Gyakorlott konyhatündérnek érzem magam, mégis van egy-két étel, ami rendre kifog rajtam. Ezek közül is az egyik kedvencem a legnagyobb para: a túrógombóc.
Már minden lehetséges variációt kipróbáltam, az összes “ez soha nem fől szét” receptet előástam és meghallgattam minden jó tanácsot a “hogyan ne legyen kőkemény” témában. Hiába. Vagy kifőzéskor szétesik {ez még a jobbik eset, mert túrós császármorzsa még lehet belőle ;)}, vagy délutánra már a nagy fejszét keresgélem a pincében, hogy fel tudjam vágni.
Nem, köszi, nem kérek több praktikát; igen, kipróbáltam liszttel, rétesliszttel, búzadarával – mindenféle variációban! Kész, vége, lemondtam róla. Illetve… akad itt egy újabb lehetőség. Ha nem főzöm, akkor sütöm! Voila: túrógombóc-muffin! 
A tésztája tulajdonképpen ugyanaz, mint a “rendesé”, de ezt muffinformákba adagolva megsütöm és no para!
Recept: 25 dkg (bio)túrót, 2-3 dl (bio)tejfölt, 6 tojássárgáját, 5-6 ek. cukrot (vagy xylitet), késhegynyi vaníliaport (jobb, mint a vaníliás cukor!!), egy bio citrom reszelt héját és 6 púpos ek. búzadarát (gluténmentesen: rizslisztet) jól összekeverünk és a hűtőben állni hagyjuk legalább egy fél órát, hogy a dara megdagadjon.
A sütőt előmelegítjük 175 fokra, a muffinformákat vajjal és zsemlemorzsával béleljük. A 6 tojásfehérjét pici sóval kemény habbá verjük és óvatosan a túrós masszához forgatjuk. A formákat 2/3-ig töltjük. Tehetünk a tetejére kókuszreszeléket vagy nyomkodhatunk bele apróra vágott étcsokit. Kb. 30 percig sütjük. Ha kihűlt, néhánynak a tetejét megkenhetjük porcukorból és citromléből készült mázzal. Tálalható baracklekvárral vagy tejföllel.
