Orbán Viktor Mihály Csányi barátjának gépén – ahogy harminc éve is mindig – a messzi és egzotikus Indonéziába utazott elvtársakkal találkozni. A mi pénzünkön utazott párt, és nem is miniszterelnökként, ahogy harminc éve is mindig. Megértjük, hogy oda húzza a szíve, ha Európában már büdös, sőt, a kereszténydemokraták közt is szaga van, így hát a Centrista Demokrata Internacionálé – amelynek alelnöke, tudta ezt valaki? – kebelébe tért meg levegőt rontani. A mi pénzünkön.
Ez a kisebbik baj és gond, viszont azért utazott oda, hogy iszlám valagat nyaljon, s közben vagy tán épp emiatt hülyeségeket beszéljen. Szó szerint ezt: „Nagyon tanulságos és érdekes, hogy egy olyan iszlám mozgalom, mint az önöké, hogy jeleníti meg magát a politikai színtéren. Számomra ebből két kérdés következik: milyen lesz a kereszténység jövője és milyen az iszlámé. Tudunk-e úgy egymás mellett élni, ahogy régen, ami kiválóan működött”.
Ezt a helyi Nemzeti Ébredés Pártja kapcsán mondta, amelyről mindjárt beszélgetünk. Viszont ne lépjünk túl egy kézlegyintéssel az előző idézett szövegen, hanem vegyük ki belőle, amit az iszlámról mondott, hogy „Tudunk-e úgy egymás mellett élni, ahogyan régen, ami kiválóan működött.” Kérdezzük meg, olvasta-e a kedves vezető az Egri csillagokat, a busójáráson kívül hallott-e Mohácsról, s tudja-e, hogy miért harangoznak délben. Persze, hogy tudja, annyira nem hülye a kedves vezető.
Csupáncsak aljasan össze-vissza beszél, mert a Nemzeti Ébredés Pártjában nem az iszlámot látja, hanem a saját autokrata testvérét, ami fontosabb a hitbéli elköteleződésnél. Csak akkor itthon ne védjük a szánkókat adventkor a libsiktől, akik a fő ellenség, nagyobb, mint az iszlám, ha már hozzájuk menekül a szabadság fuvallata elől. Ezt sem én találtam ki, hanem Orbán Viktor Mihály panaszkodott muszlim testvéreinek, így:
„Az önazonosság megőrzésére nehéz dolgunk van Európában. Európában az a fő kérdés, hogy miképpen tudjuk megőrizni nemzeti és keresztény identitásunkat egy olyan időszakban, amikor az úgynevezett európai haladó, liberális politikai erők megpróbálnak nyomást gyakorolni ránk. Megpróbálják átvezetni a társadalmakat egy olyan korszakba, amelyet ők posztkeresztény, posztnemzeti kornak neveznek.” – Mondja ezt a muszlimoknak, miközben Európa iszlamizálódásától retteg az egész csürhéjével. Állítólag.
A Nemzeti Ébredés Pártja – Partai Kebangkitan Bangsa (PKB), amelynek most valami ismeretlen okból a valagát nyalja, 1998-ban alakult, szoros személyi, szervezeti és ideológiai folytonosságot mutat a tradicionalista muszlimok szervezetével, a Nahdlatul Ulamával. Amelyik az iszlám köztársaságban hitt, és a saria híve volt. Nekik mondja Orbán Viktor Mihály, hogy „az ember számára a legfontosabb az identitása, és mi ragaszkodunk nemzeti és vallásos identitásunkhoz”.
Énnekem tök mindegy, hogy miket delirál össze a messzi távolban, de a tulokkeresztény haverjai megkérdezhetnék azért tőle, vagy, ha őket sem érdekli, akkor mondják azt. Hogy de jó, ha Orbán Viktor Mihály a pofánkba köp. Én viszont ezek után annyit csöndesen fölvetnék, hogy miféle identitásról beszél ez a manus és miféle vallásról, sőt, hovatovább azt a kérdést is föltehetnénk neki, tudj-e mi az a vallás, kereszténység és iszlám, mert nem úgy tűnik.
Hogy meddig lehet következmények nélkül ökörségeket beszélni, és mit szól a keresztényüldözési államtitkárság ahhoz, hogy a főnökük olyan országban parádézik, beszél vallásos identitásról, ahol üldözik a keresztényeket, olyan országban nyalja a muszlimok valagát. Mivelhogy az origo nevű házilapja egy évvel ezelőtt meggondolatlan volt, nem tudhatta, hogy a főnök majd odaröpül magángépen, és épp Indonéziát hozza fel (az origo) elrettentő keresztényüldözési mintaként.
„Január 13-án az indonéziai Medan városában helyi muszlimok egy olyan épület előtt gyűltek össze, amit keresztények használtak. Később behatoltak az épületbe, és sikerült elérniük, hogy ne tartsanak ott istentisztelet. A helyi keresztény közösség érthető módon felháborodott az eset miatt, és teljes joggal annak az érzésnek adtak hangot, hogy már saját országukban is megfélemlítik őket, miközben az állami hatóságok tétlenül szemlélik a támadásokat.”
Ilyeneket irkált az origo, hogy az emberben vágyak támadnak, bárcsak egymással beszélnék meg, miket hazudoznak. Ha meg Semjén lennék meg KDNP, megkérdezném a haveromat, mi volt ez a turné, miket pofázott ott össze-vissza, szembe menve az egész addigi eszmerendszerrel, ami alapján itt sorosozik, bevándorláspártizik meg keresztény kultúrázik. Először a kipcsakok, most meg ez, tudjuk, hogy a manus a jó édesanyját is eladja a hatalomért.
Ez az identitása, semmi egyéb, de valami méltóság lehetne a haverjaiban, hogy leállítják. Ha meg nem, mert így is jó, mint ahogyan a jelek szerint tényleg az, akkor ennek minden következményét is viselni méltóztassanak közösen, ahogyan momentán a fényben is együtt feredőznek. Lezárva az elmélkedést és összegezve az elhangzottakat szögezzük le és jól jegyezzük meg, hogy Orbán Viktor Mihály elkezdte a kacérkodást a fundamentalista iszlámmal. 2020. január 24-én, reggel. Hideg, szeles időben.
Szijjártó külügyes és futsalos az Aranybullára hivatkozik a jogállamiság kapcsán, ami mindent elmond kies hazánkról, ugyanis II. András műve leginkább a nemesek jogait rögzítette, de ebbe most ne menjünk bele. Bár most is vannak ilyenek, illetve most bimbóznak épp különféle kiváltságokkal, mint ‘álamelnök úr becses családja, meg a többi. Ma ott tartunk, hogy Magyarországon nem egyszerűen a hatalmi váltógazdálkodásért kell harcolni, hanem világnézeti meggyőződésekért, ha úgy tetszik, a józan észért a keresztény téboly közepette, ahol tízparancsolattal gyógyítanak.
Ha nem állítjuk meg a fékevesztett tombolást, migránsok árasztják el szeretett hazánkat, plébániáinkból mecsetek, keresztünkből félhold válik, nem nóta szól az ebédhez, hanem müezzin. És milyen ebéd lesz az disznó nélkül, ki főz nekünk velős pacalt akkor, ehetünk-e jófajta kolbászt, ki iszik akkor házi főzésű kisüstinkből, és magyar gyomrunk vajon bírja-e majd a Ramadánt? Mit kezdünk az arab számokkal, hová lesz a férfias verbunk, amely mindenféle hastáncokban oldódik fel, megtanulhatja-e azt Rózsika néni? Kérdem én.