Szerző: rezeda

Bilbao elesett. Nem voltak elég tökösek ezek a baszkok, nem kardozták le úgy mind a vírusokat, mint a kedves vezető, és annyi tökük sincs, hogy ennek ellenére garantálták volna, hogy lesznek nézők a stadionjukban. Üres nézőtérrel óhajtottak Eb meccset rendezni, az UEFA viszont ezt nem hagyhatta, és azt mondta ezeknek a baszkoknak, lópikulát kaptok ti, nem Eb meccset. Elvették a rendezési jogukat három héttel a nagy láblabda esemény kezdete előtt, és viszik oda, ahol garantálják a nézőket, ha keveset is. Nem igazán értjük az UEFA hülyéit ezzel a nézőt követeléssel, amikor a Föld a vírustól hörög, és az UEFA hülyéi az okai annak is, hogy mi itt naponta ötvenszer halljuk a fene nagy oltakozási sikereket.

„Nincs homok??!! Akkor csinálunk, elvtársam! Nekem homok legyen a föld alól is! Efelől nem nyitok vitát elvtársam, várom a sódert meg a kavicsot!” – mondta Virág elvtárs Pelikán gátőr házának építése közben, s nagyjából ilyen vehemenciával követeli az UEFA a nézőket a nyüves meccseire is, nincs néző, akkor csinálunk elvtársam. Bilbao viszont elesett a vérzivatarban. És München meg Dublin is billegett, azért kapnak meccseket csupán, mert vonakodva, duzzogva, de beengednek pár nézőt. Mi viszont egyedül a nyüves világon garantáljuk a telt házat. Ez is micsoda ígéret már. S ha a magyari ember időközben megcsömörlött a futballtól, akkor karikás ustorral hajtjuk ki őt a fedett sportlétesítménybe tapsolni netán?

Az is egy ország mineműségét mutatja, hogy annak ura garantálja, hogy az alattvalók egy bizonyos pillanatban mit fognak csinálni. Leginkább azt, amit ő akar. De ez csak elméleti megközelítés, mint mindannyian tudjuk, a magyar hímeknek a génjeikben van a stadion meg a szotyola, hét végén templomba mennek, kocsmába, meccsre, holnapután már mindahány egység nyitva lesz, tehát szüret. Ma reggel bejelentette a kedves vezető a bűvös három és félmilliós számot, ami alapjaiban változtatja meg az életünket. Viszont az ember már hetek óta úgy érzi, valami oltakozási olimpia részese, ahol naponta dőlnek a csúcsok. Rakosgatják egymás fejére a babérkoszorút, Ceci nénnye is már Orbán hőse, és van már huszonhatezer hősi halottunk is. És ők nem tudnak meccsre menni.

Viszont mindeme csudák ellenére sem jut mindenkinek vaccina, a mennyek matériája, mert és ugyanis tizennyolc év alatt egy magyari kamasz sem kapott még csak egy szúnyogcsípést sem. Ez viszont logisztikai baj, bármennyire is vetekszik az oltakozási szervezés a II. Világháború gyönyöreivel a kedves vezető olvasatában, mert, mint tudjuk, minden magyari fiatalember olthatatlan vágya, hogy futballt nézzen a stadionban, miközben Maradonának merengi magát, Messinek vagy akárki futballhérosznak. No most, arról volt szó, hogy meccsre ojtási igazolvánnyal lehet menni, ilyen pedig addig a magyari kamasznak nem lesz egyáltalán.

Sebaj, monda erre Gulyás miniszter az ő kormányinfóján tegnap, nem is kell neki. Ha oltott, ha nem, ha védett, ha nem, ha fertőző, ha nem, tizennyolc év alatt szabad a bejárás a meccsre. S ha ezt most nekem járványügyileg a miatyánkon és tízparancsolaton kívül valaki mással is indokolni tudja, kap tőlem egy hangszórót. Menjen az a gyerek a meccsre, tanulja az életet, aztán netán a halált. Mindemellett pedig a kedves vezető szeptemberig hosszabbítja meg a vészhelyzeti kormányzást, mondván, jönnek a mutánsok, miközben mindannyian tudjuk, Fekete-Győrre gondol, a hatalmának megdöntésére készülőkre gondol reszketve a kevlár alatt.

Ezeken túl az is tetszett tegnap a Gulyás-féle szeánszon, a dagadt óvodás képű miniszter ábrándos képpel örvendezett, hogy nem tudom én milyen újabb bűvös hány milliónál a magyariak mehetnek családlátogatóba a határon túlra. A mutánsok pedig rajtuk csücsülve utaznak vissza, viszont csak előválasztás ne legyen. Ennyit Bilbaóról, és a töketlen baszkokról, akikben viszont mégis volt annyi józanság, hogy azt mondták, nem. Még az az isteni szerencse, hogy a kedves vezető nem ajánlotta fel, majd Felcsút átveszi a Baszkföldön meghiúsult meccseket, mert a spanyolok azt mondták, akkor legyen Sevilla. Azt viszont nem tudjuk, az andalúz kamaszok mehetnek-e oltatlanul szotyizni.

Pártunk és Kormányunk (a továbbiakban P&K) visszavonja a civiltörvényt, mivel az jogilag nem passzolt az Unió normáihoz. Így ezen a ponton meg is kérdezhetnénk az ez ügyben rendszeresen sivalkodó Varga Juditot, rámutathatnánk, íme a norma egy szeletkéje, amit annyira hiányolt, de láthatná az egész nagy tortát is, csak ilyen incselkedéshez most kedvünk nincsen. Mert P&K ugyan eredeti formájában megszüntetni készül a jogsértő passzusokat, hogy az Unió száját befogja, de olyan kitételek kerülnek az újba, amelyekben köszönet nincsen. Ám még mielőtt ezeken merengenénk, fel kell tenni ugyanazt a kérdést, mint tegnap a CÖF nemzeti ünnepes óhajtozása okán, hogy miért éppen most, ebben a pillanatban és sürgősen.

Egy éve mondta ki ugyanis az EU bírósága, hogy a civiltörvényük nem passzol az uniós joghoz, viszont semmi sem történt. Most azonban, hogy közeledik az uniós pénzosztás, illetve az is lengedez a levegőben, hogy elzáródnak a pénzcsapok, lépni kellett. Miből lehetne lopni, ha az Unió nem utalna, ugye. A dolgok ennyire egyszerűek, viszont P&K ügyelt arra, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, mert abban a módosításban, amit azért eszközöltek a törvényen, hogy az Unió befogja a pofáját, egyáltalán nincsen köszönet. Semmilyen sem. Mert ugyanis egy oldalról lazítottak, egy másikon viszont akkorát csavartak, hogy a civil szervezetek épp fulladoznak vagy fulladozni fognak, ha ez nem lenne ordas képzavar, viszont nagyon kifejező.

Megszünteti a P&K a nyilvántartásbavételi, bejelentési és közzétételi kötelezettségeket, ugyanakkor viszont húszmillió forintos mérlegfőösszeg fölött majdnem minden szervezetről az Állami Számvevőszék készít évente jelentést. Ismerjük az ÁSZ-t, ami szervezet a P&K ökle, ráadásul olyan jogkörökkel, amelyek ellen apelláta nincsen. Ha az ÁSZ-nak azt mondja a P&K, szóval a kedves vezető, hogy dögöleszd meg ezt meg azt, mert nem tetszik a képe, az bizony meg is dögöleszti, de úgy, hogy még rúgkapálni is fölösleges. Ez a húszmillió forintos mérlegfőösszeg is beszédes, ez arra szolgál, hogy mindenkit szorongatni lehessen. Ugyanakkor gyalázatos is, hiszen a galeri tagjai egy hétvége alatt eljachtoznak ennyi közpénzt, amit viszont nem vizsgál senki.

Még a Polt sem. Szóval ki van ez találva alaposan és aljasul. És itt térünk rá az új törvény másik sajátos passzusára, hogy az ÁSZ fennhatósága alá viszont nem tartoznak a sportegyesületek, a vallási közösségek, valamint a nemzetiségi szervezetek. Erről csak annyi ábrándos közbevetés, hogy ha már átláthatóság, sportegyesületbe nem tömörülhetnek fasiszták? Vallási közösségben nem bujkálhatnak terroristák? Vagy nemzetiségi szervezetek nem végezhetnek pénzmosást? Szóval mi a törvényalkotó célja ezzel a megengedő kivétellel, bár a kérdés költői, mert a választ úgyis ismerjük. Csak, egyrészt, kereszténység, futball másrészt. Illetve az elhallgatások, sunyiságok, aljasságok és minden efféle ki nem mondott dolog végezetül.

Ugyanis, az a kérdés is adódik mindjárt itt, az állami vagyon, tehát közvagyon alapítványokba pumpálása kellős közepén, hogy a civil szervezeteknél lévő, polgárok által összedobott pénz az ÁSZ hatálya alá tartozik, mint közpénz, az alapítványoknak kiutalt adóforintok pedig elvesztették közpénz jellegüket? Őszinte érdeklődéssel szeretnénk tudni a választ, amit viszont soha nem kapunk meg. Ilyen visszásságok tűnnek ki első ránézésre P&K legújabb trükkjéről, és még csak meg sem vizsgáltuk alaposan. Kibucskázik belőle a masszív aljasság: hogy teszünk egy gesztust a böszme Európának, mert kell a pénze, ugyanakkor más módon, de ugyanúgy – ha nem jobban – szorongatjuk a nekünk nem tetsző civileket, kivéve papok és futballisták.

Ebből a történetből is kitetszik, hogy P&K nem alkuszik. Esze ágában sincs semmilyen uniós normát betartani, maximum csavar egyet a dolgon, köt rá egy szép pántlikát, átcsomagolja, címkézi, de a szaga ugyanaz marad. A lomha unióval ezt a végtelenségig el lehet játszani, mire reagál valamire, az már elvégezte a visszavonhatatlan károkozást, a holtakat pedig nem lehet feltámasztani, mert nem vagyunk mi izgága Jézusok. A tét nagy, közel hatezer milliárd forint, ami miatt P&K és folyományai igyekeznek eljátszani a jogállamiságot az EU felé, most ezt bábozzák velünk, és a jelek szerint kies társadalmunk vagy lefagyva, vagy semmit sem értve, vagy belefáradva ebbe az egészbe, de hallgatagon figyel. Guvadnak ki a szemei, ahogyan elevenen nyelik le. (Ez is pöpec kis kép, úgy vélem.)

A CÖF nemzeti ünneppé nyilváníttatná június 19-ét, mikor is 1991-ben az utolsó szovjet katona is elhagyta Magyarországot. Önmagában ezzel különösebb baj nincs, csak ne feledjenek el szólni Putyinnak is, mert már a Moszkva tér átnevezésével is csak a baj volt. Sőt, azóta van ez a keleti nyitás is érthetetlen tartalommal. No most, a CÖF azt mondja, hogy “Június 19. olyan nemzeti ünnep lehet, amely nemcsak ideiglenesen kivívott, hanem tartósan megszerzett, máig élő függetlenségünk és szabadságunk szimbóluma lehet”. Helyezzük ezt abba a kontextusba, hogy a kínaiak már a spájzban vannak, és továbbá, hogy emlékeim szerint ugyancsak a CÖF tálalásában mi Brüsszel gyarmataként sínylődünk Akkor viszont az elalélós nemzeti ünnep létjogosultságát veszíti, így ott vagyunk, ahol a part szakad.

A kérdés az viszont, hogy ennek a CÖF-nek miért épp most jutott eszébe ünnepet álmodni erre a napra, s nem mondjuk öt, tíz évvel ezelőtt, hogy miért lett most ez égbekiáltóan fontos. Az a meglátás, hogy mivel ez a CÖF Orbán valagából kukucskál kifelé, szándékai szerint a gazdatestet szeretné fényezni, mert kies honunkban immár felnőtt a jeles nap óta pár generáció, akiknek halovány fingjuk sincs az akkor történtekről. Így számukra elég megmutatni azt, amikor Orbán hőbörög, hogy ruszkik haza. S lám, mutatna rá ez a CÖF, el is mentek a felszólításra, mondta a Viktor, s már iszkoltak is kifelé. Ki emlékszik arra, hogy akkor már rég úton voltak, amihöz sem Orbánnak, sem egyetlen élő magyarnak köze nem volt.

Minden ott kezdődött, hogy Gorbacsov bácsi szájából elhangzott a varázsszó, a peresztrojka, ami átalakítást jelent, s amitől frászt kaptak a magyar párttitkárok, köztük Orbán kőbányász apukája is. Hogy Gorbacsov bácsi idáig eljutott, annak is sok oka volt, a legfőbb pedig az, hogy Reagan bácsi meghirdette a gonosz elleni kíméletlen küzdelmet, ami gonosz a Szovjetunió volt, és gazdaságilag rokkant bele a hidegháborúba, ilyenek. Hogy Magyarországról kimentek az oroszok, az valahol Reykjavikban dőlt el e két ember találkozásakor, ami után a magyar párttitkárok elborzadva mondogatták, jön a pluralizmus, mind meghalunk. De nem haltak meg, mert nem tetszettünk forradalmat csinálni.

Hogy én ezekre mind emlékszem, az annak a bizonyítéka csupán, hogy megöregedtem, és innen fakad az a kötelességem is, hogy mindezeket elmeséljem az utánam jövő korosztálynak, akiket csúnyán át akarnak verni. Mindannyiunk kötelessége volna, akik emlékszünk még arra, hogy is volt, és mindent meg is kellene tenni az ellen, hogy Orbánból nemzetmegmentő szentet faragjanak a lehülyített nép számára. Fogékonyság van erre, ahogyan az a Facebookon terjedő idióta, Orbán imádó versecskékből és dalocskákból kiderül. Ha úgy tetszik, az ész kötelessége a téboly elleni föllépés, mert idáig jutottunk. Valahogyan meg kell őrizni a totálisan átírni készülődő közelmúltat, mert ennek hiányában semmi nem állítja meg az Orbán vallás eszkalálódását.

Ez a CÖF felhívás vagy igény egy újabb – általuk tartalommal megtöltött – nemzeti ünnep kreálására csak ezt a célt szolgája és semmi egyebet. Másrészről viszont az el nem tagadható, hogy az az időszak, amit a CÖF most korszakhatárként akar megünnepelni, valóban a szabadság hűs levegőjét hozta el, de nem Orbánnak köszönhetően. Hanem éppen ellenkezőleg, az abban meglévő felszabadító fuvallatot épp ő állította el, így nézőpontomból és életem értelmét vizsgálva az volna a „függetlenségünk és szabadságunk szimbóluma” (ha már CÖF), ha ő eltakarodna. Ilyképp ez a nap lehetne a nemzeti ünnep is. És végül a legfőbb indok, én annak idején úgy ahogy fiatal voltam, és azt nem engedem. Egészen egyszerűen: nem adom Orbánnak a fiatalságom emlékét.

Most már bármikor, bárhol, bárkinek megcsörrenhet a telefonja – biztat minket nyunyó néni meg az ő seregei, és nem mondanak hülyeséget. Tegnap is csörgött a telefonom többször, azaz, benne vagyok a mátrixban, de nem egészen úgy, ahogyan a fiúk szeretnék. Ez, hogy telefoncsörgés – és a vele tartó ojtás – ígéretével kecsegtet nyunyóka és az ő csapata, képes beszédje annak, amit minielnökünk nem is oly rég vizionált, miszerint most ő jön a sisakjában és vértjében, kardjával szúrja tüdőn mind az összes vírusokat, levágja a hét fejüket mind. Reszkess vírusok, jövök, kiáltotta a levegőégbe minielnök elvtárs. Azóta úgy tízezren haltak meg, de kicsire nem adunk.

Ugyanakkor viszont, amikor nyunyó néni ojtakozási telefoncsörgéssel tartja a lelket mintegy a talpasjobbágyokban, hogy mindjárt jövünk, megmentünk tégedet mind a vírusoktól, Hollik képviselő is megszólalt megint, hogyha az embernek addig nem lett volna elcseszve a napja, akkor az azonmód történjen meg. Hollik képviselő ilyen hatással van az emberekre, valószínűleg ezért kommunikációs igazgató ő. Benne van a munkaköri leírásában, hogyha egy aprócska mosolyt lát a környezetében, tartson egy sajtótájékoztatót, hogy a negatív energiák egyensúlyba kerüljenek a pozitívakkal, vagy legyőzzék azokat. Nem olyan időket élünk, hogy bárki is mosolyogjon.

No most, jön ilyenkor Hollik, és kész az idő egésze egyből. Kommunikációs igazgató elvtárs bejelentette ugyanis – paralel nyunyó néni biztatásával –, hogy szintén bármikor, bárhol, bárkinek megcsörrenhet a telefonja, s ha netán fölveszi, akkor nem ojtakozási gyönyörökre hívják őt, hanem szidják az ellenzék repedt sarkú édesanyját. És igyekeznek a választópolgár egyetlen agysejtjébe beleverni, hogy a Gyurcsány meg akarja ölni őtet, a karmaiból pedig csakis minielnök elvtárs menekítheti ki, ahogyan a vírustól is csak ő védheti meg. Később őtet majd Gyurcsányölő Szent Viktornak nevezik az apokrifokban, ami tekercseket a felcsúti budi derítőjében lelnek meg.

Hollik és bandája azzal zaklatja ezután a választópolgárokat, hogy meggyőzze őket a baloldal oltásellenességéről, ami maga az abszurd, de a fiúknak erre futja. Ezt hagyta örökül nekik a Finkelstein, és képtelenek leszakadni róla. Viszont, hogy tegnap csörgött a telefonom, az azt mutatja, hogy bármikor volt és bárhol, viszont bárki nem vagyok. Ez nem valami fennhéjázódás, hanem annak rögzítése, hogy kívül esek a kollégisták érdeklődési körén. Engemet minielnök elvtárs még soha fől nem hívott, egészségem felől nem érdeklődött, nevem napján föl nem köszöntött, egy zacskó krumplit nem adott. Hát mitől is szeretném őtet, na, ugye.

Nem úgy mint a Józsi a szomszédból, aki tegnap büszkén állított be egy csomaggal, hogy hozta neki a postás. Az Államkincstár küldte neki, olvasgatta a feladónál, és a gondosan, fehér nejlonzacskóba burkolt izéről kiderült, hogy a Jókor címre hallgató propagandakiadvány, amiről már beszélgettünk, viszont így egyben ez azt mutatja, hogy turbófokozatba kapcsoltak a fiúk, pedig még hol van 2022 tavasza, amikor el kellene bukniuk. Viszont, hogy a Józsi csomagján az Államkincstár pöcsétje van, jelzi, ki fizeti ezt az egészet, például én az adómból, holott nem ezért szedik el tőlem. Azért, hogy ne pusztuljak el a kórházban, de ez a fiúknak most nem annyira fontos.

Csak a propaganda, az. Viszont kezdenek túlzásokba esni, egy ponton túl minden kontraproduktív lesz, még azt is megérhetem, hogy a szomszéd Józsi megcsömörlik a Kossuth híreitől, mert telítődik az abból folyó gyönyörökkel terhes utálattól. Viszont az ehhez szükséges kognitív készségek csak nyomokban lelhetők fel benne, és ezeket is többnyire elhomályosítja a fröccs. Főleg most, hogy a teraszok is mindjárt nyitnak. Addig azonban még elájulhat, hogy a Viktor fölhívja őt, el is élvezhet az ebből fakadó gyönyöröktől, csak azt nem tudja, hogy ezt a telefonszexet ő fizeti, csak nem tud róla. És én is, pedig nem azért dolgozom, hogy a Józsit befizessem a Fidesz kupijába.

1945 januárjában dobta piacra a német Józsik számára Goebbels bácsi a Kolberg című filmet, amely a német város napóleoni hadaknak való hősies ellenállását mutatta be lelkesítő célzattal. Az oroszok már a spájzban voltak, és tudjuk, mi következett három hónap múlva azzal a kajla és gonosz fityisszel a sorstól, hogy éppen ezt a Kolberget rommá bombázták és lőtték. Így, ha Goebbels meg nem öli magát, kitörölhette volna a filmjével a seggét. Ezt csak a túlzásba vitt értelmetlen propaganda leföstése miatt említettem meg, no és azért, mert készül már a Gyurcsány film a Fidesz műhelyében. És innentől a nyájas olvasó olyan dedukcióra jut, amilyenre csak szeretne.

Mocskosul szakad az eső ma. Már soha nem lesz tavasz egyébként, megint az a móka következik, hogy egyszer csak minden átmenet nélkül robban be a nyár. Még rajtunk lesz tegnapról a nagykabát, és ott olvadunk szét alatta, hátunkon úgy csorog majd az izzadság, mint ma a hideg eső. Ebben az esőben, a taknyos szürkeségben ma a bölcsisek, ovisok és a legkisebb iskolások útra kelnek, mennek az őszbe vijjogva, sírva, kergetőzve, míg a nagyobbacskák elégedetten fordulnak egyet a dunna alatt, ahol alszik a rét. Egyébként lehetne szikrázó napsütés is, ember nincs, aki ezt a kettős mércét ép ésszel meg tudja magyarázni, pedig próbálkoznak vele hatalmas erőkkel.

Illetve egy, aki a karmelitákban böfög, és valamikor annyit mondott, két és félmillió. Eleinte senki nem tudta, miért ez a bűvös határ, a szám, ami megváltoztatja az életünket, aztán kiderült, hogy az UEFA az oka. Aki akkor akarta hallani, hogy a nyüves láblabdás Eb-jére mennek-e nézők vagy sem, amikor úgy nagyjából elértük ezt a két és félmilliós ojtást, amitől a kedves vezető azt mondta, szüret. Hogy ekkor nyitunk, táncra perdülünk, talpaink egymásra lépnek, de legfőképpen megüzenjük a futball fura urainak, hogy minálunk csurig lesz a stadion, még, ha beledöglünk, akkor is. Az UEFA miatt áznak ma szarrá a magyar kisdedek, ha már mutogatni kell valakire.

Illetve magyar bűnös is van, aki vészhelyzeti totális felhatalmazással és rendeleti kormányzással keni másra a felelősséget. Unióra, ellenzékre, orvosokra és végül magára a fegyelmezetlen lakosságra, csak ő az a széles Univerzumban, aki képtelen hibázni. Tényleg nem is tud, úgy lapátolja ki a közvagyont száz-, és ezermilliárdszámra, akárha izmos rakodómunkás, miközben a Facebookon számolgatja az ojtások számát. A járvánnyal más dolga neki már nincsen is, eszegeti a szotyoláját, és várja, hogy elmúljon. Halottak már nem érdeklik, igaz, az élők sem, tele lesz a stadion, ennél többet ő már nem tehet, mit csináljon, szarjon sünt?

Az volna jó. Tapodnak tehát a pocsolyában ma a kisdedek, bár nem feltétel nélkül kellene nekik. Rájuk akasztva mintegy a felelősség roppant terhét, a kedves vezető és egész hadi gépezete azt mondja a tanácstalan és holt fáradt szülőknek, ha akarod, nem viszed a gyereket. Ez esetben nem dolgozol és éhen döglesz, ha pedig a kis lurkó kétszázötven órát hiányzik, osztályozó vizsgát lesz kénytelen tenni. Azt csinálsz, amit akarsz, sugallja a hadi gépezet olyan helyzetet teremtve, hogy a magyari szülő vigye a gyereket. S így, ha megtörténik a baj, lehet mondani a magyari szülőnek: te döntöttél így, nem mi. Ördögi kör, nem véletlen, hogy tegnap még mindenki rimánkodott.

Mindenféle civilek, jogászok irkálták a nyílt leveleiket, állásfoglalásaikat, miért nem jó az, ami ma elkezdődött, ehhez képest ma a kisdedek tapodnak az esőben. Senki nem képes felfogni, az, hogy a gyerek ma szarrá ázik, akkor vált visszavonhatatlan bizonyossággá, amikor az UEFA kijelölte a céldátumot, miszerint Neria nyilatkozzon, lesznek nézők vagy sem, különben nem lesz itt meccs. Olyat pedig elképzelni nem lehet, hogy nincsen meccs, amikor a kedves vezető harminc éve is röpcsivel járt arra, most pedig majd helyi sajátosságok miatt alagúton, csak addig azt ki kell fúrni. De a tervek már készen vannak, és a TEK is éber.

Hét végére, mire kisüt a nap, a teraszok is nyitnak. A felszolgáló személyzetnek nem kell a védettségét igazolnia, koronás, nem koronás, hordhatja a bambit, akárha Ursula árulta Macondóban az álmatlanság kórjával fertőzött sütiket és cukorkákat. Ezt is mondták a kedves vezetőnek, hogy ez így nem a legszerencsésebb, de ilyet ő meg nem hall. Három és félmillió ojtásnál nyitnak a teraszok, az élet szép lesz, és a madarak is kiemelt figyelemmel fognak csácsogni nekünk. Ma viszont hallgatnak, mert zuhog az eső. Ilyenkor csöndesek, és hallgatagon nézik a fák ágairól, ahogyan az aprónép igyekszik oviba, bölcsibe és Wass Albert nyelvét tanulni. A dunna alatt meg alszik a rét.

A matadorokat is megtréfálta a járvány, nem öldökölhettek bikákat nagy nyilvánosság előtt, s így megélhetés nélkül maradtak. Oda lett a fene nagy férfiasság, a csicsás ruhák és persze a dicsőség. Meg a gyereket is etetni kell valamiből, így a matadorok, mint akármely csámpás zenebohócok vagy prostik, a társadalom jóindulatára számíthatnak csupán, hogy éhen ne vesszenek. Lesz is májusban Madridban jótékonysági bikaviadal, ahol korlátozott számú néző előtt lehet újra ölni, hogy a matador csemetéje kaphasson kenyeret, s azért ennek van egy diszkrét embertelen oldala. Hacsak az ember mint faj specifikuma épp nem az értelmetlen és cél nélküli gyilkolás.

Ez a vonal azonban messzire vezetne, el egészen Füst Milán etikájáig a Hábi Szádiban. De nem olyan időket élünk, hogy ilyen fölöslegességeken merengjünk, amikor a kedves vezető tegnap este, mintha az életben más nem is létezne számára már, bejelentette, hogy kies hazánkban beojtottak immár hárommillió kétszázötvenezer talpasjobbágyot, így mindjárt nyithatnak a teraszok. Ez az új szint, a terasznyitás. Mondta is a kedves vezető nemrégiben, hogy ennek szimbolikus jelentősége van, de, hogy minek a jelképe az, hogy Tercsi, Fercsi, Kata és valahány név a naptárban idvezült arccal hörbölheti a bambit a lemenő nap sugaránál, azt én nem tudom. Miközben hullunk, mint a legyek.

Van ez a kiskölkekkel folytatott bamba játék, hogy apu eltakarja az arcát, és akkor nincs is, illetve, ha elkapja a szemei elől a kezét, akkor meg jujj, de mennyire van ismét. A kisdedek göcögnek, egy csoda a világ, apu nincs és lesz hirtelen, önfeledt gyönyörűség az élet. Csakhogy közben bekakált a gyerek a pelusba, semmi sem olyan felhőtlen, mint azt hinni szeretnénk és akarjuk. A kedves vezető is hiába ül a karmelitákban, és a puritán, fehérre meszelt falakra – alatta freskó – hiába húzgálja a rovátkákat az ojtások számáról, hogy óránként adjon számot az aktuális, diadalról, ha olyan voltaképp nincsen is. Ha majd véget ér egyszer ez a rémálom, lesz összegzés, és az tragikus lesz.

Churchill vért, verítéket, könnyeket ígért népének, és be is tartotta a szavát. Még Bajnai is kijelentette merész melankolikusan, amikor az országot ki kellett húzni a ganyéból, hogy fájni fog, és valószínűleg a magyar politikában az volt az utolsó őszinte mondat életünk során. Máma a járvány arra is alkalmas, hogy ennek örve alatt tegyék például akadálymentessé a hazugságok terjesztését a fővárosban a Metropol formájában, ami igazán nem nagy csapás, csak mutatja a hatalom pitiáner, kisztitkári aljasságát. Hogy ilyesmikre ügyel szuszogva, miközben beborít minket Orbán permanens ojtási diadala. A kedves vezető a vészek kezdetekor is azt hangoztatta, mindenkit meggyógyít.

Ehhez tarja is magát, semmiről egy nyüves szó sem eshet, ami ennek ellentmondana. Mindjárt nyitnak a teraszok, a madarak csácsognak, hát nem szép az élet? Nem. Egyáltalán nem. Viszont máshol sem jobb, mint a spanyol matadorok kálváriája mutatja, akiknek jótéteményként engedélybe adták az ölést. És nem tudom, hogy ez csak az én mizantróp és mimóza lelkemben okoz kavarodást, vagy másnak is ambivalens érzéseket okoz, de olyan képzeteket kelt, hogy az ember menthetetlen. Nálunk is volt jótékonysági vadászat, most pedig ilyen világkiállítás lesz, viszont egyáltalán nem emberbaráti megfontolásból. De, hogy igazán milyenből, az a NER nagy rejtélye, ránézésre szimpla lopásnak látszik ez is.

De, hogy ugyanakkor, és csaknem egymás mellett eucharisztikus dzsembori is lesz, az már delikát, és Isten is mosolyogna rajta, ha lenne humorérzéke. De emlékeim szerint nem erről ismerszik meg az öreg, leginkább a bosszúállás jellemző rá, jobb napjain olykor kegyelmet is ad, de nem ez a fő attribútuma. Mi viszont csak Jónás vagyunk a halban, és lassan hűtlenek lesznek hozzánk a szavak, vagy „..mint Ő sugja, bátran/
szólhassak s mint rossz gégémből telik/ és ne fáradjak bele estelig/ vagy míg az égi és ninivei hatalmak/ engedik hogy beszéljek s meg ne haljak…” – Ez volt testvérek Kázmér mámai evangélijoma. Akárha a milliárdodik ojtás, épp úgy.

Az elkövetkező napokban, hetekben figyelnünk kell az orbánsajtót, hogy miféle mocskok jelennek meg majd Zacher Gáborról, aki a Szabad Európa rádiójában nem átallott olyan kijelentést tenni, hogy Orbán „Számoljon el azzal a lassan huszonkétezer halottal, aki Magyarországon belehalt ebbe a járványba.” Ez egy hete volt tán, azóta a halottaink száma közelíti a huszonötezret, így az a drámai helyzetjelentés, amit Zacher a kórházakról adott, igaz lehet. Így vagyok kénytelen leírni, beletenni a feltételes módot, ugyanis a kórházakról, az ottani helyzetről, halottakról, egyáltalán semmiről semmit nem lehet tudni, lévén a baloldali médiafölény oda be nem teheti a lábát.

Mint kitetszik, halottaink egyre többen, az orbánsajtó győzelmi jelentései viszont folyamatosak. Zacher interjúja a Szabad Európában megrendítő hallgatni való volt egyébként. Egy orvos őszinte vallomása arról, hogyan győzi le őt, a munkáját a kór, hogy nem tudja, amikor a lélegeztetés miatt elaltatja a betegét, fölébred-e, illetve arról, hogy akadt olyan helyzet is, amikor nem jutott elég lélegeztetőgép. És ami a legfőbb bűne volt Zachernak, kijelentette, ilyen helyzetben nem kellett volna Orbánnak azt ígérgetnie, hogy mindenkit meggyógyít. Szóval nem diadalmi jelentés volt ez a beszélgetés, és az ilyenekkel csak a baj van. Nem passzolnak a megszabott irányhoz.

Hogy Zacherről most majd kiderül az orbánsajtóban, az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője, ő maga pedig Gyurcsány kitartottja, sorosista sátánfattya, abban biztos vagyok, mert a kilövési engedély megérkezett egyenesen a minisztériumból. Egy bizonyos Kollár Lajos professzor – aki állítólag Kásler szakmai tanácsadó testületének tagja – a szaktárca e-mail címéről küldött üzenetet hatvanhárom orvosi szakmai tagozat vezetőjéhez, hogy ítéljék meg, etikailag helyes-e, amit Zacher a rádióban mondott. Mielőtt elméláznánk ezen a kvázi vizsgáló bizottságon, csodálkozzunk el, hogy Káslernek szakmai tanácsadó testülete van.

Elég hülye tanácsokat adhatnak neki, ha Kásler ténykedésébe belegondolunk a Tízparancsolattól kezdve odáig, hogy most meg leállította az emlőrákszűrést, mint annyira nem életbe vágó dolgot. Ilyen egy lelkiismeretes onkológus, de ez külön dolgozat témája volna. Most Kollár tanácsadó ténykedésébe merüljünk bele, aki fölszólította mintegy a kollégáit, hogy kollektíven ítéljék el Zachert, amire hivatkozva aztán majd lehet abajgatni, bizottság elé idézni, megróni, kamarából kizárni, vagy akármi, hogy megtanulja, nem nyilatkozgatunk nyakra-főre. Az igazat meg pláne nem, mert az zavarja a központi bizottság győzelmi álláspontját.

Hogy az ország azért – bár nagy az erre irányuló munka – nem süllyedt el teljesen a ganyéba, az mutatja, a szakmai tagozatok vezetői elhárították, hogy etikailag minősítsék igazmondó kollégájukat, s így részt vegyenek a meghurcolásában. Viszont, hogy ez meg fog történni, abban szinte teljesen biztosak lehetünk, lévén, a rezsim takargatva bűneit nem engedheti meg, hogy a közvélemény bármilyen hiteles információhoz jusson az elcseszett járványkezelésükről, Zacher bűne így hatalmas. Maga Orbán mondta még korábban, hogy ha nem az ő sajtója tudósít a kórházakból az kamu lesz, és most meg is lett a baj orbáni nézőpontból.

Ami viszont delikát, még a felettébb szervilisnek mutatkozó Kollár tanácsadó sem a beszélgetés igazságtartalmát, hanem annak etikus voltát forszírozza, hogy valami fogást találjon az elhajló Zacheren. „…Fogadom, hogy orvosi tudásomat az egészség megőrzésére és a betegek javára fordítom. A betegek gyógykezelésében meggyőződésem és tudásom szerint csak azt alkalmazom és tanácsolom, ami a javukra válik és óvni fogom őket az egészségre káros és ártalmas hatásoktól… A beteggel, illetve ha a beteg érdeke úgy kívánja, hozzátartozóival, időben és kíméletesen közlöm betegségének természetét és a gyógykezelés módjait…”

Ez itt részlet az orvosi eskü szövegéből, aminek Zacher úgy felelt meg, hogy olykor elmondta, nem biztos, hogy a lélegeztetettek fel is fognak ébredni. Ez nem passzol a „mindenkit meggyógyítunk” orbáni hőbörgéshez, s lám, Kollár tanácsadó ténykedésével nem a szakmáját, hanem egy politikus seggét óhajtja védeni. És most tessenek eldönteni, ki követ el ebben az esetben nagyobb etikai vétséget, és kit fognak aztán kinyírni végül. Hogy Zacher-félékre milyen égető szükség volna a tisztánlátásért, más események is mutatják. Tapasztaljuk, hogy ma kizárólag a frenetikus oltakozási sikerekről hallani, a halottainkról pedig szó sem esik.

Erről pedig a K-Monitor mesél. Ők azt mondják el a kiábrándító valóságról, hogy „Sajnos újra azt látjuk, hogy a tisztifőorvos tudatosan akadályozza az információáramlást… most újabb másfél hónapot kér Müller Cecília hivatala, hogy átküldje számunkra a nála lévő adatbázist a települési szintű COVID-halálozásokról.” Arról is írnak, hogy a február végén beküldött kérdésükre csak május végi választ fognak kapni, az akkorra már elavult adatokkal. „Itt tart a magyar COVID-tájékoztatás – és örülhetünk, ha a kérdésünkért nem kapunk vegzálást a hatalomtól” – összegzik. És ezen a ponton tessenek elmerengeni erkölcsről és erkölcstelenségről.

Gulyás Gergely minielnöki miniszter tegnap azt üzente Karácsony Gergelynek, ne legyen baja a Fudan egyetem kapcsán a kínai kommunizmussal, amikor ő maga egy tömeggyilkos párt jogutódjának miniszterelnök-jelöltje. Amikor ilyeneket mond Gulyás Gergely minielnöki miniszter, a többi hasonszőrű Fidesz csahos kutya, sőt, maga az atyaisten Orbán is, amikor úgy nyilatkoznak meg politikai ellenfeleikről, mintha a pállott seggükből rángatták volna elő őket, nos, akkor lehet, hogy az egydimenziós híveik bevizelnek a gyönyöröktől, ám ugyanakkor a világ komplexebb felében kiderül róluk, hogy szaralakok, sőt hazudnak és lopnak is ráadásnak.

Illetve még ostobák is. Vagy csak úgy tesznek, hogy magukhoz hasonlatosnak érezzék őket az esernyővel kardozó matrónák, a savlocsolással fenyegető bácsik és a stadionok kopasz népe. Mind az összes szavazóbázisuk, és így és ekképp egymásra talál a mocsokban a Fidesz, ennek tolvaj ura és csürhéje. Gulyás Gergely, bárgyú képű minielnöki miniszter, amikor tömeggyilkos párt jogutódozott, nagy valószínűséggel az MSZMP-re gondolt, amelynek a Fidesz nagy öregjei a szolgálatában állottak, amiről megvan a lista, de most nem sorolom. Ehhez képest Karácsony főpolgármester a Párbeszéd tagja, akik viszont az LMP-ből váltak ki.

Az LMP nem köttetett fel senkit emlékeim szerint, ha viszont Gulyás minielnöki miniszter ilyet tud, ne habozzon elibénk tárni, mert szeretnénk mi is megismerni azt a történelmet, amit ő tanult Schmidt Mária után szabadon a keresztény történelemkönyvekből. Tudjuk, át kell írni a históriát, hogy értelmet nyerjen a Fidesz-jelen, ez az LMP-Párbeszéd konfliktus azonban elég friss, még nem legózhat a csontjaival Kásler sámándebil. Ha és viszont arra gondol Gulyás, bárgyú képű minielnöki miniszter, hogy az MSZP is támogatta Karácsonyt, akkor információért forduljon bizalommal Kövér pedellushoz.

Ő ugyanis dolgozott az MSZMP-nek, míg a mai MSZP-ben ilyen alakot keveset találhatni. De, mint említettem, a Fidesz belső köreiben bőséggel vannak ilyenek: III/III-asok, III/II-esek vagy csak sima KISZ titkárok, mezei volt kommunisták. Nem kellene tehát teli pofával tömeggyilkos pártozni, de még azért sem továbbá, mert a kínaiak meghallják Gulyás bárgyú uszítását, és megsértődnek tán. Odalesz a keleti nyitás, a jól tejelő bizniszek, lélegeztetők, vakcinák, vasutak és egyetemek persze, mint a mostani lebukás okai és indokai. Mert bár Gulyás a bázisának óbégat, akiknek totálisan mindegy minden, ám ezt mások is hallják, és egyből kész a baj.

Sima logikai föladvány ez, amit levezetek. Ha és ugyanis Gulyás minielnöki miniszter azt böfizi, hogy Karácsony a tömeggyilkos múltjával ne rúgkapáljon a kínaiak ellen, ezzel azt mondja, hogy nincs joga bírálni azokat. Mégpedig azért, mert ugyanolyan, mint ők, kvázi, a tömeggyilkos Karácsony csak ne kifogásolja a tömeggyilkos kínaiak budapesti megtelepedését. Még tovább: Karácsony akkor bírálhatná a tömeggyilkos kínaiakat, ha önmaga nem volna az. Végső soron ezt beszéli Gulyás, bárgyú minielnöki miniszter, ám halovány fingja sincs róla. A kínaiak viszont nagyon kifinomult gondolkodásra képesek, csak le ne fordítsa nekik valaki ezt az egészet.

Hogy mit akarnak majd oktatni minálunk ezek a kínaiak a Fudanon, tudja a fene. Nagy valószínűséggel nem az ókori bölcseletüket, a Tao-tö-kinget vagy Konfuciusz mestert, de az ilyen Gulyás féléknek ez totálisan mindegy. A Tao-ról nem Lao-ce jut az eszükbe ugyanis, hanem a Puskás Akadémiának lepasszolható milliárdok, ahol a budi tövében álló stadionban lehet pökködni a szotyolát, eltátott szájjal kommunistázni, miközben a fiókunkban van a KISZ tagkönyv, valagunkon pedig még mindig érezzük párttitkár apánk nadrágszíjának csattanását. Ennyit Gulyás, bárgyú minielnöki miniszter tegnapi kirohanásáról, ami éppen elég, hogy előttünk álljon a pőre gonoszság és hülyeség.

Amiatt, hogy – miként tegnap vizsgálódtuk – gólyagyilkosnak állította be egy túlbuzgóan infantilis honfitársunk Semjén miniszterelnök-helyettest, ő a vadászattal fel nem hagyott, anyagi kár őt nem érte. Sőt, továbbra is miniszterelnök-helyetteskedik, s mint láttuk, buzgón nyújtogatja be a törvény-, és rendelettervezeteket, amelyek tönkre teszik az életünket. Rajta karcolás nem esett, meg nem rendült, kétségbe nem esett, csupán a jó hírét félti, de olyanja már rég nincsen. Másrészről annyira átlátszóan hamis volt a fotómontázs, hogy önmagáért beszélt, összességében legyintést érdemel csupán.

Innen következik, irreleváns az, hogy Semjén miniszterelnök-helyettest gólyagyilkosként, kisdedóvóként vagy bánatos Szűz Máriaként jelenítjük meg, voltaképp nem oszt és nem szoroz. Semjén miniszterelnök-helyettes nem gólyagyilkosként, hanem miniszterelnök-helyettesként bukott meg, viszont, hogy a napja végleg leáldozzon, arra várni kell egy évet, és választói akarat is szükséges hozzá. Viszont az Origo névre hallgató sajtóipari termék most fizet Márky-Zay Péter feleségének kétmilliós sérelemdíjat.

Azt állította róla ugyanis, hogy szülésznőként csecsemők halálért volt felelős. Egy kisded az nem gólya, és az Origo sem infantilis honfitársunk Facebook akciója, hanem komoly, kormánypárti és általa eltartott – tehát az adófizetők pénzén hizlalt – sajtótermék, bár inkább mocskolódó pártfaliújság. Kiderült persze, és a bíróság is megállapította, hogy Márky-Zay feleségével szemben még csak efféle gyanú sem merült fel, viszont ő azóta a rágalmazás miatt a szakmáját abbahagyta, mert folyamatosan zaklatták. Két év elteltével kap kétmillió forintot.

Ez még azt sem fedezi, ami anyagi kiesése volt az incidens miatt, a jó híréről, szakmai hiteléről, lelki károkról nem is beszélve. Mindezt pedig azért kellett elszenvednie, mert Márky-Zay Péter felesége. Ez náci tempó, és ez az általános a KESMA kebelébe tartozó több száz sajtóipari termékben újságtól, internettől kezdve rádióig és tévéig bezárólag. Ezekből naponta ömlik az ocsmány mocsok, amivel emberi életeket tesznek tönkre, anyagilag, erkölcsileg taposnak sárba. És nem mindenki olyan szerencsés, hogy ebből ép bőrrel kerüljön ki, ha megtépázva is.

Ez egyáltalán nem újdonság, csak most az élet egymás mellé rendezte a gólya-, és gyerekgyilkosságokat, amelyek közül egyik sem igaz, mégis látjuk, ki szenvedett miatta jobban. Illetve ki szenved miatta egyáltalán. Nem Semjén az. Semjén mögött ott az állam igazságosztó apparátusa, amely a gólyás emberünket el fogja taposni, az Origo pedig röhögve fizeti ki a kétmilliót, majd holnap hirdet nála a miniszterelnökség ennyiért. Ez is a sajtószabadsághoz tartozik, mert az még nem igazolja a meglétét, hogy engem például nem visznek el fekete autóval azért, hogy ingyen irkálok a mocskaikról.

Ha én nagy redakció lennék munkatársakkal és apparátussal, már rég kivéreztettek volna, voltaképp már az is isteni csoda, hogy a baloldali médiafölény néhány mohikánja még életben van a folyamatosan zúgó szembeszélben. Viszont nem rólunk van szó, hanem a valóságról. Arról például, hogy a Fidesz bejelentheti, kampányt indít az ellenzék oltásellenességéről, nemzetgyilkosként állítva be őket. S holott mindenki tudja, ez hazugság, a kampány bő patakként folyik, közpénzből finanszírozva, mint a Márky-Zay felesége elleni is, amiről hiába derült ki a valótlansága, a dolgát már elvégezte.

Az a kérdés – az is –, mi lesz ezekkel a sajtóipari termékekkel egy esetleges rendszerváltás után, hogy képesek lesznek-e működni. Közpénz milliók és írni tudó emberek nélkül. Mert bármennyire is úgy tűnik, ezek valami szerkesztőség-szerű képződmények, ránézvést romhalmazok csupán, önálló életre képtelenek. S ha majd a sajtópiacon megélni nem tudnak épp emiatt, akkor jön biztosan a visítás a baloldali médiaterrorról és tisztogatásról, holott csak drága Monika intelmeire kellene figyelni, miszerint ez valamikor egy szakma volt.

Egy minden bizonnyal idióta honfitársunk akképp próbálta megtámogatni saját forradalmának ügyét, hogy készített egy óvodás fotómontázst, amelyen Semjén fővadász térdepel halott gólyák teteménél. Felirat is van a képen, miszerint „Tegnap a fideszes Semjén Zsolt csak úgy szórakozásból lelőtt két védett gólyát, amelyek most tértek vissza a vándorlásból”. Semjén Zsolt egyrészt KDNP-s, másrészt nem gólyára megy, a szórakozás viszont igaz. A miniszterelnök-helyettes legott feljelentést is tett képhamisítás, hamis vád és rágalmazás miatt, így, ha a kép infantilis készítőjét leleplezik és elkapják, letépik a tökeit.

Semjén mostanában különben sem vadászik, mert nem olyan időket élünk. Inkább éjszakánként törvényjavaslatokat adogat be mindenféle aljas szándékkal, például pénzeket utalgat a vadászkiállítására, melegeket foszt meg örökbefogadástól, s ha Semjén gyilkolászós énjét akarjuk hangsúlyozni, innen kell közelítenünk megfejelve a járványidőben a hobbijára kiszórt súlyos tízmilliárdokkal, amiből ki tudja ki és mennyit lop el. Szeretjük ugyan a gólyákat, de ez nagyobb bűn, mint két szárnyas állítólagos lelövése még akkor is, ha tudjuk, a gyűlöletet zsigeri oldalról a legkönnyebb kelteni, amiről Semjén is tudna előadásokat tartani.

És mi is látjuk, hogy a széles publikum most is elsősorban azért rühelli őt, mert hajdan helikopterről ment házi rénszarvasra. Ezt nem tudják a népek megemészteni, és arról is van kép, ami ellen Semjén nem tiltakozott, nem jelentgetett fel. Sok képet őriz és hordoz az internet, amelyek miatt Semjént utálni lehet, ez a gólyás ez fölöslegesen gyermekded. Ennél sokkal súlyosabb az, amikor a tüntetők csokiját zabálta fel Orbánnal együtt a parlamentben, mert ez arra utal, hogy tényleg nincsen lelke. Embertársai sorsa, kínja, könyörgése őt egyáltalán nem érdekli, ami sokkal gyalázatosabb, mint két gólya kitalált meggyilkolása, bár a szándék érthető.

Ám Semjén jellemének alávalóságát ugyanígy mutatja az a kép is, amelyen Kézdivásárhelyre lovagol be, mint valami helytartó. És ugyanígy élénk hányingert kelt az a darab is, amelyen Orbánnal együtt óbégatnak győzelmi mámorukban, ami előre vetíti mindazt az aljasságot, amit ezek ketten pártjaikkal együtt a magyar nép ellen elkövetnek majd. Két gólya, ugyan már. Tízmillió ember, az már más, minősített szint, ha igaz is, hogy gyilkosként ábrázolni ekképp könnyebb, ámde nem alapos vád. Az ilyen gólyás idiótaságokkal csak tápot adunk ahhoz a tutulni való propagandához, hogy ilyen ez a baloldal, hamisít, alaptalanul vádol, gyűlölködik, hazudozik és a többi.

Felőlem mindenki rühellheti kedvére ezt a Semjént, mert bőven ad rá okot, ám ezt nem óvodás szinten kell tenni gólyák halálára bazírozva, hanem a valódi romlottságát mutatni meg. Mindemellett értem a nagyon egyszerű műalkotás elkészítésének lelki talaját is, mert van úgy, hogy az ember már nem bír magával a rácsok között, és legszívesebben artikulálatlanul ordítana ott, ahol észérvek már nem játszanak, Neria pedig sajnálatosan ilyen hely lett. Többek között Semjén tette ilyenné, az a forradalmi kérdés tehát, hogy mi engedett meg vele szemben a háborúban. Hogy le kell-e menni kutyába, az ő szintjükre.

Ami szintet a sajtótermékeik – origó, prostisrácok, M1 és a többi – indokolnak, mivel ezek hosszú évek óta, nap mint nap alkalmazzák a valóság letagadását és átalakítását, amihez képest egy gólyás fotómontázs gyerekes csíny csupán. És itt jutunk el a tulajdonképpeni kérdéshez, hogy szabad-e korrektnek lenni egy olyan ellenféllel szemben, amely tudvalévőleg minden aljasságra képes, és ezt naponta bizonyítja is. Hogy szabad-e sportszerűnek maradni egy életre-halálra folyó meccsben, ami után nem lehetünk erkölcsi győztes vesztesek, hanem a hullánk úgy hever majd Semjén előtt, mint a montázson a gólyáké.

Innen nézvést pedig, ha ócska is, mégis hajolhatunk afelé, klafa ez a montázs, mert ilyen az a világ, ahonnan kivesztek az erkölcsök, és nem mi veszejtettük ki belőle. Tehát összefoglalásként, mint ötödikben a dolgozat befejezés fejezetéhez követelte a tanár néni, itt állunk a válaszra váró dilemmával, hogy mit szabad és mit nem, elítéljük-e honfitársunk idiótaságát, mert ennyi telt tőle, hogy érzelmeit formába öntse. Mindenkinek a gusztusára és filozófiai hajlamára bízom a végső ítéletet azzal a toldással, ha eljön az idő, akkor az ellenoldallal is legyen olyan kérlelhetetlen, mint az ismeretlen montázsolóval most.