A rubelkeresztények ki akarják irtani a mimagyarokat. S ha netán feltéve, de meg nem engedve ilyen szándékuk mégsem volna, akkor is telibe szarják a sorsukat, másképp és megengedőbben fogalmazva páros lábbal rúgják őket az árokba. Annyit is ér, mondják a kimerítő művelet után, és eltartott kisujjal kortyolnak bele a kumiszba a fordítva megült lovukon. A legfőbb rubelkeresztény, maga az egyetlen Orbán Viktor papmpogta az éterbe kappanhangon az újabb uszítását még pénteken a kossuthi szeánszon, ahol adagolja a barmainak az egy heti gyűlöletet, hogy Brüsszel (s ami mindezzel egylényegű, sorosgyurcsánydollárbaloldal) tönkre akarja tenni a magyar embereket.
Még továbbá és bővebben, a családokat, a nyugdíjasokat, és szó szerint, hogy Brüsszel ezt javasolja, holott jól tudjuk, hogy nem javasol az a Prüccel semmit, csak a kedves vezető agya bicsaklott meg már annyira, hogy az ember legszívesebben a Sheldonra néző Penny arckifejezését öltené magára a lemondó legyintéssel, és a foga között elmormolna egy imát. Az édes faszom kezdetűt, mert tudja teljes szívével, és érzi minden idegszálával, hogy ez már a caligulai végjáték, vagy épp a móriczi úri murié, amikor fölgyújtjuk a nádtetőt, és megigézve bámuljuk az ugráló szikrákat, ahogyan majd azok nyomán az egész kurva világ lángra kap, és nem lesz senkinek sem menedék, sem ébredés.
Viszont azt nézzük, amit csinál azzal szemben, amit mond, és azon az éjjelen, amikor bejelentette, Brüsszel őt arra akarja kényszeríteni, hogy enkezével irtsa ki a komplett magyari nemzetet, olybá tűnik, hogy meg is fogadja azt. Rátesz rendeletileg a gyógyszereladásokra egy bazi nagy adót, egy újabb mahomet sarcot az adócsökkentés kormánya tevékenységének tizenharmadik, holdról is látszó sikereinek ormán. Extraprofitadó a forgalomra, mert már leplezetlenül kurvára kell a pénz a roskadófékben lévő házra, de a hülye magyar fel nem fogja, hogy ez az a sarc, amibe konkrétan bele is dögölhet, mert a gyógyszergyártó ilyen körülmények közt azt mondja majd, kivonul ebből az elátkozott országból.
Majd ott adja el a szereit, ahol nem akarják a bőrét is lenyúzni, és lehet, illetve valószínűleg igaza is van, mert senki nem kényszeríthető arra, hogy veszteségesen dolgozzon. Ha erre utasítják, akkor, ha van rá módja, elmenekül. Ő teheti, mi sokan már nem annyira, s ha majd a gyóccertárban – mint ma egyre gyakrabban – a lassan népellenséggé váló gyógyszerészek csak tehetetlenül tárják szét a karjaikat, hogy mit csináljanak, a nincset nem lehet odaadni, a mimagyarok meg hazamennek megfulladni, vagy azért, hogy lerohadjon a lábuk, de mindenképpen megdögleni, akkor majd mondhatják a gyógyító Miatyánkot, illetve gondolkozhatnak azon, kinek a nevét foglalják imának tűnő átkaikba.
Nem áll távol a látens népirtás a kedves vezetőtől. Bizonyította ezt már a járvány idején a haszontalan vakcináival, a másra való légezetetőivel, és az egész járványüggyel, ami csak egy célt szolgált, minél, többet lopni ezen a címen a közösből, amit aztán – és az összes többit – az Unió annyira megunt, hogy nem küldi a lóvét, és ezért kell most – többek között – a gyógyszergyártókat kifosztani. Meg a bankokat, boltosokat, minden létező szeletét a világnak, kivéve a haverokat és a családot, akik tarvágást végeznek a végóráit élő országban, és úgy lapátolják ki a milliárdokat, mintha nem lenne holnap, de elnézve, ami most folyik és zajlik, nem is lesz. Legalábbis nekünk egyáltalán, mert most már szó szerint megdöglünk.
Nem kell megmutatnom és dramatikusan eljátszanom (megírnom), hogyan jár majd az a krónikus beteg, aki Orbán miatt nem jut a gyógyszeréhez, miképp éli túl a másik szintén gyógyszerhiány miatt, hogy ezek mennyien lesznek és hányan halnak meg közülük. Miközben majd üvölt a rádióból meg a tévéből, azt harsogják az újságok, amit pénteken elkezdett a nemzetgyilkos: „Brüsszel azt javasolja, hogy tegyük tönkre a családokat, nyugdíjasokat”, és ők pedig, a családok és nyugdíjasok ott fetrengenek kínjukban, mert elfogyott a gyóccerük, de még akkor sem fogják tudni, ki öli meg őket, ha épp nem is a saját húsos kezével, hanem azzal, hogy az emberélet neki egyáltalán nem számít. Még csak darabra sem.