Kategória: újhelyi istván

Vadászidény

Nem mentek el Zalaegerszegre Orbán Viktor osztrák barátai. Nem tudom, mért mentek volna egy autós tesztpálya avatására, Orbán sem tudja. Először arra gondol az ember, hogy tán azért, mert véget vetett az osztrák vircsaftnak. (“Ennek az osztrák vircsaftnak, ami itt folyik, véget kell vetni, minden osztrák gazda, aki Magyarországon földet vásárolt, örüljön, hogy ezt ép bőrrel megússza.” – by: Orbán Viktor, 2001.) De aztán kiderült, hogy mégsem.

Tesztpályába ojtott migránsozás után elhangzott ugyanis, hogy: “Osztrák barátaink most nem jöttek, mert ott soron kívüli vadászidényt hirdettek meg.” A többes szám első személlyel két bajom is van. Nekem nem cimborám az ő fasiszta haverja, ha pedig királyi többes, akkor meg az. Ezen túl ebből a mondatból az is világossá vált, hogy Orbán egy pszichopata organizmus, akinek nincsenek emberi érzései. Illetve emellett még az elhárítás, tagadás, menekülés attitűdjei is felfedezhetők benne.

Strachéra utalt miniszterügynök elvtárs, aki csúfosan megbukott egy létre sem jött korrupciós, hazaárulási, trutymóban, Kurz kancellár már büntetőügyről beszél, tehát delikát a dolog. Strache elvtárs viszont Orbán fasiszta cimborája, vele képzelte el szerelemben Európa ormain a jövőt pár napja. Viszont érte könnyet nem hullat, nem átkozza az igazságtalan sorsot a veszteség miatt, hanem sejteni engedi, amit az idomított médiája már harsog is, hogy a bevándorláspárti erők furmánya az egész botrány.

Ezek ebbe fognak egyszer beleőrülni. Ha valami csoda folytán törlődnének a szótárakból a bevándorlás és migráns szavak, megnémulnának. Azt sem tudnák mondani, fapapucs. Viszont Orbán is szóba került abban a korrupciós, hazaárulós leendő büntetőügyben, erre viszont mondandója nincs. Hanem cinikusan, alávalóan, nagyképűen vadászidényezik abban a meggyőződésben, hogy ilyen csúfság vele meg nem történhet, és ugyanakkor a politikai stabilitás fontosságát emlegeti.

Meg kell hagyni, ilyen stabilitás nálunk van. De még mennyire van már évtizede, csak nem mindegy, milyen áron. Első körben olyanon, hogy egészen példátlan módon dr. Ujhelyi EP-képviselő az osztrák hatóságokhoz fordul, hogy a Strache ügy kapcsán derítsék ki Orbán és Pecina kapcsolatát, hogy Orbán hogyan árulta el a hazáját. Az a különösen kedves a dologban, hogy Ujhelyi azért fordul az osztrákokhoz, mert szerinte Polt Péter legfőbb ügyész úgysem foglalkozna a témával.

Itt tartunk. Csoda, ha miniszterügynök elvtárs nagy pofával, cinikusan osztrák vadászidényről beszél a száját nyalogatva? Egyáltalán nem, Orbán Viktor ugyanis momentán érinthetetlen. Jogilag, politikailag és szó szerint is. Azt csinál, amit csak akar, mint azt naponta átkozódva tapasztalhatjuk is. Ceglédi Zoltán szerint Kurz a tisztessége látszatát csak akkor tudja megőrizni, ha a bűnöst azonnal eltávolítja, és maga is vállalja a felelősséget. Orbán viszont pont akkor tűnik tisztességesnek hívei szemében, ha a bűnöst bevédi, a bűnt tagadja, saját felelősségét pedig távolítja.

Ezt tette a vadászidényezéssel is. De fölmerül az emberben a miért, az ugyanis, hogy mégis ezt most hogy? Mikecz Dániel, a Republikon Intézet elemzője szerint azért lehet ez így meseszerűen, mert ez egyáltalán nem rengeti meg a Fidesz-szavazókat, akik annál sokkal hűségesebbek, minthogy egy ilyen ügy eltántorítaná őket. Az orosz befolyás, Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin barátkozása sem hatott rájuk. Azt már én teszem, hozzá, hogy egyáltalán semmi sem hat rájuk. Az ég egy világon semmi. És ez Magyarország elveszejtésének receptje.

Ezek után – bár már tegnap is fölmerült bennem, ma viszont még erősebben – arra úgy történelmileg kíváncsi lennék, mi lett volna, ha Simicskánál lett volna egy kósza kamera, amikor Orbán arról ábrándozott, hogy az oroszokkal megveteti magának az RTL Klubot. Mint emlékezhetünk, állítólag ez vezetett a szakításhoz, és torkollott a gecizésbe, ami önagában szép gesztus, ámde terméketlen. Ezen tépelődök, ha lett volna ilyen, nálunk is lenne-e vadászidény? Ettől nem tudok aludni épp. (Meg a kávétól, az is lehet.)

Falnak fordított tükör

Amikor az ember képibe mondják higgadtan, hogy korrupt, tolvaj és azon kívül is szaralak, az bírhat fájni nagyon. Már, ha van lelke az organizmusnak, ha meg nincs, akkor ilyen kényszeres, debil vigyorgás lesz a vége, mint ami most a brüsszeli Strasbourgban is megszületett. Ezzel viszont szégyent hozott a fejemre, amit megbocsátani nem lehet. Hogy átugrik az ember ide Oberwartba, és néznek rá, hogy vajon ez is olyan hülye, mint a vezére, akit megválasztott?

Mert a burgenlandi traktoroslegény nem tudhatja mi van itt, pláne, hogy magyar kollégája sem. És az usákos farmer, ahogyan néz bávatagon, szorongatva a puskáját a Missouri partján, és csak annyit bír kinyögni, hogy Trump, nos, ez is azt bizonyítja, hogy a Föld kerek, és a nagy szellemek mindig találkoznak rajta. Ezeknek a karaktereknek a gyűjtőhelye minálunk a Fidesz, a KDNP meg a CÖF. Olyan sűrű az anyag ezekben, mint egy fekete lyukban, és úgy is viselkednek. Most is, az első kábulat után két szó bírt kijönni belőlük: csalás meg kommunista.

Ilyen bázissal akarják uralni a világot, ami viszont nem megy. Helyi szinten csak-csak, a saját szemétdombján lehet egy ideig kakas a patkány – ezt levédetem -, tágabb kontextusban ez azonban bajos. Mert egyszer csak megszólal egy lelkiismeret, mint például most Roberta Metsoláé Máltáról, aki ennyit mondott: “Sok esetben nem lehet félrenézni már.” – Ebből az fakad, hogy eddig megtették, ó, igen, most azonban már, hogy a gonosz lerakódott, mint a guano, keményen és vastagon, most már nem megy. Mert a mi Újhelyi Istvánunk is kimondta a tételmondatot: “Egy dolgot mindketten ugyanolyan jól tudunk, ön hazudik.”

Ha ehhez még hozzávesszük azt a bájos és keresetlen, ámde a magyar választópolgárok nézeteire hetven százalékban jellemző kitételt, amelyet Flanagan, ír képviselő öntött szavakba: “Nem vagyok nagy híve az Uniónak, de öntől is undorodom”, nos, akkor kitetszik, hogy a félisten kicsi is, büdös is, és még csak nem is a miénk egészen. Belőlünk nőtt, mint fatörzsből gyönge ága, aztán ez lett belőle. De, hogy mi is, nos, az érdekes egy dolog. Ismerjük az útját, amikor nem hittel, csupán köpönyegként liberális, polgári, aztán fasiszta meg keresztény lett, most ezen a homokos, vizes síkon tapod éppen.

Ebből a szavazásból, amelynek közjogi eredménye nemigen lesz, csupán hivatalosan, és a világ előtt pecséttel ellátva mondatott ki, hogy tényleg szaralak, és az egész udvartartása is, amelyik úgy viselkedett a brüsszeli Strasbourgban, mint valami sarki galeri. És mégis fáj neki, akkor az ember megkérdi magától, hogy mért vajon. Hogy mit akar bizonyítani, amikor úgy kiált csalást, hogy előtte elmagyarázták neki, így foglak legyőzni, és úgy győzték le. Ez lehet a baj, hogy ő az az ember, aki nem veszíthet, s bár látjuk, hogy igen, de mégsem fogja fel igazán.

Össze-vissza hablatyolt az ominózus történések utáni sajtótájékoztatónak nevezett szeánszon, ahol módszeresen döfködte a saját tökeit, ugyanis egy szövegkörnyezetben hangzott el a csacska szájából, egymás után, hogy: “Aki gondolkodni, tárgyalni, egyezkedni képes, az politikus, aki nem, mehet a levesbe.” Aztán pár perc eltéréssel: “Tudok én harcolni remény nélkül is. Maradunk és harcolunk.” – Ezt vonta le a történésekből, azaz, a borotválkozó tükrét végképp falnak fordította, hogy bele se kelljen néznie, szembe magával, azaz, a lelkiismeret legkisebb szikrája is végképp kiveszett belőle.

És ez nem jó hír. Sőt, nagyon rossz hír, mert haza is jön, és elsötétíti az ablakot. Ez a habitus, a győzelem vagy halál, az utolsó töltényig, meg ilyenek, már ismerősek a történelemből ’45-ből. Itthon pedig még jobban megvadul a bácsi, mert még egyszer veszíteni nem lehet, sőt, egyáltalán nem lehet. És itt támogatják őtet a baráti számítógépek, végső esetben a testvéri tankok is, így, ha belegondolunk,felemelő pillanat volt ez, csak sajnos egyszeri és megismételhetetlen. “Csak szavazzatok, akkor is a Magyaroké a győzelem, a Magyarok Istene Áldja Magyarországot és a Magyar népet!”

– Ezt az egyik hívő írta, s csak azért idéztem, hogy lássuk a kajla jövőt, amelyben azt a tükröt nemhogy a falnak fordítják, hanem apró szilánkokra is törik. És utánuk az özönvíz.