Adventi Gospel koncert az Agorában

 

Ismét egy teltházas koncert Szombathelyen az Agora MSH-ban.

Mostanában elég sokszor sikerül ekkora nézőközönséget összehozni pár óra felhőtlen szórakozásra a kultúra házába.

További fotóim ide kattintva láthatók.

Ezuttal már az advent jegyében egy feledhetetlen lendületes, magával ragadó produkciót láthattunk a Virginia Union Gospel kórustól, és a világhírű EveryPraisenewyork-i szólistáktól. A 30 fős csapat ami zömében fiatalokból áll felszabadult, önfeledt zenélésbe kezdett ezen a csütörtök estén azonnal lenyűgözve a közönséget. Ahogy már több helyszínen úgy itt is, az előadás a közönséget is magával ragadta, és a nézők állva énekeltek a kórussal együtt. Tehették ezt azért is mert sok sok ismert dallam csendült fel az Agora színpadán.

A kórus a 25 koncertből álló európai turnéja során Magyarországot követően még Romániában, Svájcban, Olaszországban és a Vatikánban is fellép.
 

  

  

További fotóim ide kattintva láthatók.

 

Varga Judit esete Könyves Kálmánnal

Varga miniszter Judit igazságügyi asszonykomplexum hullattya a könnyeit, hogy boszorkányüldözés folyik sokat szenvedett hazánk ellen mindig ezután es. Varga miniszter Judit igazságügyi asszonykomplexum tévedésben leledzik. Ha boszorkányt, mint olyat üldöz akárki is, az nem hazánk a magasból, hanem ő maga, a főnöke, tehát Orbán Viktor Mihály, valamint összefoglaló néven a gonosz, azaz, a Fidesz, illetve folyománya a KDNP, s így együttesen e kettő a néven nem nevezhető, csak rámutatásos sóhajtással meghatározható izé. Bigyó valamint.

Varga miniszter Judit igazságügyi asszonykomplexum a boszorkányüldözés azon jelentéstartalmával óhajt variálódni, ami azt tételezi, hogy valakit, esetünkben valamit (Fidesz-KDNP) nyektetnek indok és ok nélkül, mert csak és aljas szándékkal. Mivelhogy nem tetszik a képe neki, a csalfa pofája és a báránybőr alól laffogó farkaskarmok, a Te deumba ágyazott pogányság, a nyereg alatt puhított szentírás és a lesből támadó hátrafelé nyilazás, mint az aljasság foka. Varga miniszter Judit igazságügyi asszonykomplexum sugallata ez.

Ő viszont tévedésben leledzik, vagy inkább hazudik, ami a lényege neki. Hazánkat a magasból senki nem üldözi sem boszorkányként, sem másként, maximum őt, midőn hazudozik. Ezt pedig boszorkányüldözésnek beállítani, tehát igazságtalanságnak, s így mintegy elemelni a jelenséget a spiritualitás fazokából, azon a hibás tételezésen alapul, hogy Könyves Kálmán királyunk mondta volna, miszerint: “De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat”, azaz “A boszorkányokról pedig, mivelhogy nincsenek, semmi emlékezet ne legyen”. És tényleg mondta, de nem úgy mondta.

Varga miniszter Judit igazságügyi asszonykomplexum abban téved, és, mivel bírósági fogalmazóból lett igazságügyi asszonykomplexum, ezért nem kellően tapasztalt, hogy ugyanebben a törvénykönyvben megkülönböztetik a strigákat, a seprűs boszorkányokat, akiket tényleg nem kell komolyan venni, míg ellenben a maleficákat nagyon is. Ők voltak a rontók, bűbájosok, jövendőmondók és varázslók, akiket Kálmán is büntet, mégpedig Szent István törvénykezése nyomán, aki a szent jobbjával ilyeneket irkált, hogy el ne feledjük:

“Tanácsi végzésből vetettünk nagy rettentő tilalmat az ördöngösőknek és bűbájosoknak: hogy senki bűbájjal vagy ördöngös tudománnyal egy embert is eszéből kiforgatni vagy elveszteni ne merjen. De ha mégis ember vagy asszonyember ennekutána ilyetén dologra vetemednék, adják annak a kezébe, a kit megrontott, avagy rokonai kezébe, hogy tegyenek törvényt reá az ő akaratjok szerint. Ha pedig jövendőmondók találtatnának, a kik hamuban s más effélékben mesterkednek, igazitsa meg őket a püspök ostorral.”

Ebből is látszik, boszorkányok márpedig vannak, csak nem mindegy, milyenek. Büntetendő az – mint látjuk -, amelyik az embert az eszéből kiforgatja vagy elveszejti, s ennek orvoslása a régi iratok szerint, ha annak a kezébe vagy a rokonai kezébe adják, akit megrontott, s mint olvashatjuk, ők akaratjuk szerint tehetnek törvényt rajta. Ilyesmiket szoktunk látni véres forradalmakban, amikor a népek akaratja kivirágzik, elképesztő, lámpavasas végkifejletekkel Ennél még az is jobb, ha a püspök igazítja meg ostorral az embert.

Mint látjuk, boszorkányok tehát vannak, csak meg kell állapítani róluk, azok-e. Így, amikor Varga miniszter Judit igazságügyi asszonykomplexum azon mélázik és visong, hogy őt, mint boszorkányt üldözik, annyi engedményt teszünk neki mi, akiket az eszéből kiforgatott és elveszejtett, hogy tudományos alapossággal megvizsgáljuk, boszorkány-e valóban, s ehhez a receptet a Gyalog galopp adja nekünk. Íme, hölgyeim és uraim, kedves barátaim és Buddhában testvéreim, a módszertan, amit alkalmazni szükséges, mielőtt végleges ítéletet mondunk:

“Lovag (Sir Bedevere): – Csendet! Aztán tudjátok-e, hogy több módja is van annak, hogy megtudjuk, boszorkány-e?
Tömeg: – Több is? Mondd el, halljuk, halljuk! Mondd el nekünk is, mi az?
Lovag: – Mondjátok meg: mit csinálnak egy boszorkánnyal?
Tömeg: – Elégetik… megégetik!
Lovag: – És mi egyebet szoktak még elégetni?
Tömeg: – Több boszorkányt! – Fát!
Lovag: – Helyes. Miért égnek a boszorkányok?
Bőrsapkás a tömegből: – Azért, mert fából vannak.
Lovag: – Úgy van! És hogyan győződhetünk meg róla, hogy ő fából van-e?
A kaszás a tömegből: – Ha hidat építünk belőle!
Lovag: – No-no fiam, kőből talán nem lehet hidat építeni?
A kaszás a tömegből: – Ööö… de igen…
Lovag: – Elmerül–e a fa a vízben?
Tömeg: – Nem. Nem, lebeg rajta… – Dobjuk a mocsárba! A mocsárba! Fogjátok meg!
Lovag: – Csendet! És mondjátok meg nekem, mi lebeg még a vízen?
Tömeg: – A kenyér! – Alma is! – Picike szikla! – Hulla! – Hasas bankó…
Lovag: – Na, na, nem… nem.
Tömeg: – Olaj! – A szöcske, a szöcske!
Lovag: – Nem, nem, nem!
Arthur: – A kacsa!
Lovag: – Ööö… Ez az! Ez az! Vonjuk le a logikus következtetést! No?
A kaszás a tömegből: – Ha ő… ugyanannyit nyom, mint egy kacsa…
Lovag: – Hmm. Na?
A kaszás a tömegből: – …akkor fából van…
Lovag: – Következésképpen?
Tömeg: – Boszorkány! Boszorkány! Mérjük meg!
Lovag: – A legszebb vasár- és ünnepnapi mérlegemen!”

Soros zenekar

A kedves vezető nehéz nap után volt. Már korán rosszul indult minden, mert reggelire virslit adtak a menzán, s az egyik csinovnyik fényképezgetni kezdett a mobiljával, hogy milyen jó kép lesz ez a Facebookra, milyen emberi, ahogy ő fenségesen, de mégis, mint a nép egyszerű és vagyontalan fia eszik, mint akárki más. Már pisálás közben is fotózni akarta ugyanez, hogy megmutassa a rajongóknak, egy vérből vannak, a kedves vezető is ember, van neki veséje, s csak úgy hugyozik, mint akárki más, tehát anya szülte őtet, ha másfajta is.

Szégyellte viszont a pisálós képet a kedves vezető, a reggelizősbe azonban belement, csak nem ehetett, ahogy szokott a négy fal között magában, csupasz kézzel, két pofára tömve magába az eledelt, mert hogy is nézett volna ki. Kést és villát kapott, rakta ezeket egyik kezéből a másikba, aztán megállapodott, balba a kés, a jobbikba a villa, de így meg nem ment a szeletelés. Ezért a fénykép kedvéért még tartotta a készségeket kicsit, aztán pofán vágta a fényképező csinovnyikot, majd megragadta a virslit, ahogy kell és szokta is. Evett.

Ez volt reggel. Délelőtt benézett a parlamentbe, hogy mi a rosseb is van ott a sok fölösleges hülyével, elfoglalta a helyét a függöny mögött, hallgatta, ahogy verik a nyálukat. Oktatás, egészségügy, ilyeneket szajkóztak, mert nem volt érzékük az élethez. Néha bekiabált a függöny mögül: na, ugye, boldog karácsonyt, oszt jónapot, ilyeneket ordítozott, a ház előtt tüntettek, a TEK elkobozta a csokijukat, amire írtak valami esdeklést. Behozták neki, de el nem olvasta, mi van ráírva, két pofára betömte a sztaniollal együtt, kicsire nem adunk filozófiával.

Ebédre pörkütt volt nokedlivel, ugorkával. Partedlit kapott a nyakába, engedte, hogy fényképezzék, aztán kiürítették a helyiséget, és nyugodtan, zavartalanul evett, nyögött közben, a szeme pedig a valahogy furcsán kifordult a földöntúli élvezetektől, nyaka félrebillent, és már elszunyókált volna, amikor csörgött a mobilja. Fölvették neki, mert nem tudta, melyik gombot kell megnyomni. A Sziszi volt, hogy kész a velős pacal, odaugrik, hoz kóstolót, de most nem kellett, leszorította egy kis házi kisüstivel, szemei vérben forogtak, ott aludt el.

Nem merték felébreszteni, hogy megjöttek a pópák és üldözött bíborosok az erkélyre, ott fagyoskodott az összes. Két tagbaszakadt TEK-es gólya viszi a fiát fogással betette a páncélautóba, fölvitték a várba, a lemeszelt freskós szobába, ott leheltek bele életet, pedig alig volt benne. Az egyiknek mentő ötlete támadt, a sarokban hevert még néhány kék plakát. az egyikből kivágta a Soros képét, és, mint valami krampusz, az arca elé tartva a vigyorgó öregember képmását, elé ugrott, kiáltotta, hogy migráncs. Azonnal észhez tért, lesepregette a morzsákat a gyomráról, és kilépett az erkélyre.

Drasztvujtye tovarisi, fordult az egyik paphoz, de eltévesztette, mert az a nigériai bíboros volt, és csak a csekkjét akarta aláíratni. A pópa a másik sarokban ácsorgott, ajándékba egy ikont hozott, amit ő át is vett azzal a megjegyzéssel, hogy ugyan nem szereti, ha fényképezik, de ez egész jól sikerült. Hogy ennyire szőrös volt rajta, arra utalt, hogy fiatalkori kép lehetett, vagy valamelyik árvízi mentés alkalmával készült a munka dandárjában. Aláírta a bíboros csekkjét, a pópa zsebébe tuszkolt egy félkész stadiont és elbocsátotta őket.

Igaz, előtte történt még egy kis baleset, meg akarta mutatni a magyarok istenét ezeknek, kapott egy labdát, hogy kibikázza, de luftot rúgott, hanyatt esett, miután megmagyarázta, ő így szokta, olykor fáj a háta, és jól esik egyengetni a hűvös kövön. Vacsorára bekérette a velős pacalt egy kis tejszínhabbal, ott tömte két pofára a bazi nagy földgömbje előtt, s mivel szalvétát elfelejtettek hozni, az egyik kódexből tépett ki egy lapot, hogy fölitassa a zsírt a képéről. Kicsit poros volt, de meglepően jól szívta a zsírt, s amikor rendelkezett, hogy eztán ebből kér itatóst, mondták neki, ez nyolcszáz éves kincs.

De nem hatotta meg. Ki van fizetve nem? Ezt vágta a képibe az akadékoskodónak, kirúgatta a feleségét a munkahelyéről, ő magát pedig Brüsszelbe száműzte takarítani a Dejcstomihoz, de nem is figyelt igazán, mert az erkélyen már melegítettek a zenészek, brummogott a bőgő, ilyenek. Ácsi! – Ezzel a kiáltással lépett ki a szabadba, és nekilátott, miközben egy ötszázast fűzött a prímás vonójába: “Annyi mindent kéne még elmondanom…” – Így vonyította a “Nélküled” első sorát, de a zenekar kollektíven nézett bambán, mert ilyet ők nem ismertek, soha nem is hallottak. De ezt nem kellett volna.

Egy szemüveges alak sietett a kedves vezető segítségére, aki csak hápogott végtelen felháborodásában. Himlerre hajazott ez a szemüveges, és nem is tagadta meg a hasonlóságot. Hátravinni, főbe lőni, mutatott a prímásra, s miközben cipelték el a sivalkodó embert, gazdája fülébe súgta, hogy ez egy Soros zenekar, de ne aggódjon, kitwitteli és miden jól is lesz. – Hívjátok gyorsan a Ferót. – Így intézkedett, s amikor az villámléptekkel belibbent a svájcisapkájában, ropta fölemelt karokkal, hogy nyolc óra munka, akkor a kedves vezető elnyugodott, már csak egy kis kalbászt kívánt szalonnával az ijedtségre. És megkapta.

Bunkó disznók

Amikor Sheldon teknőcvásárlásra adta a fejét, és vizsgálgatta, melyik csöndes és lassú jószágot vigye haza, többükkel szemben az volt a kifogása, hogy olyan bunkón néznek. Ekkor a különc fizikus megtagadta önmagát, antropomorfizálta a teknőcöket, holott világ életében a szingularitás eljövetelében bízott, amikor érzelem, emberi gesztusok nélküli robottá válhat, és csak a logika meg a fizika törvényszerűségei irányítják és vannak rá hatással.

Könnyen belátható, ebben a kontextusban bunkó tekintetű teknőcökről beszélni forgatókönyvírói hiba, amikor még azt sem tudta érzékelni, ha valakinek a lelkében lávák tomboltak, de mindenképpen alapot ad arra, hogy elgondolkozzunk azon, lehet-e bunkó a teknőc, lehet-e bunkó egy disznó, és egyáltalán mit takar a népnyelvben a bunkóság fogalma. Ekvivalens-e a taplóval vagy a hülye pöccsel, észbéli vagy jellembéli hiátusokat takar vagy ezek elegyét.

A Reuters disznóknak nevezte a fideszistákat a színház-ügy kapcsán, s ha már egy ilyen tekintélyes orgánum ragadtatja magát nem komilfó beszédre, ott már nagy lehet a baj, s mint majd látni fogjuk az is. Ha valakit disznónak titulálnak, sok mindent jelenthet, de Orwell óta az Orbán-féle diktátorok szinonímája is, és ez nem igényel bővebb magyarázatot. Ugyanakkor Orwell disznaiban volt valami katonás fegyelem, míg, ha Orbánt látjuk ebben a jelmezben, akkor látjuk mellette a vályút is.

Váncsa óta tudjuk, hogy ezek belehugyoznak a zongorába, meghívták őket a klubba, de képtelenek viselkedni ott. Tegnap Kovács levelezőt tanácsolták el épp a klubból, mert ott ült közöttük, és szidta a kurva anyjukat. Nem sok magyar miniszteriális emberrel esett meg, hogy kijelentik róla, amíg ez a teremben van, nem folytatják a diskurzust, nos, Kováccsal tegnap épp ez történt, úgyhogy neki, és az általa képviselt hatalomnak is már szaga van.

Hogy milyen, azt mindenki képzeletére bízom, én nem ítélkezem, csak tényeket közlök és levonom belőlük a jéghideg következtetéseket. Mint láttuk, még a félig robot Sheldon is olykor az érzelmek csapdájába esett, akkor én, a költő és filozófus miért ne engedhetném meg magamnak ezt a passziót. Nem vagyunk mi fából, még a szent karácsonyfa sincsen fából, hanem szikrázó szakralitás az egész szánkókkal a tövében és glóriával a feje fölött. Valamint mennyből az angyal.

Viszont a tiszta ész nevében föl kell tennünk azt a kérdést, hogyan jutottunk idáig, illetve a Fidesz hogyan jutott odáig, hogy bunkó disznók alkotják a törzsét, míg gyönge ágai meg tébolyodott fanatikusok, így az egész komplexum már rég elvesztette abbéli jogait, hogy fölöttünk hatalma legyen, bennünket kormányozzon. De csak nézzünk rá szerencsétlen Németh Szilárdra, a pacafoltos képére, malacszemeire, medúza-gondolataira, és mindent meg is értünk egyszerre.

Ezek itt a sokadik vonal, az isten tudja már hányadik generáció harminc év alatt, és egyre gyengébb az eresztés. Akiben volt némi erkölcs, tisztesség és józan ész, az egy a tábort már rég odahagyta, az elefántcsont tornyában fütyörészik, és már azt sem érti, mit is keresett ezek között valaha. “Aki mibennünk nem bízik, az önmagában sem bízik. Aki mibennünk nem bízik, az a mi fényes jövőnkben sem bízik. És aki a mi boldog, fényes jövőnkben nem bízik, az áruló.” – mondta Virág elvtárs.

Orbán se mondhatta volna szebben, a szájából vette ki a szót Virág elvtárs. És valóban, hogy már törvényt is módosítanak azért, hogy a huszonéves suttyóból államtitkárt kreáljanak, hogy a bírósági fogalmazóból igazságügyi miniszter lesz, azt mutatja, itt már nem számít semmi, csak a tiszta hit, a dogmák meg a szenteltvíz. Mint tudjuk, az ilyen habitus és intellektus képtelen dolgokra alkalmas, és máris előttünk áll Kovács Zoltán a jelzőivel.

Ezeket azért nem aggatom rá, mert nem akarok bíróságra járni, nehezen járok-megyek ugyanis. A tárgyalóteremben meg nem lehet kiflit venni, én pedig naponta csak egy útra vagyok alkalmas a lábaimmal, épp elég a bolt vagy a piac is. És most, hogy elmeséltem az életemet, illenék valami katarzisba hajló véget rittyenteni, olyan viszont sajnálatosan nincsen. Korpa közé vagyunk keveredve, és egyetlen életcélunk most már a vérzivatarban, hogy ne egyenek meg bennünket a disznók.

Szocialista jog, meg minden

Tegnap este az országban nyomokban még meglévő lelkiismeret és szabadságvágy tüntetett, mert Gothár hülyesége (undormánya) miatt fasiszta vezetőink be akarják szántani a színházakat, helyüket sóval hinteni be, hogy aztán világnézetileg kedves, hazafiasságban megfelelő, társadalomkritikában hiányos, harcos, szittya-keresztény intézmények nőjenek a helyükön.

Gothár okot és indokot szolgáltatott arra, hogy a színházat kollektíven entartete Kunstnak minősítsék. A színházat úgy két hete belengi a bűnösség, ott buzik, pedofilok, erőszaktevők és perverz állatok laknak, eltussolnak, titkolóznak – mondják Borkai hóna alól, ami önmagában is röhejes, de soha nem a következetes józanságukról voltak híresek, sem az eszükről.

Gothár lassan törlődik a kánonból, műve elfelejtődik, olyan stigmát égettek rá, amivel nem lehet járni-kelni a nagyvilágban, ezzel szemben Gibbs ügynök magyar hangja él és virul Bruce Willis magyar hangjának színházában. Mihályi Győzőt is megvádolták, hogy túl nagy kan volt, ám a vizsgáló bizottságnak azt mondta, hogy képzelik, és a vizsgáló bizottság is mondta, tényleg, hogy is képzeltük, és az ügy le is lett zárva.

Sőt, a végére Alföldi lett a bűnös, hogy ki akarja túrni Bruce Willis magyar hangját az igazgatói székből, azért lett megvádolva a másik magyar hangos. Gothár remete lett, tölti jogos száműzetését, nagy valószínűséggel egy életre vége van, Gibbs ügynök magyar hangja pedig liberális ármánykodást kiált, ahogyan Borkai is kijelentette, igaz, hogy kurvázott, de nem kokózott vagy lopott. És becsszóra véget is ért az ügy.

Bizonytalan az a határ, amikor a magánbűnök közerkölccsé válnak, amikor üldözendővé válik a bűn. Egy a bizonyos, a nem hatalmon lévők permanensen büntethetők és büntetendők is, míg viszont a túloldalon állók meg sohasem. Így relativizálódik a bűn, oldódik fel az éthosz, ha valakiben a szikrája is megmaradt, akkor rohadt rosszul érzi magát a bőrében ebben az országban.

Tegnap este számos neves és tiszteletre méltó ember szólalt fel a tüntetésen, a NER fordításában ők innentől fogva nem a jogaikért demonstráló emberek, hanem olyan alakok, akik a bűnt pártolják, maguk is eltussolnak, ne adj Isten zaklatnak és erőszakolnak. A színházakat és színészeket mostantól valami bűnös felhő lengi körül, nem tudni, mi folyik a próbákon, az öltözőben meg a súgólyukban, de valami ocsmány dolog biztosan.

Gyermekeinket az ilyenektől óvni kell, pénzt ilyeneknek nem adunk, az étel is kár beléjük. Pénz, paripa, fegyver, elismerés és kitüntetés azoknak jár, akik a mi mércénket (NER) használják, ismerik a nőkre vonatkozó passzusokat is (konyha, szaros pelenka, felmosórongy, vak komondor), harcos férfiak, pacalt főznek, meccsre járnak, pálinkáznak. Ha Gibbs ügynök magyar hangja azt mondja, ő nőt csak patakparton mosni látott gukerrel, akkor az úgy is van.

Egy bizonyos Tolochko nevű ukrán testépítő azzal a farbával állt elő egy orosz televízióban, hogy elveszi feleségül Margót, a szexrobotot. Őt egy bárban ismerte meg, ahol egy másik férfi erőszakoskodott vele, de Tolochko védelmére kelt, azóta szerelmesek, nyolc hónapja randizgatnak. Margo ugyan főzni nem tud, de érző lélek – így Tolochko -, ezért lesz meg a nász. Hogy hol és mikor, azt még nem tudni, de lesz.

Hogy a kedves vezető erkélyén rendszeresen látogatást tevő pópák, s úgy egyáltalán az ortodox egyház ehhez mit szól, azt nem tudni, de, ha ők is áldásukat adják a frigyre, akkor itt, minálunk is érdekes idők jönnek. A kedves vezető ugyan nőügyekkel nem foglalkozik, de ilyen esetben, a szingularitás küszöbén nem ártana tudni, ha egy robotot zaklat valami perverz állat, ki és milyen indokkal siet a segítségére.

Ez nem véletlenül jutott eszembe, hanem azon gyakorlati tépelődés miatt, hogy illik-e, kell-e virágot vinni egy szexrobotnak, kéretlenül meg lehet-e csöcsörészni, vagy egyáltalán neki milyen jogai vannak Gothár és Gibbs ügynök magyar hangja cselekedeteinek tükrében. Hogy ki mit tehet meg a robotjával, hogy amiatt egy egész szakmát ne akarjanak a szemétdombra hajítani, holott – konyha, szülés, mosás-takarítás – a NER már most is robotként kezeli a nőket.

Hogy például, amikor a parlamentben elhangzott, hogy ön szép lehet, de okos nem, ami felér egy kéretlen szoknya alá nyúlással, akkor azért mért nem akarták bezárni az ország házát. Illetve, ha a kedves vezető nőügyekkel nem foglalkozik, s mint Borkainál kitetszett, az magánügy volt, s csak azért lett következménye, mert az egész világ láthatta, míg Gibbs ügynök magyar hangjáét meg nem. Igaz, Gothárét sem, de vele példát kellett statuálni, tudja, apuka, szocialista jog, meg minden. “Hát, hogy a statuálás a lényeg. És hogy ne tessék idegeskedni.”

Szocialista jog, meg minden

Tegnap este az országban nyomokban még meglévő lelkiismeret és szabadságvágy tüntetett, mert Gothár hülyesége (undormánya) miatt fasiszta vezetőink be akarják szántani a színházakat, helyüket sóval hinteni be, hogy aztán világnézetileg kedves, hazafiasságban megfelelő, társadalomkritikában hiányos, harcos, szittya-keresztény intézmények nőjenek a helyükön.

Gothár okot és indokot szolgáltatott arra, hogy a színházat kollektíven entartete Kunstnak minősítsék. A színházat úgy két hete belengi a bűnösség, ott buzik, pedofilok, erőszaktevők és perverz állatok laknak, eltussolnak, titkolóznak – mondják Borkai hóna alól, ami önmagában is röhejes, de soha nem a következetes józanságukról voltak híresek, sem az eszükről.

Gothár lassan törlődik a kánonból, műve elfelejtődik, olyan stigmát égettek rá, amivel nem lehet járni-kelni a nagyvilágban, ezzel szemben Gibbs ügynök magyar hangja él és virul Bruce Willis magyar hangjának színházában. Mihályi Győzőt is megvádolták, hogy túl nagy kan volt, ám a vizsgáló bizottságnak azt mondta, hogy képzelik, és a vizsgáló bizottság is mondta, tényleg, hogy is képzeltük, és az ügy le is lett zárva.

Sőt, a végére Alföldi lett a bűnös, hogy ki akarja túrni Bruce Willis magyar hangját az igazgatói székből, azért lett megvádolva a másik magyar hangos. Gothár remete lett, tölti jogos száműzetését, nagy valószínűséggel egy életre vége van, Gibbs ügynök magyar hangja pedig liberális ármánykodást kiált, ahogyan Borkai is kijelentette, igaz, hogy kurvázott, de nem kokózott vagy lopott. És becsszóra véget is ért az ügy.

Bizonytalan az a határ, amikor a magánbűnök közerkölccsé válnak, amikor üldözendővé válik a bűn. Egy a bizonyos, a nem hatalmon lévők permanensen büntethetők és büntetendők is, míg viszont a túloldalon állók meg sohasem. Így relativizálódik a bűn, oldódik fel az éthosz, ha valakiben a szikrája is megmaradt, akkor rohadt rosszul érzi magát a bőrében ebben az országban.

Tegnap este számos neves és tiszteletre méltó ember szólalt fel a tüntetésen, a NER fordításában ők innentől fogva nem a jogaikért demonstráló emberek, hanem olyan alakok, akik a bűnt pártolják, maguk is eltussolnak, ne adj Isten zaklatnak és erőszakolnak. A színházakat és színészeket mostantól valami bűnös felhő lengi körül, nem tudni, mi folyik a próbákon, az öltözőben meg a súgólyukban, de valami ocsmány dolog biztosan.

Gyermekeinket az ilyenektől óvni kell, pénzt ilyeneknek nem adunk, az étel is kár beléjük. Pénz, paripa, fegyver, elismerés és kitüntetés azoknak jár, akik a mi mércénket (NER) használják, ismerik a nőkre vonatkozó passzusokat is (konyha, szaros pelenka, felmosórongy, vak komondor), harcos férfiak, pacalt főznek, meccsre járnak, pálinkáznak. Ha Gibbs ügynök magyar hangja azt mondja, ő nőt csak patakparton mosni látott gukerrel, akkor az úgy is van.

Egy bizonyos Tolochko nevű ukrán testépítő azzal a farbával állt elő egy orosz televízióban, hogy elveszi feleségül Margót, a szexrobotot. Őt egy bárban ismerte meg, ahol egy másik férfi erőszakoskodott vele, de Tolochko védelmére kelt, azóta szerelmesek, nyolc hónapja randizgatnak. Margo ugyan főzni nem tud, de érző lélek – így Tolochko -, ezért lesz meg a nász. Hogy hol és mikor, azt még nem tudni, de lesz.

Hogy a kedves vezető erkélyén rendszeresen látogatást tevő pópák, s úgy egyáltalán az ortodox egyház ehhez mit szól, azt nem tudni, de, ha ők is áldásukat adják a frigyre, akkor itt, minálunk is érdekes idők jönnek. A kedves vezető ugyan nőügyekkel nem foglalkozik, de ilyen esetben, a szingularitás küszöbén nem ártana tudni, ha egy robotot zaklat valami perverz állat, ki és milyen indokkal siet a segítségére.

Ez nem véletlenül jutott eszembe, hanem azon gyakorlati tépelődés miatt, hogy illik-e, kell-e virágot vinni egy szexrobotnak, kéretlenül meg lehet-e csöcsörészni, vagy egyáltalán neki milyen jogai vannak Gothár és Gibbs ügynök magyar hangja cselekedeteinek tükrében. Hogy ki mit tehet meg a robotjával, hogy amiatt egy egész szakmát ne akarjanak a szemétdombra hajítani, holott – konyha, szülés, mosás-takarítás – a NER már most is robotként kezeli a nőket.

Hogy például, amikor a parlamentben elhangzott, hogy ön szép lehet, de okos nem, ami felér egy kéretlen szoknya alá nyúlással, akkor azért mért nem akarták bezárni az ország házát. Illetve, ha a kedves vezető nőügyekkel nem foglalkozik, s mint Borkainál kitetszett, az magánügy volt, s csak azért lett következménye, mert az egész világ láthatta, míg Gibbs ügynök magyar hangjáét meg nem. Igaz, Gothárét sem, de vele példát kellett statuálni, tudja, apuka, szocialista jog, meg minden. “Hát, hogy a statuálás a lényeg. És hogy ne tessék idegeskedni.”

Új középkor

Kövér Lászlót följelentették uszításért, Azbej Tristan pedig álruhában Burkina Fasóba utazott keresztényeket menteni. Ez a két dolog lényegileg tartozik össze, s mint majd látni fogjuk, kénköves és tömjénszagú országunkban mindezek miatt fel kell emelnünk a szavunkat az ateista-üldözés, noch dazu a muzulmánüldözés ellen. Kövér Lászlót azért jelentették fel, mert a nem keresztényeket istenteleneknek, hazaárulóknak és nemzettagadóknak nevezte, mintha Jumurdzsák lenne az Egri csillagokból, hitetlen gyaurozva az ellent a rozzant aklában.

Nem tudom, kitetszik-e, de nagy veszélyben van világi létünk. Tavaly már a karácsonyfa köré kitett nyüves szánkók is szakrális tárgyakká váltak, aki pedig advent idején tüntetni mert, mivel készült éhen dögölni, azt istentagadónak nevezték. Nem szoktam nagy szavakat használni, inkább röhögve lehülyézem a fideszcsürhét, de immár rá kell világítanom arra, hogy tébolyodottságuk fizikai veszélyt jelent. Kendőben a villamoson utazót zaklatnak nem is létező hite miatt, ha valaki kicsit többet csücsül a szoláriumban, félhet kimenni az utcára.

Azbej Tristan a pénzmosás mellett azért utazott Burkina Fasóba, mert ott keresztényeket üldöznek a dzsihádisták. Idehaza meg keresztes háborút indított a nemzet ellen a Fidesz. Secko jedno. Mivel jó, ha tudjuk, a népességnek talán a harmada hívő, még kevesebb a buzgó hitéletet élő, így, ami itt folyik, a kisebbség terrorja a többség ellen, s annak a legrosszabb fajtája, amikor a hitét akarja erőszakkal terjeszteni, és hatalmi eszközökkel rákényszeríteni a másikra, és ehhez minden eszköze meg is van. Társadalmi berendezkedésünk már régóta feudális, most tartunk ott, hogy szellemi életünk is visszatérjen a középkorba.

Szijjártó külügyes és futsalos az Aranybullára hivatkozik a jogállamiság kapcsán, ami mindent elmond kies hazánkról, ugyanis II. András műve leginkább a nemesek jogait rögzítette, de ebbe most ne menjünk bele. Bár most is vannak ilyenek, illetve most bimbóznak épp különféle kiváltságokkal, mint ‘álamelnök úr becses családja, meg a többi. Ma ott tartunk, hogy Magyarországon nem egyszerűen a hatalmi váltógazdálkodásért kell harcolni, hanem világnézeti meggyőződésekért, ha úgy tetszik, a józan észért a keresztény téboly közepette, ahol tízparancsolattal gyógyítanak.

És ez, bár bohózatnak tűnik, egyáltalán nem tréfadolog. A Fidesz, miután anyagilag kifosztotta az országot, már az alattvalók lelkét akarja, a szekta, ami maga a párt, ilyen szempontból egyáltalán nem különbözik az iszlám ortodoxaitól, akik globális kalifátust akarnak, míg ezek a mieink pedig Mária országát terjesztenék el az univerzumban. Hamarosan azt kell megállapítanunk, hogy vallási fanatikusok martalékává lesz az ország, az ateistákat üldözik, a más vallásúakat megtérítik vagy vízbe ölik, és máglyák szaga tölti be a letérkövezett országot harangzúgás közepette, miközben szól a Te deum.

Azbej Tristan, a hős államtitkár azzal indokolta nagy utazását a távoli Burkina Fasóba, hogy a segítséget oda kell vinni, ahol baj van. Hazudik. Imával, templomok építésével nem lehet Kalasnyikovok ellen küzdeni, de, ha vélekedése szerint igen, akkor Kínába is elutazhatna, meg az összes türk testvérhez is, arra a vidékre viszont nem járnak verni a nyálukat. Így azt is vélnünk kell, ez az egész csak színjáték, és akkor még gyalázatosabb, még alávalóbb. Így, ha kifordítom, ha meg be, akkor is bunda a bunda. Ám még az is lehet, hogy ez a Tristan igazán hisz, akkor viszont beszari. Egy nyamvadék alak.

Legyen vértanú, falassa föl magát krokodilokkal a hitért, ne szalonokból és selyemkanapékról dirigáljon teát szürcsölgetve. És itt el is érkeztünk a lényeghez. Ezek az ocsmányfajta misszionáriusok, akik az evilági jólétük reményében terjesztik a hitüket – nem véletlenül rühellik Ferenc pápát -, tehát, pokolra jutnak, csak sajnos olyan nincs. Viszont riogatni lehet vele a Mari nénit, terelgetni őt bábuként, ez az állapot viszont nem XXI. századi, de ez az ország egyáltalán nincs is ott. Egy új középkorban van, annak is a legsötétebb részében, még a gótika előtt, amikor ablakok is alig voltak a templomokon. Itt járunk épp.

Gothár, a színházak Reichstagja

Ma sem tudjuk biztosan, hogy szegény, hülye van der Lubbe gyújtotta fel ’33-ban a Reichstagot, vagy csupán áldozat volt, akire rákenték, a végeredmény szempontjából teljesen mindegy. Megvolt az ok és az indok a kommunista párt betiltására, a komcsik, szocdemek bebörtönzésére és a szükségállapot bevezetésére. Egyben mutatta is a nácik munkamódszerét, miszerint kreáltak egy ügyet, vagy valami piti dolgot felfújtak, hisztériáig fokoztak, és erre hivatkozva gyalulták le, amit akartak. Az élet minden területére alkalmazták ezt a zsidóságtól az elfajzott művészetig.

Az Orbán-rezsimnek már régóta böki a csőrét a színházak kvázi függetlensége, így a Gothár botrány úgy kellett nekik, mint egy falat kenyér. Pár napon belül elő is került a kőszínházak állami felügyelet alá vonásának törvényjavaslata, és már indokolni sem kellett. Az egyik legalávalóbb csinovnyik, Kocsis Máté magyarázta meg a megmagyarázhatatlant: “A Gothár-féle zaklatószínházak követelik a pénzt a kormánytól, miközben nem engednek betekintést az ügyeikbe, és akár évekig is eltussolnak bűncselekményeket. Nem vitás, az állam így nem támogathat tovább működést.”

Íme, a színházak Reichstagja, a színházak, színészek, rendezők a kommunisták, a kollektíven bűnösök (zaklatószínház, eltussolt bűncselekmények), ahol a tiszta erkölcsű fideszfiúknak kell rendet rakniuk. Kétség nincs arról, hogy mindenképpen rátették volna a mocskos mancsukat a színházakra, most azonban már gondolkodni sem kell a magyarázaton, az erkölcsi megújulás nevében lehet fideszesíteni a színjátszást. Kocsis Máté azonban meglehetősen ostoba organizmus, azon túl ugyanis, hogy habzik a szája, sorban adogatja fel műfelháborodásában a magas labdákat, amiket kénytelen vagyok leütni.

Azt mondja ez az erős ember, hogy “zaklatószínház”, “nem engednek betekintést az ügyeikbe”, meg “évekig eltussolt bűncselekmények”, és akkor én megtaláltam az origómat, a kályhámat, ahonnan elindulva Kocsis Mátét cafatokra lehet szedni, és én ezt teljesen szívesen meg is teszem. Kis Laci bácsi. Csak ennyit mondok, az ő nemi erőszakjára, és arra, milyen hiszti volt körüle, hogy ugyan, az semmiség ahhoz képest, amit a nemzetért tett az úszás terén. De azért vessük össze Kocsis mostani mondandójával, és gondolkodjunk.

Zaklatás volt? Ajvé, annál sokkal több. Évekig el volt tussolva? De még mennyire. Kapnak pénzt az úszók az államtól? De még mennyit. Akkor most levezessem? Fölösleges, inkább kiterjesztem a módszertant, és gyengéden utalok a papi pedofíliára és zaklatásokra annak fényében, hogy még csak az egyházak kapnak igazán sok pénzt az államtól, nem engednek betekintést a működésükbe, eltussolnak és zaklatnak ipari mennyiségben, akkor ők méltók az adófizetők pénzére? Mindmegannyi lényeges kérdés, és akkor még a legnagyobb halhoz el sem jutottunk, ami a Fidesz-KDNP maga.

Hogy ez az alakulat mennyi bűncselekményt tussol el, hogy mennyire nem enged betekintést a működésébe, és ráadásul, hogy mennyi pénzt kap az államtól, az el sem képzelhető. Vagy íme, Kocsis elvtárs maga adja a kezébe az adu ászt azoknak, akik a felcsúti futballakadémia pénzügyeire kíváncsiak már évek óta reménytelenül. Vagy terítsen az a rohadt akadémia, vagy ne kapjon állami – kvázi adófizetői – pénzt. Bár ez csak egy álomvilág, amit itt fölskicceltem, mert a diktatúrák nem így működnek. Azoknak egészen más a módszertanuk.

Mégpedig az, hogy azt csinálnak, amit csak akarnak. A Reichstagok, Gothárok csak arra vannak, hogy a külvilág számára magyarázattal szolgáljanak, törvényi és erkölcsi mázzal vonják be a törvénytelenséget és erkölcstelenséget. Ha ilyet nem találnak, szívfájdalom nélkül tesznek meg akármit, lásd még a könyvkiadás államosításának ideája. Itt nem mondhatják, hogy minden könyvkiadó buzeráns vagy zaklató, mást sem mondhatnak, semmi terhelőt nem találnak. Ilyenkor jön a végső, megdönthetetlen érv: csak. – A színházak helyében én azért belekapaszkodnék Kocsis hülyeségébe, mert, ha meg kell halni, harcban történjen meg az. Legalább.

Napidíj az Áder famíliának

Száraz-tényszerűen tegnap Gulyás miniszter a magyar társadalom arcába köpött, de előtte még hosszan harákolt a munícióhoz. Mindenféle cifrázás nélkül emésszük meg – ha tudjuk – bájos javaslatát, miszerint az Áder családot elemeli az anyaföldtől, kiváltságossá teszi mintegy, akárha királyi família volna. De nézzük, miből élünk.

A jövőben, ha Gulyás miniszter javaslata életre kel, Áder neje jogosult lesz saját, kétfős titkárság alkalmazására, külföldi útjain napidíjra és költségtérítésre. Első osztályon utazhat repülőn és vasúton. De ez sem elég, az Áder gyerekek – négyen vannak – ugyanilyen jogosultságokat kapnának, napidíj, költségtérítés, első osztály, sőt, ha Ádert fölfalja egy ponty, a gyászoló hitves kétmillió forintos özvegyi ellátást kap majd. – Havonta.

Ki lesznek stafírozva, de egyiknek sem jut eszébe, hogy azt mondja, ilyet ő nem kér, méltatlan rá, mert elfelejtette, honnan jött. Nem szoktam én családtagokkal foglalkozni, mert nem vagyok én prostisrácok, sem origo, de most – mivel arról van szó, hogy az asszonyka él jól közpénzből ok nélkül -, gondoltam megnézem, ki dőzsöl eztán a magyar jómunkásember izzadságából, és nagyon bájos szövegre bukkantam a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján, ahol Herczeg Anitát fényezik.

Herczeg Anita Áder felesége, ahogy a honlap írja, harminc éve hűséges társa. Kicsit idézem a fáintos szöveget: “A szerény körülmények között élő értelmiségi család az állampárti időkben is a polgári tradíciók értékvilágát követte. Ezt a csöndes, de elszánt értékválasztást cseppben a tengerként tükrözi az a történet is, amely jogi tanulmányai megkezdéséhez kötődik. A nyolcvanas évek elején, amikor az egyetemi jelentkezéshez csatolt iskolai jellemzést Herczegh Anita hazavitte szüleinek aláírásra, édesapja egy szelíd mozdulattal törölte az akkor a szocializmus iránti elkötelezettségre utaló kötelező formulát, és a családi háttérről szóló első mondat helyére ezt írta: demokrata családban nevelkedett. Az őszinteség, a kötelességtudat, a hűség és az életszeretet szülői példája meghatározó volt Herczegh Anita számára.”

Jó tudni, hogy partizán volt, szeret főzni, sőt, az is kiderül, hogy házasságuk elején Csornán egy kis földet művelgetett a férjével, hogy kiegészítsék szerény jövedelmüket. Kommunista vezetőkről szoktak ilyen kliséket írni, de ez is beleillik a képbe, csak az nem, hogy Áder és b. neje nem tiltakozik ez ellen. – A gyerekek majd később bánják meg -, a papának meg a mamának a jelek szerint tetszik a cirkusz.

Lelkük rajta, meg a lelkiismeretük, bár Ádernél ilyen készséget nem lelünk már régóta, úgy tetszik, az asszonykának sincs. Mint a férje munkahelye írja róla: “A gyermeknevelés mellett a főzés szeretete, a kézművesség és a rendszeres sport is természetes része az életének. A téli sí- és a nyári vízitúrák évtizedek óta elmaradhatatlan családi programot jelentenek.” Az angol királyi családról szoktak megjelenni ilyen klisék, bár azoknak sincs egyéb dolguk, mint, hogy visszaverjék a fényt.

Orbán azt már bevallotta, hogy új magyar tőkésosztályt akar kinevelni, azt azonban eddig titkolta, hogy nemességről is szó van, akiknek előjogaik vannak, hacsak nem az a hátsó szándék vezeti, hogy Ádert ő kövesse abban a székben. Akkor mondhatná, hogy nem az ő népes pereputtya miatt módosítgatnak törvényt, ezt ő az elődjétől örökölte, ő a vagyontalan, egyszerű ember, aki csak a népének él.

Mert minden lehet. Még az is, hogy érzik a vesztüket, és amíg még lehet, gyorsan minél többet kiszednek a rendszerből. Mert elképesztő módon nyomják fel a NER elitjének fizetéseit, hol vannak már a limitek és a pofátlan végkielégítések, mert ebben az országban senki nem emlékszik semmire. Most, hogy az Áder família napidíjért síelgethet meg vízitúrázgathat, ez sem zavar senkit, Manci néni örül a rezsiutalványnak, Jóska bácsi a fröccsnek.

Itt döglök meg. Naponta annyi mocsok történik, hogy válogatom, melyiket írjam meg épp. Ez megy évek óta, folyik a szar az országban, de, ha kilépek az utcára, kerülgetem a gödröket, és hallom, ahogy az eladó elborzadva meséli a kedves vevőnek, most vegyen parizert, mert megint fölmegy az ára, a tévéből folyik a mocsok, halnak meg az emberek az omló falu kórházakban, és még napestig lehetne sorolni, és akkor az az ország gondja, hogy napidíjat kapjanak Áder kölkei, ha túráznak, akkor ki és mikor fogja mondani, hogy elég? Senki sem, soha. De rohadtul unom én ezt.

Ennek oly jó része lenni

Most készülnek szétverni a színházakat. Már gyűrik föl az inget a karjukon. Olyan lesz, úgy képzelik, ahogyan az újságokkal is, hogy van látszólag sokfajta, de mindegyik ugyanazt a központi nótát fújja, a tőlük függetleneket pedig kivéreztetik, megveszik, bezárják vagy éhen dögölesztik. Már készül a törvényjavaslat, és még ebben az évben el is akarják fogadtatni azt, miszerint megszűnnének a független színházak támogatásai, a kőszínházak igazgatói kinevezéseiben pedig az emberi erőforrások minisztere kapna egyetértési jogot.

Most gondoljunk bele Kásler elborult agyába, az ezer éves kun-szíriuszi, lovasnomád, rovásírásos kereszténységbe, koszos körmökkel fogdosott tízparancsolatba, és képzeljük el, amint színházigazgatók felett ítélkezik. Balázs Péter ahhoz képest kutyafasza lesz, de a móka kedvéért azért fölidézem a szervilizmusnak azt az undorító fokát, amit ez a bohózatkirály elkövetett, hogy színházigazgató legyen Szolnokon. A Magyar Narancsot kell citálnom, miszerint “a mostani kampányban a benyalós, leguggolós műfajban egészen újat alakított”.

„Bő egy évtizeddel ezelőtt magam se gondoltam volna, hogy hosszú pályafutásom egy új szakasza kezdődik meg itt Szolnokon…Ebben a baráti, inspiráló környezetben ismertem meg dr. Kállay Máriát, Szolnok alpolgármesterét…Szolnok, ez a hangulatos Tisza-parti város oly sok csodát teremtett az elmúlt másfél évtizedben… a sok épülő gyár, megújuló utak, kórházak, iskolák… mellett épp a kulturális területen lépett előre a legnagyobbat…és ennek oly jó része lenni…megtisztelő olyan emberekkel építeni a mi szolnoki csodánkat, mint Kállay Marika… bocsánat, dr. Kállay Mária, aki az emberek őszinte szolgálatára esküdött fel. Tehát, tessék rá szavazni!”

Ilyeneket mondott Balázs Péter, és mindezek után pedig földig hajolt. Azért az embernek legyen tartása, ha igazgató is. Hogy mindezt fölidéztem, annak csak egy oka volt, hogy megmutassam, milyen emberekből lesz direktor, és még csak nem is ez a legnagyobb baj, mert kit érdekel, ha szolgalelkű is, ha jó színházat csinál. Ám, mivel szolgalelkű, nem fog jó jó színházat csinálni, hanem meg fog felelni az elvárásoknak. Ezek pedig azok, hogy zenés-táncos darabok legyenek a színházban, komolynak meg Trianon fölötti búsongás. És még a talpaknak is egymásra kell lépniük, ezt se feledjük.

Hogy mi lesz országos szinten, azt szülővárosom példáján mutatom meg. Itt, amikor a Fidesz hatalmának csúcsán volt, egy bájos dupladoktoros képviselő asszony szeretett volna beülni a Jordán igazgatta színházba próbafolyamot ellenőrizni, illetve a repertoárba is szeretett volna beleszólni, mert túl nehéznek találta a kínálatot. Azóta nincs hatalma csúcsán a városban a Fidesz, a dupladoktoros képviselő asszony buzgalma elkopott, bár ettől még nem lesz kevésbé ostoba. De azért gondoljunk bele, mit tud az ilyen művelni, milyen dúlást, ha valóban teheti.

Bár, ha a törvényjavaslat életre kel, és mért ne kelne, akkor ilyenekre nem lesz szükség, akkor már eleve az igazgatók lesznek ilyenek, akiknek nem kell a körmére nézni. Viszont akkor összegzem, hol is élünk, milyen feltételek között, csupán kultúrálissan – ez a forma direkt van, ez felel meg kormányzó erőnk nívójának -. Elvették az újságjainkat, elvették a tévéinket, a könyvkiadást fölfalták, rockkoncerteken Orbánt vetítenek, egy Nélküled című nyálas giccset himnuszként kellene tisztelni, Mága a komolyzene etalonja, és most legyalulják a színházakat is.

Hogy lopnak, az is baj, hogy letérkövezik az országot az is, hogy kivágnak minden fát, nemkülönben, hogy fasiszták, leginkább, de, hogy valami bávatag szellemi sötétségbe akarják taszítani az országot, arra már tényleg nincsen mentség. Énnekem semmim nincsen, de jól vagyok mégis, ha az ember feje szabad, akkor tehetetlenek vele szemben. A kérdés csupán annyi, nem kellene-e végre fölrúgni az asztalt, és az ebbéli buzgalomban az úgynevezett ellenzéki erőket is el lehet felejteni. Egy szabályok nélküli világban a becsületre ügyelve buzgólkodnak, de ezek ellen így nem megy. Minden hazug, mindet szabad, ezt ne feledjük.