Egyéb – Oldal 273

AZ UTOLSÓ KAPCSOLJA LE A VILLANYT – most!

„Xi és társai, a busmanok évezredek óta Afrika eldugott szavannáit lakják, őseikhez hasonlóan békében és harmóniában élnek egymással, távol minden civilizációtól. Ám egy napon egy felettük elhaladó repülőgépből kidobnak egy kólásüveget, mely csodával határos módon sértetlenül landol Xi faluja közelében. A busmanokat, akik még soha nem láttak üveget, lenyűgözi a tárgy formája, és látszólagos elpusztíthatatlansága. Ráadásul rengeteg dologra lehet használni: lehet vele kalapálni, tésztát nyújtani és zenélni. Ám az üveg népszerűségének ára van: a busmanok között nemsokára felüti a fejét az eddig teljesen ismeretlen féltékenység és gyűlölet, mely veszélyezteti életük megszokott harmóniáját. Xi meg van győződve arról, hogy az üveg gonosz erővel rendelkezik, ezért elvállalja, hogy megszabadul tőle.”

Xi és társai, a busmanok soha nem találkoztak volna a félelemmel, nem gyötörte volna őket az embert a másiktól elválasztó irigység, nem hallhattak volna a pánikról, mely hamarosan az emberiség egyik legundorítóbb betegségével köszönt ránk. ( HA NEM JÖN AZ ÜVEG… ) A pánikbetegség az ember számára egy gyakorlatilag gond nélkül lezavarható nyavalya, kór, mely orvosolható. Már, ha a pánikbeteg számára tartalékolnak bizonyos gyógyszereket, melyek képesek a feszültség feloldására.

„A Xanax sublingualis 0,5 mg-os változatának szorongásoldó, nyugtató-altató, izomlazító és görcsgátló hatása van. A gyógyszernek nincs helyettesítője, és akár húsz perc alatt el tudja mulasztani a fellépő pánikrohamot. Az 1 mg-os változatból tavaly március óta mutatkozik tartós hiány az országban, mivel kivonták a forgalomból. Akkor ez azért nem okozott komoly gondot, mert továbbra is kapható volt ugyanaz a készítmény 0,5 mg-os verzióban. Ez az, amiből most elvétve találnak egy-egy darabot a betegek. Több patikát is kerestünk, és kiderült: nincs a gyógyszerből, és azt sem tudják pontosan megmondani, mikor lehet majd rendelni.”

A kólásüveg földet ért. Pontosabban, nap-nap után jönnek újabb kólásüvegek.

Egész regiment ereszkedik alá, jönnek, zuhognak az üvegek – jut mindenkinek.

Jut a félelemből, a mindenáron való megfelelés kényszeréből, jut az önértékelési problémákból, a lelki nyomorból, meg persze a testiből is, jócskán!
Lehet tenni ellene?

Lehetne, de most éppen ebből sikerült némi hiánypszichózis segítségével valós pánikot gerjeszteni. Ez is része a programnak! Mert ne gondolja senki, hogy a hatásosabb és elterjedtebb „cucc” megvonásával nem éppen ez volt a cél!

Xanax ugyanis nincs! Nem kapható! Ugyan, miért is volna egy kiegyensúlyozott…büszke és erős európai országban!

Röhej, hogy mindazok szenvedhetnek, akiknek ez a program már rég beépült – a pánik pedig mániává vált. Xanax nincs, s aki keresi, jó választ kaphat: naná, hogy van! Kell lennie! Nos, eljutottunk az evakuálásnak a legszebb pontjára – nevén nevezhető az illető, aki a villany lekapcsolásáért felel.
Nincs itt semmi látványosság! Nincs gond! Nincs ok pánikra! Nincs!

„Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.” Pilinszky János

Félelem és reszketés

Mindenki ismeri már a fiatalember történetét, aki kamu e-jegyet vett a BKK-nál csak azért, hogy bebizonyítsa, a rendszer nem jól működik. Jelezte is a közlekedésieknek, hogy szar került a propellerbe, s ahelyett, hogy megköszönték, netán megjutalmazták volna, feljelentették a szerencsétlent, ezzel párhuzamosan a cég vezére le is hülyézte a budapestieket, és most tüntetés szerveződik, ami nagyon jól van.

Most, hogy kijelöltem az origót, el kell mondanom, hogy én egyáltalán nem erről akarok mesélni, hanem arról, hogy mi jutott róla az eszembe. Elsőnek is egy kakaós csiga. 2014-ben, tehát a rezsim negyedik évében egy akkor még fiatalkorú ember ellopott egy kakaós csigát, amivel százharminc forint kárt okozott. Annyira ragaszkodott a zsákmányhoz, hogy emiatt megszorította az eladó csuklóját, ezért az egész rablásnak minősült. Hét hónapot ült előzetesben, és tizenöt hónap fogházat kapott, miheztartás végett.

Másodjára Szily László esete ugrik be, aki újságíró. Ezt is tudjuk, de azért elevenítsük fel, hogy ő Fásy Zsülikéről irkált. Illetve nem is róla, hanem egy íráson szórakozott, amely a lányról szólt, akinek viszont, és sem az apjának egyáltalán nincsen humorérzéke, ezért följelentették Szilyt. Bunkónak lenni állampolgári jog, de nem is ez az érdekes, hanem az, hogy emiatt marcona rendőrök éjszaka ráncigálták ki őt az ágyából, és vitték rabláncon a dutyiba. Ez valahogyan fura érzeteket kelt az emberben.

Mert a BKK-s szerencsétlent is éjjel vitték el, és még pár embert, akik mindenféle tüntetéseken vettek részt. Nem tudni, hogy van-e fekete autójuk, a színe végül is mindegy is, az azonban aggasztó, hogy kies hazánkban szaporodnak a Pelikán Józsefek, és még csak kérni sem akarnak tőlük egyszer semmit sem. Forró őszt vizionál magának a rezsim, erre kondicionálják a népeket, úgyhogy mindezt gyakorlatozásnak is felfoghatjuk. Miheztartás végett, hogy el ne feledjük a hajdani március tizenötödikéket, amikor begyűjtötték a potenciális ellenzéket, akik viszont nem a Fidesz-fiúk voltak, hanem ilyen Demszkyk.

Viszont a Fidesz-fiúk most gyűjtetnek, és ehhez az állam elnyomó apparátusának teljes eszköztára a kezükben van, sőt, még több is. Mert eszembe jut a megafonos migráncs is, akiből terroristát fabrikáltak, és tíz évet kapott, igaz vele példát akartak statuálni, mint Pelikánnal megint. Már ott állt az akasztófa alatt, amikor összeomlott a rendszer. A miénk viszont él és virul, és minden jel szerint fél. Illetve és persze nem a rendszer fél, hanem annak vezére, mint jól kifejlett diktátorok szoktak.

Erre utal az egyetlenünkön permanensen feszülő XXL-es golyóálló mellény, a TEK indokolatlan randalírozása a fekete páncélozott szarukkal, a kopasz emberek nyüzsgése a vezér körül, a golyóálló kisbusz, meg amiről nem is tudunk. Mindent megül a paranioa, aminek voltaképp örülhetnénk, mert a végvonaglás jele is lehetne, csak sajnos nem az. Másrészt viszont a veszélyei valósak, hogy ez az ember és elnyomó gépezete már mindenre képes. Szintet lépett a rezsim, aminek beláthatatlan következményei lehetnek, és úgy tűnik, hogy nem érdek nélkül és nem bárdolatlanságból cukkolják a népeket, hanem alapos okkal. És most kell okosnak lenni.

Órák

Juhász Péter azon rugózik, hogy Rogánné Cilikének milyen óra lafog a csuklóján. Szerinte ez hasonlít ahhoz, amely Botkát díszíti, s ami miatt meg a Fidesz hülyéi verték a nyálukat. Erre Rogán aszondja, hogy Juhász többet költ jointra, mint amennyit keres. Tisztára, mint valami tébolyult, dedós óvoda, de mi választottuk magunknak őket.

Juhász ezen kívül divatguru is lehet, mert tudja, és ezt is tudja, hogy a nőn valami Valentino cipő van, ami ötszázhúsz ajrót kóstál, igaz, tavalyi modell, és még sokszázezres táskája is van neki. Az állítólagos drogos fölteszi a kérdést: „mibü” – tán ezzel a népies fordulattal óhajtja meghódítani az V. kerületiek szívét -, én meg hozzáteszem, ki nem szarja le?

Ilyen apatikus állapotban van például a szombathelyi MSZP is. Vezérünk itt építi nekünk a kacsalábon forgó fedett sportlétesítményt, amelynek tegnap készen kellett volna lennie, de nem lett. Valami ganyéság van körülötte, és arról sajtótájékoztak a szocik a verőfényben, hogy baj van, viszont nem fognak feljelentést tenni, mert nem érdemes.

Megkérdezhetném akkor, hogy mit érdemes, de már azt sem érdemes. Ennek az egésznek így annyi értelme van, mint a Cili órájának, tehát, semmi. Ott tartunk a zsarnokság hetedik évében, hogy időnként kiállnak az ellenzékiek, mondanak valamit, mert az úgy illendő, és megy tovább a NER a maga jól kitaposott útján. A másikak sem különbek, és ez a pofázás elfedi a mélyben megbúvó mocskot.

Róna Péter viszont elmesélte nekünk a tutit: „Van az országban olyan száz-kétszázezer ember, aki ennek az új uralkodó osztálynak a része. Van további ötszázezer, aki jól él, mert kapcsolódik valamilyen szinten hozzájuk. Van egymillió ember, aki elvan, és akkor ott marad nyolcmillió, aki nyomorog, leszakad, küszködik. A kormánynak az alapvető feladata, hogy ezt a hét-nyolcmillió embert becsapja.”

Úgy vélem, az ellenzéknek meg az lenne a feladata, hogy ezt a nyolcmillió polgártársat kiemelje az anyagi és lelki mocsokból. Nem most, hanem ha valami csoda folytán győzne jövőre – amire alig van esély -, és leginkább erről kéne mesélni, nem órákról meg stadionok csúszó átadásáról, meg hogy épp ki mennyit lop. Majd aztán. Később lehet számon kérni.

De addig munka van. Ezt például nem úgy képzeli az ember, hogy balos pártmuftik diákok testére föstögetnek, sőt, vörös csillagot, mert juj, az olyan izgi, hiszen tilos. Ilyenkor tényleg azt hiszi a választópolgár, hogy a középső csoportban van, és mindjárt hozzák ebédre a finomfőzeléket, ami megfelel egy jókora hányásnak, így pont illik a képbe.

Nézegetem én ezt a világot már jó ideje, és azt tapasztalom, hogy a NER beszivárgott a legrejtettebb zugokba is, ott ücsörög az agyak homályában, és eltorzítja embertársaink ábrázatát. Itt, a bő szomszédságban nem találhatni egyetlen manust sem, aki ne hülyült volna el teljesen, s holott küszködik és nyögi a mindennapokat, mégis dicséri az Orbán formájú urat.

Ez voltaképp felfoghatatlan, az azonban teljesen bizonyos, hogy őket ilyen Rolexes históriákkal nem lehet megvilágosítani, mert nem tudják, mi az. Hallgatják a Sokoljukon a Kossuthot, s miközben egy kis apróért kuncsorognak, hogy kilegyen a napi fröccs, úgy vélik, hogy most nekik jó nagyon. Ilyenkor én meredten nézem ezt az abszurd drámát, és imbolygok, akárha Vladimir vagy Estragon.

Mivelhogy csupán krónikás vagyok és nem elvetemült politikus, agyon is nyom a tehetetlenség. Ha nem lennék már ennyire vén, választhatnám az antalli taktikát, hogy alámerülök, és kibekkelem őket, de erre már egyáltalán nincs időm. Annyi marad hát, hogy szomorúan mérleget vonok, és megállapítom, hogy teljesen szétcseszték a nyamvadt életemet, és, mint jó indián, ezért soha nem bocsátok meg. Aztán az egésszel kitörölhetem az Arschomat.

KI TUD NAGYOBBAT RÚGNI? – a gazemberség is tűnhet bátorságnak

Telnek, múlnak a napok, hetek – az utolsó döntés értelmében, mostantól a hónapok.
A meghallgatás, vallomástételi lehetőség nélkül odabent veszteglő ellenfél fegyvertelen – gyakorlatilag sok-sok körön át kell, hogy kimaradjon a dobásból.

Ez minden normális játékban, minden normális játékszabály esetén, minden normális ellenfélnek előnyt jelentene. Sima emberhátrány a kiseprűzötteknek, s bíztató emberfőlény a méltóságoséknak – ennyi az egész, kár is szaporítani a szót sportszerűséget, emberséget (sic!) kutatva!

Ezek mégis csaholnak, vinnyognak, hétről hétre!

Most végre igazán férfias a feladat! Nekik…

Vagány megnyilvánulási lehetőség, kormánypárti hangembereknek, odafent a magasságokban, meg persze ugyanez némi háztáji ízzel fűszerezve, itt, a végeken! No, halljuk, lássuk, ki tud nagyobbat rúgni a magatehetetlenné töpörített ellenfélbe, ki lesz képes felülmúlni az előtte hőbörgőt!?

Kósa kezdte, Németh folytatta, de azóta már vinnyogott ez ügyben a magát halálra dolgozó helyi plüssmedve, meg a 66-os út helyi üdvöskéje is. Csak egyetlen, a guriga hallgat – nyilván nem véletlenül…

A boncolgatott probléma, a téma, a megnyilvánulások micsodája mindegyre ugyanaz a semmi. Amolyan lerágott csont, amit a leginkább azért kell újra, meg újra elővenni, rágcsálni egy keveset, nehogy még elfelejtsék a szita agyú választók, a béna rigmusokat!
A legújabb – persze az égvilágon semmi újdonsággal előrukkolni nem képes büfi tulajdonosa, hangmestere a kis Halászjani – aki amúgy több éven át egészen normális embernek adva ki magát, tudott összefüggő mondatokat közvetíteni a hallgatóság felé. Most ő lett a soros… Neki jutott az a hálás szerep, feladat, hogy tizenhatodszorra is elárulja pártja kínjait a Czeglédy üggyé gyúrt politikai hacacáré kapcsán. Jani előhozakodik a klisékkel, néha átvesz elődeitől egész gondolatsorokat, olykor cifráz és újraáraz – de a lényeg ugyanaz. Ki tud nagyobbat rúgni Czeglédy Csabába?

Eleinte arról szóltak a politikai programbeszédek, hogy a szombathelyi politikus szürke és jelentéktelen. Azután a következő felvonásban kiderült, hogy a nagy Gyurcsány, meg a nagy Botka fegyverhordozója. Ma meg a teljes baloldal kincstárnokaként, mindenféle ipari aranyat próbálnak belökdösni a szegedi zárkába. Na, ami az egészre pontot hegeszt, nem más, mint, hogy a neves urak mára már az amúgy előszeretettel lenullázott balosokon keresik a diákmunkásoktól ellopott garasokat. Nem számít, hogy éppen ők feküdtek keresztbe a pénzcsapok elé…

Most, hogy elhagyja hazánkat a legbarátibb izraeli küldöttség, jöhetnek az újabb gyűlölet plakátok. Mondjuk hatalmas Czeglédy potréval, s mellette a szöveggel: ne hagyjuk, hogy Czeglédy nevessen a végén. Persze ennek a hórukknak sem lesz semmi értelme – ahogy Soros is csak a hivatásos antiszemitizmusnak adott terepet! Na, és…

KI TUD NAGYOBBAT RÚGNI? – a gazemberség is tűnhet bátorságnak

Most végre igazán férfias a feladat! Nekik…

KI TUD NAGYOBBAT RÚGNI? – a gazemberség is tűnhet bátorságnak

Most végre igazán férfias a feladat! Nekik…

KI TUD NAGYOBBAT RÚGNI? – a gazemberség is tűnhet bátorságnak

Most végre igazán férfias a feladat! Nekik…

KI TUD NAGYOBBAT RÚGNI? – a gazemberség is tűnhet bátorságnak

Most végre igazán férfias a feladat! Nekik…

Apák és fiúk

Rékasi Zsigmond tizenhét éves, és rácsodálkozott a világra. Olyannyira, hogy ligetet véd, és kormányváltásról vizionál. A fiatalember Rékasi Károly és Détár Enikő fia, a papa pedig köztudottan konzervatív figura, így nem boldog a kölök ugrálásától, de nem is pofozza fel.

Eddig ez egy családi történet, ami elkezdett beleágyazódni a történelembe úgymond, mert ez Magyarország. Rékasi kábé két éve motorral törte magát cafatokra, és térne már vissza a színpadra, ami szándékot most már nem a mankók, hanem a manusok akadályoznak meg.

Úgy hírlik, hogy a kis Rékasi buzgólkodását nem nézik jó szemmel a nagyobbik munkahelyén, s emiatt a papa szerepektől esik el, és tulajdonképpen ez az ok, ami miatt a bulvárhírrel elkezdtem foglalkozni, meg természetesen, mert nekilátott gyötörni a hányinger.

1990-ben a posztfasiszta Csurka István tett közzé egy dolgozatot „Apák és fiúk” címmel, amelyben az SZDSZ vezérkarának felmenőivel foglalkozott, hogy azok milyen komcsik má’, s hogy emiatt a kölkök is fogják be a pofájukat. Ez a tempó nem igazán tetszett a népeknek akkor, s joggal.

Elvetemült alakok és elvetemült rendszerek listáznak származás és rokonság kapcsán, de míg harminc éve Csurka magányos jelenség volt, ma már rendszerszintű a mocsok. Akkor a fiúk feleltek az apák bűneiért, ma az apákat vonják kínpadra fiaik miatt.

Rékasi esete ugyanis nem magában áll. Volt egy diáktüntetés nem is oly régen, amelyből akkor Kövér házelnök azt a következtetést vonta le, hogy aki tanulók azon részt vettek, azoknak a szülei csakis kommunista funkcik lehettek. Ilyen egyszerű a világ kövéri olvasatban.

Ebből a kifordított logikából Rékasi esete azt mutatja, hogy mivel a fia liberális vadhajtás, maga Rékasi is kommunista funkci, ezért nem kaphat meg bizonyos szerepeket. Kövért ismerjük, amit művel, az a legprimitívebb antikommunizmus és politikai rasszizmus.

Ám, amint kitetszik, hülyeségében, gonoszságában egyáltalán nincs egyedül, sőt, azt mondhatnánk inkább, hogy rengetegen vannak hasonszőrűek. Erre épül a rendszer, mondhatni. Aki nincs velünk az ellenünk van, aki nem fideszes, nem magyar, és dögöljön meg.

Rékasi egyébként egyáltalán nem a szívem szottya, azért álltam neki foglalkozni a kínjával, mert azt is példázza, mi folyik a mélyrétegekben. Lehetetlen már fölmérni, hogy az apja, fia, menye, húga etc. miatt hány ember nem kapott munkát, vagy hányat rúgtak ki.

S ha már rosszkedvünk okát materializálni kell, akkor legfőképpen ez az, hogy az értelmes élet lehetőségét veszi el a népektől a NER-rezsim, minden más mocska mellett persze. Aki nem tapsol ütemesen, halálra van ítélve. Nem kivégzik, csak kiéheztetik.

Csoda, ha menekül innen ki merre lát? Csurka böfögése után volt egy kis szünet, amikor azt hihette az ember gyereke, hogy kisüt a Nap. Nem így történt, bár nem volt ez szükségszerű. Ki hitte volna akkor, hogy a kollégisták ennyire elvadulnak, és a rossz emlékű III/III-asnál is mélyebbre süllyednek? És még nincs vége.

Ahogyan a NER elterül az országban, és beszivárog a legrejtettebb zugokba is, a lelkek és a bugyogók mélyire, úgy hisz egyre kevésbé a reménytelenségbe zuhanó polgártárs Turgenyev Bazarovjának, aki azt hitte: „Az ember jó, a körülmények rosszak.” Nem igaz, nagymama, a rossz körülmények ganaj embereket produkálnak. Így megyünk tönkre teljesen.

Büdös van

Hollik István szellentett, de nem kért elnézést. Aztán megint, és ráfogta a nyuszira. Családtagokkal nem illendő foglalkozni, most azért jegyezzük meg minden bántás nélkül mégis, hogy a keresztényi fiatalember édesanyjának alapítványa még 1998-ban kapott Sorostól ötvenezer pénzt, amely összeg szinte szimbolikus, de azért, és megint azért.

A mintamókusnak erről az egészről ez a véleménye: „Lehet, hogy a Soros-hálózat tizenkilenc éve ötvenezer forintot adott jótékony célokra, ma viszont már évente több mint egymilliárddal támogatja azokat, akik támogatják az illegális bevándorlást, és sorozatosan feljelentik Magyarországot a nemzetközi fórumokon.”

Ez egyrészt dedós tempó, másrészt pedig végtelenül aljas. Az van, hogy az óvónéni megkérdi a kölket: Pistike, te húztad meg a Mari copfját? Én nem, de a Józsi megkúrta a takarító nénit. Ez a válasz, ennyire futja, és a keresztényi fiatalembernek eszébe sem jut, hogy a vezére által idealizált nagybetűs férfi legyen.

Ez az organizmus orbáni olvasatban a budi tövébe hívja ki az ellent, és vasvellával elrendezi a becsületbeli ügyeket, majd pök egyet a vak komondor füle tövére. Ebben az esetben Hollik azt mondhatná netán, csessze meg ez a sátán az ötvenezrét, megtévesztett, átvert, majd kicsapná az asztalra a dellát, hogy kiegyenesedjenek a dolgok, de nem. Nyuszizik.

Viszont az a helyzet, hogy Soros senkit nem tévesztett meg, a fideszvakoknak bármennyire furcsa lehet ez. Ma is olyan célokra adja a lóvét, mint harminc éve, mert van egy ideája az emberről. Csak a fiúk változtak meg, de nagyon, mondhatni elaljasultak önként és kéjjel, de ezt a mesét már mindenki ismeri, és a nyáj mégsem hiszi el. Na, ez a baj.

Különben meg hagyjuk Hollikot, csupáncsak marionett ő, akinek most épp így rángatják a zsinegjeit. Sokkal figyelemre méltóbb a bábos, aki nagyban űzi az ipart, például az Unióval is, odatartja a bal markát, a jobb kezével meg fityiszt mutogat, amíg teheti. Egyelőre még, aztán az egész országot rántja magával a pöcegödrébe.

Ezek a nem létező gerincek olyan erkölcsi dolgok volnának egyébként. Viszont az éthosz és folyományai már rég odavesztek, ha voltak egyáltalán a startvonalnál, de most már ebben sem vagyok egészen biztos. Ha Hollik pukizott, akkor viszont a vezérkar teljesen összeszarta magát, nyakig ül a ganyéban úgymond, és még büszke is rá.

A végtelen szomorúságot azonban, ami emiatt beköltözik az ember lelkébe, nem az élénk szagélmény okozza, hanem az, amikor mindez, a világ körülhugyozása virtualizálódik úgymond, és beköltözik a fejekbe. Ami most is van, éppen történik velünk.

Az élénk fekáliaszag ugyanis ott lengedez a déli határvidéken, ez csorog a plakátokról, és ezt érzi a polgár, midőn fölbontja miniszterelnök et. levelét. Ez tölti be az agyakat jobb híján, amit másképp fidesziségnek is nevezhetünk, vagy akárminek, ha már bunkóságnak nem akarjuk, mert az olyan zsenánt volna.

Viszont az eufemizmustól még nem lett jobb semmi sem. A minapi bayeres irkálásomra kaptam intést egy ősmagyar embertől, hogy okosabban is gyűlölködhetnék. Gyűlölködik a rosseb, csak elmesélem, hogy milyen világot látok magam körül, amitől elborít a spleen. Ez nem egy forradalmár hangulat, de, ha ellepi az embert, nem hallani a csatazajt. Orvosilag ajánlott tehát, és alig van mellékhatása.