Kategória: szily lászló

Félelem és reszketés

Mindenki ismeri már a fiatalember történetét, aki kamu e-jegyet vett a BKK-nál csak azért, hogy bebizonyítsa, a rendszer nem jól működik. Jelezte is a közlekedésieknek, hogy szar került a propellerbe, s ahelyett, hogy megköszönték, netán megjutalmazták volna, feljelentették a szerencsétlent, ezzel párhuzamosan a cég vezére le is hülyézte a budapestieket, és most tüntetés szerveződik, ami nagyon jól van.

Most, hogy kijelöltem az origót, el kell mondanom, hogy én egyáltalán nem erről akarok mesélni, hanem arról, hogy mi jutott róla az eszembe. Elsőnek is egy kakaós csiga. 2014-ben, tehát a rezsim negyedik évében egy akkor még fiatalkorú ember ellopott egy kakaós csigát, amivel százharminc forint kárt okozott. Annyira ragaszkodott a zsákmányhoz, hogy emiatt megszorította az eladó csuklóját, ezért az egész rablásnak minősült. Hét hónapot ült előzetesben, és tizenöt hónap fogházat kapott, miheztartás végett.

Másodjára Szily László esete ugrik be, aki újságíró. Ezt is tudjuk, de azért elevenítsük fel, hogy ő Fásy Zsülikéről irkált. Illetve nem is róla, hanem egy íráson szórakozott, amely a lányról szólt, akinek viszont, és sem az apjának egyáltalán nincsen humorérzéke, ezért följelentették Szilyt. Bunkónak lenni állampolgári jog, de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy emiatt marcona rendőrök éjszaka ráncigálták ki őt az ágyából, és vitték rabláncon a dutyiba. Ez valahogyan fura érzeteket kelt az emberben.

Mert a BKK-s szerencsétlent is éjjel vitték el, és még pár embert, akik mindenféle tüntetéseken vettek részt. Nem tudni, hogy van-e fekete autójuk, a színe végül is mindegy is, az azonban aggasztó, hogy kies hazánkban szaporodnak a Pelikán Józsefek, és még csak kérni sem akarnak tőlük egyszer semmit sem. Forró őszt vizionál magának a rezsim, erre kondicionálják a népeket, úgyhogy mindezt gyakorlatozásnak is felfoghatjuk. Miheztartás végett, hogy el ne feledjük a hajdani március tizenötödikéket, amikor begyűjtötték a potenciális ellenzéket, akik viszont nem a Fidesz-fiúk voltak, hanem ilyen Demszkyk.

Viszont a Fidesz-fiúk most gyűjtetnek, és ehhez az állam elnyomó apparátusának teljes eszköztára a kezükben van, sőt, még több is. Mert eszembe jut a megafonos migráncs is, akiből terroristát fabrikáltak, és tíz évet kapott, igaz vele példát akartak statuálni, mint Pelikánnal megint. Már ott állt az akasztófa alatt, amikor összeomlott a rendszer. A miénk viszont él és virul, és minden jel szerint fél. Illetve és persze nem a rendszer fél, hanem annak vezére, mint jól kifejlett diktátorok szoktak.

Erre utal az egyetlenünkön permanensen feszülő XXL-es golyóálló mellény, a TEK indokolatlan randalírozása a fekete páncélozott szarukkal, a kopasz emberek nyüzsgése a vezér körül, a golyóálló kisbusz, meg amiről nem is tudunk. Mindent megül a paranioa, aminek voltaképp örülhetnénk, mert a végvonaglás jele is lehetne, csak sajnos nem az. Másrészt viszont a veszélyei valósak, hogy ez az ember és elnyomó gépezete már mindenre képes. Szintet lépett a rezsim, aminek beláthatatlan következményei lehetnek, és úgy tűnik, hogy nem érdek nélkül és nem bárdolatlanságból cukkolják a népeket, hanem alapos okkal. És most kell okosnak lenni.

Tajtékos szavak

Gyönyörűséges ez a mi nyelvünk nekünk, egyszersmind kiváltképp nehéz is, egyeseknek pedig különösen nagy feladatot jelent a megfelelő használata. Gondoljunk csak a kupakokra és Németh Szilárd egynémely zsengéjére, hogy a többi szómágusról most szó se essék. Másrészt veszélyek is rejlenek benne, mert lássuk be, ha a szem a lélek tükre, akkor a nyelv pedig az organizmus hol tétova, hol pedig csillámló tudatáé.

Ma már százszor is meg kell gondolnia az embernek, hogy miket pofázik és irkál össze, mert a nemzeti téboly jelen szintjén könnyen kattanhat a bilincs a meggondolatlanul, össze-vissza hadováló ellenforradalmár csuklóján, mint ahogyan így járt dr. Dániel Péter ügyvéd, akit a reptéren kapcsoltak le, vagy Szily László újságíró, akit meg hajnalban az ágyából rángattak ki a fülkeforradalom éber őrei.

Előbbi Wittner Máriáról nyilatkozott a szíve szerint, utóbbi pedig Fásy Zsüliett kapcsán használt illetlen kifejezéseket, amitől a két érintett, illetve egyikőjük apukája igényelt saját használatra meghatározhatatlan mennyiségű seduxent. Dániel Péter azt mondta ’56 nagyasszonyáról, hogy „Primitív, köztörvényes, randalírozó és lincselő prosti.” Ezek fajsúlyos szavak, s hiába kért bocsánatot, Dózsa László – a fényképről – is igazolta, hogy nincsen igaza, s ez így egyben már megér egy vezetőszíjat.

Főleg úgy, hogy Wittner Máriát hamarosan szentté fogják avatni, s mint azt tudjuk, szakralitás tekintetében a fiúk nem ismernek tréfát. Szily László vétke mókásabb, ő csupán idézett Fásy Zsülikéről írt szavakat, de ennyi is elég volt a rabosításhoz. A végeredmény az, hogy a jövőben nem lehet használni Zsülikével kapcsolatban az alábbi hangsorokat: álgipsy, álking, álénekes, kisfosy, tehetségtelen, borzalmas, hallgathatatlan, parasztvakító, és ezt a jelzős szerkezetet: szőke fosgyáros.

Van aztán olyan is, hogy a szavak egészen váratlanul mondatokká állnak össze, és Fásy Ádámról szólva ilyen végeredményt mutatnak: „A zeneipar legkártékonyabb gonosztevője.”, esetleg „Orbán Viktor seggében élő playback-hobbit.” Ezek is tiltólistára kerültek, mint annak idején az EMMI-nél a stadion, és még számos más, felforgató tartalmú lexika.

Amúgy, hogy ki min áll neki duzzogni, az habitus dolga. Svejk a fogdavagonban azzal állt elő az őket őriző szerencsétlen katonának, hogyha őt pézsmapocoknak nevezné, akkor azon megsértődhetne-e. A szerencsétlen megszólalni sem tudott, mert Jurajda, az okkultista szakács már szétcincálta az agyát némely előadásával, és ebből is kitetszik, hogy a szó valóban veszélyes fegyver.

Egyes források szerint százharmincezer magyar szó volna. Ezt nem tudom, hogyan számolták ki, mindenesetre Babits Mihály a vizsgálatok szerint műveiben közel négyszázezret használt, amiből huszonhétezer volt az egyedi. Arany Jánosnál ez a mutató kétszáznyolcvanhétezer, illetve az egyediből majd’ hatvanezret rittyentett oda a papírra.

Iszonyatos számok ezek, főleg, ha azt vesszük figyelembe, hogy egy mai magyar átlagos értelmiségi proletár úgy nagyjából harmincezer szó segítségével mutatja meg likacsos agya tartalmát egy év alatt. Egyáltalán nem csoda tehát, ha a fideszfiúk ebben a végtelen szótengerben is csupán a rendetlenséget, a káoszt látják, és mindent elkövetnek, hogy feldolgozható szintre redukálják a használatos szavak mennyiségét.

Sikerült is nekik, manapság a Fidesz szókincse kimerül az alábbiakban: momentum, brüsszel, dk, mszp, botka, soros, jobbik, vona, migráns, gyurcsány, terror és rezsi. Azt hiszem, nem felejtettem ki semmit. A KDNP erre még rápakolja a család és a keresztény morfémákat, és ezek segedelmével minden közlendőjét meg tudja oldani. Föltűnt viszont, olyat, hogy Isten, nem igazán használnak, amely tapasztalat elgondolkodtatja a magyart. Már, amelyiknek erre van érkezése.

A rajongó hívőknek nincsen igazán, hiszen a folyamatos dob-, és harsonaszó úgyis elnyomja a bonyolultabb tartalmakat, a cizellált mondatoknak egyáltalán nincs funkciója a csatatéren. És ezért van az is, hogy minálunk a haldoklót és holtat a kántor vernyogása kíséri, és esélye sincsen arra, hogy negyvenkilenc napig olvassák a fülébe a Bardo tödolt (Bar-do thosz-grol), hogy utat mutassanak a léleknek. Mérhetetlen pazarlás volna ez, amely luxust a nemzetgazdaság egyáltalán nem engedhet meg magának.