Betlehemesek,és papírszínház a családi napon

Ismét változatos programokkal és érdekes kézműves foglalkozásokkal várták a családokat az Agora MSH-ban egy karácsonyi játszóházba.

A vasárnap délelőtt gyertyaöntéssel, mézeskalács sütéssel, kicsi angyalka és mécses készítéssel telt. Közben pedig látványos betlehemes és mini papírszínház szórakoztatta a gyerekeket és a szülőket.Az itt készült képgaléria ide kattintva látható.

Kampec dolores LXVI. – Fényhiány

Még mindig rezgett a harang kongásától a kocsma levegője, amikor a friss fröccs ízétől, amely távoli garázsok tablettáinak ízét idézte, Irén szelleme is tovaszállt. Visszakúszó, menekülő, hátráló szublimációval a Szentháromság szobor talapzatába kövült bele, és Béla egész boldogult úrfikora ott terült szét flaszterrá válva a téren, amelyen a két közmunkás tapodott. Így zökkent helyre az idő, és megint vasárnap volt, ami viszont semmiben nem különbözött egy akármely csütörtöktől, ám mégis ezüstnek nevezték.

Csupán azért, hogy útjelző karót verjenek egy ünnep felé, amely a szeretet álcáját öltve magára váltott ki minden emberi lényből vergődéssé fajuló idegbajt. Ez akkor érte el csúcsait, amikor a rántott hús sületlen volt, a ponty még vert egyet a farkával a halászlében és fejest ugrált a paprikás löttyben, a bejgli dagadt földesúr módján repedt meg hosszában, az első tányérok pedig elcsattantak a falon a csendes éjben. Viszont a szeretet ott csordogált izzadság formájában a bánatos szemű fiatalasszonyok és a frissen mosott traktoristák tarkóján, és ott vibrált a bádogbános malacszemeiben. Olyan is volt.

Isten jelmezes és hamis szolgája ezekben a vészterhes időkben fokozta felforgató tevékenységét, kongatta a harangjait veszettül, amitől csörömpöltek a ködök, a duplagyűrűsök pedig sánta hangyarajként iramodtak bele a csontig hatoló dohba, amit a hit szagának véltek. Az volt tagadhatatlanul. Ez áradt az uraiktól rájuk maradt nehéz tölgyfa szekrényekből molyirtóval vegyesen, ez kúszott elő ágyékukból ammóniával keverve. Istennek öregség meg elmúlás szaga volt, és olyan erős, hogy még a tömjén sem segített rajta, sem a töltött káposztába morzsolt hagyma édeskés, csípős illata. Ők így, Isten szagától verve keresték a megváltó hazug születésébe göngyölt boldogságot.

Mégsem találták meg, pedig a bádogbános, sőt, a Kis Herceg is ezt hazudta nekik, és még csak nem is tudtak róla, mert a róka már sehol sem volt, a rózsa pedig lekonyult a búra alatt. Ez a két összeesküvő azzal áltatta a lelkükben éhezőket, ha díszbe öltöztetik a szívüket, akkor a gyertya meggyújtásával rájuk terül a boldogság. Véget érni készülő életük összes keserve sem volt alkalmas és elég arra, hogy belássák az egyetlen igazságot, minél inkább várják az örömöket, az annál inkább nem jön, mert az a természete neki, hogy váratlanul csap le a sarkokból és a pókhálók közepéből, a neki megvetett ágy elől pedig sebesen iszkol. Ezért ízetlen a várva várt vacsora, és ezért jár zokogással a parfüm illatú, remegős randi.

Mert a kiképző őrmestereknek van igaza, hogy nem az eltávozást kell várni, hanem a vacsorát meg a takarodót, mert ezek beláthatóan eljönnek, míg a kaszárnyából való menekülés talán soha. Ilyen katonásan determinált az élet, és mégis, minden friss hús, de az összes hanyatló lélek is a kivételes pillanatokat várja, ezért boldogtalan mindig. Ilyen következtetésekre jutott Béla, hogy igazolja a rá guanóként rátelepülő kérget, hogy neki azért jó, mert semmit sem vár, így nem is csalódik soha. De ahogyan idáig jutott, meglátta a templom felé vonuló halálra ítélteket, akiknek a szemében mégis csillogott valami, mert tudtak maguknak hazudni valami szépet, ami ringat, mielőtt megölne.

Ott állt, illetve ült hát megint Béla kétségek közepette, mint már százezer éve, tűnődve lassan, hogyan lehetne túlélnie ezeket a napokat, amikor szeretet csordogál a falakon, és még a rigók is jámbor boldogságot szarnak, a világ pedig sistergő olaj és narancshéj illatba merül, miközben a templomban nem is a lelkük üdvéért imádkoznak a hívek, hanem havazásért, hogy szép legyen a színpad, kerüljön is akárhány csípőtörésbe, mert semmit sem adnak ingyen. Így hát úgy határozott, hogy elkerülje az elmúlt évek nagy botrányait, amikor rendőrök cipelték el az éjféli miséről, vagy az oltárra alábocsátott Buddha szoborral akarta jobb belátásra bírni a tévelygőket, idén beáll a hazugsággyárba, és fahéj illatú lesz, ha beleszakad a lelke, akkor is.

Eleve elvetélt kísérlet volt, viszont sodorta magával a lelkesedés, amit a fröccsök ura bambán nézett csak. Azzal kezdte vég felé rohanását, hogy forralt bort óhajtott az illatos gőzök miatt, majd hazament, és a padlás porai alól előkotorta a múltját, Rudolfokat, kisdedeket, Máriák göthös maradékait, csillogó gömböket meg fényfüzéreket, és ezekkel felszerelkezve, mint valami mindenhez értő szaki érkezett vissza az ivóba, hogy ünnepet fabrikáljon a kopott abroszokra és a légyszaros ablakok pállott üvege mögé. Gyertyákat gyújtott az asztalokon, a villanyt lekapcsoltatta, bicebóca betlehemet fabrikált az ajtó elé, poros gömbjeit ide-oda akasztgatta, és minden örömök koronájaként fölszögezte az égősort, hogy majd teljes lehessen az áhitat.

Amikor szuszogva a konnektorhoz járult, hogy elektronokkal noszogassa a kajla égőit, akkor ütött be a nem tervezett, viszont sejthető ménkő. Nem gyulladtak ki azok a cafatok, de hiába vette elő az összes karácsonyi rutinját, és nézegette meg egyenként őket, nem lehetett beléjük életet lehelni. Amikor minden remény elveszett a fényes vigyorgásra, az történt, mint az összes traktoristánál, duplagyűrűsnél és bánatos szeműnél ilyenkor. A felgyülemlett feszültség egyetlen óriási káromkodásban összegződött, amelyben annak az anyját szidta, akinek a születését állítólag ünnepelni készültek. És nem az történt, mint az szokásban van az örömökre éhes házakban, hogy a nap csúcspontjaként zokogásban tört volna ki, legyintett inkább. – De legalább megpróbáltam. – Ezzel összegezte a kilengést, és látta, hogy megint igaza volt, csessze meg.

B-listás Mikulás

Tegnap hajnalban strammul átkúsztam a boltba, mintha szokványos, rigófüttyös, ónos esős nap kezdődne megint a NER dicsőségére, és látom ám, hogy a klozettpapírok mellett ott susmorog a Mikulás egy eladóval. Azt mondta neki, sajnos, teljesen be vagyok táblázva, amiből az következhetett az estére nézvést, hogy az eladó gyereke napnyugtakor szomorú lesz. Mikuláshiányban fog szenvedni, összetörik a kicsi szíve neki, és visító meg hisztiző megvonási tüneteket produkál majd a parkettához ütögetve magát.

Ebből is kitetszik, hogy a Mikulásra égető szükség van így, december elején, mint ahogyan a halkan szálló angyalokra és a gőgicsélő Jézusra a hónap vége felé, amely díszletek görög-római identitásunk origója és gyökere némethszilárdilag mintegy, nemzeti nagylétünk fundamentuma, ha jól belegondolunk. Nem lehet véletlen tehát, hogy a Soros-féle nemzetközi összeesküvés ezt a talapzatot támadja, és az lesz itt, minálunk is, mint a veszte felé száguldó Ausztriában, ahol még csak nem is konzultáltak Soros incselkedéseiről, és úgy is jártak, magunk közt szólván.

Napok óta terjedt a facén a szörnyű hír, miszerint Bécsben betiltották a Mikulást. Erre rengeteg egyszerű világlátású polgártárs rákkattant, szidva a libsibolsik kurvaannyát Gyurcsányig bezárólag, ahogyan az már szokásban van minálunk, Neriában. Tegnap aztán, ahogyan a boltból hazatértem, az is kiderült, honnan a hagymáz. A hirado.hu hivatkozott a 888.hu-ra, mint autentikus forrásra, akik az Österreich című orgánum olvasói levelei közt találták a szörnyűséget. A florisdorfi iskolában – így az összegzés – a karácsonyt már télünnepnek nevezik, Jézuska sem érkezik, a Mikulástól pedig állítólag félnének a gyerekek.

A nép eccerű gyermekeinek hangját még a Lajtán túl is meghalló oknyomozó lakájslapaj idéz is, utalva a szörnyűség eredetére: „Ez az integráció teljes félreértése, kérem, segítsenek. – írta egy névtelenséget kérő apa.” Célnál is vagyunk. Mielőtt tovább elmélkednék az őrületek fölött, meg kell jegyezzem, hogy nem sajnáltam nyomorult életemből legalább két órát, hogy végignyálazzam ennek az Österreich című lapnak az online változatát. Ilyesmit én abban nem találtam, olyat viszont igen, hogy örvendtek az ott bevezetendő melegházasságnak, meg vigyorogtak a karácsonyi receptek fölött a borvirágos orrú Mikulások is.

Hogy hazudnak ezek, az egyáltalán nem nóvum, viszont, hogy a labancok Mikulása mért fáj nekik, az egy érdekes történet. Ugyanezek az orgánumok fújják már napok óta a leckét, miszerint soha nem látott, hatalmas lánctalpasok támadják Brüsszelből a hazát, előttük Soros lovagol kivont karddal, hogy leváltsa a nemzetvédő kormányt, és olyat ültessen a nép nyakába, aki lebontja a kerítést, és niggerekkel toszatja szanaszét a bimbózó magyar szüzeket. Ha O. V. veszít – irgalom anyja ne hagyj el -, másnap a Duna-deltából fertelmes nagy uszályokon milliószám indulnak Budavára felé a terroristák, betiltják a Jézust és janicsárok űzik el a Mikulást.

Nem vagyok hülye, csak egy kicsikét. Épp annyira, hogy konokul böngésszem azt a gondolatvilágot, vagy a gondolat-nihilt inkább, ami süt Orbánból, a sleppjéből, a sajtójából, amiből így egyben valami elképesztő őrült massza kerekedik azt mutatva, hogy égető pokol lehet ezeknek a fejében. Ha következetesen végigvinném a lázárjukat, akkor tegnap reggel a boltban zokogva borultam volna a Mikulás nyakába, siratva őt, aki végleg elveszik, Rudolffal, csengőszóval és manókkal együtt. A Mikulás pedig bambán nézett volna rám, hogy ki ez a barom, mert azt sem tudja a szerencsétlen, ha jövőre nem a Viktor győz, akkor cseszheti, nem fotózkodhat a boltban, nem mondhatja, hogy hohohohó, mert mindennek vége lesz. Legalábbis a hirado.hu szerint, ami nem semmi egy delírium, ha jól belegondolunk.

De hogyan jött ki Máriából a Jézuska? Karácsonyi kérdésözön a négyévestől

betlehemTegnap pásztor voltam. A férjem József és szamár, a nagytesó angyal egy baba pedig Jézuska. Napok óta Betlehemről, és a szent családról faggat a négyéves, színdarabot tegnap kezdett írni. Mint Mária tekerte fejére a törölközőt és ringatta a bölcsőt, majd hírt hozott nekem, hogy megszületett a Kis Jézus vigyek neki ajándékot. Előkerültek tehát a legók, gyorsan építettünk is a kisdednek duplóházat.

Este a mesét is együtt hallgatta velünk – szóval családtag lett Jézuska. Apával jókat vigyorogtunk, a kérdések azonban okoznak némi nehézséget. Mert faggat folyton és néha nehéz a korának megfelelő választ kitalálni. Miért épp a Jézuska hozza az ajándékot? És az oviba – ahol ők díszítenek – is ő hozza? Egyáltalán hova fogja tenni nálunk? („Szerintem majd odébb teszi a kukát.”:))karacsony

Amióta betlehemes játékokat is látott még több kérdés merült fel benne. Anya: miért Betlehembe mentek Máriáék? Miért istállóban aludtak? Amikor aludtak, akkor szült Mária? És miért épp Mária szülte a Jézuskát? És hogyan jött ki belőle? És miért siettek a pásztorok? Meg miért vittek ajándékot? És ment velük a csillag? Aztán az ember válaszol, és újabb kérdésözönt indít el. Megnőtt a Jézuska is? És mivel játszott? Segített az apukájának? stb.

Már a szenteste koreográfiáját is megtervezte: a család a mamánál vendégeskedik, amíg a Jézuska itthon dolgozik. Aztán természetesen, amikor hazaérünk este, ő lesz a felderítő, elsőként fog berohanni és megkeresni a fát. „Aztán anya, kiabálni fogok, hogy juhéj köszönjük Jézuska!”. Na, akkor remélem véget ér a kérdésözön is. :)

Betlehemesek a karácsonyi, családi játszóházban

Karácsonyra hangolódtak a kicsik, és velük együtt szüleik arany vasárnap Szombathelyen az Agora MSH családi betlehemes rendezvényén.

_mg_0410

Ünnepi hangulatban, nagyon lelkesen készítették a díszeket kellékeket a fenyőfára.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

_mg_0416

Gyúrták, formálták, díszítették a mézes kalácsokat. És boldog szemekkel nézték ahogy megsül, és új formát ölt a mézes tészta.

_mg_0412

Gyertyát is saját kezűleg készíthettek a vállalkozó szellemű gyerkőcök. E napon a látványról, szórakoztatásról igazi hagyományőrző betlehemező csoportok gondoskodtak. A kicsik tátott szájjal, nagy szemekkel csodálták a maskarába bújt embereket.

_mg_0363

Volt aki kicsit megrémült, de a többség nagyon is ismeri az efféle maskarás csoportokat, semmi félelem nincs bennük, és nagyon jól szórakoznak.

_mg_0376

Kellemes ünnepi hangulatú program volt ez, kicsit visszafogottabb érdeklődéssel.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Árva állatokkal, és állatvédőkkel karácsonyoztunk

Idén is meglátogattam a Fekete István Állatvédő Egyesületet, hogy néhány fotóval bemutassam hogyan telik a karácsonyuk mentett,  befogadott állatok között.

_mg_0441

Idén szabadban, a telephelyen állították fel karácsonyfájukat, és ez alá gyűltek az adományok.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

_mg_0459

Adományok amiket az állatbarát emberek hoztak el nagy szeretettel. És itt lehetőségük volt a kutyusokat is megismerni hiszen sok közülük nagytestű, és van olyan is aki nem barátkozik a többi kutyussal ezért őket örökbefogadó napokon nem láthatják.

_mg_0424

Itt viszont volt lehetőség megismerni őket is . Az egyesület karácsonyi dallamokkal forró teával forralt borral és finom falatokkal várta az ünnepeket, és a látogatókat. Természetesen ez igazán az állatok karácsonya volt így ők is kaptak ajándékot.

_mg_0449

Több  örökbefogadott kutyát is elhozott gazdája az állatvédők karácsonyi összejövetelére. Néhány mentett állat a legnagyobb ajándékot is megkapta ezen a napon. Szerető, gondoskodó gazdát, és új otthont.    

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Karácsony a Weöres Sándor Színházban

Ezüst vasárnap igazán népszerű volt a Weöres Sándor Színház karácsonyváró rendezvénye.

_mg_0068

Kicsiknek és felnőtteknek egyaránt kellemes, szórakoztató estében lehetett részük.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

_mg_0042

A programok közt találhattak kézműves kuckót, karácsonyi manógyárat, kézműves és képzőművész vásárt, karácsonyi mesekuckót, meséket diafilmekről, karácsonyi kaland kuckót adventi ügyességi játékokkal.

_mg_0104

 Kulisszák mögötti Színházbejárást.
Vidám jelmezes, maszkos átváltozó showt a fodrász tár munkatársaival, Kelemen Zoltán és Varga Richárd előadóestjét, majd az est zárásaként, Szabó Tibor és barátainak koncertjét, a Karácsonyi meseautó – zenés utazást hallhatták.

_mg_0156
A rendezvény ideje alatt működött az adomány kuckó. Adománygyűjtés (használati tárgyak: pl. ruhák, könyvek, játékok stb.), a szombathelyi Adomány Pont és Közösségi bolt részére, a Dr. Bohóc Mosolyszolgálat részére, és a Fekete István Állatvédő Egyesület részére.,

_mg_0026

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Coca-Cola karácsonyi kamion pompázott Szombathelyen

A fényfüzérekkel körbedíszített  tűzpiros kamion mosolygó Mikulással,  átsuhant városunkon, és ha már erre járt, egy rövid időre megpihent a belvárosban.

_mg_9903

A Coca-Cola Karácsonyi Karaván egész délutánt, és estét betöltő látványos, szórakoztató programokkal várta az érdeklődőket.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

_mg_9986

A Mikulás és a vidám táncos manók sok szép pillanatot loptak kicsik, és nagyok szívébe.

_mg_9878

Amilyen hirtelen érkeztek, épp úgy távoztak, hogy a ködös sötét éjszakában átsuhanjanak Tatabányára, a karaván következő állomására.

_mg_9943

Hogy az érdeklődés, és a hangulat hogyan alakult, néhány fotón mutatom be a képekre kattintva. 

 

 

Az szombathelyi Adventi program vendége Takács Nikolas

Ha péntek este, akkor telt ház a szombathelyi adventi vásártéren.

_mg_9713

E napokon ugyanis olyan fellépők szórakoztatják a látogatókat, akik nagy népszerűségnek örvedenek.

A képekre kattintva további fotók láthatók

_mg_9680

Így ezen a pénteken is egy ismert énekes lépett fel. Ezúttal Takács Nikolas volt a sztárvendég.

_mg_9730

Dalait a Szökős Néptáncegyüttes müsora előzte meg. A délutáni programot Áki és Ervin karácsonyi dallamai vezették el.

A képekre kattintva további fotók láthatók