Kategória: Fakanál

Tudtátok, hogy Bucsu határában szedd magad levendula akció van?  Ez volt a mai nap nagy felfedezése számomra. Rövid vendégség miatt jártam ma a faluban, ahol táblák ill. a házigazdáim jelezték az akciót. A elköszönést követően oda vitt az utam, és igen kellemes élményben volt részem.

Nagyon egyszerű megtalálni a levendula táblát, el sem lehet téveszteni: a körforgalomban – ha Torony felől érkezünk – rögtön az első kijáratot kell választani, ami a falu egyik kis utcájába vezet. Ez a Dózsa György utca.  Miután kijöttünk a körforgalomból, nincs más dolgunk, mint egyenesen tartani a célállomás felé.  A műút a falu végén véget ér, ezt követően a szántóföldek tövében, kocsival is nagyon jól járható füves út következik.  Innen kb. 1 km van hátra, és mindenkinek a saját döntése, hogy gyalogol, vagy kocsikázik. A műút végén, egy kis kavicsos téren leparkolhatjuk az autót, és egy kellemes sétát tehetünk a levendulákig, mi ezt választottuk.

A helyszínen egy kedves hölgy várja az érdeklődőket.  A szedd magad keretében 300 HUF/ 10 dkg áron vihetjük haza a magunk szedte csokrokat.  A 10 dkg, egy közepesen duci csokrot jelent. Akinek nincs kedve szedni, válogathat a kész csokrokból is.  Az akció sajnos már nem tart sokáig, a jövő hét végén leszedik a levendulát. Ez azt jelenti, hogy még jövő szerdáig (07.05.) van lehetőség arra, hogy valaki saját maga szedte csokorral térjen haza.  A levendulás mellett egy tábla jelezte a nyitva tartást: szombat-vasárnap 10 óra és 19.30 között, hétfő-péntek: 17-20 óra között.  Mielőtt útra keltek, az alábbi telefonszámon érdeklődjetek, hogy biztosan legyen kinn valaki a levendula mezőn: +36 30 471 0895

Nagyon kellemes délutáni program lehet, ajánlom mindenkinek!

„Nem hiszem el, hogy egy hátfájással ide kellett jönni!” kezdi,  köszönés helyett az ügyeletes orvos.  „Sajnos, ide! Nem tudok mozogni és levegőt venni” válaszolom.

Hajnal 4:48, felébredek és ezzel egy időben éles fájdalom hasít a bal lapocka alatt a hátamba. Nagyon nehezen felkelek, rájövök, hogy nem tudok menni, mert minden egyes lépés, és levegővétel óriási fájdalommal jár.

Kétségbeesek: hogy lehet, hogy egyik pillanatról a másikra, elvesztem a kontrolt testem felett, és nem tudok mozogni, vagy csak nagy fájdalom árán?!

Nem adom fel, erőltetem a mozgást a fájdalom ellenére is.  Az nem lehet, hogy nem megy, ez nem opció, igenis mennie kell.  Felveszem a harcot a fájdalommal és nyomom a reggeli rutint, tusolás, öltözés, fogmosás, kávét most kihagyom…,  közben sírok a tehetetlenségtől és a  fájdalomtól.  Hamar felismerem, hogy a sírást abba kell hagyni, mivel a hüppögés, és szipogás csak fokozza a fájdalmat.

Közben egy belső monoton hang tolja: ne ess kétségbe, cselekedj! Menj be az ügyeletre! Nem is rossz ötlet, kicsit még várok, nem akarom korán zavarni az orvost, gondolok kellő empátiával az ügyeletes orvosra.  5:50-kor elindulok, ha hatkor csengetek, talán nem lesz illetlenül korán.  Az ajtóban találkozok egy szintén korai pácienssel, még egy nyugtató pont, nem vagyok egyedül.

Csengetek, az asszisztens kedvesen fogad, kis türelmet kér hívja  a doktornőt.  Hát… ő minden,  csak nem kedves… „Nem hiszem el, hogy egy hátfájással ide kellett jönni!” kezdi,  köszönés helyett.  „Sajnos, ide! Nem tudok mozogni és levegőt venni” válaszolom. „Hogyne tudna, különben hogy jött volna ide”-hangzik a végtelenül gúnyos válasz. Próbálom magyarázni, hogy higgye el nem jókedvemből vagyok itt , és iszonyú a fájdalmam. Meg sem hallgatja mit mondok, csak egyetlen mondatot kántál, „miért nem vett be fájdalomcsillapítót OTTHON?” Döbbenten állok, azt hiszem nem hallok jól.

Telik az agyam vérrel, és közben arra gondolok, mi lenne ha én is kérdéssel válaszolnék:  „ Mérték már az EQ-ját?” Nagyon kíváncsi lennék az eredményre.  A közhelyek, hogy az „adóforintjaimból ülsz te itt, „arohadtéletbe” már eszembe sem jutnak.

Gyakorlatias okokból mérlegelem, ha felhúzom magam az izmaim összehúzódnak, és csak növekszik a fájdalom. Próbálok nyugodt maradni. „Ez a viselkedés őt minősíti, nem téged”- nyugtatgatom magam.  Ennek ellenére én érzem magam megalázva.

A cinizmust már nem tudom legyőzni, és megkérdezem, hogy mégis milyen panaszokkal jöhet az ember ide, hogy ne tűnjön hisztinek.  Választ nem kapok… Velem a továbbiakban nem kommunikál, csak annyit, vessem le a felsőm, megvizsgál.  Az asszisztensnő próbál kedves lenni, elmagyarázza, hogy két injekciót kapok, mindkét felembe egyet-egyet, hogy ne legyek féloldalas… kedves vicc, nevetgélnél se erőm, se kedvem.

Az, hogy mitől vannak a fájdalmak, még mindig nem tudom. A orvos sértődött, hogy  bagatell tünetekkel, reggel 6-kor felkeltettem.  Úgy tűnik, nem tervezi, hogy megbocsát, mert szájzárral büntet.

Ennél rosszabb nem lehet…. veszem a bátorságot és  megkérdezem, mi van velem, mitől vannak a fájdalmaim.

Ekkor nagy kegyesen elmondja, hogy gerincből ered, további vizsgálatok  kellenek, egyeztessek a házi orvosommal.

Leforrázva ülök be az autóba, és nem tudom felfogni, hogy miben volt részem az előző 10 percben.  A tehetetlenség ordít bennem, és továbbra is csak az EQ foglalkoztat….egy raklapban is több empátia van.

Az ilyenkor nyíló bodza általában elveszi a figyelmet a szintén virágzó akácról, pedig felhasználhatóságát és gyógyhatását tekintve kicsit sem marad el a bodzától. Sokáig én is csak méz formájában fogyasztottam az akácot, de egyszer kellett csak egy virágzó akácfa közelébe kerülnöm, és rögtön magával ragadott az illata.
Szedtem is egy nagy táskával.
Az akácvirágot elsősorban az emésztőszervi megbetegedésekre ajánlják: refluxosoknak csodaszer, mivel csökkenti a gyomorsavtermelést (így étvágycsökkentő hatással is bír), és hashajtó hatása miatt, székrekedés ellen is kiváló. Gyomorégésre tea formájában fogyasszuk, de mivel nyersen is ehető, ezért akár pár frissen szedett virágot is elrágcsálhatunk. Teája továbbá jó köhögéscsillapító. Édeskés íze miatt a gyerekek is szívesen isszák.

A hazahozott virágok nagy részét teának szárítottam le. A leszárítást szellős, de árnyékos helyen érdemes elvégezni, úgy, hogy a virágokat egy rétegben papírra terítjük. Nálunk a hálószobában illatozott, száradt néhány napig. A szirmok bebarnulása megakadályozható, ha naponta többször átforgatjuk a virágokat. Ha már könnyedén morzsolható, akkor teásdobozban, vagy akár dunsztos üvegben jól lezárva tárolhatjuk. Édeskés íze miatt a gyerekek is szívesen isszák.

Pár fürt friss virágot egy kancsó vízbe is beletehetünk, kellemesen édeskés illatú vízért cserébe. Én még nem próbáltam, de a bodzaszörphöz hasonló módon, akár szörp is készíthető belőle.
Nyersen salátákba tehetjük, de láttam már palacsintatésztába belesütve is.

Ha lehunyod a szemed, kapod a napsütést, nem túl erősen, pont kellemesen cirógat. Csukott szemhéjadon át érzed a fényt, végre, végre eljött, átölel, belédköltözik, feltölt! És a szél? Épp csak annyira cinkoskodik, hogy képzeletben elrepítsen a tengerre, a legbékésebb, szelíd tengerre, amely most nem háborog, nem dühöng, csendesen, finoman hullámzik, árad. Ahogy a szél incselkedik veled, hajadba borzol kedvesen, ebben a fénylétezésben már érzed is a sós ízt a levegőben, a szád szélén, megérkeztél: ott vagy, ahol minden születik, indul, sarjad. A tengeren.