Szerző: csak2slukk

Ha lehunyod a szemed, kapod a napsütést, nem túl erősen, pont kellemesen cirógat. Csukott szemhéjadon át érzed a fényt, végre, végre eljött, átölel, belédköltözik, feltölt! És a szél? Épp csak annyira cinkoskodik, hogy képzeletben elrepítsen a tengerre, a legbékésebb, szelíd tengerre, amely most nem háborog, nem dühöng, csendesen, finoman hullámzik, árad. Ahogy a szél incselkedik veled, hajadba borzol kedvesen, ebben a fénylétezésben már érzed is a sós ízt a levegőben, a szád szélén, megérkeztél: ott vagy, ahol minden születik, indul, sarjad. A tengeren.

Léteznek ételek, amelyeket tilos megbiózni, megökózni, úgy jó elfogyasztani ezeket, ahogy nagyanyàink ették anno. Ilyen a sztrapacska, jó hagymásan, szalonnával megüberelve.

Jó étvágyat!

 

Amikor Vekerdy Tamás azt mondja, hogy szükség van a fiatalok művészeti nevelésére, akkor elhisszük neki. Nem csak azért, mert meggyőző, szuggesztív személyiség, hanem, mert hiteles. Egyike azoknak a ma még élő tudósoknak, megmondó embereknek, akik irányt mutatnak, akiknek számít a véleménye, mert tapasztalatra, tudásra alapozott. Vekerdyvel mindig közvetlen a közönség viszonya: olyan, mintha egy jó erős feketére ülnénk be egy közeli, jó baráttal megbeszélni, hogy mi van a gyerekkel.

Ezúttal, a bolyaisok szervezésében érkezett Szombathelyre. Épp a versenyistállónak kikiáltott Bolyai iskola invitálta meg a köztudottan waldorfos vonalat képviselő professzort – ami azt jelzi, hogy fontos, mit és hogyan tanítsanak a szupersuliban.

Ez a néhány alapgondolat hangzott el a kellemes, délutáni beszélgetésen, amelyet Károly Frigyes, egykori bolyais igazgató moderált:

• A művészet érzelmi kommunikáció, forrása van, őszinte eredete. Sajnos, a mai világban háttérbe szorult, a 21. század technikai kütyüi kiradírozzák a művészeti szabadságot, a gépek helyettünk gondolkodnak, cselekednek. Hiánya érzelmi elbizonytalanodást hoz.

• Kodály Zoltán szerint „teljes embert kell nevelni”. A zeneiskolások szignifikánsan jobban teljesítenek: jobbak matekból, könnyebben sajátítják el az idegen nyelvet, szociábilisabbak, a mellkas-körtérfogatuk nagyobb, mint azoknak a gyerekeknek, akik nem tanulnak zenét – ezt számos tanulmány, vizsgálat bebizonyította. Már az ókori görög iskolában, vagy a kínai mandarinoknál az első pár évben zenei, művészeti oktatásban részesültek a növendékek, aztán fejlesztették a testüket, végül a tudományokkal ismerkedtek meg, így kaptak teljes képzést.

• A jövő emberének kreativitásra, kritikai szellemre van szüksége, hogy érvényesülni tudjon, helyt álljon. Az átlagos, mai magyar oktatási rendszerben a kreatív gondolkodás tilos, ha a diáknak más ötlete van a végeredményre, nem a meghatározott úton jutott el oda, az nem elfogadható, az rossz. Így hogyan válik belőle innovatív gondolkodású felnőtt? Pedig a kreativitás a művészetekben való létezést jelenti.

• Mérei Ferenc pszichológus és pedagógus híres mondata: „Ahol untatnak, onnan menekülj!” Az élményközpontú tanítással lehetne motiválni, játékossá tenni a tanulást, hogy ne izzadságszagú legyen, hanem izgalom, emocionális kaland. Gimnáziumi magyartanárom például a velemi bunkerbe, – a II. világháború idején a magyar koronát őrizték néhány hónapig ott -, vitt le bennünket, hogy gyertyafénynél, misztikus hangulatban olvassunk fel egymásnak verseket. De például az Iskola a határon sem múlt el úgy, hogy ne a kőszegi intézményben, személyes tapasztalás útján kapjuk meg az életre szóló élményt Ottlik Gézáról. Nem véletlenül lehetett őt is felfedezni a Vekerdy-előadáson, hiszen többek között ő segített létrehozni a találkozót, s, éppenséggel ő az élményközpontú tanítás egyik atyja, a Nagy Versmondás országos programjának kitalálója, Jordán Tamással megvalósítója. Ő dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész.

• A modern pedagógia alapja a differenciálás.

• Nevelés nincs, csak őszinte együttélés, együtt-létezése a tanárnak és a diáknak. „Legyél, aki vagy! Én nem formállak, csak hozzásegítelek, hogy értékes ember legyél!” – mondja a jó pedagógus.

• A magyar oktatás csak az értelmi intelligenciát ismeri el, méri, pedig többfajta intelligencia létezik.

• Minél hosszabb ideig tartunk egy gyereket a neki való környezetben, annál jobban teljesít később!

(Vekerdy Tamás: Művészetközelben nevelődni című előadása, a TALÁLKOZÁS/OK, XVI. Bolyai Iskolák Találkozója, Gyakorló iskolák Összművészeti Találkozója és Konferenciája – az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium szervezésében)

csak2slukk

Bőrig ázva szeretkezne. Dehogy! “Alterábázna”!

Ezúttal mindenképpen. Négy csaj, négy anyuka, négy nő, négy ember kiszabadul. Nincs munka, nincs háztartás, nincs gyereksírás, nincs feladat, nincs megfelelés, nincs stressz, nincs gondolkodás. Bú, ború tovaszáll, a búsulás nem téma. Csak az együttlét, a közös élmény. Alterába Fesztivál. Második nap. Ocho Macho. Kiscsillag. Anna and the Barbies.

Hideg van, nyári estéhez képest mindenképpen: esett, esik, és eshet még bőven. És akkor mi van..?!

Viharkabát, gucsi (gumicsizma) adott, kedv nem szegődik. Nagyobb a színpad, mint eddig, remek! Upsz, nem fedett, és épp zuhog. Baj ez? Dehogy!

Nyár van, remek a koncertkínálat, finom a koktél, együtt vagyunk, aki eljött, nem picsog az időjáráson, élvezi azt, amit ma beszippanthat, hogy aztán jól elraktározza. Hogy legyen majd mit elővennie szürke, fénytelen, magányos novemberi estén.

Az Ocho Macho is újrakezdi, kicsit megakasztotta a zenélést a fentről érkező csomag, de pörögnek a dalok, és pörög a közönség is. Mit nekünk csepergés? Páros lábbal szökkenünk az égig, amikor Kirchknopf Gergő ordítja: “Jó nekem!” Mert amúgy jó, minden helyzetben, pillanatban meg lehet találni a számunkra jót. Néha keresni kell, de mindig ott van, megbújik, csak ügyesen kell előhívni.

Lovasi Andrást viszont nem kell előhívni, jön magától:

“Meg azért ezt nézd meg, mert szerintem tényleg tök szép lett, két delfin

Arra gondolok, az egyik én vagyok, a másik te, és úsznál le

Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék?

Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék? Van-e szándék?

A boldogság hívószó, azt dobom fel én

Van-e szándék, szándék van.”

Fergeteges a koncert, fergeteges a hangulat, egyként ugrál mindenki, senki nem fázik, ez már másik energiaszint: egy rezgés.

Ezt kapja tőlünk Pásztor Anna és csapata. Mi meg tőle a megszokott, őrült, de szerethető lényét, a kisugárzását, a vagányságát, a vadságában rejlő huncutságot. A mindig betaláló dalszövegeket:

“Főzzünk csókból baracklekvárt

amíg van elég

amíg a nektár túl nem csordul

a peremén

egyszer minden fontosabb lesz

majd, mint te meg én

jó lesz majd egy gombóc

közepén….”

Ezen az éjszakán ez volt a fontos. Ez az élmény. Hosszú távra. Alterába Fesztivál 2016.

csak2slukk