Délutáni meditáció

Melyik szülő ne ábrándozott volna arról, hogy egy szép júliusi délután felteszi a lábát és egy egész órán keresztül csodás, éteri zenét hallgatva, felhőket nézve  csak meditál avagy épp nem gondol semmire és közben egyszer sem kell „Anya, van még süti?” és „Hol van már megint a távirányító” kérdésekre kizökkennie ? Rendben, most tegye fel a kezét, akinek ezt sikerült is megvalósítani! A 8 évvel ezelőtti nagymamánál nyaralás nem ér! ;) Szóval senki?
Pedig – ha ritkán is – bárki előtt ott a lehetőség. Akihez közel áll a meditáció világa, biztosan találkozott már Kövi Szabolcs nevével és zenéjével. Többször tartott már Szombathelyen is koncertet, valamiért azonban én csak most jutottam el rá. Mikor megláttam a felhívást, hogy a Kámoni Arborétumban pihenőszékes koncert lesz a fák alatt, tudtam, hogy ott leszek. Bár jó egy hónapja, mikor lefoglaltam a helyet, még azon izgultam, nehogy 35 fokos meleg legyen a délután 1-kor kezdődő előadáson, ennek majdnem az ellenkezője jött be ezen a szeszélyes júliusi napon.


Tekintve, hogy többféle technikai akadály felmerült és az esőnek is erősen lógott a lába, inkább a látogatóközpont oldalához kerültek a nagyon kényelmes székek (amit egyébként az előadó maga hozott, a vidám, színes takarókkal együtt).
Szabolcs – segítőjével együtt – kedves közvetlenséggel fogadta  a nézőket, akik a belépődíj fejében cd-ket választhattak. Nekem több albumom van már, azonban most végre hozzájutottam az 5 cd-ből álló Nagy meditációs kör elnevezésű gyűjteményhez. (Most is ez szól, mikor ezt írom.)

Nagy élmény volt az egy órás koncert, ami alatt Kövi Szabolcs 9-féle fúvós hangszeren játszott, volt, hogy egyszerre kettőn is! A fuvolát és a pánsípot felismertem, de néhány egzotikus, dél-amerikai fafúvós szerkezet újdonságként hatott. Remek volt a természetes, zöld növényekből álló háttér, még a madárcsicsergés is belesimult a magával ragadó zenébe.


Számomra meglepő módon a közönség összetétele meglehetősen vegyes volt: gyermekek, fiatalok, közép- és idősebb korúak mind képviseltették magukat. Tekintve, hogy a hétvégén összesen hat koncert lesz, biztos, hogy nagyon sok emberhez eljut majd a híre.
A fel-feltámadó szél ugyan megborzongatott bennünket, de mégis legtöbbször inkább a zenétől libabőröztem, már amikor épp nem voltam félálomban. Gondoltam is rá, nem sok előadó válaszolhatja szívesen a kérdésre: „Na, milyen volt az előadás?”, hogy „Teljes siker, mindenki elaludt!”. :D
Ha most hétvégén nem sikerült bejutni a koncertek valamelyikére, nem kell bánkódni, egyrészt cd vásárolható Kövi Szabolcs honlapján, hallgatható a zenéjének egy része a Youtube-on, illetve decemberben újabb előadással érkezik majd Szombathelyre, a Kámoni Arborétumba.

Szedd magad levendula Bucsuban

Tudtátok, hogy Bucsu határában szedd magad levendula akció van?  Ez volt a mai nap nagy felfedezése számomra. Rövid vendégség miatt jártam ma a faluban, ahol táblák ill. a házigazdáim jelezték az akciót. A elköszönést követően oda vitt az utam, és igen kellemes élményben volt részem.

Nagyon egyszerű megtalálni a levendula táblát, el sem lehet téveszteni: a körforgalomban – ha Torony felől érkezünk – rögtön az első kijáratot kell választani, ami a falu egyik kis utcájába vezet. Ez a Dózsa György utca.  Miután kijöttünk a körforgalomból, nincs más dolgunk, mint egyenesen tartani a célállomás felé.  A műút a falu végén véget ér, ezt követően a szántóföldek tövében, kocsival is nagyon jól járható füves út következik.  Innen kb. 1 km van hátra, és mindenkinek a saját döntése, hogy gyalogol, vagy kocsikázik. A műút végén, egy kis kavicsos téren leparkolhatjuk az autót, és egy kellemes sétát tehetünk a levendulákig, mi ezt választottuk.

A helyszínen egy kedves hölgy várja az érdeklődőket.  A szedd magad keretében 300 HUF/ 10 dkg áron vihetjük haza a magunk szedte csokrokat.  A 10 dkg, egy közepesen duci csokrot jelent. Akinek nincs kedve szedni, válogathat a kész csokrokból is.  Az akció sajnos már nem tart sokáig, a jövő hét végén leszedik a levendulát. Ez azt jelenti, hogy még jövő szerdáig (07.05.) van lehetőség arra, hogy valaki saját maga szedte csokorral térjen haza.  A levendulás mellett egy tábla jelezte a nyitva tartást: szombat-vasárnap 10 óra és 19.30 között, hétfő-péntek: 17-20 óra között.  Mielőtt útra keltek, az alábbi telefonszámon érdeklődjetek, hogy biztosan legyen kinn valaki a levendula mezőn: +36 30 471 0895

Nagyon kellemes délutáni program lehet, ajánlom mindenkinek!

Emberek, akiknek még tiédnél is rosszabb napjuk van ;)

Hétfő reggel – hideg tavaszi nap, az óra nem csörgött, a gyerek nyavalyog, nem találod a harisnyádat, ráadásul az autó sem akar indulni?
Mindenkinek lehetnek rossz napjai, mikor beterít a stressz és látszólag semmi sem sikerül.
Ilyenkor kell nagy levegőt venni és megnézni ezt a fotógyűjteményt és jól kinevetni a saját bajunkat és más pechszériáját! Az érzés, hogy nem vagyunk egyedül, máris kicsit jobbá tesz mindent.

Itt van néhány ember, akiknek szintén elég vacak napja van, nem gondolod? :)

Van, akinek már az előző este sem sikerült…

 

… de másnap reggel erre kelni sem lehet kellemes.

 

Az ebédfőzésnél is folytatódhat a pechszéria…

 

… az autóba ülve pláne.

 

Amit lehet fokozni!

 

A munkahelyi balesetekről nem is beszélve! :P

 

Vagy ha délután tankolnál…

 

És mikor hazaérsz, ez fogad.

 

Vagy ez. :D

 

És akkor estére már tutira így néznél te is. ;)

Ugye hogy sokkal jobb már? :D

forrás: providr.com

A világ legjobb cukrászának esete a Rubik kockával

Akit komolyabban érdekel a gasztronómia, azon belül is a sütemények világa, biztosan hallott már a francia Cédric Grolet-ról, aki 2016-ban elnyerte a legjobb cukrász címet. Ha valaki mégsem tudja kiről van szó, a legjobb módja megismerni, ha megnézzük a Rubik kocka tiszteletére készített süteményeit:

Ezek a tortácskák – bár műalkotásként is megállnák a helyüket, egytől egyik ehetők!

A Rubik kockák (és az egyéb desszertjei is) rendkívül nagy pontosságot és odafigyelést kívánnak meg a cukrásztól, aki újra és újra bebizonyítja, hogy nem véletlenül nyerte el a megtisztelő “legjobb” címet szakmájában.
További képeket láthatunk a séf Instagram oldalán: https://www.instagram.com/cedricgrolet/

Forrás: boredpanda.com

 

 

Faék-egyszerű desszert

De tényleg! Nem is akartam ide feltölteni, olyan snassz. De aztán blogtársam meggyőzött: hátha valakinek pont ez ad ötletet, mivel az előkészítése nem tart tovább 6-8 percnél!

A süti a túrós rétes újragondolása: muffin formában. Persze senki ne gondolja, hogy most a rétestészta nyújtásba fogom beavatni. Sima bolti (kitekerhetős, nem fagyasztott!) leveles tésztát használtam. {Mondtam már, hogy ez a konyha jolly jokere? Mindig van itthon egy csomag, mert pillanatok alatt lehet belőle édes vagy sós desszert vagy akár vacsora: pl. virsli bundában. :) }

Első mozzanatként beizzítottam a sütőt 170 fokra (légkeverésesnél 160). A tésztát (lehetne réteslapot is használni, bár azzal még nem próbáltam) annyi négyzetre vágjuk fel, ahány muffin formánk van. Én egy 12 mélyedéses formát használtam, ehhez elég volt 1 csomag tészta.
25 dkg túrót jól elkeverünk 1-2 kanál tejföllel, néhány kanál porcukorral (ki milyen édesen szereti), kevés vaníliakivonattal (ennek híján vaníliás cukorral), kevés reszelt citromhéjjal és pár csepp citrommal. A színe miatt tettem hozzá egy tojássárgáját és pár kanál köleskását (lehet helyette zsemlemorzsát), hogy ne legyen túl folyós. Akinek sok ideje van, a maradék fehérjét habbá verheti, én azonban csak villával kissé felvertem és a felét adtam a túróhoz.
A muffin-mélyedésekbe tettem egy-egy négyzetet a tésztából, rákanalaztam a túrós töltelékből, majd a kilógó 4 sarkát a tetejére hajtottam és megkentem picit a maradék tojásfehérjével. (Sülés közben valószínűleg szétnyílik, de nem baj!) Sütőtől függően 35-45 perc kell neki, majd ha kihült, leheletnyi porcukorral meghintve tálalhatjuk. (A tölteléket lehet még sok féleképpen variálni: gyümölcs- vagy csokidarabokkal feldobni, kinek hogy tetszik! :))

 

Hősként ünnepli az internet népe a török kecskepásztorlánykát

A világot bejárta már ez a néhány fotó,  melyeken egy 11 éves török kislány látható, akik kecskéket őriz, sokszor távol az otthonuktól.

Nemrég észrevette, hogy az egyik nőstény elleni készül.  Tudta, hogy kint a szabad ég alatt, a hegyek közt túl hideg lesz az újszülött gidának, ezért hazahajtotta a többi állatot, két hátizsákot vett magához és visszament az anyáért és az időközben megszületett gidáért.

A hátizsákokba pakolta őket, az egyiket maga vette fel, a másikat a kutyára tette és így mentek haza.

A fotókat a lány 15 éves bátyja készítette – már otthon. A képek gyorsan elterjedtek, a kislányt hősként ünneplik, aki szerint nagyon fárasztó volt, de megérte.

forrás: boredpanda.com

Szabadfogas kisokos: egy kezdeményezés első tanulságai

Most, hogy egy átszerkesztett képem nyomán az országban már szerte-széjjel „szabad fogas”-okon lógnak kabátok, melyeket bárki, aki rászorulónak érzi magát térítésmentesen elvehet, lassan le lehet vonni az első konzekvenciákat, ha még végső számvetést nem is végzek. ;)

Ez utóbbit nem is tudnék, hiszen szinte percenként bővül az az interaktív térkép, amin egész Magyarországon bejelölhetők a Szabadfogas akcióban részt vevő helyszínek. A jelen pillanatban már több mint 47 település csatlakozott (Szombathelyen két  több helyen is) és számtalan feltöltött fénykép bizonyítja, hogy az emberek nagy része AKAR és TUD jót tenni. Csak valami kis katalizátor kell, hogy beinduljon a folyamat! A megállíthatatlan jótétemény-cunami pedig minden résztvevőre pozitív hatással van. :)

Fotó: Turcsányi Brigi – Mindszent

 

Van néhány dolog azonban, amit nem árt tisztázni, mielőtt nagy lelkesen kiszállítjuk valahová adományunkat.

Lényeges, hogy viszonylag forgalmas és könnyen megközelíthető helyen legyen, de semmiképp ne a turisztikai célpontok közvetlen közelében. Akár köz-, akár magánterületre kerül a fogasunk, kérjünk engedélyt, pl. a legközelebbi bolt tulajdonosától! Egyben vállaljunk garanciát arra, hogy rendszeresen ellenőrizzük a területet, így elejét vehetjük a szétszórt, rendetlen kinézetű utcaképnek.

Jól látható helyre rakjuk ki a papírunkat, amin információt közlünk a meleg holmikról. Például ezt:

Ha már meglévő helyre viszünk kabátokat és azt látjuk, hogy rengeteg cucc van már ott, inkább ne hagyjuk ott feleslegesen (nagyobb az esélye a széttúrásnak), mindig mutasson rendezett képet a fogas, így mindenki szeretettel tekinthet rá! Inkább próbáljunk egy újabb pontot létrehozni, hiszen az lenne a cél, hogy a rászorulók minél több helyen hozzájussanak a meleg holmikhoz. Véleményem szerint ezek a csomópontok most ad hoc jelleggel alakulnak és nem fognak hosszútávon fennmaradni, hiszen jelenleg ezt elsősorban az extrém időjárás provokálta ki. Tehát nem kell attól tartani, hogy nyáron meg bikiniket fognak fellógatni jó szívű emberek (bár lehet, hogy lenne, aki örülne neki ;) )

[Ha netán olyat tapasztalunk, hogy nem rászorulónak tűnő egyének próbálnak meg nagy mennyiségben holmikat magukhoz venni, kérjünk segítséget és többen szóljunk rájuk erélyesen!]

Természetesen ezek csak az én gondolataim, nem „direktívák”, de már akkor megfogalmazódtak bennem, mikor az eredeti (amerikai) fotót megláttam.

Jelenleg v. hamarosan működő szombathelyi Szabadfogas pontok:
– Kossuth L. u. 8. (Levéltár felőli oldal) Human Operator Iroda
– Szelestey u. 62. Dohánybolt előtt
– Akacs M. u. 7. Weöres Sándor Színház bejárata
– Széll Kálmán u. 40. előtt

Pillangók és kabátok, avagy a közösség ereje

Ismeritek a pillangó effektust? Az elv népszerű és elterjedt (de pontatlanul és túlzóan idézett) megfogalmazása szerint „a Föld egyik oldalán egy pillangó egyetlen szárnycsapása tornádót idézhet elő a másikon”. A lényege tehát, hogy bármilyen pici tett befolyásolhat nagy dolgokat. Ezt sikerült nekem is a napokban megtapasztalni kicsiben.

Persze, hogy a Facebookon kezdődött, mint annyi minden manapság! (Mostanában persze szokás negatívan szólni a közösségi oldalak dehumanizáló – embertől eltávolító – hatásairól, de én ennek az ellenkezőjét tapasztalom jó ideje.) Szóval egy kedves nyelvtanár ismerősöm megosztott egy képet, amin egy üzlet előtt kabátok lógtak fogason, felette tábla angol nyelvű szöveggel.

Azonnal megfogott (szívecske lájkot nyomtam rá) és rögtön elhatároztam, hogy ezt magyarra lefordítva is megmutatom (tudván, milyen kevesen beszélnek idegen nyelvet nálunk – de ez egy másik lapra tartozik). Tehát letöltöttem az eredeti képet és egy egyszerű képszerkesztő programmal kifehérítve a lapot, ráírtam az eredeti szöveget magyarul: „Szükséged van kabátra? Vegyél el egyet! Segíteni akarsz? Tegyél ide egyet!”

Ez a 4 mondat – nagyon leegyszerűsítve – megmutatja, hogy alapvetően kétféle ember létezik: aki segítségre szorul, és aki segíteni tud. Sosem tudhatjuk, az épp aktuális állapotunk mikor csap át a másikba, akár egyik pillanatról a másikra. Az átszerkesztett képet így feltöltöttem nyilvánosan, mert azt szerettem volna, ha sokan látják és minél több ember gondolja ugyanazt, amit én: de hiszen ez ilyen egyszerű! Nem akartam én semmi extrát, csak egy kis gondolatébresztőt. Első este még jobbára az ismerőseim lájkolták és osztották meg, másnap aztán elindult a „cunami”. :)

Délutánra már másodpercenként jöttek az értesítések arról, hogy ki mindenki lájkolta és osztotta meg, kik jelöltek ismerősnek és mennyi üzenet jött. De nem ez volt a legjobb a dologban, hanem az, mikor láttam sok megosztásnál, hogy csak kevesen fintorogtak, elenyésző volt azok száma, akik azt írták, hogy „de ezt itthon nem lehet”, „úgysem azok vinnék el, akiknek szüksége van rá”, és hogy „kár, hogy itt sok a becstelen ember”… Sokkal több volt ilyen: „ez igen, nagyon tetszik”, „csináljunk mi is ilyet”, és a „hol lehet jelentkezni?”.
Két napot kellett a lényegre várni, mire megláttam egy fényképet, amin egy balassagyarmati turkáló elé kitett ruhaállványon kabátok és egy felirat virított: Ha fázol, vigyél egyet! :))

Remélem, sikerül ezzel itthon, Magyarországon is valami mozgalomfélét elindítani és nem ez az egyetlen utóhatása az én kis pillangószárny-csapásomnak! :)

Szilveszterkor legyen malacunk!

700587

Még nem késtünk le semmit, még nagyon gyorsan megmalacosodhatunk szilveszter estére! Vagyis az új évre, mert akkor túrja elő a szerencsét.
De mivel egy igazi malac sütéséhez rengeteg idő és energia kell (pácolás, forgatás, kenegetés – pfüüühh!), jobb lesz egy egyszerűbbel előrukkolni, amit még a gyerekek is élvezni fognak: a készítéstől az evésig. :)

1493158_677444518956665_1894946585_n
Csak kedvenc tésztánkra van szükség: ez lehet bolti leveles tészta (leggyorsabb verzió) vagy egyszerű pizzatészta. Vékonyra nyújtjuk, kis pohárral köröket szaggatunk belőle – illetve ezt hagyjuk meg csemeténknek! – majd 1-2 cm-es vágást ejtünk rajta felül és a két kis fület visszahajtjuk. Az orrának a maradék, leeső tésztákból kis kupakkal szintén köröket szaggatunk. A szemnek eredetileg egész borsot írt a recept, de ezt nem ajánlom, ha gyerek is eszik belőle. Inkább aszalt paradicsomból vagy olajbogyóból vágjunk apró darabokat és ezt nyomkodjuk a tésztába. Az orrát egész tojással ragasszuk a nagyobb körre, kenjük le még egyszer a teljes röfit és előmelegített sütőben 10-15 perc alatt süssük készre. Langyosan a legjobb! :)
Minden kedves blogolvasónak BÚÉK! :)

 

 

Speciális karácsonyi menüsor, amit mindenki bátran ehet

Beautifully set table in red and gold for Christmas Eve

Nem azt mondom, hogy a sima, egyszerű karácsonyi ételsor nem nagy kunszt, de az igazi nehézség akkor adódik a konyhában is – és állítja kihívások elé a háziasszonyt / avagy leányt – ha ételallergiás és/vagy intoleranciás akad a családban, vagy a vacsorára meghívott vendégek között.

Hiszen arra kevéssé gondolhat az ember, hogy 3-4 féle ételsort dob össze (bár ez sem lehetetlen előre főzéssel, fagyasztással), de érdemesebb inkább olyanban gondolkodni, amit mindenki megehet, még sincs erős „diétás” érzete a dolognak.

Az allergiáról mindenkinek van körülbelül fogalma, de nem árt itt is megemlíteni, hogy megkülönböztetjük a jóval gyakoribb intoleranciától, mivel előbbi – anafilaxiás sokk esetén – életveszélyes is lehet, utóbbinak azonban hosszútávon lehetnek durvább következményei. Ezt most tovább nem ragozom, akit érdekel, netán érintett, az interneten mindent el tud olvasni róla.

christmas-dinner-dp

Nálunk adva van egy hisztamin-intoleranciás családtag (nem képződik megfelelő enzim az ételekben lévő hisztamin lebontásához, ez viszketést, dagadást, bőrtüneteket és egyebeket okoz); van tej-, liszt- és cukormentesen étkező gyerek és vannak olyanok, akik csak simán nem szeretnek valamit: pl. gomba, articsóka nem lehet semmiben. Étolaj, dió, mogyoró szintén kilőve. Erősen szűkül tehát a felhasználható élelmiszer-alapanyagok köre, de nekem, mint gyakorlott „étrendkutatónak” nincs lehetetlen.
Itt azért megjegyezném, hogy némi besegítést el szoktam fogadni, így akár levesből és főfogásból is lehet többféle. Apósom halászléje például kihagyhatatlan karácsonykor, annak ellenére, hogy többen nem fogyasztják, vagy anyósom rakott csirkemelle sem való mindenkinek, akinek viszont igen, nagyon hálás érte – ráadásul az még hidegen is kiváló, mikor éjszaka kinyitod a hűtőt és bár nem vagy már éhes, mégis pár falatot olyan jó bekapni belőle. :)

1abdd68aad6906d7eee3b38f127a4964

Szóval idén a következőképpen áll össze a menü. Előételnek egy nem mindennapi, avokádós quinoa-salátát gondoltam. Aki esetleg nem tudja, mi az a quinoa: manapság már sok helyen kapható, Dél-Amerikából származik, ősi inka gabonaféleség, superfood – tehát tápanyagban rendkívül gazdag, magas a fehérje- és ásványi anyagtartalma, ráadásul gluténmentes. Úgy főzzük, mint a rizst, dupla vízben, majd mikor leszűrtük, még 10 percet hagyjuk a fedő alatt pihenni.

Melegen köretként fogyasztható, hidegen salátákba, kásákba rakható. Nyers zöldségekkel, avokádóval, olajbogyóval és egy finom, pikáns, citromos dresszinggel különleges előétel lesz belőle, amiből nem kell nagy adag, csak épp az íze kedvéért egy pár kanál.

sam_4858
Zöldséges quinoa

Az elmaradhatatlan húsleves lesz a következő fogás, borjúcsontból és az ünnep kedvéért fácánmáj gombóccal. A májgombócba is természetesen gluténmentes lisztet használok, amit azonban senki nem vesz észre azok közül sem, akik nem ilyen étrenden vannak. A fűszerezés a lényeg! :)

sam_1590
Húsleves

Főételnek a már bevált aszalt szilvával töltött, szalonnabundába tekert karaj lesz, amihez köretként pasztinákpürét és vajban párolt gesztenyét tervezek. A pasztinák egy méltatlanul mellőzött zöldségünk, pedig fantasztikusan ízletes. Igazi téli csemege, remek alternatívája a krumplinak, s ahhoz hasonlóan nagyon sok ételhez felhasználható. Nem fehérrépa, de rokona a répának. Természetesen nem „rendes” tejet fogok használni a püré elkészítéséhez, hanem rizs- vagy mandulatejet. De így is nagyon finom, már kipróbáltam.

sam_2617
Aszalt szilvás karaj

És hát a desszert. Ez megérne egy külön bejegyzést, ha nem volna már olyan sok „mindenmentes” írás a különböző paleo, szénhidrátszegény és egyéb speciális finomságokról. Mióta jópár cég ráállt az ilyesfajta süteményekhez való lisztek gyártására, már közel sincs olyan nehéz dolga a speciálisan étkezőknek, mint akár 5-6 évvel ezelőtt. Anélkül, hogy reklámot csinálnék nekik, az egyik közülük – amelyik „Éhezésmentes, egészséges karcsúság” szlogennel hirdeti magát (de persze nem csak fogyni vágyóknak való termékekkel) – a legújabb, mindenmentes lisztkeverékeikkel akár bejglit is süthetünk. Én a mákosra gyúrok. Persze lesznek „normál” sütik is, de néhányan azokat majd csak messziről csodálják.

Lehet, hogy sokan elcsodálkoznak ezen a menüsoron, én azonban szeretek főzni, főleg nem mindennapi ételeket. Szerencsére – köszönhetően a rutinnak – legtöbbször sikerrel. ;)

Boldog karácsonyt, finom ételeket és nyugalmat kívánok mindenkinek!
(Fotók: web, saját)