Szocialista jog, meg minden

Tegnap este az országban nyomokban még meglévő lelkiismeret és szabadságvágy tüntetett, mert Gothár hülyesége (undormánya) miatt fasiszta vezetőink be akarják szántani a színházakat, helyüket sóval hinteni be, hogy aztán világnézetileg kedves, hazafiasságban megfelelő, társadalomkritikában hiányos, harcos, szittya-keresztény intézmények nőjenek a helyükön.

Gothár okot és indokot szolgáltatott arra, hogy a színházat kollektíven entartete Kunstnak minősítsék. A színházat úgy két hete belengi a bűnösség, ott buzik, pedofilok, erőszaktevők és perverz állatok laknak, eltussolnak, titkolóznak – mondják Borkai hóna alól, ami önmagában is röhejes, de soha nem a következetes józanságukról voltak híresek, sem az eszükről.

Gothár lassan törlődik a kánonból, műve elfelejtődik, olyan stigmát égettek rá, amivel nem lehet járni-kelni a nagyvilágban, ezzel szemben Gibbs ügynök magyar hangja él és virul Bruce Willis magyar hangjának színházában. Mihályi Győzőt is megvádolták, hogy túl nagy kan volt, ám a vizsgáló bizottságnak azt mondta, hogy képzelik, és a vizsgáló bizottság is mondta, tényleg, hogy is képzeltük, és az ügy le is lett zárva.

Sőt, a végére Alföldi lett a bűnös, hogy ki akarja túrni Bruce Willis magyar hangját az igazgatói székből, azért lett megvádolva a másik magyar hangos. Gothár remete lett, tölti jogos száműzetését, nagy valószínűséggel egy életre vége van, Gibbs ügynök magyar hangja pedig liberális ármánykodást kiált, ahogyan Borkai is kijelentette, igaz, hogy kurvázott, de nem kokózott vagy lopott. És becsszóra véget is ért az ügy.

Bizonytalan az a határ, amikor a magánbűnök közerkölccsé válnak, amikor üldözendővé válik a bűn. Egy a bizonyos, a nem hatalmon lévők permanensen büntethetők és büntetendők is, míg viszont a túloldalon állók meg sohasem. Így relativizálódik a bűn, oldódik fel az éthosz, ha valakiben a szikrája is megmaradt, akkor rohadt rosszul érzi magát a bőrében ebben az országban.

Tegnap este számos neves és tiszteletre méltó ember szólalt fel a tüntetésen, a NER fordításában ők innentől fogva nem a jogaikért demonstráló emberek, hanem olyan alakok, akik a bűnt pártolják, maguk is eltussolnak, ne adj Isten zaklatnak és erőszakolnak. A színházakat és színészeket mostantól valami bűnös felhő lengi körül, nem tudni, mi folyik a próbákon, az öltözőben meg a súgólyukban, de valami ocsmány dolog biztosan.

Gyermekeinket az ilyenektől óvni kell, pénzt ilyeneknek nem adunk, az étel is kár beléjük. Pénz, paripa, fegyver, elismerés és kitüntetés azoknak jár, akik a mi mércénket (NER) használják, ismerik a nőkre vonatkozó passzusokat is (konyha, szaros pelenka, felmosórongy, vak komondor), harcos férfiak, pacalt főznek, meccsre járnak, pálinkáznak. Ha Gibbs ügynök magyar hangja azt mondja, ő nőt csak patakparton mosni látott gukerrel, akkor az úgy is van.

Egy bizonyos Tolochko nevű ukrán testépítő azzal a farbával állt elő egy orosz televízióban, hogy elveszi feleségül Margót, a szexrobotot. Őt egy bárban ismerte meg, ahol egy másik férfi erőszakoskodott vele, de Tolochko védelmére kelt, azóta szerelmesek, nyolc hónapja randizgatnak. Margo ugyan főzni nem tud, de érző lélek – így Tolochko -, ezért lesz meg a nász. Hogy hol és mikor, azt még nem tudni, de lesz.

Hogy a kedves vezető erkélyén rendszeresen látogatást tevő pópák, s úgy egyáltalán az ortodox egyház ehhez mit szól, azt nem tudni, de, ha ők is áldásukat adják a frigyre, akkor itt, minálunk is érdekes idők jönnek. A kedves vezető ugyan nőügyekkel nem foglalkozik, de ilyen esetben, a szingularitás küszöbén nem ártana tudni, ha egy robotot zaklat valami perverz állat, ki és milyen indokkal siet a segítségére.

Ez nem véletlenül jutott eszembe, hanem azon gyakorlati tépelődés miatt, hogy illik-e, kell-e virágot vinni egy szexrobotnak, kéretlenül meg lehet-e csöcsörészni, vagy egyáltalán neki milyen jogai vannak Gothár és Gibbs ügynök magyar hangja cselekedeteinek tükrében. Hogy ki mit tehet meg a robotjával, hogy amiatt egy egész szakmát ne akarjanak a szemétdombra hajítani, holott – konyha, szülés, mosás-takarítás – a NER már most is robotként kezeli a nőket.

Hogy például, amikor a parlamentben elhangzott, hogy ön szép lehet, de okos nem, ami felér egy kéretlen szoknya alá nyúlással, akkor azért mért nem akarták bezárni az ország házát. Illetve, ha a kedves vezető nőügyekkel nem foglalkozik, s mint Borkainál kitetszett, az magánügy volt, s csak azért lett következménye, mert az egész világ láthatta, míg Gibbs ügynök magyar hangjáét meg nem. Igaz, Gothárét sem, de vele példát kellett statuálni, tudja, apuka, szocialista jog, meg minden. “Hát, hogy a statuálás a lényeg. És hogy ne tessék idegeskedni.”

Szocialista jog, meg minden

Tegnap este az országban nyomokban még meglévő lelkiismeret és szabadságvágy tüntetett, mert Gothár hülyesége (undormánya) miatt fasiszta vezetőink be akarják szántani a színházakat, helyüket sóval hinteni be, hogy aztán világnézetileg kedves, hazafiasságban megfelelő, társadalomkritikában hiányos, harcos, szittya-keresztény intézmények nőjenek a helyükön.

Gothár okot és indokot szolgáltatott arra, hogy a színházat kollektíven entartete Kunstnak minősítsék. A színházat úgy két hete belengi a bűnösség, ott buzik, pedofilok, erőszaktevők és perverz állatok laknak, eltussolnak, titkolóznak – mondják Borkai hóna alól, ami önmagában is röhejes, de soha nem a következetes józanságukról voltak híresek, sem az eszükről.

Gothár lassan törlődik a kánonból, műve elfelejtődik, olyan stigmát égettek rá, amivel nem lehet járni-kelni a nagyvilágban, ezzel szemben Gibbs ügynök magyar hangja él és virul Bruce Willis magyar hangjának színházában. Mihályi Győzőt is megvádolták, hogy túl nagy kan volt, ám a vizsgáló bizottságnak azt mondta, hogy képzelik, és a vizsgáló bizottság is mondta, tényleg, hogy is képzeltük, és az ügy le is lett zárva.

Sőt, a végére Alföldi lett a bűnös, hogy ki akarja túrni Bruce Willis magyar hangját az igazgatói székből, azért lett megvádolva a másik magyar hangos. Gothár remete lett, tölti jogos száműzetését, nagy valószínűséggel egy életre vége van, Gibbs ügynök magyar hangja pedig liberális ármánykodást kiált, ahogyan Borkai is kijelentette, igaz, hogy kurvázott, de nem kokózott vagy lopott. És becsszóra véget is ért az ügy.

Bizonytalan az a határ, amikor a magánbűnök közerkölccsé válnak, amikor üldözendővé válik a bűn. Egy a bizonyos, a nem hatalmon lévők permanensen büntethetők és büntetendők is, míg viszont a túloldalon állók meg sohasem. Így relativizálódik a bűn, oldódik fel az éthosz, ha valakiben a szikrája is megmaradt, akkor rohadt rosszul érzi magát a bőrében ebben az országban.

Tegnap este számos neves és tiszteletre méltó ember szólalt fel a tüntetésen, a NER fordításában ők innentől fogva nem a jogaikért demonstráló emberek, hanem olyan alakok, akik a bűnt pártolják, maguk is eltussolnak, ne adj Isten zaklatnak és erőszakolnak. A színházakat és színészeket mostantól valami bűnös felhő lengi körül, nem tudni, mi folyik a próbákon, az öltözőben meg a súgólyukban, de valami ocsmány dolog biztosan.

Gyermekeinket az ilyenektől óvni kell, pénzt ilyeneknek nem adunk, az étel is kár beléjük. Pénz, paripa, fegyver, elismerés és kitüntetés azoknak jár, akik a mi mércénket (NER) használják, ismerik a nőkre vonatkozó passzusokat is (konyha, szaros pelenka, felmosórongy, vak komondor), harcos férfiak, pacalt főznek, meccsre járnak, pálinkáznak. Ha Gibbs ügynök magyar hangja azt mondja, ő nőt csak patakparton mosni látott gukerrel, akkor az úgy is van.

Egy bizonyos Tolochko nevű ukrán testépítő azzal a farbával állt elő egy orosz televízióban, hogy elveszi feleségül Margót, a szexrobotot. Őt egy bárban ismerte meg, ahol egy másik férfi erőszakoskodott vele, de Tolochko védelmére kelt, azóta szerelmesek, nyolc hónapja randizgatnak. Margo ugyan főzni nem tud, de érző lélek – így Tolochko -, ezért lesz meg a nász. Hogy hol és mikor, azt még nem tudni, de lesz.

Hogy a kedves vezető erkélyén rendszeresen látogatást tevő pópák, s úgy egyáltalán az ortodox egyház ehhez mit szól, azt nem tudni, de, ha ők is áldásukat adják a frigyre, akkor itt, minálunk is érdekes idők jönnek. A kedves vezető ugyan nőügyekkel nem foglalkozik, de ilyen esetben, a szingularitás küszöbén nem ártana tudni, ha egy robotot zaklat valami perverz állat, ki és milyen indokkal siet a segítségére.

Ez nem véletlenül jutott eszembe, hanem azon gyakorlati tépelődés miatt, hogy illik-e, kell-e virágot vinni egy szexrobotnak, kéretlenül meg lehet-e csöcsörészni, vagy egyáltalán neki milyen jogai vannak Gothár és Gibbs ügynök magyar hangja cselekedeteinek tükrében. Hogy ki mit tehet meg a robotjával, hogy amiatt egy egész szakmát ne akarjanak a szemétdombra hajítani, holott – konyha, szülés, mosás-takarítás – a NER már most is robotként kezeli a nőket.

Hogy például, amikor a parlamentben elhangzott, hogy ön szép lehet, de okos nem, ami felér egy kéretlen szoknya alá nyúlással, akkor azért mért nem akarták bezárni az ország házát. Illetve, ha a kedves vezető nőügyekkel nem foglalkozik, s mint Borkainál kitetszett, az magánügy volt, s csak azért lett következménye, mert az egész világ láthatta, míg Gibbs ügynök magyar hangjáét meg nem. Igaz, Gothárét sem, de vele példát kellett statuálni, tudja, apuka, szocialista jog, meg minden. “Hát, hogy a statuálás a lényeg. És hogy ne tessék idegeskedni.”

Gothár, a színházak Reichstagja

Ma sem tudjuk biztosan, hogy szegény, hülye van der Lubbe gyújtotta fel ’33-ban a Reichstagot, vagy csupán áldozat volt, akire rákenték, a végeredmény szempontjából teljesen mindegy. Megvolt az ok és az indok a kommunista párt betiltására, a komcsik, szocdemek bebörtönzésére és a szükségállapot bevezetésére. Egyben mutatta is a nácik munkamódszerét, miszerint kreáltak egy ügyet, vagy valami piti dolgot felfújtak, hisztériáig fokoztak, és erre hivatkozva gyalulták le, amit akartak. Az élet minden területére alkalmazták ezt a zsidóságtól az elfajzott művészetig.

Az Orbán-rezsimnek már régóta böki a csőrét a színházak kvázi függetlensége, így a Gothár botrány úgy kellett nekik, mint egy falat kenyér. Pár napon belül elő is került a kőszínházak állami felügyelet alá vonásának törvényjavaslata, és már indokolni sem kellett. Az egyik legalávalóbb csinovnyik, Kocsis Máté magyarázta meg a megmagyarázhatatlant: “A Gothár-féle zaklatószínházak követelik a pénzt a kormánytól, miközben nem engednek betekintést az ügyeikbe, és akár évekig is eltussolnak bűncselekményeket. Nem vitás, az állam így nem támogathat tovább működést.”

Íme, a színházak Reichstagja, a színházak, színészek, rendezők a kommunisták, a kollektíven bűnösök (zaklatószínház, eltussolt bűncselekmények), ahol a tiszta erkölcsű fideszfiúknak kell rendet rakniuk. Kétség nincs arról, hogy mindenképpen rátették volna a mocskos mancsukat a színházakra, most azonban már gondolkodni sem kell a magyarázaton, az erkölcsi megújulás nevében lehet fideszesíteni a színjátszást. Kocsis Máté azonban meglehetősen ostoba organizmus, azon túl ugyanis, hogy habzik a szája, sorban adogatja fel műfelháborodásában a magas labdákat, amiket kénytelen vagyok leütni.

Azt mondja ez az erős ember, hogy “zaklatószínház”, “nem engednek betekintést az ügyeikbe”, meg “évekig eltussolt bűncselekmények”, és akkor én megtaláltam az origómat, a kályhámat, ahonnan elindulva Kocsis Mátét cafatokra lehet szedni, és én ezt teljesen szívesen meg is teszem. Kis Laci bácsi. Csak ennyit mondok, az ő nemi erőszakjára, és arra, milyen hiszti volt körüle, hogy ugyan, az semmiség ahhoz képest, amit a nemzetért tett az úszás terén. De azért vessük össze Kocsis mostani mondandójával, és gondolkodjunk.

Zaklatás volt? Ajvé, annál sokkal több. Évekig el volt tussolva? De még mennyire. Kapnak pénzt az úszók az államtól? De még mennyit. Akkor most levezessem? Fölösleges, inkább kiterjesztem a módszertant, és gyengéden utalok a papi pedofíliára és zaklatásokra annak fényében, hogy még csak az egyházak kapnak igazán sok pénzt az államtól, nem engednek betekintést a működésükbe, eltussolnak és zaklatnak ipari mennyiségben, akkor ők méltók az adófizetők pénzére? Mindmegannyi lényeges kérdés, és akkor még a legnagyobb halhoz el sem jutottunk, ami a Fidesz-KDNP maga.

Hogy ez az alakulat mennyi bűncselekményt tussol el, hogy mennyire nem enged betekintést a működésébe, és ráadásul, hogy mennyi pénzt kap az államtól, az el sem képzelhető. Vagy íme, Kocsis elvtárs maga adja a kezébe az adu ászt azoknak, akik a felcsúti futballakadémia pénzügyeire kíváncsiak már évek óta reménytelenül. Vagy terítsen az a rohadt akadémia, vagy ne kapjon állami – kvázi adófizetői – pénzt. Bár ez csak egy álomvilág, amit itt fölskicceltem, mert a diktatúrák nem így működnek. Azoknak egészen más a módszertanuk.

Mégpedig az, hogy azt csinálnak, amit csak akarnak. A Reichstagok, Gothárok csak arra vannak, hogy a külvilág számára magyarázattal szolgáljanak, törvényi és erkölcsi mázzal vonják be a törvénytelenséget és erkölcstelenséget. Ha ilyet nem találnak, szívfájdalom nélkül tesznek meg akármit, lásd még a könyvkiadás államosításának ideája. Itt nem mondhatják, hogy minden könyvkiadó buzeráns vagy zaklató, mást sem mondhatnak, semmi terhelőt nem találnak. Ilyenkor jön a végső, megdönthetetlen érv: csak. – A színházak helyében én azért belekapaszkodnék Kocsis hülyeségébe, mert, ha meg kell halni, harcban történjen meg az. Legalább.