Bizonyság született a karma létezésére, ami nem tökéletesen ugyan, de működik. Ha korrekt lenne, akkor turbános mórok potyognának a Cinege utcában, és cigány gyerekekkel karöltve riogatnák a kedves vezető dagadt álmait. Ehelyett csak háromezer emberrel kevesebb mehet a Magyarország-Wales láblabda eseményre, mert a magyarok rasszistáskodtak a szlovákiai Nagyszombaton az ottani szlovák-magyaron, és az UEFA összevonta a labdákból álló szemöldökét.
A magyar-walesin a röpcsikkel átadott Groupama Arénában bezárnak egy szektort, és Csányi még örülhet is hogy csak egyet, lévén már kapott stadionbezárást is az MLSZ hasonló vétkekért, így visszaesőnek számít. A magyar láblabda közönség ezek szerint nem bír magával, dől belőle a rasszizmus, ami nekem nem okoz meglepetést egyáltalán. Természete ez már a magyar embernek, mint az, hogy Arany szerint némán zabálja a velőspacalt.
Megsértődni senkinek nem kell, akinek nincs ilyen inge, az nem öltözik fel, egy jól körülhatárolható, számos egyedből álló imbecillis réteg viszont talpig szmokingban van. Mint a szomszéd Józsi is, akit háromszor vágtam ki a lakásból, és mégis képtelen felfogni, mi a bajom vele. Egyfolytában migráncsozik, cigány honfitársainkat pedig dakotaként emlegeti lekezelően, imádja a Viktort és részegen úgy bőg, mint egy rekedt, leszedált tehén. És ő még csak ott sem volt azon a meccsen.
Tele van szomszéd Józsikkal ez az ország, viszont most azért röhögök sírva ezen az egészen, mert két nappal az UEFA megvilágosodása előtt mindannyiunk kedvenc Farkas Flóriánja élénk nyelvcsapásilag ezt volt képes delirálni: „Nem szabad megengednünk, hogy a migránsok szabadon jöjjenek be az országunkba, magukkal hozva a rasszizmust, a terrorizmust és a nőgyűlöletet. Mi azt szeretnénk, hogy az asszonyaink, lányaink egyedül is kimehessenek az utcára, ne kelljen félniük erőszakos cselekedetektől, mint ahogyan arra számos példát láttunk azon országokban, melyek nagy számban fogadtak be migránsokat.”
Értem én, hogy kedvenc Flóriánunk keresgéli a szalmaszálakat, amelyekbe a börtön elől menekülve kapaszkodni lehet, de azért nem kellene lemennie kutyába, és egyszersmind pofán köpni a rajta kívül álló cigányságot. Mert annak a valagát nyalja a talmi szabadságért, aki ilyeneket mondott egy éve Miskolcon, és aki Orbán Viktor Mihály maga: “Volt itt, amikor ebbe a városba a városon kívülről tömegesen bevándoroltak. Látták, mi lett belőle. A miskolci emberek pontosan tapasztalták már, mi van akkor… pedig azok az emberek, akik ide bejöttek, ők Magyarország területéről jöttek Miskolcra. Most képzeljék el, mikor az országhatáron kívül érkeznek kultúrájukban, szokásukban, életfelfogásukban tőlünk teljesen különböző emberek.”
Ebből is kitetszik, hogy a nagyszombati úri magyar közönség, a szomszéd Józsi és Orbán Viktor Mihály egy alomból valók. Ha teljesen meg akarnám cifrázni, akkor a magyar migránsok elvitték a rasszizmust Szlovákiába, ahogyan azt kedvenc Flóriánunk tételezi, miközben még rá is tesz egy lapáttal: „A tét családunk, gyermekeink jövője, kultúránk, nemzeti függetlenségünk. Aki a migrációt támogatja, annak nem érték a nemzet, a család, a kereszténység.” – Édes, jó, Istenem.
És most, hogy a szent szánkókat sikerült megvédeni, és kedvenc Flóriánunk a nemzet vejével együtt még mindig szabadlábon van, pökjünk egy hegyeset, és azt is kérdezzük meg – de ugyan minek -, hogy kies hazánkban kik erőszakolgatják a szüzeket, nevelt lányokat és nagymamákat. És azt kell felelnünk erre, hogy nem a turbános népség, hanem a nagyszombati keresztény, úri magyar közönség, aki viszont a meccsek előtt átszellemülten énekli a magyar himnuszt, és Trianon felett búslakodik, hogy ez is az ő hazája még mindig, otthon szidja tehát a cigányok és négerek kurvaannyát.
Otthon sem kéne, de mit várhatunk egy olyan egy a tábortól, amely olyan hatalom emlőin nevelkedik, amely hatalom regnálása során a kerek világ minden létező, írott és íratlan erkölcsi és jogi szabályait megszegte már. Ez a hatalom pedig a Nagyszombaton garázdálkodó alakoktól nyeri a felhatalmazását, és, amikor úgy tizenöt éve mondtam azt a televízióban, hogy Orbán a csőcselék vezére, a művelt, úri közönség máig hallatszóan hörgött, akik ma pedig az ellenzéket bevándorláspárti jelzővel igyekeznek gyalázni.
Így kerülnek egy tálba a köztörvényes Farkassal, a még köztörvényesebb Orbánnal, ilyen erkölcsi magaslatokról köpnek a társadalom arcába, és adják a szellemi muníciót a böfögő szomszéd Józsiknak. És még csodálkoznak, ha megveti őket az ember, ha lopás közben szórják magukra a szentelt vizet, és Krisztus nevében gyakják meg az asszonyt. Így züllik le az ország ájtatoskodva, így van az összes Farkas Flórián szintjén. Migráncsoznak, miközben mindent, amit az itt sem lévő szerencsétlenek bűnéül rónak, maguk követnek el.
Ennél nagyobb galádság nem nagyon létezik, vagy mégis igen. Mert mindeközben, amikor a mimagyarok cigányoznak, zsidóznak, migráncsoznak, egy kisfiúnak, akinek egy bot állt a szemébe, húsz órát kellett várnia, hogy ránézzen egy orvos. Naponta rakják tucatjával az utcára a családokat, és épp most derült ki az is, hogy pár év alatt tíz százalékkal nőtt a szegények száma. Már az ország harmada koldus, miközben ezerötért adják a krumplit. S közben zúg a kereszténység védelme, nemzet és család, meg gödör épül Trianonnak. Ez, ami itt van, egy haláltánc valami Bosch festményről. Éppen az.
– Hülye vagy te, Józsi. – Próbált ellenállni a hipnózisnak az egyik, de elkésett. – Azt is mondták – folytatta a hírnök – hogy erősebb a harapásuk, mint a krokodilé, mutatták a lukat a kerítésen, ahol átrágták magukat, meg, hogy az egyik határmenti faluban emberi csontokat találtak ganajozás közben. Meg mutattak repülőt, hogy azzal szállították utánuk a nagy üstöket, meg receptet is találtak.