Én nem vagyok a klasszikus befőző háziasszony. Szóval nem lesem, hogy a szezongyümölcsöt mikor lehet már nagy tételben jó áron kapni a piacon, hogy aztán hosszú órákat/napokat áldozzak lekvárok, befőttek készítésével. Pedig kétségtelenül jó dolog télen csak leemelni a kamra polcáról és jót lakmározni belőlük.
A gyümölcsöt én legjobban akkor szeretem, amikor friss, de azért elcsábulok egy-egy lekvártól is és valljuk be boltban igazán jót vásárolni lehetetlen. Szóval mégiscsak nekiállok a „befőzésnek”, teszem ezt idézőjelbe, mert messze van ez a nagyik klasszikus munkájától. Én kis tételben főzök, igyekszem a legegyszerűbb módszert választani és bizony az üvegek hamar kiürülnek, szóval a téli tartalékolás eleve nem cél. Ezért lett nagy kedvencem a szilvalekvár, amiről persze leginkább az órákon át tartó folyamatos kevergetés jut sokak eszébe. Na ez nálam eleve felejtős, úgyhogy keresgéltem a neten és tavaly már két receptet ki is próbáltam. Mindegyik finom lett és csak a tűzhely dolgozott.
Az első egy gyors változat, amikor a lecukrozott szilvát – ami akár állhat is néhány órát – nagyjából fél órát rotyogtatjuk és már mehet is az üvegbe. A másik változatot kalandvágyból próbáltam ki, a szilvát beleöntöttem tepsibe és nagyon alacsony hőfokon sütöttem ( kb 100 fok) letakarva, nagyon sokáig – szerintem bent volt 8 órán keresztül. A szilva karamellizálódik, szóval nem kell cukrozni sem és kicsit darabosabb is maradt, élvezetes volt így kenyérre kenni.
Idén újabb hasonló, lusta háziasszonyoknak való receptet találtam egy újságban. A lényege, hogy itt is csak a tűzhely dolgozik, mondjuk jó néhány órán át.
Én három kiló szilvát szedtem le a kis szilvafánkról, ezt mostam, magoztam. Majd fogtam egy nagy fazekat és az aljába öntöttem kb egy deci ecetet és 4-5 evőkanál vizet. Aztán erre zuttyantottam a szilvát, amit nyakon borítottam fél kg cukorral. A cukorral persze lehet kísérletezgetni, kevesebb is elég bele.
Majd a fazekat rátesszük a tűzhelyre, várunk míg elkezd kicsit forrni, aztán közepes hőmérsékletre váltunk és elmegyünk tenni a dolgunkat. Fedőt tilos tenni rá és felejtsük el a kevergetést is. Nagyjából három óra múlva érdemes újra rápillantani, akkor lehet ellenőrizni, ízlésünknek megfelelő-e az állaga..
Én nagyjából ennyit főztem, aztán picit turmixoltam rajta, de csak kicsit, hogy azért maradjanak is benne nagyobb darabok, mert úgy szerintem isteni. Így mertem az üvegekbe, aztán dugtam a dunsztba. Aki tárolni akarja, figyeljen, mert gyorsan el tudják nyalogatni a családtagok. Én mondjuk ezt nem bánom, végül is ezért főzöm. :)