Mottó (komment egy nyájas olvasótól):
„Retkeskommunistáék politikája két fundamentális lépésből áll mindig: 1. Megszervezik X százmilliárd elsikkasztását. 2. Adnak a sikkasztásnak egy pozitív nevet: “rezsicsökkentés”, “keleti nyitás”, “keresztény klímavédelem”, satöbbi, hogy ráizguljanak a szavazóik. Így élünk mink, itt a szemétdombon …”
Matolcsy bankelnök, miközben a forint soha nem látott mélységekben hömbölög, s nem csak emiatt, de emiatt is vágtat az infláció, ergo, kevesebb farhátat vehet Mária néni, szóval Matolcsy bankelnök mindeközben nem azzal foglalkozik, ami a dolga volna, hanem álmodozik a Rubik-kockáról, mint amely leképezi a gazdaságunkat. Ez még mindig jobb, mint a pöttyös seggünkről való elmélkedés, de mégsem az igazi. Viszont az látszik, hogy Matolcsy, mint vérbő fideszes, költő, ami az esetében nem azt jelenti, hogy verseket fabrikál, hanem, hogy összevissza beszél ökörségeket.
Ebben is van szépség, ha röhejes is. A Rubik-kocka szerinte azért hódította meg a világot, mert tükrözi a modern élet, technológia, politika, pénz és sport működését. Én ehhez kevés vagyok, hogy értelmezzem, hogyan van benne abban a nyüves kockában a politika, de legfőképpen a magyar gazdaság. Mint már utaltam rá, betudom jegybankelnök elvtárs költői munkásságának, egy másik félmondatát viszont egyáltalán nem lehet ebbe a fiókba tenni, mert az szól az életünkről, de leginkább a halálunkról, s amely ez: a magyar gazdaság nemzeti államkapitalizmus.
No most, itt megállnék egy sóhajtásra, miközben Mészáros Lőrincre gondolok. Meg az összes többire is persze, vejjel, lánnyal, edzővel és a kismaci kunkori farkával együtt, és utalok a nyájas olvasó mottóul választott gondolatmenetére erre az esetre, amikor is a kedves vezető a nemzeti tőkésosztály kistafírozását jelölte meg célként. Ez azt jelenti, mindent ellopunk, még azt is, ami le van betonozva. Csöndesen megjegyzem egyébként, hogy szakértő elmék a létező szocializmus gazdaságpolitikáját nevezték államkapitalizmusnak, és láttuk, annak mi lett a vége.
Ennek is az lesz, csak idő kérdése. A kapitalizmusban ugyanis verseny van, ami a jobb, olcsóbb, szebb etc. munkavégzésre vagy termékre ösztönzi a kapitalistát, különben megdöglik. Az államkapitalizmusban verseny nincsen, itt a kedves vezető osztogatja a köz pénzét, sőt, arról is gondoskodik, hogy a versenytársak lehetőleg csődbe menjenek, rájuk küldi a NAV-ot és más cuki kurvaságok. No most, így a nemzeti nagytőkés rohadt gazdag lesz, annyira, mit a Zuckerberg, de annak érdemei nélkül. Ilyenkor hivatkozik a nemzeti nagytőkés istenre és a haverjára, aki Orbán.
Mindez veszélyes a nemzeti gazdaságra nézvést, mert azzal jár, ha a nemzeti nagytőkés egyszer csak azzal szembesül, hogy isten és a haverja – aki Orbán – már nem tömi a zsebét érdem nélkül, abban a pillanatban bukik el, csődöl be, s más közgazdasági zuhanási fogalmak. Ez olyan biztos, mint a kétszer kettő, viszont akkor már minden a nemzeti nagytőkésé lesz, az egész nyüves ország, és úgy kell majd visszavenni tőle erővel és noszogatással. Nevezhetjük ezt akár vagyonelkobzásnak is. Egyébként, ha Rubik volnék, meg kocka, tiltakoznék, hogy egy Matolcsy engemet a szájára vegyen.
Ugyanis abban van gondolat és ihlet, minden benne van, ami egy kapitalistát és a termékét sikeressé tehet, míg egy térkőben ilyen nincs, bár az is kocka alakú, de abból is meg lehet gazdagodni minálunk. Hogy mutassam a különbséget, az Agymenőkben Rubik folyamatosan jelen van, Sheldon még Leonard esküvőjére is meghívná Stephen Hawkinggal együtt, míg és ellenben Mészárosról egy rohadt szó nem esik, hiába tudná felvásárolni már egész Hollywoodot is akár. Buborékokról nem szoktak megemlékezni, mert gyorsan elpukkannak, csak az a baj, hogy ez az egész életünk. Benne ülünk a buborékban úgymond szügyig.