Valljuk be, a karácsony közeledtével többször eszünkbe jut, hogy az év folyamán kicsit elhanyagolt barátainkat, szeretteinket, rokonainkat bizony, legalább az ünnepek kapcsán jó lenne valami apró figyelmességgel meglepni. Sokszor a megfelelő ötlet, idő, pénz(?) hiányában sajnos gondolati szinten marad az elképzelésünk. Hogy ez idén ne így történjen, erre mutatjuk most meg egy kedves, teljesen személyre szabható üdvözlőlap elkészítésének módját. Nagy előnye, hogy otthon, minimális ráfordítással, speciális eszközigény nélkül, gyerekek bevonásával is elkészíthető. A végeredmény pedig?!
Maradandó, szerethető emlék gondos (apró) kezek munkája nyomán. Ne feledjük a mindenkor helytálló latin mondást: Verba volant, scripta manent, azaz a szó elszáll, az írás megmarad! Nosza, papírra fel!
Hozzávalók:
– Színes (zöld, piros, barna mindenképpen) kartonlapok (A4-es méret elég)
– Famentes fehér papír (A4-es méret elég) de sima másolópapír is jó
– Csillámos lapok (arany, ezüst, óarany…többféle változat létezik)
– Fenyőfa illusztrációt tartalmazó csomagolópapír (Nagy segítség, ha találunk ilyet, mert a vidám alakzatok már önmagukban is díszesek, s nem kell a saját rajztehetségünket előhívni. Más kérdés, hogy a szabadkézi minta még egyedibb külsőt kölcsönöz.)
– Ragasztó (stift a szép, tiszta munkáért)
– Olló
– Könnyű csillagok, apró díszítő elemek…(opcionális)
A papír alapanyagokat vásárolhatjuk mindenféle kiszerelésben, ha több készül, értelemszerűen gazdaságosabb a nagyobb méret megvásárlása. Az egyes papírboltok dekorációs kínálata óriási, mindenki döntsön saját ízlése szerint.
Folyamat:
1. Hajtogassunk, hajtogassunk (óvodásaink ügyességével)! Először az A4-es papírt nagyjából harmadába (1.a), majd ezt visszafordítva a 2. harmadot is behajtjuk (1.b), így végül három harmadot kapunk (1.c). Majd a 3. osztást (kifele nézve) félbehajtjuk. Csak leírva tűnik ördöngősségnek, meglátjátok elkészíteni pofonegyszerű!
2. Kisimítjuk a hajtogatásainkat, így szépen láthatóak az osztások. Ceruzát ragadunk és hegyvonulatot rajzolunk, a papír jobb alsó szélétől kezdve balra felfelé, de ne érje el a lap tetejét a (lapos) csúcs. Hagyjunk mindig helyet!
3. Vágjuk ketté a lapot a ceruzavonal mentén. Nem kritikus a hegyvonal gerince, de túlontúl hullámzó ne legyen! Szerencsés, hogy korrigálni utólagosan is lehet.
4. A kivágott papírunk bal szélső, később hátlapként szolgáló osztását hozzáragasztjuk a választott színes kartonunkhoz. Ajánlott a sötétebb, ünnepekre jellemző színek használata. Beillesztjük a sarkokat, törekedjünk a pontosságra! Ragasztóstift segítségével csomómentesen dolgozunk. A hozzátapadt hátlappal készen lett a harmonikaszerű üdvözlőkártya alapunk.
5. Ezután következhet a fantáziánk, kreativitásunk szabadon engedése…Ha a képen látható mintázatot követjünk, figyeljünk arra, hogy a “hegygerincre” ültetett fáknak csak a alsó részét ragasztózzuk, nehogy az egész harmonikaszerű lap (mely kinyitva kedves) nemkívánatos módon/helyen hozzátapadjon a kartonhoz. Festékkel havassá pöttyözhetjük a tájat de a mini hópelyhekből hóembert is festhetünk. Fenyőfák esetében csillag kerülhet a csúcsra de az ötletek tárháza menet közben mutatkozik majd meg. Aki nem rest, kereshet vidámabbnál vidámabb hóember illusztrációkat a megmosolyogtató üdvözlet érdekében. A kész lapot egy átlagos fehér francia borítékba helyezve postára adhatjuk, de ajándékcsomagokhoz is kiváló kísérőként szolgál…
Jó munkát, kreatív ünnepvárást kívánunk!
Már érik a narancsos likőr
Érdekes a gyermeki gondolkodás – mesélek a férjemnek az ovis ünnepségről – hogy a fenében nem rakja össze, hogy eléggé lehetetlen egy nap 3 Mikulással is találkozni. Ráadásul ugyebár mindegyik másként néz ki, ki sikerültebben, ki egészen gázul. És mégsem merül fel a kérdés jó néhány évig, hogy akkor melyik is az igazi. Mondjuk a négyéves a különbségekre már felfigyelt: „az egyik alacsonyabb volt anya, akkor ugye az még nem olyan öreg…” de egyelőre össze még nem zavarodott. A lényeget, hogy jó fej ez a Mikulás, csomagbontogatás közben summázta is.
Az ovis elég élethű, nem?
