Szabadfogas kisokos: egy kezdeményezés első tanulságai

Most, hogy egy átszerkesztett képem nyomán az országban már szerte-széjjel „szabad fogas”-okon lógnak kabátok, melyeket bárki, aki rászorulónak érzi magát térítésmentesen elvehet, lassan le lehet vonni az első konzekvenciákat, ha még végső számvetést nem is végzek. ;)

Ez utóbbit nem is tudnék, hiszen szinte percenként bővül az az interaktív térkép, amin egész Magyarországon bejelölhetők a Szabadfogas akcióban részt vevő helyszínek. A jelen pillanatban már több mint 47 település csatlakozott (Szombathelyen két  több helyen is) és számtalan feltöltött fénykép bizonyítja, hogy az emberek nagy része AKAR és TUD jót tenni. Csak valami kis katalizátor kell, hogy beinduljon a folyamat! A megállíthatatlan jótétemény-cunami pedig minden résztvevőre pozitív hatással van. :)

Fotó: Turcsányi Brigi – Mindszent

 

Van néhány dolog azonban, amit nem árt tisztázni, mielőtt nagy lelkesen kiszállítjuk valahová adományunkat.

Lényeges, hogy viszonylag forgalmas és könnyen megközelíthető helyen legyen, de semmiképp ne a turisztikai célpontok közvetlen közelében. Akár köz-, akár magánterületre kerül a fogasunk, kérjünk engedélyt, pl. a legközelebbi bolt tulajdonosától! Egyben vállaljunk garanciát arra, hogy rendszeresen ellenőrizzük a területet, így elejét vehetjük a szétszórt, rendetlen kinézetű utcaképnek.

Jól látható helyre rakjuk ki a papírunkat, amin információt közlünk a meleg holmikról. Például ezt:

Ha már meglévő helyre viszünk kabátokat és azt látjuk, hogy rengeteg cucc van már ott, inkább ne hagyjuk ott feleslegesen (nagyobb az esélye a széttúrásnak), mindig mutasson rendezett képet a fogas, így mindenki szeretettel tekinthet rá! Inkább próbáljunk egy újabb pontot létrehozni, hiszen az lenne a cél, hogy a rászorulók minél több helyen hozzájussanak a meleg holmikhoz. Véleményem szerint ezek a csomópontok most ad hoc jelleggel alakulnak és nem fognak hosszútávon fennmaradni, hiszen jelenleg ezt elsősorban az extrém időjárás provokálta ki. Tehát nem kell attól tartani, hogy nyáron meg bikiniket fognak fellógatni jó szívű emberek (bár lehet, hogy lenne, aki örülne neki ;) )

[Ha netán olyat tapasztalunk, hogy nem rászorulónak tűnő egyének próbálnak meg nagy mennyiségben holmikat magukhoz venni, kérjünk segítséget és többen szóljunk rájuk erélyesen!]

Természetesen ezek csak az én gondolataim, nem „direktívák”, de már akkor megfogalmazódtak bennem, mikor az eredeti (amerikai) fotót megláttam.

Jelenleg v. hamarosan működő szombathelyi Szabadfogas pontok:
– Kossuth L. u. 8. (Levéltár felőli oldal) Human Operator Iroda
– Szelestey u. 62. Dohánybolt előtt
– Akacs M. u. 7. Weöres Sándor Színház bejárata
– Széll Kálmán u. 40. előtt

Pillangók és kabátok, avagy a közösség ereje

Ismeritek a pillangó effektust? Az elv népszerű és elterjedt (de pontatlanul és túlzóan idézett) megfogalmazása szerint „a Föld egyik oldalán egy pillangó egyetlen szárnycsapása tornádót idézhet elő a másikon”. A lényege tehát, hogy bármilyen pici tett befolyásolhat nagy dolgokat. Ezt sikerült nekem is a napokban megtapasztalni kicsiben.

Persze, hogy a Facebookon kezdődött, mint annyi minden manapság! (Mostanában persze szokás negatívan szólni a közösségi oldalak dehumanizáló – embertől eltávolító – hatásairól, de én ennek az ellenkezőjét tapasztalom jó ideje.) Szóval egy kedves nyelvtanár ismerősöm megosztott egy képet, amin egy üzlet előtt kabátok lógtak fogason, felette tábla angol nyelvű szöveggel.

Azonnal megfogott (szívecske lájkot nyomtam rá) és rögtön elhatároztam, hogy ezt magyarra lefordítva is megmutatom (tudván, milyen kevesen beszélnek idegen nyelvet nálunk – de ez egy másik lapra tartozik). Tehát letöltöttem az eredeti képet és egy egyszerű képszerkesztő programmal kifehérítve a lapot, ráírtam az eredeti szöveget magyarul: „Szükséged van kabátra? Vegyél el egyet! Segíteni akarsz? Tegyél ide egyet!”

Ez a 4 mondat – nagyon leegyszerűsítve – megmutatja, hogy alapvetően kétféle ember létezik: aki segítségre szorul, és aki segíteni tud. Sosem tudhatjuk, az épp aktuális állapotunk mikor csap át a másikba, akár egyik pillanatról a másikra. Az átszerkesztett képet így feltöltöttem nyilvánosan, mert azt szerettem volna, ha sokan látják és minél több ember gondolja ugyanazt, amit én: de hiszen ez ilyen egyszerű! Nem akartam én semmi extrát, csak egy kis gondolatébresztőt. Első este még jobbára az ismerőseim lájkolták és osztották meg, másnap aztán elindult a „cunami”. :)

Délutánra már másodpercenként jöttek az értesítések arról, hogy ki mindenki lájkolta és osztotta meg, kik jelöltek ismerősnek és mennyi üzenet jött. De nem ez volt a legjobb a dologban, hanem az, mikor láttam sok megosztásnál, hogy csak kevesen fintorogtak, elenyésző volt azok száma, akik azt írták, hogy „de ezt itthon nem lehet”, „úgysem azok vinnék el, akiknek szüksége van rá”, és hogy „kár, hogy itt sok a becstelen ember”… Sokkal több volt ilyen: „ez igen, nagyon tetszik”, „csináljunk mi is ilyet”, és a „hol lehet jelentkezni?”.
Két napot kellett a lényegre várni, mire megláttam egy fényképet, amin egy balassagyarmati turkáló elé kitett ruhaállványon kabátok és egy felirat virított: Ha fázol, vigyél egyet! :))

Remélem, sikerül ezzel itthon, Magyarországon is valami mozgalomfélét elindítani és nem ez az egyetlen utóhatása az én kis pillangószárny-csapásomnak! :)

Anya vagyok, nem adom fel!

Te Kedves Nő/Édesanya/Társ/Barát/Családtag/Kolléga!

Ne add fel, ha:

– káosznak tűnik a látkép az íróasztalodról

20161107_150529-1

Csak te tudod, hogy mindennek helye van! Mert minden egyes papírfecni fontos/pontos infót jelez, amit csak te tudsz értelmezni.

– az ebéd utáni bögre kávét harmadszorra melegíted újra

Nem kell annyi koffein, elég a placebo: ilyen adrenalinnyomás alatt különben is, minek a plusz serkentés?  Pattanj inkább lótuszülésbe, mantrázz néhány ommm-ot, aztán máris itt a nyugivilág.

– elveszel a feladatok tengerében

Gondolj inkább az igazi tengerre! Napfény, kékség, sós illat – máris könnyebb, mert van cél. Írd újra a teendőket! Egy másodszorra átgondolt lista a még elvégezendőkkel megmentheti a délutáni hangulatot. A régivel meg kukába, ne hagyd, hogy lehúzzon: ha tiszta papíron virítanak ugyanazok a jelentéstartalmak, sokkal jobb az érzet. Mintha meglenne a pipa. Ami ugye egy-egy befejezett projekt után jár.

Csak szép lassan, sorjában: ne kattogj már azon, hogy egy kolbászképű agresszor sofőr majdnem kirántott a kormány mögül, mert finoman jelezted (csak 1 dudálás volt!), hogy a 4 órai csúcsforgalomban nem kellene egy sima balra kanyarodáshoz két sávot stoppolnia alsó hangon is három lámpaváltás idejére, s ne járjon már ott az agyad, hogy mindjárt mehetsz a gyerkőcért a suliba, mit adsz neki uzsonnára/vacsorára, vajon tudsz-e ma minőségi időt tölteni vele (vagy majd a szalagavatóján tutulgálsz, hogy mennyi mindenről lemaradtál a munka miatt…), mit kell venni a boltban, mikor lesz fent a téli gumi a kocsin, lesz-e időd a postán csekkezni, kiakadnak-e a szomszédok, ha soros takarítónőként éjjel nyalod fel a lépcsőházat, lesz-e erőd az esti meseolvasás és összebújás után befejezni azt a munkát, amit most azért tolsz, mert ezt írod itt.

Szóval: KITARTÁS, ERŐ, SZERETET MINDEN NŐNEK, AKINEK TÖBB HELYEN KELL MEGFELELNIE! Miénk a világ, rajtunk áll, hogy mennyit engedünk be belőle!

csak2slukk

Lekéstünk egy fontos nemzetközi napot! :)

Jajj, olyanok vagyunk, mint a lajhár!! Lekéstük a napjukat… vagy talán így tudjuk legautentikusabban megünnepelni? Tegnap, október 20-án volt ugyanis a Nemzetközi Lajhár Nap. :)

cute-sloths-5806303529cd8__700

Ezek az emlősök a leglassabb állatok a világon, mint köztudott. Az talán kevésbé, hogy mivel csak levelekkel táplálkoznak, kalóriaszegény étrendjük miatt “választották” az energiatakarékos életmódot.

cute-sloths-320-580885a0d0510__700

Napi 9−10 órát alszanak, és amikor ébren vannak, jellegzetes testtartással, fejjel lefelé haladnak az ágakon, kb. 400 méter/órás sebességgel. Vagyis lassúsággal.

cute-sloths-57f269182f5ab__700
A lajhárok Közép- és Dél-Amerika erdőiben élnek és ezeket a képeket elnézve a cukiság és boldogság megelevenedett képviselői lehetnének!

cute-sloths-57ee6a85754a3__700

Éljenek a lajhárok! :)

cute-sloths-57ee6f1dc9b66__700

forrás: boredpanda.com

Tudtad? A magyarok háromnegyede inkább szakítana párjával, minthogy felhagyjon a húsevéssel

 eating-steak

Azon magyar vegetáriánusok, akik választás elé állítják párjukat („vagy én, vagy a hús”), lehet, hogy meg fognak lepődni – egy új felmérésből kiderült, hogy az ehhez hasonló ultimátumok esetében a magyarok 75 százaléka inkább a húst választaná a szerelem helyett.

Apropó, tudtátok, hogy október 1. a vegetáriánus világnapja?

  • a magyarok 75 százaléka szakítana párjával, ha az megpróbálná vegetáriánus étrendre szoktatni
  • a húsfogyasztók 27 százaléka tart tőle, hogy vegetáriánussal randevúzni hasonló ultimátummal járna
  • ugyanakkor a magyar vegetáriánusoknak mindössze 1 százaléka próbálná megváltoztatni társa étkezési szokásait
  • a húsfogyasztó magyarok közel fele enne kevesebb húst, ha társuk kedvesen kérné
  • azonban a vegetáriánusok toleránsabbak a húsfogyasztókhoz képest a különböző étrendek tekintetében

A vegetáriánus világnap (október 1.) közeledtével az ELITTÁRS a magyar társkeresők étkezési szokásait feltáró felmérésével a húsfogyasztás és a vegetarianizmus szerelmi életre gyakorolt hatását vizsgálta.

Van-e kifogásuk a húsfogyasztóknak a vegetáriánusokkal szemben?

Az 1790 magyar társkereső által megválaszolt kérdőív eredményeiből kiderült: a húsfogyasztók jelentős hányada úgy gondolja, vegetáriánussal randevúzni azt jelentené, hogy az életből kimaradnak a „szaftos” részletek. Voltaképpen a húsfogyasztók több mint negyede (27 százalék) azért nem randevúzna vegetáriánus személlyel, mert attól tart, hogy partnere megpróbálná áttéríteni a húsmentes életmódra. Továbbá ha párjuk ultimátumot adna („vagy én, vagy a hús”) a hús mellett tennék le a voksukat és inkább a kedvesükről mondanának le, mint a húsos falatokról.

Azonban az is kiderült, hogy az ultimátum nagyobb problémát jelent, mint maga az étrend. Valójában, ha a vegetáriánus partner kedvesen kérné társát az étrendje megváltoztatására, a húsfogyasztók majdnem fele (49 százalék) kész lenne arra, hogy legalább egy fél-vegetáriánus étrenddel megpróbálkozzon. Ez magában foglalja azt a 34 százalékot, akik megpróbálnák kerülni a húsfogyasztást a partnerük jelenlétében és azt a 15 százalékot, akik teljesen felhagynának a húsételek fogyasztásával társuk kedvéért.

Mi rejtőzik a vegetáriánus sztereotípiák mögött?

A húsfogyasztóknak azonban nincs okuk az aggodalomra. A vegetáriánus sztereotípiákkal szemben (és az ultimátumok miatt aggódók megkönnyebbülésére) az ELITTÁRS felmérésében résztvevő vegetáriánusok többségét jellemzően nem foglalkoztatja társuk étrendje. Tulajdonképpen mindössze 1 százalékuk tartana ki amellett, hogy a párjuknak le kell szoknia a húsfogyasztásról. 30 százalékuk szeretné, hogy a társuk legalább fontolja meg, hogy kevesebb húst fogyaszt, a döntő többség (68 százalék) azonban úgy gondolja, nincs beleszólása párja étrendjébe, az azt fogyaszt, amit szeretne.

Ezen felül a magyar vegetáriánusok 93 százaléka szívesen kezdene komoly kapcsolatot olyasvalakivel, aki fogyaszt húst. Összehasonlításképpen, a húsfogyasztóknak csak 87 százaléka tudna elképzelni komoly kapcsolatot vegetáriánus személlyel – ami a sztereotípiával ellentétben azt mutatja, hogy feltehetően a vegetáriánusok elfogadóbbak azokkal szemben, akik az övéktől eltérő étrendet részesítenek előnyben.

Szerelmi táplálék – mennyire fontos a közös étrend?

Végezetül a felmérés kimutatta, hogy amikor az étel és a szerelem egyaránt terítéken vannak, a húsevők és vegetáriánusok egyöntetűen ugyanazt tartják a legnagyobb problémának. Minden, az ellentétről és elfogadásról szóló vita ellenére nem az erkölcsi dilemma az, ami aggasztja a társkeresők többségét, hanem a kérdés, ami az idők kezdete óta foglalkoztatja az emberiséget: „mi legyen a vacsora?”.

A vegetáriánusok 49 százaléka gondolja úgy, hogy a húsfogyasztó társsal való randizásban a legnehezebb a főzés és a közös napi étkezések megtervezése lenne. További 32 százalék számára a különleges, főként étkezés-központú események (pl. karácsony) menüjének megtervezése okozná a legnagyobb fejtörést, és 11 százalékuk szerint a legnehezebb egy romantikus étterem kiválasztása lenne.

A vegetáriánusokkal randevúzó húsfogyasztók számára a három legfőbb probléma tulajdonképpen hasonló – 33 százalékuk a főzést és a napi közös étkezések megtervezését tekinti a legnagyobb nehézségnek, 31 százalékuk szerint a karácsonyi menü megtervezése a legnagyobb probléma, és 20 százalékuk számára a társuk jelenlétében történő húsfogyasztás lenne a legnehezebb.

Miért is olyan fontos megosztani az ételt a társsal? Az ELITTÁRS pszichológusa, Salama Marine úgy véli „a közös étkezés kétséget kizáróan a legintimebb dolgok egyike, amit a párok együtt csinálhatnak anélkül, hogy a ruhájuktól megválnának. Szemben ülni a vacsoraasztalnál és egymás szemébe nézni minden zavaró tényező nélkül valóban az egyik legnagyobb lépés egy kapcsolatban. Ha a pár sikeresen átmegy ezen a kevésbé feltűnő, ám annál elemibb vizsgán, a kapcsolatuk nagyobb eséllyel lehet hosszú távú.

Ez a tanulmány is megerősíti, mennyire fontosak egy pár életében a könnyed, közös étkezések. Néhány ember számára a gasztronómiai beállítottság alapvető fontosságú egy kapcsolatban, ennek eredményeképpen tartanak attól, hogy olyasvalakivel randevúzzanak, akinek eltérőek az étkezési szokásai. Mivel a közös étkezések hozzátartoznak egy egészséges kapcsolathoz, fontos, hogy a felek meg tudjanak egyezni, amikor felmerül a kérdés, hogy mi kerüljön a vacsoraasztalra.”

Egy kis retró élmény: a poroló

A férjem szerint minden rendes magyar ház udvarán van bontott tégla, legalább egy kisebb kupacnyi. Szerintem meg minden rendes magyar lakótelep közepén áll egy poroló. Tudjátok, mi az? Hivatalosan szőnyegporoló-állvány.
porolo4-1

Legutóbbi sétám alkalmával tűnt fel, hogy ezek a retró vasszerkezetek bizony még itt-ott megtalálhatók. Leginkább a régi, 70-es években, vagy korábban épített társasházak környékén, ugyanis a később felhúzott (panel)házakba már padlószőnyeg került, és a porszívó is jobban elterjedt, így okafogyottá vált a szőnyegporolók elhelyezése.

Nagyanyámék társasházi lakásának udvarán például állt egy méretes darab. Játszótér nem volt a közelben, így jobb híján az udvaron töltött időnk nagy részét ezen, vagy a hatalmasra nőtt nyírfán töltöttük. Rendeltetésszerűen talán évente kétszer használták az állványt, amikor is szüleim feltekerték a mama szőnyegeit, és kiterítették a porolóra alapos portalanítás céljából.
porolo-1

De igazából a rendszeres porolóhasználók sehol sem a felnőttek voltak, hanem mi, gyerekek. A poroló nemcsak tornaszer volt, ahol megtanultam átpördülni és lógni (persze először alul és csak később felül), hanem sok esetben a találkozási hely, amin ücsörögve dumáltuk ki az iskolában történteket délutánonként. Utáltuk, ha valaki biciklit zárt hozzá, mert csak akadályozott minket a szabad mozgásban…meg különben is: a poroló a miénk volt!

porolo3-2

Ti mire használtátok a porolót?

Közeli helyeken: a Perint varázslatos szigetecskéje, Gencsapátinál

A nyári forróságok ideje azért már lecsengett, vége a nagy hőségnek, de még ebben a 27-28 fokban is jól esik hűsölni a lakásban. A gyerekek persze bent unatkoznak, strandra viszont a felnőtt – legalábbis én – nem vágyik, még szerencse, hogy nekünk van egy kis titkos helyünk, ahol dög melegben sem fulladozunk, ráadásul még fürcsizni is tudnak a kölykök. És nem elhanyagolható szempont az sem, hogy mindössze 5 perecet kell gyalogolnunk érte.

Nem más ez, mint a Perint patak egy kis szakasza Gencsen. Legalábbis mi ide járunk le, de elég hosszan húzódik ez a kis patak ahhoz, hogy legyen még jó néhány ilyen kis varázslatos „szigetecskéje”. (Szóval érdemes felfedező túrára menni.)

per2

A mi kis birodalmunk sem túl nagy: széltében tán 3-4 méter lehet, hosszában meg úgy 20 de minden van rajta, ami hűsölni való szülőknek, kalandozó gyerekeknek, lógó nyelvű kutyának kell.

A töltésen leereszkedve – ami elismerem némi odafigyelést igényel – egy kavicsból „épült” félszigetre érünk. A patak fölé sátorként hajolnak be az öreg nagy fák, szóval árnyékban vagyunk, és a patakocskának köszönhetően a mikroklíma is csodás. A víz mélysége változó, a legmélyebb szakaszon térdig ér. És persze roppant változatosan „folyik”: van itt mini vízesés és aprócska tó is, természetesen nagyon hideg, szóval felnőttként sokat nem álldogálok benne, de a gyerektalpak bírják nagyon.

perint

Egy jó kis vízi papucs persze jó ha akad, mert a kövek néhol élesek és nem jó rálépni a kis rákocskákra sem. Merthogy csuda izgi itt a vizet kutatni, halak, kis rákok, siklók akadnak folyton a srácok útjába, a parti homokból lehet várat építeni, medret kotorni, ágakból gátat készíteni, kavicsot gyűjtögetni, lepkét fogni. Mindezek természetesen nagy szakértelmet igényelnek, szóval zajlik a munka, néha pedig a „csobbanás” vagyis inkább elfekvés a köveken, ami a jeges vízben persze nem tart sokáig.

A kutya közben boldogan lefetyel, fürdik és elégedetten elnyúlik a kavicson – szóval nyaral. Innivalót, nasit persze mindig vinnünk kell, bár csak 100 méterre lakunk, de hát a gyerek, ha kirándul, folyton „éhes”.

per

 

Mi a kis birodalmunkban órákat tudunk úgy eltölteni, hogy észre sem vesszük hogy múlik az idő. Amikor aztán visszakapaszkodunk, arcul csap a forróság és mindig megdöbbenek, mekkora különbséget jelent néhány lépés lefelé.

unnamed

Bár az időjósok szerint idén nagy hőség már nem várható, a kellemes kirándulóidőben érdemes végigkutatni a patakpartokat és kuckókat keresve felkészülni a jövő nyári forróságra.

Jelentjük, Pupus szabad lett

A történetnek azóta lett folytatása…

Pupus, a vadmadárka, akit egész nyáron mi nevelgettünk , tegnap este kalitkatisztítás közben, egy nyitva felejtett kisajtón át kirepült.

Teli hassal, és vígan.

Mostanában  már fantasztikusan manőverezett, egyedül evett, többnyire magokat. Észre se vettük, mikor és hogyan szállt ki, csak azt, hogy sehol sincs. Kerestük udvaron, fákon, este már zseblámpákkal, de nem találtuk.

Biztos így a legjobb. Megsirattuk, tényleg megszerettük, de kapott az élettől egy esélyt, hogy újra erdei pinty lehessen…

 

20160819_150025Szurkolunk neked!

Így nevelj otthon madárfiókát! De meddig jó egy vadmadárnak a kalitka?

Így nevelj otthon madárfiókát! De meddig jó egy vadmadárnak a kalitka?

A nyár legnagyobb sztorija nálunk, hogy gyerekeim Pokémon-vadászat közben egy plázaparkoló betonján egy élő, tipegő madárfiókát találtak. Összeszedték, pólóra fektetve hazahozták. Azóta nevelgetjük Pupust, vittük nyaralni, ha kell, autózik velünk, napra tesszük, sétáltatni visszük, repülni tanítjuk. Akár egy csecsemőt, csak nincs hozzá hordozókendőnk…

FB_IMG_1469035296120-1

De nem volt egyszerű mutatvány, kideríteni sem, kit tisztelhetünk ebben folyton tátogó tollas kis mitugrászban. Ráadásul egy hete elkezdett sántítani.

Bozontos és bohókás fej-tollazattal a fején Pupus az első héten csak gubbasztott.

Akkor még egy papírdobozban lakott, azóta hála a rokoni segítségnek, méretes kalitkát is kapott. Senki sem jósolt neki nagy jövőt, mi okos felnőttek megmondtuk, kár volt összeszedni, meghal úgyis, egy hét és vége, akkor meg jön a szomorúság.

13781828_1046752145409087_7441956127706766708_n

Volt aki komolyan azt tanácsolta, tegyük ki egy erdőszélre, bárhová, nem érdemes kínlódni vele…

Pupus közben csak tátogott és vadul jelezett ha éhes volt, mint egy kisbaba, 2-3 óránként enni kért. De mivel?

Az első ötlet a nagymamától jött, főtt tojás és légy kell neki! A tojás lecsúszott, de nem igazán szerette, közben beszereztünk egy pipettát is, azzal itattuk. Legyet viszont nem lehet annyit fogni, hogy naponta 5-6-szor jóllakjon ez a falatnyi madár… aki minden evés után potyogtat, hihetetlen gyors az emésztése.

Gugliztunk, hívogattuk madarászatban jártas ismerőseinket: mit tegyünk?

A megoldás a lisztkukac lett, ezt minden madárfióka szereti. Már csak egy csipesz kellett, mert ember nincs, aki ezeket a mozgó gusztustalanságokat a kezébe veszi.

Azon kaptuk magunkat, eltelt két hét, Pupus megváltozott, nőtt, tollasodott, és egy doboznyi mozgó kukac már két-három nap alatt elfogyott. Először féltünk attól, túletetjük, de mindig jelzett, ha jóllakott. Becsukta a csőrét és csóválta a fejét. Komolyan!

Közben sikerült szakemberrel beazonosítani, ő bizony egy erdei pinty. Tehát irány a madárkereskedés: mi kell a pintyeknek? Szereztünk magkeveréket, csőrkoptatót, fürtös kölest.

20160819_150025

Azóta megtanult repülni, egyedül enni. Egy hónapja nálunk van, családtag. Napi szinten röptetjük a konyhában, de elég lusta, Olaszországig biztos nem jutna el ezzel a hozzáállással. (Mint rövid távú vonuló, oda szokott utazni keményebb teleken.)

Múlt héten rendesen ránk ijesztett, bicegni kezdett, a nyaralás kellős közepén. Gyanakodtunk vitaminhiányra, hogy meghúzta a lábát, gondolatban temettük megint. Aztán kitettük a napra, jött a vitaminozott mag és a tyúkhúr, anno a papagájom is azt szerette, biztos bejön.

Pupus Birodalma

Szelíd, csücsül az ujjunkon, a vállunkra röpül, imádjuk, mostanában megint jó a lába, és vidám. Két napja próbálgatja az éneklést is.

Azt mondtuk, ha önálló lesz, megfontoljuk, hogy szabadon engedjük. Otthon a kertben lehetetlenség, két macska figyeli árgus szemmel, mikor bonthatja fel ezt a furcsa rácsos konzervet.
Szakember szerint tíz százalék esélye sincs a szabadban, hogy életben maradjon. Nem fél semmitől, hiányzik belőle a túléléshez nélkülözhetetlen bizalmatlanság, arra nem tudjuk megtanítani.

13700222_1048690818548553_934641291214408045_n

Nos, mi legyen Pupussal, ha végre felnőtt lesz? Még nem tudjuk, nem döntöttük el, mert a szabadság persze mindennél fontosabb. Csak hát, ha két óráig tart, mert utána jön a macska vagy a róka?!

Ha valakinek van valami hasznos tippje, ötlete, szívesen olvassuk…

Viszont jó tudni, nem reménytelen, ha találtok egy fiókát, és a közelben nincs se mező, se fa, forgalmas a hely, tehát biztosan halálra van ítélve, és nem jön érte a mamája, meg lehet próbálkozni az életmentéssel.  Hatalmas élmény!

Vágtában porzott el előttünk a pusztai ötös – 50. Hortobágyi Lovasnapok

A délibábos Hortobágyon jártunk: három élményekkel teli napot töltöttünk a csikósok földjén

Lendületben a hortobágyi puszta ötös.
Lendületben a hortobágyi puszta ötös

Nem kevés erőfeszítésbe került, de végül a család összes tagja igent mondott: idén először eljutottunk az izgalmasnak ígérkező, gyerekbarát programokkal bőségesen megfejelt, jubileumi Hortobágyi Lovasnapokra. A július 8-10. között, 50. alkalommal megrendezett esemény nem okozott csalódást. A három pörgős, eseménydús nap alatt kicsiknek és nagyoknak egyaránt kijárt a felhőtlen szórakozás.

A Mátai ménesudvar felé autózva egy előttünk komótos tempóban motorozó, a 35 fok ellenére hagyománytisztelő módon míves szűrt viselő pásztorember alakja ugrik be.

Ez a nekünk, dunántúliaknak nem mindennapi látvány egyből mosolyt csalt az arcunkra, alig vártuk a pénteki nap eseményeit. A szervezők a kezdő napon is kitettek magukért, szerencsére az időjárás is megkegyelmezett. Pénteken még kevesebb nézőt vonzottak a sokat látott stadion lelátói, néhány százan, ha voltunk, viszont az igazán lelkes, lovassport iránt rajongók elégedetten térhettek haza. Déltől díjugrató és fogathajtó versenyszámokat izgultunk végig: tapasztalt lovasok és hajtók jöttek, nagy élmény volt. A szünetekben hortobágyi csikósbemutatókban gyönyörködtünk.

A csikósok könnyűszerrel fektették, ültették lovaikat, aztán lendületes vágtában mutatkozott be a legendás puszta ötös. Ahogy enyhült a hőség, hatkor jött a fő attrakció: behajtották a mátai ménes nóniusz anyakancáit, csikóit a pályára. A pazar látványt az egyre gyarapodó közönség markáns tapsviharral ünnepelte.

Méneshajtás az arénában.
Méneshajtás az arénában

A szombati napon aztán megérkezett a tömeg, nem hiába, a szervezők erre a napra időzítették a programok javát. Tömve volt a fedeles lovarda de az aréna lelátóin sem árválkodott sok üres hely. Délelőtt csengetett a versenybíró a Hortobágyi Derby lovasainak, majd a ló-ember közötti tökéletes összhangnak lehettünk tanúi Kappel Edit szabadonidomító előadásában. A nap további részét a gyermekek szórakozásának szenteltük.

A bábolnai Shagya-arab ötösfogat impozáns látványa.
A bábolnai Shagya-arab ötösfogat impozáns látványa

 

Díjugratás minden mennyiségben
Díjugratás minden mennyiségben

Játék, móka, kacagás…

Idén aztán tényleg mindent megtettek a szervezők, hogy az aprónép is jól szórakozzon. A lovaspálya mellett gyermek lovasfalu területet alakítottak ki, itt ősi mesterségek alapjaival ismerkedtek a kicsik. Kézműves foglalkozásokon próbálhatták ki a fazekaskorongot, a nemezelés eltérő technikáit, szőhettek-fonhattak, különleges hangszereket szólaltathattak meg. A “szárnyaló játszótér” több mint 30-féle népi játéka csábított, népi olimpiára neveztek a gyerekek, s persze jól elpilledtek. A Kuckó bábszínház szórakoztatta őket vidám történetekkel. Jöttek gólyalábasok, bemutatkozott a Debreceni Népi Együttes is színes előadásokkal, táncházzal.

A “szárnyaló játszótér” különleges játékai vonzották a gyerekeket
A “szárnyaló játszótér” különleges játékai vonzották a gyerekeket

Tóth Zsuzsanna