Kategória: Szombathely

Szombathelyi Halódás

Tegnap a mindent is tudó nagy, fővárosi médiaatyák, akik azt hiszik, hogy ők kakálták az újságírást, viszont semmit sem tudnak, már vagy az öröm harsonáit fújták, hogy megmenekül a szombathelyi foci, mert Mészáros veje, Homlok Zsolt lesz a tulajdonos, tehát lesz pénz dögivel, illetve a másik megközelítésből, késztetést éreztek – a nagyvárosi slapajok, akik mindent is tudnak – borongani azon, hogy ezek a szemetek ezt is befalják, világvége, kardbadőlés, egyebek. Egyik sem igaz, illetve nem egészen úgy, vagy sehogyan sem.

Nem olyan bonyolult, viszont egészen az. Hölgyek és újszülöttek, valamint részeges bölcsészek számára elmesélem, hogy a Haladás futball csapata idén kiesett a magyar első osztályból, ami az NB/I, és nem a Premier League vagy La Liga – ezt csak az ínyencek számára, meg, hogy mutassam, milyen insider vagyok futballilag, mint a rosseb -. De ez nem elég a nyomorúságból, pénz sincsen semennyi. Ha nem történik valami, a friss, ropogós, tizenötmilliárdos stadion, egyetlenünk terhes ajándéka ott áll majd üresen, magányosan, éltető futball nélkül.

A csapatot működtető Szombathelyi Haladás Kft.-nek mínusz háromszázkilencven millió forint pénze van, ez a tőke, de a rossz nyelvek az ilyet egyszerűen csak adósságnak nevezik. Ebből perecet se lehet venni, nem hogy csapatot üzemeltetni, más szemszögből, ennek a töredékéért már utcára tesznek gyermekes családokat a NER-ben, viszont ugyanebben a társadalmi közegben mindenki állva hugyozik, hogy mentsék meg a csapatát. Ezért borulnak a Mészáros vej, Homlok Zsolt lábai, mint megmentő csülkök elé. Mert utáljuk az apósával együtt, de a pénze jó lenne.

Sajátos erkölcsi hozzáállás, viszont a futballcsapatot az eddigi többségi tulajdonos, HALMILL Team Tanácsadó Kft., élén Illés Béla “a legnagyobb király”, ma a legnagyobb közellenség – lám, a világ és a múló dicsőség – nem Homlok Zsoltnak magának adta oda ajándékba tartozásokkal együtt, hanem a Haladás VSE-nek, amelynek a vej csupán társadalmi elnöke. Pénze az nincs benne egy darab sem, így a futballban sem lesz. Itt a szar elkenése történik csupán. Hogy a Haladás VSE – élén Homlok Zsolttal – elfogadta a terhes adósságot, kihúzta Illés Bélát a kakiból, és a trutymót egy lendülettel a városra akarja tovább kenni.

A város már megszavazott – a bevándorláspárti többség – egy százötven milliós mentőövet a csapatnak, hogy az legalább az NB/II-ben el tudjon indulni. Viszont ezt csak a következő évi támogatások terhére tette azzal a kajánsággal, hogy egy független szakértő hadd nyálazza át Illés Béla pénzügyeit, megnézve, hol romlott el minden. Erre történik ez az ajándékozás, tartozásokról szó sincs, sőt, Homlok Zsolt ahelyett, hogy pénzt tenne a csapatba, egy lendülettel tolja tovább a nehéz pakkot a városnak.

Mert ilyeneket mond: „Felek elengedhetetlennek tartják, hogy Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata az általa megszavazott 150 millió forintos támogatásnak a 2020-2021-2022. években nyújtandó támogatásba történő beszámításától eltekint; és a 150 millió forint támogatást feltétel nélkül biztosítja és átutalja, egyúttal a közeljövőben áttekinti a 2020-2021-2022. években nyújtandó további támogatások lehetőségét; és lehetőségeihez mérten magas színvonalon támogatja a városi labdarúgást.”

Ennyi a kisördög, nem több, nem kevesebb. Homlok Zsolt nem azt mondja, utánam, hanem, hogy előre, s egyben a felelősséget – azzal, hogy ki tudja, milyen jóváhagyással – a városra testálja. Elég aljas hozzáállás, mert, ha a város azt mondja, kösz, így nem, és akkor ő lesz a bajok okozója, vagy, ha azt mondja, jól van ez így, akkor is. Mindkét esetben elküldi valaki az anyjába a tisztelt képviselőket, Illés Béla és Homlok Zsolt pedig mosolyog. A szombathelyi futball nem menekült meg, csak az agóniája húzódik el, és a trutyi hömbölög tovább.

De hát, ilyen ez a magyar foci és ilyen ez az ország. Sem a profi sport, sem a gazdaság nem piaci alapon, hanem uram-bátyám, közbeszerzés, pályázati mutyi, pártszimpátia és szemszín alapján működik, és ebbe is pusztul majd bele velünk együtt. Viszont visszatérve a focihoz, lehetne másként is. 2005-ben az amerikai Malcolm Glazer nyolcszázmillió fontért megvette a Mancehster United hetvenöt százalékát, teszem hozzá, javarészt kölcsönből. A szurkolók kiátkozták, ám a klub miden évben profitot termel azóta is.

Az FC Barcelona tulajdonosai meg a klubtagok, a culék. Bárki, aki befizeti az éves tagdíjat, tulajdonos lesz, és dönthet a pénzügyekről. Nemrégiben határoztak arról, hogy a Camp Nout – a stadiont – százötezresre bővítik és befedik. És az avatáson nem Hende Csaba meg Puskás Tivadar köszöni majd meg az ajándékot, hogy jól viselkedtek, és az atyuska kegyes volt hozzájuk meg a városhoz. Az övék lesz, maguknak építik, és a dolgok itt kezdődnek meg itt is érnek véget. Ehhez mérjük a mostani szombathelyi mesét, s ezután mélázunk rajta.

Helynevek, a név

Végül az lesz, hogy egy név, helynév miatt – ami így már majdnem Proust, viszont mégsem egészen az – lesz kénytelen Szombathely közgyűlése, ebből fakadólag a lakosság, végül pedig a tág, kerek világ belátni azt az alapvetést, hogy a Fidesz úgy cuzammen egy ocsmány társaság. Bár ehhez nem kell különösebb éleslátás, csak némi jó érzés, annyi, amennyi egy plüssmackóba szorult, viszont a jelek szerint ezekben még ennyi sincs. De ez sem nóvum.

És most, hogy sikeresen visszafogtam magam – már megint, és mint mindig -, hogy ne válogatott, ámde mosdatlan szavakkal beszéljek arról a szarhalomról ami a Fidesz-KDNP maga, nézzük, mivel örvendeztettek meg minket újra a fiúk a térről. Puskás polgármester bácsinknak annyira elment már az esze, hogy kezd teljesen beleilleni a falkába. Ha volt is némi tisztelet vele szemben, mert derék mentős volt valaha, ezt már erodálta teljesen. Elvesztette a jogait a tiszteletre, az út, amelyre lépett, a megvetés felé vezet. Vagy a semmibe.

Illetve csak röhög rajta az ember végül, mert kínjában nem tehet mást. Hiába tudja, nem komilfó öreg és beteg embereken szórakozni, de mit tegyen, ha polgármester bácsi monomániásan csinál hülyét magából. És mégsem róla lesz most szó, hanem az egyik helyetteséről, aki önálló életre kelt. És még csak nem is arról, aki átállt a lázadókhoz, hanem ez egy másik, Koczka névre hallgató. (Hárman vannak összesen alpolgármesterek, egy még kitart a ganajban, az ő szemeit elnézve el is fog süllyedni benne.)

Az van, drágáim, hogy ez a város, ez a Szombathely forrong, mint arról már néha hírt is adtam. Most épp ott tartunk – egészen leegyszerűsítve a dolgot -, hogy a kisebbségbe szoruló Fidesz-KDNP gründolt magának egy ingyenes lapot gyorsan, mert elveszítette a helyi tévét, és nem volt hol tovább a mocskot okádni. A szennyükhöz fölhasználták a város nevét, amit a közgyűlés kétszer már elvett tőle, a mi szegény ostobán aljas polgármesterünk meg harmadszor próbálkozik visszaadni neki azt.

Szombathelyi Hírlap. Ez a név, amiből a lázadók mindig kiveszik a város nevét, a Fidesz-KDNP meg, élén a polgármesterrel visszaadja neki – illetve szeretné -, ami buzgalom tovább mélyíti a szakadást. Az áruló polgármester után, akinek a nyakába varrták, hogy Szombathelyen átvették a hatalmat a bevándorláspártiak, az eddig csöndben lapító második, Koczka nevű is életre kelt, és nem szignózta a névháborúról szóló közgyűlési előterjesztést a konzervatív-keresztény értékekre hivatkozva.

Voltaképp ez ütötte át az ingerküszöbömet, s nem jóváhagyólag. “Az én értékrendemmel, újságírásról vallott nézeteimmel, elveimmel nem összeegyeztethető ennek a lapnak stílusa, tartalma.” – mondja ez a mi Koczkánk – “Aki akár csak egy lapszámot is látott, az tapasztalhatta, hogy ennek az újságnak a témaválasztása, tartalma fényévnyire van a keresztény, konzervatív értékektől.” – és még ezt is mondja. Némileg igaza van.

Azzal a toldással, hogy ez a lap mindenféle értékektől – nem csak az álkeresztényiektől – áll távol. Illetve egyhez meg igen közel, és ez a fasiszta uszításé, annak épp megfelel. Egyébként egy volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő főszerkeszti, akinek köze nem volt az újságíráshoz soha, és még pár évvel ezelőtt is normális volt, a jelek szerint viszont elvadult. Vagy csak életben akar maradni, ami az ő elvtelen szociális problémája.

Szóval ez az ügy, ez a dolog, ami pörög nekünk itt a végeken. S ami miatt elmeséltem, az nem a szenzáció, a nóvum vagy akármi bulvártrutyi, hanem, hogy megmutassam, az élet nem habostorta, ennek következtében a Koczka nevű alpolgármester is csapdába került, és már nem fog belőle kikecmeregni sohasem. Ez a Szombathelyi Hírlap ugyanis, ami miatt most fintorog, nem lóg ki a sorból. Tartalmában, hangvételében ugyanaz, mint az M1, a 888, a Prostisrácok vagy a holding több száz ánuszterméke.

Ilyképp a Koczka nevűnek nem ezzel van gondja, hanem azokkal is, tehát voltaképp a Fidesz-KDNP-vel van gondja, s ha most a szombathelyi ellen tiltakozik, az csak arra bizonyság, hogy nem adja nyilvánosan a nevét ahhoz, amihez amúgy hallgatólagosan pedig igen. A Koczka nevű akkor veszett el, amikor évekkel ezelőtt ezekhez sündörgött, s lám, mára már fölzabálták a disznók. Mert azért azt ne feledjük, ha a Szombathely név miatt nem tört volna ki a balhé, máig nem lenne egy szava sem.

Ez az egész egyébként bolhafing, máz a szarra csupán. Mert végül is, akinek szánják, annak ilyen vagy olyan néven is célba ér az üzenet. Aki nem fogékony rá, annak is tök mindegy az a nyüves név. Ez csak a fecsegő felszín, mert amíg itt lájtosan megy a móka, a rablás, lebutítás, az ország elsivatagosítása zavartalanul és ütem szerint zajlik. És ha most ez a Koczka nevű megtért bárányka akar lenni, azt kell elsődlegesen belátnia, hogy ez így van, abban tevőleges szerepe van neki is. Utána lehet gyónni, viszont bocsánat az nincs.

Madarak és fák napja Szombathelyen

A madarak és fák napjának célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10-e.

További fotóim ide kattintva láthatók a nyugat.hu oldalon.

  

Szombathelyen pénteken délután a Csónakázótó szigetén tartották az idei madarak-fák napját. A programok elsősorban a gyerekes családokat célozták meg. A színpadi produkciók mellett többek között játszóház, arcfestés és játékos, interaktív környezetvédelmi foglalkozások is zajlottak. A kerékpáros felvonulás a múltba repített míg az egészséges falatok kóstolása már egy modern világot idézett. A rendezvényen díjazták az e témában hirdetett rajzverseny győzteseit is.

   

További fotóim ide kattintva láthatók a nyugat.hu oldalon.

Tőgyszerkezet

Göndörnek hívják a tehenet, aki a legszebb az országban a tehenek között a hét végétől. Szépségversenyen nyerte el a címet, ott grasszált a kifutón és a világbékét emlegette a felszólalásában. Mostantól ő tehénceleb, címlapokon szerepel és extra szénát kap, ezen kívül minden bika nyála érte csorog. Riska pedig (például), aki nem lett a legszebb, otthon áll a szarban meg a húgyban, mert a világ igazságtalan. Riskáé a hétköznapok, a győztesé a rivaldafény és a talmi csillogás.

Göndörnek a győzelmet elsősorban a tőgyszerkezete hozta meg, ami nem tudom, mit jelent, nagyságot, alakot vagy hamvasságot, mindenesetre a győztesnek jó a csöcse, korrekt a lábszerkezete – mint kiderült -, és nagy neki a mellkasa. Csak extra spermákat kap, egyáltalán, tejben-vajban fürdik, ha ez az esetében nem hallatszana groteszkül. Egyébként a szépségversenyre a tőgyét borotválták, a szőrét lakkozták, hajszárítóval fazont is kapott, de fésűvel igazították a farkát, és még a lábait is megsikálták.

Ugyanekkor Kisvárdán egy általános iskola térkőjegyeket bocsátott ki, hogy a suli udvarát le tudják burkolni. Az igazgató azzal indokolta a fura jelenséget, hogy „nem kívánja korlátozni az intézményekben működő szülői szervezetek önálló döntéseit”. – Ebből tudjuk, hogy fideszes a lelkem, mert ezt még Kovács levelező, vagy maga Orbán Viktor Mihály sem mondhatta volna szebben, aki nő-, gazdasági és egyéb ügyekkel nem foglalkozik, mint ismeretes.

A kisvárdai szülők vehetnek térkőjegyet tízezerért is, ötezerért is, ha nem akarják, hogy a gyerekük szügyig merüljön a sárba az iskola udvarán (akárha az elhanyagolt Riska). Mint ahogyan a kórházba vihetnek gyógyszert és vécépapírt, kifesthetik az óvodát, mert ezek szerint az állam nem látja el a feladatát, mással foglalkozik ugyanis, mint ami a dolga volna. Például stadiont épít Kisvárdán, lówellnesst meg ökofilmparkot, majd luxus-teniszakadémiát az ember-Göndöröknek.

Tudjuk, hogy mindig a győztes visz mindent. Ők Kisvárdán ezek szerint a lovak, a futballisták és a teniszezők, valamint a közbeszerzések nyertesei, akik stadiont, akadémiát, ilyeneket építenek, iskolák térkövezésével viszont nem foglalkoznak. Minálunk a milliárdos tételek a nyerők, erre cuppannak rá a mészárosok, és az állam is ilyeneket ír ki, hogy meglehessen a visszaosztás kellő üteme és mennyisége. Egy iskolaudvar ilyen szempontból nem tétel, le sem szarják tehát.

Ezen elmélázik az ember, hogy mi a fontos, és felfedezi Konok kolléga frappáns megállapításában a lényeget, aki szombathelyi, egymilliárdért felújított futballpályák használhatatlansága okán jutott arra, hogy ezek nem a pályát, hanem a milliárdokat akarják használni, s lám, milyen igaza is van. Így jutunk el a térkőjegyekhez, s ezeken keresztül egészen addig, hogy a jelenlegi rezsimet az állampolgár egyáltalán nem érdekli, ha nem lát benne pénzszivattyúzási lehetőséget, kórházakban pedig ilyen egyedeket nem találni, sem iskolaudvarokon.

Göndörnek jó a tőgyszerkezete, az Unió csöcse pedig, amelyen a Fidesz és csatolmányai csüggnek, még jobb. Csurig van, és szívják is rendesen azzal a mesébe illő elgondolással, hogy a csöcs gazdáját kiiktatják, nem törődnek a lábak sikálásával, a szőr lakkozásával, egyáltalán az lenne a kívánatos, ha csak egy nagy csöcs maradna, ez nem beszél, nem kérdez és nem akadékoskodik. A csatolt testrészekkel csak a baj van, mint láthatjuk, Göndörnek is a tőgye volt a fontos, azt feji a jómunkásember és nem a szarvát.

Metaforából mára ennyi elég is, mert nem vers íródik, hanem vádirat későbbeni bebörtönzéseket segítendő. (Ha van még igazság a földön, de ez nem biztos.) Göndör tehén arra volt eszköz, hogy segítsen bemutatni a világ ostobaságát és aljasságát, mert belőle kiindulva nem ő fáj nekem aktuálisan, hanem a kisvárdai kisiskolás, az ő szülei, s rajtuk keresztül a tág magyar élet, amelyben nagy általánosságban a Riskák le vannak szarva.

Ők arra vannak, hogy ácsorogjanak a trágyában, míg a lovak mélán áztatják a patáikat a langyos vízben szivarozva és whiskyzve. (Csak becsúszott megint egy kép, a rossebbe, mindegy.) Mindezzel azt óhajtottam megmutatni csupán, hogy te, iskolás, nyugdíjas, jómunkásember, beteg vagy egészséges, halott vagy élő, egyáltalán nem érdekled az urakat, díszlet vagy csupán a nagy, csöcsszívási játszmában. Bábu. Ilyenkor pedig az ember, ha pislákol benne még valami öntudat, legalább a fejét fölemeli. Hogy nem leszek fideszgyarmat. Vagy valami ilyen.

Az osztás joga

Botka László, Szeged polgármestere május elsején bejelentette, hogy a város minden nyugdíjas státuszú és iskolába felvételiző polgárának tízezer forintot fizetne, nem csak egy alkalommal, hanem rendszeresen, mintegy jogként. Ilyen hírek után az ember mélán néz ki a fejéből, mert mért nem az oviba indulók vagy netalán a zöldszeműek a kivételezettek, gondolja. Ergo az ilyesmi nem tetszik neki, mert nem üzemszerű működésre utalnak a kegyes osztogatások, de mégis örül. Mert mért ne örülne, rosszabb attól nem lesz a szegedi nyugdíjasnak és a körmét rágó felvételizőnek, másrészt meg Botkának is joga van kampányolni, ez sem rosszabb, mint a zsák krumpli.

Bartha László, egyszer volt szegedi polgármester, most fideszes, sőt, annak is a helyi elnöke, tehát már valaki a szemétdombon, viszont júdáspénznek nevezte az inkriminált tízezret. Bartha elvtárs biztosan jó keresztény, olyan, mint a többi, aki kurválkodik a hittel, de halovány fingja sincs az egészről. Elmagyarázhatná, a nyugdíjas és a kisdiák pénzének mi köze van az áruláshoz, kit csalnak meg azzal, ha Botka tízezrét elfogadják, hacsak nem a kedves vezetőt, aki egyedül jogosult osztani a birodalomban ezek szerint. Egymaga dönt életről és halálról, ilyenek. Csak Bartha elvtárs ott téved, hogy Magyarország nem a Párt – egyelőre -, és még nem Orbán határozza meg, mikor szabad fingani benne.

Majd igen, de ezt azért momentán még nem. Bartha elvtárs egyébként, csak úgy, mint fénylő csillagunk, össze-vissza beszél minden ökörséget, kontrollálatlanul jönnek elő belőle a szavak, mert az indoklása másképp nem értelmezhető: „A Fidesz határozottan elutasítja és ellenzi, hogy Botka László a lakossággal fizettesse meg saját lustaságát, gyávaságát…” – Kötözzenek meg, de én ilyen magasságokba képtelen vagyok felérni, nem működik fideszül az agyam. Másképp van bekötve, és nem fedez fel összefüggést a tízezer forint osztása, és a lustaság meg gyávaság bűnei közt. Ha viszont van, és ezt készséggel el is hihetem Bartha elvtársnak – ha akarom -, akkor Orbán Viktor Mihály egy ótvar, beszari alak.

Ezt eddig is tudtuk, de most a saját pártjából nyert igazolást. Hiszen mekkora lustaság és gyávaság már, ha ő meg minden nyugdíjasnak osztogatja a Bözsit, illetve milyen reszkető lélekre utal Rétvári elvtárs hóna alatt a krumplival, vagy épp az aláírásgyűjtők sonkája, és még sorolhatnánk, de minek. Illetve arra figyelmeztetnék, hogy a kedves vezető pörformanszain pénzért tapsikolók, a busszal szállított rajongók fizetségére inkább illik a júdáspénz kifejezés. Hiszen ők azok, akik ellenszolgáltatásért elárulják embertársaikat, míg a szegedi nyugdíjas csak farhátat akar venni, a felvételiző meg egy Fantát esetleg. Bartha elvtársnak elmondhatná valaki, hogy hörögni lehet, csak olykor az ember tökön szúrja magát.

Mondhatta volna azt is a szegedi egyszer volt polgármester, hogy a nyugdíjasnak adott tízezres nem felel meg a város érdekeinek, mert ilyen is van. Szombathelyen például a hivatalban levő polgármester, aki ellenzékbe került, ezzel a szlogennel dobálja vissza a közgyűlési határozatokat. Olyanokat is, amelyek arról szólnak, hogy melyik utcát újítsák fel. Nem felel meg a város érdekeinek az utca aszfaltozása Szombathelyen, Szegeden a nyugdíjas plusz csirkelábja megy szembe a magasabb elvekkel. Ezekből az aljasságokból az mutatkozik meg, az első érdek az országban a Fideszé, minden más, polgárok, városok, falvak, újszülöttek és nyugdíjasok egyként vannak leszarva. Csak ilyenekre normális helyeken nem szavaznak.

Nálunk különös módon igen. Ez a hungarikum, meg az is, hogy a más által állított buszvárót lebontatják, a betömött kátyúból kikaparják az aszfaltot, az éhezőnek nyújtott tál étel osztását pedig igyekeznek betiltani. Mindezek így, Bartha elvtárssal, a szombathelyi polgármesterrel és a csúcsokon Orbán Viktor Mihállyal arra figyelmeztetnek minket, hogy ez, ami van, már nem is horthysta-rákosista rezsim, hanem egyenest Phenjanból szalasztották. Mert ott van divatban, hogy a halandó úgy érezze, minden: étel, ital, lakás, óvoda, iskola, hit és klottgatya egyedül a kedves vezető jóindulatától, függ, csak tőle eredhet és senki mástól. Még Bartha elvtárs sem tudja, de amiket habzó szájjal ordítozik, ennek a jele. És tele van Barthákkal az ország.

Dialektikus materializmus

Hende Csaba állítólag Szombathely polgármestereként élné ősztől az életét, ami így, nyugdíj felé közelítve teljessé tenné az imbolygó életpályát. Ez – mint tudvalévő – az MDF kebeléből a polgári körök koordinálásán át vezetett a fideszes-gukkeros miniszterségig, a nyugati végek gauleiterségéig, és ez volna a hab a tortán. Amikor a kör bezárul, a kígyó a saját farkába harap, és a gyermek megtér a városba, amelyből vétetett, jogot szerezve arra, hogy a Savaria Karneválon saját jogon bigázzon. Ez a mi helyi kremlinológiánk ugyanis.

Viszont neki sem lenne jó, ezzel szemben Szombathelynek biztosan egészen rossz volna, ha így történne. De nem is ez mélázásom tárgya és alanya, mert felteszem, ha elindul sem nyer. Rengetegen rühellik itt ugyanis a kopaszt, akárha szargolyót, csak ő ezt nem érzékeli, mert az Orbán-közeli létforma elvette az eszét és az ítélőképességét. Megpörkölte őtet a csillag, túl közel repült hozzá, de erről ennyi elég is, mert nem pályaívet rajzolunk máma, hanem a filozófiának áldozunk, hogy a pohár félig tele vagy épp félig üres-e éppen.

Ha hiszünk a sajtónak, ami a mai időkben – valljuk meg – merész vállalkozás, de belenyugodva mégis az információba (mint Orbán tántoríthatatlan akaratába), hogy a Fidesznek jobb jelöltje nincsen, nézegessük ezt az üvegedényben. Ez az egész cirkusz a kis házi szemétdomb fölött – pedig valaha szerettem ezt a várost, de elmúlt ez is – a kormányzó erő, s ezen túl a kormányzó elvtárs őfőméltósága romlottságához visz közelebb, ha lehet ilyet. Ismerjük már a ganyét úgyis, most csupán kitekintünk belőle világot látni.

Itt, minálunk – állítólag – az egyik jelenlegi fideszes alpolgármesterre esett volna a választás eredetileg, csak róla egy felmérés kiderítette, nem kellően szeretik őtet a népek. Pedig megfelelő módon véres volt a szája neki, és az ő szemében is égett az eszelősség tüze. Jelenlegi polgármesterünk is újrázna szegény, holott ő már a hamut is mamunak mondja, és bűnei is számosak. Hogy átengedte a várost a migráncsoknak, ezért ilyen turbános komcsik erőszakolgatják a szüzeinket pár hónapja a Szentháromság szobor tövében, és Sorost éltetik.

Volt egy friss hús jelölt is – szintén állítólag -, de ő meg túl okosnak bizonyult – állítólag -, így maradt a feladat Hendére, hogy mentené meg a várost Orbánnak, a Fidesznek, ha romlásba is taszítja, de ez mindegy is. S bár tekervényesen, mint a birka agya, de most jutottunk el ahhoz, hogy föltegyük az igazi kérdést, úgymint cui prodest, azaz, kinek az érdeke (Poirot), illetve bővebben, cui prodest scelus, is fecit, tehát, kinek a hasznára van a bűntett (Seneca), hogy Hendét a városra szabadítsa, és a mocsok mélyén meglátjuk Orbánt magát.

Így értünk haza, s így döbbenünk rá, hogy a köpcös mostanság nem véletlenül emlegeti Lenint és a többi aprószenteket, hiszen belőlük fakad, mint fatörzsből kacska ága. Ő is csak azt a dialektikus materializmust tanulta – ha egyáltalán -, amit a korabélieknek filozófia címén odahánytak a tudományos szocializmus mellett, hogy jó KISZ-titkárok legyenek, és Isten segedelmével azok is lettek. Számunkra azonban tragikusabb, hogy a marxista gondolkodás megfertőzte a fiúkat, bár nem is tudnak róla maguk sem.

Mert gondoljuk csak meg, hogy a két szakállasnak meg a kopasznak az volt az agymacskája, hogy a hegeli dialektikát a fejéről a talpára állítják – mint mondogatták -, és így váltják meg a világot, ha akarja az, ha nem. Hende kapcsán pedig azt vehetjük észre ebben a mi mesénkben, hogy a demokrácia lett a fejéről a talpára állítva, így lett belőle illiberális, amelynek folyományaként egy polgármester-választás kapcsán nem azt nézik, ki tudja a várost szolgálni, hanem inkább, egy városon belül ki tudja a Fidesz érdekeit képviselni. Ez van.

Viszont ez így nem komilfó, de az egész ország sem az, hogy tágítsuk a horizontot. Hiszen egyetlenünk és zsoldosai kies hazánkat tekintik meghódítandó területnek, ahol a győztes csata után a maguk ferde képére formálnak mindent, jogtól, gondolkodástól, gazdaságtól kezdve a szaporodásig bezárólag. Ilyet megszálló hadseregek szoktak csinálni, és nem is járunk messze az igaztól, ha így nézzük a lángoktól öleltet. Hende lenne az tehát, aki ősztől öt évig itt Orbán alá dolgozna, neki szervírozná föl a várost a lakosok ellenében, de ez majd kiderül.

Hogy kellően hülyék-e ehhez a szombathelyiek, meglátjuk. De ha már Hegelt emlegettem, olybá tűnik, hogy ugyan még maga sem tudja, de Orbán ideája megegyezik a németével, aki az emberi fejlődés végcélját a porosz államban találta meg. Így van ezzel a mi hülyénk is. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy, míg Hegel szellemfilozófiájában az objektív szellem megnyilvánulásaként a jogot, moralitást és erkölcsöt tételezte, ilyen azonban Orbán tökéletes államában nem igazán található.

Hende itteni nyomulása erre int, hogy érdek, ha van, az csak a Fideszé, következésképp Orbáné, és ennek a játszótere egy város és egy egész ország. Minden más le van szarva. Ha valaki ebben örömmel vesz részt, őt minősíti, viszont a mi bajunk. Hogy el ne pityeredjünk azért, gondoljuk meg, a húrelmélet megengedi, feltételezi, hogy világunk nem egyéb, mint vetített kép a mindenség peremének falán. Ehhez képest Hegel idealizmusa kutya töke, és ezzel akármilyen dialektikus materializmus sem tudna semmit sem kezdeni. Viszont ettől nekünk még nem lesz jobb, az is igaz.

Bródy János feledhetetlen koncertje az Agora MSH-ban

Csütörtök este minden igényt kielégítő zenei csemegében volt részünk, és a vártnak megfelelően teltházas koncertet adott Bródy János a magyar zenei élet ikonikus alakja. Az idén 73 éves zeneszerző, szövegíró, énekes fiatal dinamikus csapattal lépett színpadra, megőrizve ezzel is kortalanságát.

További fotóim ide kattintva láthatók.

Fellépésük jelképesen a magyar kultúra napjára lett időzítve. Dalszövegei versként csengenek, szépirodalmi versek megzenésítve pedig feledhetetlenek előadásában hallgatva.

Az Alterába Kft. szervezte jótékonysági koncerten  nem maradhattak ki klasszikus dalai, mint a Földvár felé fél úton, vagy a Filléres emlékeim, melyek nagy hatással vannak a közönségre még több évtized távlatából is. Dalszövegei hol mély és szerelmes érzelmekről, hol változásról szólnak, néha ironikus hangot megütve még ma is aktuálisak. Nagyszerű művész, aki zenei alázatáról a szombathelyi Agora színpadán is tanúságot tett.

A magyar kultúra nagy alakja, több neves díj köztük Fonogram életmű díj birtokosa. Nagy zenekarai az Illés és a Fonográf.

Megható közvetlensége, embersége tiszteletet parancsoló, mint láthattuk az általuk is támogatott kisfiúval Erdélyi Rolikával előadott duettjében,
amivel valljuk be könnyeket csalt a nagyérdemű szemébe.

A szervezők a bevétel egy részét Rolika további gyógykezelésére ajánlották fel.

Ezen az estén több mint 50 éves színpadi múlttal háta mögött könnyedén énekeltette, tapsoltatta és állította fel egyszerre a közönséget. Majd kétszer adtak ráadást a hálás hallgatóságnak. A két órás koncert után Bródy János mosolyogva tért vissza dedikálni, fotózkodni a rajongóihoz. Ezen a ponton kell megemlíteni hogy ezt a magatartást sok mai előadó tanulhatná tőle.

Bródy Jánost Kirschner Péter gitár, Winterverber Csaba basszusgitár, Bakos Zita zongora, vokál, Baka Rebeka vokál, shaker, Mozsik Imre dob, Szász Szabolcs harmonika, Tóth Lilla Dorottya hegedű, vokál kísérte a koncerten.

  

 

  

További fotóim ide kattintva láthatók.

 

 

Világszép Nádszál Kisasszony az Agorában

Ezen a héten ismét kedveskedtek a kicsiknek az Agora MSH-ban.

A Napraforgó – Mesék határon innen és túl… elnevezésű gyermek kamaraszínházi előadás sorozat az ovisokat, kisiskolásokat csalogatja a kultúra házába.
További fotóim ide kattintva láthatók.


Ezúttal a Népmeseszínház művészei hoztak el egy klasszikus mesejátékot, a Világszép Nádszál Kisasszonyt.
A zenés interaktív előadás nagy sikert aratott a kicsik körében. A színes egyszerű díszletelemek forgatással, áthelyezéssel azonnal új és új helyszínt hoztak a gyerekek szeme elé.

Hatalmas képzelőerejükkel pedig izgalmas mesebirodalomba repülhettek a színészekkel.

További fotóim ide kattintva láthatók.

30. Savaria Floriadae 6.Savaria Parcum kiállítás és díjátadó

A virágkötészeti és parképítő szakmai verseny pénteken véget ért. A szakmai zsűrinek ismét feladták a fiatalok a leckét. De ez így van jól.

Mindig újabb tehetségek kerülhetnek így felszínre a szakmában. Az alkotásokat pedig két napon át láthatják az érdeklődők az iskolában.
Az elkészült alkotások, a kiállításmegnyitó, és az ünnepélyes díjátadó további fotói ide kattintva láthatók.


A Savaria Floriadae jubileumát is ünnepli ma. Harminc éves hagyománya van a versenynek a kiállításnak. És bizony mintha ma lett volna hogy a parképítő verseny és kiállítás csatlakozott a rendezvényhez. Pedig immár hatodik alkalommal láthatjuk ezt a könnyűnek szintén nem nevezhető versenyszámot. Szerencsére az időjárás is kedvezett a szabadban elvégzendő feladatokhoz.A virágkötészeti verseny témája a “Tavaszi rügyfakadás” volt.
Az eredmények megszülettek és a szombati kiállításmegnyitón kerültek átadásra .

Kézi csokor kategória győztese Fliszár Boglárka Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Szakgimnázium Szombathely.
Tavaszi ajtódísz kategória nyertese Pataki Tamás Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium
A virágdoboz kategória első helyezettje Pataki Tamás Jávorka Sándor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakgimnázium.
Egyéni összesítettben szintén Tamás vitte el az arany minősítést.

Csapatban a Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Szakgimnázium kapott különdíjat.
Az elkészült alkotások, a kiállításmegnyitó, és az ünnepélyes díjátadó további fotói ide kattintva láthatók.

Virágkötők és parképítők szakmai versenye

Harmincadik alkalommal mérik össze tudásukat ügyességüket Szombathelyen a Herman Ottó Szakiskolában a virágkötők és parképítők.

Március 29-én egész nap készültek a virágcsodák.
További fotóim ide kattintva láthatók.


22 versenyző, három feladat. Néhányan külföldről, Szlovákiából érkeztek.
Kézben tartható kötött virágcsokor, tavaszi ajtódísz, és virágdoboz elkészítése volt a versenykiírásban.

A parképítők hatodik alkalommal mérkőznek meg. Kilenc induló állt segédjével a kijelölt minipark versenypálya szélére hogy kreatív tudását bemutassa. Ide is érkeztek Szlovákiából Malinovóból.

De a helyi csapat mellett érkeztek Szentesről, és Budapestről is. A végeredményt a díjazást kis műsor keretében Szombaton délelőtt láthatják az érdeklődők. A 30. Savaria Floriadae és 6. Savaria Parcum kiállítás ünnepélyes megnyitója Szombaton 10 órakor kezdődik .
További fotóim ide kattintva láthatók.