Szombathelyi Kézilabda Klub tagtoborzó rendezvénye

Igazán sportos hétvégében volt részük a Szombathelyieknek. Futóverseny, kézilabda, kerékpározás, emléktorna …és hasonló programok sorakoztak a listában.

Én pedig az alapokig mentem, amikor a Szombathelyi Kézilabda Klub  Akadémia tagtoborzó rendezvényére látogattam ki.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

A Teleki Blanka Szakképző Iskola tornatermében kicsiknek rendezett kis ízelítő, bemutató nagyon népszerű volt. Három csapatnyi gyerkőc érkezett szülőkkel szurkolókkal, hogy megismerhesse ennek a sportnak a szépségeit, és elvárásait.

Vegyes korosztályban összeállított csapatok mérték össze gyorsaságukat, ügyességüket több e sportban alkalmazott feladatban.

Igazi verseny nem volt ez, hisz díjazása is mindenki számára egy szelet csokoládé volt, mégis a kicsik akkora lelkesedéssel, versenyszellemmel küzdöttek mintha valódi versenyen játszanának. Cseppet sem könnyű, nagy figyelmet, egymásra figyelést igénylő feladatokból állt össze a délelőtt.

Majd aki kedvet, kitartást érzett e sport irányába, itt csatlakozhatott is a klubhoz, megismerkedhetett a jövendőbeli edzőjével is.

E programról hoztam el néhány fotót amit a képekre kattintva láthatnak.

Félmaraton közel kettőszáz nevezővel Szombathelyen

Szombathely és Bucsu között szervezetten, útlezárásokkal, rendezőkkel ,felvezetőkkel rendezték meg vasárnap délelőtt a Savaria Félmaraton futóversenyt.

A versenyre közel kettőszázan neveztek, és álltak tíz órakor a tömegrajthoz.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

A teljesíthető távok 5,  10, és 21 km volt. A legfiatalabb versenyzö tíz éves alatti, mig a legidősebb egy 82 éves úr volt.

Ez is bizonyította hogy a sport, a futás is kortalan .

 Az időjárás ideális volt a versenyhez, aminek hátterében egészség diagnosztika, láb állapot felmérés, és masszázs szolgáltatások is igénybe vehetők voltak.

A részletes  eredmények pedig itt találhatok:

http://www.sportident.hu/20170910_Savaria_kateg_eredmeny.html

 

 

 

XI.Szombathelyi Big Band Fesztivál Malek Andreával

Szél fújta körbe a belváros utcáin hírét, és dallamait a XI. Szombathelyi Big Band Fesztiválnak.

De vitte volna a kis öltöző sátrakat is ha a technikai személyzet nincs a helyzet magaslatán.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Kissé szeles, de lágyan kora őszies időjárást sikerült kifogniuk a szervezőknek (Isis Big Band Egyesület) a fesztiválozásra idén.

Az érdeklődés is a megszokott módon alakult. A műfaj kedvelői időben érkeztek, ülő helyük is akadt, és végig maradtak. Voltak akik jöttek, belehallgattak, majd tovább mentek, és olyanok is akadtak akik a záró koncertre érkeztek. Egy közös volt bennük. Kiszakadva a hétköznapok rohanásából kicsit felkapták fejüket az igazi élő muzsikára, a hangszerek valódi hangjára, az ének tisztaságára, és cseppet jól érezhették magukat ezen a szombat délutánon, estén.

Egy olyan fesztiválon, amin hazai és külföldi zenekarok szórakoztatták a közönséget 16 órától 21 óráig. Nagy színpad, komoly hang és fénytechnika, minimális korlátozás. A swing és big band muzsika amihez nem szükséges biztonsági szolgálat, és a korlátok helyett is virágok díszítik a színpad előtti részeket.

Mégis mindenki jól szórakozott, mosolyogva és élményekkel távozott.

Idén a fesztivál három hazai és egy külföldi zenekar muzsikájából állt össze.

Hanság Big Band (Kapuvár)
Moson Big Band (Mosonmagyaróvár)
Swingless Jazz Ensemble (Szlovákia)
Isis Big Band és Malek Andrea

A képekre kattintva további fotók láthatók .

Mini vasútvilág Szombathelyen

Az SZVE – Szombathelyi Vasútmodellező Egyesület idén is hatalmas terepasztalon mutatta be modelljeit.

Az élő nagyságban már már aligha látható vonat, és mozdony típusoktól a ma épp naponta „szembejövő” modellekig szinte mindennel találkozhattak az érdeklődők a 2017 szeptember 8-tól látható kiállításon Szombathelyen, a Don Bosco Művelődési Központban.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Látványos digitális vasútmodell pálya, élethű modell forgalom, vonatos játszósarok, vasútmodell vásárlási lehetőség. Ezek vártak kicsiket nagyokat fiúkat lányokat egyaránt a három napban.

És hogy egy ilyen komoly modellpályán nem kell hatalmas figyelem és odafigyelés az irányításhoz, azt el is feledhetjük. Az igazi valóságos forgalomirányításhoz hasonlatos komolyság illeti meg mini változatot is. És hogy ez így is van láthattuk a gyerkőcök arcán is a felelősséget, mikor egy kis ízelítőt kaptak a kezelésből. De láthatóan a felnőttek szeme is csillogott, mikor egy kéményéből füstöt eregető gőzmozdony apró modellje igyekezett feléjük a terepasztalon, vagy egy alagútból a köszegi vonalon szolgálatot teljesítő modell kicsinyített mása robogott elő.

És ha a látvány, vagy a vágy elhatalmasodott valakiben, kifele meg is tehette az első lépést abban az irányban, hogy valaha a nappaliját berendezhesse egy igazi mini várossá, aminek közepén egy kis szerelvény közlekedik majd. Itt ugyanis megvásárolhatta az első mozdonyt, vagy sínpárt hozzá.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Szörnyű fülekkel legyezem magam

Ott van például az infravörös fény, ami csodát emberi szem nem is láthat, tök mindegy, hogy hullámként viselkedik-e, vagy van mégis anyagi tulajdonsága neki. Az ilyen kétségek hidegen hagyják a gránitszilárdságú gecületet, ami most már kőbe vésve öröklődik meg minden NER elsőáldozó csökött tudatában, hogy Czeglédy Csaba ocsmadék bűnöző.

Ilyen egyszerűen, bizonyíték, tárgyalás, kihallgatás nélkül. Rohadt egy alak most már a moziban, aki a világ összes gyermeke pénzét eltette valahová, hogy éhezzenek az ártatlanok, míg ő szörfözik a habokon. Ez ellen nincs mit tenni, amikor olyan szövegkörnyezetben jelenik meg a ganajság, hogy vajh, mi történhetett Balázs Klárival, és a két aggódás egy szinten ringatózik a Fidesz-keblekben.

És nem is fog ez megváltozni soha már. Viszont vannak emberek, akiknek minden mindegy, és éppen ezért félelem nélkül mennek be a barlangba a zombik közé, mint arra Mécs Imre is készül, aki megjárta a halálsort ezért a szombathelyi közgyűlés neki csak kerti parti. Ellenben azt feledi, hogy kigyúrt kopaszok között ő áruló spicli, ezért hagyták meg az életét, és az igazi hős az Dózsa László.

Én, ahogy Pelikán is, ideológiailag nem vagyok elég képzett, ám Virág elvtárstól ismerem a fiúk lelkét, miszerint ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség, ezért értetlenkedek, hogy mit is akar Mécs Szombathelyen. Azt fölfogom, hogy mint anyaoldalam írja:

„Ha Puskás Tivadar polgármester és a közgyűlés hozzájárul, Mécs Imre volt 56-os elítélt, korábbi országgyűlési képviselő és dr. Szendrő-Németh Tamás ügyvéd ellenzéki aktivista tolmácsolja az előzetes letartóztatásban lévő Czeglédy Csaba álláspontját a szombathelyi közgyűlés szeptember 14-i, azaz jövő csütörtöki ülésén.”

Nem érzem magam tök hülyének, de vannak emlékeim. Göncz Árpádba is füttyel fojtották bele a szót az akkori drága lelkek, akik mára szöktek virágba teljesen. A tiszteletre méltó Mécs Imre is így járhat. Vagy a végletekig lojális és Arsch-csócsáló polgármester nem engedi böcsületesen a megszólalást, vagy, ha igen, akkor a narancsbőrű ellenőrző könyvbe belefeledkező megélhetési képviselő polgárok nem vesznek róla tudomást.

Más kimenetel nincsen. Szép idea ez a fölszólalósdi, ám teljesen értelmetlen. Mivel a fenséges fenékbe illesztett orr nem engedi érezni a mindent megülő szarszagot, aligha ér valamit is. Föltehetnők akkor a tízezer forintos kérdést, hogy akkor mit, s hogy? Erre viszont nincsen delikát válasz. Semmit se, sehogy. Az a bajom nekem nagyon, korunk annyira összesűrűsödött, hogy csak versben lehetne kifejezni. Ennek meg J. A. után semmi értelme nincsen.

„…Borostyánkőbe fagy be az ügyész,
fekete frakkban guggolva kinéz,
meredten nézi, hogy mi féltve föd,
cirógat, áld a fény, a szél, a köd,
befut a rózsa, amint rothadok,
pihévé szednek hűvös kócsagok
és őszi esték melege leszek,
hogy ne ludbőrzzenek az öregek…”

Így valahogyan.

Szívem és gusztusom szerint hasonképp lubickolnék medáliák közt lélegeztető gép nélkül, s ha a nagy élet, amelyet belep a narancsguano, olykor módot kínálna arra, hogy a tüdőm szét ne szakadjon, majd trágyalével telve ne ringatózzon csöndesen, mint a malac gyomra abáláskor, amikor az anyag átlényegül valami Magyarországgá, akkor, és csakis akkor engednék az ürdüng incselkedésinek is, és meghajolnék a teremtő előtt, ha ő ezt így akarta, és így is látta jónak.

Nincsen több mondandóm mára már.

VIII. Motoros Balesetmegelőző Nap Szombathelyen

8. alkalommal rendezte meg a Vas Megyei Motorosok Egyesülete, és a Vas Megyei Baleset-megelőzési Bizottság motoros napját.

A népszerű program családoknak szórakoztató időtöltés, de nem utolsó sorban oktató, figyelemfelhívó esemény.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

 Egy délután, amiben a sok látványos bemutató mellett elméletben, és gyakorlatban is szert tehettünk némi okosságra, tapasztalatra a közlekedéssel kapcsolatban.

A rendezvénynek évek óta az Atrium Family Center biztosítja a helyszínt ahol a motorosoké, mentőké, rendőröké, tűzoltóké és a látványos motoros, autós bemutatóké a főszerep.

A KRESZ teszt a vezetéstechnikai bemutató a részeg szemüveg kipróbálása, a MÓKUS streetfighter show a BMW drift bemutató a baleseti szimuláció és a motoros elvonulás rendkívül sok érdeklődőt vonzott.

De szomorúan tapasztaltam, hogy a vasparipa tulajdonosok nagy többsége inkább békés szemlélője volt a rutinpályának. Jobban szeretik tudásukat az országúton megmutatni.  Ebből láthattunk a program alatt ízelítőt a háttérben található elkerülő úton is. Pedig bizonyára senkinek nem ártott volna egy kis vezetéstechnikai gyakorlás sem.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

I. Zokni-Szandál Nap Szombathelyen

Az első szombathelyi Zokni-Szandál Fesztivál esőnapját is majdnem eső áztatta.

Az esemény ami egy baráti beszélgetésből indult Gáspár Sándor szervezésében, eredeti időpontja szerint Augusztus 19-én esős időjárás miatt meghiúsult, pedig az érdeklődés hihetetlen nagy volt.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

A közösségi portálon már ezer felett volt az érdeklődők száma. Ennek ellenére az új időpontban az esőnapon, szeptember másodikán alaposan eltünt a lelkesedés, hiszen mindössze tizen vettek részt a találkozón.

Ennek ellenére a hangulat, jókedv, a zokniba tűrt nadrágszár, a csíkos hosszúszárú, a virágmintás zokni, a strandpapucs, a kinai és a felemás szandi is mind mind megjelent a minifesztiválon.

Előkerültek korhű eszközök, édesség, itóka és napszemcsi is. Bizony, a boci tejkaramella (krowka, lengyel karamella), a sárga napszemüveg amivel lehetett a napfele vigyorogni okosan, és a 78ft!+üveg felirattal egy hamisitatlan Triple Sec (tripliszek) nevű itóka is kelléke volt a zokni szandál korszaknak.

Voltak hamar emlékidézések, nagy nevetések, rögtönzött pózolások a kép és a emlékek kedvéért. Az igért zokni szépségverseny sem maradt el persze. Ami viszont ekkora létszámnál nem lett igazán program látványossága, és városunk rekordja e kategóriában, az a Csónakázótó átölelése. Ezt minden résztvevő nagyon bánta. Sajnos e napon is épp hogy megusztuk az esőt, és hidegre is váltott az időjárás. Úgy hogy elmondhatjuk ez már nem is volt igazi szandálszezon.

Na de majd a második! A lelkesedés ugyanis nem fogyott ki ezzel most, emlitette a szervező. Hajrá Sanyi csak így tovább egy nagy nevetésre, egy vidám találkozóra mindig kell legyen igény és idő a rohanó világunkban. 

A viselet különlegessége miatt a hazautat senki nem merte bevállalni  az extrém kombinációban.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Szaga van

„…Ám iszonyú lett volna e les – hisz a tengeri fókák
förtelmes szaga orrunkat kínozva facsarta –
tengeri szörnyetegek mellé ki feküdne örömmel? –,
megmentett mégis, kieszelt egy nagyszerü szert is:
mindegyikünknek orra alá nemes ambrosziát tett,
édesen illatozót, hogy a szörnyek rossz szaga szűnjék…”
(Odüsszeia)

Szombathely, ez a hajdanvolt „nyugatkirálynője” zakatolva halad az álpolgári elkurvulás pokolba vivő biztos útján, s ebbéli evolúciójában nincs egyedül egyre csak romló országunkban, amely tele van önélzetes kis latlokkal. Ami itt van, az nem unikum, hanem konyhákban pállasztott zavaros házi kisüsti.

Van itt nekünk, a majd’ kétezer éves kövek között – amely romokat Claudius, de nem a kedvenc kávézóm, hanem Tiberius Claudius Caesar Augustus Germanicus, Caligula unokafivére alapította, illetve emelte coloniává – ilyen történelmi karneválunk, amely a vándorcirkusz, a kirakodóvásár és a Halloween sajátos elegye, viszont baromira büszkék vagyunk rá.

Csak úgy mellékesen, alapító atyánk térdei gyengék voltak, nem tudott egyenesen állni, feje mindig remegett. Dadogott, és beszéde gyakran zavaros volt. Amikor izgatott lett, nyáladzott és a taknya is folyni kezdett. Apokolokyntosis című művében Seneca azt írja, hogy Claudius hangja egyetlen szárazföldi élőlényéhez sem volt fogható.

Mindegy, a kezdetekkor, azaz Kr. u. 43-ban megszületett Colonia Claudia Sabariensum, amely tőlünk teljesen független tényre verjük most itt a nyálunkat. Mulatunk veszettül négy teljes napon át, félresöpörve minden gondot és mocskot, és ebbe a kategóriába a hajléktalan polgártársak is beleértendők, akiket nem láthat a városba érkező siserehad, mert turistának nevezi magát.

Most, hogy így elmeséltem az életemet, az is eszembe jut, hogy egyes magyar laktanyákban miként festették olajfestékkel zöldre a füvet, amikor a magasrangú elöljáró érkezett szemrevételezni az átnevelő táborban senyvedő öntudatos fiatalokat még a kádári időkben. Ez az álság most is élénken él, meg nem erősített városházi információk szerint a szombathelyi homelesszeket úgy takarítják el erre a néhány napra, mint hajdan Demszkyt március tizenötödikék táján.

Viszont a szaguk itt marad. Finnyás orrú polgártársak a fészbúkon ajvékolnak, hogy a decens karnevál egyik színterén, amely amúgy a hajléktalanok nappalija és hálószobája, nem fertőtlenítették a padokat, amelyre polgári seggüket pihenni küldik ilyentájt. Meg cukkolják is egymást, hogy olyan szag van arrafelé, mint az állatkertben, amely illatanyag voltaképp a zúgó életé.

És mit ád Isten, ugyanekkor, amikor itt minálunk ilyen szagok miatt böstörgött a CSOK népe, ugyanők egyszerre csodálták Vajna Timi seggét, amelyet egy drón fényképezett, midőn egy jachton süttette Ibizán. Ezreknek csorgott a nyála, mert ők sem tanultak Buddhától, aki nem volt rest elmesélni, hogy ez is csak nyakig tele van vizelettel és ürülékkel, csak úgy, mint a hajléktalan polgártárs.

De nem is ez az érdekes igazán, hanem, hogy senki emberfia föl nem tette a kérdést, hogy ezek a helyben született migráncsok vajon hol élnek vagy halnak azidőtájt, amikor zajlik a városban a cirkusz, amely a jelek szerint minden mocskot eltakar.

A mi homelesszeink nem sok vizet zavarnak egyébként. Éppen a kedvenc kávézóm (amely hogy, hogysem, Claudius névre hallgat) teraszán is megjelennek olykor egy-egy százasért, és az öntudatos, latol álpolgár azzal hajtja el őket ordítva, hogy ő fizet adót, mint volt szerencsém hallani.

Két dolog van itt. Schopenhauer annak idején elmesélte, hogy nincs joga ítélkezni és nyavalyogni az elesettekről, amikor ő borjúbélszínt zabál. Másodjára pedig azt sem árt meggondolni ezekben a bizonytalan időkben, hogy miként a zsenit is csak egy hajszál választja el a bolondtól, akképp az öntudatos és illatos polgár is egy szempillantás alatt az út szélén találhatja magát, ahonnan pedig belerúgják a trágyába a mai jól szituált cimborák, akikkel most épp koktélt szopogat élire vasaltan.

Tán éppen ezért sem komilfó szerencsétlen embertársaink sorsán és szagán fintorogni. De, hogy föloldozást adjak még a misére járás alól is, elmesélem, Füst Milán hogyan vélekedett az ilyen fennforgásokról. Aszonta, hogy aki hitetlen, de amellett jóakaratú, annak útja mindenképpen tiszteletre méltó. Csak azért nem macskakörmöztem, mert lusta voltam felnyálazni a Hábi-Szádit. Mégis, azért valami igaza csak van az öregnek, nem? De.

19. Joskar-Ola Napok a sport, gasztro, retro, és kultúra jegyében

Jövő évben nagy jubileumi Joskar-Ola Ola Napok várhatók. Az idén 19 éves rendezvény majd mindenki számára tartogatott valami kellemest, szórakoztatót a két nap során.

Bbizony a kezdetekkor csupán a lakótelep lakói kedvére kitalált, megálmodott csepp szabadidős főzögetős, focizgatós, mókázgatós összejövetel, mostanra a szó szoros értelmében is nagykorú mára, hiszen Szombathely legnagyobb, legszínesebb, legváltozatosabb ingyenes Kulturális és Sport Fesztiváljává lett.

A képekre kattintva további fotók láthatók

A hatalmas területen kettő színpadon zajlott a szórakoztatás, köztük pedig rengeteg program szerepelt a listán, ami időrendben tájékoztatta az érkezőket az épp aktuális, és várható eseményekről.

Míg a zöld övezet egyik végén a kutyusok küzdöttek a szépségükkel, ügyességükkel a díjakért, addig a túloldalon a retro, és tuning verdák versengtek, hangoskodtak csapták a kormot a kipufogóból, és égették a „papucsokat”. A köztes helyeken foglaltak helyet finom itókákat, ízletes falatokat kínáló árusok.

A bűnmegelőzés, a távhő, a katasztrófavédelem szakemberei, is itt adtak jobbnál jobb és hasznosabb tanácsokat, és tartottak látványos bemutatókat. Ugyancsak népszerű volt a gulyásfőző verseny, és a Hobbisták ifjúsági és gyermek Cross ügyességi versenye, ami 22 akadály legyőzésére toborozta a kicsiket vasárnap.

Több mint kettőszázan próbálták ki a pályát, amin minden izmot megmozgató feladatokat teljesítve az idővel is versenybe szálltak a gyerekek.

De volt itt óriás körhinta, és másik kettő ami inkább éjgyomorral volt igazi élvezet. De retro céllövölde és célba dobás is megbújt a szórakoztató pavilonok közt. Külön területen izgi gyermekparadicsom, ugrálással, csúszdákkal.

Akár merre néztünk csak a szórakoztatás, a kikapcsolódás, a sport mutatkozott a két napban. A rendezvény ezúttal is nagy hangsúlyt fektetett a jótékonyságra, hiszen a sokat által ismert kisfiú, Rolika gyógykezelésének rehabilitációjának támogatását is célul tűzték ki a szervezők a sok sok programmal.

A fellépők pedig változatos stílusú produkciókkal szórakoztattak kora délutántól fesztiválzárásig. Köztük helyi csoportok, zenekarok és népszerű nevek is szerepeltek. Így mindkét este hatalmas érdeklődés volt.

Nyereményekben sem volt hiány hiszen a főzés, a foci, a sakk, a tuning a cross verseny az aszfaltrajz és a tombola is mind mind nyerési esélyt adott. Idén az időjárás is kegyes volt mindkét nap, csupán kóborló felhők, és néha erősebb széllökések jelentek meg.

A Korábbi nagy esőzésekhez képest ez igazán szuper és élhető volt. Sem kánikula sem szakadó eső nem árnyékolta be a rendezvényt. Így elkönyvelhetjük a 19. Joskar-Ola Fesztivált egy 2017-es sikertörténetnek.

A képekre kattintva további fotók láthatók.

Hángérien Empájer

Meleg sem volt már annyira, valami mégis megszúrta Lázár Jánost, s miközben a napi esedékes átadási ceremóniát vezényelte a Hajdúságban, nekilátott körmöt reszelgetni és hülyeségeket beszélni, mint Fejes Endre nyuszija.

“Debrecen legyen az ország második fővárosa. Az elcsatolt területek fővárosa, és annak a vidéknek a fővárosa, amelyet Magyarországnak, a Kárpát-medence keleti területeinek nevezünk.” – ezt mondta a fényes tekintetű, amivel csak gondolkodásra ihlet, és ebből mindig csak a baj van.

Ez a Kárpát-medence ez marha nagy, ha a sufniból nézi az ember, olyan országok osztoznak rajta, amilyenekről az írástudatlan Fidesz-hívő lehet, nem is hallott. Ezek, ugye: Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Románia, Szerbia és Ukrajna.

Háromszázharmincezer négyzetkilométer, hódmezővásárhelyi léptékkel egy beláthatatlan kontinens, ebből is fakadhat, hogy ebben a rengetegben a kancelláriaminiszter eltéved kissé, midőn a földgömböt forgatja mosdatlan ujjaival, és álmodozik.

Azt mondja ez az ábrándos lélek, hogy Magyarország a Kárpát-medence keleti területe, amely megállapítás szerint most én itt, Szombathelyen nem Hunniában ülök, ugyanakkor meg a Partium meg benne van a pakliban, azaz, indulhat a hatalmi harc Nagyváraddal megint.

A lázári gondolatkísérleten merészen tovább haladva, az itteni részek fővárosa Szombathely legyen, mert ő úgyis a Nyugat Királynője ha szakadozott is a ruhája, aztán kis idő múlva nyögheti Bécsnek büszke vára a helyi panelprolit. A déli vidékekre meg Pécs primátusát lehet javasolni, mert mér ne.

Ilyen fölállás mellett, ha kormányzó úr beköltözik a várba, mi maradhat neki? Csak a fakockáktól sújtott Budapest, amelyről köztudott, hogy nem igazán szívelheti őt, mert a kedves vezető a vályogfalú falvakban van igazán honn, ott az ő világa. Így máris kész a gebasz.

Most pedig, hogy az ujjaimat kihúztam a csillogó éjjeli edényből, belehelyezkedek mintegy a lázári agyba, vagy a helyére, a hiányába, és a mélységes homályban az találom, hogy nagy a baj. Igaz, hogy a térképen kicsit eltévedve, de az Antalli ideát fejleszti ő tovább.

Az ország első számú szétkúrója lélekben képzelte magát tizenötmillió magyar miniszterelnökének, ez a mostani meg már a gyakorlatban is. Ez az álmodozás jól jöhet a Trianonba ájult szavazótábornak, kárvallottjai azonban lehetnek a jelenlegi határokon kívül és belül is szép számmal.

Ez is egy jelzés a kettős állampolgároknak, hogy kire érdemes szavazni, és ők addig-addig szavazgatnak, erdélykednek, mígnem az az ország, amelynek amúgy az állampolgárai, ezt a játszadozást meg nem unja. Minekünk, libsibolsiknak sem az igazi, homelessek már vagyunk, de, hogy a határon túlról szögeljék a koporsónkat az mégse komilfó.

Mert hát, erre megy ki az egész, jó fasiszta módján megfejelve némi kakastollas nacionalizmussal. Igaz, hogy kicsit hibás, kicsit elmeroggyant, de a miénk. Viszont addig nagyfiúskodnak ezek, míg a szomszédok meg az Unió be nem mutatja a középső ujját, mint már emelgeti is.

Haveri ország a szögesdrót közvetlen túlfelén már úgysincs, csak lengyel véreink osztoznak a tébolyban, meg úgy másfél millió talpas a fülkékből. És mégis folytatják, míg el nem fehérül a száj is. Lélekben építik a Hángérien Empájert, a földgömb meg huss, elszáll a magasba, a’la Chaplin.