Szanyi Tibor új politikai formációhoz adta a nevét. Miután szakított az MSZP-vel vagy az szakított vele, létrehozta a hangzatos nevű IGEN című alakulatot, amely a Magyar Szolidaritási Mozgalommal együttműködve, illetve egybeolvadva alkotja az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom nevű, rövidítésében IszMM, illetve másképp IszOMM tömörülést. Van ebben Szanyin kívül volt DK-s, PM-es, márciusban bejegyzik őket, májusban alakuló kongresszusoznak, és elindulnak a 2022-es választásokon is.
Ehhez mindenkinek joga van, kérdés csupán egy akad, hogy felnőtt emberek miért nem tudnak szépen megöregedni, miért csinálnak bohócot magukból, és miért tesznek keresztbe az országnak. Másra ugyanis ez az egész nem jó. Én magam itt nem állok neki papolni mindenféle összefogásról, mert minek, csak annyit kérdenék meg csöndesen, hogy a pénzen kívül mi indokolja egy, a már induláskor halálra ítélt csoport-párt elindítását. Ha csak a választási lóvé, az bajokat mutat a jellemben, ha naiv lelkesedés, az pedig az észben.
Két év alatt még számos ilyen felhorgadásból, számításból vagy aljas szándékból indíttatott képződmény fog rajthoz állni a legkisebb esélyek nélkül, tudjuk ezt és ismerjük. Megosztani az ellenzéket, szétszórni a szavazatokat, meghülyíteni a választópolgárt, ilyen szándékokkal bábáskodik a Fidesz minden egyes eleve halálra ítélt pártkezdemény születésénél, úgyhogy ezen fölösleges és nem is akarok elmélkedni. Hanem azon inkább, hogy aki lobogó lelkesedésből megy bele ilyen játszmákba, az mért teszi.
Ez az, ami érdekel, mert ez már történelem, lélektan és költészet, piti hülyeség vagy lobogó pátosz egyben, azaz, mindenképpen érdekes jelenség, ha beledöglünk is. Hogy épp ennek okán épp Szanyi kapitány került a célkeresztbe, véletlen csupán, hiszen lehetne foglalkozni akármely más eszementtel, prófétával vagy megváltóval, sajnálatos módon ugyanis rengeteg van belőlük. Mindegyik azon van, hogy a mi pénzünkön tegyen minket boldoggá, és ez még mindig jobb, mintha szimplán el akarná lopni azt.
Nem tudhatni, Szanyi Tibort éppen most mi vezérli, lehet, azt várja, hogy a népek, Józsi bácsik és Mária nénik lobogó szemmel álljanak fel az asztalra, és utána kiáltsák: kapitány, ó, kapitányom, ő pedig az ajtóból visszafordulva tisztelegne nekik, és beleindulna a világba cipelve a vállán annak összes gondját. Aztán meg belelógna az ujja a bilibe sajnálatosan, és még akkor sem tudná eldönteni, kivel is van. Bud Spencer a vízilovakkal, de Szanyi Tibor meg kivel?
Mert ugyanis vagy a gój motorosokkal, akiket vendégül látott a mi pénzünkön a távoli Brüsszelben, vagy azokkal, akiket ezek a gój motorosok nem szeretnek, a kettő együtt nem megy. Az tehát a kérdés, hogy Szanyi kapitány kicsi szíve kiért dobban remegve, mert, ha csak saját magért, és azért tolul itt, mert nem tud meglenni a rivaldafény nélkül, akkor fölösleges a cirkusz. Másképp is, csak így még jó okot és indokot sem lehet találni rá. Mert tudjuk, hogy tudja, hogy semmi értelme az egésznek.
Az a kérdés, ő tudja-e, hogy mi tudjuk, hogy ő tudja, vagy ennyire hülyének néz, lesajnálni való baromnak. A másik lehetőségbe, miszerint azt hihetné, hogy valami esélye van akármire is, bele sem gondolok, mert azt tételezné, hogy a kapitány csökkent értelmi kapacitású, de ezen meg megsértődne. És mindezek után is itt marad a dilemma nekünk, hogy nem tudjuk, egyáltalán mi oka van ennek a rezgésnek, aminek olyan biztosan látszik a vége, mint a kétszer kettő józansága.
Sok mindenről szó esett, és mégsem jutottunk sehová. S mivel azt – nem naivságból, hanem puszta jó szándékból – nem feltételezzük, hogy Szanyi kapitány fizetett Fidesz-ügynök volna (bár), és megengedjük, hogy nem olyan ostoba, mint amilyennek emiatt az akció miatt kinéz, egy megoldás marad csupán, ez pedig a bosszú az MSZP irányába. Hogy, ha meg kell dögölnöm, pusztuljon az is, ha nekem nem jó, legyen rossz neki is. Csak az ilyen nem menjen politikusnak, illetve úgy is fogalmazhatnék, ne a mi farkunkkal verje a csalánt.
Ilyen Szanyikból az elkövetkező két évben annyi lesz, mint égen a csillag. Mert a magyar – főleg, ha politikus – ostoba, alattomos, bosszúálló, pénzéhes, narcisztikus, jellemtelen meg röhejes, és így lesz belőle veszélyesen félelmetes organizmus, aki csak arra való, hogy tönkre tegye az életedet. Ez karcos összegzés, de igaz, s egyben útmutatás arra nézvést, kire kell szavazni. Akiben az előbb felsoroltakból egy is megvan, arra semmiképp, aki másfajta, arra mindenképp Nagyítóval kell majd keresni, de kitartó munkával meg lehet találni az igazit. És nem Szanyi lesz az egyáltalán.
Tegnap ezüstlakodalomban voltam – jó, csak évfordulós dajdaj -, s ott elmesélte nekem az egyik vendég, hogy ezekkel, mármint a fideszes bagázzsal az a baja – sok más mellett -, hogy nem értenek semmihez sem, és rettentő nagy az arcuk. Kénytelen voltam egyetértően hümmögni, s lám, ez a pécsi dolog is csak ezt erősíti. Annak idején az alapító atyáknak a KISZ-ben elég volt a titkári cím és rang, ezek a maiak meg már igazgatók, atyaúristenek. Így szocializálják őket a gazdáik, csoda, ha balfasz felnőtt válik belőlük? Nem igazán.
Ott, és akkor a fegyveres civilek egy csoportja megvadult, az ÁVH-sokat – vagy csak annak vélteket – kihozták az épületből, az első kilencet verték, kivégezték, és valamennyiük holttestét meggyalázták. Kettőjükét a helyszínen összegyűlő tömeg fejjel lefelé a tér fáira akasztotta, ütlegeléssel és egyéb módon szidalmazta és meggyalázta, ezt pedig külföldi tudósítók fényképen és filmen is megörökítették.