Mit kell ennünk, hogy felvidítsuk magunkat? Mert a boldogság bizony a bélben lakozik

Nem, a következő kanadai és ír kutatás sajnos nem arról fog meggyőzni, hogy bátran majszoljunk el egy csokit,  vagy igyunk egy kávét, mert attól nemcsak jobban megy majd a munka, de boldogabbak is leszünk. Ez a titok eleve velünk, a gyomrunkban él – olvashatjuk a BBC egy írásában.  Helyesebben a beleinkben, azokban a pici organizmusokban, amik millió, helyesebben trillió-számra élnek bennünk. Ezek a fránya kis baktériumok felelősek a szorongásért, a  stresszért, ugyanakkor a jó közérzetért is.

Szervezetünkben számos olyan folyamat zajlik, amelyet még nem teljesen ért a tudomány. Ezek egyike a bélrendszerben élő baktériumok hatása. Ezért is érdekes az a kutatás, amit kanadai és ír tudósok (McMaster University in Canada és a University College Cork in Ireland ) közösen végeztek, és összefüggést találtak a beleinkben rejtőző baktériumok és a mentális állapot között.

Kísérleteik azt bizonyították, hogy a bélben lakozó baktériumok csökkentették vagy épp növelték  a stresszt és a szorongást az egerekben.

A University College of Cork laboratóriumi kísérletei azt mutatják, hogy a JB-1 (Lactobacillus rhamnosus) megnövelt adagjával kezelt egerek sokkal kevésbé hajlamosak az ideges, stresszes, vagy éppen félrehúzódó, depressziós viselkedésre, mint a szokásos táplálékot kapó társaik. Az eredményeket a vérvizsgálatok is alátámasztották. Az optimális összetételű bélflóra pedig nemcsak a kedély javítására képes, hanem az olyan mentális zavarok kezelésére, mint a szorongás vagy a depresszió.

Nem meglepő, de a tudósok azt találták, hogy az instant, “gyári” ételekkel szemben a hagyományos, otthon elkészített ételek fogyasztása jóval több “jó baktériumot”  táplál. Mind közt a legjobb élelmiszerek bélflóránknak a házilag erjesztettek, ezt erősítette meg BBC Radio 4. műsorában Dr. Michael Mosley is.

Ilyen hagyományos, erjesztéssel készült szuper kaják:

  • a Miso leves
  • a kimchi (a koreai konyhaművészet egyik legismertebb étele)
  • a joghurt
  • és a savanyú káposzta, amit mi magyarok is hagyományosan, otthon is készítünk

Az erjedés során ugyanis ezekben az élelmiszerben a cukrok savakká és alkohollá bomlanak.

Mit kell ennünk, hogy felvidítsuk magunkat?

A mediterrán térség hagyományos étkezési kultúrája kifejezetten bélflóra-barát. Beleinkben jó baktériumokat táplál az olíva-olaj és bogyó, az olajos hal, ami az agynak is kiváló, hiszen tele omega 3 savval. Jót tesznek  a teljes kiőrlésű  gabonafélék,  a gyümölcsök és a zöldségek.

Ami árt, az a cukor

A bélflóra egyensúlyának felborulása sokszor túlzott édességfogyasztáshoz vezet, ennek is biológiai magyarázata is van. (a A probiotikumok elégtelen mennyisége nem képes blokkolni a depresszióra hajlamosító neurotranszmitterek ingereit, a szervezet önvédelmi stratégiát alkalmaz, ugyanis a csokoládéban található hatóanyagok ösztönzik a boldogságérzését okozó endorfin termelődést.) Szomorú tehát, de a csokoládé, a sok cukor miatt, csak ideig-óráig okoz boldogságot.  Ahogy az orvos a BBC-nek fogalmazott, körülbelül 30 másodpercig érezheti jól magát tőle az ember, amíg befejezi, majd következhet a lelkiismeretfurdalás.

 

Ha valami különlegesre vágysz húsvétkor: narancsos linzerszívek

Húsvétra valami különleges vendégváró süteménnyel szerettem volna készülni. Tavaly készítettem különleges, levendulás linzercsillagokat, annak a mintájára alakult ki a narancsos változat. A teáskanál levendula helyett 3 narancs héját tettem a sütemény tésztájába, ami készítés közben csodás, mámorító illatokkal látta el a konyhámat. Nincsen speciális húsvéti kiszúró szettem, ezért a szívet választottam formául.

Hozzávalók

300 gramm teljes kiőrlésű tönkölyliszt + liszt a nyújtáshoz
200 gramm vaj
100 gramm aranybarna nádcukor
1 csomag sütőpor
1 tojás
1 csipet parajdi só
50 gramm reszelt narancshéj ( 3 narancsból)

Elkészítés menete

Elsőként lereszeltem a narancs héját.
Utána összekevertem a száraz hozzávalókat: a lisztet, a cukrot, a sütőport, a sót és a narancs héját.
Elmorzsoltam benne a vajat. Egy morzsalékos, darabos tésztát kaptam.
Hozzátettem a tojást, alaposan összegyúrtam a tésztát. Addig dolgoztam, amíg egyenletes masszát kaptam, ami már elvált az edény oldalától. Nem szabad túlgyúrni, különben túlságosan felmelegszik benne a vaj. Ha mégis ez történik, a hűtőbe téve szilárdítható a massza.
Előmelegítettem a sütőt 180 Celsius fokra.
Lisztezett, sima felületre helyeztem a tésztát.
Kinyújtottam 3-4 mm vastagságúra.
Kiszúrtam a darabokat, melyhez egy szívformát használtam.
Sütőpapírral lefedett tepsibe helyeztem az aprósütiket. 2,5 tepsinyi adag jött ki belőle, 84 db szívecske.
A tepsit a sütőbe helyeztem, 180 Celsius fokon, légkeveréses üzemmódban, 8 perc alatt készre sütöttem a sütiket.
Jó étvágyat hozzá!

Jobb, mint a bolti: sajtos keksz

Általában édes süteményeket készítek, itt a blogon is azok fordulnak elő a tollamból sűrűn. Most valami sós finomságra vágytam, és végül Cookta receptje adta az alapot hozzá. Természetesen az én ízlésemhez alakítottam most is az eredeti receptet. Egy sajtos keksz receptjét teszem közzé.

Hozzávalók

200 gramm teljes kiőrlésű zabliszt + liszt a nyújtáshoz
200 gramm vaj (nálunk laktózmentes)
200 gramm sajt (nálunk laktózmentes)
2 M-es méretű tojás
1 tasak sütőpor

őrölt feketebors

Elkészítés

A sajtot kis lyukú reszelőn lereszelem.
A lisztet, a sütőport, a sót és a feketeborsot összekeverem.
A lisztben elmorzsolom a vajat.
Hozzáteszem a tojást és a sajtot, összegyúrom. Ha ragad a tészta, hozzáteszek még kevés lisztet.
Előmelegítem a sütőt 150 Celsius fokra.
Lisztezett, sima felületre helyezem a tésztát, kinyújtom 3-4 mm vékonyra.
Egy háztartási keksz formával kiszaggatom a tésztát.
Sütőporral bélelt tepsire helyezem a sütiket.
A kekszet 150 Celsius fokon, 12 perc alatt kisütöm.
Két tepsinyi adag és még egy pici jön ki ebből az adagból. 76 db keksz sült ki nekem.
Jó étvágyat!

Passió a kifutón: Jordán Tamás is játszik Alföldi új rendezésében

Alföldi Róbert ismét a Weöres Sándor Színházban rendez: május 12-én a Volpone című komédiát  láthatják a szombathelyiek. Előtte azonban virágvasárnap, április 9-én egy megaprodukciót élvezhet a Papp László Budapest Sportaréna közönsége: Passio XXI címmel Székely Csaba kortárs passiójátékát rendezte meg. (Székely Csaba Vitéz Mihály című, komikus történelmi tragédiája nyerte a Weöres Sándor Színház drámapályázat 2013-ban.)

Az egyetlen alkalommal játszott előadáson nagyzenekari kísérettel, százötven táncos és énekes közreműködésével olyan színészek játszanak, mint Szabó Kimmel Tamás, Stohl András, László Zsolt, Jordán Tamás, Feke Pál, Pápai Erika, Tóth Gabi, Fekete Ernő.

(Képeink a fotóspróbán készültek.)

7+1 megszívelendő jótanács Vekerdy Tamástól, hogy (ne) neveljünk gyereket

Amikor Vekerdy Tamás azt mondja, hogy szükség van a fiatalok művészeti nevelésére, akkor elhisszük neki. Nem csak azért, mert meggyőző, szuggesztív személyiség, hanem, mert hiteles. Egyike azoknak a ma még élő tudósoknak, megmondó embereknek, akik irányt mutatnak, akiknek számít a véleménye, mert tapasztalatra, tudásra alapozott. Vekerdyvel mindig közvetlen a közönség viszonya: olyan, mintha egy jó erős feketére ülnénk be egy közeli, jó baráttal megbeszélni, hogy mi van a gyerekkel.

Ezúttal, a bolyaisok szervezésében érkezett Szombathelyre. Épp a versenyistállónak kikiáltott Bolyai iskola invitálta meg a köztudottan waldorfos vonalat képviselő professzort – ami azt jelzi, hogy fontos, mit és hogyan tanítsanak a szupersuliban.

Ez a néhány alapgondolat hangzott el a kellemes, délutáni beszélgetésen, amelyet Károly Frigyes, egykori bolyais igazgató moderált:

  • A művészet érzelmi kommunikáció, forrása van, őszinte eredete. Sajnos, a mai világban háttérbe szorult, a 21. század technikai kütyüi kiradírozzák a művészeti szabadságot, a gépek helyettünk gondolkodnak, cselekednek. Hiánya érzelmi elbizonytalanodást hoz.

  • Kodály Zoltán szerint „teljes embert kell nevelni”. A zeneiskolások szignifikánsan jobban teljesítenek: jobbak matekból, könnyebben sajátítják el az idegen nyelvet, szociábilisabbak, a mellkas-körtérfogatuk nagyobb, mint azoknak a gyerekeknek, akik nem tanulnak zenét – ezt számos tanulmány, vizsgálat bebizonyította. Már az ókori görög iskolában, vagy a kínai mandarinoknál az első pár évben zenei, művészeti oktatásban részesültek a növendékek, aztán fejlesztették a testüket, végül a tudományokkal ismerkedtek meg, így kaptak teljes képzést.
  • A jövő emberének kreativitásra, kritikai szellemre van szüksége, hogy érvényesülni tudjon, helyt álljon. Az átlagos, mai magyar oktatási rendszerben a kreatív gondolkodás tilos, ha a diáknak más ötlete van a végeredményre, nem a meghatározott úton jutott el oda, az nem elfogadható, az rossz. Így hogyan válik belőle innovatív gondolkodású felnőtt? Pedig a kreativitás a művészetekben való létezést jelenti.
  • Mérei Ferenc pszichológus és pedagógus híres mondata: „Ahol untatnak, onnan menekülj!” Az élményközpontú tanítással lehetne motiválni, játékossá tenni a tanulást, hogy ne izzadságszagú legyen, hanem izgalom, emocionális kaland. Gimnáziumi magyartanárom például a velemi bunkerbe, – a II. világháború idején a magyar koronát őrizték néhány hónapig ott -, vitt le bennünket, hogy gyertyafénynél, misztikus hangulatban olvassunk fel egymásnak verseket. De például az Iskola a határon sem múlt el úgy, hogy ne a kőszegi intézményben, személyes tapasztalás útján kapjuk meg az életre szóló élményt Ottlik Gézáról. Nem véletlenül lehetett őt is felfedezni a Vekerdy-előadáson, hiszen többek között ő segített létrehozni a találkozót, s, éppenséggel ő az élményközpontú tanítás egyik atyja, a Nagy Versmondás országos programjának kitalálója, Jordán Tamással megvalósítója. Ő dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész.
  • A modern pedagógia alapja a differenciálás.
  • Nevelés nincs, csak őszinte együttélés, együtt-létezése a tanárnak és a diáknak. „Legyél, aki vagy! Én nem formállak, csak hozzásegítelek, hogy értékes ember legyél!” – mondja a jó pedagógus.
  • A magyar oktatás csak az értelmi intelligenciát ismeri el, méri, pedig többfajta intelligencia létezik.
  • Minél hosszabb ideig tartunk egy gyereket a neki való környezetben, annál jobban teljesít később!

(Vekerdy Tamás: Művészetközelben nevelődni című előadása, a TALÁLKOZÁS/OK, XVI. Bolyai Iskolák Találkozója, Gyakorló iskolák Összművészeti Találkozója és Konferenciája – az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium szervezésében)

 

csak2slukk

A tökéletesiskola játék: megkérdeztük saját gyerekünket, mit tartana jó sulinak

Egy tudatos szülő ezerféle cikket elolvas arról, mit mond a mai iskolarendszerről a pedagógus, a pszichológus és sok-sok szakember, aztán nagyokat sóhajt és bólogat, hogy igen és tényleg, borzasztó ez amiben a gyerekeink töltik a fél életüket. Valljuk be, annak az esélye, hogy délután egy felszabadult, mosolygós, friss gyerek vár minket az iskolában szinte egyenlő a nullával, általában tele vannak feszültséggel, fáradtak és agyilag totál le vannak szívva – így aztán a szülő hazavisz egy ordibáló vagy magába roskadó, idegesítően locsogó vagy totál néma, őrjöngve futkosó vagy fotelba rogyó gyereket, szóval semmiképp sem olyant, akivel a maradék kis időt jókedvűen lehet eltölteni. De hát ezek közhelyek, amiről sok okos írt már, mi meg minden nap megtapasztaljuk.

Mellette pedig olvasunk és irigykedünk a finn példára és néhány jól működő, de elérhetetlen alternatív intézményre. Arról viszont ritkán kérdezzük meg a legilletékesebbet, vagyis a saját gyerekünket, hogy ő mit tartana tökéletes iskolának. Nálunk nemrégiben a reggeli autózás közben apa és lánya belevágott egy olyan játékba, ami egyfajta „iskolareform”, arról szól, a gyerek milyen intézményt képzel el magának álmaiban. Tanulságos nagyon.

Az egyik pont például az, amit mi felnőttek úgy hívunk, hogy kis létszámú osztály. „Mert apa, múltkor, amikor a fiúk a műsort próbálták, csak nekünk lányoknak volt óra, és az szuper volt.” Itt nagyjából 12 tanulóra kell gondolnunk. Szóval a gyerek szeretne kis csoportban dolgozni, ahol a tanár néninek több ideje van egy-egy diákra, lehet lazább a hangulat, lehet jobban egymásra figyelni. A legjobb óra természetesen a játék lenne – hozzáteszem, nem elsős és jó tanuló a kislány – természetesen a szabadban, természetesen egy óriási udvaron, ahol nem csekkolja őket a tanár néni és természetesen szabadon, mindenféle vezényszó nélkül. „A tanár néninek csak egy sípja lenne, és amikor vége az órának fúj egyet és akkor minden elrejtőzött gyerek odafut hozzá.” Lenne még sütés és erdőjáró óra is, persze szabadon, ki merre akar, arra bóklászik, mindenki kapna egy GPS-t, hogy visszataláljon. Közben pedig mindenféle kincseket gyűjthetnének.

A jelenlegi tárgyak közül maradhat az angol, úgy ahogy most is van – nagy gratula a tanító néninek :). A többi még megfontolás tárgya, környezet az lehet „csak kicsit érdekesebben”, persze a rajz marad, talán az irodalom is, de az olvasmányt mindenki maga választaná. A matek, háááát azon még gondolkodik:

) És ki lenne a tanár néni? – szól a nehéz kérdés. Óriási szerencsénkre a 3 év alatt azért sikerült két gyerekszerető pedagógust kapnunk. Tökéletesek lennének, egy tökéletes rendszerben, ám még így is, hogy mindenféle eszement dolog köti a kezüket, a lehető legjobbat adják a kicsiknek – szóval a legmeghatározóbb első éveket jó pedagógusoknak köszönhetjük. És ezt érzi a gyerek is – ők tanítanának álmai iskolájában.

Néhány pedagógus neve persze rögtön tiltólistára került, félek, ezek száma az évekkel csak nőni fog. :( A tökéletes iskola játék tovább zajlik reggelente, szerintem érdemes kipróbálni. Sok gyerek persze egyszerűen csak azt válaszolja, legszívesebben felrobbantaná az iskolát – meg is értem – de ha nem ütjük el viccel a játékot, izgalmas és tanulságos dolgok derülhetnek ki arról, hogyan éli most és hogyan élné álmaiban a gyerek az iskolai életét.  

Másold le te is a bolti pilóta kekszet!

Hosszas kísérletezés eredményeképpen született meg ez a keksz-recept, amivel az eredeti pilótát próbáltam lemásolni. Végül egy álom adta az ihletet ahhoz, hogy a krémhez mascarpone-t használjak. Frissen egészen hasonlít az eredetire, mind ízre, mind állagra tekintettel. Csakhogy másnapra a krémtől bepuhul a keksz, ezt sehogy sem tudtam kivédeni. Ízre ettől függetlenül remek. Biztosan nem utoljára sütöttem.

Hozzávalók a kakaós kekszhez

300 gramm teljes kiőrlésű rozsliszt + liszt a nyújtáshoz
100 gramm nádcukor
1 csomag csokoládés pudingpor (41 grammos)
1 csomag sütőpor
1 csipet parajdi só
125 gramm vaj (nálunk laktózmentes)
3 tojás

Hozzávalók a vaníliás kekszhez

300 gramm teljes kiőrlésű rozsliszt + liszt a nyújtáshoz
100 gramm nádcukor
1 csomag vaníliás pudingpor (37 grammos)
1 csomag sütőpor
1 csipet parajdi só
125 gramm vaj (nálunk laktózmentes)
3 tojás

Hozzávalók a krémhez

2 doboz, 400 gramm mascarpone (nálunk laktózmentes)
4 evőkanál kakaópor
4 evőkanál nádcukor

Elkészítés

Először a kakaós tésztát készítem el. Természetesen lehet kezdeni a vaníliással is.
A száraz hozzávalókat egy kanállal elkeverem: a lisztet, a cukrot, a pudingport, a sütőport, és a sót.
Elmorzsolom benne a vajat.
Hozzáteszem a tojásokat, és összegyúrom a tésztát.
A hűtőbe teszem, míg elkészítem a vaníliás tésztát.
A vaníliás tésztával ugyanúgy járok el, mint előzőleg a kakaóssal.
A vaníliás tésztát teszem a hűtőbe, míg formázom a kakaósat.
Előmelegítem a sütőt 150 Celsius fokra.
Lisztes, kemény felületen kinyújtom a kakaós tésztát. Egy kör alakú formával kiszaggatom a tésztát.
Egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem a kiszúrt kekszeket, kis távolságra egymástól. Így 5 X 7 db kerül egy tepsibe. Összesen 2 tepsi készül így el.
A betűnyomdával pilóta feliratot nyomok a kekszekre.
A sütőbe tolom a tepsit, 15 perc alatt készre sütöm a kekszeket.
Ugyanígy járok el a vaníliás tésztával is.
Megvárom, míg kihűlnek a kekszek.
Elkészítem a krémet. A hozzávalókat egy kanállal összekeverem: a mascarponét, a kakaóport, és a cukrot.
Egy teáskanálnyi krémet teszek egy kakaós kekszre, befedem egy vaníliás keksszel.

Íme, és kész!
Jó étvágyat!

Faék-egyszerű desszert

De tényleg! Nem is akartam ide feltölteni, olyan snassz. De aztán blogtársam meggyőzött: hátha valakinek pont ez ad ötletet, mivel az előkészítése nem tart tovább 6-8 percnél!

A süti a túrós rétes újragondolása: muffin formában. Persze senki ne gondolja, hogy most a rétestészta nyújtásba fogom beavatni. Sima bolti (kitekerhetős, nem fagyasztott!) leveles tésztát használtam. {Mondtam már, hogy ez a konyha jolly jokere? Mindig van itthon egy csomag, mert pillanatok alatt lehet belőle édes vagy sós desszert vagy akár vacsora: pl. virsli bundában. :) }

Első mozzanatként beizzítottam a sütőt 170 fokra (légkeverésesnél 160). A tésztát (lehetne réteslapot is használni, bár azzal még nem próbáltam) annyi négyzetre vágjuk fel, ahány muffin formánk van. Én egy 12 mélyedéses formát használtam, ehhez elég volt 1 csomag tészta.
25 dkg túrót jól elkeverünk 1-2 kanál tejföllel, néhány kanál porcukorral (ki milyen édesen szereti), kevés vaníliakivonattal (ennek híján vaníliás cukorral), kevés reszelt citromhéjjal és pár csepp citrommal. A színe miatt tettem hozzá egy tojássárgáját és pár kanál köleskását (lehet helyette zsemlemorzsát), hogy ne legyen túl folyós. Akinek sok ideje van, a maradék fehérjét habbá verheti, én azonban csak villával kissé felvertem és a felét adtam a túróhoz.
A muffin-mélyedésekbe tettem egy-egy négyzetet a tésztából, rákanalaztam a túrós töltelékből, majd a kilógó 4 sarkát a tetejére hajtottam és megkentem picit a maradék tojásfehérjével. (Sülés közben valószínűleg szétnyílik, de nem baj!) Sütőtől függően 35-45 perc kell neki, majd ha kihült, leheletnyi porcukorral meghintve tálalhatjuk. (A tölteléket lehet még sok féleképpen variálni: gyümölcs- vagy csokidarabokkal feldobni, kinek hogy tetszik! :))

 

Meri még valaki azt állítani, hogy nem a ruha teszi az embert?

Ennél meghatóbbat ma nem láttál, az tuti. Ez a spanyol hajléktalan  sírva fakadt, mikor meglátta a tükörben a végeredményt, hogyan is néz ki rendezett külsővel, levágott frizurával.

A sztoriról csak annyit,  hogy egy spanyol  fodrászüzlet kitalálta, hogy egy szerencsétlen sorsú embertársuk életét megváltoztatják. Jose Antoniora esett a választás,  aki hajléktalanként került a fodrászok és sminkesek kezei közé. Elképesztő átalakuláson ment át.  Elsírta magát a végeredményen, senki emberfia, nem ismerte volna fel.

Más ember lett:

Ne nevess, ma a te gyereked is ezt ette a szombathelyi menzán!

 

Mi mással, nemzeti színű krumplipürével fejelték meg a szombathelyi általános iskolai menzákon a közelgő ünnepet. Gyermekeim azonban a tetszetős kokárdás színekben pompázó Elamen ZRT-s fogást ehetetlennek ítélték, a fasírozottat még legyűrték, viszont a hozzá kínált paradicsompürével, spenóttal megfejelt burgonyamasszát már nem sokra díjazták.

Helyette inkább alkottak egyet, okostelefonnal ezt készítették:

 

Viszont akinek tetszik az ötlet, a nemzeti színű kaja, holnap, március 15-én, ebédre leutánozhatja. Persze ehetőbb verzióban.