Most, hogy egy átszerkesztett képem nyomán az országban már szerte-széjjel „szabad fogas”-okon lógnak kabátok, melyeket bárki, aki rászorulónak érzi magát térítésmentesen elvehet, lassan le lehet vonni az első konzekvenciákat, ha még végső számvetést nem is végzek. ;)
Ez utóbbit nem is tudnék, hiszen szinte percenként bővül az az interaktív térkép, amin egész Magyarországon bejelölhetők a Szabadfogas akcióban részt vevő helyszínek. A jelen pillanatban már több mint 47 település csatlakozott (Szombathelyen két több helyen is) és számtalan feltöltött fénykép bizonyítja, hogy az emberek nagy része AKAR és TUD jót tenni. Csak valami kis katalizátor kell, hogy beinduljon a folyamat! A megállíthatatlan jótétemény-cunami pedig minden résztvevőre pozitív hatással van. :)
Fotó: Turcsányi Brigi – Mindszent
Van néhány dolog azonban, amit nem árt tisztázni, mielőtt nagy lelkesen kiszállítjuk valahová adományunkat.
Lényeges, hogy viszonylag forgalmas és könnyen megközelíthető helyen legyen, de semmiképp ne a turisztikai célpontok közvetlen közelében. Akár köz-, akár magánterületre kerül a fogasunk, kérjünk engedélyt, pl. a legközelebbi bolt tulajdonosától! Egyben vállaljunk garanciát arra, hogy rendszeresen ellenőrizzük a területet, így elejét vehetjük a szétszórt, rendetlen kinézetű utcaképnek.
Jól látható helyre rakjuk ki a papírunkat, amin információt közlünk a meleg holmikról. Például ezt:
Ha már meglévő helyre viszünk kabátokat és azt látjuk, hogy rengeteg cucc van már ott, inkább ne hagyjuk ott feleslegesen (nagyobb az esélye a széttúrásnak), mindig mutasson rendezett képet a fogas, így mindenki szeretettel tekinthet rá! Inkább próbáljunk egy újabb pontot létrehozni, hiszen az lenne a cél, hogy a rászorulók minél több helyen hozzájussanak a meleg holmikhoz. Véleményem szerint ezek a csomópontok most ad hoc jelleggel alakulnak és nem fognak hosszútávon fennmaradni, hiszen jelenleg ezt elsősorban az extrém időjárás provokálta ki. Tehát nem kell attól tartani, hogy nyáron meg bikiniket fognak fellógatni jó szívű emberek (bár lehet, hogy lenne, aki örülne neki ;) )
[Ha netán olyat tapasztalunk, hogy nem rászorulónak tűnő egyének próbálnak meg nagy mennyiségben holmikat magukhoz venni, kérjünk segítséget és többen szóljunk rájuk erélyesen!]
Természetesen ezek csak az én gondolataim, nem „direktívák”, de már akkor megfogalmazódtak bennem, mikor az eredeti (amerikai) fotót megláttam.
Jelenleg v. hamarosan működő szombathelyi Szabadfogas pontok:
– Kossuth L. u. 8. (Levéltár felőli oldal) Human Operator Iroda
– Szelestey u. 62. Dohánybolt előtt
– Akacs M. u. 7. Weöres Sándor Színház bejárata
– Széll Kálmán u. 40. előtt
A Mottó még ma is a régi. Sportra fel Szombathely a szervezők szintén nem változtak. A Szombathelyi Szabadidősport Szövetség szervezi, és mozgatja a város, és a környék sport kedvelőit akár földön, vízen, vagy jégen legyenek.
Idén jelenleg a jubileumi XXX. jégszezonban éppen egy hatalmas családi jégnapra invitálták az érdeklődőket, résztvevőket. Ezúttal a versenyek díjazását a SCHOTT Hungary Kft. támogatta.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
Családias hangulattal kedvező belépési lehetőséggel, forró teával kedves kiszolgálással, vendéglátással. A családi verseny színvonalas, változatos összeállítását lebonyolítását most is mint mindig, Varga Jenő jéglovag, sportfeltaláló vállalta magára.
Sajnos a kemény hideg, és hatalmas szél ezt a programot kissé megtépázta. A gyönyörű napsütés ugyan csalogató volt, de a mellé párosuló mínuszok távol tartották az érdeklődőket.
Így ezt a rendezvényt, egy hét múlva szombaton tíz órától megismétlik majd. Viszont a csökkentett létszámú sportnapról, a versenyszámokból, a hangulatból néhány pillanatképet elhoztam mégis.
És egy hét múlva mindenkit sok szeretettel, forró teával változatos versenyszámokkal vár a Szombathelyi Műjégpályára, Varga Jenő, és a Schott Hungay Kft.
Ismeritek a pillangó effektust? Az elv népszerű és elterjedt (de pontatlanul és túlzóan idézett) megfogalmazása szerint „a Föld egyik oldalán egy pillangó egyetlen szárnycsapása tornádót idézhet elő a másikon”. A lényege tehát, hogy bármilyen pici tett befolyásolhat nagy dolgokat. Ezt sikerült nekem is a napokban megtapasztalni kicsiben.
Persze, hogy a Facebookon kezdődött, mint annyi minden manapság! (Mostanában persze szokás negatívan szólni a közösségi oldalak dehumanizáló – embertől eltávolító – hatásairól, de én ennek az ellenkezőjét tapasztalom jó ideje.) Szóval egy kedves nyelvtanár ismerősöm megosztott egy képet, amin egy üzlet előtt kabátok lógtak fogason, felette tábla angol nyelvű szöveggel.
Azonnal megfogott (szívecske lájkot nyomtam rá) és rögtön elhatároztam, hogy ezt magyarra lefordítva is megmutatom (tudván, milyen kevesen beszélnek idegen nyelvet nálunk – de ez egy másik lapra tartozik). Tehát letöltöttem az eredeti képet és egy egyszerű képszerkesztő programmal kifehérítve a lapot, ráírtam az eredeti szöveget magyarul: „Szükséged van kabátra? Vegyél el egyet! Segíteni akarsz? Tegyél ide egyet!”
Ez a 4 mondat – nagyon leegyszerűsítve – megmutatja, hogy alapvetően kétféle ember létezik: aki segítségre szorul, és aki segíteni tud. Sosem tudhatjuk, az épp aktuális állapotunk mikor csap át a másikba, akár egyik pillanatról a másikra. Az átszerkesztett képet így feltöltöttem nyilvánosan, mert azt szerettem volna, ha sokan látják és minél több ember gondolja ugyanazt, amit én: de hiszen ez ilyen egyszerű! Nem akartam én semmi extrát, csak egy kis gondolatébresztőt. Első este még jobbára az ismerőseim lájkolták és osztották meg, másnap aztán elindult a „cunami”. :)
Délutánra már másodpercenként jöttek az értesítések arról, hogy ki mindenki lájkolta és osztotta meg, kik jelöltek ismerősnek és mennyi üzenet jött. De nem ez volt a legjobb a dologban, hanem az, mikor láttam sok megosztásnál, hogy csak kevesen fintorogtak, elenyésző volt azok száma, akik azt írták, hogy „de ezt itthon nem lehet”, „úgysem azok vinnék el, akiknek szüksége van rá”, és hogy „kár, hogy itt sok a becstelen ember”… Sokkal több volt ilyen: „ez igen, nagyon tetszik”, „csináljunk mi is ilyet”, és a „hol lehet jelentkezni?”.
Két napot kellett a lényegre várni, mire megláttam egy fényképet, amin egy balassagyarmati turkáló elé kitett ruhaállványon kabátok és egy felirat virított: Ha fázol, vigyél egyet! :))
Remélem, sikerül ezzel itthon, Magyarországon is valami mozgalomfélét elindítani és nem ez az egyetlen utóhatása az én kis pillangószárny-csapásomnak! :)
Az önkéntes állatvédők abba a kategóriába tartozó emberek, akik nem néznek sem időt, sem időjárást, sem körülményeket, ha egy érző szenvedő bántalmazott, vagy rossz körülmények között tartott állat megmentéséről van szó.
A hideg télben épp úgy teszik munka mellett a dolgukat, mint a nyári hőségben. Míg sokan a fűtött szoba ablakából kitekintve gyönyörködnek a szombathelyi csónakázó tó keményre fagyott jegében, és a fölötte köröző hattyú párokban, addig ők a jeges szélben mindezt a tó mellől szemlélik, mikor egy sérült állatról kapnak értesítést.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
Így történ ez most, is mikor egy törött szárnyú hattyú mentésére vállalkozott a Fekete István Állatvédő Egyesület kis csapata. Sajnos a tó nagyságán, a madarak gyors mozgásán kívül, a befagyott víz felülete is gondot okozott számukra a mentés során.
A jég ugyanis még nem volt elég erős, hogy rá tudjanak menni az emberek. Viszont a madarak könnyedén elmenekültek rajta a sérült állattal együtt. Így a napokkal korábban elkezdődött befogási akció most újra fojtatódott, ezúttal már a tűzoltók segítségét kérve. A korábbi akcióban ami közvetlen az év elején volt több aktív állatvédő részt vett és ahogy most is, Kőszegről érkezett szakszerű segítség.
Akkor a tavat több órán át körbe járva próbáltak segíteni, de sajnos sem sikerült az akció, pedig volt aki betegen is részt vett benne, helyszín egyeztetésben, emberek szervezésével csónak helyszínre szállíttatásával. A hattyú a Gertrúd nevet kapta, de sajnos még ma is a tó az otthona, és még mindig nem tudnak segíteni rajta, annak ellenére hogy a napokban az újabb kísérletben tűzoltók egy nagy hálóval is segítették a feladatot.
Ismét érkezett egy szóra a Szova segítsége a csónakkal. Sajnos ez a kísérlet sem vezetett eredményhez. Most talán a nagy hidegben megerősödő jég segít majd, és a következő próbálkozáskor sikerrel járnak, és az állat szakszerű ellátásban részesülhet hamarosan.
Mára a madár nagyon bizalmatlan, azonnal felismeri ha nem csupán etetési szándékkal lépnek közelébe. A többiek kiközösítik kicsit a sérült társukat. Sajnos korábban már volt rá példa hogy a kacsákat hattyúkat megdobálták kövekkel, botokkal. Talán a sérülést is így szerezhette az a védtelen érző félő bizalmatlan állat.
Tudjátok mi az a kívánságfa? Mert én tegnapig nem tudtam. Amikor az ovis öltözőszekrény tetején egy nagy dunsztosüvegbe állított csokornyi ágat pillantottam meg, kissé tanácstalan voltam, mi a csuda lehet ez.
Aztán jobban megnézve azt láttam papírdarabkák lógnak az ágakon, rajtuk kézírásos szövegek. Idézetek. A gyerekektől. Arról, mi a szívük vágya. Ez az újévi kívánságfa – mondta az óvó néni. Kicsit butának érzetem magam, hogy nem hallottam még erről a népszokásról, de hamar kiderült ez egy friss találmány. Azt hiszem igazából nekünk, szülőknek szereztek vele vidám perceket – kicsit gyerekek lettünk, ahogy kerestük a srácok kívánságait, aztán jókat nevettünk rajtuk.
Hogy mit kíván a mai gyerek, legalábbis mifelénk. Mire tippeltek?
Nem, nem legót, kisautót vagy babát – mint mi annak idején. Nem gazdagságot, gépkocsit, új ruhát – mint mi hajdanán. Utánunk vágynak, a figyelmünkre vágynak, a közös időre, közös játékra vágynak.
Ez a leggyakoribb kérés: „Játsszon velem sokat anyukám, apukám.”, „Legyen időm játszani.” „Sokat tudjak kirakózni, társasozni.”, „Mindennap legyen sok időnk játszani, sokat főzzön anya.”, „Szeretnék sokat játszani együtt a szüleimmel”. Nevettem jót, mindenki csak a szülővel akar játszani, a tesók valahogy fel sem merülnek. Na, jó egy helyütt igen: „Jó gyerekek legyünk, jó étvágya legyen a kistesómnak.” Barátokra viszont többen is vágynak: „sok barátom legyen.” olvasható néhány cédulán. És ami ritka ebben a korban és fejlett szociális érzékenységre utal egy helyütt olvasható ez is: „A gyerekek látogassanak el a gencsi otthonba.”
Szóval: megfontolandó dolog ez. Nehéz persze, munka és háztartás mellett szinte lehetetlen időt szakítani a kicsikre, még ha akarjuk is. Mire a gyerkőc hazaér kora este van, alig néhány óra marad a fekvésig, az meg nekünk is kellene, ugye? Valahogy mégis meg kellene próbálnunk, elvégre ezt kérik az újévre a kölykök. :)
Ezt figyeld! Egy 2 éves fiú épp megmenteni az ikertestvérét, miután játék közben ráesik egy komód. Még szerencse, hogy kinyílik közben egy fiók is… A Cnn videója:
Az Óévbúcsúztató gálahangverseny Szombathelyen, olyan népszerű program, hogy kettő előadással tudta idén kiszolgálni a hallgatóságot a Bartók teremben.
A Savaria Szimfonikus Zenekar szilveszteri fellépését Bíró Péter vezényelte.
A képekre kattintva további fotók láthatók.
A repertoárban igényes, változatos művek csendültek fel.
A két vendég szólista, Mádi Piroska, és Arany Tamás hangján kívül közvetlenségével is lenyűgözte a közönséget.
A szünetben pedig az év végi pezsgőzésre is sor került.
Még nem késtünk le semmit, még nagyon gyorsan megmalacosodhatunk szilveszter estére! Vagyis az új évre, mert akkor túrja elő a szerencsét.
De mivel egy igazi malac sütéséhez rengeteg idő és energia kell (pácolás, forgatás, kenegetés – pfüüühh!), jobb lesz egy egyszerűbbel előrukkolni, amit még a gyerekek is élvezni fognak: a készítéstől az evésig. :)
Csak kedvenc tésztánkra van szükség: ez lehet bolti leveles tészta (leggyorsabb verzió) vagy egyszerű pizzatészta. Vékonyra nyújtjuk, kis pohárral köröket szaggatunk belőle – illetve ezt hagyjuk meg csemeténknek! – majd 1-2 cm-es vágást ejtünk rajta felül és a két kis fület visszahajtjuk. Az orrának a maradék, leeső tésztákból kis kupakkal szintén köröket szaggatunk. A szemnek eredetileg egész borsot írt a recept, de ezt nem ajánlom, ha gyerek is eszik belőle. Inkább aszalt paradicsomból vagy olajbogyóból vágjunk apró darabokat és ezt nyomkodjuk a tésztába. Az orrát egész tojással ragasszuk a nagyobb körre, kenjük le még egyszer a teljes röfit és előmelegített sütőben 10-15 perc alatt süssük készre. Langyosan a legjobb! :)
Minden kedves blogolvasónak BÚÉK! :)
A szombathelyi műjégpályán sem múlhat el 2016 évbúcsúztató jéggála nélkül, és főleg nyomtalanul.
Ezért a ragyogó napsütésben, és kemény hidegben én is kilátogattam a pályára, korit húztam lábamra, és úgy örökítettem meg az eseményeket.
Ez a fajtája a jeges élmények megörökítésében sokak számára nem újdonság, hiszen többször is belém futhattak már a jég szerelmesei. Van mikor Mikulásként, vagy épp egy fura jelmezben találkozhatnak velem itt.
Ezúttal is sokan búcsúztatták az évet a jégen. Erről készült ez a kis összeállítás. Jég veled 2016.
