A tökéletesiskola játék: megkérdeztük saját gyerekünket, mit tartana jó sulinak

Egy tudatos szülő ezerféle cikket elolvas arról, mit mond a mai iskolarendszerről a pedagógus, a pszichológus és sok-sok szakember, aztán nagyokat sóhajt és bólogat, hogy igen és tényleg, borzasztó ez amiben a gyerekeink töltik a fél életüket. Valljuk be, annak az esélye, hogy délután egy felszabadult, mosolygós, friss gyerek vár minket az iskolában szinte egyenlő a nullával, általában tele vannak feszültséggel, fáradtak és agyilag totál le vannak szívva – így aztán a szülő hazavisz egy ordibáló vagy magába roskadó, idegesítően locsogó vagy totál néma, őrjöngve futkosó vagy fotelba rogyó gyereket, szóval semmiképp sem olyant, akivel a maradék kis időt jókedvűen lehet eltölteni. De hát ezek közhelyek, amiről sok okos írt már, mi meg minden nap megtapasztaljuk.

Mellette pedig olvasunk és irigykedünk a finn példára és néhány jól működő, de elérhetetlen alternatív intézményre. Arról viszont ritkán kérdezzük meg a legilletékesebbet, vagyis a saját gyerekünket, hogy ő mit tartana tökéletes iskolának. Nálunk nemrégiben a reggeli autózás közben apa és lánya belevágott egy olyan játékba, ami egyfajta „iskolareform”, arról szól, a gyerek milyen intézményt képzel el magának álmaiban. Tanulságos nagyon.

Az egyik pont például az, amit mi felnőttek úgy hívunk, hogy kis létszámú osztály. „Mert apa, múltkor, amikor a fiúk a műsort próbálták, csak nekünk lányoknak volt óra, és az szuper volt.” Itt nagyjából 12 tanulóra kell gondolnunk. Szóval a gyerek szeretne kis csoportban dolgozni, ahol a tanár néninek több ideje van egy-egy diákra, lehet lazább a hangulat, lehet jobban egymásra figyelni. A legjobb óra természetesen a játék lenne – hozzáteszem, nem elsős és jó tanuló a kislány – természetesen a szabadban, természetesen egy óriási udvaron, ahol nem csekkolja őket a tanár néni és természetesen szabadon, mindenféle vezényszó nélkül. „A tanár néninek csak egy sípja lenne, és amikor vége az órának fúj egyet és akkor minden elrejtőzött gyerek odafut hozzá.” Lenne még sütés és erdőjáró óra is, persze szabadon, ki merre akar, arra bóklászik, mindenki kapna egy GPS-t, hogy visszataláljon. Közben pedig mindenféle kincseket gyűjthetnének.

A jelenlegi tárgyak közül maradhat az angol, úgy ahogy most is van – nagy gratula a tanító néninek :). A többi még megfontolás tárgya, környezet az lehet „csak kicsit érdekesebben”, persze a rajz marad, talán az irodalom is, de az olvasmányt mindenki maga választaná. A matek, háááát azon még gondolkodik:

) És ki lenne a tanár néni? – szól a nehéz kérdés. Óriási szerencsénkre a 3 év alatt azért sikerült két gyerekszerető pedagógust kapnunk. Tökéletesek lennének, egy tökéletes rendszerben, ám még így is, hogy mindenféle eszement dolog köti a kezüket, a lehető legjobbat adják a kicsiknek – szóval a legmeghatározóbb első éveket jó pedagógusoknak köszönhetjük. És ezt érzi a gyerek is – ők tanítanának álmai iskolájában.

Néhány pedagógus neve persze rögtön tiltólistára került, félek, ezek száma az évekkel csak nőni fog. :( A tökéletes iskola játék tovább zajlik reggelente, szerintem érdemes kipróbálni. Sok gyerek persze egyszerűen csak azt válaszolja, legszívesebben felrobbantaná az iskolát – meg is értem – de ha nem ütjük el viccel a játékot, izgalmas és tanulságos dolgok derülhetnek ki arról, hogyan éli most és hogyan élné álmaiban a gyerek az iskolai életét.  

Nem azért, mert Nőnap van, de ilyen volt háziasszonynak lenni 200 éve

Itt a március, a tavasz és ilyenkor megsokasodnak a háziasszony teendői. Így mondhatták ezt hajdanán, cirka 200 évvel ezelőtt sorstársaink, s hogy ez mennyire így volt azt tanúsítja a Magyar Házi Gazdasszony címmel 1820-ban kiadott szakirodalom, melyet persze egy férfi, nevezetesen N. Nagyváthy János táblabíró írt. Ebben a vaskos kötetben jó alaposan kitárgyalja a szerző, mi mindenre kell ügyelnie az igazán gondos háziasszonynak hónapról-hónapra. Külön fejezet szól a szobák tisztításáról, a száraztészta „csinálásról”, „szárnyasállatokról”, sertés hizlalásról, befőzésről, szeszkészítésről, fejésről, gyertyamártásról, szappanfőzésről és selyemhernyókról. Még olvasni is sok, ugye?

Szóval, mi is így márciusban a teendő? Böjtmás havában ültetik meg a ludakat az asszonyok, méghozzá oly módon, hogy a költőfészek „kézalatti és langymeleg legyen” és egy lúd alá legfeljebb 6-7 tojás kerüljön. A kerti munkák is elkezdődnek, a veteménymagokat ideje elővenni, a kertet fel kell ásatni és „hogyha a föld felengedett” indulhat az ültetés. Hogy jobban nőjenek meg kell „porhálni” (porhanyóssá tenni) a fokhagymát, illetve a kint telelt kel és karfiol palántákat – „persze ez csak igen jó esztendőben lehetséges” – a kender, káposzta, len és dohány alatti földet viszont másodszor is fel kell szántani jó apróra.

Ez a söprűkészítés ideje is, a nyírfa ága ugyanis addig „szívós”, míg el nem kezd bimbózni, tehát most kell begyűjteni az ágakat és „egész évre való seprőket köttetni”. És persze itt a nagytakarítás ideje a napfényes száraz időben a szobákat ki kell porolni, az ágyruhákat kiszellőztetni, sőt, akár már meszelni is.

 

A fehérítésre is sort kell keríteni már most, mert „a nyári fejérítés erőtleníti a vásznat.” És ha még esne a hó, feltétlenül gyűjtse azt össze az az asszonyka, aki finom szagos vizet szeretne magának készíteni, ez ugyanis még tisztább, mint az esővíz.

Minél melegebb van, annál inkább fontos a savanyú káposztát megmosni és „friss, sós vízzel élesztgetni, ha lágyulna.” Azért, hogy a pincében tárolt káposzta, kel, karalábé, karfiolhagyma és a répa, retek magja ne kezdjen csírázni és rohadni a zöldségvermeket is jó át kell szellőztetni illetve minél hamarabb ültetni. A kolompér elrakását például a hónap végénél tovább halasztani kifejezetten káros. Amikor pedig a bor fejtésére kerül sor, egy edény seprőt feltétlenül érdemes félretenni, mert később jól jöhet, a vaslábast tisztításánál, vagy ha a marha lába kificamodik. A szalonnát és húst is „le kell szedni és tiszta zsúp közé ládákra vagy hordókra felszeldelve hideg helyre eltenni.”

A felsorolást folytathatnám még, de elég ízelítő ez ahhoz, hogy megállapíthassuk, keményen helyt kellett állnia anno asszonytársainknak. Arra, hogy milyen könnyű nekünk ebben a gépesített, bolthálózatos világban csak ilyenkor eszmélhetünk rá. Szóval kedves hölgyek, tessék vidáman rakni a mosógépet és bedobni a kosárba a felvágottat meg a karfiolt és közben hálát rebegni jó sorunkért. :)

(Fotók: mindennapoktortenete.blog.hu, regisegeknek.blog.hu, pecomp.hu, mipszi.hu)

Így fogyóztak a dédik és a nagyik – száz évvel ezelőtti szuperdiéták következnek

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a fogyókúra mostanság játszik nagy szerepet a nők életében, holott közel egy századdal ezelőtt is már központi kérdés volt ez a hölgyek számára. Erről tanúskodik a Hatvany Lili – a neves írónő – által szerkesztett Ételművészet életművészet című kötet, 1936-ból. A könyv fontos fejezete A diétás konyha orvosi alapjairól szól, Györky Béla dr. a Svábhegyi Szanatórium igazgató-főorvosa írta, szavait hasznos olvasni és megfogadni.

A doktor szerint ugyanis hiába mindenféle krém, púder és festék, ha a nő nem egészséges. A mindennapi külsejű nő is nagyon vonzó, ha csillog a szeme, duzzad belőle az életerő. Viszont ha a nő nincs megelégedve magával és elhatározza, hogy minél gyorsabban, minél több súlyt akar leadni, akkor azt sokszor tűzön-vízen keresztül véghez viszi. Ez a módszer viszont nagyon káros, sőt néha végzetes is lehet az egész szervezetre – figyelmeztet az orvos. Én hiszek neki, különösen, hogy milyen kedvesen ír a „súlyfeleslegről”. Az orvos szerint ugyanis a legtöbb súlytöbblet, amire mi nők panaszkodunk, nem egyéb, mint tartalékenergia, amit a test adott esetben igénybe szokott venni. Vagyis ha ezeket a vélt plusz kilókat, mindenképp erőszakos módon lefaragjuk, hogy megfeleljünk a kor ideáljának, akkor a szervezet ellenálló képessége ellen cselekszünk. No, jó, azért ne nyugodjon meg mindenki, akinek úszógumik nőttek itt és ott, de nagyon fontos, hogy az ideális testsúlyt személyre szabottan kell megállapítani. Vagyis a magasságot, a test arányait, az életkort egyaránt figyelembe kell venni, mértékletesség kell a fogyókúrában – int a főorvos. Györky doktor egyébként tanácsokkal is szolgált a kor hölgyeinek. Mint írja, nagyon fontos a hosszú időre elnyújtott fogyókúra, orvosi ellenőrzés mellett. Titka pedig nincs, az egyetlen egészséges módja a fogyásnak a megfelelő diéta és a testmozgás. Ugye nincs új a nap alatt. :)

A kor fogyókúráira viszont nagyon kíváncsi lennék, hisz az orvos beszél arról is, hogy nem egy módszer vezetett komoly betegségekhez, sőt halálhoz. Egy helyütt megemlíti a főorvos a Schroth-kúrát, amit egy kuruzsló vezetett be, a lényege, hogy a beteg száraz zsemlén és tejbedarán él heteken keresztül. Hmmm, nem túl vonzó módszer. Györky cáfol olyan tévhiteket, hogy a masszázs és a gőzfürdő révén is lehet kilókat ledobni. A sport viszont nagyon fontos, csakhogy a nők az iskola után általában abbahagyják a mozgást, pedig a háztartási munkákkal ez nem pipálható ki – feddi a hölgyeket a főorvos. Ugyanakkor úgy véli, azért mi nők csak módjával sportoljunk, semmiképp se igyekezzünk a férfiakkal versengeni, a nő izomereje ugyanis kisebb és persze az idegenergiával is takarékoskodniuk kell. :)És a diéta? A kor fogyasztódiétáinak alapelve az egyhangúság. A Svábhegyi Szanatóriumban tartanak a betegeknek húsnapot, tojásnapot, tejnapot, gyümölcs és burgonyanapot. És persze van a teljes éhezőnap…Ezeket a napokat hetente egyszer érdemes beilleszteni a fogyókúra idején. Íme, a tippek: húsnapon reggel tea hideg borjúsülttel, ebéd főtt marhahús, uzsonna tea, vacsora papírban kisütött natúrszelet kávéval. Tejnapon joghurt, soványtej, aludttej, tejeskávé és joghurt követi egymást. Tojásnapon egész nap kemény tojást kap a beteg citromos fejes salátával, gyümölcsnapon alma, narancs, körte fogyasztható, burgonya napon pedig 1 ½ kg krumplit osztanak öt részre, persze mindenféle zsiradék nélkül.

Tessék, ki lehet próbálni, ezt orvosok írták fel. :)

(Képek: Velvet, Trendmanó,Dívány)

Ilyen volt a szépségápolás száz éve: kozmetikai tanácsok a dédiktől

Arra még csak-csak emlékszik az ember, hogy a nagyi milyen arckrémeket tartogatott az éjjeli szekrényében, milyen kölni locsolt magára ünnepi alkalmakkor, milyen különleges szappanokat dugott a ruhák közé, hogy azok illatot árasszanak. De hogy az ő anyukájuk számára mit jelentett a szépségápolás, arról keveset tudunk. Nyilván a patikákban már akkori is lehetett kapni mindenféle finom kozmetikumot, de alighanem szűk réteg engedhette meg magának ezt a luxust.

De a nő nőből van, szeret szép lenni, szóval használja azt, ami amúgy is ott van a háztartásban. Nem tudatosságból, de ők is a természetes szépségápolással éltek, erről tanúskodik a Dunántúli Szakácskönyv – Alsószopori Nagy Ferencnétől – 1906-ból, melynek függelékében sok hasznos dolog olvasható a háziasszonyok számára. Szó esik itt a mészfoltok eltüntetéstől kedve a zongorabillentyűk tisztításán keresztül a szappanfőzésig mindenféle praktikáról, s így a kozmetikáról is. A szerző néhány egyszerű és könnyen elkészíthető szert ajánl a test ápolására. Mint írja, az arcbőrnek nem kell más, mint víz, legjobb a többszöri mosakodás. Főleg este érdemes időt szakítani arra, hogy az arcunkat lepárolt és ismét kihűtött vízzel mossuk meg.

Kézfehérítésre a mandula a csodaszer: 10-12 szem héjazott, törött mandulából lepárolt vízzel kell mandulatejet készíteni és minden kézmosás után ezzel bekenni a kezünket. Arra viszont figyelni kell, hogy addig lehet csak használni e célra a mandulatejet, míg meg nem savanyodik. Mellesleg ezt a szert az arcbőr ápolására is ajánlja a szerző. Az ötlet megfontolandó, ráadásul nekünk már csak a bolti polcokról kell leemelni a mandulatejet, bár az elkészítése sem túl bonyolult.

Fejbőr erősítésére a családfőzet kiváló választás, sajnos a márka ma már nem kapható, de jó tudni, a magukra valamit is adó dédik az „Eau Athenienne”-t használták. A gyógynövény hajápoló hatása régtől ismert, manapság is alkotóeleme sok samponnak, otthoni főzettel mi is szép csillogóvá tudjuk varázsolni vele a hajunkat.

Ha szép fényes körmökre vágyunk próbálkozhatunk a vegyszerek helyett természetes anyagokkal is, a könyv szerint a citromlé kiváló erre a célra. Szerintem mielőtt pedikűröshöz rohannánk, érdemes kipróbálni. Nyárra jó megjegyezni, hogy a nagyon lebarnult arcbőrt olyan módon fehéríthetjük, ha kölni vizet, citromlével és glycerinnel egyenlő arányban összekeverünk, és ezzel lemossuk az érintett felületet. Ha pedig a nagy sütés-főzés közben megégetnénk magunkat, csak kapjuk elő a lisztet, hintsük be vele a bőrünket, így meg tudjuk akadályozni a felhólyagzást.

(Képek: mult-kor.blog.hu, szepsegreceptek.hu)

Zeneszerző szakácskötényben: Verdi világhírű rizottója

Forrás: Reference.com

Az ember kíváncsi és imád belesegetni mások magánéletébe, főként, ha hírességekről van szó. Ezzel én is így vagyok, azzal a kivétellel, hogy engem főként a régen élt neves emberek magánélete, pontosabban magánkonyhája érdekel. Szóval nagyon örülök, amikor kezembe akad egy-egy könyv, ami a híres alkotókat, mint a gasztronómia rajongóit mutatja be. Olvastam már Ferenc Józsefről, Shakespeare-ről, Duma-ról, most pedig egy Verdi mester asztaláról szóló könyvet lapozgatok. (Antonio Battei: Jó étvágyat, Maestro!)

Verdi gasztronómia iránti elkötelezettségéről, arról, hogy maga is remek szakács volt inkább csak levelezésekből, rövid szövegekből tudunk, nem úgy, mint Dumas esetében, aki saját szakácskönyvet is írt. (Sőt azt tartotta élete fő művének!) A nagy zeneszerzőnek már gyerekkorát is meghatározta a vendéglátás, hiszen apjának, Carlo Verdi – nek egy kis kocsmája is volt, a kis Verdi sok időt eltöltött a borozgató férfiak között és ott nőtt fel, ahol világhírű konyhaművészet született, Párma régiójában.

(http://gallerix.ru)

A kollégák visszaemlékezései alapján Verdi kifinomult ízléssel főzött és étkezett. Mint mondta, „minden ebéd a maga módján egy műremek.” Vendégei is imádtak az asztalánál helyet foglalni, nem volt nagyigényű, nem volt nagyevő és remek hangulatot teremtett minden étkezésnél. A szakácsra nagy gondja volt, barátjának írt levelében írja is: „…ha felveszel valakit erre a posztra, ajánlom, hogy foglalkozz vele nagyon komolyan, mert mégiscsak a mindennap elfogyasztott táplálékunkról van szó. Költészet, idealizmus mind rendben van, de evés nélkül azért nem létezhetünk.”

Verdi nagyon szerette az egyszerű ételeket, rengeteg rizst evett, a szegényes gyerekkori ételt dúsgazdag művészként is sokszor fogyasztotta, sőt „világhírű” rizottót készített, ahogy vendégei feljegyezték. Valójában olyant, amilyent neki is tálalt hajdanán a mama és a papa Roncole-ban.

A receptet szerencsére Verdi barátja elkérte a zeneszerzőtől, így maradt az fenn egy levélben. Íme tehát a mester rizottója.                  pixabay.hu

„Tegyetek egy lábasba, kevés felaprított hagymára két uncia friss vajat, két uncia marha vagy borjú csontvelőt. Amikor elkezd aranyszínt kapni, adjatok hozzá a piemontei rizsből tizenhat unciányit. Magas lángon, miközben fakanállal állandóan kevergetitek, hagyjátok, hogy a rizs is arany színig barnuljon. Vegyétek elő azt a kitűnő húslevest, amit korábban jó minőségű húsból készítettetek. Két-három merőkanálnyi menjen a rizsre. Amikor elpárolog, időnként merjetek rá újabb adagokat a húslevesből, egészen addig, amíg a rizs teljesen meg nem főtt (ez úgy kb. negyed órányira lesz attól, hogy a rizs a lábasba került.) egy fél pohárnyi fehér, jó minőségű édes bort is öntsetek rá. Egymás után három marék reszelt parmezán sajt is kell bele. Amikor a rizs már majdnem teljesen megpuhult, vegyétek elő a csipetnyi, húslevesben áztatott sáfrányt, adjátok a rizshez, jól keverjétek össze és öntsétek az egészet egy leveses tálba. Ha van szarvasgomba a háznál, vágjatok belőle hajszálvékony szeleteket és helyezzétek a rizottó tetejére és a szokásnak megfelelően szórjátok meg reszelt sajttal. Ha nincs szarvasgomba, akkor csak a sajt megy a tetejére. Fedjétek be a levesestálat és azonnal tálaljátok.”

Aki a rizottó rajongója feltétlenül próbálja ki a Verdi féle variációt, ha nem is szó szerint, de ötletek meríthetőek belőle. A fehér bor, a húslé, és a parmezán valóban különleges ízt adhat a rizsnek, a szarvasgombáról nem is beszélve. Persze csak „ha van a háznál”. :)

Mit kíván a magyar gyerek?

Tudjátok mi az a kívánságfa? Mert én tegnapig nem tudtam. Amikor az ovis öltözőszekrény tetején egy nagy dunsztosüvegbe állított csokornyi ágat pillantottam meg, kissé tanácstalan voltam, mi a csuda lehet ez.

Aztán jobban megnézve azt láttam papírdarabkák lógnak az ágakon, rajtuk kézírásos szövegek. Idézetek. A gyerekektől. Arról, mi a szívük vágya. Ez az újévi kívánságfa – mondta az óvó néni. Kicsit butának érzetem magam, hogy nem hallottam még erről a népszokásról, de hamar kiderült ez egy friss találmány. Azt hiszem igazából nekünk, szülőknek szereztek vele vidám perceket – kicsit gyerekek lettünk, ahogy kerestük a srácok kívánságait, aztán jókat nevettünk rajtuk.

Hogy mit kíván a mai gyerek, legalábbis mifelénk. Mire tippeltek?

Nem, nem legót, kisautót vagy babát – mint mi annak idején. Nem gazdagságot, gépkocsit, új ruhát – mint mi hajdanán. Utánunk vágynak, a figyelmünkre vágynak, a közös időre, közös játékra vágynak.

Ez a leggyakoribb kérés: „Játsszon velem sokat anyukám, apukám.”, „Legyen időm játszani.” „Sokat tudjak kirakózni, társasozni.”, „Mindennap legyen sok időnk játszani, sokat főzzön anya.”, „Szeretnék sokat játszani együtt a szüleimmel”. Nevettem jót, mindenki csak a szülővel akar játszani, a tesók valahogy fel sem merülnek. Na, jó egy helyütt igen: „Jó gyerekek legyünk, jó étvágya legyen a kistesómnak.” Barátokra viszont többen is vágynak: „sok barátom legyen.” olvasható néhány cédulán. És ami ritka ebben a korban és fejlett szociális érzékenységre utal egy helyütt olvasható ez is: „A gyerekek látogassanak el a gencsi otthonba.”

Szóval: megfontolandó dolog ez. Nehéz persze, munka és háztartás mellett szinte lehetetlen időt szakítani a kicsikre, még ha akarjuk is. Mire a gyerkőc hazaér kora este van, alig néhány óra marad a fekvésig, az meg nekünk is kellene, ugye? Valahogy mégis meg kellene próbálnunk, elvégre ezt kérik az újévre a kölykök. :)

(A fotók forrása: pixabay.com)

Szerettem volna elmenni George Michael még egy koncertjére

 

andrew-browning-800x540

Valahol évek óta tudtam, hogy ez már nem fog összejönni nekem. Nem lepődtem meg a halálhírén, inkább csak úgy a gondolataimban van azóta is. Végigkísérte a fiatal, majd az eddigi meglett éveimet is a zenéje. Kicsit olyan volt, mintha a zenéjével együtt értem volna én is.

Nem szeretném, annyira nem akarom, hogy a könyvesboltokban, zenei és egyéb áruházakban hirtelen az ő plakátjaival, zenéivel legyen minden tele.  Lehet, hogy irigylem az érzést, amit volt részem megélni enélkül is?!

Számolja a média, hogy ennyi meg annyi sztár hunyt el idén. Nem tudom, nem számolom, vélhetően az ezt megelőző években is így volt ez. Egy igazi popikon idő előtt elmegy. George Michael egyik magyarországi koncertjén 42 ezren voltunk. Azt hiszem, azelőtt ennyi embert egy helyen egy ember miatt összegyűlni még nem láttam. Fojtogató, furcsa érzés volt, emlékszem. Akkor, azokban a percekben megfogalmazódott, egyben megkérdőjeleződött bennem, hogy vajon az emberi elme alkalmas-e arra, hogy ezt a helyzetet, élményt – hogy őmiatta azon a napon ennyien összegyűltek- feldolgozza.

Másik nap újabb több tízezer ember újabb helyszín…Azt hiszem, nem erre vagyunk programozva, beállítva. Masszív, erős lelki stabilitás kell ezt beépíteni és kezelni. Vajon megvolt-e ez egy olyan embernél, akinek olyan mély tartalommal, érzékiséggel, mondanivalóval megáldott zenei szövegei, zenéi voltak, mint George Michaelnek?

Fogalmam sincs mennyi tehetség kapcsán jött a hír, hogy elhunyt, de valahogy soha nem volt egyértelmű a pontos halálok. Még ha a laikus is tudta, és később kiderült, hogy tudatmódosítók állnak a háttérben.

Sok gondolatatot indított el bennem a zenéje és most a halála.

Kriszta

De hogyan jött ki Máriából a Jézuska? Karácsonyi kérdésözön a négyévestől

betlehemTegnap pásztor voltam. A férjem József és szamár, a nagytesó angyal egy baba pedig Jézuska. Napok óta Betlehemről, és a szent családról faggat a négyéves, színdarabot tegnap kezdett írni. Mint Mária tekerte fejére a törölközőt és ringatta a bölcsőt, majd hírt hozott nekem, hogy megszületett a Kis Jézus vigyek neki ajándékot. Előkerültek tehát a legók, gyorsan építettünk is a kisdednek duplóházat.

Este a mesét is együtt hallgatta velünk – szóval családtag lett Jézuska. Apával jókat vigyorogtunk, a kérdések azonban okoznak némi nehézséget. Mert faggat folyton és néha nehéz a korának megfelelő választ kitalálni. Miért épp a Jézuska hozza az ajándékot? És az oviba – ahol ők díszítenek – is ő hozza? Egyáltalán hova fogja tenni nálunk? („Szerintem majd odébb teszi a kukát.”:))karacsony

Amióta betlehemes játékokat is látott még több kérdés merült fel benne. Anya: miért Betlehembe mentek Máriáék? Miért istállóban aludtak? Amikor aludtak, akkor szült Mária? És miért épp Mária szülte a Jézuskát? És hogyan jött ki belőle? És miért siettek a pásztorok? Meg miért vittek ajándékot? És ment velük a csillag? Aztán az ember válaszol, és újabb kérdésözönt indít el. Megnőtt a Jézuska is? És mivel játszott? Segített az apukájának? stb.

Már a szenteste koreográfiáját is megtervezte: a család a mamánál vendégeskedik, amíg a Jézuska itthon dolgozik. Aztán természetesen, amikor hazaérünk este, ő lesz a felderítő, elsőként fog berohanni és megkeresni a fát. „Aztán anya, kiabálni fogok, hogy juhéj köszönjük Jézuska!”. Na, akkor remélem véget ér a kérdésözön is. :)

Narancsos likőr házilag: a verhetetlen gasztroajándék

orangeliquour06-thumb-596x350-254473Lassan ellepik a gasztroajándékokról szóló írások az internetet, gyorsan megosztok veletek én is egyet. Már készítem is sorban őket, az extra szuper narancslekvárom elkészült – tavaly olvashattatok róla – most pedig gyorsan dunsztosüvegbe zártam a többi meglepetést is. Elsősorban azért, mert ezeknek bizony idő kell, hogy „beérjenek”. A legtutibb bennük, hogy munka alig van velük, ugyanakkor évek múlva is emlegetik a megajándékozottak, hogy milyen isteni volt, csak sajnos túl hamar elfogyott.

Hát persze, hogy szeszről van szó :). Igazából olyan nőcis italok, finom likőrök ezek, de elárulom, a pasik is csettintettek, amikor megkóstolták. Ilyen volt az aszalt szilva likőröm (a recept Sthal Judité), ami egyszerűen mennyei: képzeljétek csak el, ahogyan az aszalt szilva mézzel, fahéjjal és vaníliával együtt pihen a vodkában napokig, majd egy mézes sziruppal nyakon öntve landol a guszta kis üvegekben. Rá egy szép szalag: gyönyörű és észtveszejtően finom. De hát minden évben mégsem adhatom ugyanazt, nem? (Azt hiszem, ezen a ponton most sokan nem értenek velem egyet :) …).aszalt-szilva-likor

A tavalyi aszalt szilvás változat

Szóval felcsaptam a dédik szakácskönyveit és találtam is egy receptet, roppant egyszerűt és nagyon remélem, hogy ízében is tökéleteset. Na, most lelövöm a sokaknak szánt meglepetésemet, de elárulom nektek: ez a narancslikőr. Rossz szerintem nem lehet, akinek felkeltettem az érdeklődését elárulom, hogyan készül. Valójában nincs is szükség itt receptre.

dscf8121Már érik a narancsos likőr

Veszünk 6 darab szép nagy narancsot és vékonyan meghámozzuk, hogy a keserű fehér rész nem maradjon rajta. Ebből következik, hogy bio gyümölcsre lesz szükségünk. A héjakat aztán dunsztosüvegbe dobjuk, majd nyakon borítjuk 5 dl vodkával. Igazság szerint az eredeti recept 96%-os szeszt ír, ilyent viszont ma csak gyógyszertárban lehet kapni nagyon sok pénzért. Ráadásul ott sem adnak ki belőle 1 dl-nél többet. Ha egyáltalán adnak. Szóval marad a vodka. Az üveget jól lezárjuk, és olyan helyre állítjuk, ahol nincs útban. Amikor arra járunk, napjában elég egyszer-kétszer, megrázzuk kicsit, de egyébként hagyjuk pihengetni 8 napig. Aztán a héjáról leszűrjük a levet és felöntjük sziruppal, melyet 1 liter vízből és 1 kg cukorból főzünk. Újra dunsztosüvegbe zárjuk a felhígított vodkát, melyet újabb 8 napig pihentetünk. Végül leszűrjük gézen keresztül, megkóstoljuk. :) Ha finom már „csomagolhatjuk” is a likőrünket szép üvegekbe. Érdemes kisebb, 2.5-3 dl-es üvegeket választani, egy szép szalaggal átkötve apró kis figyelmesség a barátoknak.

Anya vagy Mikulás? Gyanúsak vagytok!

mikulas-2Érdekes a gyermeki gondolkodás – mesélek a férjemnek az ovis ünnepségről – hogy a fenében nem rakja össze, hogy eléggé lehetetlen egy nap 3 Mikulással is találkozni. Ráadásul ugyebár mindegyik másként néz ki, ki sikerültebben, ki egészen gázul. És mégsem merül fel a kérdés jó néhány évig, hogy akkor melyik is az igazi. Mondjuk a négyéves a különbségekre már felfigyelt: „az egyik alacsonyabb volt anya, akkor ugye az még nem olyan öreg…” de egyelőre össze még nem zavarodott. A lényeget, hogy jó fej ez a Mikulás, csomagbontogatás közben summázta is.

Néhány év múlva már – a nagyobbik lányomnál legalábbis így volt – kezd valamit nem érteni. Mert ugye más Mikulás osztogatja a szaloncukrot a Fő téren délelőtt, meg egy másik délután. Aztán ott van a boltban, az oviban, biciklizik, hintó húzza végig a falun stb, stb, stb. A szülő azért még szeretné ezt a kis illúziót megőrizni, mert olyan jó még neki is mesehőssé változni. (Mondjuk utána aztán dühöng, amikor csak nem akar kiürülni a sok zacskó…)

mikulasAz ovis elég élethű, nem?

Akkor tehát jön a magyarázat, hogy ugyebár vannak vicces bácsik, akik szeretnek jelmezbe bújni és ajándékot osztogatni, de az igazit, aki éjjel suhan a rénszarvas húzta szánon, na, őt sohasem fogjuk látni. Igazából nem is tudunk róla semmit – hogy hol lakik, meg hol veszi az ajándékot és számos zavarba ejtő kérdés hangzik el ilyenkor, ugye? – nagyon titokzatos a Télapó. És akkor a gyerek tovább hisz, és ez olyan jó.

Aztán megnő, iskolás lesz és kimondja az ítéletet: „gyanúsak vagytok, ugye igazából ti vagytok a Mikulás?” Hát igen. „És akkor nyuszi sincs, ugye?” Hát nincs. Aztán felvilágosítják egymást a suliban is és vége egy mesének L. Bár szerintem a vágy bennük tovább él, nem véletlenül színlelt idén éjszaka alvást a nagylány, meg kellett bizonyosodnia arról, hogy mi zörgünk a zacskókkal. Mert megígérte a barátnőnek, hogy ellenőrzi az igazságot. Szóval kicsit még mindig benne volt valami ebből az álomvilágból? :)

Szerencsére van még egy kisebbik, akivel lehet néhány évig játszadozni, és szerencsére a nagy is partner ebben. Szóval lehetek még kicsit mesebeli lény, egy igazi szupermanó a Mikulás mellett. Aki természetesen létezik, csak épp sosem látjuk. :)