blogin.hu

A hideg őszi-téli napokon, az utcán sétálgatni nem nagy élmény, de ha az ember a katlan mellett álldogáló árusnál egy zacskó forró gesztenyét vásárol, jelentősen javíthatja a közérzetét. Melegszik tőle keze-lelke. Gesztenyét ropogtatni nagyon jó. S mellesleg egészséges is, szóval együnk belőle minél többet. Hogy miért?

Kezdjük ott, hogy a gesztenye is antioxidáns hatású, szóval a sejtjeinket kényeztethetjük vele. Természetesen az ábécé betűiből itt is számos felsorolható, amikor a benne levő vitaminokról beszélünk. Jó C-vitamin forrás – így télen ebben a vírusos időszakban erre különösen nagy szükségünk van – de van benne sok B1, B2 és B6 vitamin, valamint E vitamin bombaként is emlegetik.

Márpedig utóbbi elengedhetetlenül fontos szervezetünk működéséhez, felsorolhatatlanul sok jótékony hatása van, és akinek ez fontos: lassítja az öregedést és a ráncok kialakulását is. Azt mondják, hogy 10 dkg gesztenyével már egy napi E vitamin szükségletünket kipipálhatjuk!

Ráadásul a fogyókúrázóknak is hasznos az őszi gyümölcs, ugyanis alacsony energia és zsírtartalma van, ugyanakkor az élelmirost-tartalma kiváló.

Szóval: ha gesztenyét eszel jóllakottnak érzed magad és ez az érzés sokáig el is tart, az elhízás megelőzésében tehát sokat segíthet. Akár a durván hizlaló források is kikerülhetőek vele, hiszen a mindennapi kenyeret is lehet gesztenyelisztből sütni, sőt régen a krumpli helyett is ezt ették.

Sorolhatjuk az ásványi anyagokat is, ami tovább szépíti a gesztenye értékét: van benne vas, réz, magnézium, kálium és foszfor is. És nyilván ezt ősanyáink is tudták, hisz a nép gyógyászatban már évszázadok óta használják. Segíti a görcsoldást, hasmenés ellen is jó, a hurutos megbetegedések leküzdésében is segít. A „gyógyszer” pedig nem csak a termésben van, a fa leveléből, kérgéből készült főzetek jótékony hatásúak, a gesztenyemézről nem is szólva. Sőt napozószert, arclemosót, viszérpanaszokat orvosló szereket is készítenek belőle.

Igaz, a gesztenye nem olcsó gyümölcs. De itt, a kőszegi hegyekben van a legnagyobb állománya – úgy olvastam, errefelé több száz éves fák is növesztik ezt az egészségbombát. Szóval lehet szedni, meg aztán a becsületkasszások is árulják a kis falvakban. És fontos tudni, hogy a gesztenye fagyasztott változata – a püré – ami tényleg mindenhol kapható megfizethető áron, ugyanúgy tartalmazza az említett vitaminokat.

S végül álljon itt egy izgalmas recept a múlt század elejéről. A bécsiek hideg és meleg pudingot is készítettek ebből az őszi terményből.

A meleg változatban 6 dkg vajat kell 6 tojássárgájával, 10 dkg cukorral, 2 dkg finomra vagdalt czitronáddal , cukorban főtt naranccsal  és kevés citromhéjjal habosra keverni. Közben 40 dkg leforrázott, hámozott gesztenyét 2.5 dl tejben meg kell főzni, összetörni, majd a keverékbe önteni. Végül a 6 tojás fehérjét habbá verve kell beleforgatni és formákba öntve egy órán keresztül gőzölni.

A hideg változatban 25 dkg meghámozott gesztenyét cukorral és vízzel puhára párolják, tejszínnel összetörik, majd szitán átnyomják. Közben 20 dkg cukrot egy kis darabka vaníliával vízben sűrűre főznek, ebbe 2 dkg mazsolát tesznek. Ezt a keveréket aztán a gesztenyével és 15 gramm oldott zselatinnal összevegyítik, majd ízesítik 3 dl tejszín habjával, 10 dkg vékonyra szelt birsalmasajttal és 2 kanál ”maraschino-likőrrel”. Az egész masszát aztán kúp alakban fagyasztják meg.

Szóval, ha már unjuk a püré-torta-kifli hármasát, érdemes kísérletezgetni a gesztenyével.

Rákot enni ma már nem nagy szám, aki szereti, hozzá tud jutni idehaza is, nem kell feltétlenül tengerparti útra kelni – igaz, az ottani tengeri herkentyűknek azért nincs párja. Na de rákot, enni látni, az már különleges dolog, nem? Vagy mondjuk megnézni, hogyan készít magának „fészket”? Hogyan „fut” hátrafelé? Na, ilyent ki látott? Én igen :).

A dolog úgy kezdődött, hogy a jó fej tanító néni környezetből gyűjtőmunkára inspirálta a gyerekeket – némi kisötöst azért kilátásba helyezve – és az én természetbúvár lányom nekiállt keresgélni. Első körben a kiszáradó pocsolyából megmentett, nálunk nevelkedő ebihalakat vitte be az iskolába. A sikeren felbuzdulva pedig újabb kutatómunkára adta a fejét, másodszorra vízi növényeket ígért a tanító néninek, így aztán megfűzte az apját, nézzenek körül a Perint partján. Gumicsizma, nylonzacskó és indult a csapat vadászatra. Az eredmény egy szétázott bakancs és egy jelző rák lett.

Mit rák, RÁK a javából, jó arasznyi darab, aki a keresztségben a Jeremos nevet kapta. Meg első körben az elsősorban kovászos uborkámat érlelő hatalmas dunsztosüveget. Bele némi Perint víz még került, de félő volt, hogy kevés lesz, így aztán a Szentkirályiak vize lett megtisztelve az életmentéssel. Mert hát azért víz kell a ráknak. Meg oxigén is, íme a másik feladat, hogyan szerezzünk irtó gyorsan valami célszerszámot. Apa akvarista múltja jól jött, a régi szerelést előásva és beizzítva Jeremos már szabadon lélegezhetett.

Azért drukkolunk erősen, hogy megérje a másnapot, bár a lány kifejtette, hogy döglötten is beviszi az iskolába, végül is szemléltető funkcióját úgyis betölti. Szerencsére Jeremos kíváncsi volt a világra, így másnap oktatási anyagként kirándulhatott. Bemutattuk őt az ovisoknak, hadd büszkélkedjen a kisebbik is, ott aztán mindjárt lehetett lábat számolni, megtudni mit eszik, sőt az is kiderült, mi a fenét keresnek szegény rokonok a Metro hűtőpultján. (Nem, nem háziállatnak viszik haza. :) )

Az iskolában is nagy népszerűségnek örvendett Jeremos. Jó fej tanító néni több osztályban is megmutogatta, aztán beszélgetett a srácokkal mindenféléről, a rákocska kapcsán. Valahogy így kellene kinéznie az oktatásnak, nem?

A nagy utazások után Jeremos sorsa kérdésessé vált, a nagyobbik lány megszerette őt, egyelőre nem akarta szabadon bocsájtani, úgyhogy ismét feladat elé került a család. Pontosabban apuka és lánya, akik nagy hátizsákkal felszerelkezve, ismét kilátogattak a Perint partra, ezúttal köveket és patakvizet gyűjteni. A régi akváriumban kényelmes otthont teremtettek Jeremosnak, aki láthatóan élvezte új házát a dunsztosüveg után.

Alighanem éhes is, sütötte ki a család, csak hát a hentesáru valószínűleg nem lett volna ínyére, szóval töprengtünk, aztán végül a mélyhűtőből került elő némi csirkemell, abból farigcsáltunk Jeremosnak. És körbeállva az akváriumot, néztük, tetszik-e a vacsora uraságának. Mit mondjak, nem sokat teketóriázott, a másodperc töredéke alatt repült és falt.

Éjszaka viszont építkezni támadt kedve és némi zajjal járt, ahogy a köveket görgette, hogy kuckót készítsen, amiben aztán másnap egész délelőtt nyugodtan pihengetett. Mindenesetre jobbnak láttuk őt szabadon bocsájtani, bár erről a nagylányt nehéz volt meggyőzni. Jeremos tehát ismét útra kelt és belecsusszant a patakvízbe az üvegből. Állítólag nem rohant el, kényelmesen elfeküdt, így jelezte, hogy részéről minden oké.

Mindenesetre, e kaland után aligha fogok rákot választani az étlapokról, Jeremosnak sikerült megfosztani eme gasztronómiai élvezettől. :)

A jelzőrákról, és arról, hogy egyre több példány fordul elő a Vas megyei patakokban, itt olvashatsz…