blogin.hu

A bátor százharminchármak tegnap természetesen megszavazták, hogy az országgyűlési választás napján egy csomagban népszavazást is tartsanak „gyermekvédelem tárgyában”. Ha ezek a bátrak annyira keresztények, mint amennyire hazudják, akkor tisztában kell lenniük azzal, hogy emiatt (is) a pokol tüzén fognak égni az idők végezetéig, bátorságuk tehát hatalmas. Vagy pediglen hitetlenek. Minket azonban kevéssé érdekel az ő sorsuk, más filozófia felől szemlélve ugyanis a karma majd elvégzi, amire hivatott, így sokkal inkább a magunk tragédiája felől szemléljük azt a cirkuszt, ami az ország házában szokás szerint lezajlott.

Varga Judit is csűrdöngölt a szavazás után, azt vonyította a drága, hogy „Megvédjük a magyar gyermekeket és a szülők jogait, az LMBTQ-lobbit megállítjuk az iskolák kerítésénél.” Két aspektusunk van, amelyek nézőpontjából ezt a kabarét kénytelenek vagyunk vizsgálat alá vetni, és az egyik mindjárt ez a kerítés. S bár tudjuk, hogy a hegedülgető, dekázgató miniszter képes beszédet használt, de mégis elszólta magát, mert és ugyanis így a kerítés hovatovább a NER szimbóluma mintegy, ami készség a határon a menekülőket tartóztatja fel a legendárium szerint, most pedig, mint látjuk ez a belső rács pedig a magyari kisdedeket óvja a romlástól.

Valami aljas ok miatt Varga Judit és a hasonszőrűek azt hazudják, hogy mindenféle különös alakok arra akarják rávenni a nemzet leendő katonáit, hogy vágassák le a fütyijüket, a jövő édesanyáit pedig arra ösztökélik, ha fölnőnek, legyenek szakállas bácsik. Mindezzel az a baj, hogy ilyen ösztökéléseket senki nem tesz, nemzeti óvodáinkba, iskoláinkba különös alakok bemenni nem óhajtanak. Varga Judit és kompániája, továbbá a bátor százharminchármak következésképp tehát a semmivel harcolnak, hoznak ellene törvényeket és most rendelnek el népszavazást. Azt hihetnők, hogy hóbortos búsképű lovag mind a szélmalmaival, de van itt más is.

Azt nem hiszem, hogy amikor Kocsis Máté elkezdte a pedofiltörvénnyel – amit élete fő művének nevezett, és ezzel meg is mutatta létének korlátait –, gondolt volna arra, hogy milyen tág lehetőségeket hordoz ez. De aztán szép lassan fölépítették ezt a már ciklopinak mondható építményt, amely immár alkalmas arra is, hogy a jövő évi választásokat érdemben befolyásolja. Mondják azt rám bátran, hogy hülye vagyok, és azt is, mindenféle nem is létező összeesküvéseket tételezek, de én lennék a legboldogabb, ha nem lenne igazam. Mert elsősorban nem technikai, hanem lélektani oldalról közelítem azt, hogy tavasszal a fülkében két dologról kell ikszelni egyszerre.

Ott áll majd zavarodottan a választópolgár, akit a Fidesz már eddig is kellően elhülyített, agyát átmosta, majd Coccolínóval öblítette ki, és összeáll benne a szörnyű kép. Egy kérdés arra irányul, óhajtja-e, hogy a kisonoka fütyijét szivárványba öltözött emberek lemetéljék. Keménytökű magyari harcos ilyet hogy is kívánhatna. Másrészről fölsejlik benne a Kossuth, az M1 és a megyei napilap, amelyek azt verték a zavarodott fejébe, miszerint a gyurcsányisták a fütyivágók, míg az orbánisták óvják ettől a kisdedeket, így egy lendülettel ikszel a Fidesznek tetszőn ide is, oda is.

Tudjuk, nem mindenki ennyire egydimenziós, viszont a választópolgárok jó része, hogy úgy ne mondjuk, a többsége igen. És máris előttünk áll a végeredmény, sőt, arra is hajlok, ez olyan, mintha azt kérdeznék a bávatag magyartól, akarja-e Orbánt királynak, egy másik lapon pedig azt, ki legyen, aki megkoronázza. A tavaszi választást népszavazással megspékelve – mint ahogyan a bátor százharminchármak tegnap eldöntötték – így néznek ki a dolgok, tehát elég reménytelenül. Voltaképp ennyi volt az egész cirkusz lényege, ami lényeget viszont sikerült megint jól elrejteni, ha kilóg is a lóláb, mert nem mindenkinek tűnik fel.

Hogy mosolyogva zárjuk, térjünk vissza Varga Juditra, és nem azért, mintha pikkelnék rá. Ez nem igaz, a megvetés és undor sokkal mélyebb bugyraiban van ő, mint hogy cél nélkül élcelődjön rajta az ember. És mégsem állhatom meg a párhuzamot, hogy amiként a migráncsokat állítja meg a határon lévő készség, hogy mégis százával kószálnak itt a nyugati végeken, ekként az LMBTQ lobbit meg az iskolák kerítésénél torpantani meg tehát annyi, mint halottnak a csók, azaz, jajj, odalesz a kis magyari katonák fütyije mind. És tényleg csak ennyit Vargáról, mert a helyzet annál sokkal komolyabb, mintsem itt rajta élcelődjünk cél nélkül. Célokkal viszont lehet.

Hogy Orbán személyesen szabadította fel Magyarországot annak idején, viszont nem tud intézkedni afelől, miszerint fehér legyen a karácsony, ez engemet mérhetetlenül elkeserít. A történet így nem kerek, a szobor nem elég nagy, a delírium nem teljes. Ha gyerek volnék, akinek módja nyílt kérdezni a kedves vezetőtől a minap állítólag, azt az eldöntendő dilemmát tárnám a mindenható atyaúristen elé, hogy vajh, tudja-é, milyen elképesztően mélyre süllyedt, ha volt egyáltalán valaha is odafönt.

Azt a kijelentést, hogy Orbán személyesen harcolt a mi szabadságunkért, Szijjártó tette az ő szájával, de feltehetőleg nem véletlenül, hanem, mert talán ő is így hiszi, vagy, mert ezt tanították neki a szemináriumon. Szijjártó nem alapító atya, neki a kollégiumi történések legendárium és történelem, mint ahogyan egyre több generációnak az egész országban. Vannak olyanok is már, akik úgy élik az életüket, hogy Orbán mindig volt az ő idejükben, így az a képzetük is kialakulhat, hogy ez így lesz örökké is.

Jól láthatóan Orbán is meg van győződve erről, immár jóságos nagypapaként, majdnem Mikulássá szublimálódva beszélget képzelt gyerekekkel. Vagy, ha némileg is igaziak voltak, bár a hangjuk az volt, akkor a kedves szülőket világosítanánk föl, nem szép dolog egy politikai pedofil karmai közé dobni elsőszülöttjüket. Bár, vannak olyanok, akik a saját álmukat valósítják meg a fiukban/lányukban, ilyképp, ha ők nem csókolhatták meg a vezér kezét, legalább a gyerek megtehesse azt.

Hogy mindettől minket megül az undor, az nem jelenti azt, hogy őket is. Sőt, nagy valószínűséggel enyhe, orgazmusközeli állapotba kerülnek, ha a gyerek kérdésére válaszol a faragott szobruk, viszont, ha színjáték volt, akkor én kérek elnézést az összes magyar szülőtől, hogy az ő gyerekét használta ez a pedofil hatalma megtartására. De akkor tessenek élénken tiltakozni. Ilyet azonban jól láthatóan senki nem tesz, hanem eltelten mosolyognak, milyen aranyos volt Orbán bácsi ebben az új gúnyában.

Nem, nem volt az egyáltalán. Annak volt a bizonyítéka csupán, hogy nagyon beteg, a hatalom megtartásáért mániákusan mindet megtesz, falusi kocsmában Feri bátyámmal iddogál, óvodákba járkál, s ha ezért látszólag megbüntetik, akkor jön ezzel a levelezősdivel, mert a szememben kevéssé állja meg a helyét az az adat, hogy több ezer levelet kapott a magyari kisdedektől, ha viszont igaz mindez, s nem fertelmes hazugság, akkor nagyon nagy a baj. Nagyobb, mint hittük.

Mert és ugyanis a világ boldogabbik részein az ott élő kisdedek azt sem tudják, hogy van miniszterelnöke az országnak, hanem homokoznak, bicikliznek és tocsognak a sárban, ahogyan azt koruk szerint tenniük kell. Ezen túl és legfőképp nem irkálnak a miniszterelnöknek, hogy tud-e havat csinálni. Míg nálunk állítólag igen. És itt, ebben a kontextusban az állítólag nagyon fontos, mert nem tudható, ez az egész is színjáték, mint oly sok minden, vagy pediglen igaz.

Egyik sem sokkal jobb a másiknál, mert vagy Orbán beteg (ez biztos), vagy a társadalom (ez valószínű), vagy együtt a kettő. Haladunk az alagútba bele teljes sebességgel, ahová Orbán húz magával a sötétség mélyére. Az elbeszélésnek pedig szükségszerűen akadnak nehézségei, mert nem vagyunk abban a kivételezett helyzetben, mint a kommentelők, akik bátran mondhatják összefoglalóan, hogy a kurvaannyát, és akkor valószínűleg mindent el is meséltek az elejétől a végéig.

Mert mit kezdjen az ember azzal, hogy Orbán személyesen harcolt a szabadságért, holott tudja, ez nem igaz. Viszont a fideszes legendáriumban hovatovább tényként kezelt hazugság. És mit kezdjen azzal, ha azt is tudja, hogy a minielnök nem kapott több ezer levelet semmiféle gyerekektől, aztán itt játssza nekünk a Rémusz bácsit, és ebből fakadóan mit kezdjen az ember a saját életével, amit egy ilyen országban kell leélnie, ahol minden kezd szürreálisba fordulni.

Erősen küzd – mint kitetszik –, hogy ne menjen el a maradék esze. Erre azonban garancia nincs, hiszen szakmájából kifolyólag hírekkel kell foglalkoznia, a hírek pedig ilyenekről szólnak amit az ember panaszolkodott ott föntebb. És ez csak a töredéke, szikrányi morzsája annak, ami napra nap zúdul le a pártközpontból, hogy immár és lassan Goebbels is sírva könyörög a receptért. És az lesz a szép, ha majd megjön a hó, kijön a közlemény, Orbán csak mókázott, hogy nem tud havat csinálni. Nézzenek ki az ablakon: tud.

Amikor ez ember olvassa a NER sajtójának zászlóshajóit, amelyek nem olvasottságukkal, nem is cizelláltságukkal, mondanivalójukkal és szakmai nagyszerűségükkel, hanem leginkább ordításukkal (mert írásban is lehet ordítani) tűnnek mérv-, és hangadónak, akkor legelőször a nyelvezetük tűnik fel. Kialakítottak maguknak egy lingua francát, amellyel a megcélzott, nem különösebben habitált – tehát faék egyszerűségű – közönségük felé közvetíteni óhajtják az egy üzenetet, amit talán legfrappánsabban úgy írhatnánk le, egy az Isten, Fidesz, és Orbán az ő prófétája.

Ez a nyelvezet a dicstelen elődök, úgymint Wölkischer Beobechter és Szabad Nép legocsmányabb elemeinek keveréke, hogy amikor az ember mondjuk Origót olvas – vagy a többit – megüli őt valami rossz, ahogyan a betűkből szivárog elő a gonosz, és az említett orgánumok kisstílűségére, hazugságaira, vonalasságára, uszítására, a belőlük áradó gyűlöletre, vezérimádatra és beszűkült tudatra ismer. A fasiszta és a kommunista stílusból is a lehető legrosszabb hagyományokat elegyítik a Fidesz-lapok, hogy az ember azon gondolkodik, mennyi idő ezt a stílt megtanulni és készségek szintjén űzni.

Vagy csupán lélekállapot kérdése az egész. Hanem most Nagy István agrárminiszter. Aki ugyan nem újságcsináló ember, de a brancs tagja, tehát a lelkülete egyenszabású, a gondolatai is egy ütemre járnak, mert a Fidesz-egyház tagja ő is. Ő utat mutatott nekünk ebben a bábeli (fasiszta, komcsi) nyelvi zűrzavarban, és olyan tisztán jött elő belőle a Szabad Nép hangja, hogy Rákosi pajtás álmában csendesen mosolygott, mi pedig eltátott szájjal olvastuk, hogy akkor most mi van. Bige László van, aki nem maffiatag, következésképp böki a csőrüket, és – gondolom – jól jönne az üzeme egy csókosnak. Így már rég kiadták a jelszót: Bige Lászlót ki kell csinálni.

Nem részleteznénk a műtrágyás kálváriáját, amit eddig megtett, most azonban Nagy István agárminiszter szintet lépett, amikor a következők jöttek elő belőle: „Bige László műtrágyakartellezése felbecsülhetetlen kárt okozott a magyar gazdáknak és fogyasztóknak. A nagyvállalkozó hét éven keresztül nemcsak a magyar gazdákat, hanem minden magyar kenyér, gyümölcsöt és zöldség vásárlót megkárosított, hogy extra profithoz juthasson.” Íme, nyájasaim Nagy István szájából a népnyúzó imperialista képe, már csak az hiányzik, hogy az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt, és még a békaemberek, természetesen. Meg a Pobjeda.

Még azt is olvashattuk a miniszternél, hogy a népnyúzó imperialista kész a gazdákat korlátozni a műtrágyához való hozzáférésben. Illetve előtte már arról is volt szó, hogy az állam kész átvenni a gyár működtetését, azaz, alakul az einstand, az egyik csókos már dörzsöli a tenyerét, hogy fillérekért jut milliárdos bizniszhez, de ez így megy. Ez ilyen. Jelen házi feladatunk azonban nem a NER erkölcseire noch dazu erkölcstelenségére kíván rámutatni, hanem annak nyelvezetével bíbelődik. Bár a nyelv meg a gondolat kifejezése, és így áll előttünk Nagy István lelke mégis a maga pőre valójában, és azon tűnődünk gonosz-e. Vagy csak ostoba. Vagy együtt.

És ez sem igazán érdekes, mert aki Orbánt szolgálja, az így is, úgy is elveszett, Isten és ember előtt meg nem áll. Viszont azon már inkább kell merengeni, hogy micsoda héroszi föladat lesz nyelvünket a dúlás után helyre állítani, megszabadítani a csatazajtól, visszaadni a szavak elveszett és átalakított jelentését. Egyáltalán, hogy érdemes legyen újra magyarul és szégyen nélkül létezni. Addig is aggódva figyeljük Bige László – és gyára – sorsát, mert nagy valószínűséggel Nagy István megszólalása nem a vallomás volt, hanem már az ítélet. Mondom, Rákosi pajtás szélesen mosolyog, felhők szállnak az égen, és lehetnék én is kamikaze.

Ahogyan azt Kövér László szíves közléséből tudjuk, álláspontja szerint az ellenzék nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Sok minden volt az ellenzék az elmúlt zaklatott tíz évben, éppen ez még nem. De nagy valószínűséggel ezzel a kijelentéssel a kör bezárult, az utolsó tégla is a helyére került a NER-nek nevezett kisebbségi terrorra alapozott társadalmi berendezkedésben. Aki vagy ami nemzetbiztonsági kockázatot jelent, azt a fenyegetett – vagy magát annak érző – nemzet megfigyeli, lecsukja, kiutasítja, végső esetben fölköti. Ezt kell tennie, ha már Kövér László 2002-ben előadott kérésének nem engedelmeskedett, nem ment le a pincébe, és nem tette a hurkot a saját nyakába.

Hogy tudjuk – és mindenki tudja – a helyét, jusson eszünkbe, a jelenlegi kormány, tehát ergo Orbán és a Fidesz, benne Kövérrel hogyan bánik az ellenzéki vezetésű városokkal. Voltaképp ki akarja éheztetni őket, csendes és iszonyú háborút vív ellenük, ami azt mutatja, az ilyen vezetésű városok politikusait, és azok lakosságát is büntetni akarja, mert nem rá szavaztak. Ebben a kontextusban tehát nemcsak a politikusok, hanem a szavazópolgárok is ellenzéknek tekintendők, így Kövér gondolataiba helyezve mindezt, aki nem a Fideszre szavaz vagy szavazott, nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Te is, én nyájasom, ha efféle bűnös lélek vagy. Rád is vár egy Recsk.

Kövér előadásában ugyanis „két, egymást gyakorlatilag kizáró állam- és nemzetkép létezik a magyar politikán belül”. Azaz, valakinek itt helye nincs, s mivel a Fidesz van hatalmon, és minden aljas erejével ott is akar maradni, mi volnánk azok, akiket le kell csukni, meg kell figyelni, ki kell utasítani vagy fölkötni. Súlyos dolgok ezek, nem véletlen tehát, hogy az egyesült ellenzék egyből lemondásra szólította fel Kövért. S habár ezt a gesztust meg kellett tennie, mégis csak mosolygásra ad okot ez a gyerekes buzgalom, hiszen Kövér világnézetéből fakadóan ők nem méltóak arra, hogy itt éljenek, miért hallgatna akkor arra, hogy le akarják mondatni. Egyszerűen nincsenek is.

Kövér sem alkalmas a magas hivatalra. Ilyenre a 2002-es incidens után jóérzésű és józan társulat nem is jelöli, a Fidesz azonban nem olyan, Kövér ott ül a székében és voltaképp fenyegetőzik, mert ezt is megteheti. Van saját hadserege, a trónusán ülve élet-halál ura, kapcsolgatja a mikrofonokat és szórja a milliós büntetéseket, ami a fentiek fényében most már egyáltalán nem meglepő. Ha következmények nélkül megtehetné, lövetne is. Az itt felvázoltak nemcsak dermesztőnek tűnnek, azok is. Ebben e helyzetben kevéssé vigasztalhat minket annak tudása, hogy Kövér nagy valószínűséggel nem egészen normális, ha a főnöke-haverja mindezt eltűri tőle, sőt, érezhetően egy a véleménye vele.

Orbán Viktorra történt az utalás, akinek a szájából szintén elhangzott még 1998-ban, hogy „a T. Ház ellenzék nélkül is működik”, és a mai kontextusban az ország is, mi több, az ellenzéki szavazók nélkül is. Ők hovatovább nem kívánatosak a NER-ben, de, hogy nem a hasamra ütve beszéltem az elébb a kisebbség terrorjáról, idézzük fel a legutóbbi, 2018-as választás számszerű adatait. Az Országos Választási Bizottság honlapján az áll, hogy abban az évben Magyarországon szavazásra jogosult volt 7.968.059 honfitársunk. Ebből a Fideszre szavazott 2.824.206 ember, amivel nem szerezték meg a leadott szavazatok ötven százalékát sem.

Mi több, és sőt, a rájuk leadott szavaztok közül 216.120 levélben érkezett határainkon kívülről. Azon ukránok száma pedig, akik magyarul sem tudva, de egy szabolcsi disznóólba bejelentve és buszoztatva voksoltak rájuk nem ismeretes de számos, mint ahogyan a közmunka elvételével fenyegetett, egy cekker krumplival megvett szavazók sem voltak kevesen. Így, ha meggondoljuk, aki szívből és igazán a Fidesz országlását szerette volna négy évvel ezelőtt, nagy jóindulattal országunk lakosságának negyede, azaz, mintegy két és félmillió ember. De ezzel tényleg kimaxoltuk a rajongókat, így viszont az marad, hogy több mint ötmillió ember a nemzetbiztonsági kockázat.

Plusz a csecsszopók. No most, olyan ország még egy nincs, ahol ilyen adatokkal kétharmaddal lehet kormányozni, de olyan sem, ahol ilyen számok mellett teli pofával hatalmas választói felhatalmazásról lehet hazudozni, mint ahogyan az történik minálunk, és a világ demokratikus közössége elé tárva mimagyarozva mellet döngetve. Ezeket az adatokat eddig is tudtuk, a nóvum annyi, hogy erre a két és félmillióra mutogatva kérdőjelezik meg a hét és fél magyarságát, és Kövér olvasatában most már veszélyes elemeknek is nyilvánítják mind. Téged is, engem is, a sarki fűszerest is, és ez az állapot egyre nehezebben tartható. Ennyit akartam csak ezen a fagyos reggelen.

Ha péntek, akkor lázálmok a Kossuthon. Valahogyan így nézünk prime minister Victor Orban aktuális szózataira, mert másképpen erre már nem lehet. Mielőtt a tegnapi adagból vizsgálnánk meg egy elemet, föl kell tennünk magunknak a kérdést, mert ebben az országban másnak már nem lehet, a kedves vezető miért gondolja úgy, hogy a négy évvel ezelőtti taktika most is hasznos lehet, hogy elegendő szavazatot hoz neki a menekülőkkel való riogatás. Bár sejteni véljük, hogy a gyurcsányozás kifutott, kipukkant úgymond a lufi. Mert és ugyanis nem tudom, megfigyelték-e, az utóbbi hetekben már se stop Gyurcsány, se stop Karácsony, sőt, se stop Márki-Zay sem.

Ebből fakadhatna az, hogy az akció teljes sikert hozott, már mindenkihez bekopogtak, mindenki aláírta az íveket, hogy az ország apraja és nagyja tudja mind, ezzel kel és fekszik, hogyha ezek visszajönnek, akkor lerombolják az országot, elszedik a nyugdíjasok pénzét, az óvodákban naponta lesz Pride, és a gáz árát úgy megemelik, hogy fagyoskodhatunk, mint a németek, akik efelett érzett bánatukban férfi létükre csak szülnek permanensen. Illetve még internet híján buzulnak, és olvassák kormány által pénzelt lapokat. Nem hülyültem meg, nem az ujjamból szoptam, az előbbiek mind elhangzottak fideszisták szájából bemutatva a germánok középkori viszonyait.

Node a menekülők. A gyurcsányozás elkopván, az erre szánt milliárdokat zsebre tévén jönnek ők, amelynek felvezető aktusa a kormány kisfilmje volt a határainkon eluralkodott, migránsoktól való rettegésről. Mint emlékezhetünk, Mórahalmon nyilatkoztak statiszták a migránsok miatt elnéptelenedett falvakról, röpködő helikopterekről, sütött a fortélyos félelem, míg azonban az igazi helyiek csak göcögtek az egészen, hogy évek óta nem láttak menekülőt, és ami képeket mutattak Rogán filmjében, az pár évvel ezelőtti állapot lehetett, mert most ilyen nincsen. Ezek után óbégatott Orbán, hogy az Unió fizesse ki az ő határvédelmi cehjét.

Még továbbá, amikor kapott egy levelet szintén az Uniótól, számolna már be a pénzről, ki kapott a haverjai közül, mikor mennyit, erre is csak az volt a válasza, hogy írt von der Leyen nagyasszonynak, önmagát végvári vitéznek állította be, aki egész Európát óvja a rá leselkedő migránshordáktól. Így jött el a tegnap, és így hallhattuk aztán a Kossuthon az újabb bizonyságot arra, hogy a kedves vezetőnek elment a kevés maradék esze is. Mint elhangzott a szeánszon, Afganisztánt momentán naponta harmincötezer ember hagyja el naponta, ami számot nem tudjuk, doktorminiszterelnök úr honnan a jó francból szedett. Vélekedésünk szerint az ujjából szopta.

Mert tudjuk azt, hogy a hatalomátvétel után a tálibok gyakorlatilag hermetikusan lezárták a határokat, és aki kijut az országból, azok zöme el sem jut Európába, mert nincs pénze elég, így fizikailag képtelen lenne rá. Orbán napi harmincötezre, és hozzá téve természetesen azt is, hogy ők mind kies hazánkon keresztül óhajtanak eljutni a mennyországba, egyszerűen nem igaz. Sem a számuk, mert az képtelenség, sem a szándékuk, mert az eszükbe sem jut. Így ez az ordenáré hazugság arra való, hogy lehessen szidni teli pofával az Uniót, hogy ránk kényszeríti a menekülteket, pedig azt sem teszi. Ezt Orbán saját belügyminisztere mondta a saját szájával.

Amikor kirobbant az afgán válság, tanácskozást tartottak az uniós bel-, és igazságügyi miniszterek egy olyan ENSZ jelentés fényében, hogy 2020 végéig félmillió menekült hagyhatja el az Afganisztánt. (Orbán számtanában ennyi két hét alatt jönne, de nem jön.) E tanácskozás után pedig Pintér Sándor, Orbán kedvenc belügyminisztere nyilatkozta a saját cserepes szájával, hogy “Az uniós tagállamok belügyminisztereinek kedden elfogadott, az afganisztáni helyzettel foglalkozó nyilatkozata egyértelműen olyan elképzeléseket fogalmaz meg, amelyeket a magyar kormány régóta, már a 2015-ös migrációs válsággal kapcsolatban is hangoztatott.”

Ha jól értjük, márpedig mért ne tennénk ezt, Pintér szerint senki nem követeli a NER-től menekültek kötelező befogadását. Ezek tükrében mondta tegnap Orbán, hogy „Minden hónapban egyre nagyobb nyomás lesz, és Brüsszelnek abba kell hagynia azt, hogy megbünteti azokat, akik megvédik Európa határait”. Nem bünteti. Nyomás viszont van, mégpedig a kedves vezető koponyájában, ám ez mindnyájunk baja. Ez a riogatás azonban nem betegség, hanem gonoszság, szimpla hatalmi játszma azzal a teherrel, hogy a bávatagokat tartja rémületben azért, hogy rá szavazzanak, aki megvédi őket. Ha azt mondjuk aljas, akkor eufemisztikusak voltunk.

Milyen aljasul mókás már, hogy az ügyészségnek kell kimondania, hogy Kósa Lajos vagy hülye, vagy hazudott, és mindezt azért, hogy ne kelljen megbüntetnie Orbán udvari bolondját. Mint emlékezhetünk, Kósa volt az, aki a végső ütést bevitte a hazugsággyárnak, amikor a Pegazus-ügyben teli pofával hazudó Fidesz bagázs ellenében elkottyantotta magát, hogy a Belügyminisztérium vásárolta meg a lehallgató készséget. Ez a kijelentés egyrészt tőr Orbán szívébe, másrészről azonban úgynevezett minősített adat, magyarul hétpecsétes titok, s aki elárulja, meg kell lakolnia a törvények szerint.

Polt ügyészsége azonban amennyire buzgó az ellenzékiek ellen vádakat emelgetni, legalább annyira szorgalmasan keni el a sajátjai bűnügyeit, és ebben a kontextusban már az is vérforraló, hogy egy ügyészség esetében „sajátjairól” beszélhetünk. Mert ez mindent elmond országunk állapotáról, és a Varga Judit által visítozott és meg nem értett jogállamról. Tehát az ügyészség megállapította, hogy Kósa ugyan azt mondta, hogy a belügy vásárolta a lehallgató cuccot, ami így nem igaz, mert az állam egy másik nyúlványa tette ezt. Következésképp Kósa nem mondott igazat, és nem büntethető.

Az, hogy kiderült, az állam ilyet beszerzett, az nem baj, Kósa belügyezése így nem minősített adat, a vizsgálat lezárult, mindenki felejtse el tehát. Nehéz lesz, ha egyáltalán. Mert emlékszünk például Demeter Mártára, aki nem az ő kutyájuk kölke, következésképp Polt ügyészsége mindet elkövetett a meghurcolására. Mint tudvalévő, Demeter egy kérdésében – tévesen – azt sugallta, hogy Orbán pici lánya utazott haza Ciprusról egy katonai repülőgépen, ami viszont állítólag érzékeny katonai adat, Polt kérésére tehát felfüggesztették a képviselő mentelmi jogát, és meghurcolták.

Mindebből kitetszik, hogy Isten előtt ugyan lehetünk egyenlőek, Magyarország törvényei előtt nem, és ezen a ponton ismét Varga miniszter óbégatására utalunk. De egy másik tegnapi esemény is megerősíti ezt a benyomásunkat, ugyanis nem nyomoznak tovább a mátrai Viresol környezetkárosítási ügyében sem. Ezt Polt Péter személyesen írta meg Szél Bernadett érdeklődésére, s aki nem tudná, ez esetben pedig Mészáros Lőrinc cégéről van szó. E cég tevékenysége nyomán emberek kerültek kórházba és halak pusztultak el, de elmesélem bővebben is.

Az volt Mészáros cégével, hogy bár maga Orbán pasa is ott volt az avatón, mert azért nagy cucc volt, hatmilliárdot adott ugyanis a haverjának a pénzünkből erre az egészre, azonban a nagy ünnepély után pár hónappal súlyos környezetszennyezés történt a gyár környékén, a szomszédos Mátrai Erőmű több dolgozója is kórházba került, hányingerre, fejfájásra, szem- és torokirritációra panaszkodtak. Mint kiderült, kén- és foszfortartalmú gáz képződött az erőmű és a Viresol közös víztározójában, a közeli patak bőszen, szürkén habzott. A halak pedig meghaltak mind abban a patakban.

Nos, ebből az egészből feljelentés lett foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés és hivatali visszaélés miatt, azonban az eljárás során senkit ki nem hallgattak. Viszont éppen ezért vagy ennek ellenére meg is szüntették azt arra hivatkozva, hogy már nem döglenek a halak és nem habzik a víz. Erre paragrafus szerint joga van a hatóságnak, ami paragrafus elég különös, például, ha a gyilkost arra hivatkozva mentenék fel, hogy ugyan a múltban ölt, öldökölt, momentán azonban nem, tehát nincs miért felelősségre vonni.

Nem vagyok jogtudós, és nem is az a delikát, mire hivatkozva utasítja el Polt, hogy a haverjait meg kelljen büntetni. Mint láttuk, Kósa hülye, ezért nem vonható felelősségre, Mészáros meg épp nem öli a halakat, tehát bűntelen. Ezeket a kifogásokat a végtelenségig lehetne sorolni Polt hosszú és dicstelen működése mutatványaként, folyomány pedig csak egy van, hogy akárha az amerikaiak kártyákat készítettek a legkártékonyabb terroristák képeivel, mint legfőbb, semlegesítendő gonosztevők, Polt a mi paklinkban az egyik ász. És hol van még a többi, ugye,

Benkő Tibor honvédelmi miniszternek van logikája, ha nem is úgy működik, mint a köznapi logika, mint például az öné. Kiindulási tézise a sorban, hogy Magyarország lehangoló történelme során százhatvanhárom ütközetben, csatában, forradalomban vett részt, volt érintett, amelyek közül kilencvenet meg is nyert. Így a miniszter, az ebből fakadó konklúziója pedig az, hogy vannak értékeink, van mit védeni, ezért van szükség korszerű hadseregre. Hosszan tudnék ilyen megbicsakló logikai mutatványokat bemutatni, amikor a következtetés egyáltalán nem fakad az alapokból, mi több, egyiknek a másikhoz az ég egy világon semmi köze nincsen, de ez felesleges volna.

Magunk is látjuk, a százhatvanhárom ütközet, csata, forradalom önmagában semmilyen értéket nem képvisel, ezeken megvédeni nincs mit, de mindig akad az emberek között, akiknek másképpen működik az agya. De, hogy miképp, az vizsgálat tárgya kell legyen. Megengedően, még a főorvosi vélemény előtt elismerjük, akadhat olyan embertársaink között, akiknek az uniformis a minden, a lövöldözés a szférák zenéje, a lőporszag pediglen valami Coco Chanel kreátum, de az ilyen emberekkel valami defekt van, talán ezért honvédelmi miniszterek. Viszont nagyon sok honvédelmi miniszter van a NER-ben, a felsőbb szinteken kiváltképp vonzódnak a katonásdihoz.

Vagy csak úgy tesznek, hogy a harci kiskakas Orbán meg ne orroljon reájuk. Lelki szemeinkkel látjuk Németh Szilárdot is a puskájával, ami igazán emlékezetes kép volt, és egyből mindent megértünk. Hanem az ütközetek, csaták és forradalmak, amelyeket honvédelmi miniszter elvtárs emleget, hogy ez miképp jött ki neki – hogy büszke lehessen –, az már delikát. Nem a duci kis ujjain számolta ki a katonásdit, hanem hozzáértő utánjárók szerint Wikipédiát olvasott, ami nem egy autentikus forrás, ahogyan azt a hozzáértő utánjárók meg is mutatták, bebizonyítva, hogy honvédelmi miniszter elvtárs totál hülyeségeket beszél.

De az tegye fel az ujját, akit ez meglep, köszönöm, látom, hogy nem vagyok egyedül. Először örüljünk annak, hogy nem valami misekönyvből vette lehengerlő információit a magyar honvédek főnöke, s ha ezen túl vagyunk, nézzük meg, mi az, amit Benkő Tibor meg akar védeni, mert azt értéknek tartja vagy nevezi. Mint kiderül, az a Wikipédia oldal, ahonnan Benkő örömei származnak, a magyar hadsereg győzelmei közé sorolja az 1968-as Prágai Tavaszt, amikor csapataink a szovjetek oldalán segítettek leverni a cseh forradalmat, és nem tudható, a tudomány és Orbán világnézetének jelenlegi állása szerint ez most akkor tényleg lehengerlő diadalnak tekinthető-e.

Vagy büszkeségnek. Mint ahogyan az is furán veszi ki magát, hogy a Benkő által emlegetett kilencven győzelembe beletartozik az 1061-es pogánylázadás leverése, amikor magyar gyilkolt magyart. De jelenlegi viszonyaink sincsenek ettől túlságosan távol, ezért feltéve, és élénken elképzelve, ha az ellenzék győz jövőre, és őket leveri Orbán, akkor már kilencvenegy lesz a diadalok száma talán. De ne szaladjunk ennyire előre a történelemben, mert Benkő visszatekintésében is akadnak még említést érdemlő dolgok. Külön értesítés helyett a győzelmekbe számít Dózsa György vircsaftjának vérbe fojtása, és újdonságként rákerült a magyar hadak dicsőséglistájára Irak is.

Mindezek fényében kesereg Benkő a magyar hadak kevésségén, hogy megszűnt a sorkatonaság, ami abban a seregben volt, amiben miniszterünk megkezdte katonai karrierjét, és Magyar Néphadseregnek hívták Kádár alatt. Ez sok mindent megmagyaráz, de rengeteg dolgot még így sem. Nem akarnánk a direkt történelemhamisítás vádjával illetni a magas hivatalú elvtársat, fogjuk inkább a megszépítő messzeségre a dicsőnek látott szerencsétlen múltat, viszont az állandó csatazaj már egyre inkább zavar. Remélem nem csak én vagyok így ezzel, és tán azzal sem maradok magamra, ha a sok hülyeséget is unom. Nem kell egyfolytában beszélni.

Bár kitetszik, hogy a NER ez, voltaképp a NER nem egyéb, mint permanens győzelmi jelentések sorozata, és most kiderült az is, hogy az is dicsőség, amikor egymást gyilkoljuk, mert akkor egyik felünk győz. Ha más hadak járnak erre, annak rend szerint rossz a vége. De ez sem baj. A baj az, hogy most újra nagy hadakról álmodunk, még nagyobb a hazafias és honvédelmi nevelés címszó alatt űzött militarista idomítás, és a legnagyobb, hogy mindez elveszi a delikvensek eszét, amire az élő példa maga Benkő Tibor honvédelmi miniszter, és amit előad. De ő sem az igazi bűnös, ő is csak csinovnyik. Az igaz bűnös záloga a kezemben van. És ő mit érdemel, ez a kérdés.

Nagy valószínűséggel azt még maga Balog páter is tudja, ha belenéz lelkének legmélyebb, titkos bugyraiba, hogy a büdös életben nem lett volna püspök, ha előtte nem a NER minisztere. Egyháza azonban volt annyira haszonelvű – ami egy egyháznak nem dicsekedni való tulajdonság –, hogy püspökké válassza őt a vele járó hozomány reményében, és nem is kellett csalatkoznia. Ömlik az apanázs, amit Balog páter immár püspökként természetesnek tart, mondván, hogy el tudják végezni a rájuk rótt feladatokat. De láttuk már Balog pátert árva gyerekeket etetni, amiben nem volt semmi köszönet egyáltalán.

Berekfürdőn tartottak zsinati ülést a reformátusok, ott örömködött megnyitó beszédében püspökünk, utalva egyházának normálisabb tagjaira, mert – mondta Balog – vannak, akik attól tartanak, hogy az állami pénzforrások elfogadása valamifajta lelki függéshez vezet a mindenkori kormányzattól. Ez azonban belső szabadság kérdése, a támogatást pedig úgy kell elfogadni, hogy “ez nekünk jár”. Érdekes nézet ez a XXI. században, ám nem ezzel foglalatoskodunk ma, hanem csak utalás szintjén érintjük kies hazánk állam-egyház viszonyát, ami szöges ellentétben áll azzal, ami kívánatos volna.

Hogy az egyházakat tartsák el a hívek, és ne a más pénzén ájtatoskodjanak. Úgy én is tudok, illetve jónak lenni is, mégpedig hitetlenül és a sajátomból. Nem vagyunk egyformák, miniszter sem voltam Orbánnál, nagy valószínűséggel ezért pislákol még bennem a lét türelme, míg Balog páter nyílegyenesen halad előre a sötétségbe. Nem volna ez kötelező, nem is kívánalom, de vannak alkatok, hogy úgy ne mondjuk, gyenge jellemek, akik lubickolnak a szellemi sivatagban, mint például Kásler is, aki tízparancsolattal akar gyógytani, akárha maga volna Jézus.

Vannak ilyen lélekállapotok, amelyek fölbuknak az árból. Balog páter a pénzügyi örömködések mellett prófétai állapotba került, akárha a Brian életében emelvényeken szónokló bozontos alakok („boldogok a sajtkészítők”, illetve súlyosabban „és akkor eltűntek a dolgok”), így a járványról is kifejtette a véleményét, miszerint ugyan nem Isten büntetése, de az istentelen élet folyománya, és innen nézvést tök mindegy, a lényeg a hatalmas, lázas látomás. „A határokat nem tisztelő embert figyelmezteti a járvány, aki azt gondolja, hogy büntetlenül át lehet lépni a teremtési rendben gyökerező határokat, lehet röpködni a világban, át lehet lépni a tudományok, a nemzet, a család határait”

Ilyeneket mondott Balog páter, és nehezen belátható, mire gondolt, amikor a nemzet és a család határainak átlépésére utalt, és a teremtés milyen rendjére. Szóval innen látjuk a páterben Izsajást, de, ha mosolyogni akarunk, Jónást inkább az Orbán nevű cet gyomrában, aki valahogyan ugyanazt öklendezi fel, mint a gazda. Mert a pénzügyi örömködésből látjuk, még mindig Orbán a gazdi, akitől a függést Balog páter püspökként sem tudja feledni, sőt, ilyen dumákkal törleszt és törleszkedik. De ez legyen egyháza azon tagjainak nyomora, akik éppen ezért választották őt püspökké, de most már cseszhetik. Korpák lettek a disznó foga alatt.

Ám, hogy Balog páter más szemüvegen át nézi a világot, abból is kitetszik, a történelem is másképpen van nála mint a valóságban. Bár aki Dózsa László 1942- nívóhoz szokott, attól ez nem váratlan. Azt mondta ugyanis nagy okosan, és itt még inkább kibukott belőle a próféta, hogy „ilyen globális, az egész világot érintő válság utoljára az őstörténetben volt, Bábel tornya vagy az özönvíz történetének idején”. Ez annyira szép, hogy ószövetségi kifestőkönyvbe való azzal, hogy Balog páter válságfogalma mit is takarhat, ha az özönvízig kell visszamennie hasonlóért. Tudnék sorolni párat néhány évtized távolából is, de nem ugyanazon a földön élünk.

Mindegy is, az a lényeg, hogy olyan tudással lettünk gazdagabbak, ha nem lépjük át a nemzet és a család határait, akkor baj nem lehet. Ezt fordíthatnánk úgy is, hogy mindenki maradjon a barlangjában, ahová megszületett, de tudjuk, hogy a páter a melegekre és a libsikre gondolt, akik mindent összekevernek, és az ilyen káoszban arat a halál. De, hogy mennyire következetlen, utaljunk arra csak zárásként, hogy miként emlékezhetünk, a világban röpködőket is okolja a bajokért, és akkor minden külön értesítés helyett csak, annyit mondunk: nem is kormánygépek. Ugye, mennyire más a dolgok fénytörése így? De ez is mindegy, mint ahogyan minden is már.

Rögzítsük mindjárt itt az elején, hogy menet közben feledésebe ne merüljön: kies hazánk, szűkebben a NER, és még jobban megvonva a határokat a Fidesz, következésképp Orbán Viktor ellen momentán hatvanegy ügyben folytat kötelezettségszegési eljárást az Unió. Ezek közül csak egy az, amely a menekültekkel való bánásmóddal foglalkozik, de Orbán számára valami rejtélyes okból kifolyólag mégis ez tűnik a legfontosabbnak. Ez a titok pedig a tavaszi választás, a rajongók és bávatagok kézihangolása, hogy a hős vezérre és galerijére tegyék az ikszüket. Ám, ha bonyolult volna a viszonyrendszer, azért vagyunk, hogy elmeséljük.

Olyan levelezés kezdődött a napokban az Unió és Magyarország kormánya közt, amit még a Mikulás is megirigyelne így az ünnepek közeledvén, és az utolsó, amit Orbánnak kézbesített a postás, cefetül fájhat. Mert az már előjátéka a kínos és Orbán számára új időket jelző és hozó időknek, ami az, hogy elzárják a pénzcsapokat, és akkor jönnek majd a bajok. Mert hiába mondta azt annak idején a mi bölcs vezérünk, hogy az Európai Unión kívül is van élet, ezen túl, hogy mi – illetve ő – nagyon jól elvagyunk a közösség pénze nélkül is, mindannyian tudjuk – leginkább ő –, ez nem így van. És nem csak azért, mert nem lesz mit lopni.

Hanem, mert kompletten az egész magyar gazdaság döglik bele, így előbb jámbor magunk, és végül a vezér maga. Nem kellett volna nagy hangon hőbörögni, akkor szintén nem lenne szükség homlokegyenest mást mondani most, mint akkor. De ilyen apróságokkal a mi bölcs vezetőnk soha nem foglalkozott, és erre fel is hívta a figyelmet, ha emlékszünk, miszerint ne azt nézzük, amit mond, hanem, amit a duci kis ujjaival csinál. Most épp levelet írt von der Leyen nagyasszonynak, amelyben a követelőző visítás hangján, ahogyan az az ő szokása, toppant a tömzsi lábaival, miszerint azonnal állítsák le, függesszék fel a kötelezettségszegési eljárásokat.

Nem fogják kitalálni, mire hivatkozva veri a habot Orbán, vagy de igen. Mégpedig, hogy ő hős bástyaként akárha Hunyadi János, védi az egész nyüves Európát a migráncshordáktól. Látjuk Orbánt, midőn hátán egy libernyákkal, foga közt egy turbános migránccsal kardozik a vár fokán, és csak azért nem dicséri Jézust és mind a szenteket fennhangon mindeközben, mert ajkai közül elejtené a megragadott ellent. Hosszan ecseteli ilyen küzdelmeit, és ráadásnak, akárha Varga Judit jogállamozna, ilyeneket mond: hogy a kötelezettségszegési eljárások „aláássák a tagállamok területi és nemzeti integritása, valamint polgárai biztonságának védelmét célzó intézkedéseit”.

Beláthatjuk, hogy ennek se füle, se farka, de mást igazán nem is várhatunk, ám mindeközben föltolul mibennünk a végső ontológiai kérdés ebben a formában: miért? Nem túl bonyolult. Mert mint említettem, a Mikuláshoz méltó levelezésben az Unió most egy olyat küldött a NER-nek, hogy legyen oly drága, és számoljon be arról többek között, hogy kik privatizálták a Balatont, miért akarja Orbán oly nagyon megvenni Ferihegyet, kik nyúlják le az agrártámogatásokat, és más ilyen húsba vágó érdeklődések vannak benne. Összefoglalva: hol a pénz, Viktor? Egyszerű lenne minderre a válasz, amelyre gálánsan kapott a galeri két hónapot.

Ha nem tud felelni vagy rosszul felel, el fogják zárni a pénzcsapot, ami a föntebb jelzett bajokat okozhatná. Ilyen helyzetben egy normális ország normális vezetője igyekezne erre a levélre válaszolni, mégpedig úgy, hogy az általa vezetett földdarab a legkisebb károkat szenvedje el. A mi Orbánunk azonban nem ilyen, és, bár ég már a ház, füstölög, elkezd bőszen migránsozni, holott ennek a mostani valósághoz az ég egy világon semmi köze nincsen. Az aljas indokok azonban teljesen világosak. Mert amíg arról a levélről, amely a lopások felől érdeklődött, Orbán sajtójában szó sem esik, ezt a hőbörgő, azonnal állítsák le tartalmút világgá röpítették egyből.

Mégpedig azért, ha majd elzárul a pénzcsap, lehessen mire mutogatni, hogy a Soros irányította Unió azért nem ad pénzt, mert Orbán hős vezér nem engedi be a migráncsokat. Ez egészül még majd ki a választásokig azzal, hogy szintén a Soros vezérelte Unió ránk akarja erőltetni, hogy a kisfiúk levágathassák a micsodájukat, és masnit kötve a hajukba járjanak-keljenek. Erre utaló jelek eddig is voltak, mindez most fölerősödött. És milyen szép is lesz majd, amikor az elzárt pénzcsapok miatt kies hazánk fejre áll, gazdasága összeomlik és pénzügyi csődbe kerül, Orbán majd kiáll, hogy a migráncsok és a buzik miatt van ez. De mi tudjuk, hogy miatta.