Ha Havasi Bertalan (OV sajtófőnöke) állítja azt mindenféle bizonyíték nélkül, hogy a mostani V4 találkozón nem is üvöltötték le Orbán fejét, akkor minden jogunk megvan a kételkedésre. Ebből fakad, hogy valószínűnek, mi több, igaznak tartjuk azt, amit Havasi tagad, azaz, doktorminiszter urunkat hangos szóval küldték el az anyukájába, ami így már egészen delikát sztori. Mert dübörög a magyar külpolitika.
Kiindulópontunk, a kályhánk mintegy a mostani történetben az a tudósítás (a VSquare hírlevele), amely arról szól, hogy midőn egy év után találkozott egymással a mostani visegrádi négy (Tusk, Orbán, Fico és Fiala), ezek közül Donald Tusk és Petr Fiala – lengyel és cseh színekben – üvöltözött Orbánnal, miközben a mi nagy emberünk világra szóló cimborája, a szlovák Fico csendben üldögélt, és nem sietett a barátja segítségére, aki így egyedül maradt.
Itt is és most is. Prágában, ahol zajlott a nagy esemény, nem tudták kiküldeni őt kávézni vagy pisálni, amíg a normálisak döntenek. Az, bármennyire is nagy taktikai sikerként szerepel a Fidesz-legendáriumban, mégis csak megalázó helyzet, és nem a magyar népet (nemzetet) és hazánkat alázták meg vele, hanem annak vezetőjét. Itt is az látszik, hogy amikor Magyarországról beszélnek mindenütt rosszallóan, akkor a Fideszről van szó.
De menjünk vissza Prágába, ahol a V4 találkozón Orbánnak az az előnye is megvolt, hogy nem kellett jogállami fejtegetéseket és kifogásokat hallgatnia, mint ami az alapbaj vele Brüsszelben. A V4-ek ilyennel nem foglalkoznak, mert semmi közük hozzá, nekik az a bajuk Orbánnal (és nem Magyarországgal), hogy miért nyalja Putyin valagát, hátráltatja Ukrajna szabadságharcát, és miért szórakozott másfél évig a svéd NATO-tagsággal.
Ezen a ponton emlékeztetünk arra, nem is olyan régen háborodott fel maga OV azon, hogy őt egyesek (szinte mindenki) Putyin kutyájának nevezik, s ő akkor pszichoterápiát javasolt vádlóinak. Akkor még V4-ről szó sem volt, akkor Brüsszel jelent meg ellenségként, mint aki orvosi kezelésre szorul, most pedig itt van az a sztori erről a prágai dzsemboriról. Megint elő kell vennünk az autópályás hasonlatot, hogy vajon ki halad a forgalommal szemben.
Ez azonban annyira egyértelmű, és a világ normálisabb felét annyira zavarja, hogy a diplomáciában meglehetősen szokatlan módon üvöltöznek Orbánnal, csak azt nem tudjuk, hogy ő behúzta-e fülét-farkát, vagy talált-e függönyt, ami mögé el lehet rejtőzni. Itt is és megint előbukkan a szégyen, mint amit éreznünk kellene, hogy ilyen dúvadat választunk mi meg immár másfél évtizede, de ez sem ér semmit, és nem is mi voksolunk rá.
Egy kisebbségi csoportosulás, akiknek viszont ez így éppen megfelel, nem tudjuk miért, de már nem is érdekel. Nézzük viszont az események gyorsulását, ahogyan a máz mindenről mállik le, s ahogyan Orbán szinte teljesen egyedül marad, és Trumphoz kell menekülnie, hogy valami sikerélménye legyen. Mindenki tudja, Magyarországnak egyáltalán nem érdeke, hogy az ottani degenerált újra hatalomba jusson, csak Orbán fényezi magát vele.
Valószínűleg annak sem lesz jó vége, de azon a ponton, ahol most vagyunk, már nem igazán látszódik pozitív kimenet. Momentán – bármennyire is fura – az a fő dilemma, hogy akkor most ordítottak-e Orbánnal vagy sem, és nem azért, mintha valamit is változtatna ez kies hazánk kilátástalan helyzetén, hanem a tisztánlátás miatt. Mert valaki sanda mód hazudik, vagy a VSquare, vagy Havasi. Más lehetőség nincsen.
Föltehető az az alapvető kérdés, kinek az érdeke – cui prodest, ugye, ha már jogász volna a minielnökünk -, hogy ne mondjon igazat. Az eredeti hír hozójának, az emlegetett VSquare-nek nem nagyon, illetve, ha lódít is, miért épp ezt lódítaná, hogy Orbánnak leordították a fejét. Havasinak már inkább fontos, hogy kisimítsa a göcsörtös képet, ugyanis hogyan venné ki magát, ha kiderülne, a mi utcai harcosunk egy sarokba állított, szaros kis ovis.
Készültek már róla erre utaló képek, ahogyan a körön kívül ácsorog, de ezekben csak a csendes megvetés mutatkozott. Hogy ehhez képest már annyira sem tudják elviselni, mint amira a fejet leüvöltős sztori mutat, ez már egy új szint valahol a béka feneke alatt pár méterrel. Viszont az a baj, hogy rend szerint hazajön, s most már nem csak dicsőséget hazudik, hanem hatalmát inogni vélvén itt velünk keménykedik. Már berregnek a fekete autók.
S ha azt vetnék a szememre, ugyan, nem kell az ördögöt a falra festeni, azt felelném, nem bizony, mert már ott vigyorog teljes valójában. Tessenek nap mint nap híreket olvasni, kit idéztek be, kit hallgattak ki, hol volt épp házkutatás, és meglátják, a rezsim tényleg elkezdett fenyegetni és zaklatni. Most még pénzügyekre fogják, de nincs messze az idő, amikora politikai meggyőződés is vád lehet, vagy hitbéli – esetünkben hitetlenségi – dolgok miatt visznek el.