Kategória: Fakanál

Itt van újra a szeptember, tele a zöldségesek standja az őszi gyümölcsökkel. Én főleg frissen, nyersen szeretem őket enni, de néha elgondolkodom, hogyan is lehetne ezeket átmenteni későbbre, a téli hónapokra. A kézenfekvő megoldás általában a lekvár és a kompót, de nem tudom elhinni, hogy ilyen fantáziátlan lenne a gasztronómiánk. Fel is csaptam idehaza gyűjteményemet az ükmamák receptjeiből és igen, a sejtelem beigazolódott, sok tudást felejtettünk el az elmúlt évtizedekben. Úgyhogy itt is van egy kis ízelítő, mi mindent is művelhetünk az egyik szuper gyümölccsel a körtével.

Alkoholosan

Kezdjük a sort Simai Kristóffal, aki 1795-ös könyvében körtvélysaláta receptet oszt meg velünk. A gyümölcsöt hámozás után gerezdekre szeli, majd lábosba veti, melybe előzőleg fehér bort és friss vizet kevert össze fele-fele arányban. Törött fahéj, nádméz, citromhéja kerül még a lébe, melyben aztán “gyengére” főzi a körtét. Szitára kiszedve lecsöpögteti a levét, amit aztán ismét elkezd főzni a sűrűsödésig. Ekkor “rakd belé ismét a körtevélt, ha már mondulával megtűzted, aztán főzd be még egyszer”  – mondja, végül citromlevet kell ráfacsarni és kihűlve tálalni. Érdekes tanács, hogy ha kocsonya szerű levet szeretnénk kapni, néhány almát is kell a körtével együtt főzni, “amit aztán elhányhatol, és a körtvély leve ekképpen megaluszik”. Sőt, ha valaki a a fűszerszámos bótban kapna turnizólt – az ára csak egy poltura – azt is belefőzheti egy darab cérnára kötve, így veres lesz a saláta leve.

Lesajtolva
Németh Zsuzsanna 1858-ból Sajtolt körtvélyről ír, amelynél a hámozott, középen kimetszett körtét, aminek a szárát meg kell hagyni, cukros vízben meg kell főzni, majd kiszedni papirosra. “Ezt valami lapra rakják, így aztán két lapos tál között összenyomják, úgy hogy hosszas legyen, azután megszikkasztják, meg ismét laposra nyomják.” Így kel tenni háromszor-négyszer, míg egészen meglapul és megszárad. “Aztán iskátulbarakják soronkint, s mindig meghintik cukorral, így száraz helyre teszik”  Utána néztem, az iskátula valamiféle dobozt jelent.

Megszárítva
Zilahy Ágnes 1892-es könyve az Aszalt körtét ajánlja, mint írja igen megérdemli a bajlódást. A körtéket nagy fazékba teszi, vizet önt rájuk,  amikor jól “felfőtt” deszkára borítja és meghámozza. Ezeket aztán szárító-deszkára rakja sorba és gyengén befűtött sütő-kemencébe dugja, “ahonnan miután egészen összehúzódik, kiszedjük, megfordítjuk másik felére és ismételten rendbe rakva a deszkán megint betesszük ugyancsak kevéssé fütött kemenczébe. Másnap megint szedjük ki és két kis tiszta deszka közé téve, kézzel kell reá nehezedni, hogy kissé meglapuljon.” Aztán már csak erős napon ki kell szárítani őket. Mikor ez megtörtént érdemes még sűrű cukorszirupba mártani a gyümölcsöt, mert így még szebb és finomabb lesz. Ja: “zárthelyen idő nap előtt megpenészedik” szóval szellős helyre rakjuk, ha már ennyit bíbelődünk vele.

Cukorágyon
A konyhájáról elhíresült Móra Ferencné az 1949-es szakácskönyvében cukorba tett gyümölcsökről ír. Ennél az eltevésnél 3 kg gyümölcshöz, 2 és negyed kiló cukrot, 8 dl vizet és 1 kk szalicilt kell számolni. A körte esetében ez úgy zajlik, hogy a gyümölcsöt meghámozza, megmossa, kicsit kénezi majd felteszi főzni. A menetrend egészen pontosan az, hogy először szirupot kell készíteni, melyet ha felforr le kell habozni, aztán beletenni a körtét. Ám a gyümölcsöt csak néhány percig kell így forralni, eztán a tűzről le kell venni és ebben a lében három napig kell állnia a gyümölcsnek úgy, hogy közben minden nap újra felforraljuk a levét. “A harmadik forralásnál a szirupot sűrűre főzzük, a gyümölcsre öntjük, lekötözzük és a kihülésig leborítva hagyjuk.” A szakácskönyv szerint ezzel a módszerrel szinte bármilyen gyümölcsöt el lehet tenni.

Nyakon öntve
Ignótus századeleji receptes gyűjteményében más néven Emma asszony szakácskönyvében egy hölgy ír arról, hogy “La Spezziában egyik kedvencz dessertünkké vált az egészben párolt szép nagy körte. Üvegtányérra rakták szárával felfelé, ráöntve a nem épen vékony levét, mely viz, czukor és czitrom-léből vagy fehér bor- és czukorból állhat. (…) Ismerősöktől hallom, hogy Athénben is szokott eledel.” Ugyanitt érdekesség, hogy a citromos-cukros vízben megpárolt körtét meggy illetve málnaszörppel öntik nyakon.

Jégbe hűtve

Végöl hűsítő különlegesség 1881-ből Dobos C. József szakácskönyvéből a körte fagylalt. Bevezetőként megtudhatjuk, hogy a gyümölcsfagylaltokat nem főzött szörppel készítjük, mint a tejeseket, hanem “a czukrot felvágva, fris vizzel leöntjük és igy hidegen, sürü szörppé lenni hagyjuk. Ezáltal a gyümölcs-íz sokat nyer és kellemesebb.” Ennek megfelelően az alma és körtefagylalt így készül: “Ha lehet calville-almát 12 darabot veszünk, meghámozzuk, 280 gramm czukorral megtörjük, 420 gramm czukorszörppel, 2 czitrom levével keverjük.” A receptek szerint cukorhőmérővel kell dolgozni, 22 fokos legyen a lé, aztán mehet a jégbe, amire több sót kell tenni, mint általában, hiszen a gyümölcsfagyik nehezebben fagynak.

A recepteket még oldalszám lehetne sorolni, szó mi szó lenne még mit van tanulnunk déd- és ükanyáinktól. Jó persze sütő-kemencze viszonylag kevés háztartásban van, meg sok idő sajtolni, a nap se tűz nagyon az aszaláshoz, de apró trükköket azért el lehet lesni. Az én fantáziámat például ez az egészben párolt, fehérboros körte kifejezetten megmozgatta.

Hát elkezdődött, újra itt a szeptember, becsöngettek, a gyerekek szájukat húzogatva vonultak a suliba/oviba. A net már reggel tele van a szülők által posztolt képekkel: főként a kis elsősre büszke anyukák pakolnak fel kész albumokat. D. az iskolapadban mosolyog, F. az iskolatáskát veszi fel, K. lufival vonul, Z. az igazgató nénit hallgatja, B. a tanító néni kezét szorongatja, S. a folyosón pózol – mindannyiuk büszke, vigyorgó, sokat váró. Hát ilyen kerek az iskolakezdés.

Aztán ahogy zajlik az év, szaporodnak a képek: D. és az első betű, F. és a Mikulás, K. és a karácsonyi műsor, Z jelmezben, B. osztálykiránduláson, S. oklevéllel, A. bizonyítvánnyal. Persze csak ha kitűnő. Aztán: tortát sütött, moziban volt, focizott, fagyizott, strandolt, olvasott, bilibe kakilt…

Juj, ettől nagyon ráz a hideg. És nem az irigység miatt, hiszen én is tudnék büszkeség fotókat posztolgatni bőven. (Az más kérdés, hogy én egyáltalán nem teszem ki őket a falra) Engem az zavar igazán, hogy minden gyerkőcről ilyen tökéletes kép születik itt a neten. Olyan jó lenne látni a srácokat a focibajnokság után lefáradva kiizzadtan, a gyereknap után kólafoltosan-csokimaszatosan, az iskolatáskát unottan húzva, négyest hozva, nem tanulva, durcázva – szóval olyannak amilyen a másik oldalról is.

Szóval kedves posztolgató szülők! Ciki lenne kitenni, hogy D. nem lett kitűnő? Hogy F. nem nyert a versenyen, csak egy „köszönjük a részvételt” oklevelet kapott? Hogy Z. a tanévnyitón a társát rugdossa? Hogy B-nek kicsit gáz lett a jelmeze? Hogy S. a tanévzárón cseszik mosolyogni a fényképezőgépbe és nem hajlandó átadni a virágot a tanító néninek? Hogy kütyüznek, nem sportolnak, nem tanulnak, nem udvariasak, segíteni sem akarnak – hiszen ilyenek is.

A tökéletestől messze vannak, akárcsak mi, a szüleik. Szerintem már azt is érdemes jobban átgondolni, mennyire árasztjuk el a netet a srácok képeivel. Ha pedig mindenképp szükségét érezzük ennek, válogassunk okosan és mutassuk meg őket feketén-fehéren. És egy kép elég az iskolakezdésről, a jelmezről meg a bizonyítványról is. Bár ha valaki bevállalja hogy megmutassa, hogy csúszott bele néhány rosszabb jegy is azt szívesen megnézem. Sőt gratulálni is fogok hozzá. :)

Számos cikk szól mostanában arról, hogy milyen szarvashibákat vétettek vagy nem vétettek a Tisza-tó rendbetétele során az elmúlt években, amikor kikotorták a tározóteret és néhány holtágat. Mindezt rettenetesen sok pénzből. Talán nem is kaptam volna fel a fejem ezekre a hírekre, ha nem épp néhány hete tértünk volna haza a családi nyaralásból, amit a gyönyörűséges tó partján töltöttünk. A szakmai vitához lövésem sincs, laikusként viszont szívesen ajánlom úti célnak a tavat, a kontár munkát – már ha tényleg az – szerintem csak a szakember láthatja.

Szóval ha kellemes családi nyaralásra vágyunk, ugyanakkor a hosszú tengerparti útra és lazulásra nincs kedv, idő vagy pénz, akkor szerintem jó választás ez a gyöngyszem. A Balaton után a második legnagyobb tó és szerintem szépségében sem marad el mögötte. Nagy különbség, hogy a Tisza-tó turisztikai élete még felfutóban van, szóval a „tömeg” jól eloszlik, a strandok is élhetőbbek, ha valaki ezért utazna ide. És akkor itt is van a kulcsszó, hiszen ez a tó legkevésbé a fürdőzőkre épít – persze néhány strand azért itt is van – ide a természeti szépségek és különlegességek miatt érdemes elautózni.

A Tisza-tó és az élő Tisza – hisz elválaszthatatlanok egymástól – növény- és állatvilága egyedi és csodálatos, erre építik a turizmust is: látogatóközpont, tanösvény, vízi sétány, hajókázás, kerékpározás várja a látogatót a tó különböző pontjain. Pontosabban biciklizni bárhol lehet, a kerékpárosok paradicsoma ez, a kerékpárutat a tó körül a töltésen építették ki, így a gyönyörű tavat panoráma kilátás mellett kerekezhetik körül a bringások. Aki pedig nem akarja az autóval cipelni biciklijét, a tó több pontján bérelhet kerékpárt.

A poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum kötelező célállomás, főleg a gyerekes családoknak. Európa legnagyobb édesvízi akváriumában „sétálni” különleges élmény, félelmetes, ahogy a hatalmas vízák a fejünk felett úsznak, a vidrák nagyon cukik, az etetésüket is végignézhetjük némi ismeretterjesztéssel, a pelikánoknak és kárókatonáknak pedig a gyerekek maguk dobálhatták a halakat. Van itt kiállítás, interaktív terem, egy kisebb fajta állatkert, játszótér. Extraként csónakázásra is befizethetünk, a kedves bácsi velünk egy órán keresztül pöfögött, miközben a tó történetéről, élővilágáról mesélt. A központban akár egy teljes napot el lehet tölteni, természetesen van büfé, szóval ebédelni sem kell külön elmenni. Az árak mondjuk kissé borsosak, de erre a látogatásra szerintem nem szabad sajnálni a pénzt.

A „vízi taxikhoz” – ahogy én neveztem őket – minden nap volt szerencsénk, ez vitt minket a vízi sétányhoz, a Kalandszigethez, a Tiszavirág tanösvényhez. Néhol fix időpontokban indítják, néhol az összegyűlt „tömeghez” igazítják a menetrendet, másutt meg csak jegyet vesz az ember és már jön is érte a csónak – és a visszafelé fuvarok is elég viccesek. Más világ ez.

A Kalandsziget kevesebbet ad, mint reméltük, a gyerekek izgatottan ültek a csónakba a honlap ígéreteit várva. Persze a kicsik szemében így is kaland volt a kötélpályák sora, a játszótér és az íjászkodás, felnőtt szemmel azért hagyott kívánni valót a tényleges kínálat és a működtetés.

A Tiszavirág Ártéri Sétaúton és Pákász tanösvényen barangolni külön élmény, olyan mint egy elhagyatott sziget, a gyerekek Jurassic Parkot játszottak a séta során, el is tudtam volna oda képzelni néhány dínót. Vaddisznók egészen biztosan vannak, a túrásokat elég sok helyen láttunk, erről a kicsiket azért nem világosítottuk fel… A tanösvény azért tanösvény, mert egyes helyeken a hajdani vízi mesterségeket mutatja be, másutt az élővilágról oktatnak a táblák. A pákászok szigetére – kis belső sziget – csónakkal mehetünk át, amit kötéllel kell húzni, előtte azonban érdemes belebújni az előre kikészített gumicsizmákba, tekintve, hogy a terep odaát eléggé sáros. Csónakot az ösvény végén is lehet találni, ezúttal evezőkkel, aki bátor tehet egy vízi sétát a tavon – csodálatos élmény. Akárcsak a kilátás az utolsó ponton.

Különleges „túra” a Tisza-tavi Vízi Sétány is, ahol a tó fölé épített pallókon járhatjuk be a vízi világot. Kis fabódékba ütközünk néha, ahol távcsövet nyomnak az ember kezébe, hogy minél jobban láthassa a kárókatonákat, búbos vöcsköket és számos arra császkáló madarat. Szuper élmény a gyerekeknek. Persze itt is sorakoznak az oktatótáblák a növényekről és a séta jutalma a gyönyörű panoráma az ösvény végére épített kilátóról.

A tiszaörvényi kikötőből induló sétahajózást is érdemes kipróbálni, persze inkább vízi busz ez, de nagyon kis idilli az utazás vele. Jó fej a „sofőr”, kedves és nagyon penge az idegenvezető: elmondja hol, mit látunk épp, mi, miért, hogyan zajlik. Integetünk a hajósoknak, a parti horgászoknak, a túrázóknak – olyan otthonos itt minden.

Gyerekkel persze a Dinó Park és a strand is kihagyhatatlan program – mondjuk különleges élmény volt így felnőtt szemmel is. Mert én még olyan strandon nem jártam, ahol a hangszóróból harsognak a legfrissebb popszámok, szépségversenyre hívják a vállalkozó szellemű hölgyeket és vízi zumbát tart a partról egy sport lady. Van abban valami szép, ahogy egy ütemre mozdul a 70-es vidám asszonyka, a felül izom-alul háj kidobóember, a chipsen hízó kisiskolás, a fitnesz lányt csábító kétballábas meg a belevaló anya és lánya.

Gasztronómiailag nem lett volna nagy élmény a tó parti nyaralás, ha nem találunk rá egy cuki kis büfére Tiszaörvényen – egybeköthető a sétahajózós programmal – amit a halpártiaknak kötelező felkeresni. A Hello Hal lényegében egy „hálózat”, hisz jelen van több városban is, ez esetben a tiszai halakat kínálják az étlapjukon. Van itt hétköznapi halászlétől kezdve a különleges kősüllő sültig mindenféle halas étel, kizárólag filéből, szóval a gyerekek is bátran ették a fish and chipet, miközben egy-egy csócsópartit is lenyomtak.

Egy rövid hétbe – az apró lábakat is tisztelve – nekünk nagyjából ennyi fért bele, de látnivaló bőven akad errefelé. A csónak és kishajó túrákból például felsorolhatatlanul sokat és sokfélét indítanak, gondolva egyénre, családra, szakmabeliekre egyaránt. Egyszóval a Tisza-tó szép hely, aki nem láblógatós tengeri nyaralásra vágyik vagy a hűvösebb elő- és utószezont szereti kihasználni, nem bánja meg, ha ezt választja. Ráadásul innen a nyugat határszélről külön élményt jelent bepillantani a magyar kelet világába.