Orbán legyőzte a rézfaszú baglyot

Most már teljesen biztos, hogy Soros György a rézfaszú bagoly maga. Ez két dologból tudható, egyrészt Hadházi László előadásából, amit mindjárt megmutatok, másrészt pedig Orbán Viktor szeánszából, amit péntekenként tart a Kossuth néprádióban. A tegnapin azt mondta a kedves vezető, hogy “Soros György is személyesen próbálta megakadályozni Várhelyi Olivér kinevezését.” Biztosan így volt, ha Orbán mondja.

Hadházi László arról mesélt egyik önálló estjében (Tévélaci), hogy gyermekkorának meghatározó élménye volt a mitikus rézfaszú bagoly emlegetése, ami vagy amely jön és elviszi, ha nem eszi meg a spenótot, vagy ilyesmit. Ha valami illetlent csinált gyerekként, akkor benne volt a félsz, hogy júúj, jön a rézfaszú bagoly. Pedig senki nem is látta soha, nem lehetett tudni, hogyan néz ki a rézfaszú bagoly, viszont az árnya ott lebegett minden felett örök időkre.

Akkor tudta meg – így Hadházi -, milyen is a rézfaszú bagoly, amikor először jött szembe vele a hatalmas kék plakát, rajta a vigyorgó Soros Györggyel, mint mumussal, aki árnyként települ az egész országra, mindent elront, elvisz, lerombol, Látjuk, most is személyesen akarta megakadályozni Várhelyi Olivér kinevezését, legalábbis Orbán fejében vagy a krumplizabálók üdvére és használatára. Ilyképp máma az a vizsgálat tárgya, hogy Orbán hülye, vagy csak gonosz.

Elegyest, azt hiszem. De, ahogyan a paranoiája halad előre a maga jól kitaposott útján, a csökkent értelműség úgy üli meg emberünket, de sajnálatos módon nem Micimackó módján, hanem ténylegesen az elfekvő felé vivő biztos úton. Ennek a végén mindenféle démonok várják majd hősünket, ténylegesen maga a mitikus rézfaszú bagoly, Bosch alakjai és a kényszerzubbony, hogy kárt ne tehessen magában, bár részemről oké lenne a dolog.

Ha meg kell őrülnöd, őrülj meg magadnak. Ilyen bájosan intette rendre Ursula José Arcadio Buendiát, és ezt magunk sem mondhatnánk szebben, amikor a kedves vezető, Orbán Viktor véreres, zavaros szemeibe nézünk. Látjuk, ahogyan kényszeresen nyalogatja az ajkait, feje oldalra fittyen, egyszóval kivan a manus, bár erről évtizedek óta terjednek pletykák. Most már fölöslegesen. Elég csak ránézni, meghallgatni a kényszereit, és kész is a diagnózis.

Annak idején, hogy kicselezzem a Magyar Néphadsereget, mert nem volt kedvem fogkefével vécét pucolni, Svejkként vonultam be a pszichiátriára átverni a professzor urakat. Neurosis depressiva, mondták, pláne suicid késztetésekkel, és írásba is adták, tehát nem kellett vécét súrolnom két évig. Ismerem ezt a világot, otthon vagyok benne mintegy, és látom is a kedves vezető diagnózisát azzal a különbséggel, hogy ő nem szimulál, hanem véresen komolyan gondolja.

Katatón skizofrénia, mániás depresszió: ezek a tünetek. Összefoglalva azonban és mérleget vonva, egy pokol lehet a manus fejében, ahogy üldözi a rézfaszú baglyát minduntalan és lám, már megint le is győzte. Illetve további diadalt is ült. Mert ezzel, hogy a rézfaszú bagoly személyes támadását kivédte, egyben “az elmúlt tíz év legnagyobb diplomáciai sikerét” érte el, és ez már döfi, majdnem valami, még fogpiszkáló is lehet belőle, ha el nem bassza.

Úgy járt a kedves vezető, hogy addig farigcsálta a maga hamis szobrát, amíg ilyen totem lett belőle, ami előtt maga is leborul. Ott tartunk, illetve ott tart ő, hogy hiszi is, amit mond, addig-addig hazudott a krumplizabálók népének, mígnem belemerevült a szerepbe. Már csak kicsit hazudik, már kezdi megváltónak érezni magát, kivételesnek és mindenki felett állónak, miközben szar alaknak is, akiből nem lett a második Puskás, és ezen a ponton hasadt ketté a tudata.

Az ilyen típusú diktátoroknak – illetve egyiknek sem – a környezete szólni nem mer, ezért uralkodhatnak el rajtuk a rögeszmék, egy idő után ezért üli meg a lelküket a félelem, és, ha le nem lövik, föl nem akasztják őket, akkor az útjuk egyenes a színtiszta őrületig. Hölgyeim és uraim, ennek az egyik stációját láttuk, midőn tegnap Orbán Viktor legyőzte a rézfaszú baglyát, aki Soros György maga. Elég csak ránézni a mosolyára, hogy beleborzongjon az ember.

A rézfaszú bagoly

Hadházi László új önálló estjében (Tévélaci) hangsúlyos fejezetet szentel a rézfaszú bagolynak, mint évtizedeken átívelő, a gyermekkor után érett férfiként újra megtalált entitásnak. Ahogyan előadásából kiderül, kölyökként nem az volt a nyomasztó, hogy milyen lehet a mitikus rézfaszú bagoly, hanem maga a tudat, hogy él, létezik, és bármikor elvihet akármit, még őt magát is megjelenve hirtelenül. Most azonban – mint előadta – a külsejéről is bizonyosságot szerzett, ahogyan autókázva kies hazánkban egyszer csak kék plakáton szembe jött vele Soros György.

Ilyen lehet a rézfaszú bagoly – állapította meg Hadházi – sőt, ő maga az, a magyarok mumusa orbáni előadásban, minden rossz okozója és minden veszedelem indoka. Akit ugyan senki nem ismer, semmilyen Mari néni nem látott sohasem, mégis ott lebeg a tudat alatt, akitől rettegni kell, gyűlölni őt, s ím, most itt van a plakáton a kilencven éves ember a protkójával vigyorogva, az ürdüng, tehát a rézfaszú bagoly maga. Ilyen félelmekben remeg az ország, s a jelek szerint Orbán Viktor Mihály is, mert például egy másik Hadházy – de már az Ákos – gépen szállt fölébe, az Orbán birtok fölé is, és szerinte bunkert építenek ott. Akár.

Még az is lehet. A NER, így a tizedik évébe fordulva kezd egyre inkább paranoiás lenni a kedves vezetővel egyetemben, a félelem és gyűlölködés olyan spiráljába került, amiből kikeveredni szinte képtelenség. A gondolkodásuk, kommunikációjuk betokosodott, és nincs még egy ország, ahol ilyen tempóval, habitussal, ennyi bűnnel és tehetségtelenséggel valamire is mennének. Illetve egy igen, s ez éppen a miénk egészen sajnálatosan. Sehol máshol tényező nem lehetne egy pacalagyú Németh Szilárd, csakis itt, akinek régebben a rezsi volt a mindene, most a háború, és mindkettőt a rézfaszú bagoly, azaz Soros György indokolja a zsírfoltos tudatában benne.

Épp Németh volt az, aki a tusványosi szeánszon egy összetett mondatba tömörítette a NER-t, az összes rettegésüket és minden aljasságukat: “Azok a brüsszeli és egyéb bürokraták, akiket a májusi EP-választásokon az emberek elzavartak, továbbra is erőltetik a kötelező kvóta alkalmazását, az a céljuk, hogy Európába korlátlanul érkezzenek a migránsok. Ennek hátterét Soros György finanszírozza, akinek útjában állnak a nemzetállamok. Ezeket pedig úgy lehet meggyengíteni, ha Európát elárasztják más népekkel. Így lehet kialakítani majd az új Szovjetuniót, az Európai Egyesült Államokat, amelyet Brüsszelből szeretnének irányítani.”

Kéri László pedig szintén tegnap azon csodálkozott, hogyan lehet több millió embert tudatlanságban tartani, hogyan lehet ostobává nevelni, és a válasz a fenti Németh idézetben van. Mert, ha ezt képes valaki is komolyan venni, tovább menve, ha képes ezt valaki (Németh) komoly pofával és a hit meggyőződésével előadni, akkor tenni már nincs mit. Ez a Németh, ha erre képes, akkor ostoba gyökér, aljas gazember, vagy a kettő együtt. Az a népség pedig, amelyik ilyeneknek bedől, sőt, szavazatával rájuk bízza a nyomorult életét, szintén tudatlan barom, és meg is érdemli a sorsát. Évek óta őrizgetek egy kommentet a témakörben, amit újra elő kell vennem, s ami ez:

„Esküszöm, nem tudom, hogy érik meg ezek az emberek a felnőttkort egyáltalán. Ahhoz, hogy ezt a posztot valaki bármennyire is komolyan vegye, olyan mérhetetlen sötétségnek kell a fejében lakoznia, amivel gyakorlatilag semmit nem képes értelmezni a világ történéseiből, és bármi rossz megtörténhet vele. Számomra felfoghatatlan, hogy valaki, aki ezt a posztot komolyan tudja venni, még nem esett le korábban egy hídról (szomjasan nem ivott Domestost), nem vitte el a rézfaszú bagoly, és a bamba pofájával, az élet viszontagságai közt valahogyan elvergődve megérte a harmincat. Hogy lehet ilyen hülyén több évtizedet túlélni a Földön? Voltak erre külön óráitok a kisegítőben, túlélési alapismeretek I-II-III. vagy hasonló?”

És lám, újra itt van a rézfaszú baglyunk, mint nemzetkarakterológiai tényező, a turul mellett vagy helyett ez se rossz. Visszatérve azonban a második számú Hadházy bunkeros feltételezéseire, még igaz is lehet, ha a kedves vezető már nem tud hová menekülni a mitikus lény elől, a föld alá csakis. Ha így van, ha nem, akkor is elvesztünk. Mert például tegnap arról meséltem, milyen klafa is, hogy egy kilencven éves bácsi átadhatta a saját járdáját, s nem ilyen Németh Szilárdok nyújtották át neki kegyet gyakorolva, s ez képen is látszott. Erre képes voltam olyan hozzászólást kapni, hogy amíg más becsületesek dolgoznak, ezek a naplopók avatgatnak. Ekkor jöttem rá véglegesen, hogy itt már tényleg csak a rézfaszú bagoly segíthet. Senki más.

Űrséta járókerettel

Bajkon Úr, azaz dr. Fónagy János azt válaszolta egy kérdésre az ország nagycirkuszában, amelyet mostanában Parlamentnek hívnak, azért van szükség mindösszesen körülbelül hatmilliárd forintért Gyulaházára űrközpontot, Sátoraljaújhelyre meg világcsúcsos üveghidat építeni, hogy:

„Növeljék az érintett térségek turisztikai vonzerejét. A látogatók számának emelkedése hozzájárul a helyi gazdaság fejlődéséhez, növeli a vendéglátó egységek látogatottságát, a szálláshelyek kihasználtságát, és pozitív hatással van a munkahelyteremtésre is.”

Ezt elmondták már a felcsúti kisvasútról is, amelyet már meg is látogatott három busznyi szegedi nyugdíjas, ilyképp kezdi behozni az árát. Még pár ilyen túra, és minden rendben is lesz.

Gyulaházán született az „összes magyar űrhajós” (by: Hadházi László) – amit kikérünk magunknak Magyari Béla nevében -, és nem megbántva a derék települést, akik azt sem tudják, mi lesz majd a létesítményükben, helyettük azért képzelődünk csöppet.

Farkas Bertalannak bizonyára volt egy szkafanderje, amiben annak idején meghódította a világegyetemet, lehet még néhány lelkes fotó, valamint az elhíresült plakát, amely annak idején elárasztotta egész Magyarországot, mint éltesebbek emlékezhetnek rá. De abban a pillanatban csupán, amikor kiderült, hogy a rakétája nem esett cafatokra, és már odafönt van.

Astronaut in a spacesuit

Ezen kívül mi kerülhet még a vitrinekbe? A tízórais zacskója, vagy a gyerekkori falovacskája. Arra kíváncsi volnék azonban, hogy a mostani finnyás hatalom mit kezd majd a Berci űrruhácskáján nagyon jól látható veres csillaggal, na, ez a jövő zenéje.

Mondjuk, az egészet fölül lehet írni, ha Putyinnal kiegyeznek, oszt Orbánt magát lövik ki a Napba, akkor lesz mit rakosgatni még a tárlókba, de erről folynak még a tárgyalások.

Visszatérve még Bajkon Úr turistavonzó ideájára, ki a rossebet érdekel a népek közül ez? Ha ilyenre vágynak, elmennek Houstonba, vagy az igazi Bajkonurba, azokon a helyeken van mit lesni. Még továbbá, munkahelyet maximum egyet teremt a „space-központ”, a nyugdíjas teremőrét.

Látogassunk el most képzeletünkben Sátoraljaújhelyre, ahová világcsúcsot jelentő, hétszáz méternyi üveghidat képzelnek az álmok álmodói, amely évi félmillió látogatót vonz majd. Gyönyörű idea.

Viszont veszély, az sokféle van. Ha megépül az a híd, még úgy járhatnak vele, mint a szintén világhíres Dagály Úszóaréna, amelynek az átadás után pár héttel egészen közönségesen beszakadt az alja, mint azt a napokban lehetett olvasni. Ez az opció egy üveghídnál eléggé zsenánt dolog.

Másik eshetőség, hogy ez is csak az elhíresült blöff kategóriájába tartozik, s midőn elkészül az a híd, olyan lesz, mint amilyeneken rossz kalandfilmekben esnek-kelnek a főhősök párás dzsungelek mélyén, mert recseg alattuk a palló, a gonosz meg a nyomukban liheg.

Ilyen folyományokat föltételezek, egészen egyszerű okokból. Ez nem Helsinki, ez nem Nyugat, hanem Magyarország. Itt pofázni, azt tudnak, valamint megnyitni a bukszát hatmilliárd értékben valamely cimborának, hogy pontot tegyünk a két ügy végére. Ugye, Bajkon Úr?