Ronaldo meze

Nem volt olyan régen, amikor kormányunk előzékenyen megmutatta alattvalóinak azt, egyrészt mit kell gondolniuk a kajla világról, másrészt pedig, hogy mit érezzenek, ha szembe jön velük a liberális borzalom. Ez volt az a nap, amikor plakátokon szerepelt egy-egy hazug állítás, alája pedig egy nekik tetsző emojit biggyesztetek. Hogy például az illegális bevándorlástól a magyari fideszembernek a kormány által óhajtottan fel kell robbannia az agyának, illetőleg Soros György támadásai miatt orrán át gőzt fújtató bika mint létállapot az előírt érzelem. És még számos gyönyörök voltak láthatók a kék papírokon, ami bizonyság megint arra a Jose Arcadio Buendia által tett kijelentésre, miszerint az idő körben forog.

Visszaértünk a barlangrajzok korába, a Fidesz elfeledte az írásbeliséget. Itt, minálunk Orbán Viktort és az általa közvetített üzenetet nem érteni, hanem érezni kell, de, ha érzelmeink bizonytalanok volnának, útmutatást is kapunk azok irányára, hogy még véletlenül se tévesszük el. Mert hová vezetne az? Orwell és az 1984 gyakran említődik – többek között – a NER szellemisége kapcsán, és emlékszünk a regényben a „közösségépítő” két perc gyűlöletre, amely aktusok elültették, szinten tartották vagy fokozták a fő áruló, Goldstein übergonosszá emelését, vö, fentebbi példánkban a Soros miatt fújtató orrú magyari ember ideáját, vagy épp Gyurcsány diabolizálását ma is és most is. Hogy irány szabódjék a mélyben elplántált indulatoknak.

Nem kell talán részletezni a módszer aljasságát, de nem is ez, hanem a lehetséges választópolgár agyának kiiktatása, hogy a Fidesz – Orwell nyomán – a magyari embert agytörzsi lénnyé zülleszti. Viszont, ha ezt látjuk, megértjük a békemenetek mozgató rugóit, ha boldogak nem is leszünk a ráismeréstől. Feladattá vált az ember józan eszének megőrzése a NER tizenkettedik évében, és itt újra eszünkbe jut Gyurcsány minapi rendszerbe sorolása, amely szerint ezek „pogány barbárok”. A kétszavas meghatározás minden elemének és kritériumának megfelel az, aminek a társadalmat és annak tagjait a Fidesz tekinti, és a sorból most Varga pénzügyminiszter sem akar kimaradni, pedig őt eleddig a normálisabbak közé soroltuk. Tévedtünk.

Varga pénzügyminiszter feladatának tartotta, hogy a magyar GDP szárnyalását rágja az alattvalók szájába, amihez szimbólumokat használ ő is. A képen, amit Facebook oldalán megosztott, látható ő maga, kezében egy „Varga 7,1” feliratú futballmezzel, míg átellenben az „isteni” Ronaldo a sajátjával, ami „csak” egy 7-es, és innentől a bávatag néző tudatára van bízva, hogy mit képzel erről az újfajta barlangrajzról. Ronaldót minden hülye ismeri a futballtól – mint művészet és magyari létforma – átitatott tudatú kuplerájban, így a sugallat az lehet, hogy Varga a szakmájában jobb mint a félisten Ronaldo, vagy, hogy Magyarország még nála is jobban teljesít. Valami ilyesmi. Mindenesetre sajátos módja ez a sikerpropagandának, és eléggé visszatetszően haszontalan.

Megkockáztatjuk, a GDP a magyari embernek valami földöntúli fogalom, jelentésében nem sokban különbözik a rovarirtó DDT-től, nem tudja, eszik vagy isszák, ez valami bűvös dolog a számára, ami azt mutatja, neki mennyire jó. Még Ronaldónál is jobb a kép sugallata alapján, csak azt nem tudja a panelproli, miben. Ő azt látja, hogy a pénzét fölzabálja az infláció, aminek mértékéről ugyanúgy fingja sincs, mint a GDP szárnyalásáról, csak azt tudja, hogy az infláció Brüsszelből begyűrűzik, amit a kedves vezető a farhát árának befagyasztásával állít meg. És a panelproli azt sem tudja, sőt nem is érzi, hogy őt hülyének nézik, pláne ebbéli állapotában lubickol a visszakapott adójában vagy kezében a zacskó krumplival.

Nekem volna ötletem másfajta képi megjelenítésre is. A legendás kosárlabdázó, Michael Jordan állandó mezszáma a 23-as volt, ez megfelelne az infláció szimbolizálására, de ugyanúgy nem mennénk vele semmire, mint a Ronaldo 7-esével. A stadionok kósza népe Jordant nem ismeri, mint ahogyan azt sem érti, mit takar a Ronaldo 7-es, és vele párhuzamosan a Varga 7,1-es meze, mert nem jelentésekről, hanem érzésekről van szó, hovatovább elemi ösztönökről. Nem gondoltuk volna tizenkét évvel ezelőtt, de tényleg ide jutottunk, hogy mára sem a szavaknak, de a számoknak sincsen semmilyen jelenése, a hatalom az alattvaló képébe dörgöli, hogy örülj csezmeg vagy szomorkodj, mikor, hogyan akarja. Fel kellene nőni már, és nem nekünk.

Hollik iszonyú tizenkét éve

„Április 3-án lezárhatjuk a kudarcos Gyurcsány-korszakot.” – Ezt bírta mondani a Fidesz kommunikációs igazgatója, akit Hollik Istvánnak hívnak. Jegyezzük meg azt a nevet és ezt a kijelentést, amely hivatkozási alap lesz eljövendő történészek számára, amikor a tizenkét éves delíriumot szeretnék megérteni, ami a végéhez közelít. (Vagy nem, de ez csak rajtad múlik, nyájas választópolgár.) Ha jól értjük a kommunikáció mesterét (azért igazgató minden bizonnyal), akkor momentán és már évtizede Gyurcsány rémuralma alatt élünk és senyvedünk, a hamarosan eljövendő választás tétje tehát az, hogy Ferencünket eltávolítsuk a hatalomból.

Íme hölgyeim és uraim, máris benne vagyunk egy párhuzamos univerzumban, amely a reciproka ennek a miénknek. Más szemszögből viszont az állapítható meg, hogy Hollik igazgató szemének fénytörése és az azon át tudatába türemkedő valóság nem ugyanaz, mint amiben mi élünk. Két dolog van, ami ebben izgató, hogy egyrészt Hollik valóban úgy érzékeli-e a tér és idő sajátos szegletét – ami Magyarországnak, vö. Neria – hívnak, mint ahogyan mesél róla, vagy pediglen aljas játékot játszik a panelporlikkal, ha nem is épp saját kútfőből, hanem a központi partitúra alapján. Erre utaló jelek vannak, mert nem látunk úgy fideszest szembe jönni, hogy előre megy és nem hátra.

Amikor Hollik azt a kényszerképzetet sugallja, mintegy hipnotizálja a bávatagokba, ha ebben a lehető világok legjobbikában valami bajuk volna, azért Gyurcsány a felelős, akkor kitöröl tizenkét évet a történelemből és az életükből, viszont ezzel egyszersmind a kukába hajítja az eltelt száz évből tíz legsikeresebbet. Vagy akkor azt a nagy diadalt is Gyurcsánynak kellene betudni, és akkor az a kérdés csupán, mért akarja lezárni a Gyurcsány korszakot, és az miért kudarcos. Nem ártana eldönteni a harc tárgyát és a küzdelem irányultságát végre, mert ez így összezavarja az ember illékony tudatát, és rossz embert vág képen a milliónyi utcai harcos.

A jobb napokat látott Magyar Nemzet készített egyébként interjút igazgató úrral, és a nerista sajtómunkásnak fel sem tűnt a Hollik szövegében megbúvó katyvasz, ha a logikát számon kérni rajta fölösleges volna is. Mi több, annyira megtetszett a kudarcos Gyurcsány-korszak lezárásáról szőtt Hollik-féle omló álom a szerkesztő úrnak, hogy címmé is kiemelte. És egy ember sem volt a redakcióban – rovatvezető, olvasó-, vagy főszerkesztő), aki szólt volna neki, vagy egyáltalán észre vette volna, hogy ez úgy, ahogy van, ökörség, és nem azért mert amúgy ökörség, hanem tartalmában voltaképp Orbán évtizedes ámokfutó uralkodását teszi erős zárójelbe.

Remélni lehet csak, hogy Hollik szándéka mindezzel a szándékos manipuláció volt, bár elnézve a manus horizontját, ez kevéssé valószínű. A baj így viszont nagyobb, mert rámutat az igazgató intellektuális korlátaira, morálisról és emocionálisról azért nem ábrándozunk csak, mert olyasmije eleve nincsen. Így viszont a nagy hiátus marad: mi az az ember, akinek se esze, se erkölcsei, se érzelmei nincsenek, és lám, előttünk a válasz, hogy hát Hollik igazgató úr. De nem azért vagyunk itt, hogy emiatt őt ostorozzuk, mert nem tehet róla. Teszi, amit a korlátai engednek, és erre futja neki. Megvetésünk – amit iránta érzünk – mégsem fordul sajnálatba, mert amit csinál, az nem kötelező.

Sheldon tanított minket arra, hogy bár determinisztikus világban élünk, de minden embernek van szabad akarata. Ezt néhány keresztény skolasztikus is így tanítja Isten és ember sajátos viszonyáról, de a mi lökött fizikusunk érzékletesen is ábrázolja. Mint mondja, az emberi létezésben szükségszerű és determinált a táplálék bevitele, az oxigén ezek feldolgozásához és a salakanyagok ürítése. Minden más választható. Innen nézvést maga Hollik sem kényszerpályán mozog, amikor a Sátánt szolgálva hülyeségeket beszél, de erre nem kellene harsányan büszkének lennie. Ám ő az, mint ahogyan az összes többi is, ahogyan élvezettel lubickolnak a fekáliában. És erről szól ez a kampány.

Orbánpolgárok

Itt járt minálunk (vö: fatornyosom, szűkebb pátriám) Szijjártó et. pénzt osztogatni, s ezzel együtt törzsi életet élni is. Egy kosszal intéződött minden, már aznap megtelt a Facebook a képekkel, amelyek a helyi polgári kör szeánszán készültek egy tablóra montírozva Márki-Zayt és Bin Ladent, ahogyan ez polgáréknál szokásban van, ha fideszesek. Márai jut az eszünkbe, és a polgár mint szociológiai kategória az öblös foteljeivel brokátfügönyök mellett. És eszünkbe jut az orbántorgyánpolgárkormány, Jóska bácsi a chilei cseresznyéjével és hófehér öltönyével. Isten nyugosztalja most már a bohócot, aki olyan sokat ártott az országnak, de neki ilyen helyzetben tökmindegy.

Túl voltunk akkor már Orbán első színeváltozásán, a polgári körök időszakát éltük, amelyek szervezésével Hende Csaba lett megbízva, és végezte is a feladatot odaadó buzgalommal, hogy a fazék mellett maradhasson. Maradt is, és maradásának záloga az önfeladás és mindent megtevés végletekig lojális és szervilis létállapota. Ő már rég elfeledte Brian intését a filmből, hogy a népek legyenek mind személyiségek, ami a polgári lét fundamentuma lenne kiegészülve egyéb készségekkel és képességekkel, amelyek hiányoznak mind azokból, akik képesek előadni, másik oldalról pedig tapsolni a Márki-Bin Laden párhuzamnak. Ez szimpla ösztönélet.

Ez a Hende volt az is, aki az önkormányzati választás előtti kampányban szintén itt, a fatornyosomban mint egy karnagy vezényelte a közönségét, szinte Cipolla módján, hogy az ellenérdekelt oldal polgármesterjelöltjére mondják ki az ítéletet, miszerint hazaáruló. Akkor is terroristák képét vetítették a politikai ellenfél képe mellé, Hende pedig vezényelt, mégpedig ekképp: Hende: „Hadd halljam!” – Közönség: „Hazaáruló!” – Hende: „Hangosabban!” – Közönség: „Hazaáruló!” – Hende: Köszönöm szépen. – És bármilyen fura is, most nem azért vagyunk itt, hogy Hendét ostorozzuk, mert már annyit sem ér, hanem a folyamatokba szeretnénk belelátni, amelyek magukkal hozzák a züllést.

Hogy most meg ez a Bin Laden. Hogy ott ülnek a polgári kör tagjai, és nekik ez így megfelel, sőt, tetszik is. Nem tennénk föl a kérdést, hogy akkor miféle polgárok ezek bizonyos intellektuális, anyagi és erkölcsi szinttel, mert jól láthatóan ahhoz a fogalomhoz az ég egy világon semmi közük nincs. A polgárság kabátja lötyög rajtuk, bele kellene nőniük, csak az így nem fog menni. Már nem is lehet, a polgárosodás folyamata a félfeudális Magyarországon ugyanúgy elkésett, mint minden más, a felemás, dzsentribe hajló világot pedig letarolták a bolsevikok, majd a rendszerváltás után kajla népünk elkezdte keresni magát a kitáguló világban, de máig sem lelte meg.

Ilyet talált magának. Itt és most nem a polgárság fölött nosztalgiázunk, mert a XXI. században voltaképp ez a társadalmi kategorizálás okafogyottá vált, hanem, hogy mivé lett, illetve kik nevezik magukat annak, akik Bin Laden képének tapsolnak, és kórusban hazaárulózzák a politikai ellenfelet. Húsz éve is ilyenek voltak, s ha akkor tán erős szóhasználattal neveztem egy tévéműsorban országos visítást kiváltva Orbánt a csőcselék vezérének, így visszanézve a tévedés nem is volt olyan nagy. Vagy egyáltalán semekkora. Mert ugyanaz a réteg hazaárulózik decensen a törzsi gyűlésen, mint amelyik a stadionban kifütyüli a szolidaritást vállaló térdeplő futballistákat.

Orbán szóhasználatával őket provokálja a mások létezése, és ők buziznak is védve álságosan a gyermekeiket. Általános a züllés, nincsenek irányító mércék és mérföldkövek. Jól öltözött és jól szituált csürhe van, bármennyire is eltartott kisujjal isszák a teájukat. Szenvtelen és érzelmek nélküli diagnózis ez a homokos, vizes síkon, eltorzuló arcokkal. Az a fiatalember, akinek az érdekében Hende annak idején vezényelte a tömeget, a kampány végére fénytelen szemű öregember lett, mint ahogyan most is látom Hende csapatában a volt SZDSZ-es országgyűlési képviselőt, akinek elkezdett szétfolyni az arca. Az összeset fölzabálja Orbán, elképesztő morális és szellemi állapotban leledzik kies hazánk.

35. jégkarnevál, fürdőruhás korizással

35. Jégkarnevál Szombathelyen a Sport és Ifjúsági Iroda támogatásával és Varga Jenő szervezésével valósulhatott meg. Időpontja a megszokottól kicsit eltért, korábban volt február 13.-án.

További fotóim láthatók a képekre kattintva.

Ennek oka csupán annyi volt hogy az utóbbi években a megszokott időpontokra már nagyon felmelegszik az idő és a jég rossz minőségű emiatt. Voltak jelmezesek, kicsik-nagyok és sok érdeklődő, korcsolyázó. Zenés fellépés (ICE.T-21), vetélkedések és a hagyományos meztelen(fürdőruhás) korizás sem maradt el. A ragyogó napsütésben ez most nem is volt annyira meglepő látvány. De persze a hideg délutánban mégis nagy vállalás volt részt venni benne. Sajnos a fánkevő verseny, a legjobb jelmezek díjazása finom tortával és a nap záró tűzijáték is elmaradt idén. De aki eljött láthatóan ezek nélkül is jól szórakozott.

További fotóim láthatók a képekre kattintva.

További fotóim láthatók a képekre kattintva.

35. jégkarnevál, fürdőruhás korizással

35. Jégkarnevál Szombathelyen a Sport és Ifjúsági Iroda támogatásával és Varga Jenő szervezésével valósulhatott meg. Időpontja a megszokottól kicsit eltért, korábban volt február 13.-án.

További fotóim láthatók a képekre kattintva.

Ennek oka csupán annyi volt hogy az utóbbi években a megszokott időpontokra már nagyon felmelegszik az idő és a jég rossz minőségű emiatt. Voltak jelmezesek, kicsik-nagyok és sok érdeklődő, korcsolyázó. Zenés fellépés (ICE.T-21), vetélkedések és a hagyományos meztelen(fürdőruhás) korizás sem maradt el. A ragyogó napsütésben ez most nem is volt annyira meglepő látvány. De persze a hideg délutánban mégis nagy vállalás volt részt venni benne. Sajnos a fánkevő verseny, a legjobb jelmezek díjazása finom tortával és a nap záró tűzijáték is elmaradt idén. De aki eljött láthatóan ezek nélkül is jól szórakozott.

További fotóim láthatók a képekre kattintva.

További fotóim láthatók a képekre kattintva.

Orbán rükvercben

Az delikátnak nevezhető minden bizonnyal, és hungarikum-fideszikumnak egészen biztosan, hogy a 2021-es év értékelőjében Neria örökös miniszterelnöke arról ábrándozott, hogy a választók tavasszal majd benyújtják a számlát a tizenkét éve ellenzékben lévő Gyurcsánynak, és az ugyanennyi ideje a politikának hátat fordító Bajnainak is. Ha ehhez még hozzá vesszük, nyergelésre szólította fel a rajongókat, hogy mintegy indiánok vagy cowboyok induljanak a harcmezőre, mindjárt megértjük, miért foglalkozom Orbán delirálásával, holott nem is akartam igazán.

Ám mégis csak tőle ered a világ uszkve másfél-kétmillió magyarnak, akik, ha olyanok mint Nagy Ferenc Csótány, országunk el fog veszni. Mindenki mást tart humorosnak, hogy miért, azt Bergson bácsi meséli el nekünk, viszont hogy Nagy Ferenc Csótány min röhögött tegnap, azt még ő sem tudná megmagyarázni sehogyan. Orbán sok mindennek nevezhető, csak viccesnek nem, így, ha valaki a szervilizmusban odáig jut, képes rajta percekig nevetni, attól már elakad az ember szava. De mégsem ez a baj igazán, hanem Mária néni és Feri bátyám, illetve a hasonszőrűek.

Egyrészt tudjuk, hogy Orbán, bár a válogatott közönsége előtt beszél, de mégis nekik üzen, mert szavazatot tőlük remél. Hogy bajnaizott, gyurcsányozott, annak oka van, ők vették el a nyugdíjat a legendárium szerint, vezették volna be a vizitdíjat szintén általános rémületre. Így hát, az Állatfarm zsigereire utazik örökös miniszterelnök elvtárs, amikor fölteszi a kérdést, akarják-e a népek, hogy visszajöjjön Mr. Jones. Ugye nem? Perszehogy, és már helyben is vagyunk. De még ez sem elég teljesen, mert Mária néni (Feri bátyám) elhagyta a protkóját, így meg is rágják nekik az eledelt.

Azt állítják a KESMA lapok, hogy a beszédben és a beszéd alatt „Tettre kész, ereje teljében lévő államférfit láthattunk”. Ezt olvassa majd ma reggel a magyari panelproli, és a fényképre nézvén elégedetten bólint, miszerint milyen fess és stramm ember miniszterelnökünk, széles háta mennyi libernyákot elbír, így szaladna neki kezet csókolni, és írni a táblára a feliratot, miszerint „Orbán Viktor ájlávjú”. Mi pedig túl léve minden jón és rosszon, tátott szájjal figyeljük, mi folyik a tájékunkon, és van mit. Rohadtul elkezdődött a kampány, és ember legyen, aki ép ésszel jut túl rajta.

Ilyen előadások után nem egyszerű, még szerencse, hogy voltaképp tizenkét éve vagyunk kampány üzemmódban, ez itt csak a finis, ha kicsit tömény is. Hogy mitől, azt kicsinyég még Orbánnal mutatom, aki hozta a nívót, és jöttek ki belőle dolgok, például ilyenek: “tűrjük fel az ingujjakat, tegyünk pontot a végére”, „nekünk kérges a tenyerünk, a modorunk sem mindig kifogástalan, de szeretünk hajózni”, “mi Soros György csapatait állítottuk meg a határainkon”, „ők most szent háborút vívnak, egy jogállami dzsihádot, itt pedig erőt kell mutatnunk” – etc., etc.

Ilyeneken nevetgélt könnyezve Nagy Ferenc Csótány, és csodálták tátott szájjal mind a milliárdos oligarchák, akikről se feledkezzünk meg, mert kötelező pofaviziten voltak, hogy a kedves vezető érezhesse az akolmeleget. Mészáros, Mészárosné, Csányi meg a többi. Nekik csatakiáltott aztán mintegy zárszóként minielnök elvtárs, hogy aszondja: “jöttünkre ötven nap múlva, jobbról számítsatok”. Ehhez voltaképp nem igazán kell hozzá tenni semmit, talán a túl gyakran emlegetett Gyurcsány egy nappal előbbi szavait, amelyek mindent tökéletesen leföstenek.

Orbán nemezise ugyanis az emlékezetes tévévitában hangoztatott „lárifári miniszterelnök úr” negédes megengedésétől az „ezek pogány barbárok” minősítésig jutott, és becsülnünk kell a balladai tömörséget, ami ebben megnyilvánul. De voltaképp igaza van, csak mindeközben ott áll örökös miniszterelnök elvtárs a pódiumon, ilyeneket beszél, amiket citáltam, fölötte bazi felirattal az előre menésről, amibe teljesen belemekkentek már, hogy az elkövetkező ötven napban meg fogunk csömölleni tőle, mint Pelikán gátőr gyerekei a töpörtyűtől.

Visszatérve még Orbán delirálására, mondjuk el végül, amivel ő kezdte: „A baloldal súlyosan felelőtlenül viselkedett, milliók félelmét kormánybuktatásra próbálták felhasználni, de ennek következményei lesznek, először április 3-án”. Ha kérhetem, tessenek képen vágni, hogy felébredve megértsem a költőt, mert nem megy. Karácsonynak lesz igaza, aki a dilemmát, miszerint Orbán okos és gonosz, egyszerűen zárta rövidre, egy jelzőt elvéve a mondatból így, tömören: „gonosz”. Ez sem új, de legalább igaz, kiegészítve az iránnyal, ahová halad: rükverc az, cseszed.

Tér-zene koncertek az Agorában. General Harmony Singers

Az Agora-Művelődési és Sportház, illetve az MMIK egészen nyárig szervez Tér-zene programokat. Az ingyenesen látogatható program egyre népszerűbb.

További fotóim a képekre kattintva láthatók.

Az Agora a téli hideg napokon az aulába invitálja a közönséget a koncertekre. Ezúttal szombat délelőtt a General Harmony Singers esetében ez jó ötletnek bizonyult, ugyanis a zártabb térben a hangzás sokkal jobb lett. Az érdeklődés pedig a vártnál is nagyobb volt. A ház auláját tekintve nevezhetjük teltháznak is. A General Harmony Singers 1991 óta működik Szombathelyen. Az énekegyüttes egy különleges, Magyarországon ritkán hallható zenei stílust képvisel. Eredetileg hangszeres zenék feldolgozása és előadása hangszerek nélkül, kizárólag énekhangon. A több mint egy órás koncert nagy sikerrel zárult.

  További fotóim a képekre kattintva láthatók.

Tér-zene koncertek az Agorában. General Harmony Singers

Az Agora-Művelődési és Sportház, illetve az MMIK egészen nyárig szervez Tér-zene programokat. Az ingyenesen látogatható program egyre népszerűbb.

További fotóim a képekre kattintva láthatók.

Az Agora a téli hideg napokon az aulába invitálja a közönséget a koncertekre. Ezúttal szombat délelőtt a General Harmony Singers esetében ez jó ötletnek bizonyult, ugyanis a zártabb térben a hangzás sokkal jobb lett. Az érdeklődés pedig a vártnál is nagyobb volt. A ház auláját tekintve nevezhetjük teltháznak is. A General Harmony Singers 1991 óta működik Szombathelyen. Az énekegyüttes egy különleges, Magyarországon ritkán hallható zenei stílust képvisel. Eredetileg hangszeres zenék feldolgozása és előadása hangszerek nélkül, kizárólag énekhangon. A több mint egy órás koncert nagy sikerrel zárult.

  További fotóim a képekre kattintva láthatók.

A fidelitasos bátorak

Összehajló dolgok vannak itt nekünk, egyik ágbog a másikból és ilyenek. No most, mint Hollik igazgató szíves közléséből tudjuk, egyetlenünk szombaton évet értékel a Várkert Bazárban, következésképp fél Budapestet lezárják. Ez egy szint, amit el kellett érni. Láttunk már lefóliázott kordonok mögé rejtező Fideszt (Orbánt), buszokkal a tömegektől leválasztottat, függöny mögé bújót, ilyeneket. Most azért, hogy egy épületben elmondhassa a kappanhangú uszítást, körülötte elterelik a forgalmat, lezárnak és korlátoznak. Ez a fontosság képzetét adja a rejtekezőknek, akiknek eszébe sem jut már, hogy metróval, trolival, etc. érkezzenek meg valahová mintegy akár a nép.

Nem túloztam soha tehát, amikor politikusainkat olyan váddal illettem, miszerint ennek álmodva magukat elkezdenek levitálni, még azt is feledik, hogy luk van a seggükön, és attól fogva ilyen übermensch tudatuk keletkezik, tehát menthetetlenek. A fideszisták meg különösen. Orbán tizenkét éve van hatalmon (másodjára), az a gyerek, aki odajutásakor épp kinőtt az óvodából, most lesz választókorú, eszmélésében és szocializációjában mást mint a NER nem ismer. Hallgatja a propagandát, tanulja az iskolában a hamis történelmet, talpai egymásra lépnek, és állva pisál a Nélküledtől. Az ilyenek szelfiznek a kedves vezetővel úgy, hogy látszik mind az összes foguk.

Fülig ér a szájuk és remeg a térdük a bálvány közelségétől. Az ilyen létállapot zavarja a tisztánlátást, az ilyen organizmusokkal a Párt azt tesz, amit csak akar. És vannak köztük szép számmal (sokrengetegen), akik olyanok kívánnak lenni, mint a nagyok, közéjük tartozni egyszer, ha épp nem is a lopás szándékával (még), hanem azzal a hamis tudattal, hogy a politikusság az emberi létforma legmagasabbika, maga az élet teljessége és paradicsomi harmónia. No most, aki abba a hibába esik ifjúságában, hogy eddig terjed a horizontja, abból lesz a fidelitasos, ami alakulatot bízvást nevezhetünk genyóképzőnek. Ilyen kis tenyérbe mászó képű, és rend szerint beszari alakok vannak benne.

Most is akcióztak. Meghallgatták a bölcs gázszerelő intelmeit, miszerint „legyetek bátorak”, és ők azok is lettek. Node, hogy. Kampánynyitó rendezvényt tartott Szabó Tímea, és a Fidesz ifjúsági tagozatának über „bátorak” tagjai molinót feszítettek ki ott, amelyen Márki-Zayt mocskolták, hogy a miniszterelnök-jelölt épp az ország másik végében sérteget valakit vagy valakiket, de, hogy ki ennek elszenvedője, az ki nem derült. Ilyen klasszikus fideszista mocsok volt ez, hogy nincs sapkája Márki-Zaynak. És ezen túl, mert ez nem volt elég, megjelent ott a fiatalok tálalásában egy akasztófa, rajta felirat: „Elég az erőszakból! Nem kérünk az akasztásból!”

No most, tegye fel a kezét közülünk az, aki érti, mit akart mondani a költő a fidelitasosok szájával, mert ehhez magam kevés vagyok nagyon, és tán öreg is. Azt viszont vállalom, hogy mindezek fényében az elébb genyóképzőnek neveztem a Fidesz keltetőjét, mert ezt másnak nevezni nem igazán lehet. De nem is ez, ami szólani kényszerít, hanem a folytatás. Mégpedig, mint a tudósításokból kiderül, az, hogy „a Fidelitas aktivistái már a rendezvény és a főszereplők érkezése előtt elcsomagolták a molinókat, és távoztak”. No most, ez delikát nagyon, és érthetetlenül jellemző is, akárha a kedves vezető a függöny mögött és a hermetikusan lezárt Várkert Bazárban.

Képünk vélhetően így teljes, hozzá tenni akármit is fölösleges. Kis életkép hazánkról és keresztényi szeretetben, valamint lélekben szügyig tobzódó jeleseinkről és azokról, akik a helyükre igyekeznek. És ez így egyben a romlás maga. Föltehetnők a kérdést J. A. polgártárssal, hogy „mért bántasz, én nem bántottalak…úgy tettél, mint a kisgyerek, ki becsöngetett és elszaladt”. De ilyen kérdést ezeknek mi föl nem teszünk, hanem csak nézzük szomorún, hová jutott ez az ország és benne annak ifjúsága, amelynek orgazmikus öröme csak az, ha a kedves vezetővel fotózkodhat, és tetteivel, mint fentebb mutattam, neki megfelelhet. Országunk elveszett, teljesen vége van.

Az állam ők vannak

Varga Judit mint igazságügyi miniszter, ebből fakadóan bírósági fogalmazói jogtudós újólag bebizonyította, hogy a szakmájához fingja sincs, vagy pediglen egyáltalán nem törődik normákkal és joggal. Két lehetőség fakad, és mindkettőt nyitva hagyjuk momentán, mégpedig, amit eddig valószínűbbnek tartottunk, hogy ad egy: buta. Sok minden szól emellett, mert olvasatunkban és a butaság nagykönyvében a butaság nem egyszerűen az okosság hiánya, hanem komplexebb valami.

Másfelől, és így ad kettő: a miniszterasszony tudatosan aljas, és erre utaló jelek is vannak, a közvélekedés pedig efelé hajlik inkább. Majd az idő eldönti, illetőleg a bírósági tárgyalás. Ott előjöhet az a forgatókönyv is, miszerint parancsra tette, amit tett, általában az ilyen nácikból lesznek kommunisták, aztán ifjú demokraták, később keresztény térítők, az ilyen embereknek gerince nincs, forognak mint a szélkakas, ha egy adott pillanatban olybá tűnik is, hogy van tartásuk.

De ez csak maskara. Hogy Varga Juditot most újólag és alaposabban kellett önmaga rendszerébe helyezni, annak oka az, hogy igazságügyi miniszterként törvényt sértett nem először, és vélhetően nem is utoljára. Az ő utasítására történt ugyanis, egyenesen rendeleti kötelezettséget rótt a választási irodára arra nézvést, hogy a népszavazási kérdések is szerepeljenek a szavazóköri névjegyzékbe való felvételről szóló értesítőben. Ezzel a politikai propaganda eszközévé tette a választási irodát.

Meglepődünk? Nem lepődünk meg akkor, amikor tegnap például arról kellett beszámolnunk, hogy miniszterelnökünk, úgy is mint egyetlenünk hasonképp egy NAV-os borítékba bújtatva küldött sk aláírású propagandalevelet a talpasoknak, ami szintén nem komilfó, és választási csalás a maga módján. Amikor állam és párt, e kettő vezetője, aki egy és ugyanaz, összeolvad, a kormány közvetíti a párt propagandáját, a költségvetés minden pénze a párt rendelkezésére áll, és a miniszterelnök sajátjaként költi azt.

Hasonképp Varga Judit sem képes – vagy nem akar – különbséget tenni az államhoz tartozó választások, és a párthoz köthető ocsmány népszavazás közt, és olyankor teszi, amikor egy nappal előtte azon aggódott módfelett, hogy az EBESZ beleavatkozik az ő patyolattiszta választásukba. A választás tisztaságát azonban sokkal inkább fenyegeti a népszavazás és az országgyűlési választás összemosása, mint bármilyen nemzetközi szervezet. Varga utasítására egy hivatal kampányol burkoltan.

A boltok a farhátas ügyben büntetés terhe mellett teszik ugyanezt a kötelezően kifüggesztendő papírjaikkal, a sárga csekkek a rajtuk lévő rezsiüzenetekkel is kampányelemek lassan évtizede, az egyházak kistafírozása és a prédikációk megvétele ugyanaz, de sorolhatnánk vég nélkül állam és párt, állam és egyház, így párt és egyház összeolvadását. Az állampárt, és államvallás idejét éljük lassan újólag, és teljesen kilátástalanul. S ha míg XIV. Lajos mondhatta, hogy az állam én vagyok, ez is aktuális.

Az állam ők vannak, mondjuk így kifacsart magyarsággal mert ez a szószerkezet fejezi ki leginkább, mivé vált a NER, amiben élünk, egy feudálfasiszta és bolsevik konglomerátummá, ami ráadásul a maffia jegyeit is hordozza magán. Körbeértünk és mindent értelmeztünk, ellenfelünket beletettük a Brehmbe, innentől pedig mindenki maga dönti el, mit választ. A friss levegőt, vagy a pállott izzadságszagot tömjénnel elegyest, kiegészülve a halál édeskés bűzével.

Ezt a bűnt minden Fidesz szavazó hordozza magán, és ezen túl is mindenki, aki napi érdekből és rövid távú haszon miatt behódol, ha elveit föl nem is adja. Kiváltképp pedig azok, akik ezt kreálták, leuraltak és kiraboltak egy országot, elhülyítették és a történelmi léptékű fölvirágzás helyett a romlás virágait hozták reá. Ilyenek alól nincsen föloldozás, az ilyesmi el nem évül, és nincs bocsánat sem. Vannak dolgok, amik nem feledhetők, és minden bűnösnek el kell nyernie a méltó büntetését.