HECKER FLORIAN UTCA – a hálás szombathelyi városvezetés szép ajándéka

Hiába törtük a fejünket – nem jutott jobb az eszünkbe, amikor azon gondolkoztunk, vajon, miként is mutathatná ki végtelen háláját a Puskás Tivadar vezette városvezetés?!

Miként honorálhatná egy bizonyos „origo” című pártlapnak azt az állhatatos munkát, amivel a nem létező hírből képesek glosszát, novellát, vagy éppen eposzt írni – persze, csak, ha Dr.Czeglédy Csabát kell és lehet mocskolni! Utcát kell elnevezni Szombathelyen, teret, vagy éppen lakótelepet Heckerről – mert a pali nagyon megérdemli a szolgálataiért! “Neves” bértollnokuk nyilván bőven kap pénzt, prémiumot, jutalmat, valahányszor hitvány szövegszerkesztője elé gebed, s megírja éppen aktuális fröccsenetét.


Hecker “profilképe” személyes oldaláról…

Megveregetik a vállát, megnyugtatják, hogy helyette is leszarják a helyreigazítási perek sokaságát, s a felmerülő költségeket rendre kipengeti főnöke, a „gazdaállat” – ezért van, hogy őkegyelme ritka nagy arccal firkászkodik!

Így tette ezt napokkal ezelőtt, amikor egy szabadságától mindenféle meghallgatás nélkül megfosztott emberen kérte számon a több évtizedes munkával elért eredményeit, és azokat a követeléseket, melyeknek teljesítésében éppen e szabadság megvonása okán volt kénytelen elszenvedni a tehetetlenséget.

Így tette, amikor primitív, irigy, tohonya, lusta senkiként utálkozott egy másik felett, aki munkával és kitartással épített vállalkozásával ezreknek biztosított élhető életet – míg tehette! Azzal, akinek nem jut meghallgatás, csak „szép kis megtorlás” a túlerő felől… Úgy ír róla ez a senki, mintha ma venne fel milliós juttatásokat, ma vezetné cége gépkocsiját – ez az aljas hazugság, az olvasók félrevezetése, ami persze felbecsülhetetlen érték a megrendelőinek!

Ez a nyomorék szövegláda, újságírónak sem igazán nevezhető féreg, rendelkezik minden olyan jelentős tudománnyal, mely ma a legszükségesebb, ha valaki a kormánypárti sajtótermékek egyikében szép karriert akar elérni. Tud hazudni, ért a hantához, remek képességei vannak a „tudni vélők” között, kifinomult érzéke van a csúsztatáshoz, a sokszor kimondott valótlanságok hintéséhez – melyek Lenin szavaival élve, idővel valósággá válnak! Tehát az Isten is Mészáros Lőrinc istállójába teremtette! Ha még hozzáteszük, hogy e zseniális képességeit Habony Árpád csecsein volt szíves magába szívni – azon sem kellene csodálkoznunk, ha bodorgó álneve alatt egy nagyon is ismert, őskövület ganajtúró-ceruzakoptató lapulna! (…)

A Hecker Florian utca nyílhatna egyenesen a szombathelyi polgármesteri hivatal elől, keresztül akár a Fő téren is, hogy azon naponta korzózhassanak Flóri megrendelői – a hálás szombathelyi kereszténydemokrata és fideszes városatyák!

Meg persze mindazok, akik évek óta fenték a fogukat a baloldal vezető politikusának megsemmisítésére!
Akik a görbécske hüvelykujjuknál is kisebbre kívánták morzsoltatni az ellenfelüket – nehogy véletlenül tisztességes harcban kelljen alulmaradniuk!

Amúgy Hecker boldog és kiegyensúlyozott véglény lehet. Akik ismerik, nyilván sokra tartják stílusáért, „emberi” értékeiért. De mint tudjuk, van az a szolgálat, amit csak igen nagy odafigyeléssel lehet honorálni! Utcát a hekkernek! Puskás, Hende, és a remek képviselőik, vagyis a szombathelyi „önkormányat” nyilván képesek lehetnének erre.

Nekik semmibe sem kerül egy apró figyelmesség!

A FÁZISKÉSÉS BAJNOKAI – Szombathely jövőképe

Pató Pál indulhatna a következő választáson!
Ráér!

Az esélyei jók – ehhez vagyunk szoktatva – a fő ellenfél kiiktatva – lám, lassan ehhez is hozzászoktunk – s valahogy a fősürgész is kezd veszíteni féktelen aromájából! Már csak alig-alig éleszt újra…

Persze, ne legyünk ennyire naivak – Szombathely a következő negyedszázadban nemközszereplő M és az ő mellszőrzete kies plázsa lesz – ha végre mindenkit sikerül hüvelykujjnyi méretűvé passzírozni!

Bár…azt is mondják, itt még nem lefutott a meccs, hiszen, ha tényleg lehet mindenféle kurázsi nélkül is rajtvonalra állni, a néhai labdazsonglőr is befutó lehet!
Miért is ne?
Csak a hüléket kell jól mozgósítani, s lesz itt olyan szebb jövő, hogy „arról kódulunk”…

Szombathely – amúgy -az örök fáziskésés birodalma!
Most, hogy végre megékezett az első teherautó szalmabála a milánói pavilon fövenyéből Karcagra, már szinte biztosak lehetünk abban, hogy a Hende által bezengett, ünnepélyes keretek közt lealapozott, emléktáblával is emlékezetessé tett és többször is felavatott egészségcentrum Szombathelyen mégsem a „réz tökházikóban” lesz!
A milánói makaróni minden morzsája elvétetett Szombathelytől, nem jön ide semmiféle sámándob – elrepül ez is, mint a porpáci reptér! Nagy pártfogónk azt is elrendezte, de frankón! Egy ugrásra tőlünk, szinte az elővárosunkban, Pápán örvendezhettek a nagy elintézőnek!

Huszonhat éve, éppen augusztusban járt Szombathelyen a pápa – ezért ő és a faluvezér decemberben avattatott neki szobrot. Ugyan már, miért is lett volna jobb éppen a negyedszázad ünnepén?! Hja, akkor éppen Ferenc pápa beígért látogatásával bíbelődtek! Csak Ferenc nem tudott róla… Lehet, a festéknek kellett megszáradni az ominózus képen, ami addig a szerelmi fészek falán díszlett! Aztán jött a Szent Márton év, hogy azután egy évvel lehessen nekilátni a róla elnevezett térnek. Minek úgy rohanni! Legalább az új püspököt is lehet majd… használni! Mint az elődjét – sokszor!
Persze, a rossznyelvek szerint csak azt sikerült belátni, hogy Márton mégis Pannonhalmán született, egy évvel a Szombathelyre csalt dátum előtt!

Apróságok: Késik a Széchenyi utca – szenvedik a lakók, az üzletek, s a nagy, nagykorúként bezengett maskarás felvonulás is másfelé tekereghet majd. Nagy ügy! Aki meglátogatja a karneváli forgatagot, majd kicsit ügyesebben lépked, nehogy orra bukjék!

Késik a komplkexum is! Nem holmi stadion, holmi focipálya! Most születnek bele a drukkerek! Akkor meg ráérünk, még akár húsz évig is! Pató Pál esélyei növekedhetnek! Itt minden ráér! Addig a környéken lakók ugyan beledöglenek a porba, mocsokba, de utána halálukig élvezhetik a nagy fehér semmit! Na, de jó!

Szombathely fejlődik! Késve, mindig mindent lekésve…
DE!
A legkevésbé sem kell aggódni holmi ellenszéltől!
Akit még nem sikerült lesittelni, majd másként lesz félrepöckölve!
Balos politikus itt nem zörög bele a dolgokba!
Ez ügyben soha nem késhet a kormánypárt! Nehogy már Soros nevessen a végén!!!

A hatalom fölkent fideszes és kereszténydemokrata utódjainak nevei már kőbe vésettek.
Fix, hogy minden úgy lesz, ahogy megálmodták!
Megkésve ugyan, de töretlenül!
Savaria históriájában Nero utódjai jól teljesítenek!
Megírta a laoszi…

MEGALÁZÓ HAZUGSÁG – a családi pótlék, ami kétszer jön augusztusban!

Kormányunk – vagyis, a fidesz magyar hangja most éppen rétvári bence – képtelen az igazmondásra! Hazudik!
Mert sokkal jobban hangzik, hát napok óta kiabálnak a családok hatalmas megsegítéséről, a családi pótléknak gúnyolt könyöradományról, mely kommunikációjuk szerint „augusztusban kétszer jön”!
Megalázó hazugság!

Mint sok minden más, ez is egy ügyes trükk, amolyan mézesmadzag – bár ebben az esetben inkább egy újabb, jól csengő választási szlogennel van dolgunk! A családi pótlék, ami augusztusban kétszer jön, ugyanolyan szemétség, mint a nyugdíjasoknak mikulásra küldött nyugdíj!

Mert a magyar ember nem rendelkezik tartalékokkal!

Az elmúlt tél leggyötrelmesebb időszaka volt a karácsonytól újév tizenötödikéig kivallandó majd egy hónap, melyben egyetlen fillér nem érkezett a családokhoz, és az öregekhez! Az előrehozott családi pótlék, meg a nyugdíjkifizetés jó ötlet – olyan országban, ahol erre felkészítették a nagyapókat és nagyanyókat. Ahol a gyorsabban érkező pénzt nem „talált pénzként” emlegetik – amiről sokan azt gondolták, hogy egy ráadás nyugdíj – azután jött a pofára esés!

A pénz, ami előbb érkezett, csak meghosszabbította a következő nyugdíj érkezéséig tátongó időt!

Így lesz ez most is – de most a megfogalmazás még aljasabb!

Augusztusban kétszer jön a családi pótlék, ezzel segítve az iskolakezdést!

Pontosan így szólnak a nagy átverés mondatai!
Családi pótlék, ami kétszer jön – ó, beh szépen hangzik!
Talán sietve hozzá kellett volna tenni, hogy augusztusban ugyan kétszer jön, viszont szeptemberben egyszer se!

Ez ugyanis nem plusz juttatás, nem ajándék, nem a jóságos viktorbácsi szuvenírja, csak szimpla átcsoportosítás! A második augusztusi „gyermeksegély” után majd csak októberben csenget a postás! Szeptemberben jó messzire kerüli a családosokat!

Ez az aprócska nüansz elkerülhette kormányunk figyelmét?
Dehogy kerülte!
A valódi gazemberek, a nagy manipulátorok kiszámolták, mennyivel nő így majd az augusztusi bevétel – mennyivel hízik az államkassza!
A nép, az Istenadta nép pedig szerencsére nem rendelkezik közgazdasági előképzettséggel – hülyék, mint minden birka, kerek e mezőben!

Az meg csak ráadás, hogy ezt a mocskot éppen annak az édes kis bencuskának pakolták a szájacskájába! Ha ő gajdolja, nyilván még igazabb az ordas, nagy-nagy hazugság!

KÖZMUNKÁSOK BALCSIJA – avagy a kormány ezt is elrendezi

A dolog úgy kezdődött, hogy felszámolták a „segilyesek” Magyarországát.
No, nem úgy kell elképzelni, hogy megoldották a problémáikat – csak egyszerűen nem kaptak segélyt.

Merthogy megteremtették a „munka alapú társadalmat”, melyben a nagy kiagyalók döntése alapján mindenki dolgozik, dolgozni fog. Szép idea!
Aki tehát mindaddig az aláhulló segélyekben reménykedett, attól a pillanattól lelkes munkásává vált a köznek – söprögetett és árkokat tisztított, virágot ültetett és gazt kapált.

Napi két doboz cigaretta, pár doboz sör, meg az okos telefonjaikon dübörgő facebook, meg a filhallgatón át döngő romapop rágcsálása közben… Mert így kell ma elképzelni a közmunkást!
Hja és nem ez a kirekesztés, meg az előítéletesség!

Hordáikra félve tekint az őket megvető, előítéletekkel bőven rendelkező őslakosság… Reggelente elözönlik az utcákat, néhányuk ételmaradékok után kutatva kukákat fosztorgat, néhányan túlharsogva a forgalom zaját, lármát csapnak, s akadnak köztük, akik a rájuk bízott munkaeszközbe kapaszkodva, erősen várják a nap végét.
Persze, nyilván, hogy a közmunkások között is akadnak mások, akikre a fentiek nem illenek… Mégis, a legalattomosabb és legaljasabb kormányintézkedés volt a cigányság legutolsó kirekesztése a társadalomból. Ez történt mostanáig!

Mert a mai nap egyik legfontosabb híre volt, hogy szeretett kormányunk örömmel konstatálta, hogy a balatoni szezon felén túljutva, már látszik az idei alagút vége.
Nem lesz gond, a vendéglátás a túlélésre kapcsolva végignyögi a nyarat.
Aztán jövőre… na jövőre megoldódnak a gondok és bajok!

Jönnek majd az iskolák, meg a továbbképzések, az átképzettek átképzése – s lám, a jövő nyáron már lesz rengeteg kiváló szakember a magyar tenger partján! Kormányunk átképezteti a közmunkásokat vendéglátó szakemberré! Ha kell, valamennyit! Évekkel a brummogó mackók, meg kukorékoló kakasok tanfolyamai után végre emelt szinten folyik majd az oktatás!

No, akkor fussunk neki még egyszer! Voltak tehát a munkát messze kerülők, a lumpenek, a nehéz helyzetből felzárkózni képtelenek. Tehát voltak a segélyből tengődők, akiket mindössze az éhhaláltól óvhatta meg az odavetett garas. Bár nem szerettek volna hallani róla, ezeket az embereket fogták munkára. A munkájukért kaphatták meg azt a keveset, amiért korábban csak a rászorultságukat kellett bizonygatni. Sem késztetésük, sem motivációjuk nem volt és nem lett a felemelkedésre… Így nevezték el ezt a katyvaszt: „munka alapú társadalom”! És most jöhet az exodus: ezek a munkához soha, semmiféle kedvet nem érző egyedek a következő nyáron megtöltik majd a vendéglátó egységeket! Ők fognak mosogatni, alapanyagokat előkészíteni, ételeket készíteni, felszolgálni – ők fognak fogatlan szájukkal a vendégekre mosolyogni!

Szép jövő előtt áll a neki szánt felmentő sereggel a Balaton.
Már csak a dugót kell rögzíteni! Nehogy valaki haza találja vinni, mert túl fényes láncon lóg!

AZ UTOLSÓ KAPCSOLJA LE A VILLANYT – most!

„Xi és társai, a busmanok évezredek óta Afrika eldugott szavannáit lakják, őseikhez hasonlóan békében és harmóniában élnek egymással, távol minden civilizációtól. Ám egy napon egy felettük elhaladó repülőgépből kidobnak egy kólásüveget, mely csodával határos módon sértetlenül landol Xi faluja közelében. A busmanokat, akik még soha nem láttak üveget, lenyűgözi a tárgy formája, és látszólagos elpusztíthatatlansága. Ráadásul rengeteg dologra lehet használni: lehet vele kalapálni, tésztát nyújtani és zenélni. Ám az üveg népszerűségének ára van: a busmanok között nemsokára felüti a fejét az eddig teljesen ismeretlen féltékenység és gyűlölet, mely veszélyezteti életük megszokott harmóniáját. Xi meg van győződve arról, hogy az üveg gonosz erővel rendelkezik, ezért elvállalja, hogy megszabadul tőle.”

Xi és társai, a busmanok soha nem találkoztak volna a félelemmel, nem gyötörte volna őket az embert a másiktól elválasztó irigység, nem hallhattak volna a pánikról, mely hamarosan az emberiség egyik legundorítóbb betegségével köszönt ránk. ( HA NEM JÖN AZ ÜVEG… ) A pánikbetegség az ember számára egy gyakorlatilag gond nélkül lezavarható nyavalya, kór, mely orvosolható. Már, ha a pánikbeteg számára tartalékolnak bizonyos gyógyszereket, melyek képesek a feszültség feloldására.

„A Xanax sublingualis 0,5 mg-os változatának szorongásoldó, nyugtató-altató, izomlazító és görcsgátló hatása van. A gyógyszernek nincs helyettesítője, és akár húsz perc alatt el tudja mulasztani a fellépő pánikrohamot. Az 1 mg-os változatból tavaly március óta mutatkozik tartós hiány az országban, mivel kivonták a forgalomból. Akkor ez azért nem okozott komoly gondot, mert továbbra is kapható volt ugyanaz a készítmény 0,5 mg-os verzióban. Ez az, amiből most elvétve találnak egy-egy darabot a betegek. Több patikát is kerestünk, és kiderült: nincs a gyógyszerből, és azt sem tudják pontosan megmondani, mikor lehet majd rendelni.”

A kólásüveg földet ért. Pontosabban, nap-nap után jönnek újabb kólásüvegek.

Egész regiment ereszkedik alá, jönnek, zuhognak az üvegek – jut mindenkinek.

Jut a félelemből, a mindenáron való megfelelés kényszeréből, jut az önértékelési problémákból, a lelki nyomorból, meg persze a testiből is, jócskán!
Lehet tenni ellene?

Lehetne, de most éppen ebből sikerült némi hiánypszichózis segítségével valós pánikot gerjeszteni. Ez is része a programnak! Mert ne gondolja senki, hogy a hatásosabb és elterjedtebb „cucc” megvonásával nem éppen ez volt a cél!

Xanax ugyanis nincs! Nem kapható! Ugyan, miért is volna egy kiegyensúlyozott…büszke és erős európai országban!

Röhej, hogy mindazok szenvedhetnek, akiknek ez a program már rég beépült – a pánik pedig mániává vált. Xanax nincs, s aki keresi, jó választ kaphat: naná, hogy van! Kell lennie! Nos, eljutottunk az evakuálásnak a legszebb pontjára – nevén nevezhető az illető, aki a villany lekapcsolásáért felel.
Nincs itt semmi látványosság! Nincs gond! Nincs ok pánikra! Nincs!

„Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.” Pilinszky János

KI TUD NAGYOBBAT RÚGNI? – a gazemberség is tűnhet bátorságnak

Telnek, múlnak a napok, hetek – az utolsó döntés értelmében, mostantól a hónapok.
A meghallgatás, vallomástételi lehetőség nélkül odabent veszteglő ellenfél fegyvertelen – gyakorlatilag sok-sok körön át kell, hogy kimaradjon a dobásból.

Ez minden normális játékban, minden normális játékszabály esetén, minden normális ellenfélnek előnyt jelentene. Sima emberhátrány a kiseprűzötteknek, s bíztató emberfőlény a méltóságoséknak – ennyi az egész, kár is szaporítani a szót sportszerűséget, emberséget (sic!) kutatva!

Ezek mégis csaholnak, vinnyognak, hétről hétre!

Most végre igazán férfias a feladat! Nekik…

Vagány megnyilvánulási lehetőség, kormánypárti hangembereknek, odafent a magasságokban, meg persze ugyanez némi háztáji ízzel fűszerezve, itt, a végeken! No, halljuk, lássuk, ki tud nagyobbat rúgni a magatehetetlenné töpörített ellenfélbe, ki lesz képes felülmúlni az előtte hőbörgőt!?

Kósa kezdte, Németh folytatta, de azóta már vinnyogott ez ügyben a magát halálra dolgozó helyi plüssmedve, meg a 66-os út helyi üdvöskéje is. Csak egyetlen, a guriga hallgat – nyilván nem véletlenül…

A boncolgatott probléma, a téma, a megnyilvánulások micsodája mindegyre ugyanaz a semmi. Amolyan lerágott csont, amit a leginkább azért kell újra, meg újra elővenni, rágcsálni egy keveset, nehogy még elfelejtsék a szita agyú választók, a béna rigmusokat!
A legújabb – persze az égvilágon semmi újdonsággal előrukkolni nem képes büfi tulajdonosa, hangmestere a kis Halászjani – aki amúgy több éven át egészen normális embernek adva ki magát, tudott összefüggő mondatokat közvetíteni a hallgatóság felé. Most ő lett a soros… Neki jutott az a hálás szerep, feladat, hogy tizenhatodszorra is elárulja pártja kínjait a Czeglédy üggyé gyúrt politikai hacacáré kapcsán. Jani előhozakodik a klisékkel, néha átvesz elődeitől egész gondolatsorokat, olykor cifráz és újraáraz – de a lényeg ugyanaz. Ki tud nagyobbat rúgni Czeglédy Csabába?

Eleinte arról szóltak a politikai programbeszédek, hogy a szombathelyi politikus szürke és jelentéktelen. Azután a következő felvonásban kiderült, hogy a nagy Gyurcsány, meg a nagy Botka fegyverhordozója. Ma meg a teljes baloldal kincstárnokaként, mindenféle ipari aranyat próbálnak belökdösni a szegedi zárkába. Na, ami az egészre pontot hegeszt, nem más, mint, hogy a neves urak mára már az amúgy előszeretettel lenullázott balosokon keresik a diákmunkásoktól ellopott garasokat. Nem számít, hogy éppen ők feküdtek keresztbe a pénzcsapok elé…

Most, hogy elhagyja hazánkat a legbarátibb izraeli küldöttség, jöhetnek az újabb gyűlölet plakátok. Mondjuk hatalmas Czeglédy potréval, s mellette a szöveggel: ne hagyjuk, hogy Czeglédy nevessen a végén. Persze ennek a hórukknak sem lesz semmi értelme – ahogy Soros is csak a hivatásos antiszemitizmusnak adott terepet! Na, és…

KI TUD NAGYOBBAT RÚGNI? – a gazemberség is tűnhet bátorságnak

Telnek, múlnak a napok, hetek – az utolsó döntés értelmében, mostantól a hónapok.
A meghallgatás, vallomástételi lehetőség nélkül odabent veszteglő ellenfél fegyvertelen – gyakorlatilag sok-sok körön át kell, hogy kimaradjon a dobásból.

Ez minden normális játékban, minden normális játékszabály esetén, minden normális ellenfélnek előnyt jelentene. Sima emberhátrány a kiseprűzötteknek, s bíztató emberfőlény a méltóságoséknak – ennyi az egész, kár is szaporítani a szót sportszerűséget, emberséget (sic!) kutatva!

Ezek mégis csaholnak, vinnyognak, hétről hétre!

Most végre igazán férfias a feladat! Nekik…

Vagány megnyilvánulási lehetőség, kormánypárti hangembereknek, odafent a magasságokban, meg persze ugyanez némi háztáji ízzel fűszerezve, itt, a végeken! No, halljuk, lássuk, ki tud nagyobbat rúgni a magatehetetlenné töpörített ellenfélbe, ki lesz képes felülmúlni az előtte hőbörgőt!?

Kósa kezdte, Németh folytatta, de azóta már vinnyogott ez ügyben a magát halálra dolgozó helyi plüssmedve, meg a 66-os út helyi üdvöskéje is. Csak egyetlen, a guriga hallgat – nyilván nem véletlenül…

A boncolgatott probléma, a téma, a megnyilvánulások micsodája mindegyre ugyanaz a semmi. Amolyan lerágott csont, amit a leginkább azért kell újra, meg újra elővenni, rágcsálni egy keveset, nehogy még elfelejtsék a szita agyú választók, a béna rigmusokat!
A legújabb – persze az égvilágon semmi újdonsággal előrukkolni nem képes büfi tulajdonosa, hangmestere a kis Halászjani – aki amúgy több éven át egészen normális embernek adva ki magát, tudott összefüggő mondatokat közvetíteni a hallgatóság felé. Most ő lett a soros… Neki jutott az a hálás szerep, feladat, hogy tizenhatodszorra is elárulja pártja kínjait a Czeglédy üggyé gyúrt politikai hacacáré kapcsán. Jani előhozakodik a klisékkel, néha átvesz elődeitől egész gondolatsorokat, olykor cifráz és újraáraz – de a lényeg ugyanaz. Ki tud nagyobbat rúgni Czeglédy Csabába?

Eleinte arról szóltak a politikai programbeszédek, hogy a szombathelyi politikus szürke és jelentéktelen. Azután a következő felvonásban kiderült, hogy a nagy Gyurcsány, meg a nagy Botka fegyverhordozója. Ma meg a teljes baloldal kincstárnokaként, mindenféle ipari aranyat próbálnak belökdösni a szegedi zárkába. Na, ami az egészre pontot hegeszt, nem más, mint, hogy a neves urak mára már az amúgy előszeretettel lenullázott balosokon keresik a diákmunkásoktól ellopott garasokat. Nem számít, hogy éppen ők feküdtek keresztbe a pénzcsapok elé…

Most, hogy elhagyja hazánkat a legbarátibb izraeli küldöttség, jöhetnek az újabb gyűlölet plakátok. Mondjuk hatalmas Czeglédy potréval, s mellette a szöveggel: ne hagyjuk, hogy Czeglédy nevessen a végén. Persze ennek a hórukknak sem lesz semmi értelme – ahogy Soros is csak a hivatásos antiszemitizmusnak adott terepet! Na, és…

KI TUD NAGYOBBAT RÚGNI? – a gazemberség is tűnhet bátorságnak

Telnek, múlnak a napok, hetek – az utolsó döntés értelmében, mostantól a hónapok.
A meghallgatás, vallomástételi lehetőség nélkül odabent veszteglő ellenfél fegyvertelen – gyakorlatilag sok-sok körön át kell, hogy kimaradjon a dobásból.

Ez minden normális játékban, minden normális játékszabály esetén, minden normális ellenfélnek előnyt jelentene. Sima emberhátrány a kiseprűzötteknek, s bíztató emberfőlény a méltóságoséknak – ennyi az egész, kár is szaporítani a szót sportszerűséget, emberséget (sic!) kutatva!

Ezek mégis csaholnak, vinnyognak, hétről hétre!

Most végre igazán férfias a feladat! Nekik…

Vagány megnyilvánulási lehetőség, kormánypárti hangembereknek, odafent a magasságokban, meg persze ugyanez némi háztáji ízzel fűszerezve, itt, a végeken! No, halljuk, lássuk, ki tud nagyobbat rúgni a magatehetetlenné töpörített ellenfélbe, ki lesz képes felülmúlni az előtte hőbörgőt!?

Kósa kezdte, Németh folytatta, de azóta már vinnyogott ez ügyben a magát halálra dolgozó helyi plüssmedve, meg a 66-os út helyi üdvöskéje is. Csak egyetlen, a guriga hallgat – nyilván nem véletlenül…

A boncolgatott probléma, a téma, a megnyilvánulások micsodája mindegyre ugyanaz a semmi. Amolyan lerágott csont, amit a leginkább azért kell újra, meg újra elővenni, rágcsálni egy keveset, nehogy még elfelejtsék a szita agyú választók, a béna rigmusokat!
A legújabb – persze az égvilágon semmi újdonsággal előrukkolni nem képes büfi tulajdonosa, hangmestere a kis Halászjani – aki amúgy több éven át egészen normális embernek adva ki magát, tudott összefüggő mondatokat közvetíteni a hallgatóság felé. Most ő lett a soros… Neki jutott az a hálás szerep, feladat, hogy tizenhatodszorra is elárulja pártja kínjait a Czeglédy üggyé gyúrt politikai hacacáré kapcsán. Jani előhozakodik a klisékkel, néha átvesz elődeitől egész gondolatsorokat, olykor cifráz és újraáraz – de a lényeg ugyanaz. Ki tud nagyobbat rúgni Czeglédy Csabába?

Eleinte arról szóltak a politikai programbeszédek, hogy a szombathelyi politikus szürke és jelentéktelen. Azután a következő felvonásban kiderült, hogy a nagy Gyurcsány, meg a nagy Botka fegyverhordozója. Ma meg a teljes baloldal kincstárnokaként, mindenféle ipari aranyat próbálnak belökdösni a szegedi zárkába. Na, ami az egészre pontot hegeszt, nem más, mint, hogy a neves urak mára már az amúgy előszeretettel lenullázott balosokon keresik a diákmunkásoktól ellopott garasokat. Nem számít, hogy éppen ők feküdtek keresztbe a pénzcsapok elé…

Most, hogy elhagyja hazánkat a legbarátibb izraeli küldöttség, jöhetnek az újabb gyűlölet plakátok. Mondjuk hatalmas Czeglédy potréval, s mellette a szöveggel: ne hagyjuk, hogy Czeglédy nevessen a végén. Persze ennek a hórukknak sem lesz semmi értelme – ahogy Soros is csak a hivatásos antiszemitizmusnak adott terepet! Na, és…

KI TUD NAGYOBBAT RÚGNI? – a gazemberség is tűnhet bátorságnak

Telnek, múlnak a napok, hetek – az utolsó döntés értelmében, mostantól a hónapok.
A meghallgatás, vallomástételi lehetőség nélkül odabent veszteglő ellenfél fegyvertelen – gyakorlatilag sok-sok körön át kell, hogy kimaradjon a dobásból.

Ez minden normális játékban, minden normális játékszabály esetén, minden normális ellenfélnek előnyt jelentene. Sima emberhátrány a kiseprűzötteknek, s bíztató emberfőlény a méltóságoséknak – ennyi az egész, kár is szaporítani a szót sportszerűséget, emberséget (sic!) kutatva!

Ezek mégis csaholnak, vinnyognak, hétről hétre!

Most végre igazán férfias a feladat! Nekik…

Vagány megnyilvánulási lehetőség, kormánypárti hangembereknek, odafent a magasságokban, meg persze ugyanez némi háztáji ízzel fűszerezve, itt, a végeken! No, halljuk, lássuk, ki tud nagyobbat rúgni a magatehetetlenné töpörített ellenfélbe, ki lesz képes felülmúlni az előtte hőbörgőt!?

Kósa kezdte, Németh folytatta, de azóta már vinnyogott ez ügyben a magát halálra dolgozó helyi plüssmedve, meg a 66-os út helyi üdvöskéje is. Csak egyetlen, a guriga hallgat – nyilván nem véletlenül…

A boncolgatott probléma, a téma, a megnyilvánulások micsodája mindegyre ugyanaz a semmi. Amolyan lerágott csont, amit a leginkább azért kell újra, meg újra elővenni, rágcsálni egy keveset, nehogy még elfelejtsék a szita agyú választók, a béna rigmusokat!
A legújabb – persze az égvilágon semmi újdonsággal előrukkolni nem képes büfi tulajdonosa, hangmestere a kis Halászjani – aki amúgy több éven át egészen normális embernek adva ki magát, tudott összefüggő mondatokat közvetíteni a hallgatóság felé. Most ő lett a soros… Neki jutott az a hálás szerep, feladat, hogy tizenhatodszorra is elárulja pártja kínjait a Czeglédy üggyé gyúrt politikai hacacáré kapcsán. Jani előhozakodik a klisékkel, néha átvesz elődeitől egész gondolatsorokat, olykor cifráz és újraáraz – de a lényeg ugyanaz. Ki tud nagyobbat rúgni Czeglédy Csabába?

Eleinte arról szóltak a politikai programbeszédek, hogy a szombathelyi politikus szürke és jelentéktelen. Azután a következő felvonásban kiderült, hogy a nagy Gyurcsány, meg a nagy Botka fegyverhordozója. Ma meg a teljes baloldal kincstárnokaként, mindenféle ipari aranyat próbálnak belökdösni a szegedi zárkába. Na, ami az egészre pontot hegeszt, nem más, mint, hogy a neves urak mára már az amúgy előszeretettel lenullázott balosokon keresik a diákmunkásoktól ellopott garasokat. Nem számít, hogy éppen ők feküdtek keresztbe a pénzcsapok elé…

Most, hogy elhagyja hazánkat a legbarátibb izraeli küldöttség, jöhetnek az újabb gyűlölet plakátok. Mondjuk hatalmas Czeglédy potréval, s mellette a szöveggel: ne hagyjuk, hogy Czeglédy nevessen a végén. Persze ennek a hórukknak sem lesz semmi értelme – ahogy Soros is csak a hivatásos antiszemitizmusnak adott terepet! Na, és…

KI TUD NAGYOBBAT RÚGNI? – a gazemberség is tűnhet bátorságnak

Telnek, múlnak a napok, hetek – az utolsó döntés értelmében, mostantól a hónapok.
A meghallgatás, vallomástételi lehetőség nélkül odabent veszteglő ellenfél fegyvertelen – gyakorlatilag sok-sok körön át kell, hogy kimaradjon a dobásból.

Ez minden normális játékban, minden normális játékszabály esetén, minden normális ellenfélnek előnyt jelentene. Sima emberhátrány a kiseprűzötteknek, s bíztató emberfőlény a méltóságoséknak – ennyi az egész, kár is szaporítani a szót sportszerűséget, emberséget (sic!) kutatva!

Ezek mégis csaholnak, vinnyognak, hétről hétre!

Most végre igazán férfias a feladat! Nekik…

Vagány megnyilvánulási lehetőség, kormánypárti hangembereknek, odafent a magasságokban, meg persze ugyanez némi háztáji ízzel fűszerezve, itt, a végeken! No, halljuk, lássuk, ki tud nagyobbat rúgni a magatehetetlenné töpörített ellenfélbe, ki lesz képes felülmúlni az előtte hőbörgőt!?

Kósa kezdte, Németh folytatta, de azóta már vinnyogott ez ügyben a magát halálra dolgozó helyi plüssmedve, meg a 66-os út helyi üdvöskéje is. Csak egyetlen, a guriga hallgat – nyilván nem véletlenül…

A boncolgatott probléma, a téma, a megnyilvánulások micsodája mindegyre ugyanaz a semmi. Amolyan lerágott csont, amit a leginkább azért kell újra, meg újra elővenni, rágcsálni egy keveset, nehogy még elfelejtsék a szita agyú választók, a béna rigmusokat!
A legújabb – persze az égvilágon semmi újdonsággal előrukkolni nem képes büfi tulajdonosa, hangmestere a kis Halászjani – aki amúgy több éven át egészen normális embernek adva ki magát, tudott összefüggő mondatokat közvetíteni a hallgatóság felé. Most ő lett a soros… Neki jutott az a hálás szerep, feladat, hogy tizenhatodszorra is elárulja pártja kínjait a Czeglédy üggyé gyúrt politikai hacacáré kapcsán. Jani előhozakodik a klisékkel, néha átvesz elődeitől egész gondolatsorokat, olykor cifráz és újraáraz – de a lényeg ugyanaz. Ki tud nagyobbat rúgni Czeglédy Csabába?

Eleinte arról szóltak a politikai programbeszédek, hogy a szombathelyi politikus szürke és jelentéktelen. Azután a következő felvonásban kiderült, hogy a nagy Gyurcsány, meg a nagy Botka fegyverhordozója. Ma meg a teljes baloldal kincstárnokaként, mindenféle ipari aranyat próbálnak belökdösni a szegedi zárkába. Na, ami az egészre pontot hegeszt, nem más, mint, hogy a neves urak mára már az amúgy előszeretettel lenullázott balosokon keresik a diákmunkásoktól ellopott garasokat. Nem számít, hogy éppen ők feküdtek keresztbe a pénzcsapok elé…

Most, hogy elhagyja hazánkat a legbarátibb izraeli küldöttség, jöhetnek az újabb gyűlölet plakátok. Mondjuk hatalmas Czeglédy potréval, s mellette a szöveggel: ne hagyjuk, hogy Czeglédy nevessen a végén. Persze ennek a hórukknak sem lesz semmi értelme – ahogy Soros is csak a hivatásos antiszemitizmusnak adott terepet! Na, és…