Kiborogatott Heineken

A tegnapi, heti szellemidézésen, amelyet egyszerűsítő néven kormányinfónak neveznek, Lázár vezérminiszter et. szórakoztatta a publikumot a tőle megszokott magas művészi színvonalon. A hódmezővásárhelyi győző azt találta mondani az elmúlt hetek heroikus küzdelmeiről, amelyet ezúttal egy söröket gyártó cég ellen vívtak, hogy: mindenkinek köszöni, aki a gigászi csatában megivott egy Csíki sört, és kiborított egy Heinekent.

Ez, amennyire röhejes, annyira félelmetes is egyben. Teljesen biztos vagyok ugyanis, hogy egy csepp holland habzó nem sok, de annyi sem került a megszentelt magyar földre, hacsak nem már újrahasznosítva, okádás formájában, túlfogyasztás következtében. A magyar ember ugyanis nem hülye, ha a megspórolt lóvéját sörbe fektette, akkor nem fogja rituális céllal, dobszó kíséretében kiborogatni. Inkább a halál.

Másrészt meg, ha valami ismeretlen erő közreműködése nyomán mégis akadt pár partizán, aki ezt tette, akkor mi változott volna? A hollandok miképp károsultak volna, hiszen a borogatáshoz is meg kell venni azt a rohadt komcsi italt, ilyképp kár egyáltalán nem érte volna a galádokat. Nem. Sőt, mint hírlett, midőn Pártunk meghirdette a csatát, némely helyeken növekedett is az eladás ebből az ellenséges, nemzetrontó folyadékból.

De nem is erről van itt szó elsősorban, hanem a rituáléról és szimbólumokról. Olybá tűnik, ez a sörborogatási delír, hasonló funkciót töltött volna be, mint a klafa könyvégetések. Ezek, ugye vallási vagy politikai okokból történnek szertartásos keretek között, és azokat szokták máglyára vetni, amelyeket veszélyesnek tekintenek a hatalom gondolkodásmódjára nézvést. Nem föltétlenül a nácikra kell gondolni, Angliában égették el már a Sátáni verseket, a hülye Amerikában meg Harry Pottert.

Visszakanyarodva mégis Lázár vezérminiszter et. baromságára, ebből is kitetszik, hogy a rezsim szimbólumokkal és jelszavakkal óhajtja irányítani és butítani az alattvalókat. Ezt a célt szolgálják az óriásplakátok odaböfögött tőmondatai, a nemzeti konzultációk, a „Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” visítás, meg a futballban egyesülő a nemzet, hogy más példával ezúttal ne is éljünk. Az egész kormányzásuk ilyen szimbólumok sorozata, hacsak nem közbeszerzésekről és más, zsebtöltő intézkedésekről van szó.

Ezekben ugyanis fölöttébb leleményesnek mutatkoznak. Egyenesen művészi szintre fejlesztették a szerzést, amely technikákat, ha majd egyszer Isten és a nép segedelmével megbuknak, és nyilvánossá válnak a titkos és szent iratok, tanítani fognak mindenféle egyetemeken, legfőképp a CEU-n, amely akkor már messze országokban fog székelni, ha így mennek tovább a dolgok. Rá is kimondták a Heinekent, és momentán nem tudni, mi lesz a vége, de már rakják a máglyát a könyvek égetéséhez.

Ilyen háttérrel büszkélkedett azzal a mi prime miniszterünk az Európai Néppárt őrsi gyűlésén – ahol egyébként elfogadtak egy Oroszországot elítélő fogalmazványt, és ő szemrebbenés nélkül megszavazta ezt is -, hogy nem vagyunk mi populisták. Na most: ebben a tömörülésben harminckilenc ország hetvennégy pártja van jelen. A másik hetvenhárom lehet, hogy nem populista, de hogy ez a miénk igen, az hétszentség. Olyannyira, hogyha tovább halad egyetlenünk a lenini úton, ki fogják baszni a közösségből, és akkor kereshet új haverokat. És ami a legfélelmetesebb, találni is fog, csak jobbra kell fordítania tokásodó, nemtelen élű orcáját.

AMIKOR A SAVANYÚ CUKOR A ZSEBEDBE RAGAD – Kálmán Olga bukásáról ír az Or(b)igó

Először arra gondoltam, nem égetem magam, hogy egy végletekig lepusztult hírportál aktuális butaságával hozakodjak elő.
Ugyan, minek is írni egy jelentéktelenné erodálódott oldal harmatgyenge firkászának rittyenetéről!

Aztán meggondoltam magam!
Mert napok óta várom, hogy a nálam jóval tájékozottabb és felkészültebb újságírók végre kinyilvánítsák elismerésüket: na, igen, a változás megérte!
De valahogy csend maradt, minden eddiginél nagyobb csend, pedig az egykor Szombathelyen rendkívüli népszerűségnek örvendő, s ma már országos elismertségű Kálmán Olga új műsora az új adón – valódi telitalálat!

És akkor az Or(b)igó, a legfőbb hatalomnak behasalt hírportál bizonyos origo nevű tudósítója – mert nyilván oltári gáz lett volna névvel is vállalni ezt a hányadékot – jól megglosszintotta az immár sokadik adást megért vadonatúj műsort, valahogy így: Óriási bukás Kálmán Olga műsora Simicska Lajos tévéjében…

Nem könnyű elfelejteni azt az érzést, amit akkor éltünk át, amikor a néhai ofő egy rosszul sikerült pillanatában a tudomásunkra hozta az aktuális frankót, s kínunkban zsebünkbe köptük az éppen csak a szopogatás legelső pillanatain túlesett savanyú cukrot… Mire magunkhoz tértünk, a ragacsos édesség a zsebünkbe tapadt, csupa szösz lett – így gyakorlatilag lehetetlenné vált, hogy bevégezzük a megkezdett gyönyörűséget!

Valahogy így éreztem magam, elolvasva a rengeteg badarságot, amit egy bértollnok összehozhat! Szinte már-már Cseszkói magasságokba – mélységekbe – ráncigálnak az összefüggéstelen csacskaságok, melyek Simicska Lajosról, Vona Gáborról, meg nyilván a jobbikossá váltakról szólnak – köztük Kálmán Olgával, aki nyilván maga is elfajzott…

Még jó, hogy az összeömlengett cikk legvégén azért kibújhatott a szög abból a fránya zsákból! A szerencsétlen, megélhetési bértollnok csak bevallotta, mi bántja a leginkább a csőrét! Naná, hogy a négy millió! Az a frankón kiszorzott és elosztott, saccolt és vélt hatalmas summa, amiről az Orbibarát Or(b)igó nyomoroncai oly szívesen álmodoznak! Azt kellene valahogy elsumákolni, elsíbolni az „árulóvá vált” Kálmán Olgától – s ha ez így van, már semmi nem számít!

A dolog úgy fest, hogy ettől a kavarástól nem lett kevesebb az új műsor, Olga műsorát mindazok figyelik, akiknek fontosabb a remény, mint egyszerűen elfogadni, hogy lassan mindenki betámolyog a sorba, isteníteni az isteníthetetlent! Mi pedig talán még büszkébbek lehetünk a Szombathelyről indult műsor-vezetőnő!re, aki képes volt a megújulásra – mint már annyiszor! A mi Olgink…

Köszönjük, Kálmán Olga!

Utóirat: Jogi lépést tesz a HírTV az Origóval szemben…

A világ legjobb cukrászának esete a Rubik kockával

Akit komolyabban érdekel a gasztronómia, azon belül is a sütemények világa, biztosan hallott már a francia Cédric Grolet-ról, aki 2016-ban elnyerte a legjobb cukrász címet. Ha valaki mégsem tudja kiről van szó, a legjobb módja megismerni, ha megnézzük a Rubik kocka tiszteletére készített süteményeit:

Ezek a tortácskák – bár műalkotásként is megállnák a helyüket, egytől egyik ehetők!

A Rubik kockák (és az egyéb desszertjei is) rendkívül nagy pontosságot és odafigyelést kívánnak meg a cukrásztól, aki újra és újra bebizonyítja, hogy nem véletlenül nyerte el a megtisztelő “legjobb” címet szakmájában.
További képeket láthatunk a séf Instagram oldalán: https://www.instagram.com/cedricgrolet/

Forrás: boredpanda.com

 

 

Útban a lelki szegénységhez

A szombathelyi színházbotrány kellős közepén fölszólamlott az egyik Fidesz-es városatya, és előadta abbéli kifogását, hogy őnéki a WSSz repertoárjából az Ivanov túl nehéz, ezért könnyebb darabokat javasolt színre állítani, hogy jó legyen, nagyon. A városatya főorvos amúgy, amely állapot nem tételezi, hogy az élet mélyebb értelmét keresse, ellenben jól mutatja, hogyan taszítja demenciába az országot a rendszer.

Így. Amióta a talpaink egymásra léptek, és jelszavak irányítása alatt élünk, egyre többek számára válik túl nehézzé az Ivanov, és oktatási rendszerünk elzüllesztése is arra utal, hogy a NER számára az ilyen főorvosok az ideálisak, de még jobb, ha betanított munkát végző robotok az alattvalók, akik menekülnek a bonyolultságoktól, és a Párt irányelvei szerint szervezik nyomorult életüket. Ez gyalázat, de egyszerű hatalomtechnikai okai vannak.

A liberális azért is válhatott szitokszóvá, mert ez rakoncátlan elme. Kérdez, vizsgálódik, matat, és nem elégszik meg a hatalom nyújtotta csukaszürke egyenvilággal. Lám, a Kétfarkúak járdafestései is rendszeresen rendőrért kiáltanak, mert egyre több a házmester, akiknek gyanúsak a színek, mindenféle zsibongó alakok, akik rendetlenséget hoznak a bejáratni kívánt monotóniába, a mindent fölzabáló betontengerbe.

Az elhülyített emberen sokkal könnyebben abszolválható Noam Chomsky tízparancsolata, amelyet naponta tapasztalhatunk a bőrünkön, s amelyek az alábbiak:

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.

A lelki szegénységről a Magyar Katolikus Lexikon is egészen elképesztő dolgokat állít, íme: a lelki szegénység erény, mely arra tesz készségessé, hogy döntéseiben az ember a lélek szempontjaira figyeljen. Kísérő erényei az egyszerűségre törekvés, valamint a pozitív tartalmú igénytelenség és közömbösség. A lelki szegény ember nem érzékenykedő, nem sértődékeny, nem terheli felesleges ötleteivel, túlzott kreativitásával és aggályaival a környezetét, nem követelőző. A lelki szegénységre tudatosan nevelni kell!

Ennyi, drágáim, és nem több. Főorvosunk, és minden egyes hívő tökéletes példája és alanya az elbutításnak, és ő olyan ötven éves lehet. Borzadva képzelem el tehát, mi lesz itt, ha felnövekszik a NER által tenyésztett generáció. Csárdáskirálynő a köbön, hogy maradjunk azért a színháznál, ha már onnan indultuk. El vagyunk veszve, azt hiszem.

Nincs bocsánat

Most, hogy a Népszava pofánköpte magát és nem utolsó sorban saját olvasóit, fölösleges akármiről is beszélni. Megtörtént a behódolás, amikor egész oldalas kormányhirdetést fogadtak el, tettek közzé ezzel a szlogennel, ugye: „Állítsuk meg Brüsszelt!”

Ez a hirdetés maga a NER, maga Orbán Viktor, aki, s ami ellen minden jobb érzésű írástudó immár hét hosszú éve mondja a magáét. Így a saját volt és leendő szavát nullázta most le a Népszava, eladva a lelkét az ördögnek pár százezer forintért. Vagy többért, ha az irány folytatódik.

Nem lehet a gyalázatot enyhíteni szerkesztőségi cikkekkel, miszerint „A konzultációs propagandakampány alatt a szabad újságírás zavartalanul üzemel”. Nem üzemel. Vagy-vagy helyzet állott elő, és a Népszava azt választotta, hogy még egy csöppet kidugja a fejét az iszapból.

A Népszabadságnak választása nem volt, egyetlen metszéssel vágták át a torkát, Németh Péter viszont mérlegelhetett, és elbukott. Nem lehet a szüzességet csak egy kicsit elveszíteni, az már teljesen odavan. Pofán köpték az olvasót, aki, ha komolyan akarná venni, ami ezen a kolumnán kívül szerepel az újságban, nem tudja, minek higgyen.

Annak-é, ami ott kéklik előtte, mint a NER üzenete, vagy annak, amely a következő oldalon meg ezt szidja. De ne legyenek kétségeink, lesz ez még rosszabb is. Orbán úr nem véletlenül jelentette ki annak idején, hogy jó sztorikat kell írni, és akkor jönnek a hirdetők is. A hirdető, ím megérkezett, már csak a sztori van hátra, ami tudjuk, mi lesz.

Egyszer majd kérünk magától valamit Pelikán. Ezt az alapigazságot vette semmibe most Németh, aki bizonyára megszokott egy életszínvonalat, ha így döntött, és eladta a lelkét az ördögnek. Gál J. Zoltán erre nem volt hajlandó, és fölállt, mondván a lapok körül úgy alakult a politikai környezet, hogy az számára vállalhatatlan, és a lelkiismerete szerint abban már nem kíván részt venni.

A Népszava ebben a számban látványosan odaszart, ahonnan eddig evett, sőt, le is leplezte magát, midőn a kormányhirdetés mellett ezt fejtegette: “A magyar sajtó egy része a kormányzati reklámokért cserébe rég feladta az elveit és a tisztességét, a másik felét pedig megpróbálja kivéreztetni vagy megvásárolni a hatalom”.

Mintha a saját helyzetét mutatná be, köldöknézés közben. A Völkischer Beobachter sem fogadott be zsidó hirdetéseket, hogy teljesen sarkítva mutassam be a helyzetet, és mégis ez van. A Fidesz-nek életre-halálra időszak következik, jól mutatja ezt Kövér László kijelentése is.

A degenerált bajuszos szerint, ha elveszítenék a 2018-as parlamenti választásokat, mindazt, amit eddig felépítettek, le fogják nullázni. „Nem négy évet buknánk el, vagy nyolcat, mert legyen szó családtámogatásról, nemzetpolitikáról, vagy a magyar gazdasági szereplők támogatásáról, bármiről, azt visszacsinálnák. Mindent megtennének annak érdekében, hogy még egyszer egy olyan politikai garnitúra ne kerüljön hatalomra, mint mi vagyunk.”

A Népszava pedig odatartotta a valagát, és némi apróért cserébe szerepet vállal abban, hogy ez a bagázs megtarthassa a hatalmát, és emiatt és ezért nincs semmiféle bocsánat. Amit tettek, az már nem bűn, az hiba. Kéretik a tükör elé járulni, alaposan belenézni, és meghallgatni Dobó István szavát, ha már csak ifjúsági regény, akkor is.

„- Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom.”

És most tessenek a tükörre csulázni!

Másold le te is a bolti pilóta kekszet!

Hosszas kísérletezés eredményeképpen született meg ez a keksz-recept, amivel az eredeti pilótát próbáltam lemásolni. Végül egy álom adta az ihletet ahhoz, hogy a krémhez mascarpone-t használjak. Frissen egészen hasonlít az eredetire, mind ízre, mind állagra tekintettel. Csakhogy másnapra a krémtől bepuhul a keksz, ezt sehogy sem tudtam kivédeni. Ízre ettől függetlenül remek. Biztosan nem utoljára sütöttem.

Hozzávalók a kakaós kekszhez

300 gramm teljes kiőrlésű rozsliszt + liszt a nyújtáshoz
100 gramm nádcukor
1 csomag csokoládés pudingpor (41 grammos)
1 csomag sütőpor
1 csipet parajdi só
125 gramm vaj (nálunk laktózmentes)
3 tojás

Hozzávalók a vaníliás kekszhez

300 gramm teljes kiőrlésű rozsliszt + liszt a nyújtáshoz
100 gramm nádcukor
1 csomag vaníliás pudingpor (37 grammos)
1 csomag sütőpor
1 csipet parajdi só
125 gramm vaj (nálunk laktózmentes)
3 tojás

Hozzávalók a krémhez

2 doboz, 400 gramm mascarpone (nálunk laktózmentes)
4 evőkanál kakaópor
4 evőkanál nádcukor

Elkészítés

Először a kakaós tésztát készítem el. Természetesen lehet kezdeni a vaníliással is.
A száraz hozzávalókat egy kanállal elkeverem: a lisztet, a cukrot, a pudingport, a sütőport, és a sót.
Elmorzsolom benne a vajat.
Hozzáteszem a tojásokat, és összegyúrom a tésztát.
A hűtőbe teszem, míg elkészítem a vaníliás tésztát.
A vaníliás tésztával ugyanúgy járok el, mint előzőleg a kakaóssal.
A vaníliás tésztát teszem a hűtőbe, míg formázom a kakaósat.
Előmelegítem a sütőt 150 Celsius fokra.
Lisztes, kemény felületen kinyújtom a kakaós tésztát. Egy kör alakú formával kiszaggatom a tésztát.
Egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem a kiszúrt kekszeket, kis távolságra egymástól. Így 5 X 7 db kerül egy tepsibe. Összesen 2 tepsi készül így el.
A betűnyomdával pilóta feliratot nyomok a kekszekre.
A sütőbe tolom a tepsit, 15 perc alatt készre sütöm a kekszeket.
Ugyanígy járok el a vaníliás tésztával is.
Megvárom, míg kihűlnek a kekszek.
Elkészítem a krémet. A hozzávalókat egy kanállal összekeverem: a mascarponét, a kakaóport, és a cukrot.
Egy teáskanálnyi krémet teszek egy kakaós kekszre, befedem egy vaníliás keksszel.

Íme, és kész!
Jó étvágyat!

A malac érési ideje, meg a repülő maki

Miután Szijjártó külügyes kisdobos lejattolt Rodrigo Dutertével, aki tudjuk, milyen áldott lélek, legott megszületett a győzelmi jelentés a Fülöp-szigetekről, mert anélkül nem megy.

A csatából csakis azzal térhetett meg a visszafelé nyilazó tarajos, és kékszegélyű kistányéron – akárha Osztap Bender – nyújtotta át szeretett vezetőnknek, valamint az ő népének a tutit, hogy ezentúl özönölhet a magyar malachús a trópusokra, mert van még hová fejlődni.

S lám, mit ád Isten, máris 2001-be röpített bennünket az időgép, mert megboldogult Torgyán bohóc volt képes ekkora hatalmas sikerekre és baromságokra, mikor is elmesélte a magyar gazdáknak, hogy a dél-chilei cseresznyefák nem ütik meg magyar fajtársaik színvonalát, így hatalmas lehetőségek vannak a két ország éghajlatbeli különbségeinek kiaknázására. Például amikor Magyarországon érik a cseresznye, Chilében nem, és fordítva. Az ilyen különbségek ésszerű kihasználása folyamatos cseresznyeellátást biztosítana mindkét ország számára. – Ábrándolt a doktor.

Azóta ezt már tanítják, és valóban, minden magyar és chilei polgártárs másfél évtizede egész évben két pofára tömi a cseresznyét. Ahogyan a hajdanvolt kisgazda a thaiföldi király titkos tanácsadójával arról is megállapodott, hogy paprikát, zöldséget és dísznövényeket vesznek tőlünk, libafarmot létesítünk a távoli országban, és beszállunk a thai krokodilbőr-feldolgozásba is. Ezek az álmok is zakatolnak, ugye.

Ilyesmi tárgyalásokat folytat a jelenben szerte távoli földrészeken Szijjártó et., aki a mai hülyeségről gondoskodik, viszont Torgyán legalább szórakoztató volt, Szijjártón viszont nem lehet röhögni.

Ő a Hitlerjugend konok elszántságával hajtja végre, amit parancsba kap. Most ugye például, hogy a magyar malac más ütemben érik, mint a ’szigeteki, elsősorban az éghajlati különbségek miatt, és az együttműködés okán mindkét országban egész évben biztosított lesz a húsellátás, ilyesmi.

Viszont egészen másról van szó. Házi kedvencük, az Eximbank ugyanis egyből kijelentette, hogy ötszáztíz millió eurós hitelkeretet nyit meg az együttműködés támogatására, ami azért is felettébb érdekes, mert az eddigi export-import kétszáz millió dollár volt a ’szigetekkel, a hitelkeret tehát többszöröse a jelenlegi forgalomnak. Ugyanezt eljátszották már Új-Zélanddal is, hogy legyen mit osztani a havereknek, azért.

Ugyanis ez az az erszény, amelyből került a TV2 megvásárlására Andy Vajna filmügyi kormányhülyének, több mint hatmilliárd forint, ugye, és jutott a miniszterelnök közeli barátjának, Garancsi Istvánnak is tizenhat milliárd a kopaszi-gáti építkezésre. Egyik beruházásnak sincs köze exporttevékenységhez, és emiatt már az Európai Unió statisztikai hivatala is vizsgálódik, a rohadék.

Fölteszem, ahogyan Andy a tévéjére, most meg a Mészáros házipénztáros kap majd dellát a mangalicáira, meg még akinek kell, eleddig ismeretlen alakok. Ilyesmikről szólnak a nagy távoli utak és még nagyobb szerződések, nem egyébről.

A ’szigetek mezőgazdasága ugyanis meglehetősen fejlett – magunk közt szólván -, és sok más egzotikum mellett a szarvasmarha, bivaly, ló, szamár, sertés, kecske, juh tenyésztése is kiemelkedő, a magyar paraszt viszont ezt nem tudja, sőt azt sem tudja, hogy a ’szigeteket eszik oder isszák, így lehet őtet vakítani a Szijjártó-féle csodákkal.

Abban a távoli világban, ott, és csakis ott őshonos a repülő maki, amely exportja az elkövetkező időben jelentősen megugrik majd. Hogy ez hülyeség? Bizony, hogy az, legalább akkora, minthogy a magyar húsexport ettől a hókuszpókusztól növekedni fog, és Duterte naponta magyar malacot vacsorál. Dehogy, erre ott vannak neki a helyi polgártársak, szájukban almával. Nekünk meg marad a lopás. Illetve nekik, már meg vagyok zavarodva teljesen.

LOPPERT DANI, A HAZAÁRULÓ – újrafogalmazott, tanulságos történet a bankvilágból

Emlékeznek még Loppert Danira?
Ő volt az a lelkes nagyfiú, aki Kapolcson, a Művészetek Völgyében kirándulgatott és “beszólt”; ott, ahol Medgyessy Péter miniszterelnök tett éppen kormányszintű látogatást. Ha már ott járt Loppert Dani, és megpillantotta a miniszterelnököt, – ha hinni lehet az efféle meséknek… -hallatlan vehemenciával nekiveselkedett, és, mint Lúdas Matyi egykoron, triplázott: háromszor egymás után, jól érthetően „lehazaárulózta” a Medgyessyt.

A rendőrök -akkor!- persze elkapták, bevitték, és Loppert Dani ettől a pillanattól valóságos „néphős” lett. Tapolcán, a bíróság előtt többen tüntettek mellette, mint a matrónák anno, Isaura felszabadításáért, a Ferihegyen…

Emlékeznek még gyermekkorunk kedves rajzaira? A dombtetőn takaros házikó, kitárt ablakokkal, az ablakokban muskátlival. A háztetőn kéménnyel, kanyargó füsttel, a ház mentén kerítéssel, mely mögül anyóka integet. Nagymama, nagyi, akihez hétvégenként unokák szaladnak. Porontyok, akiknek a jóságos nagyinál fánk és kalács készül, no és dukál hozzá jóféle házi málnaszörp. Öreganyók, akik mesélnek, mesélnek mindenféle tanulságos történeteket a szerencsét próbáló legénykékről, hétpróbákról, titkokat rejtő erdőkről, legyőzendő hétfejű sárkányokról, meg az elnyerhető fele királyságokról. A végén, persze pusztán a tisztesség kedvéért, kicsit mentegetőzve, mindig hozzáteszik: aki nem hiszi, járjon utána! Róluk mesélnek a szekrény legalsó fiókjaiból előkerülő gyermekkori rajzaink, festményeink. Képek, amelyek kicsit maszatosak, néhol gyűröttek, mégis őriznek valamit abból, ami még igaz volt…

2002. augusztusában a 18 éves Loppert Dániel a Kapolcsra látogató Medgyessy Péter miniszterelnököt háromszor is lehazaárulózta. A tapolcai rendőrkapitány személyesen tett feljelentést ellene rendzavarás miatt.

A tárgyalása igazi jobboldali show-műsor volt, a tapolcai városi bíróság végül első fokon “rendzavarás szabálysértése miatt” figyelmeztetésben részesítette Loppertet, mondván: közterületen, nyilvános helyen történt a kihívóan közösségellenes magatartás, ami alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást keltsen. Másodfokon azonban a Veszprém Megyei Bíróság megszüntette a pert.

Telt múlt az idő. A minap botlottunk egy régi cimboránkba, aki mindent látott és hallott, szemtanúja – és feledésbe merült kiagyalója! – volt a kapolcsi botránynak, mely később, mint a dicsőséges fülkeforradalom egy lehetséges előhangja vonult be a történelembe…

Az volt a harmadik nyár, – mesélte -, amit a Márta Pista által szervezett Művészetek Völgyében töltöttek a haverok körében, Kapolcson. Voltak vagy tucatnyian, sátrakban laktak, hosszú éjszakákon át szórakoztak kedvükre, itták a borokat sörökkel, oda, meg vissza… Keresték a balhét, a kalandokat, lófráltak és lustálkodtak, mint afféle hóbortos ifjak, akiknek a vakáció egyet jelentett a gondtalansággal, felelőtlenséggel, nemtörődömséggel.

Évek óta ismerte Danit, nagyszájú, de annál apróbb, vidám, hetyke legényke volt, akit ugyan nem vettek komolyan a csajok, ő mégis szeretett róluk, a velük való dolgairól, nagyokat füllenteni. Épp koncertre vonultak, mikor az úton megjelent a nagy fekete Mercedes, meg az azt kísérő rendőrautók. A kovács műhely melletti gesztenyék árnyékában álltak meg, s a miniszterelnök gyalogosan indult a színpad felé. A srácok persze észrevették, susmorogni kezdtek, aztán a mi cimboránk – tudják, aki a minap mellénk szegődött -, aki mindig, minden csínytevésben az első volt, és aki ott volt a hídcsataként elhíresült balhéban is, mint a legöregebb a társai közül, elhatározta, hogy emlékezetessé teszi a nyarat!

Elkurjantotta magát, jó hangosan, hogy a D-209-es ügynökmúlttal éppen azokban a napokban megvádolt miniszterelnök jól hallhassa: Hazaárulóóóóóóó! Nosza, több sem kellett Loppert Daninak, aki szokásos délutáni kapatosságával szintén ott őgyelgett! Maga is, mint akinek ez a legfontosabb és legnyilvánvalóbb dolga, ott a kapolcsi fesztiválon, ordítani kezdett, persze teli tüdőből, frankón, akár egy focimeccsen:
Hazaáruló! Hazaáruló! Hazaáruló!

A történet folytatása már közismert. Rendőrök vették körbe a maroknyi társaságot, igazoltatás és feljelentés írása kezdődött, s ahogy az lenni szokott, a másnapi lapok már tudni vélték, hogy egy bátor, honfiúi érzésektől vezérelt ifjú, a szólásszabadság lehetőségét felhasználva véleményének adott hangot, amiért a tapolcai rendőri szervek őt előállították.

Polgári körök és nemzeti klubok mozdultak meg, Bayer Zsolt tollat ragadott, a Loppert Dani jelenségből ódát faragott, s a történtekből alig ocsúdó kislegényt a vállukra véve, elindult a hosszú-hosszú menetelés…
„Biztos, ami biztos: Loppert háromszor is belekezdett a hazaárulózásba. A túlbuzgó rendőrök feljelentették a hangoskodó fiút, akit később első fokon elmarasztalt, majd másodfokon felmentett a bíróság.

Az indoklás szerint a fiatalember nem követett el bűncselekményt, hiszen csak a véleményét mondta el. Jellemző a korra, hogy a zavarkeltés elég volt ahhoz, hogy elinduljon Loppert politikai karrierje: a bírósági tárgyalásra már lett alkalmai szóvivője, mellette tüntetett a „nép” („helyettünk is szóltál, Dani!”), fideszes tótumfaktumok – köztük Szalai Annamária, a médiahatóság mai vezetője – szolidarítottak vele a tárgyalásán.”

Loppert 2003-ban lépett be a Fideszbe, ekkor kezdte meg az egyetemi éveket az ELTE-n, történelem szakon. Loppert Rogán Antal személyi titkára lett, majd 2004 és 2005 között a Fidesz kormányra kerülését előkészítő “Polgári Kormányzás 2006” munkacsoport tagja volt, 2005 decemberében a Fidesz ifjúsági tagozatának (IT) elnöke lett. 2006 óta a Valóság folyóirat szerkesztője.

2008-ban lediplomázott, és 27 évesen kinevezték a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (korábban Nemzeti Autópálya Rt.) kommunikációs osztályvezetőjének. Naná! A fülkeforradalom országában ez így szokás! Mert…

Loppert Dániel egy piti hazaáruló! Az ám! Hende Csaba kiváló pajtása – már, ha útavatásokról van szó!

A mesének itt volna vége, ha le nem írhatnánk, hogy a mi barátunk évek óta nem járt Kapolcson. Nem találkozott azóta sem Loppert Danival, sem Loppert Dániel kommunikációs osztályvezetővel! Nem járt a környéken, ahogy szégyenkezve meséli, nincs miből… Neki csak a semmi jutott ebből a temérdek dicsőségből. Tapolcán, ahogy annyian, még bámészkodhatott a tüntetésen a bíróság előtt, négy évre rá még harcba is indulhatott, de mára csak a nélkülözés és a büntetések végeláthatatlan sora emlékezteti a hazaárulókra. Akik becsapták az értük kiállókat… Akikről ma már tudja jól, valójában kicsodák és melyik oldalon állnak!
De ezzel az igazságával már a s(h)o(w)hivatalba is hiába érkezik… mert ez a világ rég nem nagyanyáink jóságos meséiről szól, ahol a jó elnyeri a jutalmát, a rossz pedig megbűnhődik!
……………………………………………………………………
Utóirat két esztendővel ezelőtt:
Loppert Dániel elment az Anonymus szobrához, hogy tanácsot kérjen tőle: „Hogy lehet karriert csinálni? – kérdezte a szobrot
Anonymus váratlanul válaszolt:
-“Az talpat nyalni?“
-„És az segít?“-
– „Nem csak az talpat!“ – ismételte a szobor.

És akkor az utóirat 2017. március 28-án:

Az Eximbank, ami egészen fontos kormányközeli kifizetőhellyé vált az utóbbi években, megint Rogán Antal környezetéből merített vezető tisztviselőt a vezérigazgató-helyettes Puskás András után. Nem is akárkit: magát Loppert Dánielt. (444.hu)

Körbebútorozás

Gaskó István szakszervezeti vezér, aki 2010 előtt oly szorgosan szervezgette a sztrájkokat, a NER-ben ilyen jellegű munka nélkül maradt, érdekeket meg sohasem védett, kénytelen volt tehát mással elütni a drága idejét, ezért lakberendezőnek állott. Ennek folyományaként közel ötven millió pénzért bútorozta be haszontalan irodáját.

Mint volt szíves kifejteni: “Egy országos szintű, jól működő, megfelelő anyagiakkal és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező érdekvédelemhez ez dukál. Vasúti vezérigazgató korában a mai osztrák kancellár, Orbán Viktor és különböző miniszterek is megfordultak ott. Nem lehetett olajos padlón járni és napórával fogadni őket.”

Értve vagyunk. Méltóképpen akarta vendégül látni egy teára szeretett vezetőnket, ha arra tévedne. Nincs ebben kivetni való semmi, hiszen a neves vendég, midőn aláereszkedik majd a budavári ködökből, ahol őt a rosseb se tudja már, hány milliárdért veszi majd körbe a mahagóni, és ellátogat Gaskóhoz, még földhöz csapná a hirtelen környezetváltozás, mert meglátná a valóságot, amitől az orvosai viszont eltiltották.

Ilyképp új lakberendezési fogalmat kell bevezetnünk, amely a körbebútorozás volna. Ez kényszerpálya úgymond, hiszen midőn egyik elöljárónk a másikat meglátogatja, arra kell gondosan ügyelniük, hogy a „Magyarország jobban teljesít” életérzés díszletei megmaradjanak, ami tényleg nem lehet olajos padló, pöcegödör azonban sokkal inkább.

Így bútorozta körbe magát Szijjártó et. is a családi kölcsönökből, mert kénytelen volt. Sőt, számára kitartója, akit szintén Orbán Viktornak hívnak, elő is írta szinte, aminek meg is lett a haszna, mert már Putyin külügyminisztere is vacsorált a lakban. Ilyképp, amikor ilyen híreket hall az ember, dagadozik a keble a honfiúi büszkeségtől, mert ezzel az egész szerzéssel csak a mi javunkat szolgálják.

Más szemszögből viszont az én kedves hősömnek, Sheldonnak már megint igaza van. Ő világosított fel arról, hogy a múlt század hetvenes évei óta létezik egy új közgazdaságtani fogalom, az exponenciális javaké. Ez annyit tesz, hogy bizonyos dolgoknak csak attól van értéke, hogy valaki birtokolhatja azokat, más pedig nem. E fogalom hiányában a tulajdonló csak annyit mondhatna: bibí, vagy valami ilyesmit.

Ezek után pedig nyájas olvasóm, hogy szótárunk két új lexikával – körbebútorozás és exponenciális javak – gazdagodott, azt is alázatos szívvel kell belátnunk, hogy ezek egyszerűen nem tehetnek mást, annyira él bennük az éhe a szépnek. Ezért vesz dögivel Matolcsy festményeket, ezért aggatja tele az anyósa stelázsiját Habony szépművészetis cuccokkal.

Sőt, hogy meglássuk bennük a mai kor Medicijeit, értelmet nyer az is, hogy föstetnek. Krisztusban boldogult Torgyán bohóc csak úgy, mint a pitypangos Kerényi. Ám, míg a reneszánsz ember a saját pénzét szórta el Leonardónak, ezek a mostani magyarok a miénket basszák, ami nem elhanyagolható különbség. S miközben ők szuszogva szereznek, a sheldoni szókészlet hiányában csak annyit tudnak mondani, bibí, mi pedig azt teljes szívünkből, hogy: na, elmentek ti a picsába!

Balog Zoltán kisfiúnak született

Nehéz dolog ez a gender dolog, egészen annyira, hogy Pártunk magukat macsónak képzelő, ámde csak hímsoviniszta férfitagjai nem is tudnak mit kezdeni vele. Odáig jutottak, hogy a buzilobbi készül fölforgatni társadalmunkat.

Az elgondolásnak ékes bizonyítéka Balog lelkész Kossuth Rádió-béli miséje a Vasárnapi Újságban, ahol azt az igét hirdette, miszerint: „Mi pedig azt gondoljuk, legalább azt a biztonságot hagyjuk már meg a bizonytalanság világában a gyermekeinknek, hogy ők kisfiúnak és kislánynak születtek.”

Balog lelkészt megnyugtathatjuk, innen úgy látszik, ő kisfiúnak született, aztán meg úgy is maradt. Nem a fütyijére, hanem az agyacskájára utalunk ezzel. Amióta az ELTE bejelentette, hogy szeptembertől elindulhat a társadalmi nemek tanulmánya mesterszak őnáluk, azóta úgy áll a bál, mintha az egyetem is Heineken volna.

Több jobboldali szereplő azt követeli, a kormány akadályozza meg, hogy elindulhasson a képzés. A tiltakozás már a politika ingerküszöbét is átvitte, a KDNP ifjúsági tagozatának elnöke is hevesen tiltakozott a szakindítás ellen. Én édes, jó Istenem.

Általában gender alatt arra gondolhatunk, hogy nők és férfiak számára a társadalom olyan különböző szerepeket ír elő, ami aztán egyik vagy másik nem számára az élet más területein hátrányt okozhat: például a női munkavállaló lesz mindig a problémás a munkáltató szemében, mert ha beteg a gyereke, mindig ő marad vele otthon.

A társadalmi nemi egyenlőtlenségek vizsgálata során a mesterszak és a hozzá kapcsolódó kutatói tevékenység megoldásokat keres a diszkrimináció felszámolására. Korábban a CEU-n indult képzést konzervatív oldalról érték kritikák, ugyanis a tanulmányok során nemcsak a biológiai, hanem a választott nemek diszkriminációjával is foglalkoztak, tehát a nők diszkriminációja mellett például a transzneműséggel is.

Ebből jönnek elő aztán olyanok, hogy a meleglobbi valamilyen viselkedést vagy értékrendet akar az emberekre erőltetni, ami tévképzet eredményezi, hogy a gender nemeket eltörlő, egy nem nélküli emberekből álló társadalmi rém, ami ellen tiltakozni kell. Itt tart Balog is, amikor azt mondja: „A legújabb megközelítés szerint a gender megközelítés szembefordul a biológiai nemmel.” Mit is mondhatna mást?

Macsó világban él, amelynek rohadt messze vannak a gyökerei. Még Lilitnél, aki a lázadó asszony, Ádám első felesége. A hagyományos Midrás szerint ugyanis Isten Ádámot és Lilitet egyazon agyagból formázta, hogy Ádámnak társa legyen. Első este Isten magához hívta Lilitet, és azt mondta neki, hogy Ádám alárendeltje lesz, aki ezt nem fogadta el, összeveszett Ádámmal és az Édent elhagyva a sivatagba ment.

Ezután jött az Ádám oldalbordájából teremtett Éva, aki így már mindenben alávetett a férfinak. Ez az „ideális” kép él a magyar macsóban, amely elgondolásból aztán következik a nem is oly rég számos magyar vezérhímtől jött megnyilatkozás, amelyek a nőt egészen egyszerűen szülőgépnek tekintik. Na, ebbe kavar bele ez a rohadt gender, hát persze, hogy buzilobbit kiáltanak.

A lelkész úr azt is fájlalja nagyon, hogy többször próbált szakmai viszonyba kerülni az Oktatói Hálózattal. Azt várta, hogy elmondják szakmai elképzeléseiket, de ez soha nem sikerült. Balhéban nagyon jók, tudományban gyengébbek – mondja -, meg azt is: tudósokkal nem tudósként vitatkozik, hanem mint a kormányzat szereplője kötelessége állást foglalni.

Innen látszik, hogy Balog lelkész tényleg kisfiú, és az ő jó, édes apukáját Orbán Viktornak hívják. Zárásképp azért kíváncsi volnék, hogy melyik tudós énjét nem tudja kibontakoztatni. Azt-e, amelyik a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedő negyedik helyezettje volt, a betanított esztergályosost, esetleg a gondnokként fungálót, mert ez egyáltalán nem mindegy.