A báli szezon kellős közepén, a klasszikus és elmaradhatatlan Dorottya bál, az igazi lendületes, fiatalos bálok egyike.
Ide ugrottam be néhány vidám pillanatot megörökíteni február 10-én.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
A fiatalok pontosan, csinosan érkeztek ragyogó mosollyal arcukon. A programokat nyugodtan, érdeklődve szórakozták végig, majd a finom vacsora elfogyasztása után, megállíthatatlan mulatozásba kezdtek, ahogy az első dallamok felcsendültek a hangfalakból.
A muzsikát Dj. szolgáltatta, és nagyon érezte mire van szükség a felszabadult bálozáshoz.
Néhány hangulatképpel mutatom be a 2017-es Dorottya bál hangulatát.
Solymosi Péter volt az idei Bájoló második vendége, aki saját verseit és dalait adta elő a Berzsenyi Dániel Könyvtár előadótermében.
Nagy Éva könyvtárigazgató üdvözlő szavai után Boros Ferenc a bevált kérdéssel indított, vagyis honnan jött a zenélés iránti szeretet?
A képekre kattintva további fotók láthatók .
Pétert a bátyja avatta be a gitározásba, de a dalírás már korábban is jelen volt az életében. Már 14 évesen zenélt egy bandában, ahol az emo stílust képviselték. Saját bevallása szerint nem volt sok rajongójuk, mégis lelkesen felléptek mindenhol, ahová hívták őket. Az első komolyabb megmérettetése 2012-ben, a Csillag Születik tehetségkutatóban volt, ahol bejutott az első 72 helyezett közé. Itt „túlélte Puzsér tüzét”, vagyis nem tántorította el a zenéléstől a kritikus zsűritag sem. Péter ízlését és a művészetét az 1960-70-es évek magyar zenészei alakították: a Kex zenekar, Cseh Tamás, Másik János, Bereményi Géza. A kortárs zenészek közül Lovasi András és Beck Zoli szövegei voltak hatással rá. Az irodalomból József Attilát említi, akivel a társadalmi kirekesztettsége miatt érez rokonságot.
Péter a szombathelyi művészeti szakközépiskola tanulója volt, textil szakon végzett. Egy ideig Budapesten egy divattervezőnél is dolgozott. Ez az időszak arra volt jó, hogy rájöjjön, mit szeret igazán – a zenélést. Az önismeret fontos számára, a kicsapongó időszaka után már tudja, mit vár az élettől, mik a céljai. Ez a tudatosság, és önreflexió visszatér több versében-dalában is.
A dalírás és a versírás közül előbbit tartja könnyebbnek, mivel ott a gitárral már megteremti az adott dal hangulatát és erre épülhet rá a szöveg. A vers esetében viszont mindezt jól megválasztott szavakkal kell megoldania. A dalai és versei rengeteg töredékből épülnek össze az idők alatt, folyton jegyzetel és képes órákig finomítgatni egy-egy mondatot. Péter projektje az Örömutca, amiben az eddig megalkotott versek és dalok szerepelnek, egy-egy életszakaszt jelképezve egy ’házba’ szervezve. Az Örömutca színpadra szánt szövegként íródik, de a tervek szerint megjelenhet nyomtatásban, hanganyag és firkák melléklettel is, ami az egész eddigi művészetét magába foglalja majd.
Az est során Péter több versét és dalát előadta, amelyek a magány tematikájától haladtak a boldogság, a párkapcsolat világa felé. Lágy dallamok, érdekes gondolattársítások és természeti képek jellemzik a dalait. Az évszakok motívuma is feltűnik a bemutatott művekben: a télhez kapcsolódtak a gondok, a magány; a tavasz a nyitás, az utazás, a nyár a boldogság, a szerelem érzését hozta magával.
Ezen a februári estén a nyári Balatont is szemünk elé idézte a Legszebb csodám vagy a Balatoni nyár című dalaival.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a fogyókúra mostanság játszik nagy szerepet a nők életében, holott közel egy századdal ezelőtt is már központi kérdés volt ez a hölgyek számára. Erről tanúskodik a Hatvany Lili – a neves írónő – által szerkesztett Ételművészet életművészet című kötet, 1936-ból. A könyv fontos fejezete A diétás konyha orvosi alapjairól szól, Györky Béla dr. a Svábhegyi Szanatórium igazgató-főorvosa írta, szavait hasznos olvasni és megfogadni.
A doktor szerint ugyanis hiába mindenféle krém, púder és festék, ha a nő nem egészséges. A mindennapi külsejű nő is nagyon vonzó, ha csillog a szeme, duzzad belőle az életerő. Viszont ha a nő nincs megelégedve magával és elhatározza, hogy minél gyorsabban, minél több súlyt akar leadni, akkor azt sokszor tűzön-vízen keresztül véghez viszi. Ez a módszer viszont nagyon káros, sőt néha végzetes is lehet az egész szervezetre – figyelmeztet az orvos. Én hiszek neki, különösen, hogy milyen kedvesen ír a „súlyfeleslegről”. Az orvos szerint ugyanis a legtöbb súlytöbblet, amire mi nők panaszkodunk, nem egyéb, mint tartalékenergia, amit a test adott esetben igénybe szokott venni. Vagyis ha ezeket a vélt plusz kilókat, mindenképp erőszakos módon lefaragjuk, hogy megfeleljünk a kor ideáljának, akkor a szervezet ellenálló képessége ellen cselekszünk. No, jó, azért ne nyugodjon meg mindenki, akinek úszógumik nőttek itt és ott, de nagyon fontos, hogy az ideális testsúlyt személyre szabottan kell megállapítani. Vagyis a magasságot, a test arányait, az életkort egyaránt figyelembe kell venni, mértékletesség kell a fogyókúrában – int a főorvos. Györky doktor egyébként tanácsokkal is szolgált a kor hölgyeinek. Mint írja, nagyon fontos a hosszú időre elnyújtott fogyókúra, orvosi ellenőrzés mellett. Titka pedig nincs, az egyetlen egészséges módja a fogyásnak a megfelelő diéta és a testmozgás. Ugye nincs új a nap alatt. :)
A kor fogyókúráira viszont nagyon kíváncsi lennék, hisz az orvos beszél arról is, hogy nem egy módszer vezetett komoly betegségekhez, sőt halálhoz. Egy helyütt megemlíti a főorvos a Schroth-kúrát, amit egy kuruzsló vezetett be, a lényege, hogy a beteg száraz zsemlén és tejbedarán él heteken keresztül. Hmmm, nem túl vonzó módszer. Györky cáfol olyan tévhiteket, hogy a masszázs és a gőzfürdő révén is lehet kilókat ledobni. A sport viszont nagyon fontos, csakhogy a nők az iskola után általában abbahagyják a mozgást, pedig a háztartási munkákkal ez nem pipálható ki – feddi a hölgyeket a főorvos. Ugyanakkor úgy véli, azért mi nők csak módjával sportoljunk, semmiképp se igyekezzünk a férfiakkal versengeni, a nő izomereje ugyanis kisebb és persze az idegenergiával is takarékoskodniuk kell. :)És a diéta? A kor fogyasztódiétáinak alapelve az egyhangúság. A Svábhegyi Szanatóriumban tartanak a betegeknek húsnapot, tojásnapot, tejnapot, gyümölcs és burgonyanapot. És persze van a teljes éhezőnap…Ezeket a napokat hetente egyszer érdemes beilleszteni a fogyókúra idején. Íme, a tippek: húsnapon reggel tea hideg borjúsülttel, ebéd főtt marhahús, uzsonna tea, vacsora papírban kisütött natúrszelet kávéval. Tejnapon joghurt, soványtej, aludttej, tejeskávé és joghurt követi egymást. Tojásnapon egész nap kemény tojást kap a beteg citromos fejes salátával, gyümölcsnapon alma, narancs, körte fogyasztható, burgonya napon pedig 1 ½ kg krumplit osztanak öt részre, persze mindenféle zsiradék nélkül.
Tessék, ki lehet próbálni, ezt orvosok írták fel. :)
Azt gondolhatnánk, hogy a holnapi esemény miatt – amikor persze a fél ország Szombathely nevét emlegeti – nekünk, szombathelyieknek is jut egy kevés az előzetes izgalmakból.
Ahogy minden ünnepünk szinte titokban, a kertkapun innen zajlik, ahogy képtelenek vagyunk a nyakunkra hozni egy-egy nagy-rendezvényünkre a távoli vármegyék lakóit, most is ugyanúgy lapítunk! Merünk kicsik lenni!
Amatőrségünkről, meg persze földijeink vidékiségéről álmélkodunk, s ami Budapest legnagyobb koncerttermében zajlik február 11-én este nyolctól, úgy kezeljük, mint ami véletlenül történik – előfordul velünk…
Igen, valaha talán ez lehetett volna a legvalószínűtlenebb álom – egy este a sportaréna színpadán, a vidék zenekarának mohikánjai között! Ez a jelző sem a múltban, sem ma nem cseng rosszul – egy igazi ős rock-csapat elszántsága izzik ma is, amikor a vidékiség küzdelmes állomásait villanthatják fel egy minden bizonnyal teltházas koncerten!
Erős Attila, Pohl Mihály, Gidófalvy Attila, Gyurik Lajos, Apró Károly és Beke Márk a mai napig úgy indul a szombat esti buliba, mint a szombathelyi Lord együttes. Holott a zenekar egyetlen tagja sem itt született, s Erős Attila és Pohl Mihály (Sopron) kivételével valamennyien ma is a fővárosban élnek. Ugyan, mi más erősítené ezt a vidékiséget, a Szombathelyhez való kötődést, mint a helyi rajongók iránti elkötelezettség – ezek a fiúk a mi zenészeink, szombaton mi vehetjük be a legnagyobb budapesti arénát!
A város és annak hivatalos médiái pedig hallgatnak.
Kussolnak, mintha bizony bagatell dolog volna megtölteni a BS-t, elvárni és közös ünnepre hívni tízezer rajongót. Kerestük, mégsem találtuk a nagy, városi beharangozót, azt az elvárható „segítséget”, ami megillette volna a város legrégebb óta működő rock-zenekarát!
(Talán nem minden Lord-rajongó szívének tetsző, mégis le kell írnunk, hogy a zenekart alapító Vida Ferenc közelmúltban bekövetkezett halála kapcsán sem volt képes fejet hajtani a városvezetés – nem akadt megemlékező, kormánypárti városatya, aki méltó módon megköszönte volna Vida és vele a Lord városunkért tett erőfeszítéseit. Ja, persze, azok a legendák az „átkosban” gyökereztek, azokat az éveket kellett volna felemlegetni, amikor a szombathelyiek még teremtettek, nem bambán szobrozva kaptak! Bizony, a május elsejék hangulata összefonódott a Lord koncertekkel, s nehéz lett volna pár nagyobb, kihangosított városi eseményt produkálni a Lord hatalmas erősítői nélkül. A szombathelyi zenekar az ilyen Derkovits lakótelepi rendezvényeken mindig ingyen muzsikált…)
Szombathely lakóinak összefogása már rég láthatatlan! Ami most van, néhány akarnok klikk mutatványa, akiknek csak azok az értékek értékelhetetlenek, amik Szombathely múltjában gyökereznek. A mindenáron mindent kitalálni akarók képtelenek megérteni, hogy városunk zenekarának életében az eddigi legnagyobb ünnep zajlik szombaton este a Budapest Sportarénában!
A valaha amatőrként feltörni vágyó zenekar ugyanott és ugyanolyan színvonalon teszi le a védjegyét a nagyszínpadon, mint bármelyik fővárosi banda. Naponta írhattak volna, tudósíthattak volna róluk, hogy az útnak indulók érezhessék a tőlük elköszönők bíztatását.
Amikor, itt, a mi kis blogunkon keresztül a fiúk vállaira helyezzük a magunk szerény kis tarisznyáit, azt kívánjuk, hogy ez a koncert több legyen, mint siker, eredmény – ez a telt házas buli az eredeti Szombathely szellemét viszi el Budapestre. A hatalmas színpadon Erős Attila gitárszólója öleli majd az ország minden részéből özönlő rajongókat, a lassan fél évszázada hűséges lordosok szívét!
Érdemes volna többet törődni az eredeti értékeinkkel! A Szombathelyt, sőt olykor „Szombathelyet” kitalálni akarók pedig barkácsolják nyugodtan kisded játékaikat! A holnapi nap a Lord zenekaré! Köszönjük nektek Attila, Misi, Gidó, Lui, Apró és Beke barátaink! Köszönjük, örökké szombathelyi fiúk!
Isten éltesse a 45 éves Lord zenekart!
A Lord legyen veletek!
Az Agora – Művelődési és Sportház igazi otthonává vállt a családi játszóházaknak.
A farsangi szezont is egy ilyen rendezvénnyel indították február ötödikén vasárnap.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
Itt aztán ahogy lenni szokott minden előtérbe került ami egy farsangoláshoz szükséges. Bóbita játszóház , fánksütés, kreatív foglalkozások, bohócsapka szélforgó, csörgő, és egyéb saját gyártású farsangi kellék készült egész délelőtt.
Közben az épület más részén, itt a farsang áll bál címmel, táncos dalos műsor fogadta az érkezőket, Áki és Ervin zenés műsorára a kicsik azonnal táncra is perdültek.
Aki mégsem a táncot választotta az pedig a saját készítésű fánkot kóstolgatta. Sok sok jelmezes kisgyerkőc jött ment a hatalmas épületben ezen a farsangi mini bulin.
Hatalmas fák környezetében, a Kámoni Arborétum kiállító tere, nem is lehetne szebb, stílusosabb, méltóbb hely Déri Máté, Faragatlan(s)ág ? című kiállításának.
Február 3-án nagy volt a nyüzsgés az érdelkődés. Család barátok ismerősök művésztársak tették tiszteletüket a tárlat megnyitó ceremóniáján.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
Az Arborétum idei első kiállítása, szép felvezetése az éves rendezvényeknek. Déri Máté figuratív gyűjteményét, 40 év munkáját, fantáziavilágát láthattuk itt szinte megelevenedni.
Mert ezek a fa figurák szinte mind megszólalnak, és mindenki számára más hangon szólnak. Hiszen más szemmel közelednek hozzájuk, ezért más is figyel vissza rájuk. Van akinek egy zsiráf, ami másnak csupán egy kampós végű bot. Máskor egy ülő ember, ami másnak akár egy fóka is lehet. Egy a lényeg, ha rájuk nézünk szóljanak hozzánk. És itt, ezen a délutánon elég nagy volt a hangzavar, úgy hogy biztosan ez meg is történt nem egyszer.
A művész, aki az Őrségben gyerekeskedett, mondhatni faragó bicskával a kezében született. Minden játékot, emléket maga faragcsált már kicsi gyermekként is fából. Így nem véletlen az anyag szeretete, ami a mai napig elkísérte. Néha egy tűzből kikapott félig elégett elszenesedett fadarab adja a legszebb figurát. Hallhattuk beszélgetés közben. A kiállítást Horváth Edéné óvónő, nyitotta meg nagyon kedves gyermekkori emlékét idézve vissza. A kiállítás március 2-ig látható ingyenesen 9.00 – 17.00 óráig
Óvodások és kisiskolások munkáiból nyílt tárlat a Szombathelyen a Dési Huber István Általános iskola aulájában.
Télbe zárva – ezt a címet viseli az az időszaki kiállítás, mely március elejéig tekinthető meg. A kiállított pályaművek annak a kétfordulós megmérettetésnek a gyöngyszemei, melyet ezúttal is az óvodás és kisiskolás korosztály számára hirdetett meg az intézmény.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
A kis alkotókat a verseny első fordulójára az intézménybe várták a szervezők, ahol adott idő alatt meseillusztrációt készíthettek. A decemberi, helyszíni alkotást követően aztán a második forduló részeként farsangi álarcokat, maszkokat vártak a szervezők, melyet az óvodában, vagy akár otthon is elkészíthettek a versenyzők.
Az apró kezek munkájából a zsűrizést követően végül február 2-án nyílt tárlat a Dési Huber István Általános Iskolában.
A megnyitón Kiss Péter, az intézmény igazgatója és Márkus Kornélia, a verseny megálmodója köszöntötte a gyerekeket, majd három kategóriában, mintegy harminc díjazott óvodás és kisiskolás vehette át jutalmát.
Az immár hagyományos rendezvényt Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének Oktatási és Szociális Bizottsága támogatta.
A meseillusztrációkat, ötletes farsangi álarcokat felvonultató tárlat március 3-ig tekinthető meg a Dési iskola aulájában.
A világot bejárta már ez a néhány fotó, melyeken egy 11 éves török kislány látható, akik kecskéket őriz, sokszor távol az otthonuktól.
Nemrég észrevette, hogy az egyik nőstény elleni készül. Tudta, hogy kint a szabad ég alatt, a hegyek közt túl hideg lesz az újszülött gidának, ezért hazahajtotta a többi állatot, két hátizsákot vett magához és visszament az anyáért és az időközben megszületett gidáért.
A hátizsákokba pakolta őket, az egyiket maga vette fel, a másikat a kutyára tette és így mentek haza.
A fotókat a lány 15 éves bátyja készítette – már otthon. A képek gyorsan elterjedtek, a kislányt hősként ünneplik, aki szerint nagyon fárasztó volt, de megérte.
Ez az étel majdnem minden hónapban felkerül az asztalunkra évek óta. Hogy miért nem fordult meg mégis eddig a blogon? Mert nem éppen egy dekoratív étel. Nehéz jól fotózni. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy megéri a bemutatást: póréhagymás csirkemell barna rizzsel.
Hozzávalók
600 gramm csirkemell
1 szál póréhagyma
1 nagy pohár (250 gramm) tejföl (nálunk laktózmentes)
250 gramm barna rizs
hidegen sajtolt olívaolaj
fűszerek: só, feketebors, pirospaprika, petrezselyem
Az elkészítés menete
Felkockázom a csirkemellet.
Megmosom, megpucolom, és karikákra vágom a póréhagymát.
Kevés olajat hevítek egy kis lábasban. Megpirítom benne a rizst. Felöntöm a rizs űrmértékének megfelelő, kétszeres mennyiségű vízzel. Magas hőfokon forralom. Forrás után sózom, és alacsony hőfokon párolom tovább. Addig kell főzni, míg a rizs felszívja az összes vizet. Ez az előfőzött barna rizs esetében 20-30 perc.
Kevés olajat hevítek egy serpenyőben. Megpirítom benne a húst. A csirkemellet fűszerezem feketeborssal, pirospaprikával. Ha minden oldalról megpirult a hús, hozzáteszem a póréhagymát. 10 percig párolom.
Felöntöm a tejföllel, és kóstolást követően fűszerezem még sóval, feketeborssal, pirospaprikával, petrezselyemmel. Más fűszerezéssel is érdemes kipróbálni. 5 percig párolom.
Amikor elkészült, a póréhagymás csirkemellet a barna rizzsel, petrezselyemmel megszórva tálalom.
Jó étvágyat!