Bár a gyermekes családok életében minden nap a gyerekeké, május utolsó vasárnapját hivatalosan is gyermeknapként ünneplik a világ számos szegletében.
Ünnepeljük őket, velük játszunk és örülünk, nekik kedveskedünk programmal, játékkal, családi együttléttel, közös élményekkel, sok-sok meglepetéssel és mosollyal.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
Hasonlóan a korábbi évekhez Szombathelyen is sok programmal várták a kicsiket, gyermeklelkű szüleiket, és játékos nagyszüleiket május 29-én.
Egy ilyen helyszín többek közt a Történelmi Témapark, ahol nagyon változatos volt a kínálat, mivel ezen a helyszínen kapcsolódott össze több program is.
Ide érkezett a nap folyamán több alkalommal a 30Y városi kultúr busz, ami a sportligetben szórakozókat „repítette” erre a helyszínre.
És itt emelkedtek magasba a világító lámpások (léggömbök) az ezerszínű program megkoronázásaként, az ország sok-sok pontján egy időben a nap zárásaként.
S hogy mi mindent próbálhattak ki a gyerkőcök az ő nagy napjukon felsorolni is nehéz lenne, ezért inkább fotókon mutatom.
A tavaszi fáradtság szezonján túl vagyunk, én mégis néha úgy érzem magam, mint akit mozsárban összetörtek. Egyfolytában ásítozok, levert vagyok, nem tudok koncentrálni és ezzel a fáradtsággal a családfő is küzd. Vívjuk a harcot az EGYLÁBÚ ellen.Ő a kis négyéves rendszeres éjszakai látogatója. Egy szörny, aki benéz az ablakon, és nem is egyedül, merthogy farkasai is vannak. A baj az, hogy sajnos ő nem egy kedves EGYLÁBÚ, akivel boldogság lenne álmodni, hanem ő – mint a szörnyek általában – szereti ijesztgetni a gyerekeket.
Így aztán már az ágyba bújás körül is gondok vannak, merthogy a kislány nem akar elaludni. Maximum a szülői ágyban. A fáradt szülő ilyenkor néha engedményt tesz, bár tudja, nagy öngólt lő, de hát fáradt. Aztán amikor a kiscsaj már kezdené kisajátítani a franciaágyat, akkor előveszi a szülői szigort és elhangzik a „hogyisne”. És az ígéret, hogy természetesen megyünk azonnal odabújni, ha jön EGYLÁBÚ. Lényegében persze a szülő így se, úgy se alszik: mert vagy az „ANYA!!!” veri ki az álmot többször is a szeméből, vagy az együtt alvásból fakadó folyamatos rugdosás miatt képtelen kipihenni magát.
Szóval ez a mi nyári fáradtságunk oka. Meg is néztem gyorsan, hogyan is van ez „a gyerek és a szörny” téma, mit ír a szakirodalom, mit ajánlanak az okosok. S mint kiderült az első szarvashibán már túl vagyunk: mert ehhez a témához racionálisan nem lehet hozzáállni. Vagyis teljesen felesleges bizonygatni a gyereknek, hogy egyáltalán nem létezik az EGYLÁBÚ, láthatóan ez a gyereket nem nyugtatja meg, merthogy nem hiszi el, hogy nincs. Azt mondják felesleges strapálni magunkat azzal is, hogy végigkutatjuk együtt a szobát: vagyis bevilágítunk az ágy alá, benézünk a szekrénybe, elhúzzuk a függönyt – ez is csak a felnőtt gondolkodása. „Nincs ott, szóval nincs is – ugye megmondtam?” Hát meg, de minek.
Elbagatellizálni a dolgot nem szabad, a gyereknek fontos, hogy érezze komolyan vesszük, de túldramatizálni sem szabad, mert csak még erősebb szorongást kelthetünk benne. A beszélgetés úgy mondják, már fél győzelem. Vagyis ha elmeséltetjük vele, milyen is az ő szörnye, hova jön, mit csinál, már sokat tettünk a feszültség oldásáért. A történetet akár el is bábozhatjuk, lerajzolhatjuk persze jó kimenetelű zárással. És találhatunk ki megoldást együtt arra, mit tegyen, ha ismét eljön a kéretlen látogató. Fontos, hogy a lefekvésnek legyen állandó rítusa: fürdés, meseolvasás, ölelés, puszi, búcsú, lámpaoltás – na ezt azért még a legszigorúbbaknál is nehéz betartani, de azért rajta vagyunk
Mióta kiokosítottam magam én sem győzködöm a félelem indokolatlanságáról a gyerkőcöt. Úgy kezelem EGYLÁBÚT, mint egy valóban létező valakit, beszélgetünk róla, kérdezgetem milyen ötletei vannak az elriasztásra. A legtutibb viszont apa volt, az ő „megoldása” látványos javulást hozott. A családfő ugyanis ígéretet tett arra, hogy ha jönne EGYLÁBÚ ő rögtön – már elnézést – seggbe fogja rúgni. Na most, mivel a mi kis szörnyünknek ugyebár csak egy lába van, az tuti, hogy egy ekkora rúgástól feldől, és már jöhetnek is a kutyák – lévén kettő a családban – akik bekapják az EGYLÁBÚT. Ez a megoldás nagy kacajt váltott ki a kisasszonyból, aki aztán boldogan színezgette a sztorit és lépten-nyomon mesélte vigyorogva. Azóta EGYLÁBÚT ritkábban látjuk.
A szakirodalom szerint egyébként bizonyos szintig természetes a félelem és az éjszakai szörnyek is elég kitartóak, szóval nem ringatom magam illúziókba. Bőven vár még ránk átcsoszogás a gyerekszobába, matracon alvás a gyerkőc mellett, felnőtt ágy megosztása stb. De azért bízom benne, hogy őszi fáradtságra már nem kell majd panaszkodnom…
Felbuzdulva a tavalyi év sikerein, idén is megrendezték Szombathelyen a Savaria Történelmi Karnevál kistestvérét, a Történelmi Diákkarnevált.
Május 28-án már reggeltől nagy volt a nyüzsgés a Ferences kertben. Általános, és középiskolás csapatok vették birtokba a területet, hogy különböző témába vágó feladatokat teljesítve, minél jobb helyezést érjenek el a megmérettetésben.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
Igazi kaland, és egyben nagyon jó szórakozás volt ez a fiataloknak. Természetesen a karneváli hangulathoz a korhű ruházat is hozzátartozott.
Vidám arcok, lelkes csapatmunka jellemezte a napot. Volt itt megnyitó ünnepség, csapat bevonulás, Római kézműves vetélkedő 7 helyszínen, „élő történelem” óra a Katonatörténeti kiállításon, és a Római Légiós fegyver-raktárban, harci játékok, rabszolgavásár.
Majd a győztes csapatok díjazása, és látványos felvonulás a belvárosban. Ennek élén haladt a római bigás fogat, amelyen a „Legek” versenyének győztesei utazhattak.
A diákok és hagyományőrző csapatok mellett, részt vettek a felvonuláson a híres szombathelyi kötélugrók, és hastáncosok is. Utóbbiak a város Fő téren kis műsorral népszerűsítették a közelgő Savaria Karnevált.
Ismét egy nem teljesen egyértelmű közlekedési szituációba futottam bele a szombathelyi vasútállomás előtt, pontosabban az Éhen Gyula téri autóbusz pályaudvar melletti útszakasznál.
Egy kihelyezett közlekedési táblán akadt meg a szemem. A tábla egy mindkét irányból behajtani tilos tábla, alatta két kivételt jelző kiegészítéssel.
Néhány fotó a képekre kattintva látható.
Ez a behajtás engelyélyezett
E tábla szerint, aki a Semmelweis Ignác utca felől eléri a vasútállomás főbejáratát, tovább egyenesen nem hajthat, ha nem tartozik a taxisok, vagy a ÉNYKK Zrt. azaz a buszosok táborába. Legyen akár a kis utcában lévő üzletben, vagy postán, gyógyszertárban, vagy akár iskolában dolga.
Posta, Iskola, gyógyszertár, lakóházak, munkásszálló a kis zsákutcában
Viszont ha tesz egy kis kitérőt a Szelestey László utca felé, akkor az utóbb említett helyeket elérheti a Széll Kálmán utca felől. Így alapból nem is lenne ezzel gond, de most következik a probléma. A példaként említett helyek a Vasút utcában vannak ami egy zsákutca. Ha tehát dolgunk végeztével innen kihajtunk, akkor az elején említett tiltó tábla szerint, ami mindkét irányból tiltani hivatott a behajtást, az útkereszteződésig tudunk csak elmenni, és kész.
Az út vége, vagy mégsem ?
Az érintett szakasz, azaz az egyenes haladás tiltott, a balra fordulás úgyszintén, amit egy mindkét irányból behajtani tilos tábla is megerősít, amin kivételként a volán van csupán feltüntetve.
Erre senki ne próbálkozzon ha nem “volános”
Tehát innen elvileg csak tilosban közlekedve szabadulhatnánk. De még egy csavar belekerült a történetbe, hiszen aki a Széll Kálmán utca felől érkezik, vagy akár a zsákutcából kihajt, nincs tudatában annak a behajtási tilalomnak amiről szó van, hiszen egyetlen tábla sem figyelmezteti az innen érkezőket erről.
A Széll Kálmán utca felól semmi nem tiltja a tovább haladást
Látnokok ugye nem vagyunk, még ha láttuk is valamikor azt a fránya tiltást a túlsó oldalon, miért is törődnénk vele ebből az irányból haladva, mikor semmi nem jelzi számunkra. És igen, ezt jól alá is támasztotta az a három oktató jármű, ami épp érkezett a fotózáskor, és a tiltások hiányában szépen végighaladt egészen a vasút épületéig.
Láthatóan még oktatva is rendben van erre.
Ahogy képekkel bemutatom, úgy láthatja ezt egy arra közlekedő. Maradjunk abban, hogy nekem ez nem kerek így, de vitassuk meg valóban csak én látom ebben a hibát .
Mindkét irányból behajtani tilos tábla:
A tábla azt jelzi, hogy az útra mindkét irányból behajtani tilos; a jelzőtábla az útszakaszra a kétkerekű segédmotoros kerékpár és a kétkerekű motorkerékpár betolását nem tiltja; a behajtási tilalom a kerékpárra és az állati erővel vont kizárólag személyszállításra rendszeresített járműre (konflis) nem vonatkozik.
A bolognai spagetti az az egyik étel, ami gyakran kerül az asztalunkra. Gyanítom, ezzel más is így van. Viszont ahány ház, annyi szokás. Én is készítettem már sokféleképpen a spagettit, de aztán az egyik recept annyira bevált, hogy azóta csak így csinálom. Az én verziómat írom le, és várom kommentben a saját recepteket.
Hozzávalók 4 személyre
250 gramm spagettitészta (nálunk teljes kiőrlésű)
600 gramm darált sertéscomb
1 közepes fej vöröshagyma
180 gramm (fél üveg) paradicsomsűrítmény
kevés olaj
víz
fűszerek: só, pizzafűszer-keverék, zöldfűszer-keverék, kapor, petrezselyem, feketebors, fokhagyma, aszalt paradicsompehely
150 gramm sajt (nálunk laktózmentes)
Elkészítés
1. Felteszem a vizet főni a tésztához, magas hőfokon, fedő alatt melegítem forralásig.
2. Megpucolom a hagymát, kockákra vágom. Kevés olajon, közepes hőfokon dinsztelem.
3. Hozzáteszem a darált húst, magas hőfokon, kevergetés közben, fehéredésig együtt párolom a hagymával.
4. Ha már forr a víz, beleteszek sót, kevés olajat, és a tésztát. Megvárom míg újra felforr a víz, onnantól számítva alacsony hőfokon, fedő alatt főzöm a tésztát a kellő ideig (teljes kiőrlésű tészta esetében ez 20 perc).
5. Ha már kifehéredett a hús, elkeverem benne a paradicsomsűrítményt, és felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje. Lefedve párolom a húst, kb. 20 percig.
6. Fűszerezem, ettől áll össze igazán a bolognai mártás. Fontos, hogy legyen benne oregánó és bazsalikom, én ezt a pizzafűszer-keverékkel oldom meg.
7. Nagy lyukú reszelőn lereszelem a sajtot.
8. A bolognai mártást a tésztára halmozva, a sajttal megszórva tálalom.
Egy kör ami már évek óta nem szakad meg. Ez a Quadrille kör.
A Quadrille – bemutató kizárólagos magyarországi helyszíne minden évben Szombathely. Évről-évre szinte valamennyi helyi középiskola képviselteti magát a rendezvényen.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
2016. május 20-án pontosan 12.00 órakor a város polgármestere, Dr. Puskás Tivadar sípszóval indította a napóleoni időben élt arisztokrácia divatos táncát, a francia négyest Szombathely Fő terén.
Idén 292 diák ropta a táncot a napos időben. Az Európai Quadrille Táncfesztivál (European Quadrille Dance Festival – EQDF) ötletgazdája és jogtulajdonosa a Szlovéniai Táncegyesület (Maribor). Kezdeményezésükre indult a fiatalok tánckedvére, lendületére, vállalkozó kedvére építő fesztivál 2005-ben.
A Guinness-rekord nyilvántartások alapján ez a rendezvény a legnagyobb az egy időben előadott szinkrontánc kategóriában. A tánc az ezekben a napokban érettségizőknek szól. Kortársaik, iskolatársaik adják elő a közismert négy tételes francia négyes táncot Johann Strauss Denevér című zenéjére.
A résztvevő iskolák: · Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum Savaria Közlekedési Szakképző Iskolája és Kollégiuma · Szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium · Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum Puskás Tivadar Fém-Villamosipari Szakképző Iskolája és Kollégiuma · NYME Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium · Szombathelyi Élelmiszeripari és Földmérési Szakképző Iskola és Kollégium · Szombathelyi Műszaki Szakképzési Centrum Gépipari és Informatikai Műszaki Szakközépiskolája · Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium · Szombathelyi Szolgáltatási Szakképzési Centrum Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző Iskolája és Kollégiuma · Szombathelyi Szolgáltatási Szakképzési Centrum Horváth Boldizsár Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolája · Szombathelyi Szolgáltatási Szakképzési Centrum Oladi Szakképző Iskolája · Paragvári Utcai Általános Iskola · Gothard Jenő Általános Iskola · Szombathelyi Zrínyi Ilona Általános Iskola
A megfelelő látvány Rimányi Judit munkájának köszönhető, aki minden évben betanítja a diákoknak a táncokat.
A nagylányom 9 éves. Pontosabban annyi lesz. És mostanság egyre nehezebb vele. Megdöbbentő módon viselkedik, mint aki teljesen kifordult magából. Néha majdnem felrobbanok, néha kiabálok, néha meg csak pislogok értetlenül. Te jó ég, mi lesz majd ha kamaszodik – sóhajtott az apa nemrégiben, s akkor úgy éreztem, megvilágosodtam.
Forrás: www.mentalhelp.net
Merthogy létezik a kamaszkornak egy előszobája, az un. kiskamasz kor, amit tapasztalataim szerint akár a második dackorszaknak is lehetne nevezni, s ez bizony illene a jelenlegi tünetekre. De hát az még odébb van, nem? – hitetlenkedik az apa, anya meg gyorsan böngészni kezd és kiderül, hogy nem.
A szakirodalom hivatalosan ugyan 10 éves kortól számítja a kiskamasz kort, de a tapasztalat azt mutatja, manapság, ebben a felgyorsult világban, korábban érnek a gyerekek, így könnyen lehet, hogy jó a diagnózisom. És olvasom a „tüneteket” és csak bólogatok, akkor tehát megvan a magyarázat.
Merthogy az én lányom is egyre gyakrabban mond ellent, dacol, tiltakozik, sértődik, tagad és szemtelenkedik. Eddig mindig olyan tisztességesen betartotta a megállapodásokat, most a két meséből több lesz, aztán pimaszul beszól, hogy ha már elkezdte nézni a harmadikat, akkor be is fejezi, szó se lehet róla, hogy leállítsa. Megrúgja a tesót, aztán tiltakozik, hogy dehogyis.
Kiabál velem, hogy folyton dolgoztatom – „ágyazz be kislányom” – , ugyan már mi ő itt, egy szolga???
A mesével zsaroló családfőt kineveti, hogy ugyan már nem érdekli őt ha akár egy hétig nem ülhet gép elé. És folyton elégedetlen a világgal, egész napos gyerekbuli után sírógörcsöt kap, mert este 8-kor már nem engedem át a falubeli haverhoz.
Kiabál, flegma, káromkodik. Úgy használja a szlenget, hogy maga sem érti, vicces, ahogy néha megkérdi, mit is jelent ez. Egy apró viccen képes megsértődni és elrohanni, természetesen bevágva maga mögött a szoba ajtaját. És elvárná, hogy kérjünk tőle bocsánatot, miközben persze ő a hunyó. Egyik pillanatban cuki, segítőkész és és kedves amikor már-már elkezded élvezni ezt a kis félórácskát, robban a bomba, kitör a hiszti – de miért is?
Önállósodik: boltba megy és intézi az uszodát – ami szuper – viszont ezzel az öntudattal már egyedül vinné a tesót játszótérre is, sőt szülői érdektelenség híján elmenne ő maga is az esti koncertre. És persze újabb durci, harag és kiabálás amikor nemet mondunk. Szóval kibírhatatlan.
Máskor meg bezárkózik a kis kuckójába és szigorúan meghagyja, hogy ne menjünk be hozzá. Titkos rajzokat készít, titkokat ír egy füzetbe, és őriz a társai titkát. Fontos, már hogy mit mondanak a lányok a suliban, nem lehet kilógni a sorból: legyen feliratos a póló, szalagos a copf, és ismerjük meg Violettát is, mert a barátnők nagy rajongók.
Másrészről meg olyan kislány még.
Reggel, este még kell az összebújás, a szeretlek-szeretlek, a puszihegyek. Meglepit készít és boldog, hogy örülök. Sütit süt a vendégeknek, melegszendvicset vacsira apának. És a nagy Star Wars rajongó, esténként „megelégedik” a kistesó dedós meséjével, sőt még a hugica Tesz-Vesz városát is szívesen lapozgatja. Ráadásul fel is olvassa… Fára mászik, homokozik, csúszdázik – szóval mint egy kicsi gyerek. Olyan jó ilyenkor, néha adódik belőle legalább fél óra.
Mit mondanak tehát az okosok? Hogyan éljük túl komolyabb megrázkódtatás nélkül ezeket az éveket?
Vekerdy tanácsa nagyon tetszik: vegyünk egy nagy levegőt és ki se engedjük néhány évig.
Konkrétabban? A tekintélyelvű nevelést már sutba vághatjuk. Ha tiltunk, neheztelünk, mindig beszéljük meg, miért gondoljuk ezt így. Lehet vele már kicsit „felnőttebben” beszélgetni, kompromisszumokat kötni, ezt már ebben a korban megértik. Legyen több olyan közös tevékenységünk, amit ő szeretne és az sem árt, ha van valami hobbija, amit örömmel végez. Figyeljünk rá, csak rá többet, jobban, próbáljunk meg gondolkodni „kamaszul”. Így mondják.
+Mindenesetre amióta kiműveltem magam igyekszek türelmesebb lenni, nagy levegőket venni és minden akciónál szorgosan mantrázom, hogy: „Tudod miért van, tudod miért van, tudod miért van…” Néha segít is
Meglehetősen ritka gyöngyszemmel gazdagodott a múzeumok tárháza, mikor 2015 év végén hat év kitartó munkája után megjelent, egy már a borítóját tekintve is mutatós album, ami elsőként foglalja össze a Kárpát-medence Árpád-kor előtti tárgyi emlékeit, ráadásul ilyen gazdagon illusztrálva.
Vágó Ádám munkája a kőkortól, a honfoglalásig mutat be 2000 műtárgyat, a könyv 528 oldalán.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
Igazán alapos, kitartó munka eredménye ez, hiszen az ország közel harminc múzeumát kereste fel, hogy az ottani műtárgyakat, amik a kor tárgyi kultúrájából ránk maradtak, maga fotózhassa le. A szemet gyönyörködtető, részletgazdag felvételeknek köszönhetően a hangsúly elsősorban a látványra helyeződik. Mindemellett a művészeti megközelítésű leírásoknak, és érdekességeknek köszönhetően feltárul előttünk mindaz a szellemi tartalom is, amellyel a hajdani alkotók a tárgyakat felruházták.
Érdekesség továbbá, hogy olyan tárgyak is szerepelnek a kötetben, amik először jelennek meg a nagyközönség előtt. Vagy mert mostanában kerültek napvilágra raktárak, trezorok mélyéről, vagy éppen friss ásatások során bukkantak rájuk a régészek.
A kiadó és Vágó Ádám fő célja, hogy ez a hiánypótló ismeretterjesztő album minél több családi, iskolai és közösségi könyvtárba eljuthasson, hiszen így tölthetné be azt a kulturális célt, amiért megszületett.
Csorba Lászlót, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját idézve: „Vágó Ádám olyan kiadványt hozott létre, amely méltó a hazai régészetben kétszáz éve vezető szerepet játszó Magyar Nemzeti Múzeum hagyományaihoz. Erre a kötetre valóban büszkék lehetünk! ” A könyvet a Szombathelyi Képtárban mutatták be, és egy dedikált példányt itt adott át a szerző, a Savaria Múzeum munkatársainak.
2010 óta minden évben megrendezésre kerül az aktuális diplomakiállítás, amely a végzős hallgatók diplomamunkáit mutatja be.
A Szombathelyi Képtár és a Nyugat-magyarországi Egyetem Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Kar jogelődje között megállapodás született a Rajz Tanszékkel való szoros együttműködésről.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
Ennek keretében láthatja a nagyközönség az elkészült munkákat. A vizuális művészet szinte összes területe képviselve van a 2016 május 19-én nyílt kiállításon. Mivel a hallgatók tudják, hogy országos rangú kiállítóhelyen szerepelnek, arra törekszenek, hogy a tanulmányaikból kiindulva a tehetségükhöz mérten a legmagasabb színvonalat képviseljék.
A tárlatot egy különleges audiovizuális bemutatóval járhattuk körbe a megnyitó ceremónia előtt.
Gyakorlott konyhatündérnek érzem magam, mégis van egy-két étel, ami rendre kifog rajtam. Ezek közül is az egyik kedvencem a legnagyobb para: a túrógombóc.
Már minden lehetséges variációt kipróbáltam, az összes “ez soha nem fől szét” receptet előástam és meghallgattam minden jó tanácsot a “hogyan ne legyen kőkemény” témában. Hiába. Vagy kifőzéskor szétesik {ez még a jobbik eset, mert túrós császármorzsa még lehet belőle ;)}, vagy délutánra már a nagy fejszét keresgélem a pincében, hogy fel tudjam vágni.
Nem, köszi, nem kérek több praktikát; igen, kipróbáltam liszttel, rétesliszttel, búzadarával – mindenféle variációban! Kész, vége, lemondtam róla. Illetve… akad itt egy újabb lehetőség. Ha nem főzöm, akkor sütöm! Voila: túrógombóc-muffin!
A tésztája tulajdonképpen ugyanaz, mint a “rendesé”, de ezt muffinformákba adagolva megsütöm és no para!
Recept: 25 dkg (bio)túrót, 2-3 dl (bio)tejfölt, 6 tojássárgáját, 5-6 ek. cukrot (vagy xylitet), késhegynyi vaníliaport (jobb, mint a vaníliás cukor!!), egy bio citrom reszelt héját és 6 púpos ek. búzadarát (gluténmentesen: rizslisztet) jól összekeverünk és a hűtőben állni hagyjuk legalább egy fél órát, hogy a dara megdagadjon.
A sütőt előmelegítjük 175 fokra, a muffinformákat vajjal és zsemlemorzsával béleljük. A 6 tojásfehérjét pici sóval kemény habbá verjük és óvatosan a túrós masszához forgatjuk. A formákat 2/3-ig töltjük. Tehetünk a tetejére kókuszreszeléket vagy nyomkodhatunk bele apróra vágott étcsokit. Kb. 30 percig sütjük. Ha kihűlt, néhánynak a tetejét megkenhetjük porcukorból és citromléből készült mázzal. Tálalható baracklekvárral vagy tejföllel.
