Miként azt vélelmeztem, de olyannyira, hogy az már a tudás bizonyossága volt, az uniós küldöttség még meg sem érkezett, még nem is üdvözölték egymást a felek, egymás szemébe sem néztek, de Varga Judit már visít, mint a szopós malac, hogy hozzák az ítéletet. Mintha csupa Virág elvtársak érkeznének Gogolákné elvtársnőkkel az oldalukon, így máris meg lehetne kérdezni akkor Varga Juditot, hogy mi szerepel a dokumentben, kötél általi vagy gulág, mert nem mindegy. Az uniós küldöttség azért látogat boldogságban feredő kies hazánkba, hogy körülnézzen benne mint jogállamban, tanulmányozza a bimbait és vadhajtásait.
Varga Juditnak az volna a feladata, hogy körbevezesse őket a jogállamban, hogy benézzenek annak minden zugába, és örömmel állapítsák meg, az élet szép, a madarak pedig errefelé különösen bájosan csácsognak. Varga Judit azonban ilyet tenni nem tud, mert egyrészt az a delírje, hogy szép hazánk a jogállam tankönyvi példája, másrészt viszont nem tudja, az micsoda. Emlékezhetünk, hogyan veri a habot egyfolytában, hogy kéri a definíciót meg a táblázatot róla, hogy mi is az. No de, ha maga sem tudja, hogyan mondhatja, hogy szép hazánk mégis az, az ilyen következetlenségtől meg kell a szívnek szakadni, illetve cserepes szájjal vigyorogni szélesen.
Ehhöz képest van a zsebben az ítélet Varga szerint, az unió küldöttsége nem azért érkezik, hogy megvizsgálja, igazak-e a hírek a melegekről, civilekről, menekültekről, ügyészségről, bíróságról, médiáról, szóval az orbánizmus totalitárius lényegéről. Hanem, fejti ki Varga, azért, hogy beleavatkozzanak a magyarországi választásokba. Láttam is náluk zacskó krumplikat, szja visszatérítéseket és Bözsi utalványokat, az uniós küldöttség elfoglalta a tévé székházát és fölszedte a macskaköveket. Ezen a vonalon is ringatózhatnánk tovább, engemet mégis ez az ítélet izgat, ami Varga szerint előre megíródott, pedig magyarul sem tudnak, és a pálinkát sem szeretik.
Érdemes egyébként azt a habzó szájú visítást, amit Varga tegnap művelt, slágvortokban végigvenni. Ehhez nem kell egyéb, mint a megfelelő oldalon csak a cikkek címeit tanulmányozni, amelyek mind Vargát idézik, és máris előttünk áll maga az igazságügyis. Haja lobog, szeme csillog, és kardjával védi a gazdája seggét. De azért szemezgessünk belőle: az EU rossz hangulatát próbálják meg rákenni Magyarországra, az EU képtelen volt a járvány elleni védekezésre, Magyarország szabad, független ország, megvédjük a családokat, a nonszenszek nonszensze, hogy értékvitához kötik a kifizetéseket, Magyarország maga dönt a sorsáról, és természetesen boszorkányüldözés.
Ha most kaján volnék, akkor azt írnám, – mondta, és felült a seprűjére. Ám inkább azt jegyezzük meg, hogy ez már nem is kardozás, hanem Varga Judit fogja a macsétéjét, és pörög, mint egy eszement dervis. Ahelyett, hogy azt mondaná a küldöttségnek: Isten hozott, kerüljetek beljebb, íme, itt van a jogállam. Az élet nem annyira bonyolult, legfőképp nincsen tele strigákkal és lúdvércekkel, akik a magyari emberek életére törnek. Varga visítozása maga a szerelmetes vallomás arról, hogy vaj van a füle mögött, ezért nem akar kimenni a napra. Emiatt azonban olyan hangulatot teremteni, mintha egy Hieronymus Bosch kép közepén csücsülnénk, enyhe túlzásnak tűnik.
Vagy inkább a félelem megtestesülése. Ez egyébként abban is megmutatkozik, hogy a kedves vezető szóba sem áll a jeles küldöttséggel, akiknek a látogatása egyébként teljesen felesleges. Ha arra menne ki a játék, hogy nem adnak pénzt ennek a mi diktátorunknak, mindegy, már szerzett sokat, amit az unokáink is fizetni fognak. Más folyomány nem látszik jönni a látogatásból, esetleg hümmögve hazamennek, kijelentik, hogy kies hazánknak köze nincs a demokráciához, mire Varga rávágja, hogy na ugye, megmondta előre. Kész volt az ítélet. Persze, hogy kész volt, ahhoz ide sem kell jönni, szép hazánknak ugyanis már szaga van. Messziről bűzlik.