Kategória: Csak úgy

A férjem szerint minden rendes magyar ház udvarán van bontott tégla, legalább egy kisebb kupacnyi. Szerintem meg minden rendes magyar lakótelep közepén áll egy poroló. Tudjátok, mi az? Hivatalosan szőnyegporoló-állvány.

Legutóbbi sétám alkalmával tűnt fel, hogy ezek a retró vasszerkezetek bizony még itt-ott megtalálhatók. Leginkább a régi, 70-es években, vagy korábban épített társasházak környékén, ugyanis a később felhúzott (panel)házakba már padlószőnyeg került, és a porszívó is jobban elterjedt, így okafogyottá vált a szőnyegporolók elhelyezése.

Nagyanyámék társasházi lakásának udvarán például állt egy méretes darab. Játszótér nem volt a közelben, így jobb híján az udvaron töltött időnk nagy részét ezen, vagy a hatalmasra nőtt nyírfán töltöttük. Rendeltetésszerűen talán évente kétszer használták az állványt, amikor is szüleim feltekerték a mama szőnyegeit, és kiterítették a porolóra alapos portalanítás céljából.

Ti mire használtátok a porolót?

A történetnek azóta lett folytatása…

Pupus, a vadmadárka, akit egész nyáron mi nevelgettünk , tegnap este kalitkatisztítás közben, egy nyitva felejtett kisajtón át kirepült.

Teli hassal, és vígan.

Mostanában  már fantasztikusan manőverezett, egyedül evett, többnyire magokat. Észre se vettük, mikor és hogyan szállt ki, csak azt, hogy sehol sincs. Kerestük udvaron, fákon, este már zseblámpákkal, de nem találtuk.

Biztos így a legjobb. Megsirattuk, tényleg megszerettük, de kapott az élettől egy esélyt, hogy újra erdei pinty lehessen…

Szurkolunk neked!

Így nevelj otthon madárfiókát! De meddig jó egy vadmadárnak a kalitka?

Még tegnap, hogy Eszter  isteni házi keksze friss és omlós maradjon, át is adtuk a kézműves helyi termékekből összeállított ajándékcsomagunk:  Hoós-Bőcsén Juditnak. Ahogy mesélte: a nap fénypontja volt számára, amikor megtudta, bizony ő nyert:)

Mi volt a meglepetések között?

• A könyvjelző Dezse Krisztina felajànlása (Silk Arts by Kriszta Dezse)
• Eszter SütiMűhely kekszcsomagja: Omlós zabkeksz aszalt gyümölcsökkel (áfonya, meggy, mangó, mazsola) és csokicseppekkel
• Judu’s special fügelekvárja
• Juhász pincészet Egri Muscat Ottonel félédes bora

“Hallottad apa a végeredményt? Hogy 4-0, szóval kikaptunk.” – faggatta apját a lányom ma reggel az autóban. Semmi bánat, csalódás, mintha érezte volna, hogy ez a vereség valójában nem is vereség. Apa meg csak bólogatott, mintha akár egy cseppet is érdekelné a téma.

A dolog úgy kezd?dött, hogy úgy egy hete a lányom azt mondta: Ma EB-t fogok nézni, anya. Kétszer kellett visszakérdeznem, hogy meggy?z?djek róla, tényleg nincs probléma a hallásommal. Aztán mosolyogtam egyet, azt se tudja a lány, mir?l beszél. Itthon nincs TV, a neten pedig messze elkerüljük a sportközvetítéseknek, ez egy ilyen család.

Jó-jó, nagypapák fiatalon atletizáltak, úgy hatvan éve, nagyjából a sportélet apai-anyai ágon is kimerült ebben.És valljuk be a kisasszony sem jeleskedik a testnevelés órákon, anyai unszolásra azért megtanult úszni, a szárítókötélen akrobatamutatványokkal szórakoztat és a fákat is szereti megmászni, de a „szabályos” testedzést nem nagyon csípi. Akkor honnan a hirtelen érdekl?dés?

Hát persze, a nagyiknál van tv és a papik öregkorukra a sportközvetítéseket is megkedvelték, szóval láthatta ott, hogyan rúgják a fiúk a b?rt. Meg aztán a srácok a suliban azért tárgyalták az esélyeket, hordták a szurkolói karköt?t – vagy valami ilyesmit – meg EB-s labdájuk is van sokuknak. „Tudod anya, a L…-ben lehet kapni, ugye veszel nekem?”

Mosolyogtam továbbra is, milyen jópofa, ahogy egy kislányt elkezdi érdekelni a foci. Aztán amikor kiderült, hogy a legutóbbi nagyinál alvásnál a kisasszony fél 11-ig tévézett papával, kicsit meghökkentem. Magyarázta aztán ki kivel játszott, és ki gy?zött, s?t még a gólokat is felírta – szóval paff lettem. Amikor pedig a barátjánál töltötte a napját csatlakozott a drukker fiúhoz – s lévén ott sincs tv – és átugrottak a szomszédba, hogy végig izgulják a magyar-portugált. Lelkesen, lihegve rohantak, hogy elújságolják a végeredményt, gólszerz?k nevét kiabálva és persze bemutatva a bomba rúgásokat. Pislogtam na. És még nincs itt a vége, már készül az esti meccsre – hogy kivel, hol, azt még nem tudja, de ez nem zavarja az izgalmát.

Mindenesetre kíváncsian vártam az EB végét – és nem a végeredmény miatt – hogy kiderüljön, csak a bajnokság tartja-e lázban a lányt, vagy valóban a focilabda b?völte el. Azt hiszem, kell még néhány nap, hogy kiderüljön, a hazai pályákon is szorít-e majd a magyar fiúknak. Azt már nehezen tudom elképzelni, hogy Haladás drukker legyen bel?le, már csak azért is, mert közel s távol nincs olyan férfi, aki magával cipelné a meccsekre, bármily szép legyen is a stadion. Nem drukker családba született, és hát – vessetek most meg érte – a focistákról sincs túl nagy véleményem, de ha nagyon akarja beíratom majd labdát rúgni. Igaz futni utál, úgyhogy nem jósolnék neki nagy jöv? ebben a sportban.

Vagyunk néhányan, akik kilógunk a tipikus n?i szerepb?l – a foci kapcsán is. Nekünk nem kell elmagyarázni, mi az a les, nem teszünk fel olyan kérdéseket, hogy “akinek nincs labdája, az miért fut?” vagy “sok van még a végéig?” és szívvel-lélekkel szurkolunk a csapatunknak.
Megbeszéljük a taktikákat, a rossz passzokat és szegény albánokat. (Na jó, én a franciáknak drukkoltam.)
Mai telefonbeszélgetés két csaj között:
– Na helló, meglesznek ma a képek?
– Nem, valószín?leg csak 2-3 nap múlva… áááá most meg gól lett, pedig az ukránokra raktam!
– Jól van, nyugi, még nincs vége!
– Aha, de 1-0-ra vettem a meccset. Te mit tippeltél?
– Ó, én az estire gyúrok! 
– Na, és szerinted, mi lesz? 
– Hát a németek nagyon fegyelmezett focit mutattak az els? meccsen, úgyhogy szerintem a mait is behúzzák.
– Jajj, én meg a lengyeleknek szurkolok!
– Szurkolni lehet, hogy én is nekik fogok, de a németek esélyesebbek.
– Na, jól van, majd meglátjuk! 

És még ha azt is elmesélem, délután hogyan veséztük ki az albán védelmet… De ezt majd legközelebb!