Zeneszerző szakácskötényben: Verdi világhírű rizottója

Forrás: Reference.com

Az ember kíváncsi és imád belesegetni mások magánéletébe, főként, ha hírességekről van szó. Ezzel én is így vagyok, azzal a kivétellel, hogy engem főként a régen élt neves emberek magánélete, pontosabban magánkonyhája érdekel. Szóval nagyon örülök, amikor kezembe akad egy-egy könyv, ami a híres alkotókat, mint a gasztronómia rajongóit mutatja be. Olvastam már Ferenc Józsefről, Shakespeare-ről, Duma-ról, most pedig egy Verdi mester asztaláról szóló könyvet lapozgatok. (Antonio Battei: Jó étvágyat, Maestro!)

Verdi gasztronómia iránti elkötelezettségéről, arról, hogy maga is remek szakács volt inkább csak levelezésekből, rövid szövegekből tudunk, nem úgy, mint Dumas esetében, aki saját szakácskönyvet is írt. (Sőt azt tartotta élete fő művének!) A nagy zeneszerzőnek már gyerekkorát is meghatározta a vendéglátás, hiszen apjának, Carlo Verdi – nek egy kis kocsmája is volt, a kis Verdi sok időt eltöltött a borozgató férfiak között és ott nőtt fel, ahol világhírű konyhaművészet született, Párma régiójában.

(http://gallerix.ru)

A kollégák visszaemlékezései alapján Verdi kifinomult ízléssel főzött és étkezett. Mint mondta, „minden ebéd a maga módján egy műremek.” Vendégei is imádtak az asztalánál helyet foglalni, nem volt nagyigényű, nem volt nagyevő és remek hangulatot teremtett minden étkezésnél. A szakácsra nagy gondja volt, barátjának írt levelében írja is: „…ha felveszel valakit erre a posztra, ajánlom, hogy foglalkozz vele nagyon komolyan, mert mégiscsak a mindennap elfogyasztott táplálékunkról van szó. Költészet, idealizmus mind rendben van, de evés nélkül azért nem létezhetünk.”

Verdi nagyon szerette az egyszerű ételeket, rengeteg rizst evett, a szegényes gyerekkori ételt dúsgazdag művészként is sokszor fogyasztotta, sőt „világhírű” rizottót készített, ahogy vendégei feljegyezték. Valójában olyant, amilyent neki is tálalt hajdanán a mama és a papa Roncole-ban.

A receptet szerencsére Verdi barátja elkérte a zeneszerzőtől, így maradt az fenn egy levélben. Íme tehát a mester rizottója.                  pixabay.hu

„Tegyetek egy lábasba, kevés felaprított hagymára két uncia friss vajat, két uncia marha vagy borjú csontvelőt. Amikor elkezd aranyszínt kapni, adjatok hozzá a piemontei rizsből tizenhat unciányit. Magas lángon, miközben fakanállal állandóan kevergetitek, hagyjátok, hogy a rizs is arany színig barnuljon. Vegyétek elő azt a kitűnő húslevest, amit korábban jó minőségű húsból készítettetek. Két-három merőkanálnyi menjen a rizsre. Amikor elpárolog, időnként merjetek rá újabb adagokat a húslevesből, egészen addig, amíg a rizs teljesen meg nem főtt (ez úgy kb. negyed órányira lesz attól, hogy a rizs a lábasba került.) egy fél pohárnyi fehér, jó minőségű édes bort is öntsetek rá. Egymás után három marék reszelt parmezán sajt is kell bele. Amikor a rizs már majdnem teljesen megpuhult, vegyétek elő a csipetnyi, húslevesben áztatott sáfrányt, adjátok a rizshez, jól keverjétek össze és öntsétek az egészet egy leveses tálba. Ha van szarvasgomba a háznál, vágjatok belőle hajszálvékony szeleteket és helyezzétek a rizottó tetejére és a szokásnak megfelelően szórjátok meg reszelt sajttal. Ha nincs szarvasgomba, akkor csak a sajt megy a tetejére. Fedjétek be a levesestálat és azonnal tálaljátok.”

Aki a rizottó rajongója feltétlenül próbálja ki a Verdi féle variációt, ha nem is szó szerint, de ötletek meríthetőek belőle. A fehér bor, a húslé, és a parmezán valóban különleges ízt adhat a rizsnek, a szarvasgombáról nem is beszélve. Persze csak „ha van a háznál”. :)

Mit kíván a magyar gyerek?

Tudjátok mi az a kívánságfa? Mert én tegnapig nem tudtam. Amikor az ovis öltözőszekrény tetején egy nagy dunsztosüvegbe állított csokornyi ágat pillantottam meg, kissé tanácstalan voltam, mi a csuda lehet ez.

Aztán jobban megnézve azt láttam papírdarabkák lógnak az ágakon, rajtuk kézírásos szövegek. Idézetek. A gyerekektől. Arról, mi a szívük vágya. Ez az újévi kívánságfa – mondta az óvó néni. Kicsit butának érzetem magam, hogy nem hallottam még erről a népszokásról, de hamar kiderült ez egy friss találmány. Azt hiszem igazából nekünk, szülőknek szereztek vele vidám perceket – kicsit gyerekek lettünk, ahogy kerestük a srácok kívánságait, aztán jókat nevettünk rajtuk.

Hogy mit kíván a mai gyerek, legalábbis mifelénk. Mire tippeltek?

Nem, nem legót, kisautót vagy babát – mint mi annak idején. Nem gazdagságot, gépkocsit, új ruhát – mint mi hajdanán. Utánunk vágynak, a figyelmünkre vágynak, a közös időre, közös játékra vágynak.

Ez a leggyakoribb kérés: „Játsszon velem sokat anyukám, apukám.”, „Legyen időm játszani.” „Sokat tudjak kirakózni, társasozni.”, „Mindennap legyen sok időnk játszani, sokat főzzön anya.”, „Szeretnék sokat játszani együtt a szüleimmel”. Nevettem jót, mindenki csak a szülővel akar játszani, a tesók valahogy fel sem merülnek. Na, jó egy helyütt igen: „Jó gyerekek legyünk, jó étvágya legyen a kistesómnak.” Barátokra viszont többen is vágynak: „sok barátom legyen.” olvasható néhány cédulán. És ami ritka ebben a korban és fejlett szociális érzékenységre utal egy helyütt olvasható ez is: „A gyerekek látogassanak el a gencsi otthonba.”

Szóval: megfontolandó dolog ez. Nehéz persze, munka és háztartás mellett szinte lehetetlen időt szakítani a kicsikre, még ha akarjuk is. Mire a gyerkőc hazaér kora este van, alig néhány óra marad a fekvésig, az meg nekünk is kellene, ugye? Valahogy mégis meg kellene próbálnunk, elvégre ezt kérik az újévre a kölykök. :)

(A fotók forrása: pixabay.com)

Szerettem volna elmenni George Michael még egy koncertjére

 

andrew-browning-800x540

Valahol évek óta tudtam, hogy ez már nem fog összejönni nekem. Nem lepődtem meg a halálhírén, inkább csak úgy a gondolataimban van azóta is. Végigkísérte a fiatal, majd az eddigi meglett éveimet is a zenéje. Kicsit olyan volt, mintha a zenéjével együtt értem volna én is.

Nem szeretném, annyira nem akarom, hogy a könyvesboltokban, zenei és egyéb áruházakban hirtelen az ő plakátjaival, zenéivel legyen minden tele.  Lehet, hogy irigylem az érzést, amit volt részem megélni enélkül is?!

Számolja a média, hogy ennyi meg annyi sztár hunyt el idén. Nem tudom, nem számolom, vélhetően az ezt megelőző években is így volt ez. Egy igazi popikon idő előtt elmegy. George Michael egyik magyarországi koncertjén 42 ezren voltunk. Azt hiszem, azelőtt ennyi embert egy helyen egy ember miatt összegyűlni még nem láttam. Fojtogató, furcsa érzés volt, emlékszem. Akkor, azokban a percekben megfogalmazódott, egyben megkérdőjeleződött bennem, hogy vajon az emberi elme alkalmas-e arra, hogy ezt a helyzetet, élményt – hogy őmiatta azon a napon ennyien összegyűltek- feldolgozza.

Másik nap újabb több tízezer ember újabb helyszín…Azt hiszem, nem erre vagyunk programozva, beállítva. Masszív, erős lelki stabilitás kell ezt beépíteni és kezelni. Vajon megvolt-e ez egy olyan embernél, akinek olyan mély tartalommal, érzékiséggel, mondanivalóval megáldott zenei szövegei, zenéi voltak, mint George Michaelnek?

Fogalmam sincs mennyi tehetség kapcsán jött a hír, hogy elhunyt, de valahogy soha nem volt egyértelmű a pontos halálok. Még ha a laikus is tudta, és később kiderült, hogy tudatmódosítók állnak a háttérben.

Sok gondolatatot indított el bennem a zenéje és most a halála.

Kriszta

De hogyan jött ki Máriából a Jézuska? Karácsonyi kérdésözön a négyévestől

betlehemTegnap pásztor voltam. A férjem József és szamár, a nagytesó angyal egy baba pedig Jézuska. Napok óta Betlehemről, és a szent családról faggat a négyéves, színdarabot tegnap kezdett írni. Mint Mária tekerte fejére a törölközőt és ringatta a bölcsőt, majd hírt hozott nekem, hogy megszületett a Kis Jézus vigyek neki ajándékot. Előkerültek tehát a legók, gyorsan építettünk is a kisdednek duplóházat.

Este a mesét is együtt hallgatta velünk – szóval családtag lett Jézuska. Apával jókat vigyorogtunk, a kérdések azonban okoznak némi nehézséget. Mert faggat folyton és néha nehéz a korának megfelelő választ kitalálni. Miért épp a Jézuska hozza az ajándékot? És az oviba – ahol ők díszítenek – is ő hozza? Egyáltalán hova fogja tenni nálunk? („Szerintem majd odébb teszi a kukát.”:))karacsony

Amióta betlehemes játékokat is látott még több kérdés merült fel benne. Anya: miért Betlehembe mentek Máriáék? Miért istállóban aludtak? Amikor aludtak, akkor szült Mária? És miért épp Mária szülte a Jézuskát? És hogyan jött ki belőle? És miért siettek a pásztorok? Meg miért vittek ajándékot? És ment velük a csillag? Aztán az ember válaszol, és újabb kérdésözönt indít el. Megnőtt a Jézuska is? És mivel játszott? Segített az apukájának? stb.

Már a szenteste koreográfiáját is megtervezte: a család a mamánál vendégeskedik, amíg a Jézuska itthon dolgozik. Aztán természetesen, amikor hazaérünk este, ő lesz a felderítő, elsőként fog berohanni és megkeresni a fát. „Aztán anya, kiabálni fogok, hogy juhéj köszönjük Jézuska!”. Na, akkor remélem véget ér a kérdésözön is. :)

Narancsos likőr házilag: a verhetetlen gasztroajándék

orangeliquour06-thumb-596x350-254473Lassan ellepik a gasztroajándékokról szóló írások az internetet, gyorsan megosztok veletek én is egyet. Már készítem is sorban őket, az extra szuper narancslekvárom elkészült – tavaly olvashattatok róla – most pedig gyorsan dunsztosüvegbe zártam a többi meglepetést is. Elsősorban azért, mert ezeknek bizony idő kell, hogy „beérjenek”. A legtutibb bennük, hogy munka alig van velük, ugyanakkor évek múlva is emlegetik a megajándékozottak, hogy milyen isteni volt, csak sajnos túl hamar elfogyott.

Hát persze, hogy szeszről van szó :). Igazából olyan nőcis italok, finom likőrök ezek, de elárulom, a pasik is csettintettek, amikor megkóstolták. Ilyen volt az aszalt szilva likőröm (a recept Sthal Judité), ami egyszerűen mennyei: képzeljétek csak el, ahogyan az aszalt szilva mézzel, fahéjjal és vaníliával együtt pihen a vodkában napokig, majd egy mézes sziruppal nyakon öntve landol a guszta kis üvegekben. Rá egy szép szalag: gyönyörű és észtveszejtően finom. De hát minden évben mégsem adhatom ugyanazt, nem? (Azt hiszem, ezen a ponton most sokan nem értenek velem egyet :) …).aszalt-szilva-likor

A tavalyi aszalt szilvás változat

Szóval felcsaptam a dédik szakácskönyveit és találtam is egy receptet, roppant egyszerűt és nagyon remélem, hogy ízében is tökéleteset. Na, most lelövöm a sokaknak szánt meglepetésemet, de elárulom nektek: ez a narancslikőr. Rossz szerintem nem lehet, akinek felkeltettem az érdeklődését elárulom, hogyan készül. Valójában nincs is szükség itt receptre.

dscf8121Már érik a narancsos likőr

Veszünk 6 darab szép nagy narancsot és vékonyan meghámozzuk, hogy a keserű fehér rész nem maradjon rajta. Ebből következik, hogy bio gyümölcsre lesz szükségünk. A héjakat aztán dunsztosüvegbe dobjuk, majd nyakon borítjuk 5 dl vodkával. Igazság szerint az eredeti recept 96%-os szeszt ír, ilyent viszont ma csak gyógyszertárban lehet kapni nagyon sok pénzért. Ráadásul ott sem adnak ki belőle 1 dl-nél többet. Ha egyáltalán adnak. Szóval marad a vodka. Az üveget jól lezárjuk, és olyan helyre állítjuk, ahol nincs útban. Amikor arra járunk, napjában elég egyszer-kétszer, megrázzuk kicsit, de egyébként hagyjuk pihengetni 8 napig. Aztán a héjáról leszűrjük a levet és felöntjük sziruppal, melyet 1 liter vízből és 1 kg cukorból főzünk. Újra dunsztosüvegbe zárjuk a felhígított vodkát, melyet újabb 8 napig pihentetünk. Végül leszűrjük gézen keresztül, megkóstoljuk. :) Ha finom már „csomagolhatjuk” is a likőrünket szép üvegekbe. Érdemes kisebb, 2.5-3 dl-es üvegeket választani, egy szép szalaggal átkötve apró kis figyelmesség a barátoknak.

Anya vagy Mikulás? Gyanúsak vagytok!

mikulas-2Érdekes a gyermeki gondolkodás – mesélek a férjemnek az ovis ünnepségről – hogy a fenében nem rakja össze, hogy eléggé lehetetlen egy nap 3 Mikulással is találkozni. Ráadásul ugyebár mindegyik másként néz ki, ki sikerültebben, ki egészen gázul. És mégsem merül fel a kérdés jó néhány évig, hogy akkor melyik is az igazi. Mondjuk a négyéves a különbségekre már felfigyelt: „az egyik alacsonyabb volt anya, akkor ugye az még nem olyan öreg…” de egyelőre össze még nem zavarodott. A lényeget, hogy jó fej ez a Mikulás, csomagbontogatás közben summázta is.

Néhány év múlva már – a nagyobbik lányomnál legalábbis így volt – kezd valamit nem érteni. Mert ugye más Mikulás osztogatja a szaloncukrot a Fő téren délelőtt, meg egy másik délután. Aztán ott van a boltban, az oviban, biciklizik, hintó húzza végig a falun stb, stb, stb. A szülő azért még szeretné ezt a kis illúziót megőrizni, mert olyan jó még neki is mesehőssé változni. (Mondjuk utána aztán dühöng, amikor csak nem akar kiürülni a sok zacskó…)

mikulasAz ovis elég élethű, nem?

Akkor tehát jön a magyarázat, hogy ugyebár vannak vicces bácsik, akik szeretnek jelmezbe bújni és ajándékot osztogatni, de az igazit, aki éjjel suhan a rénszarvas húzta szánon, na, őt sohasem fogjuk látni. Igazából nem is tudunk róla semmit – hogy hol lakik, meg hol veszi az ajándékot és számos zavarba ejtő kérdés hangzik el ilyenkor, ugye? – nagyon titokzatos a Télapó. És akkor a gyerek tovább hisz, és ez olyan jó.

Aztán megnő, iskolás lesz és kimondja az ítéletet: „gyanúsak vagytok, ugye igazából ti vagytok a Mikulás?” Hát igen. „És akkor nyuszi sincs, ugye?” Hát nincs. Aztán felvilágosítják egymást a suliban is és vége egy mesének L. Bár szerintem a vágy bennük tovább él, nem véletlenül színlelt idén éjszaka alvást a nagylány, meg kellett bizonyosodnia arról, hogy mi zörgünk a zacskókkal. Mert megígérte a barátnőnek, hogy ellenőrzi az igazságot. Szóval kicsit még mindig benne volt valami ebből az álomvilágból? :)

Szerencsére van még egy kisebbik, akivel lehet néhány évig játszadozni, és szerencsére a nagy is partner ebben. Szóval lehetek még kicsit mesebeli lény, egy igazi szupermanó a Mikulás mellett. Aki természetesen létezik, csak épp sosem látjuk. :)

Segítség! Főz a lányom!

gyerekszakacs-2

A lányom néhány napja este bejelentette, hogy ő másnap rántott húsos szendvicset szeretne vinni tízóraira. Először csak megkérdeztem, hogy ugye ezt most nem mondja komolyan. De amikor biztosított róla, hogy valóban ez a kívánsága, felelőtlenül csak annyit mondtam, vihetsz, csak előbb csináld meg. Azt hittem a témát ezzel le is zártuk, csakhogy a lányom rábólintott a feladatra és már gyürkőzött is neki a munkának. Na ilyenkor mit csinál egy anya? 

Popót (hogy ne szó szerint idézzem az idevágó mondást) a szájából mégsem csinálhat, nem visszakozhat, hogy: isten őrizz a tiszta konyhát feldúlni. Meg felügyelni a sütést? Bebüdösíteni a lakást? Na szóval ezzel már nem lehet mit kezdeni, az ígéret szép szó stb. Csakhogy a lányom már nem kuktaként óhajt a konyhában mozogni, ő már egyedül sütögeti az egyszerűbb kis édességeket, szóval itt sem kért a segítségből. Így dolgozik ő már hugival együtt:anna-agi-sut-5

Na jó, azt azért megengedte, hogy a húst felszeljem, de aztán át kellett adjam a terepet. Irtózattal a szememben figyeltem, ahogy elöntötte a liszt és a zsemlemorzsa néhány tojáscsepp társaságában a konyhapultot. A nagylány minden hússzelet után lemosta a kezét, majd megtörölte a konyharuhába, majd rögtön folytatta is a panírozást. :)

Itt-ott ugyan csupasz maradt a husi, de első önálló panírnak egészen jó volt. Aztán elő a serpenyő és az olaj forrósítása. Itt persze azt írja a nagykönyv, hogy a szülő mindig álljon ott kiskorú gyermeke mellett, na én egy kicsit messzebb voltam, de minden simán ment. Volt néha egy kis vita, megsült-e már, elég barna-e már, nem túl világos-e még kérdéskörben, általában persze ő mondta meg a tutit, az ”én főzök vagy te” kérdéssel lezárva a dilemmát.

A kész hús még melegen elfogyott :) . Csak úgy magában kézbe kapták a családtagok és majszolták, egyet gyorsan sikerült félre tenni, végül is másnapra készült. A családfő pedig megjegyezte: „tudod lányom én nem is szeretem a rántott húst, de ebből megennék még egy szeletet”. Szóval a lány bezsebelte a dicséretet, nekem meg csak a takarítás jutott. :)

anna-agi-sut-2

Azóta rendíthetetlenül készülnek az újabb és újabb alkotások. Persze főként az édességek irányába húz, szuper kekszek születnek a keze alatt a család és az osztálytársak örömére. Ráadásul tesót is lefoglalja, ő ugyanis kuktaként mindig ott sertepertél a nagylány körül. Holnap majd sajtos rudat süt, amivel vendégségben akar dicsekedni, de pszt! meglepetés buliról van szó! :)

Nem akarsz éhezni? Egyél szent madarat!

liba-1

 

Nyakunkon a Márton nap, és vele együtt a libavacsora – mert a hagyomány, az hagyomány. Meg ugyebár aki ilyenkor nem eszik belőle, az egész évben koplal. De miért is esszük ilyenkor pont ezt a szárnyast olyan buzgón? Azért mert kiabáltak – bocs gágogtak – hogy szegény bujkáló Márton idebújt ám közéjük, pedig neki a püspöki székben a helye? Pedig nem is akart az lenni. Szóval megérdemlik a beste állatok.

liba-5

Másrészt meg vicces, hogy épp a libák voltak sokáig a szent állatok Rómában, mert amikor a lusta kutyák aludtak, akkor is ők kezdtek el jó hangosan gágogni, hogy a lopakodó ellenségre felhívják a figyelmet, így menekült meg Róma a gallok támadásától. Szóval Mars hadisten vagy Szent Márton madara – ez a legenda. Egyszerűbb magyarázatnak tűnik, hogy a nyáron megszaporodott állományt amúgy is meg kellett tizedelni, így fejedelmi étel került a szegényebb portákon is az asztalra ezen az ünnepen. Ja és újbor.

liba-3

Amikor hűek vagyunk a hagyományhoz sült libát eszünk. Bedobhatjuk egészben is az állatot a sütőbe, de leggyakrabban a combokat tálaljuk, persze sült krumplival és az elmaradhatatlan párolt káposztával. Nem kell különlegesebb tudás hozzá, egyszerűen készíthető és nagyon finom. Ám egy 1800-as szakácskönyvben különleges töltelékkel, fűszerezéssel szerepel e szárnyas, fantázia indítónak íme Szent Márton libája, melynek receptjét nem más, mint Alexandre Dumas osztott meg olvasóival. (Kevesen tudják, hogy a testőrökkel és Monte Cristo-val világhírűvé vált író valójában élete fő művének a konyhaművészetről szóló könyvét tartotta. Érdemes lapozgatni, két éve végre magyarul is lehet olvasni.)

liba-6

Alexandre Dumas: Szent Márton libája

„ Csontozzon ki és töltsön meg egy szép hízott normandiai libát pecsenyezsírból és hagymából készített pürével, adja e töltelékhez szárnyasa apróra vágott máját, tizenkét chipolata kolbászkával, és negyven vagy ötven roston vagy nyárson sült gesztenyével, amiket alaposan megpucolt, és sóval valamint négyfűszerrel ízesített. Egy hosszú és széles pirított kenyéren adja fel, amit előzőleg jól átitatott a pecsenye levével és finoman fűszerezett nagy szemű borssal és citrommal.”

Ha valaki bátran nekiállna a különleges recept elkészítéséhez jó tudnia, hogy a négyfűszer itt gyömbér, szegfűszeg, szerecsendió és bors egyvelegét jelenti. A chipolata pedig egy hagyományos angol kolbászka, főleg sertés vagy sertés és marhahús keverékéből készítik, szerintem egy jobbfajta magyar kolbásszal nyugodtan helyettesítheti a vállalkozó kedvű szakács.

Nem akarsz éhezni? Egyél szent madarat!

liba-1

 

Nyakunkon a Márton nap, és vele együtt a libavacsora – mert a hagyomány, az hagyomány. Meg ugyebár aki ilyenkor nem eszik belőle, az egész évben koplal. De miért is esszük ilyenkor pont ezt a szárnyast olyan buzgón? Azért mert kiabáltak – bocs gágogtak – hogy szegény bujkáló Márton idebújt ám közéjük, pedig neki a püspöki székben a helye? Pedig nem is akart az lenni. Szóval megérdemlik a beste állatok.

liba-5

Másrészt meg vicces, hogy épp a libák voltak sokáig a szent állatok Rómában, mert amikor a lusta kutyák aludtak, akkor is ők kezdtek el jó hangosan gágogni, hogy a lopakodó ellenségre felhívják a figyelmet, így menekült meg Róma a gallok támadásától. Szóval Mars hadisten vagy Szent Márton madara – ez a legenda. Egyszerűbb magyarázatnak tűnik, hogy a nyáron megszaporodott állományt amúgy is meg kellett tizedelni, így fejedelmi étel került a szegényebb portákon is az asztalra ezen az ünnepen. Ja és újbor.

liba-3

Amikor hűek vagyunk a hagyományhoz sült libát eszünk. Bedobhatjuk egészben is az állatot a sütőbe, de leggyakrabban a combokat tálaljuk, persze sült krumplival és az elmaradhatatlan párolt káposztával. Nem kell különlegesebb tudás hozzá, egyszerűen készíthető és nagyon finom. Ám egy 1800-as szakácskönyvben különleges töltelékkel, fűszerezéssel szerepel e szárnyas, fantázia indítónak íme Szent Márton libája, melynek receptjét nem más, mint Alexandre Dumas osztott meg olvasóival. (Kevesen tudják, hogy a testőrökkel és Monte Cristo-val világhírűvé vált író valójában élete fő művének a konyhaművészetről szóló könyvét tartotta. Érdemes lapozgatni, két éve végre magyarul is lehet olvasni.)

liba-6

Alexandre Dumas: Szent Márton libája

„ Csontozzon ki és töltsön meg egy szép hízott normandiai libát pecsenyezsírból és hagymából készített pürével, adja e töltelékhez szárnyasa apróra vágott máját, tizenkét chipolata kolbászkával, és negyven vagy ötven roston vagy nyárson sült gesztenyével, amiket alaposan megpucolt, és sóval valamint négyfűszerrel ízesített. Egy hosszú és széles pirított kenyéren adja fel, amit előzőleg jól átitatott a pecsenye levével és finoman fűszerezett nagy szemű borssal és citrommal.”

Ha valaki bátran nekiállna a különleges recept elkészítéséhez jó tudnia, hogy a négyfűszer itt gyömbér, szegfűszeg, szerecsendió és bors egyvelegét jelenti. A chipolata pedig egy hagyományos angol kolbászka, főleg sertés vagy sertés és marhahús keverékéből készítik, szerintem egy jobbfajta magyar kolbásszal nyugodtan helyettesítheti a vállalkozó kedvű szakács.

Bombázz bogyóval: bemutatjuk a vírusok halálos ellenségét

rose-hip-during-pregnancy

Az ősz és a tél egyet jelent a megfázással, influenzával vírusok inváziójával. Kikerülni őket szinte lehetetlen, viszont a támadást lehet felkészülten várni, egy feltuningolt immunrendszerrel akár meg is úszhatjuk a betegséget, de legalábbis a betegség gyorsabb, könnyebb lefolyását elősegíthetjük.

csipkebogyo-4

Segítséget jelenthetnek persze a szintetikus bogyók is, de általában olcsóbb és egészségesebb választás a természet adta gyógymód: a gyógynövények fogyasztása. Némelyik ingyen is beszerezhető, elég a kertbe kiballagni és szüretelni, most például a csipkebogyó szezonját érdemes kihasználni.

A csipkebogyó amilyen pici olyan erős, egy C-vitamin bomba, egy pici bogyóban annyi van, mint egy egész citromban! Sőt az összes gyümölcs közül ennek a kis bogyócskának a legnagyobb a C vitamin tartalma, márpedig a legfontosabb téli vitaminunk ez, az ellenálló-képességünket jól erősíthetjük, ha sokat juttatunk be a szervezetünkbe. Természetesen tartalmaz még számos ásványi agyagot, pektint, flavonoidokat, gazdag magnézium, vas, jód, A-, B-, K-, és P-, vitamin forrás.

csipkebogyo-7

Isteni a belőle készült szörp és lekvár is, de tudnunk kell, hogy a bogyó a hőkezelés hatására veszít vitamintartalmából, szóval a teakészítésnél nem a sablon szerint kell eljárni. A gyümölcsből úgy készítsük a teát, hogy hideg vízbe áztassuk be és hagyjuk abban állni 4-5 órán keresztül, csak ezután szűrjük le és igyuk hidegen vagy langyosan. A legjobb, ha este készítjük, így reggelre készen is lesz a vitamin bombánk, naponta több csészével is érdemese fogyasztani.

Készíthetünk forró teát is, ekkor a vízben kell forralni néhány percig a bogyókat, ebben az esetben oldódnak ki a vas, magnézium és egyéb ásványi anyagok. A C vitamintól azonban elbúcsúzhatunk. Ha nem tudunk gyűjteni természetesen a herbáriákban is beszerezhető a teának való alapanyag, de érdemese ilyenkor is az egész bogyós kiszerelést keresni, a bogyókat 80 fokon szárítják, vagyis megőrzik a vitaminokat.

Egyszóval finom, egészséges, melengető, igazi kincs így a hideg hónapokban, érdemes napjában többször is elszürcsölni egy-egy csészével.