagyöngy (250 ml)
6 csésze tej (1,5 liter)
kevés só
3-4 tojás
édesítés ízlés szerint
vanília
A tápiókagyöngyöket felöntjük annyi vízzel, ami jól ellepi, és 5-10 percig áztatjuk,
majd egy fazékba szűrjük. Ez a lépés kihagyható, de hosszabb főzési idővel kell akkor kalkulálni.
Tejjel felöntjük és forrásig melegítjük, majd a lehető legalacsonyabb lángra kapcsoljuk, és kb 10-25 perc alatt puhává főzzük. A főzési időt befolyásolja a gyöngyök nagysága és, hogy áztattuk-e őket, vagy sem. Gyakori kevergetés szükséges, mert könnyen odakap. Közben édesíthetjük is.
A tojásokat felverjük és az elkészült tápiókából szép lassan hozzákeverünk néhány kanállal, így lassan kiegyenlítjük a hőmérsékleteket. A tojásos tápiókát a fazékba öntjük és közepes lángon, bugyborékolás nélkül, gyakran kevergetve pár percig főzzük.
Tálkákba merjük és 15 percig hűtjük.
Melegen, vagy hűtőben tovább hűtve hidegen is tálalható.
Sokféleképpen variálható a recept. Elkészíthető laktózmentesen, rizstejjel, kókusztejjel főzve. Tálalható friss gyümölcsökkel, magvakkal, chia maggal, lekvárral, aszalt gyümölcsökkel.
Én ma fagyasztott áfonyát melegítettem hozzá és juharsziruppal locsoltam meg. A maradékból reggeli lett.
Valljuk be, a karácsony közeledtével többször eszünkbe jut, hogy az év folyamán kicsit elhanyagolt barátainkat, szeretteinket, rokonainkat bizony, legalább az ünnepek kapcsán jó lenne valami apró figyelmességgel meglepni. Sokszor a megfelelő ötlet, idő, pénz(?) hiányában sajnos gondolati szinten marad az elképzelésünk. Hogy ez idén ne így történjen, erre mutatjuk most meg egy kedves, teljesen személyre szabható üdvözlőlap elkészítésének módját. Nagy előnye, hogy otthon, minimális ráfordítással, speciális eszközigény nélkül, gyerekek bevonásával is elkészíthető. A végeredmény pedig?!
Maradandó, szerethető emlék gondos (apró) kezek munkája nyomán. Ne feledjük a mindenkor helytálló latin mondást: Verba volant, scripta manent, azaz a szó elszáll, az írás megmarad! Nosza, papírra fel!
Hozzávalók:
– Színes (zöld, piros, barna mindenképpen) kartonlapok (A4-es méret elég)
– Famentes fehér papír (A4-es méret elég) de sima másolópapír is jó
– Csillámos lapok (arany, ezüst, óarany…többféle változat létezik)
– Fenyőfa illusztrációt tartalmazó csomagolópapír (Nagy segítség, ha találunk ilyet, mert a vidám alakzatok már önmagukban is díszesek, s nem kell a saját rajztehetségünket előhívni. Más kérdés, hogy a szabadkézi minta még egyedibb külsőt kölcsönöz.)
– Ragasztó (stift a szép, tiszta munkáért)
– Olló
– Könnyű csillagok, apró díszítő elemek…(opcionális)
A papír alapanyagokat vásárolhatjuk mindenféle kiszerelésben, ha több készül, értelemszerűen gazdaságosabb a nagyobb méret megvásárlása. Az egyes papírboltok dekorációs kínálata óriási, mindenki döntsön saját ízlése szerint.
Folyamat:
1. Hajtogassunk, hajtogassunk (óvodásaink ügyességével)! Először az A4-es papírt nagyjából harmadába (1.a), majd ezt visszafordítva a 2. harmadot is behajtjuk (1.b), így végül három harmadot kapunk (1.c). Majd a 3. osztást (kifele nézve) félbehajtjuk. Csak leírva tűnik ördöngősségnek, meglátjátok elkészíteni pofonegyszerű!
2. Kisimítjuk a hajtogatásainkat, így szépen láthatóak az osztások. Ceruzát ragadunk és hegyvonulatot rajzolunk, a papír jobb alsó szélétől kezdve balra felfelé, de ne érje el a lap tetejét a (lapos) csúcs. Hagyjunk mindig helyet!
3. Vágjuk ketté a lapot a ceruzavonal mentén. Nem kritikus a hegyvonal gerince, de túlontúl hullámzó ne legyen! Szerencsés, hogy korrigálni utólagosan is lehet.
4. A kivágott papírunk bal szélső, később hátlapként szolgáló osztását hozzáragasztjuk a választott színes kartonunkhoz. Ajánlott a sötétebb, ünnepekre jellemző színek használata. Beillesztjük a sarkokat, törekedjünk a pontosságra! Ragasztóstift segítségével csomómentesen dolgozunk. A hozzátapadt hátlappal készen lett a harmonikaszerű üdvözlőkártya alapunk.
5. Ezután következhet a fantáziánk, kreativitásunk szabadon engedése…Ha a képen látható mintázatot követjünk, figyeljünk arra, hogy a “hegygerincre” ültetett fáknak csak a alsó részét ragasztózzuk, nehogy az egész harmonikaszerű lap (mely kinyitva kedves) nemkívánatos módon/helyen hozzátapadjon a kartonhoz. Festékkel havassá pöttyözhetjük a tájat de a mini hópelyhekből hóembert is festhetünk. Fenyőfák esetében csillag kerülhet a csúcsra de az ötletek tárháza menet közben mutatkozik majd meg. Aki nem rest, kereshet vidámabbnál vidámabb hóember illusztrációkat a megmosolyogtató üdvözlet érdekében. A kész lapot egy átlagos fehér francia borítékba helyezve postára adhatjuk, de ajándékcsomagokhoz is kiváló kísérőként szolgál…
Jó munkát, kreatív ünnepvárást kívánunk!
Nagy őszi kedvenc a cékla. Egészségügyi hatása miatt feltétlenül érdemes az asztalra tenni, akár egész évben fogyasztani. Jótékonyan hat a magas vérnyomásra, és az állóképességet is javítja. Magas A-, B- és C vitamin tartalma és kálcium-, foszfor- valamin vastartalma is jelentős. Leginkább gyökerét használjuk, de a levele is felhasználható zöldturmixban, akár spenót helyettesítőjeként fokhagymával párolva, vagy pesztóként felhasználva . Néha a piacon belefutok sárga változatába, ami enyhébben “céklaízű”.
Rendkívül sokszínűen el lehet készíteni, akár annyira észrevétlenül is belecsempészhető ételekbe, hogy még az is megeszi, akinek amúgy hidegrázása van tőle. (pl. céklatorta) Erjesztési technikával finom savanyúság is készíthető belőle. (erről itt olvashatsz)
Az én kedvencem egyértelműen a sült változat…csak legyen aki elkészíti, mivel hámozni, felvágni kimondottan utálom. A megoldás az egyben sütés!
Az egészben sütéssel elkerülhető a maszatolós, fröcskölős hámozás, és az azt követő konyhatakarítás. Alufóliára teszem a megmosott céklát, sózom, kevés olivaolajat csugatok rá, majd szorosan becsomagolom. 200 fokon, mérettől függően kb 40 perc-1 óra alatt puha lesz. A héja könnyen, akár kézzel lehúzható.
A megsütött cékla jópár napig eláll a hűtőben és sokféleképpen felhasználható: köretnek, salátának. Pürésítve 6 hónapos babáknak is adható (akár almával keverve).
Én legutóbb salátát dobtam össze a felkockázott sült céklából: fetasajtot, diót adtam hozzá, sóztam és kevés olivaolajjal meglocsoltam.
A gyerekeknek mártogatóst készítettem hozzá. Tejfölt összekevertem fetasajttal, összenyomott fokhagymával és sóval, borssal, kevés pirospaprikával ízesítettem. Sült krumplit, édeskrumplit és céklát mártogattak bele.
Figyelem, a cékla fogyasztása utáni pirosas vizelet teljesen normális…egyszer rám a frászt hozta :)
A férjem szerint minden rendes magyar ház udvarán van bontott tégla, legalább egy kisebb kupacnyi. Szerintem meg minden rendes magyar lakótelep közepén áll egy poroló. Tudjátok, mi az? Hivatalosan szőnyegporoló-állvány.
Legutóbbi sétám alkalmával tűnt fel, hogy ezek a retró vasszerkezetek bizony még itt-ott megtalálhatók. Leginkább a régi, 70-es években, vagy korábban épített társasházak környékén, ugyanis a később felhúzott (panel)házakba már padlószőnyeg került, és a porszívó is jobban elterjedt, így okafogyottá vált a szőnyegporolók elhelyezése.
Nagyanyámék társasházi lakásának udvarán például állt egy méretes darab. Játszótér nem volt a közelben, így jobb híján az udvaron töltött időnk nagy részét ezen, vagy a hatalmasra nőtt nyírfán töltöttük. Rendeltetésszerűen talán évente kétszer használták az állványt, amikor is szüleim feltekerték a mama szőnyegeit, és kiterítették a porolóra alapos portalanítás céljából.
De igazából a rendszeres porolóhasználók sehol sem a felnőttek voltak, hanem mi, gyerekek. A poroló nemcsak tornaszer volt, ahol megtanultam átpördülni és lógni (persze először alul és csak később felül), hanem sok esetben a találkozási hely, amin ücsörögve dumáltuk ki az iskolában történteket délutánonként. Utáltuk, ha valaki biciklit zárt hozzá, mert csak akadályozott minket a szabad mozgásban…meg különben is: a poroló a miénk volt!
Ti mire használtátok a porolót?
Frissen esett meg velem, és nem hagy nyugodni a dolog, így megírom:
Adott egy napszemüveg, aminek az orrbizgentyűje elferdült… Bár hordható így is, de gondoltam a mai kisbabás egészségügyi sétám alkalmával bekanyarodok egy optikába és megkérdezem, hogy meg tudnák-e javítani. A Fő téren két optika is van egymás mellett, én a bal oldali mellett döntöttem, csupán csak azért, mert a jobb oldali ősrégi, snassz kinézetű, optikával ellentétben ez csilli-villi, sem lépcső, sem ajtó nem nehezíti a bejutást, így gondoltam még a babust sem zavarom az alvásában.
Kedves eladó hölgy fogad, mondom a gondomat, ő meg, hogy mindjárt jön a férje és megnézi. Férj már jön is, majd arrogánsan közli, hogy a DM-ben és búcsúban vásárolt napszemüvegeket nem javít, mert nem tudja garantálni, hogy nem tesz benne nagyobb kárt. Én hirtelen köpni-nyelni nem tudtam…egy kicsit még álltam, aztán megköszöntem és kisétáltam.
Kedves optikus úr, a fenti kijelentésével amúgy nem lenne probléma, ha azt kedvesen és árnyaltabban fogalmazta volna meg, anélkül, hogy a kedves vásárlót (én) a földig alázza. Ráadásul még meg is köszöntem volna az aggodalmát.
Amúgy egy Tommy Hilfiger napszemüvegről lett volna szó, ami ugyan nem csúcskategória, de azért nem is a búcsúban lőttem…és ami a lényeg: én szeretem, és természetesen fizettem volna a munkáért. Amúgy meg egy defektes szemüveggel a fejemen akár potenciális vásárló is lehetnék, na de az biztos, hogy ezek után egy másik optikában.
Megszületik, jó illatú, pihe-puha bőrű. Szagolgatnád egész nap.
Mit tegyünk a kis érzékeny bőrére, amikor először még a kemény magyar víz is túlzásnak tűnik? Fürdessük, ne fürdessük? Szappanozzunk, habfürdőzzünk? Kenjük, ne kenjük? Ahány ház és gyerekorvos, annyi szokás.
Én a magam részéről bevallom, ahogy jöttek a gyerekek, egyre ritkábban fürdettem őket újszülöttkorukban. Először még időhiány okozta a napi fürdés elmaradását, de aztán a negyedik babánál már tudatosan nem vagyok napi szinten fürdető. A popsiját sem törlöm meg a bolti törlőkendőkkel: helyette egy házilag készült törlőt használok. Semmi kőolajszármazék, kimondhatatlan nevű tartósító,- és nedvesítőszer, ami nem mellesleg ekcémát és allergiát okozhat. A recept és az elkészítés nem bonyolult, használni könnyű, és a hatásfoka is vetekszik a bolti változattal. Egyetlen hátránya, hogy csak itthon használható, de várom az ötleteket a mobil változat kifejlesztéséhez.
Hozzávalók:
1 db szórófejes üveg
papírzsebkendő
5 rész tisztított víz (esetemben kb 1,5 dl)
1 rész (bio) olivaolaj (de lehet mandulaolaj is)
10 csepp teafaolaj
10 csepp levendulaolaj
esetleg pár csepp ezüstkolloid
A hozzávalókat a szórófejes üvegbe töltöm, és használatkor jól felrázom, majd papírzsebkendőre fújva használom.
A papírzsebkendő feltétlenül illatmentes, az illóolajak pedig 100% tisztaságúak legyenek!
Több mint 20 éve, a gimi egyik szünetében azon vigyorogtunk, hogy egyszer még arról fogunk beszélgetni, hogy ki milyen popsikrémet használ. Szóval, eljött az idő, így muszáj megírnom: én speciel shea vajat kenek a kicsi popójára. :)
Sok kismama – főleg az előzőleg már koránszülők- várandósságuk végén azon izgulnak, hogyan tartsák még odabent a babájukat. Aztán van a magamfajta, aki hiába várja, hogy megérkezzen a baba, ő köszöni, jól érzi magát, nem akar még kibújni. Négy babánál háromszor éltem meg a reggeli csalódott ébredések sorát, miszerint: “Na, ma éjjel sem szültünk…” A napok múlásával, a saját elkeseredésem mellé még hozzájött a napi érdeklődők sora, akik talán még jobban várták, hogy végre megmutatkozzon a baba, mint én. Bújtam az internetet, és sorra próbáltam ki a különböző oldalakról összegyűjtött természetes szülésindító módszereket, türelmesen végighallgattam a családtagok és a barátnők bevált praktikáit.
Jelentem, az én esetemben semmi sem működik! 
Vagyis, tök mindegy, mit csinálunk, az a kis drága úgyis akkor jön ki, amikor ő akar,…vagy amikor az orvos egy kicsit noszogatja: esetemben a 42. hétben, egy burokrepesztéssel, miután két hete 3 ujjnyira nyitott méhszájjal hiába csináltam végig az alábbi szülésindító praktikák többségét.
Az, hogy pontosan milyen folyamatok indítják be a szülést, nem tudni, de mindenesetre a félelmek (szülési fájdalmak, kórházi tartózkodás stb.) elengedését és a szülésre való lelki ráhangolódást nagyon fontosnak tartom. El kell engedni a be nem fejezett projekteket, elbúcsúzni a várandósságtól, és a lehető legnagyobb nyugalomban várni a babát.