– Gyere Árpi, hozz tollat, papírt, levelet írunk.
– De főnök, az előbb írtunk, még ki sem ment az összes, mert a postát lefizette a Soros, tudod, a Sziszi mondta.
– Hülye vagy, Árpi, nem a sok kreténnek írunk, hanem ezeknek a Verho…, a tököm se tudja, hogy mondják, még rendes magyar neve sincs, ennek a Verho… buzinak, meg a többi hülyének Brüsszelbe.
– De hát, most hajtottak el minket a picsába, főnök.
– Nem baj, azt kell lássa a proli, hogy a markomban vannak.
– Azt mondták rád ott a Brüsszelbe’, hogy hazudsz.
– Az lehet, de itthon az nem érdekes.
– Látták a tévében.
– Múló káprázat.
– Azt is mondták, hogy félsz.
– Tényleg be voltam szarva, de nézd a képemet, ettől olyan elszántnak tűnik.
– Nyalogattad a szájadat, rángatózott a fejed.
– Mindig rángatózik, mint egy fenséges nagypapának, ezeket ez nem érdekli.
– Azt is mondták, olyan vagy, mint a régi komcsi káderek.
– Nem láttak azok élő kommunistát, én igen. Különben sincs kalapom.
– Ezek már utálnak téged.
– Ki nem szarja le?
– De minek írunk akkor?
– Hiába tanítottalak Árpi? A sok senkiházi, aki majd rám szavaz, ettől azt hiszi, hogy én szartam a spanyolviaszkot, azok meg ott elnyammognak rajta, én meg itt zavartalanul csinálok megint kétharmadot a pénzükön.
– Nagy vagy, főnök. Mit írunk?
– Hogy nyitott vagyok, meg hálás, és tényszerű.
– Te? Főnök.
– Ejj, de nehéz veled, agyadra ment a kokó? Árpi!
– Azt én honnan tudhatnám?
– Hülye vagy, írd ezt: „Szeretném kifejezni hálámat, hogy részt vett az Európai Parlament plenáris ülésén. Biztosíthatom Önt, hogy mindig nyitott vagyok az eszmecserére és vitára annak érdekében, hogy megkönnyítsük a tényszerű és méltányos európai párbeszédet a minket közösen érintő ügyekről.”
– Elég lesz ennyi?
– Talán. De a biztonság kedvéért tegyél bele egy Jimmy cd-t, azt, hogy “Egyszer megjavulok ééén, jóóó leszek majd….”
– Nem értik.
– Én se értek semmit, kvittek vagyunk, de az a vonyítás majd megenyhíti őket. Írd alá helyettem, remeg a kezem.
– Oké, főnök.
– Hány óra van?
– Tizenegy.
– Éhes vagyok. Foglaltass asztalt abban a lakótelepi étteremben, ahol a múltkor voltam, jó volt a pörkütt, az Anikó már nem főz nekem, valamit csak kell enni, a szotyola nem telít eléggé.
– A szokásos módon?
– Ja. Kiüríteni, civil ruhás tekesekkel berendezni, ételkóstolót vinni, egyebek. Fényképész is jöjjön.
– Rendben, főnök. De mi legyen ezzel a levéllel, ha a sorospostások ezt se viszik el?
– Küldd el hollóval, nem a középkorban élünk, nemigaz?