A lányom néhány napja este bejelentette, hogy ő másnap rántott húsos szendvicset szeretne vinni tízóraira. Először csak megkérdeztem, hogy ugye ezt most nem mondja komolyan. De amikor biztosított róla, hogy valóban ez a kívánsága, felelőtlenül csak annyit mondtam, vihetsz, csak előbb csináld meg. Azt hittem a témát ezzel le is zártuk, csakhogy a lányom rábólintott a feladatra és már gyürkőzött is neki a munkának. Na ilyenkor mit csinál egy anya?
Popót (hogy ne szó szerint idézzem az idevágó mondást) a szájából mégsem csinálhat, nem visszakozhat, hogy: isten őrizz a tiszta konyhát feldúlni. Meg felügyelni a sütést? Bebüdösíteni a lakást? Na szóval ezzel már nem lehet mit kezdeni, az ígéret szép szó stb. Csakhogy a lányom már nem kuktaként óhajt a konyhában mozogni, ő már egyedül sütögeti az egyszerűbb kis édességeket, szóval itt sem kért a segítségből. Így dolgozik ő már hugival együtt:
Na jó, azt azért megengedte, hogy a húst felszeljem, de aztán át kellett adjam a terepet. Irtózattal a szememben figyeltem, ahogy elöntötte a liszt és a zsemlemorzsa néhány tojáscsepp társaságában a konyhapultot. A nagylány minden hússzelet után lemosta a kezét, majd megtörölte a konyharuhába, majd rögtön folytatta is a panírozást. :)
Itt-ott ugyan csupasz maradt a husi, de első önálló panírnak egészen jó volt. Aztán elő a serpenyő és az olaj forrósítása. Itt persze azt írja a nagykönyv, hogy a szülő mindig álljon ott kiskorú gyermeke mellett, na én egy kicsit messzebb voltam, de minden simán ment. Volt néha egy kis vita, megsült-e már, elég barna-e már, nem túl világos-e még kérdéskörben, általában persze ő mondta meg a tutit, az ”én főzök vagy te” kérdéssel lezárva a dilemmát.
A kész hús még melegen elfogyott :) . Csak úgy magában kézbe kapták a családtagok és majszolták, egyet gyorsan sikerült félre tenni, végül is másnapra készült. A családfő pedig megjegyezte: „tudod lányom én nem is szeretem a rántott húst, de ebből megennék még egy szeletet”. Szóval a lány bezsebelte a dicséretet, nekem meg csak a takarítás jutott. :)
Azóta rendíthetetlenül készülnek az újabb és újabb alkotások. Persze főként az édességek irányába húz, szuper kekszek születnek a keze alatt a család és az osztálytársak örömére. Ráadásul tesót is lefoglalja, ő ugyanis kuktaként mindig ott sertepertél a nagylány körül. Holnap majd sajtos rudat süt, amivel vendégségben akar dicsekedni, de pszt! meglepetés buliról van szó! :)
