Kasar peynir

Midőn Kovács 123 Béla a reggeli feles után elmajszolja a száraz kiflicsücskét némi avas szalonnával, buszra száll, hogy beérjen a gyárba Chaplinként rángatózva összeszerelni, vagy Kovács 124 Béla tisztességben megkopaszodván és nyugdíjba térvén a rezsiutalványát nézegeti, felesége, Mária néni pedig krumplit pucol, amit valami KDNP-s adott neki, hogy rá szavazzon, kiolvasztja a farhátat, göbös ujjait aztán imára kulcsolja hálaként, hogy ma még nem döglenek éhen az urával, Krisztushoz, az ő apukájához és anyukájához fohászkodik, akkor mindeközben a nagy és bűnös Budapesten, a pompás Ybl-villában reggelihöz terítenek, éspedig a Kovács – mindenféle számú – Bélák, az összes Mária néni, számos unokájuk és dédunokájuk – akik őket majd gyászolják – pénzén, és Allah hogyléte felől ábrándoznak.

Ezekben a dolgokban ontológiai, hitéleti, etikai és gasztronómiai ellentmondások lapulnak, valamint egy forradalom csírája is benne nyugszik, így elnézve a történetet vélhetően örökre, mert a Kovács – mindenféle számú – Bélák, az összes Mária néni és számos unokájuk meg még több dédunokájuk málén nézik, ahogyan hülyét csinálnak belőlük. Mi több, hálásak azért, hogy hülyék lehetnek, örülnek neki, hogy nem vezetik be az arab számokat, nem erőszakolják meg őket, és tobzódnak a keresztény kultúrájukban, hogy Orbán Viktor Mihály megvédi azt, sőt, a szent szánkókat is óvja, csak az Ybl-villát adja türkök – muszlimok – kezére, türbéket igazgat, meg muszlim iskolákat pátyolgat, és jóváhagyja a kurdok irtását. Cukipofa ez az Orbán Viktor Mihály, legalább annyira, mint Joker, Batman bácsi nagy ellenfele. Olyasmik is az erkölcsei, mint annak.

Hogy annak idején a pöttyös seggű Matolcsy cége mért vette meg kurva sok pénzért az Ybl-villát, senki nem tudta, csak most derült ki. Hogy migráncsokat telepítsenek bele, azért. Hogy Orbánban kipcsak vérek vannak, azt az azeri baltás gyilkos elengedésekor sem tudtuk, azt hittük akkor nagy naivan, hogy csak pármillió dollár az oka, amit érte fizettek, de most már úgy tűnik, ennek a dolognak megvan a maga íve, és rendszerré áll össze, olyan káosszá, amihez képest a tomboló entrópia kutyafasza, s leginkább zavarosnak nevezhető, amiben oly jó halászni. Az Ybl-villában a Türk Tanács muszlimjai csücsülnek majd, Mária néni és sorstársai fizetik a kosztot és a kvártélyt nekik, és emberfia oda be nem teheti a lábát, annyi terrorista migráncs tevékenykedhet ott háborítatlanul, amennyit Erdogan nem szégyell.

És akkor Demeter képviselő a nemzetbiztonsági kockázat, hogy le is akarják csukni miatta, és nem Orbán Viktor Mihály, akinél nagyobb nemzetbiztonsági kockázat nincsen, ő a nemzetet létében fenyegeti, ássa a Mária nénik sírját – illetve megásatja velük -, a Kovács, mindenféle számú Bélákat pedig rabszolgasorban tartja, miközben megmentőjükként ünnepelteti magát. A kasar peynir egy török sajtfajta egyébként, reggelihez szokták tálalni. Egy autentikus török reggeli általában órákig tart, rogyásig van az asztal előttük, s ha ezt a kultúrájuk így kívánja meg, egészségükre, felőlem azt és annyit esznek, amennyit akarnak, csak ne kötelezzenek arra, hogy kifizessem, ami pedig most épp történik velünk. Minden szart a magyar adófizető áll, afrikai templomokat, szerb stadionokat és Borkai kurváit.

Ez pedig egyáltalán nincsen jól, a választók ilyenre felhatalmazást nem adtak, még a legelvakultabb fanatikusok sem adtak, maximum elnézik. Mint ahogyan – a jelek szerint – a legelszántabb ellenzéki erők is jóváhagyólag tudomásul veszik, hogy hülyének vannak nézve, meg vannak alázva, jogaiktól megfosztva, tartanak egy dörgedelmes sajtótájékoztatót, és Orbán dübörög tovább a maga jól kitaposott útján, ami vélhetőleg a semmibe vezet. Boldog karácsonyt, maximum ez a válasz a kérdésekre, és azt csinálnak, amit csak akarnak. Engemet már Orbán és bandája, a vele szemben álló, illedelmes birkaként viselkedő kvázi ellenzék sem érdekel egyáltalán. Engem Mária néni sorsa érdekel, és még csak lánglelkű hős sem vagyok emiatt, mert Mária néni én vagyok. És te is, nyájas olvasó, csak még lehet, nem tudsz róla.

Szétrohad minden

– Kérdést szeretnék feltenni a miniszterelnök úrnak. – Próbálkozott a képviselő reménytelenül, de kitartóan mégis a parlamentben, választ ugyanis soha nem kapott. Egyszer kívánt neki boldog karácsonyt a miniszterelnök, máskor a függöny mögül kukucskált, vagy kijelentette, hogy nem foglalkozik nőügyekkel.
– Velem kell beérnie. – vakkantott oda neki a házelnök – Mondja, mi a szart akar, vagy kitiltatom, hogy a lába se éri a földet.
– Miért mondta azt miniszterelnök úr – próbálkozott a képviselő -, hogy Nazarbajev elnök úr a mindenkori elnöke a magyar kipcsak törzseknek?
– Mi köze hozzá? – felelte a házelnök, és hozzátette – Százezer forint büntetés tiszteletlenség miatt.
– Milyen tiszteletlenség? – háborodott fel a képviselő.
– Kétszázezer, mert kérdezni mert. Méltatlan.
– Keresztény a miniszterelnök úr? – tette fel a képviselő, akinek ezek szerint minden mindegy volt.
– Háromszázezer, az.
– Akkor miért vesz részt a Türk Tanács ölésein, amikor az abban szereplő minden ország üldözi a keresztényeket? – ment túl minden határon a képviselő.
– Négyszázezer, mi köze hozzá. Az üldözött keresztények védelmét külpolitikánk egyik sarokkövének tekintjük. – mondta gépiesen a házelnök.
– Kazahsztán is.
– Ötszázezer. Az üldözött keresztények védelmét külpolitikánk egyik sarokkövének tekintjük.
– Törökország is.
– Hatszázezer. Az üldözött keresztények védelmét külpolitikánk egyik sarokkövének tekintjük.
– Azerbajdzsán is.
– Hétszázezer. Az üldözött keresztények védelmét külpolitikánk egyik sarokkövének tekintjük.
– Kirgizisztán is.
– Nyolcszázezer. Az üldözött keresztények védelmét külpolitikánk egyik sarokkövének tekintjük.
– Üzbegisztán is.
– Kilencszázezer. Az üldözött keresztények védelmét külpolitikánk egyik sarokkövének tekintjük.
– Azt tudja a miniszterelnök úr – kezdte a képviselő, akinek már lilult a feje -, szóval tudja azt a miniszterelnök úr, hogy Telefonjaikat lehallgatják, házkutatásokat tartanak náluk, rendszeresen elkobozzák a Bibliáikat, és kényszermunkára ítélik azokat, akik keresztény könyveket tartanak otthonukban.
– Egymillió. Honnan tudnám, hogy tudja-e? Mi az üldözött keresztények védelmét külpolitikánk egyik sarokkövének tekintjük. – ismételgette a házelnök ugyanazt, csak a büntetési tételek növekedtek kitartóan.
– Visz magával Bibliát ezekre az utakra miniszterelnök úr? – kérdezte a képviselő, akinek ezek szerint már minden mindegy volt.
– Egymillió egyszázezer. – adogatta össze a büntetéseket a házelnök szorgalmasan, és még hozzá tette – Még két dobása van, és kivezettetem, kitiltatom innen.
– Még egyszer kérdem – kiabált most már a képviselő, mint akinek elment az esze -, még egyszer kérdem, keresztény a miniszterelnök úr?
– Még egyszer mondom, zárójelben egymillió kétszázezer – vetette oda a házelnök – semmi köze hozzá. Ez volt az első.
– Kivel reggelizik miniszterelnök úr? – így a képviselő, mint akinek elment az esze – Netán a Sátánnal eszeget?
– Amíg el nem felejtem, egymillió háromszázezer, és ez volt a második. Házőrség! Házőrség! – ordítozott a házelnök. Berontottak ilyen kócsagtollas alakok, fölnyalábolták a képviselőt, a hónuk alá csapták, és vitték a kalimpáló lábaival.
– Allah Akbar. – Mondta aztán még a házelnök, keresztet vetett, böfögött, és elkiáltotta magát:
– Na ki lesz a következő Lenin fiú? – de csönd volt vele szemben.