Álmaikban Ausztria

Matolcsy György műgyűjtő, az MNB elnöke, forintgyilkos, valamint látnok. Most azt látnokolta, hogy iramodjunk megint Ausztria után gazdaságilag. S noha 2016-ban ezt a Kánaánt huszonöt év alatt elérhetőnek tartotta, 2018-ban 2050-re tette, tegnap pedig már csak annyit jegyzett meg, hogy 2030-ig aligha sikerülhet. A képletben Ausztria az állandó, mondhatni örök, hiszen már Kádár apánk alatt is mindig a sógorok voltak, akiket hiphop lehagyunk életnívóban. Aztán úgy kerültek egyre távolabb, hogy meg sem mozdultak, következésképp nekünk kellett visszafelé haladnunk, és most itt vagyunk.

Pedig voltak ötéves tervek, voltunk Pannon Puma is, mostanában simán csak dübörög a gazdaság. Már nem is tudom, ellendültünk, kilőttünk, megerősödtünk, vagy a rosseb se tudja még milyen jelszavas éveink voltak, a fél világ példát és mintát vehetett volna rólunk, ámde nem vett, így nem ők húzták a rövidebbet, hanem mi. Mert Matolcsy tegnap delirálásából nem is ez az örökös versenyfutás az érdekes, hanem az a megállapítása, miszerint: „Legfontosabb, hogy még nem rendelkezünk világos jövőképpel”. Hát nem tetszenek már élet-halál urai lenni több mint tíz éve, csessze meg?

Debizony. És még jövőkép sincs? Akkor mire vonatkozott a program, miszerint folytatjuk? Elmesélem azt a sivatagot, amit hevenyészve össze lehet hozni a tíz év ámokfutásáról. Tíz éve megy az, hogy a gazdasági növekedésünk a párját ritkítja, még most is lehet szórni a pénzt 2022-ig, utána viszont félő, hogy soha az életben nem érjük utol azt az Ausztriát, akit sok kormányzati összehasonlítás szerint mindjárt, sőt, bizonyos dolgokban el is hagytuk. Mindemellett nem árt megjegyezni de alaposan, mert manapság ez a divatos szlogen, hogy a nyugat hanyatlik, a következő éveket tehát innen, a Kárpát-medencéből vezényeljük.

Mert ezt pedig Matolcsy főnöke mondta épp ekkor Szlovéniában, úgyhogy nem ártana összehangolni a hablatyokat. Mert ugyanis Orbán úgy véli a munka alapú társadalmával móresre tanítani a döglődő, céljavesztett és ráadásul istentelen nyugatot, hogy nyugdíjasokra, végzettség nélküli tömegekre és ukrán vendégmunkásokra alapoz, az összeszerelő bérrabszolga jövőre. Nem fog menni. Eddig tán ment volna, ha nem a lopással foglalatoskodott volna kormányzatunk, nem a versenyképtelen oligarchák zsebét tömte volna az Unió pénzével, akik ennek híján azonmód állnának és állnak fejre. Nincs magyar gazdaság, az Unió pénzének értelmetlen szórása van.

Továbbá nézzünk körül néhány területen, mit mutat nekünk a látszat és a valóság. Öt hónapig azt hallottuk, hogy egész Európánál jobban kezeljük a járványt, aztán két nap alatt Európa legszigorúbb szabályait kell bevezetni, mert akkora nagy a baj. Az életszínvonal töretlenül emelkedik tíz éve, de Soros, Gyurcsány és Brüsszel miatt egyidejűleg csökken is sajnálatos módon. Lassan annak is örülhetünk, ha világháborúnyi emberveszteségünk (ők a kimenekült és kint gyökeret eresztett emigránsaink) után nem fogunk pár évtized alatt összeomlani. A magyarok egyre önállóbbak és önellátóbbak, és egyre többen dolgoznak is, ezért egyre nagyobb a közmunka program.

Mindezek fényében arra volna kíváncsi az ember, mit tartalmazna az a jövőkép, ami lenne, de még az sincs. Iderakok azért egy összefoglaló értékű idézetet a tudósításból: “Matolcsy György hiányolta a világos jövőkép mellett annak megvalósítási stratégiáját is, amire megoldás lehet szerinte a teljes versenyképességi fordulat, és javasolta, hogy a stratégia célja az évente egy hely javítása legyen az MNB Versenyképességi rangsor magyar helyezésén.” – Summarum: még csak elvben se tudják mi van, az árral sodródást leszámítva. Folytatjuk, lopunk. Ha volt a magyarság kipusztulására nézvést tragikus hír tegnap, akkor ez volt az. Egyébként szép napot.

Nika koncert kis esernyővel


Szombathelyen a Történelmi Témaparkban talán a vasárnap
délutáni morcos felhőzet a néha meginduló eső tartotta távol az ingyenes
koncerttől a zenekedvelő közönséget.

Nem tudni ezt pontosan.
A hétvégi programsorozat utolsó állomása volt a Nika koncert.

A képekre kattintva látható a galéria.

 
A fellépők bizony örömmel zenéltek újra a hosszú szünet után.
Jó lett volna, ha kicsit többen eljönnek, de a hangulat így
is nagyon jó volt.
Az esernyők néhányszor előkerültek, de a szeszélyes időjárás, a hatalmas felhőzet nem
zavarta meg a programot.

A képekre kattintva látható a galéria.

Zsolti, a komisz

Semjén Zsolt Magyarország (nem köztársaság) miniszterelnök-helyettese. Amit itt majd előadok, ha a múzsa cserben nem hagy, ennek tükrében, ennek nagy súlyával olvasandó, hogy a végére jutván ítéletünk megfontolt, bölcs és alapos legyen, házelőnket véletlenül se érje elhamarkodottság, előítéletesség – és uram ne hagyj el – koncepciózusság vádja. Mert a balliberális seregek, aki vagyok, csak tobzódik itt az elrendelésekben, hogy eleve-e, meg lehet-e venni a lélek üdvét, vagy az az izé van, a szuperdetermináció, amit azért találtak ki eszement fizikusok, hogy a fotonok különösségét megmagyarázzák, de akkor meg úgyis teljesen mindegy.

Semjén Zsoltnak, mint az ölés nagy barátjának szakmai ártalomként a puska a mindene. Nehezen értelmezhető vonzalom ez, de nem lehet mindenki tökéletes, olyik embertársunk pedig teljesen tökéletlen, mert Isten szándékai kiismerhetetlenek. És most, hogy elmeséltem az életemet, valamint fölskicceltem az ontológiai és morális alapvetéseket, tegyük Zsolt testvérünket a nagyító üveg alá arra ügyelve, hogy ne égesse meg őt a koncentrált fény, mint boldogult, romlott úrfikorukban a hangyát. Tegnap Zsolt testvérünk feltette a pörge kalapját, vérszagú vadászruhát öltött, hogy szónokolhasson Pölöskén, az Országos Vadásznapon.

Nos, ezt nem kellett volna, de emlékezzünk a tökéletesség és tökéletlenség isteni kettősségére, hogy kinek mit juttatott az atya. Vagy a fiú. Vagy a Szentlélek. Semjén Zsolt, mint Magyarország (Neria) miniszterelnök-helyettese kötelességének érezte a gazdája iránti szervilis szopás miatt, hogy ott, vadász-, és gyilkostársai körében is az Unió ellen szónokoljon, hogy kapjon rétest estére, biztosan azért. Megtudtuk, hogy az Európai Bizottság – a miniszterelnök-helyettes szóhasználatával – „zaklatja” a magyar vadászokat. Fura ez, mintha a magyar vadászok szaténruhás kislányok volna copfokkal, az Európai Bizottság pedig a szőrös bácsi kezében csokival.

Megjelent már ez a „zaklatás” a nem KESMA sajtóban, ahol arra terelődött, a figyelem, miszerint Semjén miniszterelnök-helyettesnek az a baja, hogy Brüsszel betiltaná az ólomtartalmú lövedékeket. Ez Semjén szerint a magyar vadászok számára „életidegen” döntés, mert az acélsörét megkarcolja a magyar vadászok puskájának becses csövét. Meg – így országunk papíron második embere – „még azt sem tudni, milyen hatással van a természetre az acéllövedékek használata”. Tanító bácsi, én tudom – esek ki a padból hevesen jelentkezvén –, legyilkolja, ami az útjába kerül.

Vadmalacot, őzgidát és kisnyulat. Viszont a pölöskei dzsemborinak nem ez volt a lepöpecebb fejezete, hanem az alábbiak. Azt is megtudhatták Semjén gyilkostársai ott, hogy Brüsszel ötévenként automatikusan lejárttá tenné a fegyvertartási engedélyeket, de a magyar megoldás ezt kicselezi: a rendőrség ötévenként a saját adatbázisa alapján elvégezi a felülbírálatot. Érezzük a szarszagot ebben, ami Semjén száján kijött? Magyarország – nem köztársaság – miniszterelnök-helyettese, papíron második embere a jogszabályok „kicselezésének” örül, hogy túljár az imperialisták eszén e módon. Voltaképp ezek után már sok kérdés nem is akad.

Csak az összegzés, a fennálló helyzet letisztázása mintegy. Hogy most már értjük, mennyit érnek ezeknek a törvények: semmit, ezek csörtetnek előre az életben, és szabályokra, paragrafusokra, emberekre fittyet hányva, leszarva mindent és mindenkit voltaképp úgy vélik, hogy azt csinálnak, amit csak akarnak. Tudtuk ezt persze, csak nem kellene fennen hangoztatni, mert minimum nem komilfó. Hogy a miniszterelnök-helyettes kijelenti, szarik mindenre. Akkor tehát engedtessék meg nekem, balliberális seregeknek, hogy hasonképp tengessem nyomorult napjaimat. Csak, sajna, nekem ez nem megy. Vannak bennem morális, érzelmi, kulturális és mindenféle gátak.

És a nagy többségben is, akiket ezek a senkiháziak nem tartanak magyarnak. Levetve azonban a felhorgadás terhét, nézzük azért zárásképp a módot is, a kádári, sunyi összekacsintást, hogy kicselezzük őket, és, ami a legdelikátabb, a rendőrség segedelmével. Persze, annak meg a Pintér a főnöke, Semjénnek Orbán, akkor pedig nincs min csodálkoznunk. Körbeértünk. Le kéne vonni most mindenféle tanulságokat, hogy kilegyen a katarzis, olyan azonban csak az irodalomban van. Most tehát fogom a kiflimet és elmajszolom, mint minden reggelen már hosszú évek óta. Az íráson kívül ennyit tudok a közösbe tenni. Szegény vagyok ugyanis.

Határvédelmi almunkacsoport

Tegnap reggel a kedves vezető kiszállt a páncélozott géperejű járműből a karmelitáknál, lövetett egy képet a Facebookra ellenfényben, ami szerint vagy pancser a királyi fotós, vagy nem akarta, hogy látszódjék a karikás szeme, ami esetleg csipás is neki. Így csak a hordószerű kontúrja uralja a dokumentumot, midőn indul a dolgozóba a korai órán. Nem tudjuk früstökölt-e már, vagy éhgyomorra ment meg minket, de érezzük a drámai súlyt és feszültséget, midőn megy a harcba bele, ahogyan nyeli el őt a csata, falja fel a háború, majszolja a küzdelem. Halljuk a bakelit sercegését úttörőkórussal, akiknek egymásra lépnek a talpai a hazaszeretetben, szóval halljuk, Leeenin, a hőőős ki csak nééépének élt.

Halad föl a lépcsőn, vagy lifttel utazik, nem ismerem a karmeliták titkait. Megyhalad a kedves vezető a dolgozóba, hogy na, máma mi lesz a küzdés és a harc, és hát kiderül a ringig érvén, hogy máma az operaciós főbizottságtörzs határvédelmi almunkacsoport előretolt helyőrség migrációs védekező riadalomkeltés-valamint ül össze, összevonva a szemöldjét mind a sok komoly férfiak és egy nyunyóka. Összegzi is a kedves vezető a tényállást, hogyaszongya, behurcolás, szigorú intézkedések, elrendelünk, képesek vagyunk, összefogunk, áttekintünk, intézkedünk, megvédünk, megazisten. Ül ott a sok komoly férfiak és az egy nyunyóka csupasz arccal, lihegnek a másik képibe bele, ahogyan küzdenek érettünk.

Maszk, baszod, kérlek alássan? Vagy magatok közt vagytok, mint a kúrián előtte meg a Hollik? Nekem mindegy. Szertekürtölik mind az összes sajtótermékek, hogy ülésezett az operaciós főbizottságtörzs határvédelmi almunkacsoport előretolt helyőrség migrációs védekező riadalomkeltés-valamint, és mondják, hogy mit határozott a kedves vezető még csipás szemmel közösen demokratikusan. Harsognak a hírek, hogy behurcolás, szigorú intézkedések, elrendelünk, képesek vagyunk, áttekintünk, intézkedünk, összefogunk, megvédünk, megazisten. És mi az isten, de más nincsen. Nincsen semmi. Üresség van kívül, belül, pátosz van tartalom nélkül, lélegeztetők a beléptetők mellett a raktárban. Soros.

Gyurcsány, Sorosgyurcsány. Gyurcsánysoros. Elhúzódó üvöltés: migrááááncs, szól a Sokol rádió a penészes szobakonyhában, náthás férfihang, híreket mondunk, Orbán Viktor, ülésezett az operaciós főbizottságtörzs határvédelmi almunkacsoport előretolt helyőrség migrációs védekező riadalomkeltés-valamint, és mondják, hogy mit határozott a kedves vezető még csipás szemmel közösen demokratikusan, Orbán Viktor, valamint Orbán Viktor. Gyereksírás, atlétás, borízű férfihang: zsidóbuzikommunisták, szól a tévé, Orbán Viktor, ülésezett az operaciós főbizottságtörzs határvédelmi almunkacsoport előretolt helyőrség migrációs védekező riadalomkeltés-valamint és Orbán Viktor. Kanálcsörgés, böfögés, hányás, ürülék.

A kormány lenullázta Ferihegyet, Sarka Kata megható szerelmi vallomása párjához, koronavírus, elárulta az államtitkár, hol vívják a második csatát, százötvennyolc friss fertőzött az országban, megállítjuk a behurcolást, megállítja a határvédelmi almunkacsoport. Mi van itt baszod? Kupleráj, kérlek alássan, beleszarásos cirkusz és színház, nemzet, nemzeti, még nemzetibb, megvédjük a munkahelyedet, mi több, megteremtjük, ábrándozik a söprű, hív a sereg, vár a MÁV, tűzoltó leszel meg katona, hadakat terelő utász, látod, elalszik kamuka, aluggyel szépen kiskanász. Szól a Sokol a penészes falak mellett: Orbán Viktor, ülésezett az operaciós főbizottságtörzs határvédelmi almunkacsoport. Megvéggyük.

Rohadt gravitáció

Mit ád a teremtő, a százkilencven milliárdért nekünk oly nagy szeretettel épített Puskás Aréna máris omlik. Nincs egy éve, hogy átadták, és egy kétszáz kilós betondarab vált le róla, hogy engedelmeskedve a sorosista gravitációnak a földön landoljon. Épp nem járt arra senki, de járhatott is volna, akinek sírkövet már nem kellett volna rendelni ezen a világon. Ám sokan nem szeretik a morbid ízű fagylaltot, így hát, ezt a fonalat elhagyom, és egy másikat veszek fel. Miszerint kérdezhetnénk, mi lesz ebbűl idesapám, s ő válaszolna, stadion vagy térkő. Pedig még túl sok bombagólt sem eresztettek meg benne az aranylábúak, lévén, hogy az ojjektum rend szerint üresen ásítozik.

A dolog azonban korántsem ennyire mókás, mert ugyanis a fenntartó szerint mindez nem igaz. Amikor azonban a 444 az orruk alá dörgölte a fényképet rajta a lezuhant betonnal, választ ők nem kaptak egyáltalán. Lehet, szerencsére, mert az is szerepelhetett volna benne, a stadionnak is van magánélete, tessenek azt tiszteletben tartani. Ez a hozzáállás persze amennyire természetes a NER-ben, annyira szerencsétlen is – de mi mást várhatnánk –, mert ugyanis ilyenkor a balliberális seregek (továbbiakban: bs) elkezdenek morfondírozni, kombinálni az ő lelkükben, aminek soha nincsen jó vége. Ki is lehetne állni: ez a mi stadionunk, kicsi is sárga is savanyú is, de a miénk.

És ez szép volna, ámde nem igaz. Mert a bs-nek eszébe ötlene a példa a hanyatló nyugatról, ahol kevesebből építettek jobbat vagy nagyobbat, és mégsem készül megölni őket a stadion (fedett sportlétesítmény) entestének málló darabjaival. Arrafelé tán kevesebb volt az alkotmányos költség, vagy nem is volt ilyen egyáltalán. Esetleg feldereng a bs-nek, hogy az M7-es építésének idején a kommunisták lopták ki az anyagot a déli parti nyaralókhoz, most pedig a fasiszták az északi part szállodáihoz tették ugyanezt. Ha ilyen egyforma és változatlan a világ, akkor nincs mitől félnünk, ugyanakkor az is megállapítható, hogy élni sem lehet benne.

Visszatérve azonban arra, az anyaghiányon kívül mi okozhatta a szerencsétlen esetet, hogy hullik szét nemzetünk büszkesége, pedig még át sem adták igazán, legfőbb bűnösül – a libsibolsik mellett – a gravitációt jelölhetjük meg. Ha az nem volna, az a beton is ott lebegne még mindig ég és föld között, és a bs vakarhatná a fejét, a NER mely jellemzőjéről elmélkedjék ezen a hajnalon. De így nem vakar ő semmit sem, mert meglátja az esszenciát ebben a betonban. Ebben minden benne van, ami a NER és a Fidesz: drága is szar is, életveszélyes is. Így történt hát, hogy a bs megvilágosodott, és nem firtatja tovább az omló-romló aréna titkait.

Hanem inkább tanácsokkal szolgál a NER lovagok és lovaginák számára, hogy a következő ojjektumnál miképpen kerüljék el az ilyen malőrt. Nem tudom, a NAT-ban szerepel-e a Kőműves Kelemen és az ő építési módja, tessenek próbálkozni azzal, tudják, mész, hamvak, etc. Másrészről, mivel igazolást nyert, hogy a fő bűnös a beton földre kerülésében az a rohadt gravitáció, konzultációt javasolok Széles Gáborral, aki, mint tudjuk, meg tudja szüntetni ezt a sajátságos vonzást, ami nem is igazán az, hanem a tér görbülete. Pedig a Föld lapos, ki érti ezt? Vagy Szijjártó elvtárs berendelhetné a gravitáció nagykövetét, hogy több tiszteletet a magyaroknak.

Olybá tűnhet, amikor előadom ezt a nyegle dumát, mintha boldog volnék és elégedett, vagy mókás, mint a tavaszi szél, pedig á, dehogy. Csupáncsak megfogadtam Kierkegaard koma tanácsát és a képükbe röhögök. Másrészt pedig megnyugtatásul mesélek így, főleg azoknak, akik az elmúlt két nap erős elindulásból elkövetett szövegei miatt róttak meg, hogy na, ennek is csak fröcsög a pofája. Nem. Az ember olyan stílt választ magának, amivel jobb célérést tételez, mert csak ötödikben az a szempont, hogy a fogalmazásnak legyen bevezetése, tárgyalása és befejezése, s akkor megsimogatják Pistike buksiját. Itt azonban többről van szó. Sokkal.

Hőbörgök

Én, mint balliberális seregek Menczer államtitkár rendszertani besorolása szerint – aki viszont kikandikált Szijjártó segglyukából – egész jól elvihogok most már ezen az egészen. Mint emlékezhetünk, a korrupt jachtról dolgozó Szijjártó kirúgással fenyegette azon külügyi alkalmazottakat, akiknek csak meg is fordult a fejében a home office, mert nem akartak elpusztulni a vírustól. Hadban álló országban azonban nincs helye a gyengeségnek, Orbán sem szereti a pocakos tábornokokat, csak Németh Rezsi a velőspacalt.

Tegnap azon morfondíroztam a mostani vérzivatar kapcsán, hogyan lehet, hogy ez a Szijjártó a helyén van még, és nem vitte el a rézfaszú bagoly. Mára azonban kiderült, nagyon komoly hátországa van a hülyeségben, de azért ő a félszemű király a vakok között. Itt van nekünk ez a Menczer Tamás, mint külügyi államtitkár, aki, mielőtt csinovnyik lett volna, az MTV keltetőjében melegedett, ott verték bele a szervilizmust, meg a mérhetetlen hazafias öntudatot. Ez pedig mára annyira szárba szökött, hogy tanórákat tart a haza szolgálatáról.

Azt mondja ez a Menczer, hogy a Szijjártó ordenáré aljasságát nem helyénvalónak tartók balliberális seregek, hőbörgők, akik nem értik, a külügy miért nem vonulhat home office-ba. De el nem magyarázza, a számítógép mennyivel működik másképp otthon, mint a külügy falai között, sőt, azt sem, hogy mivel normális diplomata ezzel a mi kakadunkkal szóba nem áll, azt a pár kipcsak és türk látogatást még a budiból is le lehet szervezni. De ezek a pátoszos fellegekben járnak egyfolytában, ők a Haza (így, nagy betűvel) szolgálatára szegődtek, és nem lopni. (Dehogynem)

Viszont jó ezt tudni azért, mert így vagyunk felvilágosítva, mi, balliberális hőbörgők, hogy „aki a Külügyminisztériumban dolgozik, az a Haza szolgálatára szegődött…A baloldal a bajban inkább hazavonulna, ők meg ilyenek”. Hát, ez az. Jachtoznak, kurváznak, amit mégsem komilfó otthon, hát persze, hogy nem megy haza a barma. Ez ugyan mellékszál, de most mégsem ezért hanyagolom, hanem, mert nagy hibát elkövetve igyekszem megérteni ezt a Menczert meg a fajtáját, hogy maguktól sötétek, vagy van valami tenyészprogram is az előállításukra a lebutító oktatáson kívül.

Mert jönnek elő. Mint például a Novák mellett szolgáló Rácz Zsófia, aki a kinevezése óta eltelt több mint fél évben egy ép mondatot ki nem adott magából, így Rétvárinak kellett elmagyarázni, azt dolgozza, hogy jár a fiatalok közé egymás talpára lépni. Ennek a Menczernek is eddig ez volt a legnagyobb munkája: balliberális hőbörgőzött, egyáltalán, az ember már elalélna, ha egy normális mondat kijönne a szájukon, de erre esély sincs. Orbán ilyeneket etet a mi pénzünkön, s ugyan nem őszintén, de a kamerának azért aggódom: mi lesz ezekkel Orbán után?

Éhen fognak dögleni? Mert ugyanis teljesen világos, hogy mindenre alkalmatlanok a hörgésen kívül, amit a keltetőben ojtottak beléjük, és annyi van belőlük (by Svejk), mint hercegkisasszony a Burgban. Az ilyenek állnak hosszú tornasorban a földutak átadásánál, ülnek ott a központi miséken, s ha nem lenne nélkülük is épp iszonyú a NER, gondoskodnak róla, hogy az legyen, mert ők töltik meg kézzel fogható tartalommal. Tessenek megbocsátani nekem, hogy amint öregszem, egyre nehezebben viselem a rajongó szemű ostobaságot, de ez az én életem.

Balliberális seregek vagyok. Hazavonulok a nem létező bajban, noch dazu, szidom a drága anyukáját annak, aki megkeseríti embertársai életét, sárba tapossa a jogaikat, fenyegeti őket, és minden hasonló módon pöffeszkedik a világban. Nehéz velem, de csak annyira, mint mindazokkal, akikben még pislákol valami abból, amit valaha úgy hívtak: én. Négy és félezer évvel ezelőtt Enhéduanna, akkád költőnő fedezte fel magában először ezt a csodát, amit azóta is ünneplünk. Az ilyen menczerek meg lemondanak róla újra. Visszatértünk a bronzkorba, hurrá.

Jacht office

Szijjártó külügyes korrupciótól bűzlően nyaralgatott egy jachton, miközben azt kamuzta a nagyvilágnak, hogy lázasan dolgozik. Ugyanez a Szijjártó, miközben a járvány csúcsán a médiában az otthoni munkavégzésről papolt, azoknak a külügyi alkalmazottaknak, akiknek csak megfordult volna a fejében a home office, kirúgást ígért, ami aljassággal tegnap büszkélkedett el. Itt két olyan momentum is akad, ami miatt jobb helyeken magától adná be a lemondását.

Vagy, ha nem, politikai ellenfelei, párttársai, illetve a média kényszerítené ki belőle.

Magyarország nem szerepel ezen jobb helyek között. Amikor Szijjártót megpróbálták megkérdezni enyhén szólva is kétséges jachtos nyaralásáról, olyan dumát engedett el, ami után laptársunk, a 444.hu okkal adta azt írása címéül: “Így az alattvalókkal beszél az ember, nem a választóival”. Amit pedig tegnap előadott a külügyi dolgozókkal való bánásmódról, az a középkori gondolkodás iskolapéldája, ami persze egyáltalán nem idegen egy feudalizmusba révedő kormánytól:

„Volt még egy nagyon fontos varázskifejezés: home office és az erre vonatkozó törekvés. Ezt sem engedélyeztem, és nem fogom engedélyezni a jövőben sem. Azt kértem a helyettes államtitkároktól és a főosztályok vezetőitől, hogy írják össze azoknak a munkatársaknak a nevét, akiknek a teljesítményét és a munkáját ebben a helyzetben nélkülözni tudják. És zárójelben tettem hozzá, hogy akkor ezt véglegesen meg is köszönhetik.”

Mindezt úgy, hogy a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége Orbán Viktor Mihálynak címzett nyílt levelében arra kérte a kedves vezetőt, hogy a kormány lépjen a kormánytisztviselőkre vonatkozó otthoni munkavégzés ügyében az országban is megjelent koronavírus miatt: „Szakmai meggyőződésünk, hogy kizárólag az otthon végezhető munka azonnali elrendelése által biztosítható az államapparátus folyamatos működőképessége.” – írták a közszolgák.

Hogy Szijjártó útszéli, arrogáns, pökhendi, feudális egóját lássuk, mielőtt következtetéseket vonnák le, még egy idézet a futsalostól, ami után nem nekünk kell bizonygatnunk, micsoda egy szaralak: „Szakszervezetesdit eddig sem játszottunk a Külügyminisztériumban, ezután sem fogunk. És ha valakinek ilyenhez van kedve, az szintén megkapja a lehetőséget arra, hogy ezt a játékot a minisztériumon kívül játssza.” – Ez még olyan bájosan maffiás duma is, s ha bulvár volnánk, azt írnánk, nem találjuk a szavakat.

De, találjuk. Egészen mocskosan ordenárékat lelünk a szótárunkban, de ezeket nem tesszük közzé speciális okok miatt.

Már akkor is ilyen barna éjfelű gondolatok voltak bennünk, amikor Szijjártó miniszter (magyarul szolga), úgy beszélt az újságírókkal, mintha a seggéből cibálta volna elő őket. Ám ez bármilyen sajnálatos, mégis megszokott jelenség a NER-ben, és arra bizonyság, a hatalom, s ennek egyik magáról túl sokat képzelő képviselője hogyan viszonyul azokhoz, akik egyáltalán kérdezni mernek tőle. Nem erőltetem a párhuzamot, mert egyértelműen adja magát: így a náci brigantik viszonyultak azokhoz, akik kívül estek a világukon. Nem tekintették emberi lénynek őket, és a magyar keresztény-konzervatív gondolkodás most épp itt tart.

Nem keresztény és nem konzervatív, valami egészen más, amire szintén csak illetlen szavak vannak. Látva, de nem megengedve, hogy a vele nem egy szekeret húzó organizmusokkal hogyan bánik – kioktat, ordibál, fennhéjaz, hazudozik, menekül – mentségéül, de nem feloldozva megállapítható, hogy politikusnak ócska, beosztására alkalmatlan, futsalosnak talán megteszi. Viszont, ahogyan mint főnök viszonyul a beosztotthoz, abból pedig az tetszik ki, hogy embernek is a legalja. A szakszervezetekről mondottak pedig a saját munkatársai fenyegetésén túl azt is mutatják, mit képzelnek ezek a munkavállalók jogairól.

Dolgozz és kuss. Valahogy így. Az elmúlt néhány nap sok mindent megmutatott nekünk Szijjártó jelleméről kvázi jellemtelenségéről, emberi értékeiről, tehát értéktelenségéről, általa megértettük, miért olyan a NER amilyen, s azt is, hogy miért ilyen Szijjártó-félék ugatnak benne a leghangosabban. Az összkép kiábrándító, s nem azért, ami Szijjártóból megmutatkozott ez alkalommal. Ezt, ha nem is tudtuk, sejtettük. Az az igazán aggasztó, hogy mindezek után még a helyén van. Mert sehol máshol nem lenne ott, kivéve persze a baráti diktatúrákat és türk sivatagokat. Itt tartunk.

Nyunyóizmus

Nyugdíjba vonul hát a Pálffy Ili. Ez így kimondva olyan rezgéseket generál az emberben, mint amikor Svejk a császár őfelsége légyszaros képe alatt sóhajtott fel: megölték hát a Ferdinándot. Ez cezúrát jelent, ami után borzalmak vagy mókák következnek gusztus vagy történelmi szükségszerűség szerint, ami minden időben bizonytalan, így momentán sem tudható a kimenetele. Pálffy Ili alakja beleégett a retinánkba és az agyunkba 2018. április 8-án.

Ekkor, mint mindenki tudja, szutykos gyalázatok történtek a diktatúra bebetonozására, és ez a Pálffy Ili tevőleg vagy tudólag és jóváhagyólag, netán elszenvedőleg, de részese volt ennek, tehát bűnös. Ezért utána ki is tüntették, mint most Müller Cecit, rájuk tették a billogot tehát. Ők Orbán nyunyókái, összetaknyozott plüssei. Így kinézetre ártalmatlan, bamba jószágnak tűnnek, de nagyobb kárt okoznak, mintsem gondolhatnánk. Orbán nyunyójelmezbe bújtatja a gonoszt, álruhába mintegy, hogy fel ne ismerhessük.

Úgy vélvén, a gombszemek, a kopottas nagymama külső védburkot képez a vérzivatar ellen, és voltaképp nem is számol rosszul. Amit Pálffy Ili 2018-ban elkövetett, azért egy vérmesebb országban meglincselték volna, lásd napjaink Belaruszát, pedig ott le sem állt a szerver. Kérdés, a lámpáktól megcsillanó szemüveg, rezgő szempillák, a rosszul szabott kosztüm, szaporodó ráncok mire elegendők, s hát, ennyire: lehetővé teszik a számonkérés nélküli elvonulást. Pedig J. A.-tól tudjuk, hogy „a bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed”.

2018. április 18-án Pálffy Ili pár óra alatt öregedett meg, amiből a jóindulatú szemlélő azt következtethette, hogy pislákol benne a lelkiismeret, nyomokban még fellelhető valahol. Ilyen készségekkel azonban alkalmatlan a szolgálatra. Nem feledhetően dadogott aztán a kamerák előtt akkor és azóta is, Pálffy Ili volt az a nyunyóka, akinek a feje fölött történtek az események. Ő Orbán marionettjeként töltötte be a bábszínházban rá osztott szerepet, és olybá tűnt, nem igazán tudja, hol is van. Ha lett volna mérhető mennyiségű lelkiismerete, akkor és ott mond le.

Ehelyett beleöregedett a gyalázatba. Benne volt még ebben a működésben 2022 is, de ahogyan Pálffy nyunyóka tegnap kinézett, lehet, már nem élte volna túl. Ez a lemondás és nyugdíjba vonulás azonban azt is jelentheti, hogy a gazda érzi a lehetséges vesztét, és olyasmi dolgokra készül, amihez nem elég egy nyunyóka habitusú bábu, aki esetleg elsírja magát, ha magyarázkodnia kell. Vannak határok, amit vagy átlép az ember, vagy nem. Nem tudható, ez a NER-ben mennyire egyéni döntés kérdése, vagy ukáz, mennyire enged szabad mozgást a maffia.

Müller Ceci például, aki addig a korába, nagymamaságába, a ráncaiba és az ebből fakadó idióta tanácsaiba takarózott, végleg akkor vesztette el az emberben irányába pislákoló halvány jóindulatot, amikor kiment a kerítéshez uszítani. Ő lesz majd, aki nem fog félni felszólítani a kedves vezetőt a rendkívüli állapotot bevezetni, efelől ezek után már ne legyenek kétségeink. Pálffy nyunyó viszont lelépett, de jön helyette másik. Elszántabb, vakmerőbb, hangosabb és mocskosabb. Ilyenre példák Novák és Varga elvtársnők.

Belőlük száz éves korukra sem lesz nyunyóka, ha megérik, vasorrú bábákká válnak, ha nem azok már most is. Sokat megmutat majd a 2022-es választások leendő tisztaságáról, hogy a kedves vezető kit jelöl a harmatos szemű Pálffy helyett. Egy szempillantás alatt látni fogjuk, mennyire elvetemült, és mi mindenre képes, kész-e életét adni a trottyosért, elkövetni bármilyen aljasságot. Kiderül nem is olyan sokára, ha nagy szavakat akarnék használni, ezzel a jelöléssel fog eldőlni 2022 sorsa. És ez most nagyon komoly.

Annyit azonban Pálffy Ili nyunyónak nem árt az eszébe vésni, hiába hiszi azt, hogy időben lelépett. Mert ugyan a jelenben megvédte őt, hogy Orbán ellenfeleinek volt gyerekszobája, és a hozzá való viszonyt meghatározta nyunyókasága, viszont a bíróság előtt később ez majd semmit sem ér. Ott ugyanis nem a lelkiismerettel, hanem a konkrét tettekkel kell elszámolni, feltéve, ha bekövetkezik valamilyen fordulat országunk gyalázatos sorsában. Vagy Orbán bábjai túlélnek minket örök időkre, míg a nap jár az égen.

Dal a miénk Akusztik az Agorában

Akusztik Ujvári Holdosi

Kedden este immár második alkalommal
nyitotta meg, rendezte be udvarát,
ezt a hangulatos helyszínt az Agora. 

Dal a miénk akusztik koncert, Ujvári Tímea és Holdosi
Attila páros fellépésével.

Galéria
a képekre kattintva látható

A nyári estében, romantikus dallamokkal
igazán kellemes időtöltésnek bizonyult
a program.

Néhány fotóval mutatom be a hangulatos estét.

Galéria a képekre kattintva látható

Itt a Márka, itta már ma?

A boltban hat-, nyolcszáz forint az alma, banánt azonban már háromszázért is kaphatni. Pedig a banán rengeteget utazott, hacsak nem a felcsúti budi tövében termett, míg ellenben az alma olyan kies hazánkban, mint a gyom. A boltban megmutatkozó árak tehát valami közgazdasági nonszenszt rejtenek, de nem vagyok én Matolcsy, hogy ezt fölfejtsem. Csupán azt akartam megmutatni, ha nem vagyok esetleg almafüggő, és a kevéske pénzemből gyümölcsöt akarok venni, akkor a banánt választom, hogy maradjon csirkelábra is. Sokan gondolkoznak így, akik a hónap vége felé – vagy olykor az elején is – a pénztárcájuk mélyén kotorásszák a megbúvó aprót.

Válaszd a hazait. – Üzente tegnap egy videóban per tu Orbán Viktor Mihály, pedig nem őriztünk együtt nyájat, és kollégiumi szobatársa sem voltam. Hogy hozzájáruljunk a magyar gazdaság fejlődéséhez, meg kíméljük a környezetet, mert ugyanis a nem turulos termékek több ezer kilométert utaznak. – mondta vezérünk. Ekkor jutott eszembe az alma-banán dichotómia, sőt, ráadásként a Budapest-Belgrád vasútvonal, amelynek a fedősztorija a kínai áruk szállítása, így megkérdem szordínósan, hogy akkor most mi van. Tudnék hosszas előadást tartani boltbéli élményeimről, amelyekben az a tapasztalat, a magyar áru mindig drágább, és rendszerint ócskább idegen társánál, és ez erkölcsi dilemmát okoz.

Nem engedhetem meg, hogy olyan hatalmas hazafi legyek, aki minden egyes vásárlásnál kicseszik magával, nem futja a hazaszeretetre, ha ez a mérce. Ez is megmarad a gazdagokra, akik viszont furán viszonyulnak a nemzeti dilemmához. „Több Balaton, kevesebb Adria”, hirdette fennen a kedves vezető pár hete, s ehhez képest tegnap kiderült, mégis csak az Adrián áztatta a lompost, ilyképp ki kell belőlem szakadnia a sóhajtásnak, miszerint elmegy ő az anyukájába. És azért is el kell fáradnia oda, mert pár napja meg egy fazekat rakott ki, hogy ez az ő estebédje, mellette pedig egy üveg szerepelt, mint emlékezhetünk, rajta felirat, miszerint „Erős chili Viktortól”.

No most, innen a hazaitól visszatekintve, mért nem cseresznyepaprika, erőspista, vagy akármilyen turulfos, másrészt pedig halkan azt is megkérdem, hogy miért Knoros üvegben volt a a trutyi, ami üveg ezek szerint szintén sokat utazott, mielőtt ilyen imázskép lett belőle. Nem nagy dolgok ezek, csak annak az apró bizonyítékai, hogy a kedves vezető hülyének nézi nem is szeretett népét, és ráadásul arcátlanul hazudik. Még ebben is, mit várhatunk akkor a fajsúlyosabb ügyekben. Ez az egyik. A másik pedig, hogy egy miniszterelnököt nem azért tartunk, fizetjük a bérét a vérünkből, hogy reklámfilmekben ugrabugráljon, miszerint zabálj hazait.

Arra ott lenne Gobbi Hilda – ha élne – a centrumhétfőjével, a cipőt a cipőboltból, vagy az itt a Márka, itta már ma szlogen, de csak olyan képünk van, amelyen Orbán Viktor Mihály Coca Colát szlopál idvezült pofával. Nem vonnék le ebből messzeringó következtetéseket, csupán azt az egyszerűt, egyetlenünk természetéből fakadóan lódít, vagy meghasadt a személyisége, és épp két macska, aki játszik egymással. Esetleg szimplán hülyének néz, ami illetlen dolog. Verje a saját farkával a csalánt, ha kérhetnénk ilyet, és ne a minénkkel. Mielőtt visszatérnénk a boltba árcédulákat vizsgálni, nézzünk körül azért a rajtunk uralkodó elit létformáján, aki most épp a pénzünkön magyarkodik.

Ezek Ibizán kokóznak, jachtokon kurváznak az Adrián, gyerekük svájci egyetemre jár, nem kormánygépen röpködnek Las Vegasba, Svédországban rénszarvast helikoptereztetnek, i tak dalse, mi pedig jól élünk negyvennyolcezerből, amiből két pofára tömjük a hazait. Lófaszt mama, mondom Gyurcsánnyal, és egyben utalok arra, ilyesmik okozták az ancien régime bukását, s azt, hogy Mária Terézia királynénk kicsi lányát, Mária Antóniát Párizsban a népek megszabadították a fejétől. Állítólag ő mondta a korgó gyomrú plebsről, „Ha nincs kenyerük, miért nem esznek kalácsot”, aminek a vége lett ez a lefejezősdi.

A történelemből egészen sok minden tanulható, viszont minálunk hovatovább azt sem lehet. Mi abban is magyarkodunk a NAT-ban, világképünk kies hazánk mint bokréta Isten kalapján, van már ilyen összetartozós sírdogálós gödrünk, miniszterügynökünk pedig egy meghasadt elméjű bohóc, aki vizet prédikál de bort iszik. Ezt az eszement tébolydát röhejesnek is nevezhetnénk, ha nem lenne félelmetes, s ami a leginkább az, szinte minden napra jut már egy ilyen pörformansz, amiben a pofánkba köpnek vigyorogva. Ha neked ez jó, én nyájasom, akkor egyél hazait. Mosolygós, piros almát nyolcszázért.