Virág elvtárs mosolyog

Nagyjából ugyanabban az időben, amikor fegyveres NAV-kommandó szállta meg Iványi Gábor szervezetének irodáit, a parlamenti bátor százharminchárom megszavazta Völner pajtásuk sokmilliós végkielégítését. Még el sem kezdődött igazán a nap, de már keretbe lett foglalva a két gyalázat által, amelyek megmutatták, Orbán Viktor milyen országot épített magának, amelyben élnünk adatik. Nem tennék ide most elkoptatott jelzőket, mindenki képzeljen ide egyet, ami a szívének kedves, az ő nyomdafestéke eltűri, vagy épp, ami kiszakad megkérgesedett szívéből.

Magunk is így vagyunk, hogy tartjuk a Bálint György által megjelölt irányt, miszerint „az nem újságírás, ha a társadalom arcába köpünk”. S habár az ő kora sem volt babazsúr, ez a miénk erkölcsiségében még annak is bőven alatta marad, így az intés betartása egyre nehezebb, de próbáljuk meg mégis. Abban a pillanatban, amikor az irodák megszállása megtörtént, senki nem tudta, mi indokolja az akciót, hogy aztán később az MTI tálalásában egy, a Czeglédy-ügyhöz erősen hasonlatos indoklással állt elő a hatóság itt is feltételes módban, hogy miszerint költségvetési csalásra gyanakodnak.

Ehhez képest, amikor újságírók és politikusok akartak bejutni a NAV által megszállt épületbe, azzal próbálták meg őket távol tartani, hogy az egy bűnügyi helyszín, mintha odabent halomban feküdtek volna a hullák. Az indoklás tehát ugyanannyira fals volt, mint a feltételezett bűn maga, ami szintén több sebből vérzik, de erről majd később. Csak azután, hogy rögzítjük, a bűnügyi helyszín inkább a parlament maga, ahol Völner Pál kenő és csúszópénzeket vett át szatyorban és nagy mennyiségben, amire a főnöke (Varga naccsád) hétvégi reakciója az volt, hogy a Facebookon hegedülgetett.

A bűn és bűntelenség, a jó és a rossz viszonylagos fogalmak, s míg Iványi egész élete és tevékenysége még ezen a bizonytalan skálán is közelít az abszolúthoz, miszerint példa értékű és követni való, de leginkább istennek tetsző, Völnernek azonban ilyen viszonyítása nincs, ő csak Orbán koordináta rendszerében értelmezhető, abban szerezte meg az érinthetetlen státuszt, míg viszont ugyanebben Iványi az üldözendő gonosz. Virág elvtárs és az ő mosolya jut eszünkbe, miszerint „Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!”

Virág elvtárs egy diktatúra szolgálatában állott, míg a NAV fegyveres dolgozói ma úgyszintén, viszont az általuk elkezdett bűnössé tevő folyamat már a kezdetekkor inog. Hét éves járulékfizetési mulasztásokról szól a történet, aminek most jutottak épp a végére, holott az ilyesmi két nap alatt kiderül, az eljárás tehát koncepciózusnak nevezhető főleg annak fényében, hogy Orbán kormánya bírósági ítéletet végre nem hajtva tartozik Iványinak tizenkét milliárddal, így a tartozás Iványin úgy is behajtható lenne, hogy az állam felé inkasszózna a NAV, és máris szép lenne a világ.

Jól tudjuk viszont, hogy itt nem tartozásról, hanem szimpla megtorlásról van szó, így az sem lehet véletlen, hogy újra akkor csapott le a NAV, amikor szóba került Iványi lehetséges köztársasági elnöki jelölése. A henger elindult, és már az sem állíthatta le, hogy közben botrányok közt Róna Péter lett a jelölt, akit a Fidesznek már ki sem kell csinálnia, mert megtette ezt az ellenzék maga. Amely egyébként Iványi mellett tüntetett, nyilatkozatokat adott ki, de megakadályozni semmit nem tudott. Aztán az MTI is kiadta a közleményét a feltételezett költségvetési csalásról, ami majd így, ebben a formában jelenik meg a KESMA-ban.

Mária néni pedig az otthonkájában konstatálja, hová jutottunk, hogy már mindenféle tiszteletesek is bűnöznek mint a Czeglédy, mennyi sok gondja van miniszterelnök urunknak, de majd megbirkózik vele. Mindezzel csak arra utaltunk, hogy a besározás megtörtént, volt ott a Dankó utcában úgy öt percig forradalmi helyzet, de elenyészett tán ugyanakkor, amikor Völner telója pittyogott, hogy megérkeztek a milliók a számlájára, még csak a kapuba sem kellett kifáradnia a zacskóért. Mindezzel csak arra utaltunk, hogy itt fogunk megdögleni a ganyéban, Virág elvtárs mosolyog, Orbán elvtárs pedig eltelten böfög. Nincs itt látnivaló tessenek oszolni.

Gulyás G. és a sötétség

Annak idején, boldogult úrfikoromban a kádári televízió vetített egy portréfilmet a néhai Lékai bíborosról. Érdekes műalkotást láthattunk, amiből megtudhattuk a magyar főpap jelmondatát, ami ez volt: „A megnyesett fa kizöldül”. A főpap azért választotta ezt élete iránymutatásának, hogy ezzel fejezze ki elgyötört és üldözött egyházának feltámadását, ma pedig látjuk, hogy nemcsak zöld lett az a nyüves fa, hanem már egy egész esőerdő borítja kies hazánk földjét. Tele papagájok és mindenféle zajos élőlények hangjával, akkora a kakofónia, hogy az ember a saját hangját is alig hallja. Szent szánkók állnak a téren, és nyolc pap szentel fel egy budit.

Lékai bíborosnak volt más érdekes kijelentése is, amikor a tanulmányairól azt mesélte, hogy a szemináriumban az ő hitét tudományosan megalapozták, ami feloldhatatlan ambivalencia. Ugyanis a kereszténységet – valamint sámánizmust és a többit – azért nevezik vallásnak, mert hiten alapul, a hit pedig tudományosan nem megalapozható. Ha az lenne, nem hitnek volna nevezhető, hanem relativitáselméletnek. Ilyképp, ha tudós papokról és nagyszerűségükről olvas a halandó, akkor egy félig kész embert lát maga előtt gyötrelmekkel az életében, aki, ha útja következetes, előbb-utóbb meghasonlik, ha egyre mélyebbre ássa magát az anyagi világ megismerésében.

Tudomány és hit nem igazán voltak jóban hosszú együttélésük során. Füstölgő máglyák tudnának mesélni arról, mivel járt, ha a józan ész szembe ment a dogmával, viszont azért élünk a XXI. században, hogy ez ne legyen feltétlenül így. Magyarország azonban – mivel előre megy és nem hátra –, újra felfedezte ezt az ellentétet, és Gulyás Gergely miniszter szájával fogalmazta meg egy egyetem rektori beiktatásán. Szerinte az egyházi egyetemeknek gátat kell vetniük “a tudomány progresszív kisajátításának”, és csak remélni óhajtja az ember, hogy maga sem tudja, milyen borzalmakat mondott. Anélkül, hogy a progresszió filozófiai értelmezéséhez tévednénk.

Csupán naturálisan, ez a haladás elleni felszólalás, hogy a szellem szárnyalását a hittel kössék béklyóba. Ilyeneket a középkorban szoktak kijelenteni, de már akkor is leginkább a retrográd elemek, akik attól féltek, hogy a tudat világossága zavarokat okoz az egyház monolit világképében, és netán elfordulnak a népek az általuk faragott istentől. Mindezt Gulyás az előre és nem hátramenés országos jelszavának regnálása idején adta elő, de megengedem, nem igazán tudja, miket beszél, csak becsatlakozott a műkeresztény fősodorba, ha egyáltalán maga írta azt a beszédet, amit előadott. Viszont a szavaknak súlya van, és bármilyen fura is fideszéknek, többnyire jelentése is.

„A teremtés törvényei, a legalapvetőbb biológiai tények elvitatása nem tudományos teljesítmény, ahogy a Bibliából idézni sem lehet bűncselekmény az európai civilizációban.” – ezt is mondta még nekünk Gulyás miniszter, hogy kibújjon a szög a zsákból, mert, ha jól értelmezzük, az evolúció elmélete – mint a teremtés törvényének cáfolata – nem tudományos teljesítmény, és máris nem más, hanem maga Semjén áll előttünk teljes pompájában. Gulyás, ha így akarta, ha nem, ha így hiszi, ha nem, a kósza középkorba álmodja vissza magát, és vele együtt minket is, amikor földereng a dumájából a tudomány felett álló egyház, ami ma elég delikát idea.

De tegyük fel, mindez csak színjáték és bohóckodás, mert van annyira jó a szívem, hogy azt tételezzem, ennek a Gulyásnak azért ennél több esze van. Nem biztos, de engedjük meg. Akkor viszont előre megfontoltságról van szó, ami még a hülyeségnél is nagyobb bűn. És elnézve a pátoszos képüket, a lényükből áradó őszintétlenséget és manipulációs szándékot, ha tényleg hinnének, tudnák, hogy biztosan pokolra fognak jutni. De aztán elégedetten mosolyogva mennek el, és ennél több bizonyíték nem kell annak belátásához, hogy miképp mindent, a hitet is hazudják. A buzgalomban azonban nem lenne kötelező a sötét középkorig visszamenni előre haladtukban.

Ez csak cirkusz kenyér nélkül. Tudomány, hit, élet kontextusában korunkban a hitnek és minden vallásnak elsősorban morális tartalmúnak kellene lennie, mert a progresszív tudomány sorra húzgálja el a függönyöket a világ titkairól, és egyik mögött sem sejlik fel Isten bizonytalan arca. Ha tehát ezt a progressziót vitatjuk el a tudományos tevékenységtől, mert a hitünkhöz képest túl messzire megy, akkor csak arra adunk bizonyságot, jól érezzük magunkat úgy, ha nem kell gondolkozni, és végül is, erre épül a Fidesz hatalma. Amit Gulyás előadott az ócska színjáték, s ha ebbe így kétségek nélkül beleállt, akkor ugyan nem csodálkozva, de nyugtázzuk: bizonytalan identitású lény. Morális nulla. Zéró.

Sült vér és tücsökcomb, Németh és Kövér

A Fidesz a NER élcsapata. Miként elődje, az MSZMP volt a munkásosztályé, ha élnek még olyanok, akik emlékeznek az Orbán előtti időkre, amellyel csak az volt a baj a kedves vezető kijelentése szerint, hogy nem ő terpeszkedett a trónon. Most azonban már teljesült az ifjúkori vágy, ott ül az erkély mélyén, él és uralkodik örökkön örökké, ámen. Mindeközben azonban a Fideszben is vannak az élnél is élebbek, a krém a pártban, a különösen szépek és okosak, mint amilyen például Németh Szilárd vagy épp Kövér László. (Hogy a többit ne is említsük, csak szőr mentén Kósát.)

Iránymutató bóják ők, útjelző cövekek a vérzivatarban, akikre figyelünk, isszuk szavukat, akik megszabják, mit véljünk a világról és mit együnk benne, velős pacalt például vagy férgeket. Pár héttel ezelőtt a kedves vezető ipponnal diadalmaskodott egy malac fölött, mint maga is beszámolt róla kockás ingben, munkásmellényben és gumicsizmában, de nem tudtuk még akkor (akkor még nem tudtam, by: Pelikán), hogy a röfi leipponozása a magyari nép ünnepe, nemzetkarakterológiai aktus. Ahogyan a futball művészet és a disznósajt készítése hasonlatos egy vakcináéhoz.

Mert az éjszaka sosem ér véget. Ugyanis mélységes mély nem a múltnak kútja, hanem a setétség, ami például Kövér pedellus fejében bugyog, mint az olvasztott szurok. Tőle tudjuk, hogy a disznóvágás ünnep volna, mert az akasztós ember ilyen ünnepen volt, mint ahogyan Németh Szilárd is onnan jelentkezett be. Képen mutatta, hogy vért zabál hagymával, ami már ünnep a köbön, és Németh eledeleit ismerve még a jobbak közül való. Ennek van hagyománya, irodalma mintegy, nem úgy, mint azoknak, amelyekkel rendre megjelenik, de mind egyformának mutatkoznak.

Németh a Fidesz gourmet-je, szakácsművészete viszont abból áll, hogy zsírt és paprikát olvaszt össze akármivel, a lényeg pedig, hogy legyen benne chili. Ehhöz képest a sült, hagymás vér egy letisztult eledel, de most nem recepteket cserélünk a hajdani rezsikirállyal – manapság honvédő –, hanem, hogy elcsodálkozzunk a szervilizmusán. Orbán olyat nem bír tenni, amit kis fáziskéséssel Németh ne másolna-utánozna. Ha doktorminiszterelnök et. röfikkel küzdősportol, akkor Németh is disznóölésre megy, ez olyan törvényszerűség, mint hogy lapos a föld, és a peremén tudjuk lógázni a lábunkat.

Németh Szilárd a disznóölés mint magyari DNS formája, külső, pufók burka mintegy, ezzel szemben Kövér László a tartalom, aki megadja a filozófiai mélységét a röfidzsúdónak (vö: ippon). Kövérnek azonban mindenről, mindig ugyanaz jut eszébe. Mint a kanos kamasznak a leányok illatosos kertje, pedellus et. hasonképp bírja a kolbászban meglátni a kommunistát, a csülökben a liberálist, és ezeket egységben szemlélve nemzethalált vizionálni, hogyha nem ölünk többet disznót, buzik lesznek a fiaink. Úgy nagyjából ez volt az esszenciája a tegnapi delíriumnak.

Mert pedellusunk is disznóölésen járt, ahol elöntötte őtet a filozófia, másképpen fogalmazva megint megszólaltak a fejében a hangok, és ki is jöttek a száján. Épületes baromságokat bírt az éterbe böfögni újra, és miheztartás végett pár elemet szemlézünk belőle, hogy lefössük Kövér világképét, mint a NER élcsapatának még élebb tagjáét, ami már majdnem tudományos nerizmus. Igazából azonban csak szellemi toprongy. Most csupán a velejét mutatom, mert ebben minden egyben van. A lényeg a disznóölésben materializálódó választás, ami a gumicsizmásoknak élet-halál kérdés.

Mert és ugyanis a válaszút Kövér szerint: „sonka, csülök, kolbász, vagy lisztkukac, tücsök és sáska; a gyermekek neveléséhez hozzájáruló családtámogatás vagy közpénzből finanszírozott nemváltó műtét”. Ehhez adjuk hozzá a disznóvágást mint szakrális ünnepet, és előttünk áll a Fidesz mint a NER élcsapata azzal a ráismeréssel, hogy ennyire ökrök még az MSZMP falusi párttitkárai sem voltak, vagy, ha igen, nem dicsekedtek vele. De nem is ez a delikát, hanem, hogy mint komoly tartalmakat, úgy terjesztette Kövér lázait a média, és a Fidesz talpasai közt lesz majd, aki követni fogja.

Nem ragoznám, de most már késő. Annyit csak, hogy a vérzabálás és ölési ünnep végfolyományaként hogyan bír eljutni Kövér a kedves vezető valagába mint végkövetkeztetés és harcra hívó trombitaszó: „Keresztény és magyar Magyarország vagy illegális migráció és multikulti; nemzeti függetlenség, vagy új birodalmi függés. Előre menjünk vagy hátra”. – Íme egy disznóölés tanulságai, csak az irányt nem értjük, mert ez is volt: „Ha még egyszer letérünk Magyarország és a vidék évezredes útjáról, soha többet nem térhetünk vissza rá”. – Tisztelettel: merre van akkor az előre és nem hátra?

Szijjártó állapotban van, és beszélni magyar

Külügyminiszterünk jól láthatóan állapotba került attól a kijelentéstől, miszerint ő a hazánkba akkreditált nagyköveteket „finoman megfenyegette” volna, mert ez nem méltó a hátrafelé nyilazós habitushoz. Ezzel szemben, mint állapotban léve elmesélte, keményen elmondta nekik. Idézzük: „Én nem finoman megfenyegettem őket, hanem elég keményen elmondtam, hogy mi várható. Tehát kikérem magamnak, hogy bárkit, bárkivel finoman beszéltem volna ebben a kérdésben.” – Ismerjük magunkat is, ha épp állapotban vagyunk, amit viszont az ilyen Szijjártó-félék beszédje vált ki az emberből.

Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik, ahogyan a költő mondja, Wass Albert vagy Donászy Magda verse, másképpen a Walesi bárdok. A költő pediglen az indulattól, meghatódástól vagy akármitől szaggatottá váló beszédet mutatja nekünk csudálatos képekben, és lám, meg is történik a varázslat, mert megjelenik nekünk a tarajos képe, ahogyan küzd a nyelvvel. Mert vagy gyorsabban akarja kimondani a fejében toluló tartalmakat, mintsem a szája bírná, vagy netán a hadarással a tartalmi hiátusok töltődnek ki. Gondolj, én nyájasom magára Szijjártóra, és ítélj magad.

De nem is ez volna igazán, ami pennámat megihlette (nem röhög), hanem a hadarásban megbúvó visítás, hogy beavatkozási a magyar belügyekbe, választásba. Hogy esetleg nehéz azt elviselni Szijjártóként, a komplett univerzum – kivéve a fasiszta oder náci pajtásokat – a bukásunkat akarja és óhajtja most már teljes szívéből és igazán őszintén. Ilyenkor perszehogy állapotba kerül az ember, mint ahogyan a komplett Fidesz állapotban van de olyannyira, hogy értelmes mondat egyiknek sem bír kijönni a száján. Ennek a legszebb gyémántja most épp külügyminiszterünk maga.

És mondom, ilyen dúltan habogva és mégis fontos fenyegetőnek igyekezni tűnvén, amitől az ember cserepes szája vért serkenve húzódik mosolyra, hogy te jó Isten. Itt a jelzőnket nyolc ó-val tessenek hallani a belső fülükkel, vö: Jóbarátok és Janice. És ennyi elég is sorozatműveltségünkből, mert Szijjártó szerint: „nagyon durva külföldi beavatkozások” várhatók a magyar választási kampányba, amivel befolyásolhatják az április 3-i országgyűlési választás kimenetelét, fejtette ki még viszonylag épelméjű összefüggően a Megafon Központ szeánszán, hogy aztán belelendüljön a drága.

„Nyilvánvalóan teljesen véletlen, hogy most talán először közvetítik az Európai Bíróság ítélethirdetését élőben, és egy magyar nyelvet nagyon-nagyon távolról ismerő, ezért aztán jól hallhatóan nem beszélő ember, a világ legszánalmasabb módján próbál felolvasni valamit magyarul, amit nyilván néhány magyar EP-képviselő meg think-thank, meg nem tudom én micsoda, fonetikusan elmondott neki, leírta, elpróbálták. Ez nyilván véletlenül történik negyvenhat nappal a magyar választás előtt.” – Érezzük a forma ziláltságát, a tartalom pedig egészen unikum.

Utalva arra, hogy Szijjártónak is elmondhatná valaki fonetikusan, hogy mit akar mondani, annyit mesélünk erről a buliról, hogy ez nem a választásokba való beavatkozás előtte negyvenhat nappal, hanem az Unió bíróságának kétségbeesett kísérlete arra, hogy a magyar panelproli is megtudhassa első kézből, mi a helyzet a kormányával, mert az ő tolmácsolásukban ez az egész az óvodások fütyijéről szólna, max Gyurcsány. Ilyképp nem, nem véletlen, hogy először közvetítettek élőben egy ítélethirdetést, mert végre tudják, kivel állnak szemben. Ilyen egyszerű a történet, ami felzaklatta miniszterünket.

E zaklatottság újabb bizonyítékaként citálunk tőle újra: „Én világosan elmondtam, hogy vannak szabályok, amiket be kell tartani, meg van egy szuverén ország, ahol ők egy másik ország képviselői. És én biztos leváltanám a nagykövetemet, ha megtudnám, nem csinálnak ilyet, mert 2014 óta elég világos rezsimek vannak érvényben, ha megtudnám, hogy az adott nagykövetem az adott országban a belpolitikai kérdésekben véleményt nyilvánít” – És itt már annyira nyeregben vagyunk, hogy azt a luxust is megengedjük magunknak, tényleg nem foglalkozunk a tartalommal.

Mert azt ismerjük, hogy külügyminiszter et. leváltaná egy másik ország nagykövetét legszívesebben, ami magáért beszél. De ez már nem is érdekes igazán, hanem a fojtott indulat, a robbanni kész habitus, és voltaképp a tehetetlenség érzetéből fakadó deprimáltság, ami süt-sugárzik Szijjártó et. szövegéből, ha ez a szaggatott felokádás egyáltalán nevezhető annak. Örömünk van ebből, mert ez azt mutatja, hogy ugyan tagadva és tussolva, de a gatya az tele van, reszket az arsch, mint a Hold a tó vizén, és ez jövőnk szempontjából örömös. Hogy nem a letarolt kilátástalanság az, ami van.

Télbe zárva, rajz és képzőművészeti verseny

Idén is megrendezésre került a „Télbe zárva” elnevezésű városi hagyományos rajz-és képzőművészeti verseny, melyet 2015. óta minden évben megrendeznek a Dési Huber István Általános Iskolában. A versenyt óvodások és általános iskolások számára hirdették meg.

További fotóim a képekre kattintva láthatók.

Az I. forduló a jelenlegi járványügyi vészhelyzet miatt rendhagyó formában valósult meg. Az óvodás versenyzők számára videófelvételt készítettek, amelyben az iskola 4.osztályos tanulói felolvastak egy téli témakörhöz kapcsolódó mesét, melynek linkjét az intézmények számára eljuttatták.A történet meghallgatása után a meséhez kapcsolódó illusztrációt készíthettek a gyermekek.

A II. forduló részeként farsangi álarcokat, maszkokat vártak, melyet az óvodában, az általános iskolákban, vagy akár otthon is elkészíthettek a versenyzők.

A két forduló alkotásait az intézmény szakos kollégái értékelték, zsűrizték le.

Ebben az évben is szép számban neveztek a versenyre. 13 városi intézményből 195 pályamunka érkezett, ebből 50 gyermek díjazásban részesült. A díjazottak a kreatív ajándékcsomag mellé oklevelet, a pályázaton minden résztvevő emléklapot kapott.

Az apró kezek munkáiból végül 2022.február 17-én tárlat nyílt az iskola aulájában. A díjazott alkotások mellett minden beküldött munka helyet kapott.

A vírushelyzet miatt azonban a díjátadóra nem érkezhettek személyesen a győztesek sem hozzátartozóik az iskolába és a kiállítás sem látogatható jelenleg. A nyereményeiket postai úton kapják meg hamarosan. A tárlat anyagáról videó anyag készült, amit a Dési iskola honlapján lehet megtekinteni.

További fotóim a képekre kattintva láthatók.

OV’22 – ájlávjú szett

A választás előtt öt héttel, évekre előre gondolkodva kormányunk negyvennyolc (48) milliárd közpénzt csatornázott Demeter Szilárdhoz erősítve az ő „kultúrstratégiai tevékenységét”. Éves bontásban sorolja az Orbán által aláírt rendelet az utalni szükséges összegeket egészen 2025-ig, ami a világ optimista szemléletére utal, lévén, még az is lehet, Demeter Szilárd mint magyari kultúrfőnök már az idei orgonavirágzást sem éri meg. Természetesen Orbán is alább kell adjon akkor az örökös miniszterelnöki címéből, de nem úgy tűnik, mintha fölfognák, a jelenlegi status quo átmeneti.

Az ilyen intézkedések azt a képzetet keltik az emberben, a Fidesz öröknek érzi magát, és legszívesebben nekilátna a piramis építésének – megfelelő keleti tájolással –, ahonnan az istenkirály újjászületve irányíthatná a birodalmat az idők időtlen végezetéig. A Fidesz, Orbán és a hívők már régen elveszítették a kapcsolatukat a valósággal, a diadalmi jelentésektől permanens békemenet-állapotban vannak, és így sugározzák a Demeter által építeni óhajtott jobboldali szellemi és erkölcsi fölényt, ami végignézve rajtuk heroikus feladat. Mármint a sugárzás matéria nélkül.

Márki-Zay, aki tegnapi évtizedértékelőjében bejelentette, az a hivatása, hogy megszabadítsa az országot a gonosztól, Debrecenbe is készül menni nagygyűlést tartani, de a kultúrfölény azt üzente neki, oda be ne tegye a lábát, mert betörik az orrát, és ezzel párhuzamosan lerúgják a veséjét. Mintha migráncs volna a gyöpön. Feltehető, hogy azok, akik Márki-Zay megruházását kilátásba helyezték, március 15-én békemenetelni indulnak ingyen buszokkal, házi főzésűvel a laposüvegben, és beszerezve a békemenet-csomagot, szettet mintegy a rajongás búcsúi kellékeivel.

Ez a kelléktár magában hordozza Demeter „kultúrstratégiai tevékenységét”, a jobboldali szellemi és erkölcsi fölényt. Így kell ennek lenni, hiszen a közel ötezerért rendelhető csomagban van sapka, oldaltáska, karkötő, kitűző, valamint ajándék kokárda is. Emlékezhetünk, leendő köztársasági elnökünk már hónapokkal ezelőtt ilyenekben fotóztatta magát a pártatlanság jegyében, most pedig ideológiai háborút delirál. Akinek van OV’22 satyója, mi másra is gondolhatna, főleg úgy, hogy a békementesek is ilyenben fognak bégetni ezek szerint. Csupa potenciális köztársasági elnökök a sorban.

Közel ötezerért lehet rendelni a rajongás búcsúi kellékeiből. Meg kell hagyni, aki ezt gyártja, forgalmazza, meglátta a tátongó piaci rést, ami a fröccsöntött Orbán szobrok és világítós műanyag Szűz Máriák között tátong, mint a fideszi nemzet esszenciájának anyagba álmodása. Már csak a ringlispíl hiányzik és az okádás. Ami a NER-ben folyik, arra egyébként nem igazán léteznek szavak (a lét dadog), a csodálkozás tárgya viszont az, hogy a hívők azt sem veszik észre, milyen szánalmasan hülyének vannak nézve. De hát, mindenkinek az igényei szerint.

És amiként Demeter gondoskodásával a képünkbe kapjuk a Nélküledet mint himnuszt, vastagcsabákat, nagyferenceket, és látjuk, hogy a Fidesz frakcióülésén már nem csak a bátor százharminchármak, hanem az egész seggnyaló mancsaft is részt vesz a fényképek tanúsága szerint, akkor jövünk rá arra, hogy ezek eggyé olvadtak. A Fidesz sem több mint óbégató békemenet, az esernyővel kardozó, Márki-Zayt öklöző matrónák ugyanazok mint Varga Judit, a kultúrfölény az orbános műanyag karkötő, az erkölcsi tartás pedig a seggnyalás. Nem tudom, érződik-e, milyen csendesen zokogok.

Pedig nagyon. Hogy miként a békemenet előre megy és nem hátra az egyenszettjében, ott áll majd Magyarország képén bamba vigyorral, és nem lesz gyarmat. Nem az utolsó órában vagyunk, hogy ennek vége kell lenni, mert azon már rég túljutottunk, tulajdonképen Adynál értünk a végére a piszkos gatyás bamba társakkal, káromkodással és fütyörészéssel. Hogy volt itt tizenkét év európai hazát építeni, helyette pedig kapjuk a békemenet szettet ajándék kokárdával, kitűzővel és baseball sapkával. Még az a szerencse, hogy baseball ütő nincsen benne. De még az is lehet.

Híres szombathelyi nők sorozatban Szántó Piroska

A Híres szombathelyi nők könyvsorozat 21. része, Szántó Piroska életéről és munkásságáról számol be sok fotóval illusztrálva azt. A könyv írója Cebula Anna a Szombathelyi Képtár igazgatója. A tervezett sorozatból immár csak egy kötet hiányzik ami hamarosan napvilágra kerül.

További fotóim a képekre kattintva láthatók.

Szántó Piroska ugyan kilóg kicsit a sorból hiszen nem volt szombathelyi. A megtiszteltetést, hogy mégis e sorozatba kerülhessen, azzal vívta ki, hogy alkotásait, amiből több alkalommal is állítottak ki a helyi képtárban, felajánlotta Szombathely részére. A könyv beszélgetéssel egybekötött bemutatóját is stílusosan a képtárban tartották. Az érdeklődők, a most megjelent könyvet, illetve a húsz korábbi kiadást is a helyszínen megvásárolhatták.

További fotóim a képekre kattintva láthatók.

Megkésett ítélet

Magyarország, illetve a NER, közelebbről annak kormánya, így végül is Orbán Viktor – nem először – pert veszített az Unió ellen, mégpedig az ítélethirdetést élő televíziós adásban közvetítve. Ez unikális dolog volt, ami azt mutatta, a luxemburgi bíróság is mennyire fontosnak tartotta azt, a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt történjen a dolog. Ebből viszont az következett, hogy a burgenlandi traktoroslegény ugyan tudja, mi is történt, magyar kollégája azonban nem, mert neki az M1 és a Kossuth jut. A magyar traktoroslegény és összeszerelő rabszolga Fidesz tálalásban ismerheti meg az Unió életében mérföldkőnek számító bulit, következésképp az igazat soha.

Vázolom hozzávetőleg, mi várható a kampány végéig: Szijjártó őrjöngve kéreti be Brüsszelt, Kovács Zoltán egy dörgedelmes twitter üzenetben kijelenti, hogy Soros és LMBTQ, Deutsch halkan Gyurcsányozni kezd, Varga Judit pedig újra beleájul a jogállam rejtelmeibe boszorkányüldözést kiabálva. Mások is szólanak még, mert mindenki szólni akar hűségét bizonyítandó, és a fideszhitűek körében elterjed, hogy Brüsszel, gyarmat, megvédeni, családok, haza, kereszténység. Hangzavar lesz, hogy Mária néni is megértse azt, csak akkor maradhat életben, majszolhat olcsónak mondott farhátat és menekül meg a migráncsok farkaitól, ha Orbánra szavaz.

Ez az ítélet, mivel folyományaként a választásig történni semmi nem fog, csak újabb kampányelemet ad a Fidesz kezébe, amit ki is fognak használni. Olyan visítás lesz itt, amit még nem hallottunk soha, csak bírjuk ki. Ehhez képest ellenzékünk boldog az ítélettől, Gyurcsány csendben megkérte Orbánt, hogy mindezek után fáradjon el a nuniba, mintha hallgatna rá, Jakab pedig újólag megállapította, hogy Orbán tolvaj, aki épp most lopott el a magyaroktól hatezer milliárdot. Mintha eddig nem lopta volna el a többszörösét, ilyen megállapítások tehát sehová sem vezetnek, ezeknek újságértékük nincs, az ítéletnek napi haszna akkor lenne, ha azonnal leállítanák a pénzesőt.

Nem fogják, s ha még leállítanák is, Orbán már fél lábon kibírja a választásig, s ha újra nyer, a bosszúállás olyan cunamiját szabadítja el, amibe bele fog rokkanni az ország, de ne legyen így. Más szemszögből pedig már belerokkant, és ebben a zűrzavarban lennénk arra kíváncsiak, hogy Orbán a cikkcakkjaiban hová jut. Mert etette már a nyáját azzal, jól megvagyunk az Unió pénze nélkül is, máskor, hogy az a pénz nekünk jár, és ő kiveri Brüsszelből, illetve hallottunk már politikai dzsihádról, amit ellene folytatnak, de úgy lett előadva mégis, hogy Brüsszel a mimagyarokra támad.

Igaz, a baloldal is permanensen a nemzetére tör, ilyképp sajnálatosan teljesen mindegy, Orbán miket beszél, de sajnálatosan az is, hogy Gyurcsány mit. Minden elkésett, ez az ítélet is, mint ahogyan az a határozat úgyszintén, hogy a jövőben az önkormányzatok közvetlenül is pályázhatnak uniós pénzekre, amikor most már ott tartanak, hogy minden vagyontárgyukat eladják, hogy működtetni tudják a városokat. Az unió lomha és lassú. Igaz, viszont ezért megróni nem igazán lehet, mert nem arra találták ki, és nem olyan a működési mechanizmusa, hogy lator államokat kelljen kordában tartania, pedig ez az ítélet most éppen erről szól. Ekképp tehát a szégyenük.

Illetve Orbán szégyene, de neki erkölcsi aggályai soha nem voltak, nincsenek és nem is lesznek, ha elbukik is, jellegéből és jelleméből fakadóan világméretű, ellene és a népe ellen szőtt összeesküvés lesz a bűnös, mint ahogyan kommunikációjában most is az. A bajok, amelyek az országot rajta keresztül és miatta érik, csak és kizárólag a liberális-kommunista ármányok következménye, így ez az ítélet is annak lesz beállítva egészen addig, amíg a népek az urnákhoz járulnak, hogy átöblített agyal rá szavazzanak. Vagy, ha nem, úgy monyákolja meg a dolgokat, hogy a végeredmény ilyennek tűnjék. És itt jutunk el a homokos és vizes síkra.

Most, hogy a bíróság kimondta, amit már rég kellett volna neki, eshetnénk abba a hibába is, hogy az Uniót ostorozzuk, mert magunkra hagyott minket mindezideig. Ha így is volna, vagy van is, mégsem róhatjuk meg ezért, mert míg egyrészt, mint föntebb kiderült, nincs arra berendezkedve, hogy az őt szétverni óhajtó államokat visszaterelje a klubba, de legfőképp, amire végleg alkalmatlan, de a világ egyetlen alakulata sem lenne képes erre, semmilyen ember és Isten, hogy egy népet saját magától védjen meg, ha az nem akarja. Velünk pedig voltaképp ezt kellene tennie, ami nem megy. Orbán és szavazói biztosan viszik a semmibe az országot. Ez az ítélet ennek egy stációja.

Megkésett ítélet

Magyarország, illetve a NER, közelebbről annak kormánya, így végül is Orbán Viktor – nem először – pert veszített az Unió ellen, mégpedig az ítélethirdetést élő televíziós adásban közvetítve. Ez unikális dolog volt, ami azt mutatta, a luxemburgi bíróság is mennyire fontosnak tartotta azt, a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt történjen a dolog. Ebből viszont az következett, hogy a burgenlandi traktoroslegény ugyan tudja, mi is történt, magyar kollégája azonban nem, mert neki az M1 és a Kossuth jut. A magyar traktoroslegény és összeszerelő rabszolga Fidesz tálalásban ismerheti meg az Unió életében mérföldkőnek számító bulit, következésképp az igazat soha.

Vázolom hozzávetőleg, mi várható a kampány végéig: Szijjártó őrjöngve kéreti be Brüsszelt, Kovács Zoltán egy dörgedelmes twitter üzenetben kijelenti, hogy Soros és LMBTQ, Deutsch halkan Gyurcsányozni kezd, Varga Judit pedig újra beleájul a jogállam rejtelmeibe boszorkányüldözést kiabálva. Mások is szólanak még, mert mindenki szólni akar hűségét bizonyítandó, és a fideszhitűek körében elterjed, hogy Brüsszel, gyarmat, megvédeni, családok, haza, kereszténység. Hangzavar lesz, hogy Mária néni is megértse azt, csak akkor maradhat életben, majszolhat olcsónak mondott farhátat és menekül meg a migráncsok farkaitól, ha Orbánra szavaz.

Ez az ítélet, mivel folyományaként a választásig történni semmi nem fog, csak újabb kampányelemet ad a Fidesz kezébe, amit ki is fognak használni. Olyan visítás lesz itt, amit még nem hallottunk soha, csak bírjuk ki. Ehhez képest ellenzékünk boldog az ítélettől, Gyurcsány csendben megkérte Orbánt, hogy mindezek után fáradjon el a nuniba, mintha hallgatna rá, Jakab pedig újólag megállapította, hogy Orbán tolvaj, aki épp most lopott el a magyaroktól hatezer milliárdot. Mintha eddig nem lopta volna el a többszörösét, ilyen megállapítások tehát sehová sem vezetnek, ezeknek újságértékük nincs, az ítéletnek napi haszna akkor lenne, ha azonnal leállítanák a pénzesőt.

Nem fogják, s ha még leállítanák is, Orbán már fél lábon kibírja a választásig, s ha újra nyer, a bosszúállás olyan cunamiját szabadítja el, amibe bele fog rokkanni az ország, de ne legyen így. Más szemszögből pedig már belerokkant, és ebben a zűrzavarban lennénk arra kíváncsiak, hogy Orbán a cikkcakkjaiban hová jut. Mert etette már a nyáját azzal, jól megvagyunk az Unió pénze nélkül is, máskor, hogy az a pénz nekünk jár, és ő kiveri Brüsszelből, illetve hallottunk már politikai dzsihádról, amit ellene folytatnak, de úgy lett előadva mégis, hogy Brüsszel a mimagyarokra támad.

Igaz, a baloldal is permanensen a nemzetére tör, ilyképp sajnálatosan teljesen mindegy, Orbán miket beszél, de sajnálatosan az is, hogy Gyurcsány mit. Minden elkésett, ez az ítélet is, mint ahogyan az a határozat úgyszintén, hogy a jövőben az önkormányzatok közvetlenül is pályázhatnak uniós pénzekre, amikor most már ott tartanak, hogy minden vagyontárgyukat eladják, hogy működtetni tudják a városokat. Az unió lomha és lassú. Igaz, viszont ezért megróni nem igazán lehet, mert nem arra találták ki, és nem olyan a működési mechanizmusa, hogy lator államokat kelljen kordában tartania, pedig ez az ítélet most éppen erről szól. Ekképp tehát a szégyenük.

Illetve Orbán szégyene, de neki erkölcsi aggályai soha nem voltak, nincsenek és nem is lesznek, ha elbukik is, jellegéből és jelleméből fakadóan világméretű, ellene és a népe ellen szőtt összeesküvés lesz a bűnös, mint ahogyan kommunikációjában most is az. A bajok, amelyek az országot rajta keresztül és miatta érik, csak és kizárólag a liberális-kommunista ármányok következménye, így ez az ítélet is annak lesz beállítva egészen addig, amíg a népek az urnákhoz járulnak, hogy átöblített agyal rá szavazzanak. Vagy, ha nem, úgy monyákolja meg a dolgokat, hogy a végeredmény ilyennek tűnjék. És itt jutunk el a homokos és vizes síkra.

Most, hogy a bíróság kimondta, amit már rég kellett volna neki, eshetnénk abba a hibába is, hogy az Uniót ostorozzuk, mert magunkra hagyott minket mindezideig. Ha így is volna, vagy van is, mégsem róhatjuk meg ezért, mert míg egyrészt, mint föntebb kiderült, nincs arra berendezkedve, hogy az őt szétverni óhajtó államokat visszaterelje a klubba, de legfőképp, amire végleg alkalmatlan, de a világ egyetlen alakulata sem lenne képes erre, semmilyen ember és Isten, hogy egy népet saját magától védjen meg, ha az nem akarja. Velünk pedig voltaképp ezt kellene tennie, ami nem megy. Orbán és szavazói biztosan viszik a semmibe az országot. Ez az ítélet ennek egy stációja.

Ronaldo meze

Nem volt olyan régen, amikor kormányunk előzékenyen megmutatta alattvalóinak azt, egyrészt mit kell gondolniuk a kajla világról, másrészt pedig, hogy mit érezzenek, ha szembe jön velük a liberális borzalom. Ez volt az a nap, amikor plakátokon szerepelt egy-egy hazug állítás, alája pedig egy nekik tetsző emojit biggyesztetek. Hogy például az illegális bevándorlástól a magyari fideszembernek a kormány által óhajtottan fel kell robbannia az agyának, illetőleg Soros György támadásai miatt orrán át gőzt fújtató bika mint létállapot az előírt érzelem. És még számos gyönyörök voltak láthatók a kék papírokon, ami bizonyság megint arra a Jose Arcadio Buendia által tett kijelentésre, miszerint az idő körben forog.

Visszaértünk a barlangrajzok korába, a Fidesz elfeledte az írásbeliséget. Itt, minálunk Orbán Viktort és az általa közvetített üzenetet nem érteni, hanem érezni kell, de, ha érzelmeink bizonytalanok volnának, útmutatást is kapunk azok irányára, hogy még véletlenül se tévesszük el. Mert hová vezetne az? Orwell és az 1984 gyakran említődik – többek között – a NER szellemisége kapcsán, és emlékszünk a regényben a „közösségépítő” két perc gyűlöletre, amely aktusok elültették, szinten tartották vagy fokozták a fő áruló, Goldstein übergonosszá emelését, vö, fentebbi példánkban a Soros miatt fújtató orrú magyari ember ideáját, vagy épp Gyurcsány diabolizálását ma is és most is. Hogy irány szabódjék a mélyben elplántált indulatoknak.

Nem kell talán részletezni a módszer aljasságát, de nem is ez, hanem a lehetséges választópolgár agyának kiiktatása, hogy a Fidesz – Orwell nyomán – a magyari embert agytörzsi lénnyé zülleszti. Viszont, ha ezt látjuk, megértjük a békemenetek mozgató rugóit, ha boldogak nem is leszünk a ráismeréstől. Feladattá vált az ember józan eszének megőrzése a NER tizenkettedik évében, és itt újra eszünkbe jut Gyurcsány minapi rendszerbe sorolása, amely szerint ezek „pogány barbárok”. A kétszavas meghatározás minden elemének és kritériumának megfelel az, aminek a társadalmat és annak tagjait a Fidesz tekinti, és a sorból most Varga pénzügyminiszter sem akar kimaradni, pedig őt eleddig a normálisabbak közé soroltuk. Tévedtünk.

Varga pénzügyminiszter feladatának tartotta, hogy a magyar GDP szárnyalását rágja az alattvalók szájába, amihez szimbólumokat használ ő is. A képen, amit Facebook oldalán megosztott, látható ő maga, kezében egy „Varga 7,1” feliratú futballmezzel, míg átellenben az „isteni” Ronaldo a sajátjával, ami „csak” egy 7-es, és innentől a bávatag néző tudatára van bízva, hogy mit képzel erről az újfajta barlangrajzról. Ronaldót minden hülye ismeri a futballtól – mint művészet és magyari létforma – átitatott tudatú kuplerájban, így a sugallat az lehet, hogy Varga a szakmájában jobb mint a félisten Ronaldo, vagy, hogy Magyarország még nála is jobban teljesít. Valami ilyesmi. Mindenesetre sajátos módja ez a sikerpropagandának, és eléggé visszatetszően haszontalan.

Megkockáztatjuk, a GDP a magyari embernek valami földöntúli fogalom, jelentésében nem sokban különbözik a rovarirtó DDT-től, nem tudja, eszik vagy isszák, ez valami bűvös dolog a számára, ami azt mutatja, neki mennyire jó. Még Ronaldónál is jobb a kép sugallata alapján, csak azt nem tudja a panelproli, miben. Ő azt látja, hogy a pénzét fölzabálja az infláció, aminek mértékéről ugyanúgy fingja sincs, mint a GDP szárnyalásáról, csak azt tudja, hogy az infláció Brüsszelből begyűrűzik, amit a kedves vezető a farhát árának befagyasztásával állít meg. És a panelproli azt sem tudja, sőt nem is érzi, hogy őt hülyének nézik, pláne ebbéli állapotában lubickol a visszakapott adójában vagy kezében a zacskó krumplival.

Nekem volna ötletem másfajta képi megjelenítésre is. A legendás kosárlabdázó, Michael Jordan állandó mezszáma a 23-as volt, ez megfelelne az infláció szimbolizálására, de ugyanúgy nem mennénk vele semmire, mint a Ronaldo 7-esével. A stadionok kósza népe Jordant nem ismeri, mint ahogyan azt sem érti, mit takar a Ronaldo 7-es, és vele párhuzamosan a Varga 7,1-es meze, mert nem jelentésekről, hanem érzésekről van szó, hovatovább elemi ösztönökről. Nem gondoltuk volna tizenkét évvel ezelőtt, de tényleg ide jutottunk, hogy mára sem a szavaknak, de a számoknak sincsen semmilyen jelenése, a hatalom az alattvaló képébe dörgöli, hogy örülj csezmeg vagy szomorkodj, mikor, hogyan akarja. Fel kellene nőni már, és nem nekünk.