Kóstoltad már a spanyol csirkés paellát? Itt az idő!

 

Pár hete Spanyolországban, Barcelonában jártunk egy 7 fős társasággal. A társaságból többen megkóstolták a spanyol nemzeti ételnek számító paellát, valaki csirkéset, valaki rákosat. A férjem azóta azzal nyúzott, hogy mikor lesz itthon is paella. Nem ijedtem meg a feladattól, először a csirkésnek álltam neki.

Hozzávalók

700 gramm csirkemellfilé
250 gramm barna rizs
5 dl víz
1 db bio zöldségleveskocka
2 db közepes fej vöröshagyma
3 db kápiapaprika
3 gerezd fokhagyma
150 gramm fagyasztott zöldborsó
kevés olívaolaj
fűszerek ízles szerint: só, feketebors, petrezselyem, sáfrány

Elkészítés

Először az alaplét készítem el. A vizet felforralom, elkeverem benne a leveskockát. Félreteszem felhasználásig.
A csirkemellet csíkokra vágom.
A zöldségeket, vöröshagymát, fokhagymát, paprikát megpucolom és felaprítom.
Kevés olajon, magas hőfokon megpirítom a csirkét. Félreteszem felhasználásig.
Szintúgy kevés olajon, szintén magas hőfokon megpirítom a zöldségeket: a vöröshagymát, a fokhagymát, a paprikát, a zöldborsót.
Belekeverem a rizst.
Hozzáöntöm az alaplevet, forrásig hevítem magas hőfokon. Tovább főzöm alacsony hőfokon, fedő alatt, 25 percig.
Fűszerezem.
Belerakom a csirkemellet, együtt párolom még 10 percig.

Jó étvágyat!

Amilyen ronda, olyan finom: póréhagymás csirke

Ez az étel majdnem minden hónapban felkerül az asztalunkra évek óta. Hogy miért nem fordult meg mégis eddig a blogon? Mert nem éppen egy dekoratív étel. Nehéz jól fotózni. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy megéri a bemutatást: póréhagymás csirkemell barna rizzsel.

Hozzávalók

600 gramm csirkemell
1 szál póréhagyma
1 nagy pohár (250 gramm) tejföl (nálunk laktózmentes)
250 gramm barna rizs
hidegen sajtolt olívaolaj
fűszerek: só, feketebors, pirospaprika, petrezselyem

Az elkészítés menete

Felkockázom a csirkemellet.
Megmosom, megpucolom, és karikákra vágom a póréhagymát.
Kevés olajat hevítek egy kis lábasban. Megpirítom benne a rizst. Felöntöm a rizs űrmértékének megfelelő, kétszeres mennyiségű vízzel. Magas hőfokon forralom. Forrás után sózom, és alacsony hőfokon párolom tovább. Addig kell főzni, míg a rizs felszívja az összes vizet. Ez az előfőzött barna rizs esetében 20-30 perc.
Kevés olajat hevítek egy serpenyőben. Megpirítom benne a húst. A csirkemellet fűszerezem feketeborssal, pirospaprikával. Ha minden oldalról megpirult a hús, hozzáteszem a póréhagymát. 10 percig párolom.
Felöntöm a tejföllel, és kóstolást követően fűszerezem még sóval, feketeborssal, pirospaprikával, petrezselyemmel. Más fűszerezéssel is érdemes kipróbálni. 5 percig párolom.
Amikor elkészült, a póréhagymás csirkemellet a barna rizzsel, petrezselyemmel megszórva tálalom.
Jó étvágyat!

Zeneszerző szakácskötényben: Verdi világhírű rizottója

Forrás: Reference.com

Az ember kíváncsi és imád belesegetni mások magánéletébe, főként, ha hírességekről van szó. Ezzel én is így vagyok, azzal a kivétellel, hogy engem főként a régen élt neves emberek magánélete, pontosabban magánkonyhája érdekel. Szóval nagyon örülök, amikor kezembe akad egy-egy könyv, ami a híres alkotókat, mint a gasztronómia rajongóit mutatja be. Olvastam már Ferenc Józsefről, Shakespeare-ről, Duma-ról, most pedig egy Verdi mester asztaláról szóló könyvet lapozgatok. (Antonio Battei: Jó étvágyat, Maestro!)

Verdi gasztronómia iránti elkötelezettségéről, arról, hogy maga is remek szakács volt inkább csak levelezésekből, rövid szövegekből tudunk, nem úgy, mint Dumas esetében, aki saját szakácskönyvet is írt. (Sőt azt tartotta élete fő művének!) A nagy zeneszerzőnek már gyerekkorát is meghatározta a vendéglátás, hiszen apjának, Carlo Verdi – nek egy kis kocsmája is volt, a kis Verdi sok időt eltöltött a borozgató férfiak között és ott nőtt fel, ahol világhírű konyhaművészet született, Párma régiójában.

(http://gallerix.ru)

A kollégák visszaemlékezései alapján Verdi kifinomult ízléssel főzött és étkezett. Mint mondta, „minden ebéd a maga módján egy műremek.” Vendégei is imádtak az asztalánál helyet foglalni, nem volt nagyigényű, nem volt nagyevő és remek hangulatot teremtett minden étkezésnél. A szakácsra nagy gondja volt, barátjának írt levelében írja is: „…ha felveszel valakit erre a posztra, ajánlom, hogy foglalkozz vele nagyon komolyan, mert mégiscsak a mindennap elfogyasztott táplálékunkról van szó. Költészet, idealizmus mind rendben van, de evés nélkül azért nem létezhetünk.”

Verdi nagyon szerette az egyszerű ételeket, rengeteg rizst evett, a szegényes gyerekkori ételt dúsgazdag művészként is sokszor fogyasztotta, sőt „világhírű” rizottót készített, ahogy vendégei feljegyezték. Valójában olyant, amilyent neki is tálalt hajdanán a mama és a papa Roncole-ban.

A receptet szerencsére Verdi barátja elkérte a zeneszerzőtől, így maradt az fenn egy levélben. Íme tehát a mester rizottója.                  pixabay.hu

„Tegyetek egy lábasba, kevés felaprított hagymára két uncia friss vajat, két uncia marha vagy borjú csontvelőt. Amikor elkezd aranyszínt kapni, adjatok hozzá a piemontei rizsből tizenhat unciányit. Magas lángon, miközben fakanállal állandóan kevergetitek, hagyjátok, hogy a rizs is arany színig barnuljon. Vegyétek elő azt a kitűnő húslevest, amit korábban jó minőségű húsból készítettetek. Két-három merőkanálnyi menjen a rizsre. Amikor elpárolog, időnként merjetek rá újabb adagokat a húslevesből, egészen addig, amíg a rizs teljesen meg nem főtt (ez úgy kb. negyed órányira lesz attól, hogy a rizs a lábasba került.) egy fél pohárnyi fehér, jó minőségű édes bort is öntsetek rá. Egymás után három marék reszelt parmezán sajt is kell bele. Amikor a rizs már majdnem teljesen megpuhult, vegyétek elő a csipetnyi, húslevesben áztatott sáfrányt, adjátok a rizshez, jól keverjétek össze és öntsétek az egészet egy leveses tálba. Ha van szarvasgomba a háznál, vágjatok belőle hajszálvékony szeleteket és helyezzétek a rizottó tetejére és a szokásnak megfelelően szórjátok meg reszelt sajttal. Ha nincs szarvasgomba, akkor csak a sajt megy a tetejére. Fedjétek be a levesestálat és azonnal tálaljátok.”

Aki a rizottó rajongója feltétlenül próbálja ki a Verdi féle variációt, ha nem is szó szerint, de ötletek meríthetőek belőle. A fehér bor, a húslé, és a parmezán valóban különleges ízt adhat a rizsnek, a szarvasgombáról nem is beszélve. Persze csak „ha van a háznál”. :)