A kismalac hasmenése

Nemrégiben Budapestet megülte a szarszag. Beterítette a bűnös várost oly titkos eredettel, hogy mindenki mindent képzelt, a legmerészebbek odáig jutottak, hogy a kedves vezető csinált be, vagy a budijából leng a penetráncia a parlamentig egészen, mert sok volt a tejszínhabos babgulyás házi kisüstivel. Ilyen népmesei elemek. Pedig akkor még meg sem jött a meghívó a messzi, imperialista Brüsszelből, ahol be kell számolni a hazai fasizmusról, s pláne nem klakőrök és krumplival lefizetett nyomorultak előtt. Az ilyesmi magában hordozza a baj előfordulását.

Szeptember tizenhatodikán lesz a tetemre hívás, s nem azért, mert a soros (nem Soros) elnök finnek berágtak volna a kedves vezetőre, amiért őméltósága Tusványoson illetlen szavakat használt róluk, hanem, mert Helsinki az már nyugat. Oda kell battyogni a szaros gumicsizmában, és elmesélni az MTA-t, CEU-t, a KESMA nevű gólemet, bíróságokat, és sok mindent Mészárosig bezárólag, hogy aztán eldönthessék, méltó-e Orbán a klubtagságira. Az igen képzett, óriási tapasztalattal rendelkező igazságügyisünk, ez a Varga Judit odáig ment a rinyában, hogy egyenesen Timmermansnál érdeklődött, mi lesz most?

Mi lenne – válaszolhatta volna a sorosi, démoni szintre emelt Timmermans -, átharapjuk a torkotokat. De ilyet ő nem mondott, mert úriember, hanem udvariasan közölte, majd a szeánszon minden kiderül. Most akkor Orbán rághatja a koszos körmét, mert még az is lehet, hogy a brüsszeliták azt mondják neki, fasisztáknak nem adunk pénzt. És akkor fejre állna a kurva nagy magyar siker seperc alatt, és odalennének a vetések meg a hatalom is. Ilyen szerencsénk azonban nekünk nincsen egyáltalán, viszont az emberben azért annyi gonosz lakik, hogy jó neki, ha ezek be vannak szarva. Mert be vannak, nem véletlenül érdeklődött az amúgy ordenáré nagyarcú Varga – bírósági fogalmazó -, vigyenek-e magukkal fogkefét és borotvát az útra.

Brüsszelbe menni kell, az OLAF vezetője meg jön. Alighogy Isten nevében megnyitottuk a tanévet, a szeptember olyan nyüzsgést hozott, hogy ihaj. Megjelent a legfrissebb OLAF jelentés is, lesújtó eredménnyel, megmutatva, hogy az országban súlyosan lopnak. Az OLAF vezető is azért érkezik, hogy Poltnál érdeklődjön, miért nem történik semmi, amikor ők bebizonyították, hogy a burgenlandi traktorista adóját Tiborcz lopja el, és ez nem komilfó. Bár épp ez a tizenhárom milliárd kikerült a vizsgálati körből, hogy a kormányzó család jó híre ne sérüljön, az osztrák – német, holland – paraszt ellopott pénzét pedig a magyar fizette be, és így minden rendben lévőnek mutatkozik Orbán szerint. Szerintünk meg nem.

Viszont, ahogyan a szarszag sem Orbán budijából jött, kiderült, a tavaly ellopott pénzekért is a szocik meg a Demszky a felelős, legalábbis Deutsch szerint, akire mindezek után sem szakad rá a mennybolt. Sőt, valami elképesztő módon az EP Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának alelnöke, s mint látjuk, ebbéli minőségében sem átall hazudni, de természete ez már a fideszembernek. Mindez azonban nem vigasz, csak annak a bizonyítéka, hogy az EP nem tökéletes, sőt, nagyon tökéletlen, sokat remélni tőle naivság, a kevés meg nem érdekes. Ezek a csillagot is letagadják az égről, vagy ráfogják Gyurcsányra. Innen nézve nemcsak Varga nacsasszony kérdezheti aggódóan, mi következik a heréléskor, hanem mi is.

Mi, a magunk erejéből, hogy mi lesz velünk Timmrermans bácsi, segítetek-e a gonosz tökeire lépni, mert a mi csülkünk ehhez láthatólag kicsi. Valami lesz, mert végül aztán kiderült – legalábbis ezt mondják -, hogy a budapesti szarszagot az Óbaroki Kerti Vasút Kft. okozta a földjein végzett trágyázással, ez eredményezte a kellemetlen “szaghatást”. Ma már ott tartunk a világ hitelességében, hogy hiszem, ha akarom. Még az is lehet, hogy Orbán dögletes lehelete volt, vagy egy kismalacnak ment a hasa. Ha ennek az ellenkezőjét egy kormányhivatal állítja, egyáltalán nem biztos, hogy úgy van. A világ is annyira relatív, hogy például Tiborcz bukszáját is Gyurcsány tömi, a térkő fa, az őserdő bozótos, és Kósa is okos.

Magyari világunk annyira szürreális már, hogy Unió legyen a talpán, ha eligazodik benne. Most majd kiderül, sikerül-e neki, bár eddig sem ment.

Haza és szarozás

Azt mondja a Deutsch Tomi, hogy a magyarországi ellenzék Gyurcsányék vezetésével máris megkezdte az áskálódást a haza és a magyar emberek akarata ellen az EP-ben. Lehet valami benne, én is láttam, amint ásóval, netán és sőt csákánnyal, az elvetemültebbek pedig szívlapáttal a hónuk alatt járnak kelnek a messzi brüsszeli országban, és CSOK-os csecsemőket früstökölnek magyar szüzek vérivel locsolva. Ez a minimum azoktól, akik rárontanak a nemzetre mindig is.

Viszont van itt egypár valami, amin elmereng az ember. Elsőként a Deutsch Tomin, akinek a létezése nem igazolható észérvekkel, sőt, leginkább az ötlik az észbe miatta, hogy mivégre van ezen a fura világon. Ez már a legendák, mesék és álmoskönyvek birodalma, amit az elpárolgott beléptető rendszerek választanak el a krónikástól. Azok, amelyek miatt a hűvösön kellene rohadnia a Deutsch Tominak, nem pedig itt járatni a száját, amiből gátak nélkül árad a hülyeség, de mit lehessen tenni ma már. Ugye.

Kapaszkodjunk hát megfogható dolgokba, mint például EP, ellenzék, a magyar emberek akarata és a szarfoltos magyar haza Fidesszel fűszerezetten. Ezekkel már lehet mit kezdeni, ha jól odafigyelünk. Deutsch Tominak az a baja most, hogy a bevándorláspártiak meg akarják fúrni azt, hogy olyan bizottság alelnöke legyen, amelyik az Unió pénzügyeit, köztük a korrupciós dolgokat felügyeli, s valljuk be, ebben azért van valami. Hogy fideszes, és pláne Deutsch Tomi kerüljön oda, ez olyan mókás dolog.

Aztán ha megnézzük a választók akaratát, mint szent hivatkozási alapot, hát, nem tudom, hányan álmodták-akarták a Deutsch Tomit ilyen bizottságok ormaira, egyáltalán akarta-e egyáltalán valaki a kedves vezetőn kívül, hogy ő ott haligalizzon a távoli brüsszeli országban. És még tovább menve arra is kíváncsi lehetne az ember, hány olyan ukrán és krumplihéjas, száraztésztás szavazó van, aki tudja egyáltalán, hogy Deutsch Tomi ezen a nyüves világon van. A választók akarata olyan bizonytalan hivatkozási alap, hogy mi a kénköves nyavalyát is akar az a választó. Leginkább enni, inni, ölelni meg aludni.

Mert más oldalról pedig, a választók felől nézve azon ábrándozik az ember, a Fidesz és csatolmányai képviselik-e őket valahol is. Európában, az ország tetves házában vagy a városi közgyűlésekben, falusi ugarokon. Mert ők a kedves vezető érdekein kívül semmit nem képviselnek egyáltalán. Ilyen szemszögből pedig, ha a bevándorláspárti sorosista-gyurcsányisták Deutsch Tomit furkálják, akkor inkább a választók oldalán vannak, mintha elvtelenül támogatnák a füvesembert. Mert az élet nem habostorta Pelikán óta.

Deutsch Tomi megfúrása tehát teljesen logikus és korrekt lépés Mari néni érdekei felől nézvést, de tudjuk, hogy ő az utolsó a sorban, akármi rezegtető harcok vannak is a felszínen, hogyha hallgat a mély. Mert, ugye, a népek csak bávatagon néznek, hogy is van az, miszerint az EPP-ben az egész fideszcsürhe felfüggesztett, leprás bagázs, funkciót nem kaphatnak, nem szavazhatnak, ehhez képest viszont egy szinttel feljebb meg csillognak, alelnökök, mindenféle muftik lesznek, és verik a mellüket, hogy az egész világ ezt akarta, holott rossebeket.

Nehéz dolgok ezek (is), mint maga az összes élet. Mert például azon is el lehetne merengeni kicsinyég, hogy mi a haza, s kinek az, amit mindig elárulnak a balos-sorosok. Stadion-e, lerohasztott Nemzeti Színház és einstandolt Balaton, orwelli VOLT meg rohadt választási krumpli, esetleg és netán szöcske, ökör, szelíd tanya vagy bakterház. Mert kurválkodni lehet a hazával, de nem érdemes, mint ahogyan Istennel sem ajánlatos. Mindezzel és végezetül azt óhajtottam demonstrálni csupán, hogy Deutsch Tomi fölöslegesen veri a nyálát.

Ő voltaképp a haza, a választók, az emberek akarata szemszögéből nagyon hosszú évek óta nincsen is. Valami messzi orgonaszó, egy spangli, néhány bejegyzés a Twitteren. És az, hogy a távoli brüsszeli országban mégis eszébe jut pár csinovnyiknak őt jelölni akármi tisztségre is, az nem a választók akarata, hanem annak a bizonysága, hogy az Európai Parlament is egy szarhalom. Régóta mondom, hogy ez a világ a végét járja, s hogy ilyenek történnek benne, az csak újabb bizonyság a pusztulás kezdetére vagy végére gusztus szerint.