2017-ben, természetesen uniós pénzből (azaz máséval kérkedve) kormányunk csomagokat állított össze azoknak a nincsteleneknek, akik szerinte amúgy nincsenek is. Az ilyen csomagoknak megszokott tartalmuk van, amit tartós élelmiszernek neveznek, de akasszanak fel, ha ép ésszel megértem, minek az ilyenbe sűrített tej, de ez épp mellékszál, csak úgy eszembe jutott. Szóval jegyezzük meg, hogy uniós az a pénz, de mégis úgy osztogatták azokat a csomagokat, mintha Orbán Viktor vette volna a szakmunkás béréből és fizetéséből félre tett kis zsebpénzecskéjéből, de momentán ez sem igazán érdekes.
Amire föl kell kapnunk a fejünket, az a beszerzés túlárazása, mintha hat évvel ezelőtt mai árakon vásároltak volna, pedig holt volt akkor még a háborús-szankciós és mindenféle cafrangos infláció. Mint említettük, sok minden volt abban a szeretetcsomagban, de emeljük ki példaként a tejet, aminek az akkori KSH-s átlagára 205 (kettőszázöt) magyari forint volt, de sikerült a szegények pakkjába 781 (hetesszáznyolcvanegy) pénzekért beszerezni. Ugyanígy a többi éhenhalás elleni szer hasonló szorzókkal került a csomagba, amiért Orbán Viktor dicséretét zengték a megalázottak és megnyomorítottak.
Ezen – mint annyi mindenen, a példák vég nélkül sorolhatók volnának lélegeztetőgéptől a kismalac kunkori farkáig – valaki rohad sokat keresett, miközben átverte az Uniót, de ami ennél is sokkal aljasabb, kiszolgáltatott és nyomorgó honfitársaikat is. Nem nehéz ugyanis belátni, hogy ugyanannyi uniós pénzből sokkal több élelmiszer lett volna vásárolható, ha valaki a galeriből (maffia) nem tartja a markát. A helyzet azonban ennél is súlyosabb, a maffia nem szokta meglopni a szegényeket, míg a Fidesz viszont igen, ebből viszont az fakad, hogy a moráljuk még a gengsztereknél is megvetendő lenne, de ez sem igazán érdekes.
Mégpedig azért nem, mert ez sem újdonság, sőt, sokkal inkább a megszokott, a mindennapi, amin senki már meg sem lepődik, csak azon némiképp (de nem is igazán), hogy milyen mélyre képesek ezek süllyedni, bár még nem tudjuk, hol ennek az egésznek az alja. Nem vagyunk nyomozó hatóság, sem akármely ellenőrző hivatal, így azt a kérdést, hol landolt a különbözet, fel sem tesszük, mert minek. Ám ugyanekkor beugrik az álszent kéregetés, a Három királyfi, a Jónak lenni jó, amely akciók és műsorok örvén azokat nyúlják le – mint ebben az esetben az Uniót – akiktől valamit még el lehet venni. Milliókat szoktak adományozni a naiv polgárok.
Ha pedig feltéve, és sajnos ezek szerint igazoltan is, még ebből is, és ezt is képesek ellopni, akkor voltaképp beszélnünk nincs mit, hiszen a NER bimbózásakor úgy háromezer milliárd magyari pénzt lopott el a kedves vezető az ő népétől, amikor einstandolta a nyugdíjmegtakarításaikat, amit öreg korukra gyűjtögettek volna. Ez a mostani lopás ahhoz képest voltaképp semmi, csak a metódus a régi, visznek mindent, bájos népünk viszont mindehhez bárgyún vigyorog, de ami a nagyobb baj, rájuk is szavaz. Sivár mindennapjainkon így röpít minket az idő valami ismeretlen mélységek felé.
Mert még egyszer tisztázzuk a dolgokat, a legnagyobb aljasság a szegényeket meglopni, megrövidíteni. Hogy ennél van-e lejjebb, az nem tudható, számunkra elképzelhetetlen is, de ezeknek ezek szerint még ez sem lehetetlen. Fölösleges már ez is, de szőrmentén és utalásképpen említést teszünk bizonyos kereszténységről, amihez ez sem igazán passzol, ahogyan a NER „elitjének” élete, erkölcsei és cselekedetei köszönőviszonyban sincsenek vele, de mégsem akad senki, aki ezt szóvá tenné. A papság közül is csak a normálisabbja, akit nem sikerült kilóra megvenni. De ők vannak kevesebben, másképpen: alig van ilyen.
A Fidesz, annak tagjai, a kitartottak és a rajongók a züllés maga. Ez sem meglepő, mint ahogyan a kiinduló tételünkként megidézett eseményben is csak az lett volna az, ha egyszer, csak úgy véletlenül az derülne ki valamiről, hogy ott épp nem loptak. Csak kivételként, csak hibázásképp, de nincsen nekünk ehhez szerencsénk egyáltalán, már, ha az szerencse, hogy akad kivétel az általános tolvajlás alól. Mert lehet a dolgokat eufemizálni, túlárazásnak nevezni, ez csak szimpla lopás, egy lehetőséget ki nem hagynának, s innen nézvést ebben alaposak, ha máshoz nem is értenek. De azt tényleg tudni szeretnénk, ebben az esetben kinél landolt a lóvé.